A pénz erejével

„Nem tehetem, és nem is fogom vizsgálni a társadalmi következményeit annak, amit csinálok”, vallja a spekuláns, ami roppant logikus, mert ily módon azután annak rendje-módja szerint rögvest befektethet a romeltakarításba is.  

A kőszívű üzletileg is jól megfér benne a filantróppal, párhuzamosan hordozza magában e kettőt, ámbátor azt talán sejti, ha nem volna spekuláns, aligha tudná ilyen mértékben működtetni „világjobbító” ambícióit.   

Tökmindegy tehát hogyan, mivel szerezted a manit, ha sok van belőle, a kezed nyoma egész biztosan ott lesz a világon, kiváltképp, ha ezt még ambicionálod is.

Márpedig Soros mindmáig ambicionálja.

 Bár se felhatalmazása, se igazolható funkciója nincsen, mindig politikai szerepet is játszik, hiszen a pénze erre szintúgy „legitimálja”. Olyannyira, hogy lépten-nyomon tapasztalhatjuk: világformáló erejének csupán kevesek tudnak és mernek ellenállni.

Szerencsére azért egy-két – egészen pontosan három – magyar miniszterelnök e kevesek közé tartozik.

Antall József például több ügyben is szembeszállt Sorossal. Legfőképpen akkor, amikor Soros (ez esetben nem a filantróp) 1990-ben felajánlotta neki, hogy egy általa képviselt befektetőcsoport „megvenné” a magyar államadóságot, cserébe ezért mindössze a magyar ipar részvényeit, a nemzeti vagyon javának átengedését kéri. Antall azonban ezt az „előnyös” ajánlatot kerek-perec elutasította.

Horn Gyula kicsit később, a kilencvenes évek közepén húzta át számításait, mikor egykori pénzügyminisztere, Bokros Lajos vehemens törekvése ellenére sem játszotta át az OTP-t Sorosnak. Ez ügyben inkább Csányi Sándorra hallgatott, kiváltva ezzel koalíciós partnere, az SZDSZ fokozódó rosszallását. 

Orbán Viktor a menekült-kérdésnek maszkírozott népvándorlás tárgykörében merészel Sorosnak keményen ellenállni, egyelőre nem dőlt el még, milyen hatásfokkal.

Mindenesetre a pénz csapatai már felsorakoztak.

Mivel nem érdemes – és nem is tanácsos – közvetlenül áldoznia az ellenzékre, utóbbit pótlandó helyettük inkább a civil társadalom arra érdemes részét aktivizálja. Hátha sikerül az áldatlan ellenzéki helyzeten valamelyest javítania.

Hogy aztán a pénz erejével gyógyítható-e, vagy legalább enyhíthető-e valamelyest a politikai  impotencia? Ez itt a fogas kérdés.

Meglátjuk. Csak egy biztos. Sorost, ha kell, kritizálni nem jobb, avagy baloldali probléma.

Több annál.

Nemzeti ügy.

(Kép forrása itt.)