Máthé Áron
Máthé Áron történész

A gaz Magyarország önálló mer lenni

A haladó tábornál nagy felháborodást okozott a hír, miszerint Magyarország előbb kezdett neki a koronavírus elleni oltások beadásának, mint ahogyan azt a „terv szerint” Ursula von der Leyen bizottsági elnök asszonyság meghirdette.

Von der Leyen asszonyság ugyanis elmondta, hogy az egész Európai Unióban vasárnap kezdik meg az oltások beadását, és az oltás közös (vezényszóra) elkezdése az „egység megható pillanatait jelenti”. A magyar sajtó is átvette a hírt: „Újra Magyarország miatt töredezik az európai egység?” címmel. (Zárójel: ezért igazán kár volt a sajtóügyi aggodalom: „lett másik” véleményportál, ráadásul megmaradt „ugyanaz” is). Az már nem kapott helyet a címben, csak a tudósításban mintegy mellékesen, hogy Szlovákiában is elkezdték egy nappal előbb az oltásokat a nyitrai kórházban. Persze, hiszen nem Szlovákia a fekete bárány, hanem Magyarország!

A történettel azonban két alapvető hiba van. Az egyik, hogy ugyan a német híradásokban kifogásolták, hogy Magyarországon már szombaton beadták az első oltásokat, azonban azt elfelejtették említeni, hogy ezt Németországban is aznap kezdték el. Tehát Németországban sem várták meg a Brüsszelben kihirdetett, ünnepélyes vasárnapi oltáskezdést. Hanem amint ott volt az oltóanyag, nekiláttak beadni.

Ráadásul Németország a közös európai vakcina-beszerzésből járó mintegy 50 millió mellett további 30 millió adag oltóanyagra kötött szerződést a Pfizer/BioNTech vállalattal, úgymond bilaterális alapon.


Ilyenkor felrémlik az emberben az a márciusi eset, amikor a járvány kitörésekor a Magyarország által megrendelt 120 ezer maszk a hamburgi kikötőben rostokolt hetekig, mivel a német kormány export tilalmat rendelt el a védőfelszerelésekre.

Tehát úgy tűnik, hogy az „európai egység” csak a kicsikre érvényes, viszont az állítólagos összeurópai (uniós) szuverenitást csak Németország gyakorolhatja. Ezzel kapcsolatban izgalmas az a felvetés, miszerint mondjuk egy Lengyelország méretű ország csak akkor lehet szuverén, ha az Unió tagja. Ennek a fordított logikának megvannak persze a belső hívei is. „A tagállami szuverenitás erősítése Lengyelország EU-ban betöltött pozícióját veszélyeztetné” - mondta Katarzyna Pełczyńska-Nałęcz, a Soros-hálózathoz tartozó Báthory István Alapítvány Nyílt Európa Programjának igazgatója. Úgy vélte, hogy Lengyelország az EU gyengébb gazdasággal rendelkező országai közé tartozik, és ezért a nemzetek feletti intézmények gyengítésével a lengyel érdekérvényesítő képesség csökkenne.
A szuverenitás kérdésének „kurz und gutt” elintézése azonban a „birodalmi központból” kibeszélő európai politikusok részéről nem csak a kis országok irányában szokásos fordulat. Manfred Weber, az EU-parlament néppárti frakcióvezetője a brexit-tárgyalások kapcsán a brit miniszterelnöknek a következőket üzente: „Miniszterelnök úr, üdvözöljük a valóságban. A mai világban nincsen nemzeti szuverenitás. Még a nagy országok számára sem Európában. Egy globalizált világban élünk.

Valóban? Úgy tűnik azonban, hogy amikor vészhelyzet van, akkor minden ország magára számíthat. Az Európai Unió, mint minőség csak akkor szokott feltűnni a horizonton, amikor migránsokat kell betelepíteni, vagy amikor lejárat nélküli, örökadósságot kell felvenni. Vagyis, amikor a tagállami szuverenitást kell csorbítani, hatóköröket elvonni. A közös külső határok védelme azonban már inkább zavaró tényező…

Pedig Európa, és az európai egység nem erről szólna. Hanem a kulturálisan és gazdaságilag összetartozó nemzetállamok összefogásáról, hol konszenzusos, hol pedig kompromisszumos alapon.

(Kép forrása: itt.)