Kiszelly Zoltán

politológus

Német uniós elnökség: jöhet a finálé?

2020. július 01.

Címkék: EU, Németország, Európai Egyesült Államok, soros elnökség, föderalizáció

“Mi tartja össze az EU-t?” — kérdezi cikkében egy német közgazdász. “A bankóprés” — válaszolják kollégái, és azt számolgatják, hogy az exponenciális görbe mikor fordul át és kezd szabadesésbe. Módszerük a maja világvége-naptáraknál valamelyest pontosabb, és jól mutatja a német uniós elnökség előtt álló feladat nagyságát.

A járvány első hulláma elmúlt, és vele kimúlt egy igazságosabb világ reménye is. Az amerikai birodalom ellenőrzése fölötti harcban elnökválasztási kampányban a Wall Street, Hollywood és a Szilícium-völgy milliárdosai most éppen a feketéket ámítják azzal, hogy bábjuk a demokrata jelölt majd elhozza az igazságos társadalmat.

Pedig a szegények problémáira a tartós megoldást a jobboldal kínálja, a járvány előtt Magyarországon és az USA-ban is szárnyalt a gazdaság, soha nem látott szintre csökkent a munkanélküliség, soha ennyi fekete, spanyolajkú, vagy cigány nem dolgozott, mint idén év elején. Erről kell most a figyelmet elterelni.

Biden megválasztásával Berlinben és Brüsszelben fellélegeznének, azt remélve, hogy a dolgok visszatértek “rendes” kerékvágásukba, és Trump csak egy baleset volt.

A német uniós elnökség pont azt a politikát szeretné Európában keresztül boxolni, amire a britek és az amerikaiak 2016-ban már nemet mondtak. Csak sajnos kevesen emlékeznek már erre, hiszen az aktuális válság fontosabb, mint a tapasztalat.

Meddig bírja?

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Éjsötétke és a hét színes törpe

2020. június 30.

Címkék: komolyzene, szélsőbaloldal, baloldali radikalizmus, BLM-mozgalom

Úgy látszik, a hülyeséget most már nehéz lesz megállítani. Terjed, habzik az, és állítólag ez még csak a kezdet.

Olvasom, hogy már a klasszikus zene sem PC, mert túlságosan fehér. Meg kell támadni a komolyzene „fehérségét”, mert „eredendően rasszista”, „kirekesztően fehérségpárti”, itt az ideje, hogy „meghaljon”. És nemcsak a zeneszerzők közt túl sok a fehér, hanem a zenekarokban is.

Rendben, de miért állnánk meg itt?

Hiszen rasszista a Biblia is.

Mi az, hogy a háromkirályok közt csak egy a szerecsen?! Az új ballib kőtáblák szerint köztük legalább másfél négusnak kellene lennie, Boldizsár így, egy szál magában, mi más, ha nem a fehér elnyomás árulkodó jele? És miért ne szülhetett volna Mária sötétbőrű Jézuskát? És egyáltalán miért fehér az a Mária?! Hát, nyilván mert a kaporszakállú maga is elég rasszista. Szóval a szűznemzés kiszemeltje miért is nem egy fekete hölgy? Nem volt a környéken alkalmas színesebb?

De menjünk tovább.

Shakespeare? Na, ő aztán kiváltképp megéri a pénzét.

Teljes cikk

Kiszelly Zoltán

politológus

Naiv utópia az autómentes város

2020. június 26.

Címkék: Karácsony Gergely, pop-up biciklisáv, autóellenesség, fenntarhatóság

A balliberális “szakma” és politikai “elit” nyugatról importálja ötleteit. Ilyen volt a járvány idején a pop-up bicikliút is, ami átgondolt közlekedéspolitika helyett leginkább a kommunikációs látványpékség forró pitéje. A városháza ötletekkel dobálódzik, “kommunikál”, eközben a kormány a fővárosban is a zöld jövőt építi.

