Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Soros a plakátról támad vissza

Orbán Viktor fontos interjút adott a szombaton megjelent Die Weltnek. Ebben új javaslatot tett Európa jólétének és keresztény értékeinek védelmére, amit tízből kilenc európai biztosan támogatna. A bevándorláspárti sajtó rögtön visszatámadt, nehogy erről szóljon az EP-kampány.

Az újkori népvándorlás az európaiakat legjobban foglalkoztató kérdés. Ezt mutatják a felmérések is, amelyeknek a balliberális propagandasajtó valamiért nem ezt a részét domborítja ki. Sebaj, a valóságot úgysem lehet letagadni.

A bevándorláspárti európai és a hazai ellenzék a közelgő EP-választás előtt érzi sanyarú sorsát, ezért eldöntötték, hogy ők sem fognak a migrációról beszélni. Elhallgatással próbálják meg kikerülni azt a témát, amiből nem tudnak jól kijönni, elvégre ők hangoztatják idestova négy éve a migrácó elkerülhetetlenségét, a keresztény Európa “idejemúltságát”, valamint a tömeges bevándorlás vélt demográfiai és gazdasági előnyeit.

Sorosék ütemezett és legális tömeges betelepítést akarnak.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Ami a brüsszeli ellenplakátról lemaradt

Mint tudjuk összeesküvés-elméletek nincsenek, csak összeesküvések. Európa most is egy ilyen összeesküvés áldozata, melynek keretében Brüsszelben egy kötelező betelepítési kvótát akarnak keresztülverni. Persze csak az EP-választás után, ezért néhány tényt lehagytak a virtuális ellenplakátjukról.

A magyar kormány tájékoztató kampányára a korábbiaknál is gyengébb válaszok érkeztek Brüsszelből. Erre mutat rá többek között az Alapjogokért Központ is. A bevándorlás támogatói a májusi EP-választás előtt nem akarják az európaiakat legjobban foglalkoztató témát felértékelni, mert attól tartanak, hogy tízmilliós számban jelennek meg olyan proteszt szavazók, akik nem a bevándorlást támogató bal- és jobboldali, zöld és liberális pártokra voksolnak.

Az előrejelzések már most is a bevándorláspárti erők vereségét vetítik előre. Angela Merkel CDU-ja legalább 5-7 mandátumot fog veszíteni, de várhatóan folytatódik Martin Schulz és Frans Timmermans német és holland szocialistáinak mélyrepülése is. Ebben a környezetben érthető, ha nem szívesen tárják fel bevándorlást támogató terveiket.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Egy befolyásos család története

Dobrev Klárával az Apró család harmadik generációja jelentkezik be a politikai küzdelembe.

Sokszor, sok helyen írtak már arról, milyen morális kérdéseket vet fel a kommunista nagypapa, az Apró-dinasztiát alapító keményvonalas Apró Antal által a zsidó tulajdonosától rekvirált szemlőhegyi villából induló család története. Most azonban nem erről szeretnék elsősorban írni, hanem az elmúlt hetven év szisztematikus hatalmi térfoglalásáról, amelyet az Apró klán oly sikeresen megvalósított. A Petar Dobrev személyében a bolgár kommunista elittel megerősített család hatalmát 1989-90-ben sikeresen átmentette és megszilárdította, majd a rendszerváltás korai éveiben a politika és az üzlet határán tevékenykedő posztkádári technokrata elit prominenseiként erősítették pozícióikat. A család ekkor az átlagemberek számára láthatatlan volt, de a velük ezer szálon összefonódó MSZP-n keresztül jó hozzáférésük volt a közhatalomhoz, ami elengedhetetlen volt üzleti érdekeltségeik fenntartása szempontjából. Apró Piroska többek között olyan tisztségeket töltött be, mint a Magyar Hitelbank, a Hungexpo és az Eximbank igazgatótanácsi elnöksége, de volt Horn Gyula kabinetfőnöke is. Nevét kevesen ismerték, mégis az egyik legbefolyásosabb embernek számított.

Családi portré: Apró Antal, Apró Piroska, Dobrev Klára és Gyurcsány Ferenc.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Soros-forgatókönyvek Közép-Kelet-Európában

Lengyelországban megvalósult az, amire a magyarországi balliberális tábor évek óta készül: az európai parlamenti választásokra összeállt az ellenzéki szivárványkoalíció.

Az összefogásban jobboldali, középutas, liberális és szocialista formációk egyaránt részt vesznek. A közös EP-listát állító pártok jelenleg az Európai Parlament rivális frakcióiban foglalnak helyet: a korábbi kormánypárt, a Polgári Platform például a Néppárt tagja, a Modern nevű  párt képviselői a liberális ALDE-ban, míg a Baloldali Demokratikus Szövetség politikusai az EP szocialista frakciójában ülnek.

A lengyel helyzet kísértetiesen hasonlít a magyarországihoz. Az egymással szöges ellentétben álló értékeket valló és érdekeket képviselő ellenzéki pártokat végül „egységbe kovácsolja” a nemzeti-konzervatív kormány elleni indulat. A Polgári Platform elnökének megfogalmazásában: az összefogás célja, hogy „megvédjék Lengyelországot az Európa-ellenes erőktől”. Egy nappal később Ujhelyi István a szocialisták EP-programjának bemutatásakor arról beszél, hogy az Orbán-kormány kivezeti Magyarországot az Unióból, Tóth Bertalan MSZP-pártelnök pedig a „gyűlöletmentes Európa” megteremtését tűzi a szocialisták zászlajára.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Nicsak, ki beszél!

Ki mondja? Hogyan mondja? Mit mond? A rutinos állampolgár rendszerint ezt a három kérdést tartja szem előtt, ha a kampányok idején nap, mint nap politikai üzenetek érik.

Kezdhetné éppen magával az üzenettel is, de hát eleget csalódott már, inkább az üzenet hordozójára és megformálójára összpontosít, s csak utána a tartalomra.

Egy-egy politikus meg se szólalt még, messziről látszik már rajta, mondhat akármit, ígérheti a toronyórát lánccal, a választó csak legyint. Kiváltképp az ellenzéki politikusokat sújtja „mostanság” (minimum tíz éve) a hiteltelenségnek ez a levakarhatatlan nyavalyája. (Figyelem!, nehéz szó: nem nyavajája!). Ráadásul a hiteltelenség címkéjét nem csupán ellenfelek ragasztják ellenfelekre, hiszen úgy nemigen tapad. A tartós hiteltelenség öntapadós. Az érintettek derekasan és alaposan maguk dolgoznak meg érte. 

„Haza. Szeretet. Európa.”

Az MSZP programja ezt a nevet kapta a kampány-keresztségben, hogy a párt egy „gyűlöletmentes, együttműködő Európa megteremtését” célozza meg, amely „az európai polgárok mellett a magyar polgárok érdekét is szolgálja.”

Ugyan ki merné e célkitűzés nemes szándékát kétségbe vonni, ha csak az nem, aki a kákán is keresi a csomót, és imád szőrszálat hasogatni?

Mi se tegyük ezt.  


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

Különbségek

Tíz évvel ezelőtt történt a tatárszentgyörgyi gyilkosság. Meg is emlékeztek róla a sajtóban, természetesen ki-ki a maga módján.

Az ügyet – bár már van jogerős bírósági ítélet is – számtalan tisztázatlan és megválaszolatlan kérdés övezi. Nem tudjuk, ezek tisztázódnak-e valaha, és kiderítésük nem igazán a sajtó feladata, lévén eszközei sincsenek hozzá. Az alapvető kérdés azonban nem is ez, hanem az, hogy ki/mi hozta létre az akkori közhangulatot, melyben bárki úgy érezhette: erőszakkal kell a problémát megoldani. Miután – Hegel szerint – a dolog története maga a dolog, emlékezzünk egy kicsit.

A rendszerváltozás előtt a közvélemény többé-kevésbé közömbös volt a cigánysággal kapcsolatban. Voltak előítéletek, voltak lesújtó vélemények, ám a cigányok dolgoztak, hiszen az kötelező volt, a gyerekeik iskolába járta, mert az is kötelező volt, mi több, szakmákat tanultak. Úgy tűnt, néhány generáció múltán az asszimiláció eltünteti, vagy legalábbis minimálisra csökkenti a különbséget. Nem így lett.


