A pénzünket akarják, nem demokráciát!
Az Elbától keletre mindig is szkeptikusak voltunk mindenfajta unióval szemben. Azok ugyanis jönnek-mennek, ám a nemzetek maradnak. Most éppen egy Európai Unió tagjai vagyunk, amelynek kaffkai berlini és brüsszeli központja előre akar menekülni és az euró megmentésével akarja Európa nemzetközi gazdasági súlyát növelni.
Hogy miért? A Brexit után és Trump elnök remélhető újraválasztása után Nagy-Britannia valószínűleg csatlakozni fog az USA-Kanada-Mexikó Kereskedelmi Megállapodáshoz, a NAFTA utódjához, amely így vitathatatlanul a három közül legerősebb világgazdasági pólus lesz. Minimum a hollandok és lengyelek élénken figyelik majd, hogy a britek jól döntöttek-e.
Berlin bármi áron egyben akarja tartani a maradék EU-t, Brüsszel pedig szívesen növelné bürokratikus hatalmát. A két igény az euró és az eurózóna megmentésében találkozik. Az Európai Központi Bank már ellőtte puskaporát, mérlegfőösszege közelíti az eurózóna GDP-jének a felét. Ezért kell az EU-nak is eladósodnia, mivel így az eurózónán kívüli országokat is adósrabszolgává tehetik.
A járvány gazdasági hatásaival indokolt 750 milliárd eurós gazdaságélénkítő csomagra az mondták, hogy egyszeri alkalom. Olaf Scholz német pénzügyminiszter szerint pedig egy jó ötlet az unió finanszírozására. Ötletből pedig van bőven: a spanyol baloldal alapjövedelmet vezetne be, az olaszok 4-es metrót alagutat építenének Szicília és a csizma déli sarka közé, Berlin az egész EU-t átállítaná atomról megújuló energiára, dízelről villanyautóra, stb.
Mit szeretnének? Berlin és Brüsszel még több, sokkal több euró-kötvényt szeretne a nemzetközi pénzpiacokon kibocsátani, amitől több politikai és gazdasági hasznot remélnek. A közös adósság olyan méreteket öltene, amely Marine Le Pen (2022. május) vagy Salvini (legkésőbb 2023) esetleges megválasztása esetén is megfizethetetlenné vagy legalább drágává tenné ezen országok kilépését.
Az euró-kötvények növelnék az euró mint fizetőeszköz globális szerepét és felértékelnék az európai tőzsdéket. Az előre menekülés jó alkalom és ürügy az euró “befejezésére”, vagyis az eurózónán belül a betétbiztosítás, csődeljárás és felszámolás harmonizálására, majd ezt követően az adó- és szociálpolitika egységesítésére. A közös adósság törlesztésére pedig közös adók és közvetlen uniós bevételek kellenek, amelyekről szívük szerint már többségi szavazással döntenének.
Miként akarják ezt elérni? Rothnak igaza van. Az idő sürget, bár leginkább az eurózóna déli országait. Ha nincsen új uniós költségvetés januártól a régi marad arányosan hatályban.
A bizottság az ősszel debütáló demokrácia monitorozásban találta meg az alkalmas eszközt. A látszat kedvéért minden ország demokráciáját monitorozzák majd, ám valahogy sejtjük, hogy csak nálunk fognak problémát találni. Pláne, ha a neoliberális kecskére, pontosabban NGO-kra bízzák a káposztát. Naná, hogy Soros!
Groteszk, hogy a sárgamellényesekre szemkilövető rendőröket küldő Macron, vagy a békésen tüntető holland nyugdíjasokra lovasrendőröket küldő Rutte esetében nem szólalt meg az oly’ érzékeny német diplomácia. Ők már bent vannak a zsákban. Ők mind globalisták, nem úgy mint mi, kelet-közép-európaiak, akik tudjuk, hogy a saját valuta és kezelhető államadósság ugyanúgy védi a szabadságunkat és nemzeti szuverenitásunkat, mint az egyhangú uniós szavazási eljárás.
(Kép forrása: itt.)