Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Amikor a migránsgettó a Louis Vuitton boltba látogat

Párizsban (2005), Londonban (2011) és az USA-ban (2020) is voltak a közelmúltban a párizsihoz hasonló zavargások, ami azt mutatja, hogy a nagyvárosok peremén vegetáló bevándorlók élete jottányit sem javult. A COVID-leállás, a szankciós infláció és a háború csak rontott helyzetükön, de ami a legrosszabb: a globalista elitnek számukra sincsen jó ajánlata.

A fél világ kioktatta Donald Trump akkori amerikai elnököt, amikor 2017 elején arról beszélt, hogy korábban el sem lehetett volna képzelni Svédországról, ami ott a beilleszkedésre képtelen migránsok részéről történik. A 45. elnök a Fox News egy műsora alapján alkotott véleményt, amely az ottani no-go zónákról és erőszakról szólt. Persze beszélhetett volna a 2013-as májusi zavargásokról is. Trump világosan elmondta, hogy a tömeges bevándorlás és a multikulti megbukott. Tanulva az európaiak hibáiból, szerinte nem az USA-ba kell tíz- és százezer szám olyan migránsokat beengedni, akik nem állnak be a sorba és válnak a bevándorló állam USA hasznos polgáraivá. Trump azt javasolta, hogy a világ polgárháborúk által sújtott részein hozzanak létre olyan biztonsági zónákat, ahol a valódi menekülteket hazájukhoz közel el lehet helyezni. Erdogan török elnök is ilyet javasolt 2019-ben Szíria északi részén, a szír menekülteknek.

Az élet hamar igazolta Trumpot, ugyanis 2017. február végén Stockholm egyik migránsgettójában, Rinkeby városrészében egy rendőri intézkedés kapcsán újra fellángolt az erőszak. Párizsban 2005 októberében tízezer autót gyújtottak fel, 5,200 embert tartóztattak le és kétszáz középületet gyújtottak fel. Londonban 2011 augusztusában voltak többnapos zavargások, miután a rendőrök egy fekete férfit lelőttek. A legemlékezetesebb zavargások az amerikai elnökválasztás évében, 2020-ban voltak az USA-ban, ahol a rendőri intézkedés közben meghalt George Floyd esete robbantott ki zavargásokat. Ebből lett a Black Lives Matter (BLM) mozgalom, amely segített Joe Biden mellett mozgósítani a fekete és más kisebbségi szavazókat.


A mainstream politika minden ilyen korábbi zavargás után megfogadta, hogy javít a migránsgettók lakóinak helyzetén, jobban odafigyel rájuk, míg a fiataloknak  több szabadidős programot és vonzó perspektívát kínálnak. Aztán persze alig történt valami. Az őslakos svédek, németek, angolok közül, aki teheti, átköltözik olyan kerületbe, vagy a kertvárosba, ahol kevesebb a “diverzitás”. Aki teheti, a gyerekét egyházi, vagy magániskolába íratja, hogy tanuljon is valamit. Tömegközlekedés helyett autóval járnak, és olyan helyen vásárolnak be, vagy nyaralnak, amit a migránsgettók lakói nem engedhetnek meg maguknak. Ezért is okozott megrökönyödést június elején a középosztály egyik kedvelt alpesi nyaralóhelyén a szír migráns késeléses támadása.

A globalizáció és Brüsszel elhibázott politikája miatt sorban vándorolnak el Nyugat-Európából a gyárak, az alsó-középosztály már egyre kevéssé tud “lábbal szavazni”, és elmenekülni a “kulturális sokszínűség” elől. Ezek a korábbi baloldali szavazók már a bevándorlásellenes pártokra szavaznak. Ez a folyamat most éri el a nyugati középosztályt, pontosabban annak azt a részét, amely “nem elég gazdag ahhoz, hogy a zöldekre szavazzon”.

Mivel a legtöbb nyugat-európai országban belföldön kvóta szerint osztják szét a migránsokat, így a lecsúszó rétegek már nem tudnak elköltözni. Egyre többen szembesülnek a problémás együttélés és a hiányzó integráció(s hajlandóság) eredményével. A jól fizető munkahelyek és a felemelkedés perspektívájának hiánya az integrációra egyébként hajlandó bevándorlók életét is megnehezíti.

Egy-egy rendőri túlkapás begyújtja ezt a gyúanyagot, és az évekig, évtizedekig felgyülemlett elégedetlenség és kilátástalanság berobban. A migránsgettó a belvárosba vonul. Demokratikus tiltakozás helyett sokan a számukra mérvadó luxusmárkák boltjait kezdték el fosztogatni. Így látogat el a külváros kilátástalan népe a Zara, Louis Vuitton és Apple boltokba, vagy a Marseille-i Volkswagen szalonba és veszi el azt, amire vágyik, és amiről azt gondolja, jár neki. Londonban azért is ért véget a zavargás, mert már nem volt fosztogatni való üzlet.

Nyugat-Európa bevándorláspolitikáját, főként annak eredményeit látva egyértelművé válik, hogy az nem követendő, hanem elkerülendő példa. A bevándorlás a tagállamok ügye, hiába engedte a svéd uniós elnökség többségi szavazásra a kötelező betelepítési kvótát, azt már csak a brüsszeli elitek és az újkori népvándorlás politikai és gazdasági haszonélvezői támogatják. Igaz, a következményeket nem ők szenvedik el.

(Fotó: MTI/EPA/Yoan Valat)