Ahány nap, annyi új balliberális párt
A dollárbaloldal hat pártja tavaly nem engedte maga mellé és parlamenti frakcióhoz jutni a “hetedik” pártot, amely felszívhatta volna a velük és a kormánnyal elégedetlen szavazókat, ezért most egy valós pártcunami zúdul rájuk. Nem alakulna ennyi új balliberális formáció, ha a pártalapítók nem éreznének egy erős ellenzékváltó hangulatot. Az országgyűlési baloldal törpepártjai ugyanis a szemünk láttára járják haláltáncukat: az MSZP januári javaslatát, miszerint a hivatalban lévő polgármesterek automatikusan — azaz előválasztás és/vagy háttéralkuk nélkül — indulhassanak újra, a többi párt meg sem hallgatta. A közös EP-listára vonatkozó javaslatukra sem reagált senki. A Párbeszéd által rendelt “kutatás” pedig, amellyel annak az LMP-nek könyörögtek Jávor Benedek újbóli EP-mandátumáért, amelyet korábban elárultak, leginkább a tragikomédia kategóriájába tartozik.
A Jobbik, LMP, MSZP és a Párbeszéd a legtöbb kutatás szerint már nem jutna parlamenti mandátumhoz, így a 2024 júniusi EP-választás sok újrakezdő politikus fantáziáját mozgatja meg. Jogosan, mondhatjuk, mivel a Jobbik és az LMP 2009-es, vagy a Momentum 2019-es EP-szereplése jó ugródeszka volt későbbi Országgyűlésbe jutásukhoz.
Nézzük a legújabb formációkat: Mesterházy Attilát már korábban kiszorították az MSZP-ből, ezért a szocdem brandre és a baloldali pártok európai pártcsaládjára hajazó névvel Szocialisták és Demokraták névvel alakított új pártot. Márki-Zay Péter (MZP) már a baloldali előválasztás eredményhirdetésekor egy “hetedik” frakcióról beszélt, amihez párt is dukált volna. Akkori mulasztását most pótolja, és Mindenki Magyarországa Néppárt névvel bont zászlót. Az üzleti terv talán itt a legkiforrottabb, Donald Tusk, Manfred Weber MZP egy olyan magyar Európai Néppárt-tagpártot szeretne, amely a békepárti KDNP-vel szemben elkötelezetten háborúpárti és támogatja Brüsszel birodalomépítési terveit.
Jakab Péter korábbi Jobbik-elnök mindig fáziskésésben van. Pártelnökként feloldotta pártját a baloldali szivárványkoalícióban és parizer-kommunikációjával saját brandet épített. Amikor kiszorult pártjából és nevét már kezdték a politika “kis dühös embereként” megismerni, egy még újabb brand építésébe kezd, most éppen a Nép Pártján névvel. “A csúcson kell abbahagyni!” Vona Gábor talán akaratán kívül fogadta meg a régi bölcsességet, a Jobbik 2018-as 20% körüli támogatottságáról a mai ellenzéki pártok már csak álmodhatnak. Vona a néppártosodással előbb “lenyeste a ‘vadhajtásokat’” majd a Spinóza-házbéli látogatása és a Simicska-szövetség által szó szerint “elvette a Jobbik lelkét, amit 2006-ban még ő adott a pártnak”. A Jobbiknak 2018-ban nem sikerült “egyedül nyerni”, Vona lemondása után az a politológiai értelemben vett néppárt (catch-all-party), amit felépített, darabjaira hullott. Vona Második Reformkor pártja így csak egy lesz a számtalan utódpárt közül.
A balliberális pártok száma ezzel tízre nőtt, de a szivárványkoalíción túl ott van még a Kutyapárt, a Mi Hazánk, a Megoldás Mozgalom, és az ISZOMM is. Az EP-választásig hátra van még kilenc hónap, ki tudja hány meglévő és új politikai formáció dönt úgy, hogy a romokban fekvő parlamenti baloldal szavazóbázisán új pártot hoz létre. Az új pártok alakulása a magyar demokrácia életerejét is mutatja, mivel a kormánypártokat is növekvő versenynek teszi ki azáltal, hogy több alternatíva és javaslat jelenik meg a közbeszédben.
Az a tény, hogy bukott pártelnökök elfelejtették, milyen autófényezőnek lenni sorra jelentkeznek be “messiásnak”, azokról a baloldali politikusokról és pártjaikról állít ki lesújtó bizonyítványt, amelyek a bizonyítható négymilliárd forintnyi külföldi guruló dollárból és négy évnyi hazai párttámogatásból csak ennyire képesek. Az új pártok alakulását ezért leginkább egy erős ellenzékváltó hangulat jelének érdemes tekinteni.
(Fotó: Horváth Péter Gyula/hirado.hu)