Máthé Áron
Máthé Áron történész

Ne szomorkodjatok, munkásőrök!

Bizonyára november hetedike közelsége tette, hogy a napokban egészen elképesztő beszámolók és vallomások láttak napvilágot a kommunista mozgalom hazai emlékezetéről és állásáról.

Kezdődött azzal, hogy a Figyelő című hetilap október végén beszámolt arról, hogy a rendőrséget nem érdekli, hogy vörös csillaggal és egyéb kommunista jelképekkel tüntetnek Budapesten. Nem, itt nem egy Heineken-ügyről volt szó, hanem a választások utáni nagy tiltakozó felvonulásokról, ahol az ellenzéki szivárvány-koalíció részeként immár menetrendszerűen tűnnek fel kommunista jelvényekkel menetelő csoportocskák. Talán még szomorúbb, hogy a nagy garral „Kádár-rendszerező” meg „pártállamozó”, illetve „ügynököző” ellenzéket sem zavarja a nettó komcsik részvétele a rendezvényeiken.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Politikai hulladéklerakó

Újabb játékos jelent meg az ellenzéki térfélen, a Márki-Zay Péter-féle Mindenki Magyarországa Mozgalom. Összeadva az alapítók által megjárt és/vagy fölrobbantott pártok számát, olyan magas értéket kapunk, amivel kiérdemlik a pártszédelgő elnevezést.

Annak az esélye, hogy ebből a sok elhasznált politikusból egy sikeres politikai mozgalom lesz, körülbelül annyi, mint hogy az iskolai menzán összeöntött maradékokból Michelin-csillagos vacsora jön ki.

De lássuk a teljes névsort!

Ábrahám Júlia, akinek az eddigi politikai teljesítménye kimerül abban, hogy a tavaszi országgyűlési választáson visszalépett a szocialista képviselőjelölt javára Óbudán.

Bod Péter Ákos, volt MDF-es politikus, egykori fideszes miniszterelnök-jelölt, volt MNB-elnök. Fontos róla tudni, hogy amikor MNB elnök volt, akkor a forint dőlt be, amikor ipari miniszter, akkor pedig a magyar ipar omlott össze. Jelenleg a Soros-által finanszírozott Transparency International Magyarország felügyelőbizottsági elnöke.

Elek István, ex-MDF-s, ex-fideszes, ex-LMP-s kecsketenyésztő.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Civilek mucsán

Ökörhúgyszagú, primitív, kulturálatlan, barbár népség. Így tekint a balliberális értelmiség az Orbán-kormányra és a Fidesz-szavazókra, és ezt nem is rejtik véka alá.

Felsőrendűségi komplexusuk már önmagában is megmosolygtató, hiszen hosszú ideje nincsenek abban a helyzetben, hogy ők mondják meg, mi a kultúra része, és mi nem. Különösen komikus, amikor másokon gúnyolódva éppen róluk derül ki, hogy még annak a minimális tudásnak sincsenek a birtokában, amit egy magát a kultúrában jártas értelmiséginek valló, a tv-ben nyilatkozó embertől elvárhatnánk.

Éppen ez történt az ATV Civil a pályán című műsorának november 10-i adásában. A műsorvezető Fiala János vendége Rangos Katalin újságíró, egyetemi tanár, Lampé Ágnes újságíró, Borgula András rendező, a Gólem Színház alapítója, valamint Magyar György ügyvéd voltak. Ahogy az a baloldali értelmiségi-beszélgetős műsorokban lenni szokott, a téma hamar Orbán Viktorra terelődött. A műsorvezető a miniszterelnök sanghaji beszédéből idéz egy számára mulatságos részletet (Civil a pályán, 1. rész, 15:43-tól): Orbán Viktor beszédében a besztercebányai születésű Hudec László építészről tett említést. Ez pedig nem csak a műsorvezető, hanem a vendégei számára is rendkívül tréfás. Mint kiderül, egyikőjük sem tudja, kicsoda Hudec László, sőt, meg vannak róla győződve, hogy egy „senki”. A nevét viszont vicces hangzásúnak találják, és vagy két percig röhögcsélnek a magyar kormányfő menthetetlen provincializmusán.


Galló Béla
Galló Béla politológus

A francia beteg

Egy neves francia HR-es (Francois Bert) szerint Emmanuel Macron „toxikusan” nárcisztikus személyiség. Olyan ember, aki nem viseli el a szembesítést a valósággal.

Meg se fordul a fejében, hogy a dolgok másképp is lehetnek, mint ahogyan ő a világot sajátosan elképzeli. Épp ezért főleg afféle személyeket tűr csak meg maga körül, akik úgymond „szerelmesek” a Főnök zsenialitásába. Akik készpénznek veszik egyedülálló képzeteit.

Macron először arról álmodott, hogy ő vezeti majd az egész világot. (Szép szándékát Trump persze igen korán és igen keményen keresztbe verte, s magától értetődően „überolta”. Nehogy már a francia kakas kukorékoljon az amerikai elefántnak…) Macron később beérte azzal, hogy legalább a tévelygő Európát irányíthatja. Kisvártatva azonban kénytelen-kelletlen bele kellett ütköznie, hogy a franciák döntő többsége is határozottan elutasítja.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Morzsabál

Ez most ugye egy félreértés?- kérdezte Mesterházy Attila, az MSZP egykori elnöke (és jelenleg is erős embere) Karácsony Gergelytől, akinek pártja, a Párbeszéd, a legfrissebb adatokat nézve, ott lohol a Kétfarkú Kutya egyszerre mindkét farka nyomában.

A Párbeszéd tudvalévően az MSZP legfőbb szövetségese és támogatottja: a szocialisták szíves segedelme nélkül frakciónyi bársonyszékük se volna a parlamentben. A politika formális szabályai szerint a Párbeszédnek, ha nem is haptákban, de semmiképpen sem fölényes alkupozícióban illenék megállnia az MSZP előtt.

Csak hát a szocialistákra, már ami a szövetségesi viszonyt illeti, sose vonatkoztak a politika formális szabályai. Az MSZP mindig jól tűrte, mi több, netán szerette is, ha lovagolnak rajta. Mégpedig lehetőleg egy nála kisebb lovagoljon, hiszen egy zsoké akkor igazi zsoké, ha minél súlytalanabb. (Erre Horn Gyula kezdte még szocializálni a pártot, amikor 1994-ben – úgymond pragmatikus megfontolásokból – kormányába invitálta az SZDSZ-t.)


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Baloldali vetélkedő újratöltve

A balliberális pártok úgy döntöttek, ismét nekifutnak az előválasztásnak, pontosabban az előválasztás előkészítésének. A „csodafegyvert” már a 2014-es és az idei országgyűlési választás előtt is megpróbálták bevetni, de ez sajnos egyik alkalommal sem jött össze.

Immáron harmadszorra lehetük szemtanúi a már jól begyakorlott pávatáncnak, most épp a főpolgármester-választás kapcsán. A koreográfia változatlan: mindenki úgy tesz, mintha ő lenne az előválasztás legelkötelezettebb híve, csak hát azok a fránya részletkérdések. Karácsony Gergely és Horváth Csaba még október elején leszögezték, hogy ha lenne előválasztás, akkor azon bizony szívesen indulna a Párbeszéd és az MSZP is. Néhány héttel később, november elején Puzsér Róbert egy Facebook-posztban jelentette be, hogy ő is készséggel részt vesz az előválasztáson – ha lesz. Gyurcsány Ferenc először azt mondta, szívesen megmérettetik magukat egy valódi versenyen, néhány nappal ezelőtt azonban már „agyrémként” jellemezte az ötletet.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Ezért töltöttem ki a nemzeti konzultációs ívet

Az immáron nyolcadik nemzeti konzultáció a családok támogatásáról szól. Az óraállításnál messze fontosabb témákban kérik ki a véleményünket, ezért két kérdés miatt azonnal postára is adtam a válaszomat. Most erre buzdítok mindenkit!

Ora et labora! – Szent Benedek regulája ma is arra tanít minket, hogy bízzunk Istenben és tehetségünk szerint dolgozzunk a közösségért. Ez nem egyirányú utca, egy erős és összetartó közösség saját tagjait is jobban tudja támogatni.

