A nép védelmében

Címkék:
Imádom a magyar sajtó következetlenségét figyelni, amikor reform-intézkedéseket kell prezentálnia. Örömmel közli, ha a szakértők csökkentenék a bürokráciát és a szerzőkel együtt sápítozik, ha a túl sok állami intézmény fenntartása kerül szóba.

(Kép forrása: itt.)

Ám amikor egy kormány(fő) az intézmények csökkentése mellett dönt, akkor simán és kritikátlanul képviselik az intézkedéssel érintettek panaszait és velük együtt sopánkodnak az elvesztett állásokon és az elvesző állami feladatok hiányán.

Amit Lázár meghirdetett a múlt héten és Orbán támogat, annak van egy bevett neve: államháztartási reform. A baloldali-liberális média természetesen sosem fogja alkalmazni e szavakat a tervezett intézkedések leírására, hiszen ebben az országban államháztartási reformot csak a reformerőket tömörítő baloldali, liberális tábor képes végrehajtani. A jobboldali sajtó meg nem hülye, hogy táborára húzza ezt a bunkósbotként használható fogalmat.

Ettől még a tervezett intézkedések az államháztartási reform fogalomkörébe tartoznak, ahogyan az volt a magán-nyugdíj pénztári rendszer majdnem teljes megszüntetése, kivéreztetése, a munkanélküli és szociális segélyek megvágása, az iskola látogatásához kötött szociális juttatások bevezetése és a közmunka átalakítása is, ha tartjuk magunkat a szó közforgalomban levő jelentéséhez.

A kérdés az, hogy aki elfogadja, hogy az állam túl sok feladatot lát el, az elfogadja-e azt is, hogy ennek megoldása intézmények bezárása, s emberek elbocsátása. A bezárás, meg elbocsátás pedig az, amit a kormány most tervez tenni. Ráadásul, elég szép csomagot kapnának a távozók. Amit persze ismét hangosan szóló fájdalom kísér: atyaisten, 100 milliárd forintot is elérhet az intézkedés költsége. A jól keresők kirúgása és a középosztály védelme nyilván sokba kerül.

Nem azt kifogásolom, hogy a terveket hevesen vitatják, s azzal sincs bajom, hogy az ellenzők szóhoz jutnak. Nem baj, ha egy kormány érzi a társadalom elégedetlenséget és nyomást gyakorolnak rá.

A sajtó mint egész vagy elitista, vagy populista, attól függően, a társadalom melyik véleményformáló rétegének hálójába gabalyodik bele. Épp ezért az értelmes diszkusszió érdekében azt a narratívát is be kellene mutatni, amely Magyarország működésének racionalizálásáról szól. Ebből felesleges jobb-bal vitát csinálni. Az eredményeket mindkét oldal szavazói élvezhetik majd, ahogyan a rossz döntések következményét is mindkét oldal támogatói elszenvedik majd.

Egy csónakban evezünk, Magyarország jövője a tét.