Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

A vírus árnyékában újra nekifutnak a kvótának

Perlési politizálás. Amit az “ever closer union” hívei nem tudnak letolni az európaiak torkán, azt az EU luxemburgi bírságához utalják, ahol mindig számíthatnak az “érzékenyített” bírákra. Naná, hogy Soros! Mint most is, amikor az előbb “önkéntes”, majd többségi szavazással kötelezővé tett kvótát akarják kőbe vésni.

Hogyan toljuk le a békát egy másik ember torkán? Csak az eleje nehéz! Ha ugyanis sikerül a szájába tenni, utána már valahogy letuszkoljuk a torkán. Így működik ez a baloldal szerint álprobléma kötelező betelepítési kvótával is. Amit a mainstream média nem ért el a migránstömeg 25-33 százalékát kitevő nők és gyerekek képeivel, vagy Berlin és Brüsszel a V4-országoknak egyébként járó, és általuk is finanszírozott uniós támogatások megvonásával való fenyegetőzéssel, azt most egy bírósági ítélettől várják.

Az előző bizottsági elnök, Jean-Claude Juncker annyira azért nem volt isiászos, hogy ne indítson kötelezettségszegési eljárást a kötelező betelepítési kvótát ellenző három visegrádi ország ellen. Emlékezzünk: Az euró “megmentésével” nem sikerült az európai integrációt Európai Egyesült Államokká mélyíteni, ezért más megoldást kellett keresni. Ezért kapaszkodtak a migrációba. Ebben látták a csodaszert a vén kontinens elöregedésére és az akkori munkaerőhiányra. Angela Merkel egyszemélyi döntéssel nyitotta meg a német határt “minden szír” előtt, és mint tudjuk, onnantól a legtöbb migráns kiskorúnak és/vagy szírnek vallotta magát, hogy álmai földjére, Germany-ba juthasson.

Még több új "európai"?


Berlin és Brüsszel a migrációt európai problémának állította és állítja be, hogy arra európai szintű megoldást találjanak. Erre szolgál a brüsszeli migrációs menetrend is, amely a tagállamoktól átvenné a külső határok őrzését menedzselését, a menedékkérelmek elbírálását, a migránsok kvóta szerinti szétosztását, majd — az oktatásra, szakképzésre, lakhatásra, szociális ellátásra, stb. kiterjedő — integrációját.

A migráció, mint ahogyan az északi tagországok gazdaságai számára létfontosságú házi piac EU zsarolás helyett win-win-ajánlatokkal való egyben tartása valójában egy német probléma. Ameddig a nagy jóléti vonzó mágnest le nem kapcsolják, addig az összes migráns Németországba kar menni. A humanitárius imperatívuszba és homályos “európai értékekre” való hivatkozásba csomagolt nyers gazdasági érdek imperializmusa mögül felsejlik az önzés, amiből egyre kevesebb ország és európai profitál. A járvány kapcsán az olaszoktól, franciáktól és spanyoloktól lehet erről sokat hallani. 

Mi következik? A Bizottság feltehetően nem fog egy újabb eljárást indítani a három elmarasztalt ország megbüntetésére. Húsvét után azonban Ursula von der Leyen beterjeszt egy új migrációs  tervet, amely a fenti brüsszeli logikára épül. A luxemburgi ítéletet arra használják fel, hogy i) európai szintű, és ii) az új hétéves költségvetésben akár már szankciókkal fenyegetett megoldást találjanak a migrációra.

Teszik ezt annak ellenére, hogy a kontinensek közötti migráció jogi keretét biztosító, 2018 végén elfogadott ENSZ Migrációs és Menekültügyi Csomagot számos ország, köztünk hazánk is elutasította. A magyar emberek egy nemzeti konzultáción és egy népszavazáson is világosan elmondták véleményüket, amit az Országgyűlés az Alaptörvénybe foglalt.

Ezt a népakaratot a senki által meg nem választott brüsszeli eurokraták nem írhatják felül. Amikor a járvány után a tagállamok újratárgyalják az EU feladatait, ezt a túlterjeszkedő perlési politizálást és lopakodó föderalizációt le kell állítani, az uniós bíróság hatáskörét pedig vissza kell szorítani a közösségi politikákra. Ahogyan azt az alapító atyák gondolták.

 

(Kép forrása: itt.)