Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Közép-Európa diktálja a tempót

A múltban számos birodalom bukását okozta az önelégültség és az elkényelmesedés. Vegyünk egy érdekes példát.

Kevesen tudják, hogy a középkor legnagyobb hajóját nem a britek, a spanyolok vagy a portugálok, de még csak nem is a velenceiek építették, hanem a kínaiak. Összehasonlításként: a 15. század elején épített kínai „kincses hajók” hossza elérte a 137 métert, míg Kolumbusz Kristóf Santa Mariája mindössze 25 méter hosszúságú volt. Azt is tudjuk a kínaiakról, hogy a hajózás és a csillagászat mesterei voltak, kultúrájuk több ezer évre tekintett vissza. Gazdaságuk, társadalmuk, kultúrájuk és városaik mind fejlettebbek voltak, mint a korabeli európaiak. Mindezek dacára nem Kína, hanem mi, európaiak hódítottuk meg Ázsiát. Nem mi játszunk a ku-cseng húrjain, hanem kínai és japán gyerekek tanulnak meg virtuóz módon zongorázni és hegedülni. A világ keleti fele beszél angolul, és nem mi tanulunk kantoniul, és vélhetően több sör fogy Ázsiában, mint rizsbor Európában. Dacára az óriási fejlettségüknek, a nyugati kultúra hódította meg Ázsiát, és formálta a saját képére technológiai, kulturális és társadalmi értelemben, a középkori virágzó Kína pedig több közel 200 évnyi válságba került, amelyből csak az utóbbi két évtizedben kezdett el kimászni.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Orbán Viktor másodszor segít Trumpnak

A novemberi amerikai időközi választás előtt Donald Trump ismét a bevándorlást akarja központi kampánytémává tenni. Ezzel lett elnök, és most ezzel akarja a Republikánus párt kongresszusi többségét megőrizni. Orbán Viktor első kormányfőként támogatta az akkor még csak jelölt Trumpot. Most a hatékonyan működő magyar (és olasz) fizikai és jogi határzár lehet az a hivatkozási alap, amit Trump Merkel kancellár “Minden szírt befogadunk!” politikájával szembe állíthat.

A szabad világ vezetője felhívta a magyar miniszterelnököt. Két szövetséges ország vezetője között ez egy bevett dolog, ám most mégis különös jelentősége van. Az USA-ban november 6-án tartják az időközi választásokat, és a Republikánus pártnak meg kell küzdenie többsége megőrzéséért. Trump elnök a bevándorlásban látja azt a témát, amivel ez sikerülhet.

A kiindulási helyzet kedvező, Trump elnök hívei két év után is lelkesek és aktívak. Míg a tavaly decemberi időközi alabamai szenátorválasztáson a demokrata jelölt 22 000 szavazattal előzte be a republikánus jelöltet, addig a Pennsylvania 18-as választókerületében idén márciusban tartott pótválasztáson a republikánus jelölt már csak 755 vokssal maradt le demokrata riválisa mögött.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Erős bástya, balos vízió

Erős bástyának nevezte pártját Kunhalmi Ágnes, az agonizáló MSZP új választmányi elnöke. Kissé optimistán ugyan, ami érthető, hiszen ez immár munkaköri kötelessége, vagy ha tetszik, foglalkozási ártalom.

Szóképe egyúttal a hajdani „daliás” időket is felidézi, történetesen magát Rákosit. Ő tette közkinccsé ezt a masszív metaforát, persze még azokban az években, amikor a lelkes Kunhalmi kisasszony meg se született. Életkora mégsem igazán mentség nyelvhasználati melléfogására; aki nem ismeri a rossz hasonlatokat, ne menjen politikusnak.

„A mi országunk nem rés, hanem erős bástya a béke frontján”, mondotta volt anno Rákosi Mátyás egy konferencián, egészen pontosan 1949. március idusán.


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

Pintér Bence zászlót bont

Úgy esett, hogy Mazarin bíboros (1602-1661) aki hosszú ideig Franciaország tényleges ura volt és hírhedett volt fösvénységéről, összegyűjtette a róla szóló gúnyiratokat; jó sok volt belőle. Majd észrevette, hogy azokért milyen sokat hajlandóak fizetni az őt utáló emberek, így aztán maga kezdte árulni azokat, jókora nyereséget söpörve be ezzel. Első az üzlet.

