Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Álszent német Kína-politika

Miközben a német gazdaság élénken üzletel Kínával, a német külpolitika uniós szinten “humanitárius imperializmus” drámajátékot ad elő. Persze a németek csak azt teszik “kicsiben”’, amit az angolszászok nagyban.

Miközben gurul a rubel és a jüan, a vezető nyugati politikusok morális prédikációkat tartanak és látszatintézkedéseket hoznak. Az USA is szívesen vásárol orosz olajat, ám Biden elnök “legyilkosozta” orosz kollégáját. Miközben a média beszólása célját találgatja, tavaly az orosz részesedés már 7 százalék volt az amerikai olajbehozatalban, ami várhatóan tovább fog nőni, az uráli olaj ugyanis kiváltja a hasonló tulajdonságokkal rendelkező, embargó alatt álló venezuelait, így az amerikai olajfinomítókat nem kell drágán és időigényesen más fajtákra átállítani.

Sőt, ahogy amerikai cégek akár még gáz- és energiaipari beruházásokat is eszközölnek Oroszországban amit az amerikai szankciótörvények más országoknak tiltanak, úgy a német gazdaság is szívesen üzletel Kínával. Főként a német autóipar vált az európai — és nemsokára az amerikai — klímahisztéria áldozatává, így jól jön, ha immáron tízből négy német autót a kevéssé finnyás Közép Birodalmában adnak el.


Angela Merkel pragmatikus politikus, így a német kormány listát készíttetett az oroszországi amerikai beruházásokról. Igaz, ezt még az Északi Áramlat 2 védelmében tették és tudtommal nem készült ilyen lista a kínai német beruházásokról. Pedig a nagyságrend óriási: a német-kínai kereskedelem éves volumene immáron vetekszik az egyes nagy uniós országokba, vagy az USA-ba irányuló német exportéval.

Ekkora a Kínába irányuló német export.

A beszólni és üzletelni álszent modellje a mainstream búcsúcédulája. Ennek fényében álszent több, mint meglepő, amikor a német külügyminiszter a globális nagytőke brüsszeli üzenő falán arról panaszkodik, hogy Magyarország “blokkolja” a Kínát elítélő uniós nyilatkozat elfogadását.

A mainstream média Magyarországot Kína európai “Trójai lovának” állítja be, sokadszorra mutatva ujjal a magyar kormányra. Miközben ők nagyban űzik a kínai és orosz üzletet, minket szólítanak fel arra, hogy mondjunk le a magyar export keleti és globális nyitás keretében történő kiegyensúlyozásáról és az egyoldalú nyugati függés csökkentéséről. Azt akarják, hogy csak a nagyok üzleteljenek beszéljenek Kínával és Oroszországgal, úgy látszik, zavarja őket a konkurencia.

Azt persze nem mondják el, hogy a Belgrád-Budapest vasútvonal az Új Selyemút Pireusz és Duisburg közötti szakasznak csupán az egyik része, vagy, hogy a Fudan Egyetem számos nyugati egyetemmel működik hosszú évek óta együtt. Arról is hallgatnak, hogy a nyugati-kínai joint venture konstrukció keretében, ahol a nyugatiaknak főszabályként csak 49% részesedése lehet,  mennyi profitot hagynak a Kínai Kommunista Párt által irányított országban.

Amit szabad Jupiternek, miért nem szabad a demokratikus nyugaton a kisökörnek?

(Kép forrása: Twitter)