Az emberek életében a családalapítás és gyermekvállalás olyan döntés, amihez tervezhetőségre van szükség. A balliberális kormányok idején a gyermekvállalás az átlagfizetéstől felfele belépőjegy volt a szegénységbe, a rossz kádári hagyományt folytatva ugyanis akkor lefelé nivellálták a társadalmat. Úgy “segítettek” a szegényeken, hogy közben tönkretették a középosztályt. Nem véletlen, hogy a Bokros-csomag után már sokkal kevesebb gyermek született.

Három gyerek lenne az optimális.

2010 után végre adott annak lehetősége, hogy a családtámogatás új rendszere több cikluson át fejtse ki jótékony hatását. Most értünk el ennek finomhangolásához és Alaptörvényben való rögzítéséhez. Számomra két kérdés különösen fontos:


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

Forradalmi ősz

Az idén különösen erős forradalmi érzés járta át az ellenzéki szíveket. Éppen száz esztendeje az un. „őszirózsás” forradalomnak, amely a balliberális vélekedés szerint a magyar történelem nagyszerű pillanata volt, az első köztársaság megalapításával.

Bizonyos értelemben mentik ami menthető. A tanácsköztársaság népszerűsítéséről már le kellett tenniük – nehezükre is esett – hát most Károlyit dicsőítik. Kérdés persze, hogy kik és mire emlékeznek ezen eseménnyel kapcsolatban, magyarán: mit tudunk Károlyi és eszmetársai tevékenységéről. Az egyszerű válasz persze az, hogy azt amit tanítottak nekünk róla. Ám a dolog – természetesen – korántsem ennyire egyszerű.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Nyugaton a helyzet változatlan

A midterm minapi politikai eredménye (Trump győzelme a szenátusban, a demokratáké a képviselőházban) egyértelműen jelzi, Amerika egyelőre elnapolta a nagy összecsapást két társadalmi énje (leegyszerűsítve: a fehér és a színes) között.

Trump persze triumfál, mert hivatali ciklusa közepén az éppen regnáló elnök száz éve nem tudta növelni saját pártjának súlyát a szenátusban, Pelosiék pedig azért verik a mellüket, mert a demokraták végre visszaszerezték a képviselői helyek (csekély) többségét.

Senki sem lehet maradéktalanul elégedett, s ilyenkor a politikai kommunikáció szabályai szerint mindkét félnek úgy kell tennie, mintha ő győzött volna. Pedig a Trump-járgány küllői közé a demokraták ezután már bármikor benyomhatják a botot, arról viszont nemigen álmodhatnak, hogy –   így vagy úgy – idő előtti távozásra kényszeríthetik Trumpot. Az elnök marad, Amerika nagy hányada vevő rá és a stílusára, csakhogy az ellenzék ezután még keményebben fogja a… kezét.

Semmi sem dőlt el, aminek előbb-utóbb, jelesül 2020-ban el kell dőlnie.  

De addig: patt.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Merkel még nem végzett

Angela Merkel bejelentette távozását, ám mielőtt lelép a színről, egy-két dolgot még el akar intézni. Az egyik az ENSZ migránsbetelepítési paktumának elfogadtatása, ami még szélesebbre nyitná a kaput az Európába és ezen belül Németországba igyekvő tíz- és százezrek előtt.

Az ENSZ Globális Migrációs Paktumát december 10-én írják alá, ami egy új időszámítást hozna az emberiség történetében. Hivatalossá tenné az újkori népvándorlást.

Az ENSZ a migrációt pozitív folyamatnak tartja és ezért világméretben megkönnyítené szabályozná a vándorlást. Ha egy migráns, akár embercsempészek segítségével, eljut Európába és felmondja a Soros-hálózat szervezetei által kis füzetekbe foglalt mesét, jó eséllyel kap menedékjogot.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Facebook vs. demokrácia

Néhány évvel korábban sokan még azt hitték, összeesküvés-elmélet, ma azonban már tény: a Facebook manipulálja a közösségi oldalon megjelenített tartalmakat politikai befolyásszerzés céljából.

Zuckerbergék első, nagy nyilvánosságot kapott „lebukása” 2014-ben következett be. Ekkor szivárogtak ki dokumentumok a vállalatóriás titkos pszichológiai kísérletéről, amely során közel 700 000 felhasználó hírfolyamát manipulálták. A felhasználók tudta és beleegyezése nélkül zajló kísérlettel Zuckerbergék azt akarták kideríteni, hogy a közösségi oldalon megjelent bejegyzésekkel, hírekkel tudják-e befolyásolni a felhasználók érzelmeit. Habár a kísérlet hivatalos eredménye nem ismert, de a későbbi fejlemények alapján biztosra vehetjük, hogy Zuckerbergék feltételezése megerősítést nyert. 2016-tól egyre több olyan ügy került nyilvánosságra, amelyekből világossá vált, hogy a Facebook aktívan manipulálja a közösségi oldalon megjelenő tartalmakat. A jobboldali hírek szisztematikus háttérbe szorítása, a migránsokkal kapcsolatos negatív hozzászólások törlése, profilok felfüggesztése, az „álhírek” elleni szent háború egytől egyig a hírek intézményesített manipulálásának, és így a felhasználók befolyásolásának az eszközei.

Sokan minderre csak legyintenek, mondván: akárhogy is manipulál a Facebook, engem nem tud befolyásolni, hiszen tudom, hogy miben mesterkedik. Igen ám, de a közösségi média befolyásolási technikája nem a tudatos énünkre, a racionalitásunkra hat, hanem egy sokkal nehezebben kontrollálható részünkre: az érzelmeinkre.


Máthé Áron
Máthé Áron történész

„Őszirózsák” – Száz évvel ezelőtt ilyen mélyre süllyedtünk

„Amikor a Katonatanács elnökét mutattam be, elszörnyedve kiállított fel: Önök ilyen mélyre süllyedtek?” (Károlyi Mihály Franchet D’Esperay francia tábornokkal történő találkozásáról)

Egy évszázaddal ezelőtt a lezserül öltözött, a népek forradalomi egységesüléséről ábrándozó és a régi Magyarország bűneiről egymás között fecsegő Károlyi Mihály és Jászi Oszkár vezette budapesti küldöttség megérkezett Belgrádba az antant balkáni főparancsnokához. Szinte rögtön kiderült, hogy fordítva akarnak beülni a moziba. A hamis bűnvallomásra, Jászi akadémiai igényű nyilatkozatára a reálpolitika és a győztes gőgje felelt. A tehetetlenkedő Károlyi és Jászi fémjelezte új kurzus a határok védelméért semmit nem tett, sőt, azt többnyire egyenesen akadályozta. Másokkal szemben viszont, akik ellen akartak állni a beözönlő cseh és román csapatokkal szemben, hatékonyan lépett fel. Így történt, hogy 1918 október utolsó napjaiban és november elején eldőlt Magyarország sorsa. Sokféle elbeszélését ismerjük az eseményeknek. Az utolsó elhibázott, elárult júniusi Piave menti támadás történetét, amely megrendítette a császári és királyi hadsereget. Az olasz fronton megkötött november 3-i fegyverszüneti egyezményhez fűzött 24 órás csúszásról készült pótjegyzőkönyvet, amelyet az olasz fél cinikusan kihasznált és százezerszámra ejtette a foglyokat. A hátországban uralkodó állapotokat, a blokád és a tehetetlen adminisztráció okozta éhínséget. A magyar elit képtelenségét a politikai mozgósításra, és a baloldali ellenzék destrukcióját. De vajon hogyan látta mindezt egy szemtanú? Somogyváry Gyula, akit két és fél évtizeddel később először a Gestapo, majd utána az ÁVH hurcolt el, ekkoriban már bő három éve a fronton harcolt, főhadnagyként. Vajon hogyan írta meg ő a hazájukért aggódó frontharcosok élményeit? Gyula deák „És Mihály harcolt” című regényéből idézzük fel azokat a vészterhes napokat.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Merkel a béna kacsa

Németország nagy terhet cipel a vállán. A terhet úgy hívják: Angela Merkel. Ma azonban mintha egy lépéssel közelebb jutottak volna a németek ahhoz, hogy megszabaduljanak terhüktől.

