A kiszolgáltatottság csökkentése: a valódi nemzeti érdek

A Fidesz a döntéssel két legyet üt egy csapásra: eleget tesz egy uniós elvárásnak (újabb sárkányfej hullik a porba – hét újabbat növeszt majd helyette), és csökkenti hazánk függőségét a csak határainkon túlról beszerezhető energiahordozóktól és gazdáiktól.

Az újabb látványos mérföldkőhöz érkezett törekvés nem újdonság, és nem is meglepő. A miniszterelnök és pártja évtizedek óta tesz erőfeszítéseket a magyar mozgástér növelésére. Mindvégig támogatta a térség cseppfolyósított földgázt (LNG) fogadó termináljainak felépítését; aktívan proponálta a Nabucco európai gázvezeték megépítését, majd a Nabucco-projekt összeomlását követően a Déli Áramlat gázvezetéket és utódait. Visszavásárolta az ellenséges felvásárlási kísérlet és átláthatatlan háttéralkuk nyomán orosz kézbe került MOL-részvénypakettet; nem csak szavakkal, de tettekkel bizonyította elkötelezettségét Kelet-Közép-Európa energiaszállító rendszereinek észak-dél irányú összekötésére is. Nem utolsó sorban előnyös alkut harcolt ki az orosz féllel a hosszú távú gázszállítási szerződésből (htsz) fennmaradó földgázmennyiség átvételére – a sor folytatható.

(A magyar-szlovák összekötő földgázszállító vezeték árokba fektetése. Fotó: MTI/Komka Péter) 

Könnyű belátni, hogy egy energiaimportra szoruló állam egyrészt úgy tudja kedvezőbb helyzetbe hozni magát, ha javítja energiafelhasználásának hatékonyságát, melynek következtében egységnyi megtermelt érték (vállalati szektor) vagy egységnyi komfortérzet (háztartások) előállításához kevesebb energiára lesz szükség. Bizonyos feltételek mellett így a teljes, belföldön felhasználandó energiamennyiség abszolút mértékben is csökkenthet – ezt látjuk visszaköszönni a kedden elfogadott törvényben.

Másrészt javítható úgy is az energiapozíciónk, ha növeljük a belföldön megtermelt energia mennyiségét és javítjuk a kitermelés gazdaságosságát. A paksi nukleáris erőmű kapacitásának fenntartása-bővítése hosszú távon és kiszámíthatóan garantálja az itthon megtermelt energia kritikus mennyiségét és arányát.

Végül azzal tesz magának a legjobbat az energiafüggő állam, ha biztosítja a külső forrásokból érkező energiaszállítások kiszámíthatóságát-stabilitását (ellátásbiztonság), diverzitását, és versenyképes árat alkuszik ki. Az importált energiahordozók tekintetében (főként kőolaj és földgáz) a Kormány látványos erőfeszítéseket tett és tesz az ellátásbiztonság és a forrásdiverzifikáció érdekében. Az elmúlt 26 évben sem az EU, sem Németország („a Nabuccót csak akkor finanszírozzuk, ha piaci alapon versenyképes lesz”), sem más nyugati szövetségeseink nem voltak képesek erejüknek megfelelő mértékben hozzájárulni a kelet-közép-európai térség energiabiztonságához. Világos, hogy nincs kire, nincs mire várnunk többé.

Ha energiáról van szó, nemzeti érdek csak egyféle van: nagyobb mozgástér és maximális biztonság.