Megadja Gábor
Megadja Gábor eszmetörténész

Az erkölcs iskolája

A modern erkölcsfelfogás kettős felfordulást okozott: egyrészt tagad bármiféle morált, másrészt a talpáról a feje tetejére állított erkölcsöt abszolútnak tételezi.

Nagyjából egyszerre látott napvilágot két eset. Az egyik Cecil, az oroszlán esete, amit fölösleges taglalni, hiszen oda-vissza körbejárta a világot. Némiképp kevesebb figyelmet kapott a másik, a Planned Parenthood (PP) elnevezésű „egészségügyi” hálózat botránya. Az „egészségügyi” hálózat valójában abortusz-klinikákat takar, melynek vezetői magzati szervekkel kereskednek. (Majd egyszer, ha felébredtünk a progresszió csipkerózsika-álmából, nem árt felülvizsgálni az olyan eufemizmusokat, mint a „születésszabályozás”, meg az „Endlösung”.) Nem szükséges véletlenszerű tragédiákat utóbbi eset mellé tenni, hiszen ilyenekkel bármikor inflálható bármilyen probléma, így ez nem volna fair. A két eset azért összevethető, mert azonos morális problémahelyzetet előfeltételez, azaz, ártatlan lényekkel szembeni igazságtalanságot, kegyetlenséget. A reakció azonban nem volt azonos: míg a Cecilt lelövő orvvadász ellen hajtóvadászat indult, lincseléssel fenyegetik, addig közel sem tűnik ekkorának a PP ügyét érintő felháborodás. (Apropó: állítólag a magzatok nem is emberi lények. A kérdés az, akkor hogyan használhatóak a szerveik emberi célokra? Haladó logika 1.0.)


Szó sincs arról, hogy magától változott volna a közerkölcs, és itt néhány mítoszt el kell oszlatni Amerikával kapcsolatban is: mégpedig azt, a – jobboldalon is igen népszerű – gondolatot, mely szerint az Egyesült Államok eleve fertőben fogant, és minden radikális ördögi gonoszság bölcsője. Az Amerika-gyűlölet meglehetősen alaptalan, és számos állam lakosainak többségére a mai napig nem igaz a romlottság mítosza. Persze, nincs min csodálkozni: még különféle beszélgetős műsorokban is ellövik jobbos résztvevők, hogy agressziónak minősülnek a keresztes-hadjáratok az ártatlan muzulmánokkal szemben (épp az ISIS tombolása közben roppant időszerű ez). Sokakat érint meg a Rousseau-féle romantika. Mindazonáltal igaz, hogy felforgatták a nyugati erkölcsöt, ám ehhez hangos értelmiségiek évtizedeken-évszázadokon át tartó szívós munkájára volt szükség.

Távol álljon tőlünk, hogy az orvvadászatot vagy Cecil lepuffantását vegyük védelmünkbe. Az azonban mégiscsak túlzás, hogy ez az eset szimbólummá vált, míg a magzati szervekkel való üzemszerű kereskedésen még töprengenek az amerikai demokraták és híveik, hogy probléma-e ez egyáltalán. És most ne foglalkozzunk azzal, hogy az egész PP-hálózat a faji társadalommérnökösködés szülötte, és hogy annak tervétől, céljaitól Adolf Hitlernek a meghatottság könnyei szöknének a szemébe – végső soron a Ku-Klux Klán is a Demokraták örökségének a része, miért ne haladna a progresszív a korral, miért ne iparosíthatná a rasszizmusát? Miért lenne az probléma, hogy a PP egységei afféle furcsa véletlen folytán mindig olyan környékeken épültek, ahol jelentős számban élnek feketék? Nem, még idáig sem kell elmennünk, pusztán a józan eszünket kell használnunk, és megkérdeznünk magunktól: valóban nagyobb gond egy oroszlán lelövése, mint az emberi szervekkel történő ipari kereskedelem – ha már az ártatlanok védelméről van szó? A haladó logika szerint az orvvadász halált érdemel, ám a „csecsemővesét adok-veszek, abból Lamborghinit szerzek” gyakorlatával nincs olyan nagy probléma.

Miközben a haladó demokraták olykor tagadják, hogy jogos lenne bármiféle erkölcsi számon kérés bárki részéről (ez maga is egy erkölcsi állítás és elvárás!), nagyon is alkalmazzák azt. A demokrata furkósbotja a moralizálás. Azt persze tagadja, hogy az ember szüleinek, ne adjisten papjának volna joga ehhez, ám az univerzális észmorál elvárásait abszolútnak és kikezdhetetlennek tekinti. Hogy ennek mi a tartalma, azt az észmorál papjai döntik el, de semmiképpen sem a hagyományosan továbbadott erkölcs régi intézményei. E felfordulás gyümölcse egy olyan abszurdum, hogy egy ártatlan állat valóban kegyetlen és igazságtalan lemészárlása nagyobb riadalmat kelt, mint a csecsemővese-kereskedelem. Utóbbi ellen tiltakoznak majd a fundamentalista keresztények, majd megunják, és hazamennek. A korábban evidens erkölcsi maximák, a józan ész felismerései mára „őrültségek”, „fundamentalizmusok” lettek, a nyakatekert szofizmusok morális igazságok.

Nincs sok okunk arra, hogy optimisták legyünk. Cecil még akár szobrot is kaphat, a Planned Parenthood viszont velünk marad, a politikai establishment és az értelmiség talán még élő fallal is körülveszi majd.