Galló Béla
Galló Béla politológus

A Prigozsin-eset

A tisztázatlan politikai halálesetek száma kötetekre rúg, a hatalomittas moho sapiens az ősidők óta gyakorolja ezt a műfajt. Tudjuk, annak idején Attila is tisztázatlan körülmények közt hunyt el, sőt neki még a sírja sincsen meg, azt is olyan jól konspirálták. Boldogult ifjabb koromban pedig az volt a globális talány, hogy „Ki ölte meg Kennedyt?”. KISZ-támogatással ezzel a címmel még egy politikai slágerféle is született róla, s annak a refrénje telibe meg is válaszolta a nagy kérdést: „Nem tudja senki, vagy aki tudja, az hallgat.” Szóval a KISZ már akkor is hajszálpontosan a fején találta a szöget.

És itt van most ez a Prigozsin-eset. KISZ viszont nincs már, hogy megfejtse ezt a rejtvényt is, saját kútfőnkre kell tehát hagyatkoznunk.

Jevgenyij Viktorovics, Isten nyugosztalja, „nehéz sorsú, de tehetséges ember volt, aki súlyos hibákat követett el”, maga Putyin elnök mondja most ezt róla, és ő csak tudja. Régi barátság ez, Prigozsin egykor a szakácsa volt, és nem árt, ha a szakácsával jóban van az ember, pláne, ha politikus.

Persze Putyin bizonyára Prigozsin hibái közé sorolja, hogy úgy két hónapja puccsot kísérelt meg ellene, nem túl sikeres puccsot, de azért puccsot. Aztán valahogy mégis helyreállt a „rend”, látszólag elsikálódott az ügy. Prigozsin megígérte, hogy ilyesmi többet nem fordulhat elő, nem fog hibázni többé, Putyin meg úgy tetszett, elfogadta.  


De amikor a Wagner csoport szinte egész vezérkarával együtt pár napja felszállt egy Embraer Legacy-ra, Progozsin mégiscsak hibázott. Legalábbis a saját szempontjából mindenképpen. Mert ami ezután történt, az Putyin szerint se más, mint tragédia…

Ugyanakkor nem fér a fejembe, hogy a világsajtó, amely mindent és mindennek az ellenkezőjét is írogatja az ügyről, miért nem forszíroz egy igencsak kézenfekvő kérdést: Miért szállt fel a gépre Prigozsin, ráadásul csaknem a Wagner egész vezérkarával? Nyilván nem voltak hülyék, és a befuccsolt puccskísérlet után féltették az egyetlen életüket annyira, hogy kellőképp óvatosak legyenek.  Merthogy a nemzetközi elemzők "krémje" folyamatosan a Prigozsinék ellen irányuló erőszak eshetőségeiről értekezett. S éppen az érintettek ne számoltak volna ilyenekkel?

És mégis felszálltak. Tudhatták pedig, hogy egy repülő törékeny jószág, fenn a magasban bármi megtörténhet vele. Ennek ellenére beültek a gépbe, előzékenyen kollektív célpontját képezve egy esetleges légi „balesetnek”. Miért?

Nyilván megnyugtató információik lehettek arról, hogy menjetek csak bátran, nem történik semmi. De kitől?

Putyinéktól közvetlenül nyilván nem, mert azt úgysem hitték volna el. De akkor kitől? Az ugyanis elég valószínű, hogy úgynevezett „objektív”, rásegítő információk híján Prigozsinék joggal gyanakodhattak. Kinek lehetett érdeke hát, hogy „megnyugtassa” őket? 

Kinek játszik a kezére még, ha fokozza az orosz-ukrán vérontás zűrzavarát?  Hiszen akár véget is érhetne már a háború. Legfontosabb geopolitikai célját az USA elérte, tönkretette Európa és Oroszország kapcsolatát, hozzá még úgy, hogy csupán "fagyipénzt" áldozott érte, katonát egyet sem. Oroszország sem bukott bele a villámcsapásnak tervezett, de enyhén szólva kissé hosszadalmasabbnak bizonyult „különleges hadműveletbe”, és területet sem ad vissza, ez már elég nyilvánvaló. Kölcsönösen abba is hagyhatnák tehát, ha éppen ezt akarnák. Csakhogy Ukrajna játékszer a kezükben, s kicsit még játszanának vele – és meg is tehetik ezt.

Prigozsinék esete ehhez pedig mindkettejüknek jól jön: kölcsönösen lehet egymásra mutogatni. Ezekkel akarnátok ti békét?!

(Fotó: MTI/EPA/Orosz Nyomozó Bizottság)