Máthé Áron
Máthé Áron történész

Az ügynöközés buktatói

Az elmúlt időszakban úgy tűnik, hogy az úgynevezett „ügynökkérdés” különböző formákban visszatérő eleme a politikai életnek. De mit kell értenünk egyáltalán „ügynökkérdés” alatt? És mik a médiában rögzülni látszó közhelyek ferdítései, csúsztatásai vagy éppenséggel valótlanságai?

Az alábbiakban néhány bevett fordulatot, frázist és féligazságot veszünk végig.


 „Ügynökkérdés” – Lényegében senki nem tudja pontosan, hogy mit jelent, így azt sem, hogy mi lenne a megoldása. Ebből következően inkább számít politikai szlogennek, mint történelmi-, vagy akár információs kárpótlási problémának. Ráadásul a volt állambiztonság kérdését 27 évvel a diktatúra bukása után központi problémának beállítani igencsak torzító vagy éppen célzatos tevékenység – hiszen az állambiztonság csupán egy alrendszerét képezte a diktatúra gépezetének.

„Az ügynökakták nyilvánosságra hozása” (más formában: „az ügynökdossziék/ügynökiratok nem nyilvánosak”) – Valójában a volt állambiztonsági szervezetek megmaradt iratai – elenyésző kivétellel – szabadon kutathatóak az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (ÁBTL) és elődjében immár két évtizede. Tudományos kutatóként vagy állampolgári betekintési kérelemmel lehet az iratokhoz hozzáférni, az utóbbi esetben az ember a saját magára vagy a közeli hozzátartozójára vonatkozó iratokat veheti kézbe. Ha viszont internetre szeretnénk kitenni az anyagot, akkor figyelembe kell venni, hogy az állambiztonsági iratok többsége éppen a megfigyeltekről szól – és vajon biztosan szeretnénk a saját vagy a felmenőink életét az interneten viszontlátni?

„Nem tudjuk, hogy kik voltak az ügynökök” – Féligazság, azonban figyelembe kell venni, hogy a volt hálózati személyek (ügynökök) jelentős részéről soha nem fogjuk megtudni, hogy kik voltak. A nyilvántartásokat és a dokumentumokat ugyanis rendszeresen selejtezték. A rutinszerű selejtezések mellett 1956-ban az anyagok többsége egyszerűen szétszóródott, megsemmisült. 1989 végén pedig feltehetően célzott selejtezések, törlések folytak. Arról nem is beszélve, hogy voltak, akiket nem szerveztek be, nem tartottak nyilván, de az adott helyzetben mégis segítették a diktatúra szerveit. Ilyen volt például Konrád György, aki a saját sógorát súgta be. Másfelől viszont az ÁBTL-ben a kutatói és az állampolgári kérésekre évente százas (!) nagyságrendben azonosítanak volt hálózati személyeket.

„Nem ismerhető meg az állambiztonsági múlt” – Aki ezt állítja, vagy szándékosan ferdít, vagy nincs tisztában a magyar történetírás produktumaival. Könyvek, folyóiratok, tanulmányok, cikkek, dokumentumfilmek foglalkoznak az állambiztonság működésével vagy egy-egy adott üggyel, hálózati személlyel, operatív játszmával.

„Ügynöklista” – Nem létező fogalmat takaró kifejezés. Jelenlegi tudomásunk szerint nincs ilyen lista. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága és az ÁBTL által megvizsgált és a levéltárba áthelyezésre javasolt (eredetileg mágnesszalagon őrzött) adattárak sem tekinthetőek ügynöklistának. De ha vannak adatok, miért ne lehetne ma egy ügynöklistát csinálni – merülhet fel a kérdés. Egy ügynöklista feltehetően éppen a diktatúrával szemben álló csoportok rovására torzítana, mivel főként a megfigyelni kívánt, ellenséges csoportokból szerveztek be embereket. Másfelől egy lista önmagában semmit nem mondana – hiszen volt ügynök, aki beszervezése után rövid időn belül kizáratta magát a hálózatból; volt, aki szándékosan az orránál fogva vezette tartótisztjeit; és volt, aki miatt börtönbe küldtek másokat.

„Máshol, a többi volt szocialista országban már rendezték az ügynökkérdést / az iratok nyilvánosságát” – Részben értelmezhetetlen, részben nem igaz. Valamennyi volt szocialista országban hasonló kérdések merültek és merülnek fel. A levéltári nyilvánosság szempontjából Magyarország egyáltalán nem áll rossz helyen, viszont néhány országban az iratok lényegében nem is hozzáférhetőek még.

A fentiek persze nem azt jelentik, hogy a volt hálózat, az állambiztonság működésével általában nem kellene foglalkozni, vagy ne lehetne a jelenlegi szabályozáson javítani. De amikor valaki a fenti fordulatokat használva ügynöközésbe kezd, éljünk a gyanúperrel: az adott szereplő egyszerűen csak aktuálpolitikai fegyvert kíván kovácsolni.

 

(Kép forrása: itt.)