Merkel a mai napon bejelentette, hogy decemberben lemond a pártelnöki tisztségéről, 2021-ben pedig nem indul a kancellári székért. Ezzel egyértelműen bukott politikussá vált, amolyan béna kacsa lett, aki már nem indulhat jövőre az Európai Bizottság elnöki posztjáért.

Merkel távozásáig azonban még hosszú, és rögös út vezet. Legkésőbb jövő szeptemberben vonják meg a berlini nagykoalíció félidős mérlegét, amit a szocialisták szakítópontnak is használhatnak. 2017 előtt ugyanis nem léptek ki a nagykoalícióból, azóta is csökken a támogatottságuk és nem akarnak az FDP sorsára jutni, akik szintén nem ugrottak ki Merkel mellől, és 2013-ban kiestek a Bundestagból. Merkel most időt nyert, az utódlási harc leköti párton belüli riválisait. A szakpolitikai vita pedig eltereli a figyelmet a migrációról, ami bűncselekmények és terrortámadások képeivel tér vissza a hírekbe.


Galló Béla
Galló Béla politológus

A lokalitás szabadsága

Nyugat-Európában járva-kelve jól teszi az ember, ha már most a jövő tavaszi európai választásra gondol. Persze ne csak a képernyőt vagy az újságokat keresse; ha tényleg kíváncsi, szimatoljon bele a helyi levegőbe, hiszen ellentétben a közhiedelemmel, a valóság még mindig ezeken az életes helyeken, nem pedig a virtuális világban formálódik. Amit ez utóbbiban láthatsz, bámulhatsz, az csupán egy manipulált – bár szinte mindent elnyelni, elfedni akaró - lenyomat.

Jövő tavasszal az uralkodó neoliberális ideológia sugallatai szerint magas részvétel várható az európai parlamenti voksoláson. Hála az úgymond „újfasiszta” fenyegetésnek, a haladás erői (amin mostanság a multinacionális tőke érdekeinek behódoló és azokkal összefonódó balliberális főáram értendő) összekapják majd magukat, s útját állják a „fasizálódás” tendenciájának. ! No pasarán! – imígyen cseng ma a Wall Street-től Brüsszelen keresztül a londoni Labour Party irodákig hatoló jelszó. Fura egy „népfront” ez. Szegény Dolores Ibbáruri, a legendás antikapitalista, fészkelődhet is a sírjában. (Kínjában.)

Nem tudni, ki és miként tör, avagy nem tör át, de hogy Délnyugat-Franciaországban nyomát se látni az „újfasizmusnak”, az biztos. Pedig e Provance-tól és a Cote d’ Azúrtól balra eső, nagyjából Bordeauxtól a Pireneusokig húzódó, mellbevágóan rusztikusnak megmaradt vidék mindig másként gondolkodott. Mindig szembeszegült az éppen aktuális főárammal, kezdve az albigensektől (katharoktól) a Nagy Francia Forradalmat opponáló Vendée-n át egészen a mai napig.


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

A kiképzés

Beszélgetések során gyakran elhangzik a „régi szoci politikusok jobbak voltak” kezdetű elmélkedés. Elsősorban Horn Gyula neve szokott felmerülni, de még akár az utolsó dinoszauruszok, Kovács László, vagy Lendvai Ildikó neve is előkerül. És valóban, magam is hajlok rá, hogy a „régieket” tehetségesebb, ügyesebb politikusnak tartsam, mint a maiakat a szocialisták között.

1989. október 7-én, az MSZMP híres átalakuló kongresszusán Horn Gyula akkori külügyminiszter mond beszédet.

Természetesen nem tartom Hornt és kortárs elvtársait „jó” politikusnak, mert a jó az morális kategória és valami többet jelent számomra, mint érvényesülési képességet, vagy politikai szimatot, melyek szükségesek a politikai pályához. A régi szoci politikusok semmiképpen sem voltak morális értelemben jók, éppen ellenkezőleg. Nevezzük őket talán ügyesnek, mert ez jobban kifejezi a pusztán machiavellista értelemben vett politikai teljesítményüket. És ez az ügyesség sem a közjót szolgálta, hanem pusztán a választókkal folytatott kommunikációban, a párt irányításában és a személyzeti politikában – összefoglalva a választási sikerességben – nyilvánult meg.


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Csak a nemzet!

Látható, hogy milyen szörnyű ellenállásra képes egy nép, még ha kell, puszta kézzel is, ha a szabadság és a függetlenség kivívása a célja. (Joszip Broz Tito, 1956)

Tito marsall, Jugoszlávia teljhatalmú kommunista diktátora 1956. november 11-én egy pártgyűlésen krokodilkönnyeket hullajtott a magyar szabadságharc eltiprása felett. Ügyes húzás volt, hiszen tíz nappal előbb a Hruscsov vezette szovjet küldöttséggel személyesen fogadta Brioni szigetén, és megállapodott velük a megtorlás forgatókönyvében. Tulajdonképpen Kádárt is neki köszönhetjük: a viharos repülő- és hajóúttól összetört szovjet pártvezetőket már ülni is alig bírtak, miközben a jugoszláv kommunisták a megtorlás forgatókönyvéhez módosításokat fűztek. Még a jugoszláv követségre menekülni kívánó (3 nappal vagyunk a november 4-i invázió előtt!) Nagy Imre-csoport sorsáról is megegyezés született. Ehhez képest nem sokkal később Pulában elvtársai előtt Tito marsall így beszélt: „Ha ez megmenti a szocializmust Magyarországon, akármennyire is a beavatkozás ellen vagyunk, elmondhatjuk, hogy a szovjet intervenció szükséges volt. (…) Látható, hogy milyen szörnyű ellenállásra képes egy nép, még ha kell, puszta kézzel is, ha a szabadság és a függetlenség kivívása a célja.”.

De végül is mi történt 1956-ban?


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

A hajléktalanokat integráljuk, ne a migránsokat!

Hofi Géza vicce jut az eszembe: Ha van rajta sapka, az a baj. Ha nincsen, akkor meg az. Amikor a kormány segíteni akar a hajléktalanokon, a “haladó" sajtó és “szakma” azt támadja. Amikor éppen nem segít, akkor meg azon sivalkodnak, hogy hányan fagynak meg télen az utcán.

Az Országgyűlés szerintem ismét nagyon jól döntött: ezentúl nem lehet életvitelszerűen az utcán élni. A döntés azt üzeni a hajléktalanoknak, hogy a társadalom nem mond le róluk, és aki önhibájából, vagy önhibáján kívül elveszíti feje fölül a tetőt, az ne egy párhuzamos társadalom felé sodródjon, hanem maradjon a társadalmon belül.

Ez az üzenet, vagy más szóval társadalomirányítási cél nem csak a hajléktalanokra ró feladatot. Amikor a törvény tiltja az életvitelszerű közterületen élést, akkor az ellátórendszerre is feladatot ró, hiszen az utcáról a szállókra terelt embereknek olyan ellátást kell(ene) biztosítani, ami elég vonzó ahhoz, hogy igénybe vegyék; megfeleljen a rászorulók igényeinek, például férfiből és nőből álló pároknak is biztosítson közös szobát; és ami a legfontosabb, biztosítsa a hajléktalanságból való kilépés lehetőségét.

Egerben modern szálló várja a hajléktalanokat.


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

Bűn és bűnhődés – ##Metoo

Cikket követett el Lehotai Orsolya a Mérce című kiadványban „Egyéves a ##Metoo-kampány: merre tovább?” címmel.

A szerzőnő nem akárki, mert mint a bemutatásból megtudjuk: „a CEU Gender Studies tanszékének végzett hallgatója, jelenleg a New York-i The New School for Social Research politikatudomány szakos doktori hallgatója”. A kérdés kiképzett szakértőjével állunk tehát szembe, ezt pedig mi sem bizonyítja jobban, minthogy mindazon fogalmi zűrzavar, logikai következetlenség amely az egész balliberális feminista mozgalmat és a mostanra attól teljesen megkülönböztethetetlen „kisebbségvédelmi” kezdeményezéseket jellemzi, megtalálhatóak benne.

