A globalista világkonfliktus jogi kerete

A globalisták egy bevált trükköt vetnek be, amivel már egy XX. századi világháborút a maguk javára tudtak fordítani. Az angolszász vezetők 1941 augusztusi Atlanti Chartában megfogalmazott céljait az 1943 januári Casablancai konferencia öntötte formába. Itt fogalmazták meg a tengelyhatalmakkal szemben a “feltétel nélküli megadás” követelését, valamint azt, hogy előbb Németországot kell legyőzni, és csak utána Japánt. Ez napjainkban azt jelenti, hogy az ukránok Putyinnal nem köthetnek békét és előbb Oroszországot kell legyőzni és csak utána Kínát.

A “feltétel nélküli megadás” (angolul unconditonal surrender) leginkább az amerikai polgárháborúból ismert, az északi Ulysses S. Grant tábornok 1862 februárjában Fort Donelson ostrománál ugyanis ezt követelte a konföderációs védőktől, akik végül megadták magukat. Ez volt az északiak egyik első komolyabb győzelme, ezért is ragadt meg ennek emléke az amerikai hadtörténetben és stratégiai gondolkodásban. Grant tábornokra itt ragadt rá beceneve, ami a U.S. (United States) rövidítés újraértelmezéséből született és az Unconditional Surrender Grant eposzi jelzőhöz vezetett. A tábornokot később az USA 18. elnökének is megválasztottak, emlékét őrzi az ötvendolláros, amelyet portréja díszít.

Ami a II. világháborúban a “feltétel nélküli megadás” volt, az napjainkban a Putyin orosz elnök ellen kiadott nemzetközi elfogatóparancs.  Olyan vádat találtak Putyin elnök ellen, amit nem lehet a globalistákra alkalmazni, ezért nem az ENSZ felhatalmazása nélküli katonai agresszióra esett a választás, amire Jugoszlávia bombázása Koszovó ürügyén (1999), Irak megtámadása (2003), vagy a líbiai légtilalmi zónára való hivatkozással Kadhafi ezredes rendszerének megdöntése (2011) néhány közelmúltbeli példa. Most az ukrán gyermekek szervezett elrablása miatt körözik Putyint, mert ezt a tényállást aligha lehetne a globalista háborúk felelőseire alkalmazni.

Fogást találni a másikon

A lényeg, hogy az orosz-ukrán háborúban ne lehessen ukrán-orosz békét kötni, és Ukrajna továbbra is morzsolja az orosz hadi potenciált és maradjon a globalista köldökzsinóron. A háború miatt Európa is kiszolgáltatott marad az amerikai energiának, fegyvereknek, valamint biztonsági garanciának és ezek által a dollárnak. A világ semleges részét pedig arra kényszerítik, hogy minden gazdasági és stratégiai érdekükkel szemben tartsanak távolságot Oroszországtól, minimum annak háborús bűnökkel vádolt elnökétől.

Az angolszászok ugyanis 1917-ben és 1939-ben már befürödtek azzal, hogy akkori kihívójuk, Németország különbékét kötött “ellensége ellenségével” Oroszországgal / Szovjetunióval, és több fordulat után mindkét esetben csak az USA kimeríthetetlen erőforrásaival lehetett a németeket legyőzni. Most hasonló a helyzet az USA fő kihívói (Kína és Oroszország) kapcsán, amelyek “ellenségük ellenségével” szövetkeznek. Elég Hszi Csin-ping márciusi moszkvai búcsúszavaira gondolni: “Olyan változások jönnek, amelyre 100 éve nem volt példa, és mi ezt közösen hajtjuk végre!”.

A tavaszi ukrán ellentámadás két hónap után a nyár közepére bontakozik ki igazán, ami az 1943-as kurszki csatára emlékeztet. A németek is több hónapot csúsztak, modern fegyvereikkel pedig nem értek el áttörést a komoly veszteséget elszenvedő szovjetekkel szemben. Most az ukránok járnak ugyanígy, a globalisták által felszerelt és kiképzett harmadik hadseregük őrlődik fel az ukrán síkságon. Miközben az ukránok néhány tucat F-16 gépre és 31 Abrams tankra várnak, az oroszok százezres hadsereggel és 900 tankkal állnak támadásra készen.

Micsoda “véletlen”, hogy Biden elnök pont akkor utasítja adminisztrációját a Putyin elleni bizonyítékok átadására, amikor az ukrán ellentámadás kifulladt, és fél Afrika Szentpéterváron tárgyalt a békéről és a gabonaszállításokról. Az atomhatalom Oroszország elnöke elleni elfogatóparancs nem visz közelebb a háború végéhez és a békéhez, mert nem végrehajtható. Kína, Oroszország és az USA sem ratifikálta az ICC-ről szóló nemzetközi szerződést, ezért az elfogatóparancs leginkább arra jó, hogy jogi eszközzel gátolja meg a “háborús bűnös” orosz elnökkel a béketárgyalásokat. Az, hogy Moszkvában megdöntsék Putyin hatalmát, a Prigozsin-féle zendülésnél is inkább vágyálom volt. Szomorú kimondani, de az elfogatóparancs nem a béke, hanem az orosz-ukrán háború további eszkalációjának irányába vezet.

(Fotó: MTI/EPA/Szputnyik/Mihail Mecel)