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Döglött kutya vagy élő oroszlán?

A kommunizmus áldozatainak emléknapján nem is annyira a 100 millió halott – köztük sok százezer honfitársunk – emléke a megdöbbentő, hanem az, hogy egy erős lobby még mindig nem adta fel kommunista terveit. Szolzsenyicin jegyezte fel egykor: „Nekünk, Oroszországban a kommunizmus egy döglött kutya. Számos embernek Nyugaton viszont még mindig élő oroszlán.”

A fenti balhitnek egyszerre volt oka és következménye az a nagyvonalú, szinte már-már jóindulatú hozzáállás, amivel 1990 táján a Nyugat az egykori kommunistákat befogadta. Emlékszem, 1992 körül Budapesten a Déli pályaudvarnál egy graffitire: „Nürnberget a békebűnösöknek is!”. Valóban, ahol áldozatok vannak, ott bizony kell, hogy legyenek elkövetők, tettesek is. De sem az áldozatok hangja nem keltett részvétet, sem pedig a tettesek bűncselekményei borzadályt. A kimerült, iszonyatos gazdasági sokkot átélő közép-európai népek nemzeti gondolkodói Nyugatról vártak bíztatást – de onnan ilyesmi nem is érkezhetett, hiszen az ottani politikacsinálók többre tartották az állítólagos stabilitást, és persze a piacok lerablását, mint az igazságtételt, és a közös Európai Ház erkölcsi alapjainak lefektetését.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

A német kommentelőknek tetszik az új Soros-plakát

Az EP-választás fő kérdése vitathatatlanul a bevándorlás lesz. Májusban választanunk kell az általunk eddig ismert és szeretett keresztény és jóléti Európa, valamint a globalizáció nyerteseinek számító spekulánsok, multicégek és az általuk megvásárolt politikusok érdekét szolgáló Európai Egyesült Államok között. Az előbbi sokszínű tábort Orbán Viktor és Matteo Salvini képviseli, utóbbit Emmanuel Macron és Frans Timmermans.

A magyar kormány új figyelemfelhívó kampánya szemléletesen mutat rá az EP-választás tétjére. Soros György újból kiadta az ukázt, és az általa mozgatott politikusok “varázsütésre” ismét 1:1 átvették a programját. Most éppen a Fidesz Európai Néppártból való kizárása van napirenden, amit két kifutó politikai modellnek számító politikus, Jean-Claude Juncker és Angela Merkel pedzeget.

Megértik egymást.


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Mi bajuk van az európai őslakossággal?

Orbán Viktor miniszterelnök családvédelmi akciótervének bejelentése után megindult a cunami. A haladó sajtó véleményvezérei tüzet és átkot köptek az egész elgondolásra.

Volt, aki kissé kommunisztikus hevülettel kritizálta az intézkedéscsomagot: „Egyszerűbben megoldhatnánk, hogy mindenkinek jó legyen!”. Erre csak a Gyurcsány-féle őszödi beszéd szavai ugranak be: „Általában sok jó ötlet van egész addig, amíg nem kell számolni. Mikor számolni kell, akkor elfogy a tudomány.”

A mainstream irányvonal azonban éppen a másik oldalról közelített. A haladás elszánt hívei ugyanis Hitler egyes családvédelmi elgondolásaihoz hasonlították a dolgot – hiszen aki a gyerekek születését támogató intézkedéseket hoz, az kétségtelenül náci. Igazán sajnálatos, hogy Hitler széleskörű állatjogi és állatvédelmi, illetve dohányzásellenes intézkedéseket is hozott. Ha ironizálni akarnánk, akkor mondhatnánk, hogy tulajdonképpen Orbán Viktor már évekkel ezelőtt lebukott, amikor a kocsmákban betiltotta a dohányzást! A Gyalog-galopp boszorkányperéhez hasonlóan vonjuk le tehát a következtetést: náci! Hogy mindezeken túl mondjuk az autópályák és a rajtuk haladó VW gépjárművek vajon nácik dolgok-e, azt az Önök fantáziájára bízzuk. Érdekes összevetni a helyzetet a múlt század 70-es, 80-as éveiben az NSZK-ban a demográfiai- és multikulti-vitákkal, amikor is a családtámogatási intézkedések terveire válaszul ugyanezek a hitleres érvek bukkantak fel. Ezt a második nagy német Kulturkampfot nem a jobboldal nyerte, és Kohl kancellár távozását követően a nyíltan migránspárti baloldal került hatalomra.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Javaslat az igazságos politikai verseny megteremtése érdekében

Eljött az ideje, hogy elismerjük: a fennálló szabályrendszer valóban korlátozza és akadályozza az ellenzék munkáját.

Az ellenzéki pártok hosszú ideje beszélnek arról, hogy a „Fidesz felé lejt a pálya” és olyan szabályok uralják a közéletet, amelyek ellehetetlenítik a működésüket.

A mai napon erről cáfolhatatlan bizonyítékot is láthattunk. A helyzet tényleg tarthatatlan. Mi több, felháborító. Eljött a cselekvés ideje.

Mindezek fényében ezennel ünnepélyes javaslatot teszek.

Javaslom Magyarország Kormányának, hogy legyen méltányos, és gyakoroljon gesztust az ellenzék felé: törölje el – most és mindörökre – az „ly” betűt a magyar ábécéből. Sőt, általában a helyesírás szabályait, amelyek gúzsba kötik az ellenzéki képviselőket.

Így végre valóban egyenlő feltételekkel küzdhetnek majd a pártok a parlamenti többség megszerzéséért, és hazánkban helyreáll a politikai esélyegyenlőség.

 

(Kép forrása: MTI/Balogh Zoltán.)


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Gének, azok a fránya gének

61 évvel ezelőtt Brüsszelben világkiállítást tartottak. A kiállítás egyik látványossága az ún. emberi állatkert (human zoo) volt, ahol a belga gyarmatról származó kongói bennszülötteket csodálhattak meg a látogatók.

A kiállított néger családokat „eredeti” környezetükben igyekezetek bemutatni, pont úgy, ahogy az igazi állatkertben. A bambuszkerítéssel körbevett kongóiak fűszoknyában üldögéltek a kunyhók előtt, miközben a nagyérdemű közönség elvonult előttük.

Mindez nem valamikor az ókorban történt. A kis Jean-Claude Juncker, aki Brüsszeltől egy órányi autóútra nőtt fel, négy évesen akár sétálhatott is a modernséget szimbolizáló Atomium tövében felállított emberi állatkertben és megszemlélhette az egzotikus vadembert, akiből akkortájt még nem sokat láthatott Nyugat-Európa városaiban.

Ez volt az utolsó emberi állatkert, de nem az egyetlen. London, Oslo, Párizs, Hamburg csak néhány azon városok közül, ahol hasonló kiállításra került sor, és ahol a nyugati ember örömmel sütkérezhetett saját vélt felsőbbrendűségének dicsfényében.


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

Ha én Jobbikos lennék...

A világért sem szeretném megírni a „Baloldali értékek esete a Jobbikkal” című tragikomédia újabb felvonását. Az „összefogás” ügyében már minden és mindennek az ellenkezője is elhangzott, igen nehéz lenne olyat mondani, amely a székéhez szögezné a nagyérdeműt. Mégis, mielőtt előadás közben felállnának, hogy kimenjenek a büfébe (már ha volt annyi eszük, hogy a szélre vegyenek jegyet) lenne néhány dolog, ami még nem tisztázódott ebben az ügyben. Ezekről elmélkednénk alább.

A helyzet ma úgy áll – mondhatnók pszichológiailag – hogy minden baloldali párt mosdatja a Jobbikot, mert a keblére akarja ölelni és hát büdösökkel ölelkezni nem kellemes. A látszat szerint az ex(?) nácik megadóan tűrik ezt, annak reményében, hogy majd létre jön ez az ölelés. Könnyen lehet az is persze, hogy addig-addig súrolják őket, amíg teljesen elfogynak. Így aztán a szemlélőnek az a benyomása támad, hogy a Jobbik pedálozik a baloldali keblekre borulás élvezetéért. A kérdés csak az, hogy ez miért jó nekik?