Az első és tán legfontosabb kérdés arra vonatkozik, hogy vajon mit gondolunk a „bűn” fogalmáról. Erre ugyebár kétféleképpen tekinthetünk. Egyfelől mint jogi problémára, másfelől mint erkölcsi, morális kérdésre. Lehotai szerint a #Metoo ellenségeinek taktikája az, hogy azt állítják a felmerült esetek: „...kizárólag az igazságszolgáltatás platformjaira valók, ezzel azt is mondják, hogy nincs tér a maszkulin viszonyokkal leírható politikai terekben a visszaélések megvitatására...”  Tehát nem hagy kétséget afelől, hogy számára itt nem jogi, hanem társadalmi-politikai ügyről van szó, egy, általa elnyomottnak vélt társadalmi csoport – esetünkben a nők – helyzetének megváltoztatásáról. A jeles szerző szerint a gaz elnyomók szeretnének „...egyedi eljárásokat erőltetni a kollektív cselekvés és felelősség hangsúlyozása helyett...”.  Itt mondjuk azért kicsap a kommunista gőz a konty alól. A kollektív felelősségről utoljára osztályharcos kontextusban hallottunk, annak indoklására, hogy egész bűnösnek tartott társadalmi csoportokat ítélhessenek jogfosztásra. Lehotai és eszmetársai e régi szép fogalom felélesztését szeretnék, mert ez szabad kezet biztosít számukra az önkényes nehezteléseik érvényesítésére.

Esti hiradó a Fox csatornán: a New York-i boszorkányok a jövő héten közösen küldenek rontást Kavanaugh főbíróra.


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Hazai árulkodók

Ugye mennyire menőnek tűnt annak idején az euró? Az euró bevezetése lényegében a tejjel-mézzel folyó Kánaánba való megérkezésként volt hirdetve. Szlovákiát például, miután 2009-ben csatlakozott az eurózónához, fényévekkel előttünk járónak tüntették fel. Azután kiderült: nemhogy a Kánaán, de még Csehország is messze van Szlovákiától. Ennek ellenére idehaza a mai napig nem engedték el a témát. Mára az is világosan kiderült, hogy az euró bevezetéséből leginkább a német gazdaság húzott hasznot. Tulajdonképpen az euró mögött Németország áll. De ez csak az első lépés volt.

Már az euró 1999-es bevezetésétől kezdve felmerült: a közös pénz közös költségvetési politika nélkül nemhogy stabilizálná, de sok ország esetében inkább ingataggá teszi a gazdasági helyzetet. A 2008-tól kezdődő pénzügyi válság erre rá is mutatott. Magyarország számára például könnyebb volt forinttal kezelni a helyzetet.

A következő lépés tehát a még szorosabb unió lenne. Németország szép csendben saját (megmaradt) haderejébe építette be néhány másik ország maradék ütőképes(nek tűnő) egységeit. Ez persze nem gazdasági lépés, de „az egyre szorosabb unió” kritériumának fű alatt megfelel.


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

Sajtószabadság, vagy amit akartok

Úgy van az, hogy ha valamit egyszer a haladás egyik ötletmestere kitalál, akkor az végig járja az egész libsi sajtót, és évekig hallgathatjuk, függetlenül attól, hogy egyébként igaz-e.

Utoljára az ütötte meg a fülemet, hogy egyesek, a sajtószabadság lelkes hívei, azt állítják, hogy hazánkban most aztán végképp vége a sajtószabadságnak. Ennek bizonyítékaként különböző orgánumok megszűnését, illetve anyagi nehézségeit szokták felemlegetni. Az nem zavarja őket, hogy ezen véleményüket a legkülönbözőbb sajtótermékekben és televíziókban teszik közkinccsé, szabadon. Szerintük ugyanis meg kell különböztetni a véleményszabadságot a sajtószabadságtól. Ez roppant furcsa elgondolás, és ahhoz, hogy jól lássunk ebben a kérdésben (is) bizonyos fogalmi tisztázásokra lenne szükség. Erre teszünk kísérletet alább.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

A Jobbik évek óta együttműködik a baloldallal

Fél éven belül második szakadását éli át a Jobbik. A választások óta már a párt vezetői sem tagadják, hogy a volt szélsőjobboldali párt baloldali fordulatot hajtott végre.

A Jobbik baloldallal való szövetkezése korántsem a 2018-as országgyűlési választásokkal kezdődött, ezt azonban képviselői egészen április 8-ig tagadták. A vizsgált időszakban – 2016-2018 - megrendezett időközi önkormányzati választások rávilágítanak az egykori szélsőjobboldali párt baloldali fordulatára.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Szabad az út Vona előtt

Az elemzők már a választások előtt pontosan megjósolták, hogy mi fog történni a Jobbikban. Mivel a közvélemény-kutatások már április 8-a előtt világosan jelezték, hogy a Jobbik nem tud kormányra kerülni – márpedig ez volt Vona Gábor vállalása az előző ciklusban – tudható volt, hogy a pártelnöknek a választások után mennie kell. A vezető elvesztését tetézte az az identitásválság, amibe Simicska Lajos és a Jobbik vezetése belemanőverezte a radikális pártot.

A pártelit által végrehajtott gyors ideológiai fordulatot sokan nem tudták, vagy nem akarták lekövetni a párt támogatói közül. Mások pedig nem akartak hinni a szemüknek, hogy a Jobbik valóban összeborul a baloldallal.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Halálosan jó Európai Ügyészség?

Magyarország kívülről és belülről is nyomás alatt áll. Brüsszel az uniós fejlesztési források visszatartásával próbálkozik. Soros propagandagépezete drónokkal és lesipuskás fotósokkal támad, míg az ellenzék amolyan ötödik hadoszlopként “egészen véletlenül” az Európai Ügyészség mellett gyűjt aláírást.

Magyarország a válságkezelés és a migráció terén is bebizonyította, hogy az Európai Egyesült Államok nagy tervéhez képest van működőképes és vonzó alternatíva. A 2010 utáni időszakhoz hasonlóan most is rajtunk akarnak példát statuálni, mielőtt a visegrádiak, osztrákok és olaszok után még többen csatlakoznak a brüsszeli bürokraták elleni lázadáshoz. Brüsszel most a Sargentini-jelentés alapján vonná el Magyarország szavazati jogát.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Szegény, szegény Rudi bácsi

Rudi bácsi kis késéssel ugyan, de felült a sértődött konzervatívok vonatjára, ahol együtt zakatol többek között Jeszenszky Gézával, Bod Péter Ákossal, Mellár Tamással és Lukácsi Katával.

Rudi bácsi saját bevallása szerint 2015-ben sértődött meg a Fideszre. Hogy pontosan miért, azt nem tudjuk, ugyanis nem látunk lényegi különbséget a Fidesz 2015 előtti és azt követő működésében, politikájában. Tőkés Rudolf mindenesetre behisztizett, és ennek apropóján rendkívül tanulságos interjút adott az Indexnek. A szöveget olvasva az volt az érzésünk, hogy egy mellőzött ember lázasan igyekszik megmagyarázni magának, miért is haragszik Orbán Viktorra. Az egész csak azért érdekes, mert vegytisztán mutatja, milyen tévutakra vezet, ha valakit a józan esze helyett a hiúsága irányít.


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

Hogyan gyűlöljük Orbánt?

A politikai marketing alapelve, hogy egyszerű üzeneteket kell megfogalmazni. Ez miden bizonnyal igaz is, hiszen a nép, a választók többnyire normálisak és csak annyit foglalkoznak a politikával, amennyit nagyon muszáj.

A hosszú, bonyolult fejtegetések, olyan témákban, melyek nem nagyon érdeklik őket, unalmasak, vagy el sem olvassák őket, ha mégis, akkor egészséges módon gyorsan elfelejtik. Az egyszerűség természetesen egyszerűsítéseket igényel, így nyilván alkalmatlan bonyolultabb összefüggések megértetésére.

