Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

A cseh elnökség prioritásai: Ukrajna integrációja

Az EU bővítése csak a brüsszeli politikai deklarációk szintjén van napirenden, az integráció eddigi legnagyobb túlélési gyakorlatát végzi. Az elrontott brüsszeli szankciók és a galoppírozó energiaárak miatt a nettó befizető országok gazdaságai az összeomlás szélén táncolnak. Bővítés helyett itt van vigaszul az EU XXL.

A XXI. század geopolitikai tömbösödéssel indult: Kína az Új Selyemút projekttel keres exportpiacokat. Törökország a türk országokat integrálná és nyitna Kína felé egy “középső folyosót”, amely kikerüli Oroszországot és Iránt. Irán a síita, Szaúd-Arábia a szunnita országokat integrálná. Németország gazdasága dominálja és finanszírozza az EU-t, miközben az európai és az amerikai piac egybenyitása (most éppen az US-EU Trade and Technology Council, TTC örve alatt) is napirenden van. Oroszország a “közeli külföld” fegyveres integrációján dolgozik.


Ebben a geopolitikai környezetben (elméletileg) az EU is abban (lenne) érdekelt, hogy az egymással rivalizáló területidegen regionális hatalmakkal való versenyfutásban eredményt érjen el, és legalább az európai kontinens még megnyerhető országait integrálja. A Nyugat-Balkán hat országa (Albánia; Bosznia-Hercegovina; Észak-Macedónia; Koszovó; Montenegró; Szerbia) mellett a Keleti Partnerség négy országa (Azerbajdzsán; Grúzia; Moldova; Ukrajna) jöhet szóba. Norvégia és Svájc kétszer már népszavazáson nemet mondott az EU-ra, és ez ma sem lenne másképp.

Ukrajna a kelet és nyugat közti ütközőzóna legígéretesebb állama, nem véletlen, hogy 2013 telén kenyértörésre került sor. Az EU és az Eurázsiai Gazdasági Unió közül az akkori elnök utóbbit választotta, amire kitört a Majdan téri tüntetéshullám és az új rezsim már a nyugati integrációt választotta.

Az EU viszont nem teljesíti a bővítéssel szemben megfogalmazott koppenhágai kritériumok “negyedik" pontját, nevezetesen nincsen felkészülve új tagok felvételére. Ameddig a döntéshozatalban nem térnek át a többségi szavazásra és nem csökkentik alakítják át a mezőgazdasági és kohéziós támogatásokat, addig aligha várható új tagok felvétele. Az ilyen mértékű változásokhoz szerződésmódosításra lenne szükség, amire az Európa-napon 13 tagország mondott világos nemet, és Magyarország még nem is volt közöttük.

Amennyiben a jelenlegi struktúrához csatlakoznának új tagországok, a döntéshozatal még nehézkesebb lenne és a nettó befizetőknek mélyebben a zsebükbe kéne nyúlni. Így válik érthetővé, hogy a nettó befizető országok vezetői közül a holland miniszterelnök fenntartásokat fogalmazott meg Ukrajna tagjelölti érettségével kapcsolatban, vagy az osztrák kancellár miért kínált egy “köztes státuszt” a teljes jogú tagság és a tagjelöltség között, amiről Kijevben hallani sem akartak.

A legtöbb tagjelölt jelenleg nem teljesíti a három koppenhágai kritériumot, Ukrajna még mindig az egyik legkorruptabb ország, ahol Zelenszkij elnök már a háború előtt korlátozta politikai riválisai mozgásterét, a kisebbségek elnyomásáról nem is beszélve. Szerbia és Grúzia nem csatlakozott az EU Oroszország elleni gazdasági szankcióihoz, amit Brüsszelben rosszallnak.

Egy hosszú út első lépése.

Mivel az EU bővítése nincsen napirenden, marad a hitegetés szép közös jövőről szőtt tervek sora. Berlin az Északi Áramalt 2 elfogadásáért – és az emiatt kieső ukrán tranzitbevételek ellensúlyozására – a háború előtt azt ajánlotta Kijevnek, hogy legyen az EU legnagyobb biomassza és vízi energia alapú “zöld” hidrogén beszállítója. Marokkónak hasonlót ajánlottak a napenergia tekintetében, hogy ezt a két geopolitikailag fontos országot az EU és az euró felé fordítsák.

A folyamatot lassítja Macron francia elnök korábbi bővítési vétója is, amelynek eredményeként egy olyan új csatlakozási tárgyalási folyamat jött létre, amelyben a “jogállamiság” horizontális politika, vagyis minden területen megjelenik, illetve a már lezárt fejezetekben tapasztalt “visszaesés” esetén a “jogállamiságra” való hivatkozással vissza lehet küldeni a tagjelöltet a rajtvonalra.

Marad a Macron által május 9-én Straßburgban javasolt EU XXL, ami valójában az EU egységes belső piacához való csatlakozást jelentené, amivel az EU úgy kapná meg a tagjelölt országok piacait, hogy cserébe alig kell valamit adnia cserében.

Csehország a V4-csoport tagjaként támogatja a Nyugat-Balkán integrációját, és Ukrajna egyik elkötelezett támogatójaként a kijevi ambíciókat is segíti. A fenti helyzetképből annyi már előre látszik, hogy nem a bővítés lesz a cseh elnökség sikertörténete, bár a komoly előrelépés sem zárható ki, amiben a Bizottság magyar tagjának, a szomszédságpolitikáért és bővítési ügykért felelős Várhelyi Olivérnek is fontos szerep jut.