Amúgy, az EP választásokon, ahol a választási szabályok szerint, mindenki mindenkinek ellenfele – homo homini lupus, ahogyan a művelt szingaléz mondja – a jelen állapot a haladó erőknek sem túl kedvező. Elesnek ugyanis a Jobbik ellen bevethető legkedvesebb és leghatásosabb fegyverüktől, a nácizástól. Mert ugye hogy nézne ki, mikor a májusban még lenácizott párttal kéne „összefogni” októberben. Sőt. Ezt akár kiterjedtebb értelemeben is tekinthetjük, hiszen van annak némi gyengéd bája, mikor Gyöngyösi képviselő úrral kart karba öltve antiszemitázzák a Soros-kampányt.

MSZP-s közleményhez mellékelt fotómontázs 2017 novemberéből. 


Galló Béla
Galló Béla politológus

Auschwitz zárójelben, avagy a voksnak nincs szaga

Auschwitz után többé nem lehet verset írni, mondta annak idején Adorno, a neves kultúrfilozófus; igaz, kisvártatva saját maga vonta vissza elsietett kijelentését. Később aztán egyre többen látták be, hogy lehet, sőt kell is, mert „az Auschwitzot övező csöndet állandóan meg kell törni”, írta például egy rövid esszéjében (réges régen) Heller Ágnes.

Nálunk ennél jóval kevésbé poétikus dilemmák hatják át a mai közéletet. Aktuálpolitikai zajok törik meg a csöndet – fölöttébb árulkodóan. Miközben az elmúlt években a balliberális véleménybrókerek számos másként gondolkodóban szívesen fedezték föl a náci mételyt, immár azokat is magukhoz édesgetnék, kik pár éve még a Duna-parti áldozatok szoborcipőibe sercintettek.  

Hja, változnak az idők, s ehhez csupán az ökör nem igazodik.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Karácsony a légypapíron

A jól eltalált mondat, az ügyes jelző, jelzős szerkezet veszélyes politikai fegyver, függetlenül empirikus tartalmától. Még ebben a szavakat minduntalan képekkel „pótló” mai világdivatban sincs ez másképp, legföljebb a szó manipulációs ereje olykor háttérbe szorul.

Mikor egyesültek például a világ proletárjai?

Na ugye.

A Kommunista Kiáltvány mottójára mégis birodalom épült, noha a proletárokhoz ennek annyi köze volt, mint Sztahanovnak a minőséghez. Vagy még annyi se. Sőt a vörös arisztokrácia (copyright, Milovan Djilas) a „proletárdiktatúrát” is hatékonyan alkalmazta, miközben „a munkásosztály élcsapatának” krémje, a fő-fő káderek szépen belakták – ne menjünk messzire – a Rózsadombot. Érthető, nem? Onnan volt a legjobb rálátás Angyalföldre, Csepelre. (Tragikomikus maradékuk ma is ott dekkol, s alkalomadtán szívesen visel vörös pulcsit.)


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Karácsony, az alkalmatlan

Karácsony Gergellyel nem az a baj, amit a világról gondol, hanem az, hogy nem gondol róla semmit. Viszont a politikai nárcizmus (nem nácizmus, arról majd később lesz szó) olyan fokán áll, ahol bárminek el tudja képzelni magát. Az ő politikai terve ő maga.

Politikai programja kimerül abban, hogy ő nem Orbán Viktor, hanem egy kedves fiú, a lányos anyukák kedvence, akit reményei szerint majd a legkisebb rossz elve besegít valamilyen pozícióba. Mindegy is, hogy mibe. Végül is ő nem irányítani akar, nem terveket akar megvalósítani, ő csak szeretné elkészíteni magáról a szelfit, ahogy épp beleül egy bársonyszékbe. Miniszterelnöki vagy főpolgármesteri, egyre megy. A lényeg, hogy kevés erőfeszítéssel magasra jusson.


Ellenzéki smúzolás: csak a szavazóikról feledkeztek el

Összefogást, összefogást, összefogást! - újra feltették az ellenzékben a rég lejárt lemezt. Az újdonság az, hogy a Jobbik is közreműködne a produkcióban.

A balliberális ellenzék politikusait, holdudvarát 2014 óta tartja lázban az “Összefogás topic”. Néhány időközi választáson - amikor nem volt nagy tétje az egésznek - mintha működött volna a dolog, és ezekből az esetekből kiindulva arra következtetnek, hogy íme, mégiscsak nekik volt igazuk. 2015-ben Veszprémben és Tapolcán időközi országgyűlési, majd 2018 februárjában a hódmezővásárhelyi, majd ősszel a XV. kerületi polgármester-választáson tudtak győzni.  

Aztán - és közben - a nagy semmi.

Nem is érdekli őket, hogy tavaly áprilisban megtartottak egy országgyűlési választást, amikor a baloldal megint csúnyán leszerepelt, a Fidesz pedig újra kétharmaddal győzött.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

A Soros-árvák mélyen Brüsszel zsebébe nyúlnak

Soros György szinte hazajár Brüsszelbe, ahol puszival és államfőnek kijáró tisztelettel fogadják. Nem véletlenül, hiszen a Soros-hálózat saját bevallása szerint a 751 képviselőből 226-ot tart ”megbízható partnerének”. Számuk várhatóan csökkenni fog, ezért az európai adófizetők pénzén már előre gondoskodnak a Soros-árvákról.

A brüsszeli Európai Parlamentet sokáig a szocialisták és a Néppárt nagykoalíciója határozta meg, amely egyes kérdésekben számíthatott a Zöldek és a liberálisok támogatására is. Mivel ezek a pártok már régóta nem az európaiak, hanem a bankok és multicégek érdekében politizálnak, és a neoliberális gazdaságpolitika megszorításait hozták országaikra, már a legutóbbi, 2014-es választáson is rengeteg mandátumot veszítettek.

Legnagyobb vesztesként a Néppárt akkor 53 (Merkel CDU-ja 5) helyet veszített, míg a liberálisok 16, a Zöldek 8 képviselővel kisebb frakciót alakíthattak. A velük körülírható mainstream helyzete azóta csak romlott, hiszen az újkori népvándorlás 2015-ös tetőzésénél kiderült, hogy ezek a pártok egy bevándorláspárti szövetséget alkotnak, amely Soros György által írt első és második kottából játszik.

Megkérik az árát.


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

A korrupció érzékelése

Két érdekes cikk is megjelent a napokban, melyek – megítélésem szerint – összefüggnek, még akkor is, ha ez az összefüggés nem mindenki számára egyértelmű.

A korábbi arról szól, hogy egy csaló, bizonyos D. András, több százmillió forintot csalt ki különböző vállalkozók zsebéből, mondván: magas összeköttetései révén elsimítja kínos adóügyeiket. Az érintettek ezt elhívén fizettek is, mint a katonatiszt. A másik szerint a mértékadó Transparency Internationál nyilvánosságra hozta a minden évben kiadott Korrupciós Érzékelési Indexet, melyben Magyarország a nem túl előkelő 60. helyet foglalja el. A minden bizonnyal függetlenobjektív jelentés szerint roppant korrupt ország vagyunk, hiszen olyan, mesésen tiszta közéletű országok is megelőznek bennünket, mint a legendásan puritán és áttekinthető belviszonyokal rendelkező Mexikó, ahol amúgy kábítószeres bűnbandák követnek el nap mint nap tömeggyilkosságokat, a hatóságok aktív közreműködésével, ám ettől még a jeles szervezet szerint nem annyira korruptak, mint mi. A két hír összefügg, hogy miképpen, arról értekeznénk alább.

2018 szeptemberében a mexikói Acapulco város teljes rendőrségét felfüggesztették korrupciós bűncselekmények elkövetése miatt. 


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Baloldali amnézia

Tegnapelőtt este az ATV negyed órát szentelt Sneider Tamás szerecsenmosdatására. Az Egyenes Beszéd című műsorban annak a Jobbiknak az elnöke, amelynek politikusait 2014-ig be sem engedtek az ATV stúdiójába, most barokkos körmondatokban magyarázkodott és mentegetőzött egy kiszivárgott hangfelvétel miatt.

Az undorát rosszul leplező műsorvezető, Rónai Egon kérdésére válaszolva Sneider leszögezte: „28 éve bármilyen nyilatkozatot tettem, bármilyen politikai tevékenységem volt, én azt mind tudom vállalni, sőt, büszkén tudom vállalni.”