Ennek jegyében olvashatjuk százszámra az elítélő cikkeket a Fidesz választási kampányának „egysíkúságáról”, melyet azután – konszenzusos alapon – primitívnek és gyűlölködőnek ítélnek. Ez jutott eszembe, mikor egy bizonyos Ésik Sándor nevezetű ember írását olvastam, ami a „Hosszú cikk Orbán Viktorrólcímmel jelent meg. No meg a közmondás is eszembe jutott, mi szerint: „Más szemében a szálkát is meglátja, a sajátjában a gerendát sem.

A cikk elején a szerző előre bocsájtja, hogy nem szeret Orbánról írni, de hát muszáj. Ebben megértő vagyok, lévén én sem szeretek Ésikről írni, mi több, olvasni sem szeretek tőle – de hát, ha már a szemem elé került, muszáj.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Sargentini és az etikai panasz

A Sargentini-jelentés „vitájában” többször előkerült a korrupció mumusa.

A felszólaló nyugat-európai balliberális európai parlamenti képviselők az átláthatóság prófétáiként többek között olyan kijelentésekre ragadtatták magukat, hogy Magyarország az „Európai Unió legkorruptabb rendszere” (Udo Bullmann, német szociáldemokrata képviselő). A Sargentini-jelentés például felemlegeti a 4-es metróval kapcsolatos visszaéléseket, egy elegáns mozdulattal az Orbán-kormány nyakába varrva a Gyurcsány-Demszky-korszak kolosszális lenyúlását. Persze ez is csak egy volt a többi hazug vád között, de a korrupció egy olyan vissza-visszatérő téma, amivel a nyugat-európai politikai elit évtizedek óta igyekszik sakkban tartani az Unióhoz később csatlakozó közép-kelet-európai országok kormányait. Mert hát korrupció, az csak a Lajtától keletre létezhet. Az Európai Unió intézményeiben fogalmilag is kizárt, ott ugyanis „etikai panaszt” lehet megfogalmazni korrupciós vád helyett. Ugye érezzük, mennyivel jobb hely Brüsszel? Az elmúlt öt évben 24 „etikai panasz” érkezett európai uniós képviselők ellen, de a szankciók természetesen minden esetben elmaradtak.


Galló Béla
Galló Béla politológus

A Jobbik eset

Az ellenzéki pártokról csupán európai összehasonlításban érdemes még írni, egyébként szinte semmi önsúlyuk nincsen. A valóságtól tisztes távolban úszkálnak a média-felületeken, főleg hangerővel és egzisztenciális belharcokkal próbálva pótolni a pótolhatatlant: a politikai jelentőséget.

Csak a Demokratikus Koalíció sorai rendezettek. Persze nekik könnyű, lévén e párt Gyurcsány Ferenc egyéni passziója, ő pedig kétségtelenül roppant fontos funkcióval büszkélkedhet: övé Orbán Viktor leghasznosabb idiótájának megtisztelő szerepe.  Mostanság két-háromszáz fős tömegekkel az utcáról akarja megdönteni a kormányt – mi ez, ha nem a krónikus ellenzéki kókadtság előzékeny rózsadombi bizonyítéka?

Az ellenzék impotenciája nemigen türemkedik ki az aktuális európai mintázatból. Leszámítva egy-két kivételt, a balközép és a zöld pártok szerte Európában lejtőre kerültek, ám az okoknak akárcsak a felsorolása is meghaladná e blog kereteit.      

A Jobbik másik eset.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Kint is Gyurcsány, bent is Gyurcsány

Amit nem tudsz megakadályozni, annak állj az élére! – A bevándorláspárti Sargentini-jelentés politikai hullámait nem a vlogger-influencerek, visszavonuló politikusok és új reménységek, hanem Gyurcsány Ferenc lovagolta meg. A politikai detoxikálás még várhat.

Az őszi politikai szezon fő kérdése az lett volna, hogy az ellenzék az utcán, vagy a parlamentben politizáljon-e a kormánypártok ellen. A kérdésre adott válasz az utcai tüntetések esetében az új mozgalmakat és az új fekete ruhás nővéreket reménységeket emelné ki a mezőnyből, míg a parlamenti politizálás az áprilisban harmadszor leszerepelt ellenzéki pártoknak adott volna egy utolsó utáni esélyt.

Európai demokraták.


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

Tudomány

Némi média-port vert fel az utóbbi időben a tudomány szabadságának kérdése, olyannyira, hogy még a Sargentini-féle röpiratban is szerepel az erről alkotott, vádként megfogalmazódó vélemény.

Visszatekintve, nagyjából arról szólt a vita, hogy mennyiben megengedett a tudomány ügyeibe „kívülről” beleszólni. A kritikusok szerint semennyire, a tudománynak önigazgatónak kell lennie, mert akik kívülről kívánnak beleszólni azok „nem értenek hozzá” és mindenféle oda nem tartozó dolgokat visznek bele, mint a politikai meggyőződés, vagy a vallás. Ez – tapasztalatom szerint – roppant elterjedt vélekedés, még olyanok részéről is, akik többé-kevésbé egyetértenek a kormány politikájával.

Ha az okokat keressük, azt találjuk, hogy manapság valamiféle vallás-pótlékká vált a tudomány. Sokakra jellemző egyfajta tudomány-messianizmus, az a gondolat, hogy a tudomány fogja megoldani a problémákat, válaszolni fog az égető kérdésekre – csak ki kell várni e válaszokat. Hogy mindez miképpen fejlődött ki, vált elterjedté, az hosszú-hosszú és unalmas fejtegetéseket igényelne, melyektől itt és most eltekintenék. Akit mégis érdekel, annak javaslom Khun, Lakatos és Feyerabend urak munkásságának tanulmányozását. Helyette az önigazgató tudomány hívei számára álljon itt egy történet arról, miképpen is működnek a dolgok valójában ott, ahol tudomány éppen igazgatja önmagát.


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Európai értékek?

Szinte naponta halljuk, hogy Magyarországon sérülnek az európai értékek, illetve, a másik változatban, hogy Magyarország megsérti az európai értékeket. De vajon mik ezek az „európai értékek”? A közkeletű, divatos pc-blablát mindenki fel tudja mondani, miszerint a tolerancia, nyitottság, stb. Hogy ezek pontosan mit jelentenek, azt viszont nem tudja senki. Ebbe a csomagba tartozik a „szolidaritás” is.

Ebben a tekintetben hangzik el legtöbbször az a vád, hogy Magyarország nem-európai viselkedést mutat. Vagyis, lefordítva a valóság nyelvére: Magyarország nem volt hajlandó a német kancellárasszony elsőre rövidlátó (vagy inkább öngyilkos) és bugyután hurráoptimista „Wir schaffen das”-ja mögé beállni. A magyar kormány nem akarta azt a gyermeteg hülyeséget elhinni, miszerint a szír agysebészek és fizikusok gyalog menekültek át az egész Közel-Keleten, hogy Németországba jussanak. Sem azt a hülyeséget, hogy „menekülnek”, sem pedig azt, hogy Németországot a biztonság miatt célozták meg, és nem az életszínvonal miatt. Mint ahogyan azt is nehéz megenni, hogy valaki egy háborús övezetből, szétlőtt városok közül érkezve a lakásának az eladásából finanszírozta az utazását. Vagyis, a végtelenül ostobácska mese visszautasítása önmagában is a „szolidaritás” felmondása volt. És hogy kivel? Hát a német és az európai haladókkal, a liberális megmondó elittel és annak vezetőjével, a kancellárasszonnyal. Azután az is a „szolidaritás” felmondásának számított, hogy Magyarország nem hajlandó a migránsokat átvenni a migráció ellen semmit nem tevő Olaszországtól és Görögországtól. Sőt, nem csak, hogy semmit nem tettek, hanem az embercsempészek által 20 kilométernyire elszállított migránsokat (akik már ránézésre sem Szíriából, hanem Fekete-Afrikából jöttek) a hatóságok átvették és továbbtaxizták az 500 kilométernyire fekvő európai kikötőkbe. Az eredmény közismert: az európai embereket kiszorító no-go zónák felbukkanása, az európai emberek életét kioltó terroristák ámokfutása, az európai nőket erőszakoló migránsok szinte napi szintű felbukkanása, a szervezett bűnözés megerősödése.