Onnan jutott ez eszembe, hogy híre ment, hogy a magyar haladó sajtó átrendeződése során Ungár Péter bevásárolta magát az Azonnali című online kiadványba. És mivel új munkához új férfi kell lecserélte a szerkesztőséget is. Aztán zászlóbontásra került sor, ahogyan kell. A lobogót a főszerkesztő helyettessé kinevezett Pintér Bence bontotta ki és lengette meg a „Mindenki hülye, csak az ellenzéki sajtó helikopter” című fogalmazásával. A cikk számos vicces elemet tartalmaz, tulajdonképpen érdemes elolvasni, ha az ember nem veszi túl komolyan. Hogy csak egy példát említsek, azt írja „A következő bekezdésekben nem fogok sem lapokat, sem újságírókat nevesíteni, mivel a probléma általános, és nem célom az ujjal mutogatás.” Majd a következő bekezdést így kezdi: „G. Fodor Gábor mára már nagyjából mindenhol elmondta” Csak hogy ne ujjal mutogasson.


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Hatvan évvel ezelőtt?

A miniszterelnöknek lehetett volna forradalma, de a forradalomnak nem lett miniszterelnöke? Vagy fogalmazzunk úgy, hogy nem volt a forradalom miniszterelnöke, de a forradalom mártírja lett? Hatvan éve végezték ki Nagy Imrét, aki nem kért kegyelmet, de bízott a „magyar nép és a nemzetközi munkásosztály” felmentő ítéletében?

1958. június 16-án hajnali öt órakor kivezették Nagy Imrét és másik két elítélt társát a Kozma utcai Kisfogház udvarára. Miután felolvasták előttük az ítéletet és a kegyelmi kérvények visszautasítását (ezt Nagy Imre esetében ügyvédje kérte), felakasztották őket. A testeket először a börtön udvarán földelték el, összedrótozva, kátránypapírba csavarva, majd három évvel később kiásták őket, és az Új Köztemető legtávolabbi zugában helyezték el őket, arccal lefelé temetve, álneveket jegyezve be a temetői nyilvántartásba. Mindeközben a megtorlás ment tovább a maga útján, futószalagon gyártották az ítéleteket, végezték ki vagy küldték börtönbe az embereket.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Multikulti mellékhatásokkal

A magyar miniszterelnök meghívást kapott egy belga városba, hogy a település polgármestere, Bart Somers megmutathassa: náluk milyen „jól kijönnek egymással” a muszlim bevándorlók és az őslakosok.

Mechelen városának 90 ezer fős lakosságából ugyanis 20 ezer bevándorló, a polgármester 2016-ban díjat is kapott migránsbarát politikájáért. „Mi egy nagyon gazdag, biztonságos és szép város vagyunk. Szóval talán Orbán úrnak el kellene látogatnia a városomba, hogy lássa, az együttélés lehetséges.” – fogalmazott a flamand politikus.

A belga polgármester leírásában Mechelen városa a békés multikulturalizmus tökéletes megvalósulásaként jelenik meg. Igaz ugyan– és ezt Bart Somers is elismeri –, hogy a város élete gyakorlatilag nem szól másról, minthogy próbálják integrálni a bevándorlókat. Ez, magyarra lefordítva azt jelenti, hogy próbálják megakadályozni, hogy a migránsok csatlakozzanak valamelyik terrorszervezethez, esetleg elmenjenek harcolni a Közel-Keletre.


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

Piszkos Fred barátsága

Közleményt adott ki a DK – ez gyakorlatilag Gyurcsányt jelenti – melyben aggodalmát fejezte ki, hogy esetleg eltávolítják Nagy Imre szobrát a Vértanúk teréről. Erről nekem Rejtő Jenő örökbecsű figurája, Piszkos Fred jutott eszembe, aki annyira utáltak, hogy amint ő szeretni kezdett valakit attól mindenki azonnal elfordult. Gyurcsány pontosan ilyen alak, akit ő szeret az egyből gyanússá válik.

„...Akkor agyonlőttük őt, s bedobtuk a meszesgödörbe. S mikor a mész elnyelte már, munkánkhoz akkor visszatértünk.”