A hazai ellenzék le van maradva egy brossúrával. Persze ez kényszerű is, hiszen a “fekete életekért” való aggódás és a neokommunista kulturális forradalom nálunk — szerencsénkre — érdeklődés hiányában elmarad, vagy csak importált tüntetőket tud lázba hozni. Marad a tavalyi klíma hiszti és az autóellenesség.

A járvány alatt Londontól Brüsszelen át Berlinig és Bécsig a balliberális városvezetők tovább nehezítettek az ingázók, teherszállítók és gyerekes családok életén, amikor az ideiglenesnek mondott forgalomkorlátozást a járvány után is megtartották. Erre a hullámra ugrott fel a budapesti városháza is.

A számok pedig azt mutatják, hogy a korlátozások alatt az emberi légzés szempontjából fontos földközeli rétegben nem mindenhol csökkent egyértelműen az NO2-koncentráció. A komoly tudósok legalábbis még várnak az egyértelmű csökkenés bejelentésével és ünneplésével.

A járvány alatt végzett egyes kutatások pont az autóhasználat reneszánszáról tudósítanak. A fertőzés szempontjából rizikós tömegközlekedés helyett sokan (ismét) saját autójukkal járnának dolgozni. A repülés és hajókázás ugyanúgy vesztett népszerűségéből, mint a külföldre utazás, ezért az európaiak többsége belföldi nyaralást tervez. Naná, hogy autóval.

Tiltás helyett vonzó alternatíva.

Teljes cikk

Ex-CNN-esek építik a kínai kommunizmust 

2020. június 24.

Címkék: Kína, kommunizmus, Amerikai Egyesült Államok, CNN, baloldali radikalizmus

Lánczi Tamás

politológus

A hidegháborúban született vicc szerint jobb egyszer ellátogatni a Szovjetunióba, mielőtt az látogat el hozzád. Az Egyesült Államok valami hasonlót él most át Kínával kapcsolatban. A kínai tőke olyan stratégiai ágazatokban jelenik meg, mint például a média.

A Kínai Kommunista Párt pekingi székhelyű médiakonglomerátuma, a China Global Television Network (CGTN) 2019 óta „regisztrált külföldi ügynökként” működik az Egyesült Államokban. A CGTN angol nyelvű honlapját böngészve az első felületes benyomásunk az, hogy egy nyugati, szabad és független hírportálon járunk, ahol a környezetvédelemtől kezdve az utazási tippeken át a nemzetközi politikai hírekig a legkülönbözőbb témákban fogyaszthatunk tartalmakat. Néhány cikk elolvasása után azonban kirajzolódik az állandó vezérfonal – Hszi Csin-ping jó, a Trump-adminisztráció pedig rossz –, és világossá válik, hogy a kínai kommunista propagandagépezet egyik kifinomult eszközével van dolgunk, ami mindent megtesz annak érdekében, hogy ne annak tűnjön, ami valójában.

A konzervatív The National Pulse munkáját dicséri a felfedezés, hogy a CGTN  számos ex-CNN-es riportert leigazolt az utóbbi időben, akik most ugyanolyan lelkesedéssel szajkózzák a kommunista állam propagandáját, mint ahogy korábban a liberális mantrát vitték. Tegyük hozzá, a kettőt egyre nehezebb egymástól megkülönböztetni. A folytonosságot korábbi munkahelyükkel Donald Trump kérlelhetetlen kritizálása teremti meg, új elemként pedig megjelenik Kína és a Kínai Kommunista Párt iránti látványos elfogultság.

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Churchillt Budapesten?

2020. június 19.

Címkék: radikális baloldal, blm, Antifa, Churchill-szobor

Amilyen mértékben halmozódnak a megoldatlan (félig se megoldott) civilizációs problémák, ezzel egyenesen arányosan nő az álproblémák hangereje.

A funkció nyilvánvaló.