Molnár Attila Károly
Molnár Attila Károly eszmetörténész

Európa két csatája

Fura koalíció a Sargentini-koalíció: kommunisták, volt kommunisták, liberálisok, szcientisták és posztmodernek, német és osztrák néppártiak együtt. Még ha csupán rövid időre, de láthatóvá vált az Európai politikát ma uraló két konfliktus.

Az egyik a teljesen megszokott, országok közötti konfliktus. A német egyesülés azt eredményezte, amit a korabeli aggodalmaskodók megjósoltak: Németország túl erős, és a XX. században már kétszer bemutatott hagyományosan pocsék politikai érzékkel meg is próbálja erejét érvényesíteni. Annyit azért tanult a történelemből, hogy a beteg Franciaországot a hóna alá kapja, és így csak az angolszászokkal kerül szembe. A német-francia tandem közös politikájának az elnevezése az „egységes Európa” vagy az Európai Egyesült Államok. A mediterrán országok – akiket igen barátságosan elneveztek PIGS államoknak – a 2008-as pénzügyi válság után úgy legyengültek, a pénzügyi és demográfiai válságok olyan folyamatos politikai gyengeséget eredményezetek, hogy nem jelentenek komoly akadályt a német-francia politikai akarat számára. Más a helyzet a vilmosi Mitteleuropa vagy a Harmadik Birodalom Lebensraum-országaival, amelyek egyrészt politikailag sokkal erősebbnek tűnnek, másrészt a német törekvésekkel szemben hagyományosan gyanakvóak. Természetesen Berlin és Párizs kölcsönösen megpróbálja a maga előnyére fordítani az együttműködést, de abban egyetértenek, hogy a rendet, stabilitást, az ehhez szükségesnek ítélt gazdasági növekedést fenn kell tartani a két magországban és a hozzájuk csatlakozókban. Mivel 1945 óta a nemzeti érdek kifejezést szégyenlősen ki nem ejtené senki Európában, e politikai törekvés fut az „egyesült Európa” néven, és senki sem hiszi komolyan, hogy Brüsszel lenne ennek a „központosító” törekvésnek a központja.  


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Most a szoborpark jön!

“Most mi jövünk!” – üzeni hosszú hallgatás után Gyurcsány Ferenc. A bukott mininiszterelnök/pártelnök a Magyarországot elítélő Sargentini-jelentés politikai hullámait akarja meglovagolni régi álma beteljesítéséhez. Pontosabban az ellenzék rémálmának beteljesítéséhez.

Gyurcsány Ferenc az uniók nagy barátja. KISZ vezérként még a Szovjetunióért, miniszterelnökként a valutaunióért, ellenzéki politikusként az Európai Egyesült Államok uniójáért lelkesedett. Van azonban egy unió mind felett, egy uniók uniója, ami a szívéhez a legközelebb áll, ez a “demokratikus uniópárt”.

"Kell még valamit mondanom, Ildikó?"


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Itt a Negyedik Birodalom?

Ha valamit megtanulhattunk tegnap, az az, hogy Európában semmi sem változik. Nem csak arra gondolok, hogy a liberálisok még mindig fafejűek, doktrinerek, kirekesztőek és kettős mércét alkalmaznak. Nem is csak arra, hogy Orbán Viktor ismét nagyhatású beszédet mondott az Európai Parlamentben, amivel messze a mezőny fölé emelkedett.

Tegnap eldőlt, hogy a németek harmadszor is nekifutnak évszázados projektjüknek, és megpróbálják uralmuk alá hajtani Európát. Most azonban tankok helyett napközis tanítónéninek öltözött európai parlamenti képviselőket mozgatnak az európai hadszíntéren.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Politikai Viagra

Az ellenzék krónikus impotenciája fordítottan arányos a Sargentini-jelentéshez fűzött csodaváró reményekkel. Minél tehetetlenebb az oppozíció, a „megoldást” annál inkább ettől várja.

Csakhogy az iromány fenntartás nélküli elfogadásával az ellenzék ország-világ előtt a saját impotenciájáról állítja ki a bizonyítványt. „Elkövetni” mindazt, amit a jelentés tartalmaz, csak úgy lehetséges, ha a kormányerőkön kívül senki más nem focizik a pályán: ha nincs se politikai ellenerő, se szellemi alternatíva. Márpedig azt még a jelentés sem vonja kétségbe, hogy lehetne. Annak rendje-módja szerint Magyarországon időről-időre demokratikus parlamenti választások vannak: a kormány elvileg tehát leváltható, ha létezne, aki gyakorlatilag le tudná váltani.

Létezik?

És ha nem, vajon miért nem?

S ha nem, abban ki a hibás?

Judith Sargentini és Ujhelyi István szocialista EP-képviselő.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Merkel alkonya

Kezdetben Merkel úgy gondolta, hogy a migrációs krízis európai szuperhatalommá teszi. A német kancellár egy ideig sikeresen használta hatalomkoncentrációra a válságot.

Amikor azt mondta: Wir schaffen das, és amikor egymaga döntött a schengeni határok megnyitásáról, a magyar miniszterelnökön kívül senki sem merte feltenni a kérdést: mégis ki hatalmazta fel erre? Hasonlóan, amikor Merkel Törökországban tárgyalt Erdogan elnökkel a migrációs paktumról, a mainstream médiában és politikai elitben nem merült fel a kérdés, hogy miért nem Juncker bizottsági elnök vagy az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője tárgyal az Unió nevében. Röviden tehát: Merkel határozta meg az európai politikát, ő diktálta a tempót.


Sargentini elé

A LIBE jelentéstervezetében nem is a Magyarországgal szemben hangyaszorgalommal összekoholt vádak a veszélyesek, hanem a hozzájuk társított jogalap. Sargentini ugyanis nyíltan azt állítja, hogy a sokat emlegetett „7-es cikkely” szerint igenis beavatkozhat a tagállami szuverenitásba.

Ahogy arról talán már többen értesültek, az ún. Sargentini-jelentés(tervezet) telis-tele van csúsztatásokkal: igazából – hogy mi se csúsztassunk – döbbenetes tudatlanságról árulkodó hazugságokkal, jobb esetben ferde politikai motivációk fűtötte félinformációkkal. Az egy dolog, hogy szöveg maga alig tartalmaz önálló, vitaképes gondolatot – a totálisan megtévedt „kritikák” majdnem teljes egésze korábbi véleményekre és országjelentésekre alapozódik. Az anyag ugyanis úgy néz ki, hogy az elején van egy rövid állásfoglalás (ez lenne magának az EP-nek az aktusa, ha szeptember 12-én elfogadják az indítványt), a végén Sargentini pár bekezdéses indokolása (erre még visszatérünk). E kettő között pedig a Tanácsi határozatra irányuló javaslat (az eljárást ugye az EP javaslatára a Tanács indíthatja meg), melyben az Európa Tanácsra, annak szakosított szerveire, az EBESZ-re, annak szakosított szerveire, valamint az ENSZ-re és annak szakosított szerveire (igen, itt mindenkinek van szakosított szerve) hivatkozva hord össze Sargentini, illetve a LIBE-többség hetet-havat.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Sorsdöntő választás előtt áll Svédország

A bevándorlásellenes Svéd Demokraták négy év alatt megkétszerezték támogatottságukat, így nem csoda, hogy a nemzetközi sajtó árgus szemmel figyeli a parlamenti választásra készülő Svédországot.

A vasárnapi választásokat megelőző közvélemény-kutatások szerint jelenleg három párt rendelkezik 20 százalék körüli támogatottsággal: a jelenleg is kormányzó Svéd Szociáldemokrata Párt (24 százalék), az ellenzéki liberális-jobbközép Mérsékelt Párt (17 százalék) és a bevándorlásellenes Svéd Demokraták (20 százalék).

A választási kampányban a bevándorlók is aktívan részt vesznek.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Kérik a migránssimogatókat, fáradjanak a kasszához!

