A sajtó szabadságáról

(Kép forrása: itt.)

Két napja jelent meg a delmagyarorszag.hu oldalon az álhír, miszerint Selmeczi Gabriella is pályázik a Szegedi Tudományegyetem kancellári posztjára („Értesülésünk szerint Selmeczi Gabriella fideszes országgyűlési képviselő is beadta pályázatát.”). Nem is lenne ezzel semmi gond, hiszen jelenleg bárki pályázhat erre a tisztségre, aki megfelel a pályázati feltételeknek. Akár egy képviselő is, ha lemond mandátumáról.

Történetesen azonban Selmeczi nem tervez lemondani a képviselői mandátumáról, és nem is nyújtott be kancellári pályázatot. Ez a tény azonban láthatóan cseppet sem zavarta a Délmagyarország újságíróját, amikor megírta a szóban forgó cikket. Hogy miért tette ezt, csak találgathatunk.

A hírt aztán sietve átvették az országos médiumok is. Annyi szakmai-újságírói igényesség azonban egyikben sem volt, hogy felhívják az érintettet és megkérdezzék, igaz-e az értesülés. Így járta be két napon át az egész magyar országos sajtót egy olyan állítás, aminek valódiságáról senki sem győződött meg, és aminek az égvilágon semmi alapja sincs.

Miután a Fidesz-frakció helyreigazította a valótlan állítást, a szóban forgó médiumok bocsánatkérés helyett természetesen újabb hazugsággal felérő cikkekben hozták le a cáfolatot. Az mno.hu például ezzel a kicsit sem megtévesztő címmel: „Mégsem lesz egyetemi kancellár Selmeczi Gabriella”. Mindenki érezheti, hogy a „helyreigazítás” ismét a képviselőnő kárára ment. A tévedés beismerése helyett megpróbálták úgy feltüntetni a helyzetet, mintha Selmeczi visszalépett volna vagy visszautasították volna a pályázatát.

Ez a történet nem Selmeczi Gabrielláról szól, hanem arról a napi rendszerességgel zajló verbális útonállásról, amit a sajtószabadság mögé bújva egyesek végeznek, és amit a nyugati értelmiség úgy félt Magyarországon, sőt újabban már Lengyelországban is. A ballib sajtó (tisztelet a kivételnek) mindennel foglalkozik, ha kell, elhallgat híreket, ha kell, kitalálja azokat, csak éppen a feladatát nem végzi: nem a tényekről tudósít. Kreálja a valóságot ahelyett, hogy tudósítana róla. 

Ha pedig valaki ezt fel merészeli róni neki, akkor olyan hisztit rendez, mint egy vonatsínre vetődő migráns.