Takarni kell a lényeget.

A gyarmatosítás miatti kései bosszú ezen fedősztorik közé tartozik. Kábé olyan ez, mintha az egyébként számos ok miatt kritizálható múlt századi magyar politikusok nyakába varrnánk a mohácsi vészt.

Nem.

Kolumbusz nem felelős az elmúlt ötszázvalahány évért, Tomori se Trianonért.

Lássunk már át a szitán.

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Negyedszerre is

2020. június 18.

Címkék: választás, MSZP, közvélemény-kutatás, szavazók

A notóriusan sosem szavazókról, az inaktívakról most ne beszéljünk. Minden aktív szavazótábor három részből áll. Elkötelezettekből, csalódottakból és bizonytalanokból.

Az elkötelezettekkel van a legkisebb gond. Ezeket az úgynevezett törzs-szavazókat csupán karban kell tartani, s jókor észlelni, ha velük netán valami baj van, nehogy egyszercsak a bizonytalanok felé kezdjenek szivárogni.

A csalódottak maguk is két részre oszlanak. A fogukat csikorgató, de jobb híján még mindig maradókra, akik a törzs-szavazókból kerülnek ki, valamint olyan elpártolókra, akik szituatíve csalódtak abban a pártban, amelyre ilyen-olyan várakozásból, de nem elkötelezettként voksoltak. A "még maradók" jól időzített s fokozott karbantartást, az "elpártolók" új csábítási technikákat igényelnek. Egyik se könnyű, de kötelező feladat, mert a pártok felől nézve mind a két típusú csalódása veszélyes folyamat.

A veszély az, hogy a fogcsikorgató törzs-szavazók hamar bizonytalanokká válhatnak, a szituatíve csalódottakat pedig egy másik párt csábíthatja el.

A bizonytalanok a fentieken kívül magukban foglalják az új szavazó-generációk ama részét is, amely határozott pártpreferenciák nélkül lép a porondra. A fiatalokért folytatott harc fontos kihívás: ne legyenek inaktívak, ki képes belőlük törzs-szavazókat, de legalábbis szituatív szimpatizánsokat csinálni? Ez még egy olyan elöregedő politikai piacon is jelentős kihívás, mint amilyen a magyar.

Teljes cikk

Maczkó Ú. Róbert

filozófus

Ízlés és politika

2020. június 17.

Címkék: demokrácia, radikális baloldal, zavargások, Amerika, utcai erőszak

Hetek óta tartja izgalomban a politikát, a médiát, a közbeszédet az amerikai George Floyd halála és az annak nyomán kialakult zavargások.

Mindenhonnan áradnak a kétségbeejtő képek, melyeken a megvadult csőcselék rabol és gyújtogat. Az erőszak aztán erőszakot szül, és ki tudja, mikkel kell még szembenéznünk, mire csillapodnak az indulatok. Függetlenül a tartalmi kérdésektől, hogy mennyiben szükséges és törvényszerű egy bűnöző halálának ürügyén városokat lángba borítani, és hogy mindez miképpen függ össze a közelgő elnökválasztással, van egy furcsa vonatkozása is ezeknek az eseményeknek, mégpedig olyan, amely egy látszólag távoli dolgot, az ízlést érintik. Erről szeretnék elmélkedni most egy kicsit.

Azt látjuk, hogy a „fehérek” térdre borulnak a négerek előtt, mi több megmossák a lábukat, mint Jézus a tanítványokét, vagy Ferenc pápa a migránsokét. Ugyancsak a keresztény tradícióból származik a térdre borulás gesztusa is. Teszik mindezt bűneik bocsánatért, anélkül, hogy valójában megneveznék ezeket a bűnöket. Gusztustalan látvány ez, hiszen szabad ember csak a Teremtője előtt borul térdre, alázkodik meg. Miután egy halott bűnöző emlékét tiszteljük letérdelve, vajon miképpen tiszteljük ezután a Teremtőt? Hogy ki kezdte, az kinyomozhatatlan, azonban az amerikai politikai elit egy része kapva kapott rajta és most már szükségesnek vélik időről időre térdre hullani.

