A segítség helyben lakik
Lohnabstandsgebot. A német szóval azt az elvet jelölik, amely szerint a munkával elérhető jövedelemnek magasabbnak kell lennie, mint a segélynek. Ez az ösztönzés jelenik meg Magyarországon is, amikor a segély nagyjából a minimálbér negyede, miközben a közmunkások nagyjából a minimálbér felét -háromnegyedét keresik. Az ösztönzés iránya egyértelmű: Aki tud, keressen magának munkát, és rögtön magasabb lesz a jövedelme.
Az összegeken persze lehet vitatkozni, ismerjük a keresletek és az árak állandó versenyfutását. Az elv azonban világos, és megfelel a társadalmi igazságosság jogos elvárásának is. Emlékszünk a 2010 előtti vitákra, és arra, hogy milyen igazságtalanak tűnt akkor a csekélyke különbség a segélyek és a legalacsonyabb fizetések között. Ez azoknak a keményen dolgozó embereknek az arculcsapása volt, akik napi 8 órát, vagy többet dolgoztak.
A segélyezési rendszer mostani átalakítása a munkára ösztönzés elvét nem érinti. Szintén nem változnak az állam által központilag nyújtott (és ellenőrzött) támogatások.
Azok a támogatások viszont, amelyeket helyben célzottan lehet adni (és ellenőrizni) „települési támogatás” néven átkerülnek az önkormányzatokhoz. Minél kisebb egy település, annál jobban ismerik egymást az emberek. Tudják, igazából kinek mije van, de azt is, hogy ki az, aki egyedül nem jut egyről a kettőre.
Kritikusok szerint a segélyezés feladata túl nagy teher az önkormányzatok vállán. Ők elfelejtik, hogy az állam 2010-14 között átvállalta az önkormányzatok korábbi (deviza-)adósságait, így azok immáron mentesülnek a törlesztés terhétől. A települések csak a 2013. közepén zárult első körben közel 700 milliárd forint adósságtól szabadultak meg.
(Fotó: MTI/Komka Péter)
Mások úgy számolnak, hogy az új rendszerben összességében kevesebb jut segélyekre. Ők gyakran kihagyják a számításból a közmunkára fordított költségvetési forrásokat, és nem feltétlen veszik figyelembe a Belügyminisztérium támogatási alapjait, amelyekhez a forráshiányos önkormányzatok pályázhatnak.
A települési támogatás célja tehát elsősorban nem a kiadáscsökkentés, hanem a nehéz élethelyzetek célzott, helyi szintű támogatása. Ha a segítség helyben lakik, gyorsabban és pontosabban ér célba.