A korrupció érzékelése

A korábbi arról szól, hogy egy csaló, bizonyos D. András, több százmillió forintot csalt ki különböző vállalkozók zsebéből, mondván: magas összeköttetései révén elsimítja kínos adóügyeiket. Az érintettek ezt elhívén fizettek is, mint a katonatiszt. A másik szerint a mértékadó Transparency Internationál nyilvánosságra hozta a minden évben kiadott Korrupciós Érzékelési Indexet, melyben Magyarország a nem túl előkelő 60. helyet foglalja el. A minden bizonnyal függetlenobjektív jelentés szerint roppant korrupt ország vagyunk, hiszen olyan, mesésen tiszta közéletű országok is megelőznek bennünket, mint a legendásan puritán és áttekinthető belviszonyokal rendelkező Mexikó, ahol amúgy kábítószeres bűnbandák követnek el nap mint nap tömeggyilkosságokat, a hatóságok aktív közreműködésével, ám ettől még a jeles szervezet szerint nem annyira korruptak, mint mi. A két hír összefügg, hogy miképpen, arról értekeznénk alább.

2018 szeptemberében a mexikói Acapulco város teljes rendőrségét felfüggesztették korrupciós bűncselekmények elkövetése miatt. 

Mindenek előtt magáról a Transparency mélyen tudományos eredményének keletkezési körülményeiről ejtenék szót.

A korrupció fogalma nem tisztázott. Ahány szakértőt kérdezünk, annyiféle, a többit kizáró, meghatározást kapunk. Túl ezen, az egyes kultúrákban is teljesen más módon viszonyulnak hozzá. A világ jókora részén nem is értik magát a fogalmat sem, hiszen a hatalmasoknak adott ajándékok, melyekkel kegyeiket elnyerik, teljesen magától értődő, a mindennapok része. A tetejébe a korrupció közvetlenül nem mérhető, hiszen abban mindkét fél bűncselekményt követ el, így aztán igencsak titkolja azt. A feltárt esetek pedig nem tekinthetőek mértékadónak, hiszen minden bizonnyal óriási a latencia. Bármely módszerrel próbáljuk is mérni, nyilvánvalóan csak roppant megbízhatatlan becslésekhez jutunk. Pontosan ezért kiváló politikai fegyver, mert a „felmérések” eredménye nem cáfolható, bármi és az ellentettje is igaz lehet, a többi pedig retorika, médiajelenlét kérdése.

Ami a felmérés módszertanát illeti, a dolog úgy történik, hogy megkérdeznek embereket, vajon mekkora korrupciót érzékelnek, majd a kapott válaszból képezik az eredményt. Olyan ez, mintha a meteorológia egyszer csak nem a hőmérsékletet adná meg fokokban, hanem az úgynevezett „hidegérzékelési indexet” tenné közzé. Megkérdeznének embereket, hogy vajon hideg van-e. Aztán ha a mintába, mondjuk márciusban, több olyan ifjú hölgy kerülne, akik egyéb okoknál fogva időszerűnek vélték a miniszoknya és a köldökvillantó top használatát, megállapítanák, hogy bizony „rohadt hideg van”. Ennek hatására a többiek kucsmában és bundabugyiba mennének ki az utcára, ahol aztán kellemetlen meglepetés érné őket. Továbbá, sokat elmond a jeles szervezet eredményeinek komolyságáról, hogy például 2006-ban, Feri országlása, a nokiás-dobozok és a 4 metró idején még mintegy 20 hellyel „jobbak” voltunk, és a 41. helyen végeztünk.

A helyzet ugyanis az, hogy a korrupció „érzékelése” – pontosan az „érzékelés” fogalmának mélyen szubjektív volta okán – bizony roppant befolyásolható dolog. Ha egy ország lakóit naponta bombázzák azzal, hogy egy korrupt országban élnek, akkor hajlamosak lesznek el is hinni ezt. Márpedig, mivel a haladó sajtómunkásokban a „korrupció” szó leírása temérdek boldogság-hormont szabadít fel, találkozhatnak ilyes hírekkel bőségesen. Mikor pedig megkérdezik őket, akkor azt mondják, korrupt országban élnek, hiszen nap mint nap erről olvasnak a haladó sajtóban. A korrupt ország képe így válik önbeteljesítővé.

Így jön létre az a közeg, melyben D. András és a hozzá hasonlók, komoly sikereket érhetnek el. Hiszen ha egy ország korrupt, akkor annak tisztségviselői is értelemszerűen azok. Különösen hihető ez olyanok esetében, mint az agyafúrt András áldozatai, akik maguk is meglehetősen ingatag moralitással rendelkeznek, hiszen feltehetően elintézendő ügyük adócsalással, vagy más gazdasági bűncselekménnyel függ össze. Számukra – akik korruptak – nagyon könnyű elképzelni ezt másokról is. Izgalmas kérdés egyébként, hogy a Transparency munkatársai őket is megkérdezték-e a felmérés készítése során, mert ha igen, akkor nincs mit csodálkozni az eredményen.

Itt vetődik fel a felelősség kérdése is. Mindazok felelőssége, akik teleszemetelik a közéletet a „rendszerszintű” korrupció elmés mítoszával, ami azt jelenti, hogy ami teljesen szabályszerű, az is korrupció, ha nekik nem tetszik. D. András a százmilliók egy igen jelentős részét nekik is köszöneti, hiszen ők hozták létre az a környezetet, ahol ő érvényesülni tudott. És ez nincs jól így.

(Kép forrása itt.)