Brecht: A rendszabály

 

Mindannyian emlékezünk egyik legkulisszahasogatóbb melodrámájára, mikor letérdelt Nagy Imre szobra előtt és azt kérdezte sírástól elcsukló hangon: „Imre te mit tennél?” Imre hallgatott, így aztán Gyurcsány pontosan azt csinálta amit ő: nem kormányzott, sodródott az eseményekkel.

Akár legyinthetnénk is, ugyan már, kit érdekel Gyurcsány véleménye? Nem áll mögötte valós politikai erő, az a néhány rohamnyugdíjas akik stabilan támogatják plusz Nidermüller nem számít sokat. Csakhogy.

A háttérben egy régi vita áll, melynek tétje ’56 emlékezete, illetve Gyurcsánynak és elvtársainak az az állítása, hogy a felkelés tulajdonképpen a kommunisták önkorrekciós kísérlete volt és mint ilyen elsősorban az ő ünnepük. Mint minden hatásos, hazugság ez is tartalmaz igazságokat is. Kétségtelen, hogy magában ’56-ban és annak előzményeiben is nagy szerepet játszottak a kiábrándult kommunisták. Azt már csak én teszem hozzá, hogy szerintem ennek a kiábrándulásnak oka a félelem volt, hogy az egyre paranoiásabb Rákosi-féle vezetés az ő akasztásukon is gondolkodik. Amíg elvtársaik jobboldaliakat, „fasisztákat” akasztgattak, csuktak börtönbe, addig nem ábrándultak ki annyira. De ezt bizonyára csak az én rosszmájúságom mondatja velem.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Kongresszusok ideje

A bukott ellenzéki pártok egymás után tartják kongresszusukat. A Jobbik, LMP és a Momentum után most a szocialisták következnek. Az eredménygörbéjüket nézve a versenyszférában a legtöbbjüket már régen felszámolták volna.

“Vesztes csapaton ne változtass!” – mintha a legtöbb ellenzéki párt ezt a mottót követné, és ragaszkodna sorozatban harmadszor vesztes csapatához, és ami sokkal rosszabb, vesztes stratégiájához. A kormányoldalt támogatók számára persze ez jó hír, hiszen “számítunk” az ellenzékre a következő, 2022-es választásnál is.

Közhely, de igaz, hogy az ellenzéki pártok szerepét a balliberális média és egy tucatnyi kőkeményen politizáló NGO vette át. Azoknál nem tartanak kongresszust, és nem kell a “szorgos, ám borzalmas” tagsággal sem vesződni. Georgie bácsi, vagy Brüsszel fizet, a droidok tudják a dolgukat.

Tévedés, hogy az ellenzéki pártok tele lennének a “NER ügynökeivel”. Ellenzéki pártjaink és politikusaink szerintem maguktól olyanok, mint a viccbeli pokol magyar lakói, akik egymást rántják vissza az üstbe, amikor az egyik éppen ki akar mászni a purgatóriumból.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Nagy Imre privatizálása

Nagy Imrét, a huszadik század legtragikusabb sorsú magyar politikusát mindenki ki akarja sajátítani. Mindenki a saját javára persze.

Az átmenet során a Kádár-rendszer ellenzéke érthető okokból privatizálta őt, de csak átmenetileg.

1989-ben azért lett a kapitalista átalakulás „védőszentje”, mert Kádár politikai (és tényleges) koporsójába ezzel verték be a legkeményebb szöget. A „puha diktatúra” ettől egy pillanat alatt árnyékba borult, születésének idegenkezűsége, kezdeti terrorja egybe mosta és újra feloldozhatatlan bűnné homogenizálta egyébként differenciált évtizedeit. Kádár sokat - de korántsem mindent! - megvalósított abból, amit Nagy Imre akart. Csakhogy ekkor újra az lett már a fontos, ami persze mindig is a tragédia lényege volt, ám addig nemigen volt tanácsos feszegetni: karrierjének útjába Nagy Imre hajlíthatatlan személye, nem a politikája állt, Kádár főleg emberileg árulta el őt.  

Majd én megcsinálom, amit te is megcsinálnál, kivéve a függetlenséget, amit hiába is akarsz, mert azt nem lehet, gondolhatta Kádár.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Halálos, de nem tragikus

Tragikus, de nem halálos csapás a választási vereség, értékelte Hiller István 2018 tavaszát, annak apropóján, hogy az MSZP új elnökének megválasztása hamarosan napirendre kerül.

