Galló Béla – Máthé Áron
Galló Béla – Máthé Áron

A Weinstein-jelenség

A Mozgástér blog két szerzője elemzi a Weinstein-jelenséget.

Galló Béla: És Potifárné? Avagy szexista volt-e Rómeó?

Nők között élek, két lányom, két lányunokám van, sőt korszerűtlen fickó lévén, a feleségem is nő. Mr. Harvey Weinsteint, a vérnősző hollywoodi producert aligha hívnám meg családi hajlékomba vacsorára, kifejezetten megnyugtatónak találom, hogy irdatlan távolságok, tengerek, óceánok húzódnak közöttünk. 

Csakhogy elzárkózhatunk-e magától a jelenségtől, vagy ami még fontosabb: értjük-e a szex-botrányok mögötti lényeget a maga teljes – meglehetősen kellemetlen – valójában?

A szexualitás minőségéhez, mint húshoz a só, a kölcsönösség is hozzátartozik. Nincs jó szex, ha csak az egyik fél akarja az aktust. Az pedig már-már tűrhetetlen biológiai „igazságtalanság”, hogy a nők hiába is akarnák, nemigen képesek a férfiakat nemileg megerőszakolni. E veleszületett „férfielőnyre” a patriarchális társadalmakban egyéb társadalmi előnyök rakódnak, legelébb is az, hogy a különféle hatalmi pozíciókat meghatározó mértékben férfiak birtokolják. Akaratuk a szexualitásban mindenképp nagyobb eséllyel érvényesíthető a nőinél, a hatalmi pozíció ugyanis eszköz lehet a másik szexuális leigázására.


Weinstein úr, amellett, hogy nyilván sajátos fogalmai lehetnek a jó szexről, nem csupán biológiai, főleg strukturális erőszakot követett el áldozatain. Strukturális pozícióját dobta be, csakúgy, mint a hozzá hasonlóan ostoba, „hatalmas” férfiak szerte a világon. Azok is, akik makulátlan lelkiismerettel látogatják a kuplerájokat, ahol nem feltétlenül a pozíciójuk révén, hanem a pénz hatalmával használják a strukturálisan alávetett nőket. Azok is, akik tágkeblűen invitálják Európába a migránsokat, ám azt már nem tartják számon, vajon hány gyereklányt szippanthatott be így az európai prostitúció.    

Ez eddig elég nyilvánvaló, akadnak azonban rejtettebb kellemetlenségek is.

És Potifárné? – teheti fel a kérdést az, aki olykor az Ószövetséget is lapozgatja. Illető asszonyság, ha biológiailag tehette volna, bizonyára megerőszakolja a szemrevaló Józsefet, ám az ifjú ellenállt neki, Potifárné ezért őt vádolván erőszaktevéssel, tömlöcbe csukatta. Strukturális hatalmát érvényesítette fölötte: József a férje tulajdona, rabszolgája volt.

Elvétve ma is vannak még olyan matriarchátusok, melyekben a nőké a hatalmi pozíció.  A dél-kínai Mosouk közösségben például egyértelműen a férfiak vannak alárendelt helyzetben, a lányok szabadon válogathatnak közöttük, cserélgethetik is őket, ha a férfi nem váltotta be a hozzá fűződő reményeket.

Mindez természetesen cseppet sem menti a mai férfiakat, csupán a társadalmi determinációk fontosságát hangsúlyozza.

S van itt még egy veszély: a ló másik oldala.

Azért továbbra sem tanácsos a férfiak eredendő galádságából kiindulni, mert ad absurdum akkor Rómeó is szexista volna. Hiszen Capulet papa bizonyára szexuális zaklatásnak minősíti, amit lányával az ifjú Montague művel, aki jobban teszi, ha Júlia ablaka alá magával viszi a családi ügyvédet is, hogy a szakember minden szerelmes szava előtt jogilag kioktassa. Ettől kicsit zötyögőssé válik ugyan az erkélyjelenet, PC szempontból viszont így lenne az egész léleksimogatóan korrekt.

Szerencsére Shakespeare, aki elég jól ismerte mind a két nemet, erről a szempontról még semmit se tudott. 

