A politika legszebb arca

Advent időszakában aktívan politizálunk: kinyílik magánéletünk sokszor hét lakattal őrzött kapuja.

Tegnap volt advent első vasárnapja, az év azon várakozásteljes időszakának kezdőnapja, mikor emberi kapcsolataink kinyílnak, mikor fogékonyságunk a legnemesebb értelemben vett közélet iránt minden más időszakénál erőteljesebb. Nem a hírportálok iránti érdeklődés megnövekedésére gondolok, hanem a virtuális közösségi terekkel szemben valódi emberi közösségeink előtérbe kerülésére. Fontos életjeleket ad ez az időszak emberségünkről egy elmagányosodott (vagy azzal vádolt) világban.


A kis falvak karácsonyváró összejöveteleitől kezdve a nagy szeretetszolgálatok adománygyűjtéséig számos példa van a magánélet falainak e terminusban tapasztalható leomlására.  A sötétség beálltával jól is esik összehúzódni, beszélgetni, együtt munkálkodni, valamilyen közös ügyet szolgálni olyanokkal is, akik mellett máskor épp csak elsuhanunk. A különféle adventi összejöveteleken aztán szó esik a közösségek fontos ügyeiről, informálódhatunk, problémákat rendezhetünk, a jövőre vonatkozó terveket szövögethetünk – azaz a „politika”, mint közéleti tevékenység legszebbik arcát láthatjuk felvillanni.  (Nem véletlen, hogy a diktatórikus rendszerek mindig korlátozni akarják az efféle önszerveződő aktusokat, hiszen mindezek a hagyományos értelemben vett politikai aktivitással korrelálva erősödnek.)

Az antik görög felfogás szerint a politika ugyanis minden magánéleten túli cselekvést magába foglal, azaz nemcsak a hagyományos felfogás szerinti, a közhatalomért folytatott harc tartozik fogalmi körébe. Ebben az értelemben advent időszakában aktívan politizálunk: kinyílik magánéletünk sokszor hét lakattal őrzött kapuja: mézeskalácsot sütünk az óvodában, cipősdobozokat töltünk meg szegénysorsú gyerekeknek, templomi közösségekkel készülünk Jézus születésének illő megünneplésére, meglátogatjuk a szomszédságunkban lakó magányos időseket .

Az isteni természet emberek közötti megtestesülése önmagában is arra bíztat bennünket, hogy ha még Isten számára is fontos volt, hogy közénk, mindenkori esendő emberek közé jöjjön, akkor nekünk is nyitottnak kell lennünk felebarátainkra, szolgáló figyelemmel kell forduljunk szűkebb és tágabb közösségeink felé.

E lelkület szép példája és az adventi időszak méltó felvezetése volt a tegnap a Fiatal Családosok Klubja által életre hívott jótékonysági vásár, ahol a legkisebb közösségekkel, a családokkal foglalkozó civil szervezetek árusítottak tagságuk által készített portékákat az Őrzők Alapítvány által támogatott leukémiás és daganatos gyermekek javára. A Várkert Bazárban megtartott eseményen ugyanúgy segédkezett az egyesületek tagsága, mint a köztársasági elnök hitvese, és örvendetes, hogy nemcsak hölgyek érezték magukénak a segítő vásárlást: ott volt családjával a politikai tényfeltáró újságírás egyik jeles képviselője, sőt olyan parlamenti államtitkár is képviseltette magát, akinek nem szakterülete sem a családügy, sem a szociális szféra. Örömteli, hogy a legkisebb közösségektől a magas politikáig lehetséges emberi kapcsolatok kialakítása, összefogás és közös cselekvés, amelyek a minőségi emberi lét alapkellékei.

Jó volna őrizni és továbbadni ezt a közösségben megélt örömöt, a másokért vállalt áldozat jóérzését, azaz a legtágabb értelemben vett adventi „politizálást”.