Ő ugyan elég váratlanul retirált a választmány éléről, de istenem, bizonyára belefáradt abba, hogy pártja - immár ciklusokon átívelően – makacsul lejtmenetben van, amihez persze maga is jócskán hozzájárult.

Véleményében minden szó stimmel, csak a szórendben téved.

Halálos, de cseppet sem tragikus, így hangzana pontosabban, már amennyiben Hiller „kicsit” is őszintébb önmagához.  


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Kiáltó szó: semmi nem veszett el

Nem irredentizmus vagy sovén propaganda annak a megállapítása, hogy a Kárpát-medence a magyarok otthona. A magyaroké is.

Mert mi, magyarok megsemmisülhetünk — bár ez nem valószínű —, és eltűnhetik Erdély földjéről a szász is, de élni fog akkor is Erdély, mert geográfiai egyéniség, gazdasági egyéniség, históriai szükségesség. (Kós Károly)

A körülöttünk lakó népek 1918-ban örömünnepet ültek. Most arra készülnek, hogy a százéves évfordulón újra átéljék a nemzeti nagyság óráját. Számunkra ez a százéves évforduló örömre ugyan kevés okot ad, de alkalmat teremthet arra, hogy átgondoljuk: mi hogyan jutottunk el az 1918-as összeomlásig, és mit kezdtünk azóta azzal az örökséggel. Hogy hogyan lehet, hogy még 100 év múlva is akadnak, nem is kevesen, akik ugyanazt az összeomláshoz vezető utat hirdetik járhatónak. Az egyik illusztrált hetilap tudja, meri és teszi: öles szalagcímben hirdeti, hogy „Erdély örökre elveszett”. A tudós professzor – a hazai történettudomány baloldali narratívájának vezető alakja – mondta ki ezeket a rettenetes szavakat. Egyúttal a történelem, mint tudomány politikai értékelését is elvégzi: nemzeti mítoszok őrzése, letisztázása helyett azok lebontása kell, hogy legyen a cél. Büszkén vállalja, hogy a hazai történettudomány őszerinte ebben előbbre tart, mint a környező országoké. Csak valahogy a térképre nézni felejtett el közben. A nemzeti dekonstrukció és a nemzeti konstrukció közötti különbség ugyanis sok-sok tízezer négyzetkilométerben, és sok-sok millió tönkretett magyar ember sorsában mérhető. Az összefüggés persze nem egyenesen arányos: a nemzeti mítoszok túlfújása egy ponton túl kontraproduktív. Viszont annyi egészséges nemzeti identitás alapvető feltétele a közösen vallott történelem, a büszkén vállalt élményközösség. Ha ez nincs meg, a nemzeti mozgástér jelentősen leszűkül, ami bizony elég gyorsan az egyének szintjén is érezteti a hatását.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Arccal a vidék felé

A baloldal történetében korántsem szokatlan, ha hirtelen és hangsúlyosan a valóság egy-egy addig elhanyagolt szegmense felé fordulnak a pártok.

Többnyire a külföldi mintakövetés szolgai parancsa ösztönzi őket erre, ám az is lehet, hogy éppenséggel a hazai viszonyok megerőszakolt szemlélete ludas ebben. Előbbire a szovjet út magyar változata „a vas és az acél országa leszünk!”, továbbá az „arccal a vasút felé!” jelmondatok (copyright Rákosi, illetve Gerő), utóbbira pedig a maoista Kína – „fogjunk legyeket, meg verebeket!” – felhívása a kézenfekvő példa. A maga módján a maga idejében mindkettő totális kudarc volt, mert mindkettő totálisan torz szemüvegen keresztül értelmezte a világot.

Most a sokszorosan tönkre vert magyar baloldal a harmadik kétharmados parlamenti fiaskó után mintha sietve a vidék felé fordulna. „Az MSZP a továbblépés lehetőségét főképp a vidéki, kis-és középvárosi csoportok újraépítésében és megerősítésében látja”, írja a vidéken egyébiránt nemigen olvasott, merthogy nem is igen kapható Népszava. Sőt arról is hírt ad a lap, hogy az LMP „a szocialistákhoz hasonlóan szintén a vidéki jelenlét megerősítését tartja a párt legfontosabb feladatának.”


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Brüsszel előre menekül

Az európai liberális elit pezsgőt bontva ünnepli, hogy sikerült megakadályoznia a bevándorlás-ellenes erők kormányalakítását Olaszországban. Örömük azonban nem lesz hosszú életű.

