Galló Béla
Galló Béla politológus

Ajánlat pünkösdkor

Kortársunk, Slavoj Zizek, baloldali szlovén gondolkodó (nálunk nemigen ismerik, mint ahogy másokat se, szomszédaink szellemi élete egzotikusabb számunkra, mint Dél-Afrikáé) régóta mondja, írja, hogy a globális kapitalizmussal szemben a baloldali gondolkodás csak a kereszténységgel együtt képes felvenni a harcot.

Néhai Eörsi István ettől bizonyára forog a sírjában, lévén ő, ha élne, aligha fogadná kitörő lelkesedéssel ezt az ajánlatot.

Pedig korántsem új keletű gondolat, megfordult már mások fejében is, Zizek csupán aktualizálja. 


Szemellenző van mindazok szemén, akik hisznek még egy olyan baloldali politikai alternatívában, amely akárcsak enyhíthetné is a globális kapitalizmus csődjét; legjobb esetben is legföljebb csak lassíthatja a szakadékba rohanást, állítja Zizek.

S merthogy megélte a kilencvenes évek délszláv háborúit, nincsenek a liberális Nyugatról illúziói. Annak idején „militáns humanizmusnak” nevezte, amikor a NATO közvetlen ENSZ felhatalmazás nélkül bombázta Jugoszláviát, hatályos nemzetközi törvényeket rúgva fel ezzel. Zizek még olyan világikonnal is szembeszállt ekkor, mint a cseh Václav Havel, ki viszont épp az emberi jogok és szabadság nevében igényelte, hogy a Nyugat lépjen csak át nyugodtan az említett törvényeken, mondván, hogy „az emberi jogok, az emberi szabadságok és az emberi méltóság valahol az észlelhető világon kívülről erednek.”

Nos, éppen ez a militáns humanizmus, mutatott rá Zizek. Miért képzeli azt a Nyugat, hogy Isten magasabb törvényeinek közvetlen végrehajtójaként cselekedhet?

(Slavoj Zizek. Kép forrása: itt.)

S nem volt jobb véleménye a későbbi koszovói fejleményekről sem, Koszovóban szerinte épp a NATO-stratégia volt a felelős azért a helyzetért, ami ellen úgymond gyógyírt kínált. A világ brutális neoliberális főszereplői afféle fordított Midász királyként viselkednek, amihez hozzá érnek, abból finoman szólva ürülék lesz, ami persze éppúgy ehetetlen, mint Midász csupa aranya. 

Ezzel szemben Zizek a kereszténységből közvetlenül levezethető baloldaliságot látja maga előtt, szerinte Jézus és Pál apostol üzenetei alapját képezhetnék egy új baloldali politikai filozófiának, a kereszténységnek meg a baloldalnak a barikád ugyanazon az oldalán kellene harcolnia. A törékeny abszolútum című könyvében (hogy-hogy nem, ez magyarul is megjelent...) ki is jelenti: „az autentikus keresztény örökség túlzottan értékes ahhoz, hogy átengedjük a fundamentalista torzulásoknak.” Sőt még ennél is egyértelműbb e könyvének alcíme: „Avagy miért érdemes harcolni a keresztény örökségért?”

Rendben, harcolni kell. Ám egy ajánlathoz mindig két fél szükséges: az egyik, aki teszi, a másik, aki latolgatja. S az se mindegy, ki adja és ki mérlegeli az ajánlatot. Zizek egyáltalán nem „oldozza fel” a baloldalt a múlt bűnei alól, sőt, elismeri, hogy a kommunisták még borzasztóbb rendszereket hoztak létre, mint ama eredendően bűn rossz rendszerek, amelyek ellen harcoltak. De az is zsákutca, ami ma van, állítja több mint határozottan. Muszáj hát keresni valamilyen biztatóbb alternatívát.    

Már csak az a kérdés, vajon hány magyar baloldali politikus olvasta el ezt a könyvet? De előtte még az is, mit nevezünk itt és most baloldalnak?