Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Aranyásók a lengyel-belarusz határon

Fiatal, katonakorú férfiak Marokkóból, Irakból, Szíriából és az Európával szomszédos kontinensek más országaiból. A mainstream média még mindig “menekülteknek”, vagy jelen időben “menekülőknek” nevezi őket. A német kommentelők új nevet találtak nekik: Aranyásók.

A korábbi migrációs hullámoknál is megjelentek már cikkek a nyugati médiában, amelyek az embercsempészek árairól tudósítottak. Líbiából már két-háromezer euróért is átvitték lélekvesztőkön az embereket Olaszországba. Ha előtte át kellett kelni a Szaharán, az még további nagyjából ötszáz eurót kóstált.

Most egy német lap tudósítója az isztambuli repülőtéren kérdezte a Németországba igyekvő migránsokat arról, hogy mennyit fizettek életük nagy utazásáért?


Mint a cikkből kiderül, egy belarusz vízumból, repülőjegyből, PCR-tesztből, minszki szállásból és a lengyel határhoz buszozásból álló csomagért három- és ötezer euró között kell fizetni fejenként. Egy átlagos család így tizenötezer és húszezer euró között fizet az útért. A Közel-Keleten gombamód szaporodtak el az ilyen utakra szakosodott “irodák”, amelyek ezerszámra toboroztak utasokat, akik saját útlevelükkel repültek Isztambulba, Dubaiba, vagy Moszkvába és onnan Minszkbe. Csak Isztambulból napi három járat indult a belarusz fővárosba.

Migránsok a lengyel-fehérorosz határon.

Az isztambuli repülőtéren feltorlódott fiatal férfiak tudják, mi vár rájuk. Télikabátot, túrabakancsot és téliesített hálózsákot visznek magukkal. A megkérdezett migránsok azt remélik, hogy a határon, szabad ég alatt töltött néhány nap után valahogy csak átjutnak az EU-ba, és azon belül álmaik földjére, Németországba. Ahogy egy iraki férfi fogalmaz: “Pár nap múlva már Berlinben kortyolom a kávémat!”

Mint mindig, úgy most is érdekes a tudósítás alatti kommenteket elolvasni. A német újságolvasók meg vannak azon döbbenve, hogy észak-iraki kurd, marokkói, szír, vagy éppen jemeni családok polgárháborús országokban 15-20,000 euró megtakarítással/vagyonnal rendelkeznek, amit mozgósítva jegyet váltanak egy jobb életre. A nagyságrendet mutatja, hogy a német medián vagyon (2013) ennek csupán a duplája, ötvenegyezer euró, aminek egyik magyarázata, hogy a legtöbb német bérlakásban lakik.

A különbség abban áll, hogy a legtöbb német egy élet munkájával halmozza fel “vagyonát”, míg a fiatal migránsok (családjuk) vagyonuk eladásával váltanak jegyet egy jobb életre, amit az átlagnémetnek kell majd adóiból finanszíroznia. Mivel az eddigi tapasztalatok alapján a legtöbb muszlim várhatóan nem fog érdemben hozzájárulni a befogadó ország GDP-jéhez, a jövevényekre egyre inkább az “aranyásó”, vagy a “szerencselovag” kifejezés kezd elterjedni. A 2015-ben érkezett másfélmillió emberből egymillió még mindig szociális segélyből él.

És mi várható ezután? A német kommentelők félnek az új berlini kormány hivatalba lépésétől, hiszen a Zöldek társelnöke, Annalena Baerbock szerint Németországban “bőven van hely”. A többség szerint csak Németország fogja ezt a tömeget befogadni, amit a németek többsége már nem támogat.

A lengyel-belarusz határon feltorlódott “aranyásók” pedig előbb-utóbb megérkeznek Németországba, ahol a német-lengyel határon idén már 8,500 illegális határátlépést regisztráltak. Az Odera menti Frankfurt befogadó állomására érkező migránsok képei pedig meghívólevélként hatnak az Európa körüli földrészek jobb életre vágyó tíz- és százezrei számára, akik szintén szerencsét próbálnának. A német kommentelők félelme tehát jogos.

(Fotó: MTI/AP/BelTA/Leanyid Scseglov)