A március 4-i választáson az olaszok világos döntést hoztak. Elegük lett a Brüsszel kívánságait feltétel nélkül kiszolgáló establishment elitből. Elegük lett abból, hogy az olasz gazdaságot megfojtja a németeknek kedvező erős euró, és elegük lett a bevándorláspárti NGO-k és az embercsempészek által működtetett „mediterrán taxiból” is, ami több százezer illegális migránssal árasztotta el az országot. Az olaszok választottak, és a bevándorlás-ellenes, euroszkeptikus erők szereztek többséget a voksoláson.

Az olaszok döntése azonban nem nyerte el Brüsszel és Berlin tetszését, így az establishment elithez tartozó olasz államfő visszavonta a bevándorlás-ellenes erőknek adott kormányalakítási megbízást, és inkább egy korábbi IMF-es vezetőt, Carlo Cottarellit bízta meg egy „szakértői” kormány megalakításával. „Miért nem mondjuk ki, hogy ebben az országban teljesen felesleges választásokat tartani, mert a hitelminősítő ügynökségek és a pénzügyi lobbi dönt a kormányzatról.” – kommentálta a fejleményeket Luigi Di Maio, a választásokon győztes 5 Csillag egyik vezetője. És valóban, egészen pontosan ez történt Olaszországban: a nemzetközi piacok kívánságára hivatkozva félresöpörték egy demokratikus választás eredményét.

Carlo Cottarelli közgazdász, a Nemzetközi Valutaalap egykori magas beosztású munkatársa. 


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Soros 30 milliárdos árcédulája

Fura ember ez a Soros György! Míg más milliárdosok az ő korában szelvényeket vágva élvezik egy “munkás” élet gyümölcseit, addig ő 87 évesen is csak a pénzt, pontosabban az európaiak pénzét hajkurássza. Árazó-gépéből valahogy mindig egy 30 milliárd eurós árcédula kerül elő.

Önkéntes alapon, évi 30 milliárd euró hitelből.

A spekuláns újabb világmegváltó cikkel jelentkezett, amelyben egy ugyanolyan veszélyes tervet – a bevett fogalommal élve “Soros-tervet” – vázol fel, mint előző  írásában. 2015 szeptemberében, az újkori népvándorlás eddigi csúcspontján a brit és az olasz valutát 1992-ben bedöntő “filantróp” hat pontos tervében azt javasolta, hogy az EU belátható ideig fogadjon be évi egymillió migránst és ezt a terhet egyenletesen ossza szét (a tagországok között).

A júniusi uniós csúcson Berlin és Brüsszel sokadik nekifutásra pont egy ilyen “önkéntes” befogadási tervet akar keresztülboxolni, amely azért “vészhelyzet” esetén akár évi tízezer migráns kötelező Magyarországra telepítését is lehetővé tenné. Ilyen vészhelyzet bármikor beállhat, ha Erdoğan Törökországa felmondja a Merkel-Davutoğlu migránsegyezményt, vagy ha Angela Merkel Németországa újfent “Minden szírt befogad!”.


Megyery Gerda
Megyery Gerda politológus

Willkommenskultur: utána az özönvíz

A németek ma már nem dönthetnek arról, hogy kikkel éljenek együtt, csak sodródnak az árral. Ez a tanulság számunkra is: ha egyszer beindul a Willkommenskultur, a felelőtlen döntéseket nem lehet visszacsinálni, a következményeket pedig nem csak azok szenvedik el, akik megnyitották a határokat.

A 2015-ös migrációs hullám idején a haladó közgazdászok és a mainstream média lépten-nyomon azt bizonygatták, hogy a bevándorlók jelentős része jól képzett, több nyelven beszélő szakember, akik rövid időn belül jelentős gazdasági hasznot hoznak majd a kontinens országainak. 2015 júniusában Melegh Attila szociológus, a Menedék Migránsokat Segítő Egyesület felügyelő bizottságának elnöke például így fogalmazott: „Szinte mindenhonnan olyanok érkeznek hozzánk, akik jobbak, mint a hazai népesség”. „Az a baj, hogy továbbmennek” – írta a 444.hu néhány nappal a röszkei zavargások előtt. Az Index még 2016-ban is „túlképzett bevándorlókról” írt, sőt, az Osztrák Munkaerőpiaci Szolgálat is arról adott hírt, hogy a migránsok meglepően jól képzettek.