Nem csak Angela Merkel állított ki szelfijével egy gigantikus meghívólevelet az Európában jobb életet kereső migránsoknak. Hétezer német polgár is követte a kancellár példáját, és kezességet vállalt szír polgárháborús menekültekért. Most fizethetnek érte.

A szovjet idők vicce írja le a legjobban a helyeztet: Nem osztogatják, hanem fosztogatják. Az újkori népvándorlás 2015-ös csúcspontja körül számtalan német polgár vállalt kezességet zömében szír migránsokért. Azt hitték, csak formális kötelezettségről van szó, és a cehet majd végül sokadjára az adófizetők fogják állni. Tévedtek.

Akkor vállalták, most fizethetnek.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Brezsnyev is megirigyelhetné

„Itt az ideje, hogy megvédjük a magyar embereket a magyar kormánytól.” Ízlelgessük kicsit ezt a mondatot. Idősebbek hamarabb abba hagyhatják, számukra ez ismerősen hangzik, mintha már hallottunk volna valami effélét valamikor.

Aztán elemezzük.

„…megvédjük”.

Ki lehet itt a többes szám első személy? Judith Sargentini szájából jöttek e szavak, márpedig bármilyen hangos hölgy is ő, csupán egyetlen személy, ámbár kétségtelenül egy pártcsalád, az Európai Zöld Párt képviselője. De ha politikai családja történetesen osztja is a véleményét, szólhat-e egyetlen pártcsalád az egész unió nevében? Sőt az egyetemes európai értékek nevében - hadd legyen még magalapozottabb az a többes szám első személy. Sargentini skrupulusok nélkül, büszkén sajátítja ki az európai értékeket, amelyeknek pedig éppen az a közös lényegük, hogy nem illik őket kisajátítani. Vagy az unióban - mondjuk a tolerancia nevében – nincs helye a másként gondolkodóknak?


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

Éhezők

Kora ifjúságom óta szenvedélyesen olvasok regényes történeteket, mindenféle kitalált személyek életéről. Mondhatjuk úgy is, hogy irodalomszerető ember vagyok. Anatole France meséli: Annak idején, mikor a romlatlan erkölcsű ősemberek a tábortűz mellett üldögélve, ízes mamut-cubákot szopogatva, a velük megesett történetekkel szórakoztatták egymást, volt közöttük egy, aki hazudott. Nos, ő volt az első író.

Ezzel én is tisztába vagyok, tudom, hogy az olvasott történetek az írói képzelet termékei, a valósággal való egyezőségük többnyire a véletlennek köszönhető. Nincs ezzel semmi baj. Ettől még tanulságosak, elgondolkodtatók, vagy csak szórakoztatók: egyre megy. Mindaddig, amíg az olvasó is tisztában van ezzel. Teljesen más a helyzet mikor egy – akár mégoly jól megírt – történet a valóság álarcát ölti magára, mert ekkor az irodalomból, mesemondásból hirtelen ordas hazugság lesz.


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

Zsurnalizmus

A minap megnéztem egy afféle beszélgetős műsor felvételét. Valamelyik TV készítette, semmi érdekes, két ellentétes álláspontot képviselő ember csapott össze a szokásos „beszélő fejek” műsor keretében. A téma a honi ellenzék sanyarú helyzete lett volna, ám a haladó sajtó képviselője nem volt ezzel elégedett.

Mint mondta, nem erről, hanem sokkal égetőbb kérdésekről kéne beszélni, mint például arról, hogy a budapesti elővárosi közlekedés „összeomlott”. Elgondolkodtatott a dolog, úgy tűnt lemaradtam valamiről. Mivel nem vagyok budapesti, gyorsan megnéztem és azt találtam, hogy az agglomerációban élő, mintegy 4 millió ember összesen 58 millió utazást hajtott végre az elmúlt évben és az utazók száma töretlenül nő. Ha ez az „összeomlás”, akkor vajon mi lehet a siker?

Miért mond valaki ekkora marhaságot? Félreértés ne essék, ahogyan én ismerem a dolgot, bizonyára lehetnének tisztábbak a kocsik, működhetne a légkondi, lehetnének pontosabbak a vonatok és így tovább. Olyan dolgok ezek, melyek érdeklődésre tarthatnak számot az érintettek között és ezért népszerűséget szerezhet az, aki beszél róluk és kijavításuk lehetőségeiről. De nem. Összeomlott. Azok akik részt vesznek ezekben az utazásokban bizonyára érzékcsalódás áldozatai és tulajdonképpen gyalog mennek, csak nem veszik észre?


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Intelmek

Augusztus 20-a táján rendszeresen elő szokott kerülni Szent István „Intelmeinek” kiemelt mondata, amellyel a haladó értelmiség és a „szelíd hazafiak” szokták a „vad magyarokat” leiskolázni.

Ez pedig az elhíresült mondat, miszerint „Az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő.” Hiába bizonyosodott be a történelem folyamán számtalanszor, hogy ennek éppen a fordítottja igaz, sőt, az is, hogy a fordítás téves, és valójában a királyi udvar diplomáciai jártasságára vonatkozik, a szöveg makacsul tovább él. Ráadásul ugyanez az értelmiségi csapat a következő ütemben már véreskezű tömeggyilkosként bélyegzi meg István királyt. További érdekesség, hogy az egyik krónikánkban mintha hasonló jellemzést olvashatnánk: „Taksony vezér Magyarország főembereivel együtt élete valamennyi napján át hatalommal és szépszerével megtartotta országának minden jussát. Kegyességének hallatára pedig sok vendég özönlött hozzá különféle nemzetekből.” Taksony vezér vendégei bizony éppen olyanok voltak, mint kései leszármazottjának, István királynak a vendégei: vezérek és harcosaik, akik hűséget esküdtek az uralkodónak, és elfogadták a központi kultuszt.

Érdemes tehát az Intelmekre néhány pillanatot szánni, pusztán néhány rövid idézet erejéig. Olyan idézetekről van szó, amelyeket a haladó liberálisok és az „européer” bezzegkonzervatívok valahogy átugranak a szövegben.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Gender? Akkor ez is biztos Soros!!!

…és tényleg! Az úgynevezett gendertudomány kipaterolása a hazai egyetemekről nem csak a mentális higiéniának kedvez, de kőkemény nemzetbiztonsági kérdés is. Az ugyanis a jogi határzár megerősítése, ami lassítja a Soros-hálózat által mozgatott migránsok beáramlását.

“Éppen nemet váltok!”, “Homoszexuális/transzszexuális vagyok!” – csak néhány varázsszó a Soros-hálózat által kiadott többnyelvű brossúrákból, amiket a jobb életet kereső migránsok “menekülők" között osztogatnak. Aki az európai jogrend kiskapuira szabott meséket betanulja és felmondja, nagyobb eséllyel kap menekültstátuszt a vén kontinensen.

Ez a tudás sokáig csak kevesek előtt volt ismert, és jellemzően a Calais-nál lévő “dzsungel” lakói adták egymásnak tovább, hogy Angliába érve, ilyen legendákkal javítsák maradási esélyeiket.

Az újkori népvándorlás 2015-ös (eddigi) első csúcsévében már a Welcome to Europe szervezet füzetecskéit osztogatták, amelyben a gender fejezetben szépen leírták, hogy milyen esetben maradhat valaki “társadalmi nemisége” sérelmei miatt Dániában, Hollandiában, Olasz-, Spanyol-, vagy Svédoroszágban.

Szodoma és Gomora.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Kvarkbomba

Az USA 2019-es védelmi költségvetését Donald Trump „a modern történelem legjelentősebb védelmi beruházásának” nevezte.

Nem tudom így van-e (még tart a történelem…), de tény, hogy ez a 716,3 milliárd dollárnyi volumen csak tovább mélyíti a szakadékot az USA és a világ többi államának „védelmi” potenciálja között.  

