Galló Béla
Galló Béla politológus

Áll a bál

Elemző legyen a talpán, aki világosan látja, mi gomolyog az MSZP-vezetés hatalmi dzsungelében.

Czeglédy Csaba ügyéről egymásnak kissé ellentmondó üzeneteket bocsát ki a pártelnök, illetve a miniszterelnök-jelölt. Molnár Gyula ármánynak minősíti az „MSZP és a DK ügyvédjeként” emlegetett jogász előzetes letartóztatását, Botka László viszont arra int, hogy a tisztázásig jegelni kellene az ügyvéd szerződését.    


Tóbiás József, a frissen kinevezett kampányigazgató megnevezi csapata tagjait, szám szerint hármat. Ám hamar kiderül, hogy mindhárman mennek a levesbe, mert Botka módosít, minek utána rá sem lehet ismerni az új kampánystábra.  Baja Ferenc, Molnár Zsolt, Tóth Bertalan (régi-új MSZP-motorosok) helyett immár Kerényi György, kommunikációs főnök és Ruff Bálint politikai főtanácsadó (régi-új liberálisok) alkotják a csapatot, segítve majd a pártvezetést. Szükséges pluszként pedig ott pezseg, szerénykedik a háttérben – a mindig majdnem királycsináló közíró - Lengyel László alakja. Tanácsadóit tekintve pillanatnyilag ilyen liberálisan fest az MSZP „baloldali” fordulata.

Hétfőn a frakcióvezető bejelenti, hogy a szocialisták pénteken saját plakáttörvénnyel rukkolnak elő, de szerdára kiderül, hogy mégsem. Tóth Bertalan dúl-fúl, mondván, hogy a beterjesztést annak rendje-módja szerint ő Molnár Gyulával és Botkával is egyeztetette, ne szórakozzanak hát vele.

Pedig szórakoznak. Persze valaki azért tényleg felvilágosíthatta volna, van az úgy néha, hogy csak később mondják meg a katonának, ha vaktölténnyel vezénylik rohamra.

De ha mégis valamilyen iránytűvel akarunk ebben a szövevényes dzsungelben eligazodni, az csakis a kettős hatalom logikája lehet. Botka mögé, kézzel a tőrmarkolaton, felsorakozott ugyan a pártvezetés túlnyomó többsége, de mindent azért korántsem adnának át neki. Őszutóig mindenképp fenntartanák a kettős hatalmat, hogy akkor aztán majd ők dönthessék el, merre tovább.

Botkának viszont, akárhogy szerepel is őszig, nem érdeke, hogy pártbéli ellenlábasai bármikor is leosztályozhassák. A „merre továbbról”, no meg saját magáról minden bizonnyal jobban szeretne saját maga dönteni.      

A Czeglédy-ügybe semmiképpen sem akarna politikailag beleragadni, s azt sem tűrhette, hogy a pártvezetés állítsa össze a kampánystábját. S nyilván úgy vélte, hogy a szocialista plakáttörvény még jobban elszigetelné a pártot esetleges ellenzéki partnereitől, akik amúgy sem igyekeznek beléomolni az MSZP kitárt karjaiba. Látványosan vétózott tehát, erőt és határozottságot akarván mutatni, hadd lássa mindenki (nota bene: a Jobbik is), ki itt a Fidesz igazi, kérlelhetetlen ellenfele. S az sincs kizárva, mindez csupán egy jól megkomponált színjáték volt, épp csak szegény Tóth Bertalan nem tudott róla.

Ámbátor ki tudja, van-e még a szocialistákban ennyi rafinéria.

Akár van, akár nincs, az igazi bál majd ősszel kezdődik.

 

(Kép forrása itt.)