A veszprémi időközi választás tanulságai

Az érzelmek azonban nem sokat segítenek egy választás eredményeinek, azok jelentőségének megértésében. Van-e egyáltalán jelentősége egy természetszerűen alacsony részvétel keretei között zajló időközi voksolásnak? Vagy éppen ellenkezőleg: mindent eldöntő, sorsfordító helyzetet jelez? Kinek kell tanulnia az eredményekből és mit? Mit jelent mindez 2018 vonatkozásában? Zuhanóban a Fidesz? Feltámadt a baloldal? Vagy éppen ellenkezőleg: az eredmény semmin sem változtat?

Ezekre a kérdésekre csak higgadt elemzői szemszögből érdemes választ adni, ellenkező esetben politikai diskurzusok foglyaként azt látjuk, amit látni akarunk, vagy azt nem vesszük észre, amit nem is akarunk észre venni.

Mit mutatnak a számok? Egy évvel ezelőtt Veszprémben a Fidesz jelöltje: Navracsics Tibor nyert 22 194 szavazattal, akkor a közös baloldali /ellenzéki jelölt 13 009 voksot kapott, a Jobbik jelöltje pedig 7759-et.

2015. február 22-én a Fidesz jelöltje, Némedi Lajos 10 939 szavazatot szerzett, a baloldal által támogatott, de független jelölt Kész Zoltán 13 871-et, a Jobbik jelölt Varga-Damm Andrea pedig 4596-ot. Ez azt jelenti, hogy közel egy év alatt a Fidesz nagyjából 11 ezer voksot veszített, a baloldal által támogatott jelölt 862 szavazattal szerzett többet, mint elődje. A Jobbik pedig 3 ezer vokssal söpört be kevesebbet a megismételt szavazáson.

Ezek a számok mindent világosan elmondanak arról, ami történt: a Fidesz nem tudta mozgósítani korábbi választóit, akiknek nagyjából fele otthon maradt. Ugyanez történt a Jobbikkal. Ez utóbbi azt mutatja, hogy az elfáradt vagy éppen bizonytalan kormánypárti választók nem vándoroltak át tömegesen a radikális párthoz.

A baloldal jól mozgósította választóit és egy független jelölttel 862 plusz voksot szerzett. Rögtön látható azonban: itt sem jelentek meg tömegesen „csalódott” Fidesz szavazók.

(Fotó: MTI/Nagy Lajos)

A kérdéses körzetben 72 929 választó jogosult szavazni. Ez azt jelenti, hogy a baloldal által támogatott független jelölt mögött a teljes felnőtt népesség 19 százaléka állt. Ez az egyébként mérsékelt arány elég volt a győzelemhez az időközi választáson.

Alacsony volt a részvétel? A választáson a jogosultak 44,76 százaléka vett részt. Az országgyűlési választáson itt 64,28 százalék voksolt. E tekintetben tehát jóval: 20 százalékkal volt alacsonyabb a részvétel. Az időközi választások vonatkozásában azonban a részvétel inkább magasnak tekinthető.

Ez azt jelenti, hogy a baloldali pártok választói kifejezetten nagy arányban mentek el, motiváltak voltak, hogy a kormány ellen szavazzanak. Egészében azonban nem növekedett a baloldali tábor – hiszen egy független jelölt segítségével csupán 862 plusz voksot szereztek.

A részvételi adatok változása jól mutatja, mi hiányzik: 11 ezer Fidesz választó. Ők a választásra jogosultak 15 százalékát teszik ki. Ha ehhez még hozzáadjuk a hiányzó Jobbik szavazókat, szinte pontosan megkapjuk a 2014-es részvételi adatokat: azaz ezek a kormánypárti voksok egyszerűen otthon maradtak: a politikai piac, a pártok erőviszonyai valójában nem rendeződtek át.

Tévednek-e a közvélemény-kutatások, amelyek kivétel nélkül Fidesz fölényt mutatnak a biztos szavazók körében? Nem tévednek. Egyszerűen arról van szó, hogy e kutatások másra vonatkoznak: egy potenciális országos választásra (és természetesen nem Veszprémre, nem időközire).

Ettől függetlenül leképezheti-e Veszprém az országos viszonyokat? Nem, mert az időközi választások szükségképp alacsonyabb érdeklődés mellett zajlanak. Most a Fidesz választók érezték úgy tömegesen, hogy számukra nem fontos, vagy nincs tétje ennek a megmérettetésnek (korábban inkább a baloldal). Egy országos (nem időközi) parlamenti választáson azonban a most passzív szavazók szinte biztosan újra megjelennének.

A tekintetben azonban érvényes üzenetet hordoz a veszprémi eredmény, hogy a Fidesz választóinak egy jelentős része „háttérbe vonult” és ez a folyamat nem korlátozódik a szóban forgó egyéni körzetre. Nem vándoroltak át sem a Jobbikhoz, sem a baloldali pártokhoz, de nem állnak ki a kormánypárt mellett.

Az elmúlt hónapok belpolitikai eseményei állnak e folyamat mögött. Érdekes eleme a történetnek, hogy a magyar gazdaság most kifejezetten jobb állapotban van, mint négy évvel korábban: a GDP ismét nő, a munkanélküliség csökken, az államháztartás makro állapota kedvező.

A Fidesz szavazók távolmaradása mögött tehát nem primer gazdasági okok, nem a kormány teljesítményével való elégedetlnség áll, hanem egy olyan bizonytalanság, ami csak részben köszönhető az elmúlt hónapok vitákat kiváltó politikai intézkedéseinek. Legalább ilyen arányban okolható a kormánnyal szemben megfogalmazódó, óriási méreteket öltő médianyomás, amelyben tevékeny részt vállal a Fidesz választók orientációs pontjaként működő Hír Televízió és a Magyar Nemzet is. A szavazók körében ez korábban nem tapasztalt orientációs zavart generált.

Veszprém a 2014-es Fidesz tábor bizonytalanságát mutatja, nem a politikai piac gyökeres átrendeződését: amit azok vártak, akik a „kétharmad lebontásának” politikai szlogenjét összekeverték a helyzet józan értékelésével.

2018 tekintetében a kormánypárt jelenleg nincs bajban. Évek vannak hátra. Évek, amelyek politikai eseményeit ma még nem látjuk előre.

Érdemes-e komolyan venni a veszprémi eredményt?

Mindenképpen. A veszprémi választás eredménye elsősorban a jobboldalról szól, a jobboldalnak üzen. A négyéves kormányzati ciklusok első felében természetes módon megjelenő bizonytalanság oldása csak a választókra történő odafigyeléssel történhet, akár nehéz politikai döntésekről, akár terhelt médiakörnyezetről van is szó. Arra azonban még bőven elegendő ideje van a Fidesznek, hogy esélyt teremtsen egy újabb jobboldali választási győzelemre.