Elégedett lehet a katonai és a fegyver-lobbi. Márpedig ez a folyamatos belpolitikai nehézségekkel küszködő elnöknek kifejezetten jól jöhet, ám hogy mégsem csupán Trump ügyes húzásáról van szó, jól jelzi a politikai elit egészének reakciója. A republikánusok és a demokraták egyaránt jelentős többséggel támogatták a javaslatot, példás bizonyítékát adva, hogy ha a birodalom katonai ereje a tét, nincs helye holmi belpolitikai huzavonának. Ilyenkor csak az a fontos, amit választási kampánya során Trump mindvégig hangsúlyozott : America First.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Véleményterror Svédországban

Szűk egy hónappal a parlamenti választások előtt a kormányzó svéd szociáldemokraták megkezdték a Facebook cenzúrázását. A cél, hogy kiszűrjék az „értelmetlen és/vagy problémás” politikai kampányokat.

Ez a gyakorlatban nem jelent mást, mint a bevándorlásellenes ellenzéki erők és a velük szimpatizáló választópolgárok kommunikációjának megbénítását a közösségi médiában. A kormány infrastrukturális minisztere, a zöld párti Peter Eriksson elismeréssel illette a Facebook segítőkész hozzáállását. Egy minapi rádióinterjúban úgy fogalmazott: a választást „veszély fenyegette”, de a Facebook „megtartotta a kormánynak tett ígéretét”.  A miniszter azt is elmondta, hogy a Google-t és már online szolgáltatókat is megpróbálta abba az irányba terelni, hogy a politika, az állam is szabályozhassa közösségi médiát, és eltávolíthassa a kéretlen bejegyzéseket.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Gyűlöletcsapda, avagy a kulturkampf margójára

Ha valamire, a magyar belpolitikára hajszálpontosan illik Carl Schmitt klasszikus ellentétpárja. Barát vagy ellenség, mondja Schmitt, végül erre csupaszodik minden, tartósan harmadik szerep nem létezik a politikában.

Bár a rendszerváltozás békés (tárgyalásos) átmenet volt, a pártok hamar rezonáltak Schmitt teóriájára. Közös ellenségnek kezdetben ott volt a komcsi, az utódpárt MSZP, egészen a Demokratikus Charta 1991-es létrehozásáig. Akkor azonban a fő címkefelelős SZDSZ ellenséget váltott. A komcsiból váratlanul barát, rajtuk kívül pedig mindenki másból ellenség lett: a komcsi-antikomcsi párost felülírta - ha el nem is tüntette - a népies-urbánus.

Hová álljanak a „belgák”? – kérdezte akkoriban a Fidesz nevében, ha jól emlékszem, Kövér László. Sehova sem állhatnak, derült ki azóta, errefelé belgák ugyanis már nemigen észlelhetők, jó, ha egy-két „tudatlan ténfergő” maradt még belőlük.

Pár év múlva, felülírva a népies-urbánus ellentétet, a helyzet úgymond perszonalizálódott. Egyetlen személy, Orbán Viktor körül kristályosodott ki a legújabb „alternatíva”. Barátod vagy ellenséged-e Orbán, ma már ez itt a kérdés, a dichotómia most úgy szól: orbánista vagy-e, avagy antiorbánista.


Megyery Gerda
Megyery Gerda politológus

Vona Gábor videóblogol

A bukott pártelnök közzétette várva-várt videóblogjának első gyöngyszemét. A közel hat perces felvétel számos tanulságot rejt magában, ezekből szemezgetünk – a teljesség igénye nélkül – a továbbiakban.

1. Vona Gábor ma is pont annyira tartja magát a szavához, mint azt sorozatos pálfordulásai során az elmúlt években megszokhattuk. Így jutott el a Magyar Gárdától a Spinoza Házig, a szélsőjobbtól Heller Ágnesig, az EU-s zászlóégetéstől Brüsszel dicsőítéséig. A Jobbik egykori elnöke a HVG-nek adott interjújában leszögezte: az első videója ugyan politikai jellegű lesz, pártpolitikával azonban nem fog foglalkozni. Ehhez képest Vona első vlogjában közel annyit szerepel Orbán Viktor, mint maga Vona.


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

A valóra váló álmok veszélyei

Aesopus egyik meséjében egy messzi földet megjárt ember azzal dicsekedik, hogy annak idején Rodoszon akkorát ugrott, amekkorát ember még soha. Ennek a teljesítménynek – mint meséli – tanúi is voltak. Ekkor a kétkedő hallgatóság egyik tagja rászólt: „Itt van Rodosz, most ugorj!” Aesopus nem folytatja a mesét, így nem tudjuk, mi lett a dicsekvő atléta további sorsa, de gyanítom megszégyenült, ha ugrott azért, ha nem akkor meg azért. Mesélni, dicsekedni ugyanis könnyű, ám bizonyítani nehéz.

Olvasom, hogy a magyar valóság népszerű megordítója Puzsér Róbert kacérkodik a gondolattal, hogy indul a főpolgármester választáson. Nem egyedülálló e hír. Volt már szó arról, hogy Veiszer Alinda – kultúrlibsizmus gömbhala – szintén efféle terveket forgat bodros fejében, sőt, anno egy interjúban még Alföldi Róbertet is bele akarta vonni a politikai kalandba. Lehettek volna társelnöknők.

Ha végiggondoljuk a dolgot, ez bizony logikus következmény. A baloldali médiamunkások odáig jutottak a kritikai gondolkodásban, hogy a kormánynál már csak az ellenzéket utálják jobban, így aztán kijut azoknak is a kemény szavakból. Pedig hát – szerintem – a szerencsétlen ellenzék pontosan azt csinálta, amit ők, az okosok, tanácsoltak nekik. A tanács – legyen teljes összefogás a „demokratikus” oldalon – rossz volt. Rossz volt, lévén kivitelezhetetlen. A haladó sajtó ezzel messzire távolodott a saját magára osztott kritikai szereptől és politikai aktorként avatkozott az eseményekbe. Azután pedig, a kudarc után, nekiestek a pártoknak. Aki megfogadta a tanácsukat annak azért, aki nem annak meg azért. Nehéz a kedvükre tenni, az biztos.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Háromezerötszáz euró

Ennyit fizetett egy migráns a Guineától Marokkóig tartó útért, akit utóbb a spanyol hatóságok fogtak el. A német BILD Zeitung interjúvolta meg őt, nem várt vihart aratva a közösségi oldalakon. A hozzászólásokból szemlézünk.

A 17 éves Magineur  Guineából indult el, ahonnan az embercsempészek buszon, gyalog és autóval vitték át a Szaharán. A marokkói tengerparton újabb kétezer eurót kellett az utolsó, 14 kilométeres szakaszért fizetnie. Álmairól és reményeiről beszélve őszintén elmondja, hogy jobb életet szeretne Európában. Nem a munkaerő gondokkal küzdő szociális intézményekben, vagy autógyárakban akar dolgozni, hanem kosárlabda sztár szeretne lenni. A Maliból érkező Ibrahim sem akar fizikai munkát végezni, ő is inkább focisztár szeretne lenni. Azt is elmondta, hogy másoknak az egész útért csomagban “csak" ötezer eurót kellett fizetni.

23,000 migráns = legalább nyolcvanmillió euró az embercsempészeknek


Máthé Áron
Máthé Áron történész

„Trian-off” - másképpen

Egy héttel a miniszterelnök tusnádfürdői beszéde után eloszlik a füst, amelyet az ellenzéki és romániai kommentárok érezni véltek.

Az itthoniak mintha leginkább a kultúrharc területén éreztek volna veszedelmet, a következő szavakban: „A 2018-as kétharmados győzelmünk pedig nem más, mint felhatalmazás egy új korszak kiépítésére. […] A korszak egy sajátos és jellemző kulturális közeg.” Maga a kultúrharc, amelyet itthon látni vélnek, valójában egyelőre nyilatkozatokban, cikkekben és odamondásokban öltött testet. A kultúrharchoz azonban politikai döntések és intézkedések is kellenek, anélkül inkább csak a progresszív értelmiségnek a jobboldali gondolkodó fők papíron vívott harca marad – többnyire. Egyszóval az itthoni riadalmakon túl odaátról menetrendszerűen jött a feljajdulás, miszerint a miniszterelnök megsértette Romániát. Természetesen erről szó sem volt, na de ahogyan a székely vicc mondja, „ennyi kell es”.