Galló Béla
Galló Béla politológus

A buzgó hollandi és a többiek

Az uniós fősodor hangadói azt csinálják most országunkkal, amit a holland szurkolók magasan kvalifikált tagjai tettek a minap egyik lakóházunkkal Budapesten. Szépen, egyenesen, elvágólagosan felsorakozva, levizelték.

Nem dülöngéltek, álltak mint a cövek, előkapták a szolgálatit, talán még vezényszó is hangzott; az egészből sütött a feszes, hogy ne mondjam, poroszos rendezettség.

Így kell ezt, ilyen példásan, mintaszerűen, jól megadva a dolog pedagógiai súlyát. Hadd lássák ezek a „fasiszta” keletiek, hogyan kell valamit konkrétan s egyszersmind szimbolikusan levizelni.

Pedig nem is mi kalapáltuk el őket, hanem Milos Zemanék. (Mi lett volna, ha a kudarc Prágában éri őket? Bele se merek gondolni.)

Mark Rutte holland kormányfő és kollégái nekünk címzett újkoloniális kirohanásai funkcionálisan ugyanezt a felsőbbrendűséget tükrözik. Csoda-e, ha a "jópofa" holland szurkoló bármire fölhatalmazva érzi magát nálunk, amikor saját buzgó vezetőjétől azt hallja, Magyarországot térdre kell kényszeríteni?

Ja, vagy úgy! Nosza, mi már, íme, el is kezdtük! Tartson velünk, miniszterelnök úr...

Túlzás volna ez a párhuzam?

Miért volna az?


Bizonyos nyugati politikusok fejében sajnos nem ment végbe a rendszerváltás, noha rájuk fért volna. Szembetűnően hiányzik belőlük a fölismerés, hogy a szabadságot  errefelé a szélrózsa minden irányában muszáj értelmezni. Jött ide már vihar északról, délről, keletről és jött nyugatról is (hajjaj!), nem ártana már egy nyugodt kis szélárnyék, hogy szervesebben, egymással összefogva szervezhessük az életünket, a magunk jócskán megszenvedett hagyományai szerint.

Nyitottan, de nem határtalanul.

A Nyugat azonban errefelé mindig is erős nemzeteinek érdekvezérelt, megosztó politikáját érvényesítette, s e szép szokását az uniós keretek közt is gyakorolja. Sőt, jelenlegi főárama mindezt új vonásokkal tetézi. A határtalan nyitottság soros ideájának regnáló jegyében most már azért leckéztetnek, mert végre élvezni akarnánk szabadságunkat. Az élvezet immár a szuverenitás feladásának mámorában keresendő szerintük. De hogy honnan veszik ezt, rejtély, hiszen ők maguk ezt sosem tapasztalták meg, s eszük ágában sincs átesni e kéjes tapasztalaton. Ellenkezőleg.

A 21. század főáramú zenészei miközben a nemzetek eltűnését öntik kottába, cinikusan átsiklanak azon, hogy a nagy nemzeteknek, birodalmaknak vatta van a fülében. Számukra más a dallam. Mi, vagyis a nagyok és a nálunk is gigantikusabb multik (olykor egymással is marakodva persze) megszervezzük nektek helyettetek a világot, ti meg szépen, önként tűnjetek el. Semmi szükség rátok, a globalista diktátumokat akadályozó nemzeti „fasisztákra”.

Ha nem megy önként, sebaj, segítünk. Nálatok is akadnak olyanok (j)ócskán, akik úgy táncolnak (na, nem ingyen), ahogyan mi fütyülünk.  

És ha úgy se megy, akkor vizelünk.

Ne legyen kétségetek, megteszünk mindent, hogy eltűnjetek.

Rutte úrral sajnos nem mindenki pendül egy húron Nyugaton, de még így is világos, milyen sorsot szánunk nektek. 

(Kép forrása: EPA/Pieter Stam de Jonge)