Aztán teltek a hónapok, és kezdtek megérkezni az első valóban pontos statisztikai adatok a migránsokról. Hamar kiderült, hogy akik a határon agysebésznek vagy üldözött filozófusnak vallották magukat, a valóságban teljesen képzeltenek, sőt, többnyire analfabéták. Most, három évvel a Willkommenskultur szárnybontása után, a Németországban lakó bevándorlók 80 százaléka még mindig a szociális ellátórendszerből él, és a segélyezettek harmadának nincs német útlevele. Az Európába özönlő migránsok döntő többsége évek alatt sem tudott belépni a munkaerőpiacra.


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

Hazugul a hazugságról

Olvasván a HVG című teljesenobjektív és nagyonfüggetlen kiadvány cikkét egy bizonyos Ezra Zuckerman Sivan, a bostoni elitegyetem, az MIT professzorának művéről azonnal ez a régi paradoxon jutott eszembe. Vajon mit mondhatunk arról, ha egy hazug hazugsággal vádol másokat?

„A krétai Epimenidész a következő halhatatlan kijelentést tette: >>Minden krétai hazudik.<<”

Douglas R. Hofstadter: Gödel, Escher, Bach

A cikk látható élvezettel beszél arról, hogy Zuckerman jeles műve leleplezi a populista hazugságok természetrajzát, magyarázatot adva ezzel Trump elnök választási sikerére és – a HVG-től elvárható direkt áthallással – szerintük a magyarországi választások eredményét is. Nagy probléma ugyanis a haladás számára, hogy miközben ők meg akarják valósítani a lehető világok legjobbikát és ehhez nagyszerű képességekkel is fel vannak vértezve, addig a retrográd tömegek olyan populistákat választanak meg, mint Orbán.

Nem akarok itt különösebben elmerülni a szociálpszichológiai un. „kísérletek” anatómiájában, csak annyit jegyeznék meg, hogy eddig még soha, egyet sem sikerült megismételni, ami pedig a kísérlet valós voltának alapvető kritériuma. Továbbá a hazai és nyugati egyetemek un. „társadalomtudományi” tanszékei szégyenszemre a libsizmus fellegváraivá váltak, ezért végtermékeikre meglehetős gyanakvással kell tekinteni.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Egy mítoszgyáros története

Uj Péter 2011-ben hagyta ott az Index főszerkesztői székét, azonban még hosszú ideig az Index.hu Zrt. igazgatósági tanácsának tagja maradt. Akkoriban még meglehetősen szűkszavúan fogalmazott távozása okairól, hangsúlyozva, hogy nem politikai nyomásra hagyta ott az Indexet.

„Saját elhatározásból, közös megegyezéssel jövök el.” – mondta 2011 szeptemberében. Az év novemberében megerősítette, hogy nem politikai okokból távozott: „Elfáradtam, nem volt kedvem már csinálni, úgy éreztem, hogy amit szeretnék, egyszerűen nem fogom tudni végigvinni ebben a légkörben, ami, még egyszer mondom, nem politikai természetű volt elsősorban: a szervezet bizonyos változásai, néhány ember távozása, ilyenek vezettek a lemondásomhoz.”

Ezt követően hosszú ideig nem szólalt meg a témában, hiszen több hónappal, vagy évekkel később már lecsengettnek tűnt a történet. Uj Péter 2013-ban útnak indította a 444.hu-t, és már senkit sem foglalkoztatott a kérdés, hogy hogyan és miért távozott az index.hu-tól.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Báránybőrbe bújt neolib közgazdász

Budapesten járt a világ egyik sztárközgazdásza, Dani Rodrik. A Harvard Egyetemen oktató, török származású professzor hangzatos kijelentései – például, hogy a neoliberalizmus a közgazdaságtan perverziója – bejárták a magyar sajtót. Rodrik a merész, szókimondó, a világot egy új perspektívából szemlélő gondolkodó képében jelent meg a magyar közönség előtt. Valójában azonban csak a neoliberális közgazdaságtan újracsomagolását hozta el, ami körülbelül annyira újszerű, mint Grósz Károly 1988-ban.