Nézzünk néhány kijelentést Sneider pártelnöktől, amelyek büszkeséggel töltik el:


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Üss vissza! – Balassagyarmat, a legbátrabb város

Szétesés, züllés, éhínség, irigység – rosszul festett Magyarország száz esztendővel ezelőtt.

A román, szerb és cseh fegyveresek hol fosztogatva és erőszakosan nyomultak egyre beljebb, hol pedig az impotens és szerencsétlenkedő magyar hatóságok segítségével békésen. A tökkelütött budapesti kormány pedig hol fegyverek átadásával segítette a román nemzetőrség megalakulását, hol meg éppen jegyzőkönyveket vett fel az egyes városok, területek megszállásáról. Hogy jegyzőkönyvek helyett katonákat kellene állítani a határra, ettől a se-nem-polgári, se-nem-demokratikus budapesti kormányzat úgy ódzkodott, mint ördög a tömjénfüsttől.

A szerbek léptek leggyorsabban, hiszen 1918 november végére már Pécset és Baranyát is megszállták. Azután a sötét év „fekete adventjén” lényegében megszületett az erdélyi román uralom, majd karácsonykor Kolozsvár következett. Az új év beköszöntétől pedig a csehek kapcsoltak rá.

Január közepére a csehek szeme előtt már kezdett kirajzolódni a végleges foglalási terv: a Börzsöny, a Mátra, Gyöngyös, Aszód, Miskolc és a borsodi szénmedence. Január 15-én megszállták Balassagyarmatot és az Ipoly bal partján számos helységet. Először ellenállás fogadta őket, de a Károlyi Mihály vezette baloldali kormányzat utasítására visszavonultak a magyar csapatok. Balassagyarmaton is viták folytak az ellenállásról. Végül a rendet fenntartani képtelen vármegyei kormánybiztos, Rákóczi István hatására a vasútállomáson fogadták a bevonuló cseheket. A következő két hét alatt ízelítőt kaptak a cseh uralomból a gyarmati lakosok. A magyar nyelvű táblákat több helyen leszedték, kézbe vették a távírdát, új vasúti állomásfőnököt neveztek ki, az egyszerű vasutasokat pedig botbüntetéssel is sújtották. A kicsit korábban megszállt Léva és Losonc példája, hogy mire számíthatnak a mégannyira magyar többségű városok is.


Galló Béla
Galló Béla politológus

A Kunhalmi-Sneider kormány

Most, hogy „Orbán a bukásra készül” (ujjonganak az MSZP-ben, és ők csak tudják, milyen a bukásra készülni), ideje számot vetni azzal, hogy utána vajon mi jönne.

Persze vicces ez a „bukás”, vegyük hát mi is viccesre.

Szoci győzelem, ugye, még így se várható, ennyire viccesre mégse vegyük talán, csakis a készülő csiricsáré koalíció buktathatja meg Orbánt – az ellenzéki szappanoperának ez a régi-új forgatókönyve.

A színpompából csupán a Kétfarkú Kutya hiányzik, no de ők amúgy is szeretnek mindenből kimaradni. S merthogy a csiricsáréban az MSZP és a Jobbik a két legvastagabb ecsetvonás, logikus, hogy a lapokat ők osszák le egymás között. Szél úrhölgy, Karácsony és Hadházi urak ennek nyilván nemigen örülnek, de tetszettek volna kissé nagyobbacska pártocskákat csinálni. De hát nem tetszettek.

Azért az MSZP elnöke se nagyon számítson a kormányfői székre. Itt az ideje, hogy eme kitüntetett ülőalkalmatosságot immár nálunk is egy hölgy töltse ki. Márpedig szegény Tóth Bertalan szemlátomást nem igazán úrhölgy, ki merné az elnök úrról az ellenkezőjét állítani?  


Baloldali náciátnevelők

A baloldali ellenzék egyik “ideológusa” Róna Péter szerint nyugodtan össze lehet fogni volt akár volt szkinhedekkel, antiszemitákkal is a baloldalnak. Az elmúlt harminc évben ezek szerint csak egy politikai termék volt a náciktól való rettegés.

A baloldalon már nem akadnak fenn a zsidózáson, a cigányozáson, sőt, az ember elképed azon, hogy mindezeket még vállalhatónak is tartják.

“Ezek az emberek, akik ilyen szélsőséges nézeteket vallanak, tényleg komolyan hiszik, hogy nekik ebben igazuk van. A Fidesz egy végtelenül cinikus, opportunista és korrupt párt. Sok mindent lehet és kell mondani, ráolvasni a Jobbikra, de azt nem lehet mondani, hogy cinikusak és korruptak” - adta elő a minap magát az LMP, majd az ellenzéki összefogás egyik  főideológusa, Róna Péter. A Jobbik korábbi antiszemitizmusát és rasszizmusát mindössze “történeti görcsnek” tartja, nincs itt semmi látnivaló.

Ezt is megéltük. A cukisodó szélsőjobboldali párttal tehát már semmi gond nincs, kit érdekel a pártelnökné esküvői karlendítése, a pártelnök fiainak betyárseregbeli alakításai, és bírósági ügye, a pártelnök bomberdzsekis, nemzeti ifjakbeli múltja, egy cigányember megverése miatti felfüggesztett börtönbüntetése.


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

Politikai pedofília

Az Úr 1212. esztendejében a keresztes hadjáratok ügye rosszul állt. Igaz az egyesített keresztény hadak nagy győzelmet arattak Las Navas de Tolosa mellett a mohamedán hódítók felett, mellyel megindult az Almohád dinasztia hanyatlása, de Európa szerte a lovagság körében csökkent a lelkesedés a hit ügye iránt.

Ekkor jelent meg egy Nikolaus nevezetű pásztorgyerek a Rajna-vidéken, aki beszédeivel hamarosan számos követőre tett szert. Szavára el is indultak mintegy harmincezren – közöttük sok gyermek és fiatal – a Szentföld felszabadítására. Az úton az éhség és a járványok megtizedelték őket és végül Itáliába érve a maradványaik tulajdonképpen feloszlottak, miután, Nikolaus ígérete ellenére, a tenger nem nyílt meg előttük, hogy eljussanak Jeruzsálembe. Ez a történet – melyet a történészek amúgy keresztbe-hosszába vitatnak – jutott eszembe, elnézve az ellenzék legújabb lieblingijének, Blankának szerepléseit.

Mert amit látunk, az nem más, mint politikai pedofília. A látszatpolitizálás eszköze, mely nem más mint a bulvármédia beemelése a politikai közegbe, az új hús utáni olthatatlan vágyakozás, a kattintásszám, a nézettség növelése. A gyerek és a kutya ellenállhatatlan – tanítja a média – keressünk hát ilyeneket. Ha ilyet lát, hall az ember az első reakciója a düh. Bayer kollégával ellentétben, nálam ez a düh nem a szerencsétlen leányzó ellen ébredt, hanem azok iránt, akik bujtogatják, akik mögötte állnak és akiknek nem nagy ár ennek a szerencsétlennek a sorsa azért, hogy – reményeik szerint – üssenek egyet a kormányon. Nem tudom, nem tudjuk, hogyan került Blanka arra a bizonyos színpadra, ahol aztán megcsillogtatta retorikai képességeit. Ki hívta meg és miért? Vagy bárki felmehetett aki akart? Pedig jó lenne tudni.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Néma Auróra

A folyó utcai és egyéb jelenetek szereplői nem egyformán kockáztatnak.

A kormány aktuális fenyegetettsége minimális. Az ellenzék pártocskái ezzel szemben csak tovább gyengülhetnek, ha ez a kívülről is szított akciózás sem lesz nekik elegendő ahhoz, hogy saját szerény létezésüket nyomatékosítsák.

Amit a folytatásos prezentációkban láthatunk, az a vehemens, de hatástalan Orbán-gyűlölet, ami nem új keletű emóció. Rugdosták itt már a tüntetők a maguk gyártotta Orbán-szobor fejét a Clark Ádám téren, nem is olyan régen. Hiába rugdosták, a választáson utána a Fidesz-KDNP megint parlamenti kétharmaddal győzött.