Minneapolis polgármestere George Floyd temetésén. 

Teljes cikk

Kiszelly Zoltán

politológus

Brüsszel ne a demokráciáért aggódjon!

2020. június 16.

Címkék: költségvetés, Európai Unió, euróövezet, adósságunió

Az ég kék, a fű zöld, Magyarország jogállam. Nem a demokrácia miatt kéne aggódni keleten, hanem az euró miatt délen! Sokat beszélünk a brüsszeli kettős mércéről, amire a költségvetési tárgyalások újabb ékes bizonyítékot adnak. Miközben a szerződésekben rögzített matematikai pontosságú költségvetési szabályok hatályát délen felfüggesztik, az önkényesen fogalmazott “európai értékek” betartását kérnék számon keleten.

Mennyire lehet azt a klubot komolyan venni, amely a saját szabályait sem tartja be? Az euró bevezetésekor a németek és a franciák kompromisszumot kötöttek, miszerint a déliek felügyelhetik a közös valutát, ám “cserében” az legalább olyan erős lesz, mint a német márka.

Az euró értékének megőrzését szolgálták az ún. “Maastrichti konvergencia-kritériumok”, amelyek matematikai pontossággal határozzák meg a költségvetési és államháztartási hiány, az infláció és az irányadó kamatszint mértékét. Mivel egyes országok jobban belenyúltak a mézes bödönbe, 1997-ben a Stabilitási és növekedési paktummal megerősítették a teljesítendő költségvetési elvárásokat, valamint szankciókat is rendeltek a túlzott deficitet felhalmozó országok kordában tartásához.

Az már a sors fintora, egy az elsők között pont Németország ellen indítottak ilyen eljárást, amit Schröder akkori kancellár csak a szociális kiadások csökkentésével tudott kivédeni. A déli országok azonban nem kértek a megszorításokból neoliberális strukturális reformokból, ezért újabb szabályokra és szankciókra volt szükség. Ezt a 2011-es magyar uniós elnökség idején elfogadott költségvetési Sixpack-től várták. Hiába.

Amikor Jean-Claude Juncker akkori bizottsági elnököt arról kérdezték, hogy a hatályos közösségi jog alapján miért nem indítanak túlzottdeficit-eljárást Franciaország ellen, így válaszolt: “Hát Franciaország kérem, az Franciaország!”. A 2002-2010 közötti elpocsékolt nyolc év után kormányra kerülő Orbán-kormány valamiért nem számíthatott ilyen megértésre.

Elmúlik?

Teljes cikk

Kiszelly Zoltán

politológus

Európai Birodalmi Bank

2020. június 11.

Címkék: Európai Központi Bank, szuverenitás, Európai Egyesült Államok, Soros György, adósságcsapda

Most örülhetünk igazán, hogy nincsen magyar euró!!! Berlin és Brüsszel ugyanis a Next Generation EU hitelprogrammal az EU-t Európai Adósságunióvá változtatná, és a járványra hivatkozva bevezetné az eurozónán túllépő euró-kötvényeket. Ami ingyenpénznek tűnik, valójában beetetés. Egy egyszeri hitelfelvétel azonban mégis szolgálhatja Magyarország érdekét.

A német szakkönyvek slágerlistáit már a kettővel előző válság óta a pénzügyi crash-ről szóló könyvek vezetik. Ezek egyik kedvenc témája az euró sorsa. A guruk a világvége szcenáriók mellett — jó pénzért — saját befektetési tanácsaikat is megosztják a megtakarításáért aggódó polgárral. Az aggódás jogos.