 

Máthé Áron: Védtelen nők, védtelen férfiak

"A legmegdöbbentőbb mégis az, ahogy a részvétet adagolják - hol megnyitva, hol elzárva, akár egy csapot" (George Orwell)

Lassan egy bő hete kísért minket ez a Weinstein-jelenség. Mostanra továbbfejlődött: kiderült, hogy lényegében – Ali G nyomán számolva – minden két emberből egy áldozat! A legfőbb áldozat természetesen Hillary Clinton, aki a fehér férfiak és az általuk megtévesztett nők miatt vesztette el a választást. Ha ehhez még hozzávesszük a tényt, hogy Trump elnököt is zaklatással vádolják, akkor igazán nehéz elhessegetni a gyanút, miszerint a zaklatásokat feltáró vallomások lényegében az amerikai napi politika fordulatai nyomán váltak issue-vá a social justice elkötelezett hívei számára.

Azt láthatjuk, hogy Weinstein munkássága nyomán sorban lepleződtek le a hollywoodi nagyvadak, és mind „szexuális ragadozóknak” bizonyultak. Innen egyébként már csak egy lépés, hogy kiderüljön: minden férfi vezető az. Megjegyezni kívánom, hogy a Weinstein-ügyben hajlamos vagyok Aristo lényegre vonatkozó értetlenkedését osztani: vagyis attól a nőtől, aki a vázolt körülmények között felmegy a szállodai szobába egy férfival, igazán nem várható el, hogy másra számítson, mint szexuális ajánlatra. Talán hamarosan az is ki fog derülni, hogy minden gazdag férfi, aki kevésbé tehetős nőt vett el, tulajdonképpen szintén ragadozó. A következő mozdulat talán a jövedelmi korlát kijelölése lesz! Sőt, az eddig jogi erővel bíró fogalom, a „beleegyezéses szex” is meginog, hiszen lehet, hogy az illető beleegyezett a szexbe, de azt évekkel később vissza is vonhatja.

 Az ügy a közösségi oldalon folytatódott a „Mee too” hashtag használatával, illetve a haladó sajtó hisztérikus cikkeivel, amellyel felhívták a világ nőtársadalmát, hogy jelezzék a zaklatásokat. Érdekes, hogy nemi (gender) szempontból most már rendkívül sokszínű világunkban csak a nőket hívták fel és csak a férfiak által elkövetett zaklatások bejelentésére – pedig ugyebár, a variációk száma manapság szinte végtelen lenne.

A hétköznapi gondolkodás talaján maradva azonban nagyon nehéz megállni a bujkáló gondolattal való eljátszást, hogy tulajdonképpen a zaklatás a „ki, mikor és mit” kérdések bármelyikére adott rossz választ jelenti. Mindez már nem számít: lényegében a férfi-női érintkezés alapvető normái fognak megkérdőjeleződni a betiltandó kőművesfüttyök ürügyén. A hírek szerint francia nők százezrei osztottak meg valamiféle szexuális zaklatásra utaló történetet. Ennek nyomán „az a cél, hogy a társadalom újradefiniálja, hogy mit fogad el és mit nem" – fogalmazta meg a francia kormány egyik államtitkára. Előjött tehát a jó öreg népnevelés. Kis kitérő: amikor franciák milliói nem facebookoztak, hanem tüntettek a családpárti mozgalom keretében, akkor az ő véleményük nem számított…

De milyen lesz az elérendő állapot? A férfiak miskárolása, egyfajta Robert Merle-féle antiutópia megteremtése? A férfiak azonban most már – az említett regénnyel szemben - ne számítsanak védelemre: hiszen mindegyikük abban mesterkedik, hogy a „nőgyűlöletet örökkévalóvá tegye”. Inkább lépjenek elő bátran a nyilvános önkritikával. Vajon nincs ennek egy kicsit kommunizmus-íze? Amolyan kulturális marxizmus jellegűen. Elnyomottak: nők, elnyomók: férfiak.

Kivéve persze a gyevi bírót. Az Independent a „Hogyan segítenek az iszlám tanításai megelőzni a további szexuális visszaélésekkel kapcsolatos botrányokat” címmel jelentetett meg cikket az ügy kapcsán. Igazán érdekes, hogy a rotherhami és a többi bűncselekmény sorozat nem ugrott be nekik – pedig ott nem egyszerűen zaklatás, hanem a baloldali politikai erők és újságírók által fedezett bűncselekmény-sorozat történt. A becslések szerint országosan összesen egymillió – igen, egymillió - brit lány rovására, jellemzően mohamedán elkövetők által. Úgy tűnik, őértük nem szólt és nem szól a liberális harang.

 

(Kép forrása itt.)