Ehhez képest az „O1G” – féle piacosított üzenet, nem olyan nagy ötlet, csupán a politikai ízléstelenség egy újabb gyöngyszeme, melyet még csak nem is önálló kútfőből kotortak elő. (Tényleg, ha már üzlet, az ötletgazda S. L. kapott ezért tőlük valami jogdíjat? Nem mintha rászorulna, csak úgy a piaci rend kedvéért.)  


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Egy csángó történet Ferenc pápa csíksomlyói látogatása elé

Ferenc pápa a „csentenár” – vagyis Erdély Románia általi megszállásának 100. évfordulója - alkalmából felkeresi a magyar katolicizmus talán legnagyobb búcsújáró kegyhelyét, a csíksomlyói kegytemplomot és az ott létesített Hármashalom-oltárt.

Pontosítanunk kell: jóideje ugyanis nem csak a magyar katolicizmus kegyhelye, hanem az összmagyarság egyik fő misztikus központja is a helyszín. Ferenc pápa egy héttel a szokásos pünkösdi búcsú után fog érkezni, és nem sokkal a Batthyáneum nevetséges okokra alapozott, ismételt elvétele-, illetve nagyjából egy évvel a marosvásárhelyi katolikus gimnázium üldözésre hajazó, megoldatlan ügye után.

A pápa látogatásával kapcsolatban vannak reménykedő hangok, és maga Böjte Csaba testvér is ilyen irányú várakozásairól beszélt. Másfelől nézve a dolgot azonban néhány aggasztó lehetőség nagyon is valóságosnak tűnik. Többek között az, hogy Csíksomlyó magyar közösség megmaradásának helyszíne helyett a továbbiakban a román katolikusok kegyhelye lesz, vagy, ami rosszabb, az ökumené jegyében akár az ortodoxok ügye is. Ez utóbbi a magyar múlt megszokott módszer szerinti asszimilációja lenne.

Történészként a lehetőségek latolgatása helyett inkább egy már megtörtént esetet szeretnék Önöknek elmondani. Egy ma Romániában található kisváros történetét, a Kárpátokon túl, a Jászvásártól (Iasi) nem messze fekvő Kotnár moldvai település történetének néhány fordulatát.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Ezért nem lesz általános szrtájk

Erről is Brüsszel tehet! A sorozatban harmadik kétharmad után a bukott parlamenti ellenzék a túlóraszabályozás uniós jogharmonizációjába kapaszkodott, azt remélve, hogy ezzel visszaveszi az utcától a kezdeményezést. Némi bohóckodás és egy-két tüntike után azonban minden visszatért a régi kerékvágásba.

Az uniós jogharmonizáció keretében az Országgyűlés módosította a munka törvénykönyvét. Az uniós irányelvben meghatározott évi maximális 416 óránál valamivel kevesebb, maximálisan 400 túlórát engedélyeztek, ám ehhez a munkavállaló, vagy az érdekképviselet hozzájárulása szükséges és a bérfizetés szabályai sem változnak.

Ausztriában már tavaly szeptembertől életbe lépett egy olyan jogszabály, amely — szintén a dolgozó, vagy az érdekképviselet egyetértését feltételezve — akár napi 12 órányi munkát is megenged.

Az OECD friss statisztikája egyébként is azt mutatja, hogy a magyarokat ez alig érinti, és sokkal inkább azokban a nyugat-európai országokban túlóráznak a dolgozók, ahol heti 40 óra alá csökkentették a munkaidőt. Macron francia elnök ráadásul pont a sárga mellényesek tiltakozása miatt törölte el a túlórákat sújtó különadót, így nyitva meg a kaput az egyébként is sokat túlórázó franciák további (ön)kizsákmányolása előtt.


A lyukas zoknis forradalom

Hadházy Ákos lyukas zoknija a “lázadás” és az ellenzék közös szimbóluma lett.

Az év kezdetén megalkotott “Szrtájk!” feliratú tüntetéses molinó után azt gondoltam, ezt már nem lehet semmivel sem alulmúlni. Mégis sikerült.

Az MTVA épületének decemberi “bevétele” után Hadházy Ákos Szél Bernadettel együtt visszatért a “tetthelyre”. Úgy tűnik, náluk még nem múlt el a pszichózis, még mindig a tüntetések hatása alatt állnak. Nem is lehetett más céljuk, mint fenntartani azt a lázat, amely néhány ezer embert tényleg elragadott Budapesten tavaly decemberben.

Szél és Hadházy azonban előreszaladt, elfelejtettek hátranézni a köztévé bejáratából, így nem láthatták, hogy ketten maradtak, a “lázadó tömegek” eltűntek.


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

A tudomány szabadságáról

Itt tartunk négyszáz évvel Galilei után. A tudomány és a vélemény szabadsága újra csak addig érvényes, amíg hittételeket nem érint.

1633. június 22-én, majd négyszáz évvel ezelőtt, az Inkvizíció bírósága Rómában ítéletet hirdetett egy bizonyos Galileo Galilei ügyében. Az illető alapvető bűne az ún. „heliocentrikus” világkép tanítása volt, mely szerint a Föld a nap körül kering. Ezt ő Kepler nyomán hirdette, de maga is végzett kísérleteket, melyek – szerinte – ezt a nézetet igazolták. Az ítélet eltiltotta a további „tévtanok” terjesztésétől és hátralévő életét házi őrizetben töltötte. (A dolog valójában sokkal bonyolultabb és Galilei szerepe is jóval vitathatóbb, de ez most mellékes. Így tanítják és kész.) Galilei a felvilágosodás hőse lett. A későbbiekben a nyugati világot meghódító szekuláris és liberális gondolkodás a tudományos szabadság hőseként tekintett rá. Annak igazolásaképpen, hogy bármilyen ideologikus beavatkozás a tudomány ügyeibe káros és veszélyes, mert hátráltatja a tudomány haladását. Galilei peréből a tudomány szabadságának tantétele lett, gondoljunk csak az MTA, vagy a CEU ügyében hangoztatott álláspontokra, melyek a „tudomány szabadságát” féltették és féltik óriási hangerővel.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Májusra várva

2019 májusáig Európában nincs ártatlan politikai esemény.

Az EP-voksolás eredménye, az uniós vezetői pozíciók újraosztása ezúttal jóval fontosabb lesz a szokásosnál. Kis híján csaknem két évtized telt el a XXI. századból: 2019 májusa már egyértelműen a harmadik évezred társadalmi-politikai arculatát rajzolja ki majd az Európai Uniónak.    

Bár a potenciális népvándorlás (fedőnevén: migráció, vagy még erősebb csúsztatással: menekültügy) csak egy a sok európai probléma közül, mégis ez uralja a kampányt. Nemcsak azért, mert ez szó szerint testközelből érinti az európaiakat, hanem azért is, mert áttételesen számos más elemet (európai jövő, szuverenitás versus föderáció) hordoz. Az EU jelenlegi neoliberális vezérkara ellentmondást nem tűrően, mindegy mi az ára alapon köteleződött el a népvándorlás egyoldalúan pozitív értelmezése mellett, miközben az európai társadalmak folyamatosan mondanak ellent ennek az egyoldalúságnak. Olyan pártok tűntek fel és erősödnek ezen a bázison, amelyek alternatív értelmezéseket, jövőképeket testesítenek meg. Utóbbi szereplőket bélyegzik populistáknak, „idegengyűlölőknek”, tévelyedettebb elmével „nácinak”, „fasisztának” (a kettő nem ugyanaz).


A Delete-gomb és Gyurcsány

Gyurcsány Ferencnek nincs mentsége, 2006 őszén a rendőrség parlamenti képviselőt és ártatlan embereket bántalmazott brutálisan.

„A verés az verés. Aki képviselőt üt, az a népet üti. Nincs mentség. Varju Laci derekasan helyt állt. Ember legyen a talpán, aki ezt vállalja. Ő vállalta. A választóiért. A Köztársaságért. Megbecsülés jár érte” - ezt volt képes kiírni Facebook oldalára a minap Gyurcsány Ferenc. Mintha Delete-gombot nyomtak volna meg az agyában, és huss, minden kitörlődött, amit 2006 őszén, kormányzása idején követtek el a rendőrök a pesti utcákon.