Rodrik célja, hogy megoldja a „globalizációs trilemmának” nevezett feladványt: a probléma lényege, hogy nem létezhetnek egyszerre a nemzetállamok, a demokrácia és a globalizáció. Ezt a professzor úgy próbálja feloldani, hogy „hiperglobalizáció” helyett „kiegyensúlyozottabb szabályok közé” szorítaná a globalizációt, így nem csak a multik és a nemzetközi befektetők érdekeit érvényesülnének, hanem a különböző dolgozói és fogyasztói csoportoké is. Vagyis, megszelídítené a globalizmust, ami pont annyira vonzó, mint az emberarcú kommunizmus – és annyira kivitelezhető is.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Perverzió kontra nemzet

Dani Rodrik, a világ egyik legismertebb közgazdásza a múlt héten Budapesten tartott előadást, kár, hogy a baloldali politikusok számára ezen nem volt kötelező a megjelenés.

Pedig többek közt a nemzetről is szót ejtett a vendég, ami ugye említett hölgyek és urak elég nagy problémája.

Rodrik már az évezred elején úgy látta, hogy a jól működő demokratikus intézmények, a nemzeti szuverenitás és a hiperglobalizáció nem egyeztethető össze egymással, ezt nevezi ő globalizációs trilemmának.

A hiperglobalizáció a globalizációnak az a neoliberális fajtája, amikor minden a globális tőkelogikának rendelődik alá, mondván, hogy az ily módon szabadjára engedett folyamatok előbb-utóbb minden társadalmi problémát megoldanak, hiszen a határtalan gazdasági növekedés áldásaiból mindenki részesül majd.


Jobbikos platformosodás, vagy ugrás a sötétbe?

A pártszakadások a platformosodással kezdődnek. Most a Jobbikon a sor. Gyurcsány Ferenc és Karácsony Gergely is kipróbálta már a jobbikos Toroczkai László legújabb ötletét. Azért annyira nem jött be nekik a húzás.

2010 őszén Gyurcsány az MSZP-n belül platformot alapított, amely egy újabb színt jelentett az akkor több év után először alaposan tönkrevert szocialistákon belül, a célja az volt, hogy Orbán-ellenes népfrontot alakítson a pártjából. Magyarul, minden Fidesz-ellenes balos politikust be akart fogadni a szocik közé, akik ehhez azonban már nem vágtak olyan kedves, mosolygós arcot. Gyurcsány tulajdonképpen azokkal a volt SZDSZ-esekkel is színesítette volna akkori pártját, akiknek segítségével 2004 után szisztematikusan tönkreverte meggyengítette saját szervezetét. 2011-ben aztán platformjával ki is lépett az MSZP-ből és útnak indította a Demokratikus Koalíciót. Azóta is harcol a szocialistákkal, néhány csatát meg is nyert velük szemben, de a most elért 5 százalékos eredményével - amivel önálló frakciót alakíthat a parlamentben - még mindig az MSZP-hez képest is egy jelentéktelen pártocskának nevezhető.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Fukuyama igazat ad Orbán Viktornak

A nagy világmagyarázó nemrég Kijevben járt és interjút is adott. Még nem adta fel a liberális demokrácia mindent elsöprő győzelmében való hitét, ám egy lényegi dologban igazat adott Orbán Viktornak.

Francis Fukuyama az 1989-es “annus mirabilis” évben megjelent, “A történelem vége?” esszéjét néhány évvel később “A történelem vége és az utolsó ember” címmel könyv formában is megjelentette. Ebben az IMF 1989-es Washingtoni konszenzusára és a Samuel P. Huntington által szintén ekkor megfogalmazott demokratizálódási hullámokra építve fogalmazta meg máig híres és vitatott tézisét a (neo)liberális társadalommodell diadalútjáról.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Nevető harmadik?

Kunhalmi Ágnest vagy Tóth Bertalant választhatja elnökének az MSZP, írtam a minap, s most arról kering a hír, hogy a posztért Mesterházy Attila is beindulhat.

Valós hír ez vajon, avagy csak afféle repülő kacsa?

Mesterházy rafinált politikus, az említettek tényleg nincsenek egy súlycsoportban vele. Hátránya, hogy 2010-ben frakcióvezetőként ő volt az MSZP vesztes miniszterelnök-jelöltje, 2010-től 2014-ig pedig az MSZP elnöke lett, s bár e minőségében akadnak érdemei, 2014-ben vele együtt is kétharmados vereséget szenvedett a párt. Hiába fogtak össze a veszélyes ölelésű Demokratikus Koalícióval, a fiaskó így sem volt elkerülhető. Igaz, Mesterházy eközben Gyurcsányt azért szépen kisakkozta, hiszen a DK mégsem alakíthatott önálló frakciót a parlamentben.