Az euró ugyanis egy hibás félkész termék. Eredetileg csak a fejlett és versenyképes északi tagországokra találták ki, amelyek egy ilyen erős közös valuta mellett is versenyképesek. Olaszország és Görögország csatlakozásával azonban a “francia felügyelet alatti európai német márka” a délieknek túl erőssé vált. A megszorításokat probléma megoldását elhalasztották, és a gyengébb ellenállás irányába mentek.

A mostani válság lényege pont abban rejlik, hogy az Európai Központi Bank (EKB) minden írott és íratlan szabályt áthágva elérte kapacitásának határait. Most az EU-n a sor. Mario Draghi 2012-es “Bármibe is kerül!” mondata óta legkevesebb €3,000 milliárdot pumpáltak az eurózóna országaiba, ám az eredményt jóindulattal is csak szerénynek lehet nevezni. Mármint a gazdaságit. Őszintébb pillanataikban a brüsszeli politikusok ugyanis elmondják, hogy “ez az ára Európa egységének”, vagyis Matteo Salvini és Marine Le Pen hatalomtól való távoltartásának. Ők ugyanis kivinnék országaikat az örök adósok mókuskerekéből, és akkor az euró kártyavár hamarabb omlana össze.

Mire lesz elég?

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Barabbás, a gonosztevő

2020. június 10.

Címkék: USA, radikális baloldal, kommunizmus, Antifa

„És a sokaság ezt kiáltotta: „Barabbást!” És rémülten néztek egymásra, mert külön-külön mindegyik ezt kiáltotta: „A názáretit!” (Karinthy Frigyes: Barabbás)

„Gondoskodni kellett arról, hogy a reakció a választások eredményét ne tudja térfoglalásra felhasználni. Ne nyomuljon be mélyebben a rendőrség, a hadsereg és az államapparátus kereteibe. Amikor 1946 2020 tavaszán a reakció nekibátorodott, mozgósítottuk vele szemben a munkásságot a haladó embereket, az antifákat.

Rákosi Mátyás 1947-ben mondta el „Szívós harcban a reakció ellen a demokrácia megerősítéséért” című beszédét. Ha a fenti idézetben kicserélünk néhány szót, akár ma is elhangozhatott volna. Ezek ugyanis ugyanazok. Az antifák és a haladó mozgalmak egy az egyben a kommunisták és társutasaik. Csak most alaposabb előkészítés és ravaszabb taktika jellemző rájuk. Rákosi esetében a „mozgósítottuk a munkásságot” kifejezés a szervezett, kiképzett és felfegyverzett csőcseléket, az R-Gárdát jelentette, amely egyszerűen szétverte a politikai ellenfelek gyűléseit, irodákba és magánlakásokba hatolt be. (Fosztogatni nem fosztogatott, erre azért a komcsiknak figyelni kellett.) Végül az ÁVO kiszállt a helyszínre, és letartóztatta a megverteket és azokat, akik megpróbálták megvédeni magukat. Az egészet egy nagyon aljas, cinikus és ügyes sajtókampány egészítette ki, amelynek minden sorából sütött a gyűlölet. Ennek a kampánynak a hatványozott, százféle hangon előadott változatát hallhatjuk ma minden egyes nap, amely egészen az öngyűlöletig fokozza a fajilag is megbélyegzett középrétegek haladó érzelmű tagjainak lelkivilágát.

Ami egy afroamerikai bűnöző halála óta történt az Egyesült Államokban, az maga a kommunizmus. Innen nézve pedig maga a téboly. És ami a legszomorúbb, hogy a tudatipar által folyamatosan végzett agymosás hullámai úgy tűnik, szinte mindenkire hatással voltak. Még a jobboldali közvélekedésben is felbukkant a gondolat, hogy a „rasszizmus ellen tüntetni fontos”, meg hogy vannak a „békés tüntetők” és a fosztogatók.

A Target amerikai üzletlánc kifosztott épülete Minneapolisban.

Teljes cikk