Mi azért emlékszünk még arra, hogy 2006 októberében a rendőrök gumilövedékes puskájukkal szinte vadászatot tartottak a demonstrálók között. Testre céloztak, szemeket lőttek ki, lovasrohamot vezényeltek, embereket ütöttek-vertek, csak a szerencsén múlott, hogy nem lett halálos áldozata az attaknak.


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

Századok

Az intellektus szereti a jól elhatárolt dolgokat. Az amorf folyamatok, a folytonos jelen, mind-mind vágyat keltenek valamiféle rendszer iránt, ami jól behatárolható, ami ritmust ad az egybefolyónak.

Tán ezért szeretjük a történelmet is századokra tagolni. A naptár a csillagok járása, pontosabba a bolygó csillaga körüli keringésén alapul, tehát valami előre elrendelt kozmikus harmóniát tükröz, azt a harmóniát, melyet évezredekig a társadalom előképének tartottunk. A naptári századok azonban korántsem fedik le a szellemtörténet felosztását.

Szellemtörténeti szempontból a huszadik század a mai napig tart és ez a korszak nem 1900-ban, hanem valamikor az ’50-es években kezdődött és mai formáját ’68-ban nyerte el. Erre a folyamatosan velünk élő huszadik századra világít rá például a „populizmus” körül folyó vita. Mielőtt tovább mennénk tisztázni kell(ene), hogy valójában mi is az a populizmus?

Tipikusan huszadik századi dolog az, hogy egy ilyen gyakran használt fogalom tulajdonképpen tartalom nélküli; számtalan hasonló van. Semmiféle definíciója nincs, ahányan használják annyiféle dolgot gondolnak róla és ezek a dolgok jórészt ellentmondóak. Ahogyan elnézem, alapvetően a demagógiát értik alatta. Csakhogy a közgondolkodásban a demagógia a felelőtlen ígérgetést jelenti, ami egyáltalán nem azonos a populizmussal. (Ennek értelmében az újkor nagy, sikeres demagógjai mind baloldali indíttatásúak voltak. Igen, Hitler és Mussolini is.) A fogalmi bizonytalanságok ellenére egy biztos: a populista elmarasztaló jelző, bármit is jelentsen valójában.


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Szoborparkolás

Nagy Imre mártír miniszterelnök szobrának áthelyezése miatt nemzetközi tiltakozás zendült fel.

Az hagyján, hogy éppen „restaurálják a Horthy-rendszert”, de arról is szó esett, hogy a szobrot éjszaka vitték, ahogyan a Rákosi-rémuralom idején az embereket a fekete autóval. A legmesszebb talán az 1956-os forradalom leverésében kollaboráns Magyar Szocialista Munkáspárt utódszervezete jutott. Közleményük szó szerint így hangzott: „Nagy Imre szobrának elvitelével ismét nyilvánvalóvá tette a Fidesz, hogy mit gondol az 56-os eseményekről. Ismét bebizonyította azt, hogy nem a forradalom demokratikus tartalmát, hanem az annak hátterében húzódó horthysta restaurációs kísérletet tartja követendő példának”. Ez az értékelés megegyezik az MSZMP 1956. december 5-i téziseivel: „Az októberi események előkészítésében és kirobbantásában alapvető tényező volt a Horthy-fasiszta és a magyar kapitalista-földesúri ellenforradalom”.

De vajon mi áll a kórus szövegének hátterében?


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Milyen lesz 2019?

Egy új világrend küszöbén.

Korunk egyik jelentős geopolitikai elemzője szerint, egy háború után a győztesek mindig olyan világról álmodnak, amelyet örökké ők irányítanak, ahol az esetlegesen felmerülő konfliktusokat békés egyeztetések útján orvosolják, és ahol összességében csak jó dolgok történhetnek. Nem történt ez másként a második világháború után sem. A Nyugat hosszú ideig meggyőződéssel hitte, hogy a győztesek által létrehozott nemzetközi rend az örökkévalóságig fog fennállni, és az érzést csak megerősítette a hidegháború kimenetele és a Szovjetunió összeomlása.

A „történelem végébe” és az „örök békébe” vetett hitünket az elmúlt évtized történései azonban erősen kikezdték. A világrend felbomlásának első drámai jeleinek 2008-ban lehettünk szemtanúi. Az év augusztusában kitört orosz-grúz háború volt, majd egy hónappal később, szeptember 15-én, összeomlott a Lehman Brothers globális pénzpiaci cég. Néhány héten belül a Nyugat két legrosszabb rémálma is válósággá vált.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Újbeszél az unióban

Szerencsére az óév utolsó napjaira sem maradunk jó hír nélkül. Az Európai Parlament karácsonyra egy új, gender-semleges szótárral látta el a Parlament fordítóit, akiknek a jövőben nem kell azon töprengeni, hogyan szabaduljanak meg az olyan bűnös szavaktól, mint chairMAN, policeMAN, vagy MANkind.

A nyelvcsere kedvelt eszköze az elnyomó rendszereknek, hiszen ezen keresztül lehet leginkább átalakítani az emberek gondolatait. Ennek a jelenségnek a hátterét írja le a Sapir–Whorf-hipotézis, amely kimondja, hogy az anyanyelv nem csupán a gondolataink formába öntésére szolgáló eszköz, hanem azt is alapvetően meghatározza, hogy milyenné válik a gondolkodásunk. És ezt ismerte fel Orwell is az 1984 c. regényében, aki a már a közhellyé kopott, de találó „újbeszél” kifejezéssel írta le, miként fosztja meg az elnyomó hatalom a nyelvet kifejezőképességétől, differenciáló képességétől, majd pedig az értelmétől. Regényében a Párt válik a nyelv kizárólagos alakítójává. Nos, ha valaki, hát Orwell lakva ismerte a kommunistákat, szóval tudta, miről beszél.  


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

Karácsonyi elmélkedés

„Ismerd meg önmagadat, és tudni fogod a sorsodat.” /A delphoi jósnő válasza/

Számomra, akinek most valami szívhez szólót kéne írnia a karácsonyi ünnepekről, egyre inkább valamiféle veszteségérzés kapcsolódik ehhez az ünnephez. Gondolom sokan vagyunk így. Nem csak az ad némi keserűséget az ünnephez, hogy családunk, gyerekeink szerte-szét szóródtak a nagyvilágban és az ünnepi együttlét – ha van egyáltalán – sokszor mintha idegenekkel tellene, akiket már nem is ismerünk, hanem azért is, mert észreveszem, hogy én sem tudom teljesen kivonni magam a fogyasztói-karácsony hatása alól. Beszerzés, beszerzés, beszerzés.

Sokan vélik úgy, hogy ez is csak egy ünnepnap a többi között, és elképedve olvasom, hogy a wellness szállodák telt házzal működnek, az emberek elutaznak, hogy önfeledt pancsolással és bulizással ünnepeljék a... nem tudják mit. Talán magukat, gondolom. Egyszerűen nem szeretnek otthon lenni. Unják. A görcsös unalom lengi be a világ „boldogabbik”, gazdag részét, mely unalmat csak a végtelen szórakozás oldja, úgy-ahogy.

Megint mások abban lelik örömüket, hogy gyalázzák az ünnepet obszcén szavakat kiáltozva, hogy felhívják magukra a figyelmet. A lelkükben fészkelő hiány, a semmi teszi ezt velük. Hippói Szent Ágoston – a ma ismert kereszténység atyja – azt tanította, hogy miután Isten a semmiből teremtette az embert, maradt a lelkükben egy kis rész ebből a semmiből és ez lett a gonosz magva. Érzik ők, hogy valamiképpen hiányosak, ezért kimaradnak, düh önti el őket és mások örömét is el akarják venni, ha már nekik nem jutott. Ugyanez a düh akadályozza meg, hogy felismerjék: először magukkal, a lelkükkel, kéne megbékélni, hogy másokkal is békességbe legyenek.

Molinó a december 21-i tüntetésen.


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

Mitől van joga?

Úgy esett, hogy a tünti hangulatától feldobott ellenzéki képviselők bementek az MTVA székházába és azt követelték, hogy olvassák fel a követeléseiket.

