Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

A lázadás éve? Igen.

2017 tavaszán sokaknak úgy tűnhetett, hogy a liberális világrend megingása nem volt több érzéki csalódásnál.

A márciusi holland parlamenti voksolás és az április-májusi francia elnökválasztás azt a benyomás keltették a felületes szemlélőkben, hogy a lengyel és a magyar kormány politikája, vagy éppen Donald Trump elnöksége csak pillanatnyi és lokális kisiklás a történelem feltartóztathatatlan sodrásában. A világ úgy és olyan irányban halad, ahogy azt a 60-as, 70-es évek balliberális gondolkodói kitalálták.


Az év első felében a liberálisok örömittasan veregették vállon egymást: Emmanuel Macronnal és Mark Ruttéval minden marad a régiben. A nyugat-európai euroszkepticizmus megtestesítői – Marine Le Pen és Geert Wilders – leszerepeltek a választásokon, Trump pedig úgysem bírja sokáig. Ismét bebizonyosodott – gondolták – hogy a liberalizmussal szembeni minden kísérlet eleve kudarca van ítélve.

Aztán jött az ősz és a kijózanodás ideje. A német, osztrák és cseh választások eredményeit már sehogy sem lehetett a liberalizmus győzelmeként értelmezni. Persze, ha jobban belegondolunk, akkor a holland és a francia voksolást sem. Mark Rutte győzelmi receptje ugyanis nem volt más, mint a bevándorlásellenes Szabadságpárt politikájának másolása – egy az egyben. Hollandiában úgy győzött a liberalizmus, hogy ideiglenes antiliberálisnak tettette magát. Ami pedig a franciákat illeti: Marine Le Pen az elnökválasztás második fordulójába jutva négy millióval több francia szavazatát tudhatta magáénak, mint öt évvel korábban, miközben Macron minden idők legnépszerűtlenebb francia elnöke. Ráadásul az 50-es évek óta fennálló francia pártrendszer végérvényesen összeomlott.  A liberális jelöltek tavaszi győzelme tehát legfeljebb pirruszi győzelem volt.

De mi is történt ősszel? A balliberális politikát a német, az osztrák és a cseh választások a II. világháború óta nem tapasztalt mélypontra taszították. Németországban az SPD történelmi vereséget, a jobboldali-populista AfD pedig történelmi sikert könyvelhetett el. Előbbi több mint 5 százalékkal rosszabb eredményt ér el, mint a 2013-ban, a harmadik helyre befutó AfD pedig több mint kétszeresére növelte táborát. A bevándorlás-ellenesség lett a befutó Ausztriában is: Sebastian Kurzék győzelme és a radikális jobboldali Szabadságpárt előretörése egyaránt ennek köszönhető. A független Csehország történetében pedig még egyetlen párt sem aratott olyan nagy arányú győzelmet, mint az Andrej Babis vezette EU-kritikus és bevándorlás-ellenes ANO mozgalom a hétvégi parlamenti voksoláson.

Szóval igen, a lázadás éveit éljük.

 

(Kép forrása: itt.)