A fotelellenzék napja
A szomszédunkban háború dúl, Brüsszel elfuserált szankciós politikája előbb hiánygazdasággal, majd lassan hadigazdasággal fenyeget, amit többségünk csak szüleink és nagyszüleink elbeszéléseiből ismer. A magyar kormány idejekorán felismerte, hogy az eddigi recepteken változtatni kell. Ezért vezette be a kormány már tavaly az első árstopot, idén az extraprofitadót és húzta be az energiahordozók uniós szankcionálásánál a vészféket. Ezeknek az intézkedéseknek a hatása talán csak a télen lesz teljesen érthető, amikor az EU többi részéhez képest Magyarország ismét olyan kedvező helyzetbe kerül, mint idén koratavasszal, amikor mi a nyugati országokhoz képest hónapokkal korábban nyithattunk újra a koronavírus-leállás után.
A kormány tehát idejében váltott, a lehetőségekhez képest próbálja a háborús infláció és az EU-nak Oroszországnál sokkal jobban ártó szankciók negatív hatását tompítani. A baloldal viszont a negyedik kétharmad után is maradt a régi. A megújulásról szóló fogadkozásokat felváltotta a pénzért és pozíciókért dúló kenyérharc, az EP-mandátumokról Alaptörvény által tiltott tárgykörről szóló népszavazás. Már nem hallani a “Lemegyünk vidékre!” mantrát sem, legfeljebb a luxemburgi tv szerint “üres” Balatonig jutnak, hogy az “ezer forintos lángoson” szörnyülködjenek.
Megalapozatlan javaslatokkal jönnek.
A baloldal hamar visszatalált a fotelellenzékiséghez, amikor a reggeli médiaszemléből kiválasztanak egy-két hangzatos hírt és abból próbálnak tehetségük szerint témát generálni, amit a sajtóosztály fizetett hirdetésekkel tol meg a közösségi médiában. Este meg valamelyik tv-vitaműsorban ugyanazt mégegyszer elmondják. A baloldali véleménybuborék töpörödő számú, de továbbra is “szenvedélyes” magja tapsikol, az ellenzékiek többsége pedig unottan kapcsol át a sportra.
Ez az egy bites kommunikáció már a baloldali sajtómunkásoknak is ciki, és már Kálmán Olga sem tudta megmagyarázni, hogy miért “törvénytelen” az a kormány, amely ugyanannak a választásnak az eredményeként állt fel, amelynek révén ő is mandátumhoz jutott és amelyet sem ő, sem pártja nem óvott meg.
Sebaj, itt az új fordulat, a nyári uborkaszezonban összehívott parlamenti vitanap, amelyre a hat baloldali párt mindegyike egy-egy javaslattal készült. Ezek persze ugyanolyan laposak, mint a baloldali sajtónyilatkozatok, és amelyekről még a balliberális sajtó is azt írja, hogy megalapozatlanok, mert pl. nincsenek költségvetési javaslatokkal ellentételezve. Csak szólunk, hogy a “stadionozás” már kevés lesz.
Pontosan tudható, hogy az ÁFA-csökkentést a gyártók és a kereskedők költségeik kompenzálására “lenyelik”. Ez történt a Hiller István által még miniszterként 5 százalékra csökkentett könyvek ÁFA-jával is. A német 9 eurós havibérlet magyar megfelelője akkor lenne jó ötlet, ha előtte felmérik a szállítási kapacitást, elkerülve a Német Vasútnál emiatt tapasztalható tömegnyomort. A Kata módosítása után cégüket külföldre költöztetni vágyó vállalkozók pedig “meglepve” tapasztalják, hogy nem éri meg még mindig a magyar társasági adó a legalacsonyabb, amit pont a baloldal akar a globalisták által elvárt 15 százalékra emelni.
Miközben Gyurcsány Ferenc egy új Netflix-sorozat felvezető reklámját megszégyenítő módon “készül” és Jakab Péter “a pénz nép pártján” próbál még egy bőrt lehúzni a Jobbik megmaradt szavazóbázisáról, nő a vákuum, amit más kezdeményezések töltenének be.
Érzi ezt a bukott listavezető, Márki-Zay Péter is, aki lebegteti “civil” pártjának megalapítását és most hétvégén száz embernek magyarázott a fővárosi Kossuth téren. Már megjelentek az első új formációk is.
A Fidesz/KDNP jól teszi, ha nem asszisztál a fotelellenzék látszattevékenységéhez. Most még a jól megérdemelt nyári pihenés ideje van, majd ősszel jön el a politikai csatározások ideje. Persze ehhez az ellenzéknek végre fel kellene állnia a fotelekből!
(Fotó: MTI/ Illyés Tibor)