Kérésük nem talált meghallgatásra, mi több – hosszas huzavona után – kivágták őket. Ennek során Hadházy képviselő, hogy, hogy sem, ismét a földre terült. Pedig nem is láttuk sehol Sallai nevű kollégáját, aki erre a tornamutatványra kényszeríteni szokta volt. Az események után aztán feldúlva nyilatkoztak minden arra járó sajtóterméknek az őket ért inzultusról. Az Index nevezetű kiadvány szerint „Szél Bernadett sírva búcsúzott el”. Bizony. Nehéz ezt feldolgozni. Még szerencse, hogy Kövér László nem fakadt sírva, mikor Szél és a többiek erőszakkal megakadályozták az ülésvezetésben.

Mert hát, akárhogyan is nézzük, az is erőszak volt. Igaz enyhébb formában, ám lássuk be, itt már csak az erőszak színárnyalatairól beszélünk. Pontosan ezért komolyan elgondolkodhattunk az országházi események után: mi jöhet még? Miután az erőszak mindig lavinaszerű, várható volt, ami most a szemünk előtt lejátszódik. A médiapolitizálás szabályai szerint, amit egyszer megtettek az – rövid idő múltán – unalomba fullad. Vajon ezek után minden parlamenti ülés üvöltözésbe, rohangálásba, sípolásba fullad? Az országgyűlés pedig az open society hívei révén egy nagy, nyitott őrültekházává (open madhouse) válik. Szándékaik szerint lehet, ám kérdés, hogy mit szól ehhez az ország? Nem hiszem ugyanis, hogy az átlagszavazó, midőn a fülke magányában felelős döntéssel leadta szavazatát arra gondolt: Na ez biztos jól tud majd fütyülni! Izgatottan várom, hogy a megfelelő agytrösztök mivel kívánják majd fokozni a hangulatot.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Így lesz a marxistából újra bolsevik

Vajon hányszor lehet újra ugyanabba a folyóba lépni? A 100 évvel ezelőtti történelem a szemünk láttára ismétlődik. Százmillió halottal később a mai kávéházi Konrádok, szellemi proletárok és önjelölt világmegváltók, valamint a gimnáziumokban és egyetemeken általuk megtévesztett fiatalok újra vörös zászlókkal vonulnak a pesti utcákon. A munkások ma sem kérnek belőlük.

Ne legyenek kétségeink! A harmadik kétharmadot hozó év végén ugyanolyan ellenzékváltó hangulat van, mint amikor Bajnai Gordon hat éve zászlót bontott, a “Bitó-szalon” négy éve jeges vizes vödrökkel castingolt, vagy amikor idén Soros “civiljei” akarták megmondani, hogy ki a legesélyesebb ellenzéki jelölt.

Ezen az sem változtat, ha a parlamenti ellenzék egyre kétségbeesettebben küzd saját eljelentéktelenedése ellen. Miután a sárga láthatósági mellényes mozgalom — érdeklődés hiányában — kudarcba fulladt, bohócsapkát húztak és az 1900-as évek elejére emlékeztető obstrukcióval szabotálták az Országgyűlés munkáját.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Lesz-e józanság a baloldalon?

Tegnap arról vitatkoztam Böcskei Balázzsal a HírTV Csörte című műsorában, hogy van-e összefüggés az ellenzéki pártok viselkedése és a tüntetők agressziója között.

Abban mindketten egyetértettünk, hogy elítéljük az utcai vandalizmust, de vitapartnerem szerint az ellenzéki vezetők fellépése és az utcai agresszió között nincs ok-okozati összefüggés.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Pancser-puccs a parlamentben

Pár napja már írtam arról, hogy társadalmi támogatottság hiányában az ellenzék radikális eszközökhöz fog folyamodni. Arra azonban, ami a minap történt, még én sem számítottam. Az ellenzék tegnap átlépte a Rubicont.

Minősíthetetlen viselkedésükkel közép-ázsiai hangulatot teremtettek az Országgyűlésben, és felrúgtak egy, a rendszerváltás óta tartó konszenzust. Megsértették a két legfőbb közjogi méltóságot, a köztársasági elnököt és házelnököt, és semmibe vették a legfőbb népképviseleti szerv tekintélyét. A sikertelenség és a kudarc a legrosszabbat hozza ki az ellenzékből: megint azok rombolnak, akik sose építenek.


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Nu kak gyela, Alexandr Iszajevics? – 100 éve született Szolzsenyicin

1974. január 7-én a Szovjetunió legfelső vezető testülete, a kommunista párt Politikai Bizottsága komoly dilemma előtt állt.

Maga Brezsnyev elvtárs referált az ügyben: „Szolzsenyicin a legszentebbre támadt rá – Leninre, a mi szovjet társadalmi rendünkre, a szovjethatalomra, mindenre, ami drága nekünk. … Ez a huligánkodó elem, ez a Szolzsenyicin elszemtelenedett. Mindenre csak legyint, semmire sincs tekintettel.”

Ki volt az az ember, akinek az ügyével a Szovjetunió Kommunista Pártja legfelső vezetése több ülésen is foglalkozott? És leginkább, mivel idegesítette fel ennyire a kommunistákat?

Szolzsenyicin 1918. december 11-én született. Kozák családból származott, és alig kezdte meg felnőtt életét, amikor 1941-ben bevonult a hadseregbe. Végigharcolta a második világháborút, de 1944-ben letartóztatták, mert kritikai megjegyzésekkel illette Sztálint egyik barátjának írt levelében. Nyolc év kényszermunkára ítélték. Szolzsenyicin ekkor szerette meg a magyarokat, és több magyar barátja is lett, akikkel a GULAG lágereiben ismerkedett meg.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Miért nem jut az ellenzék egyről a kettőre?

Az ellenzék hosszú ideje lamentál azon, hogy vajon az utcán, vagy a parlamentben folytassa küzdelmét a kormányváltásért. A túlóra szabályainak módosítása ellen tartott tiltakozásuk után világossá vált, hogy az utcán kudarcot vallottak. A tüntetésen feltűnően kevesen vettek részt, ráadásul a demonstrálók döntő többsége az idősebb korosztályt képviselte – még csak nem is azokat, akiket érinthet a változás. A hétvégi tiltakozás kudarca után nem maradt más, mint hogy az ellenzéki pártok a parlamentben keltsenek káoszt.

Szocialista és DK-s képviselők az Országgyűlés plenáris ülésén.


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

Putyin

„Angliának nincsenek örök barátai, Angliának nincsenek örök ellenségei, Angliának érdekei vannak.” /Lord Palmerston, brit miniszterelnök/

Olvasom a haladó, függetlenobjetív HVG-ben a Győrffy Dóra professzor asszonnyal készített interjút, mely alapvetően az orosz–amerikai viszonyról szól, ám nagyon gyorsan, néhány lépésben eljut, a CEU-ügy kapcsán, a magyar–orosz viszonyhoz is. (Rém szórakoztató egyébként, hogy a CEU ügyében olyanokat kérdeznek független szaktekintélyként a haladó sajtóban, akik számára a CEU menése, vagy maradása egzisztenciális kérdés, tehát véleményük a legenyhébben szólva is elfogult.) A hölgy egy megcáfolhatatlan szakértőt idéz, jelesül a Kaszparov nevezetű sakkozót, aki a fekete-fehér bábukat cserélte fel az ellenzéki aktivistásodással és akinek meglepő vélemény szerint: „Magyarország egyértelműen ügynöke Oroszországnak.” Nevezzük ezt talán Kaszparov-megnyitásnak. Az interjú maga hosszú és nélkülözi az újdonságokat, de engem mégis elgondolkodtatott. Roppant vicces például az interjúban az obligát „orosz hackerek” előkerülése, akik végzetesen befolyásolták az amerikai választásokat. Mint a professzor asszony elborzadva mondja: „Közel 150 millió embert értek el csak a Facebook-on!” Csak azt nem értem, miért kellenek ehhez orosz hackerek? Hiszen – mint megtudtuk – maga Cukorhegyi árulta az adatokat bárkinek jó pénzért.


Galló Béla
Galló Béla politológus

A nép nélküli populista

A sárga mellényes tüntetők nem hasonlítanak senkihez. A Franciaországból érkező hírek minden eddiginél világosabban a XXI. század hírei. Egyik oldalon a megfoghatatlan, a múlt század politikai kínálatából kiábrándult ezer fejű hidra, a nép, a másik oldalon pedig a régi szemetet új köntösben megjeleníteni akaró elit, amelynek jószerivel immár semmi társadalmi hitele sincs.

„Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!” írta annak idején Batsányi János, s ha költő volnék, én se fogalmaznék ma másképp.

Párizs (pontosabban Franciaország) jól jelzi, hogy a nép kezében milyen politikaformáló erővé tárgyiasulhat az a kommunikációs-technológiai forradalom, amely – ha jól használják – már-már kezelhetetlenné teszi a mindenkori hatalomnak ellenszegülő tömeget. Szerveződni máskor is szerveződtek már így megmozdulások, de ez most más. Itt nincs központ, nincs „Szmolnij”, ahonnét a politikai ukázok jönnek, a tiltakozás gócai (egyelőre?) nem kapcsolódnak össze, ám „elszigeteltségükben” is roppant virulensek és hatékonyak. Az elit uralkodó osztaga ettől aztán kissé szédeleg is, nem leli hol keresse, hogyan azonosítsa be tárgyalópartnereit. Nem tudja, kit, mivel és miként manipuláljon, illetve, ha elvileg tudja is, gyakorlatilag túl sok fronton kellene egyszerre tárgyalnia és csapdákat felállítania. S ez, úgy fest, meghaladja a képességeit.

Macron bajban van.

Nagy bajban.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Lista a nyugat alkonyáról

A Politico minden évben összeállít egy listát arról a 28 személyről, akik szerintük a következő évben döntő befolyással lesznek Európára. Az amerikai magazin a minap tette közzé 2019-es névsorát, ebből szemezgetünk a továbbiakban.

Heli Tiirmaa-Klaar észt miniszterasszony fő törekvése, hogy „megakadályozza az elnyomó kormányzatokat az agresszió és háborús aktusok online elkövetésében”. A miniszterasszony a valaha volt legkeményebb kiber-védelmet építi, hogy hazáját ne lehessen meghekkelni. Ha valamitől, akkor ettől, és még két feltelepített vírusírtótól tutira megrokkan Putyin.  

Szerepel a listán Martin Selmayr, Merkel strómanja is, akit idén márciusban egy egyszerű puccsal betonoztak be az Európai Bizottság főtitkári pozíciójába, miután a demens Juncker valószínűleg már a nevét se tudja aláírni.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

A bendősovinizmus élt, él és élni fog

„Ne fizessünk rá a kettős állampolgárságra!” – Jól emlékszünk még, hogyan uszított a baloldal határon túli magyarok ellen a 2004-es népszavazási kampányban.

Azóta persze sok víz lefolyt a Dunán, és a 2010-es csúfos bukás után az MSZP meghirdette a „hiteles baloldali nemzetpolitikai fordulatot”.  A 168 óra minapi írásából azonban úgy tűnik, hogy a határon túli magyarok diszkriminálása kitörölhetetlen része a baloldali hagyománynak.


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

Vadak – avagy a demagóg humanizmus

A dolog úgy kezdődött, hogy egy Sebestyén Balázs nevezetű rádiós megtudta, hogy kilőttek egy farkast valahol a Bükki Nemzeti Park területén. (Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a külterületen kóborló kutyákat a vadászoknak kötelessége lelőni. Aki látott már kóbor kutyák által széttépett állatot, az tudja, miért. Ám sajnos az európai farkast nagyon nehéz megkülönböztetni egy korcs német juhásztól. Bizonyára ez lett a farkas végzete.)

Az eset kapcsán aztán Sebestyén az általa vezetett rádióműsorban dühös véleményt fogalmazott meg a vadászokról, úgy általában. (Az efféle általánosítástól szoktak visítógörcsöt kapni a haladás hívei, ha az cigányokra, migránsokra, vagy szexuális aberráltakra vonatkozik.) Itt és most ez nem történt meg, sőt. A hírt felkapta Budapest minden bizonnyal valaha volt leghangosabb önjelölt főpolgármester-jelöltje, Puzsér Róbert is. Ő egy felháborodottnak tűnő írást közölt, úgyszintén, látszólag a vadászatról és a vadászokról en masse.

Az, hogy Sebestyénnek, Puzsérnak, vagy bármely másik média-hulladéknak miről mi a véleménye, az semmilyen érdeklődésre nem tartana igényt, ám az egész ügy hordoz némi általánosabb tanulságot. Kétféle tekintetben is.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Nácik voltak, de már elmúlt. Ja, bocs nem.

A baloldal olyan szívesen beszél az írástudók felelősségéről: itt az ideje, hogy gyakorolják is egy picit.

„Leütöttem egy nőt. […] Beszólt, hogy náci bűz van. Én meg leütöttem, hogy büdös zsidó! Pakk! Egy igazi ilyen kampós orrú rohadék volt.”

Ezt idén májusban mondta Szávay István, a Jobbik frakcióvezető-helyettese és az országgyűlés jobbikos jegyzője a párt tisztújító kongresszusán. A nyilvánosságra került hangfelvételen elhangzó mondatokat Szávay elismerte, és lemondott országgyűlési tisztségéről. Bár Szávay valószínűleg hazudott a nő megütéséről, és csak hencegni akart vele, a verbális durvaság és a nyilas keretlegényekre jellemző szóhasználat több, mint megdöbbentő. Az is elgondolkodtató, hogy vajon Szávaynak hány ilyen „elszólása” lehetett még, amiben a Jobbik vezetése úgy tűnik, nem látott semmi kockázatot, máskülönben nem tették volna befutó helyre az országos listájukon, és nem jelölték volna az országgyűlés jegyzőjének.

A Jobbik rögös útja a szalonképességig, majd vissza.


Galló Béla
Galló Béla politológus

A magyar kivétel

A már jó ideje beállt magyar pártstruktúra európai összehasonlításban szembetűnő sajátosságokat mutat.

Kontinensünk úgynevezett nyugati felén (ideértve az északi és a mediterrán térség országait is) a múlt század hatvanas-hetvenes éveitől megszilárduló pártrendszerek szinte mindenhol recsegnek-ropognak, megszűnőben van a döntően a középpártok váltógazdaságán alapuló szisztéma. Új, jobbára elitkritikus és elitellenes erők törnek előre, kiváltképp a radikális pártok megjelenése látványos. A dilemma mindenütt adott: a gyengülő bal- és jobbközép pártok vagy egymással fognak össze (a nagykoalíció persze semmire sem garancia), vagy paktumot kötnek egy, netán több radikális szereplővel (ami ugyancsak nem jelent politikai életbiztosítást). „Alternatíva” még a kisebbségi kormányzás, illetve a folytonos kormányválság, miként azt a közelmúlt és a jelen nem egy nyugati példája mutatja.


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

A marxizmus életkora

„Aki húszévesen nem kommunista, annak nincs szíve, aki harmincévesen kommunista, annak nincs esze.” /G. B. Shaw/

Mint a fenti idézet is bizonyítja, van összefüggés az életkor és a marxista nézetek között. Ez a kapcsolat onnan jutott eszembe, hogy olvastam az Index nevezetű kiadványban egy TGM-el készített interjút. Az interjú kapcsán elsőként arra a sajnálatos tényre kell gondolnunk, hogy az emberek esze – tisztelet a kivételnek – idős korukra nem megjönni, hanem elmenni szokott, és az idős mesternél eme sajnálatos élettani folyamatnak vagyunk tanúi.


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Ne szomorkodjatok, munkásőrök!

Bizonyára november hetedike közelsége tette, hogy a napokban egészen elképesztő beszámolók és vallomások láttak napvilágot a kommunista mozgalom hazai emlékezetéről és állásáról.

Kezdődött azzal, hogy a Figyelő című hetilap október végén beszámolt arról, hogy a rendőrséget nem érdekli, hogy vörös csillaggal és egyéb kommunista jelképekkel tüntetnek Budapesten. Nem, itt nem egy Heineken-ügyről volt szó, hanem a választások utáni nagy tiltakozó felvonulásokról, ahol az ellenzéki szivárvány-koalíció részeként immár menetrendszerűen tűnnek fel kommunista jelvényekkel menetelő csoportocskák. Talán még szomorúbb, hogy a nagy garral „Kádár-rendszerező” meg „pártállamozó”, illetve „ügynököző” ellenzéket sem zavarja a nettó komcsik részvétele a rendezvényeiken.