Ha szemére vetik, hogy ő sem nyert még soha, visszakérdezhet, miért, mostanság ki győzött? Kunhalmi, Tóth? Ugyan. Ők egyébként sem önálló figurák, úgy mozognának majd, ahogy a hátszél fújja őket, lényegében az öreg királycsinálók találmányai. A náluk jóval karakteresebb Botkát említett hölgyek és urak még a meccs előtt elkedvetlenítették, favoritjuk Karácsony pedig, mint vendég, eleve csak pár hónapon át szólózott, önmagán kívül kevesek örömére. Ezek a nevek Mesterházyval szemben meglehetősen gyenge ellenérvek.

Amennyiben az elnöki harcban kizárólag a képességek döntenének, Mesterházy nyerne.


Megyery Gerda
Megyery Gerda politológus

Strandszezon = migránsszezon

Úszógumikkal próbált átkelni a Tiszán egy csoport afgán származású illegális bevándorló – olvashatjuk a Police.hu beszámolóját. Úgy tűnik, a Soros-alapítványok már nem csak jogi képviselettel, szótárral és applikációval segítik a migránsokat, hanem különböző strandeszközöket is a rendelkezésükre bocsátanak. Hiába, itt a nyár, nyakunkon a strandszezon.

Komolyra fordítva a szót, az elmúlt évek tapasztalatai alapján a jó idő beköszöntével drasztikusan megnő az Európába irányuló illegális migráció. A legfrissebb adatok arról tanúskodnak, hogy ez az idei évben sem lesz másként. A Nemzetközi Migrációs Szervezet jelentése szerint a 2018-as év első 122 napjában összesen 22 439 illegális migráns érkezett Európába a tengeri útvonalakon. Ez csak azoknak a bevándorlóknak a száma, akiket az illetékes hatóságok sikeresen regisztráltak.


Galló Béla
Galló Béla politológus

A halottkém jelenti 3.

Karácsony Gergelyt sokan az MSZP megmentőjének tartják, mondván, meghívása nélkül a párt talán be sem jut a parlamentbe. Olyan állítás ez, amit ellenpróba híján legföljebb egy másik ellenőrizhetetlen kijelentéssel lehetne cáfolni. Ha Botka László mögé annak idején (szigorúan tokba dugott késsel) felsorakozik a vezetés, e szerény eredmény akkor is - sőt ennél talán még jobb is - előállítható.

A „mi lett volna ha?” persze fölösleges időtöltés, Botka ment, Karácsony jött, és ez lett.

Ám ez a nyögvenyelősen kiizzadt eredmény miközben a halálhoz sok, az élethez viszont kevés.

A szocialisták a dirib-darabra hullás helyett, úgy tűnik, a felszívódás-feloldódás módját választják majd a politikai elmúlásnak. Szemmel láthatóan képtelenek tárgyilagosan tekinteni önmagukra, semmi jele annak, hogy mélyebben akarnák analizálni a történteket. Helyette hol erre, hol arra a partnerre, s legfőképp a kormánypártokra mutogatnak: nem volt összefogás, kevés volt a pénz, eleve torzított a választási rendszer, ráadásul Orbánék „csaltak-manipuláltak”, stb.

Csakhogy 2010-ben még a régi körülmények között sikerült magukra húzni a parlamenti kétharmadot. Saját maguk mérték a történelmi vereséget saját magukra, azaz egy mégoly felületes önelemzésnek is minimum ebből a tényből kellene kiindulnia. (Egy alaposabb, a nemzetközi és a hazai valóságot felölelő önvizsgálatról már nem is szólva.) 2014 és 2018 ennek a máig meg nem emésztett első fiaskónak a következménye volt.

Így aztán most már a romok feletti uralomért dúl köztük a harc, majdhogynem mindegy, milyen végeredménnyel.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Csak egy átlagos nap: Gyurcsány megint hazudott

Gyurcsány Ferenc egy Ágnes asszonyba oltott Raszkolnyikovként jár vissza újra és újra a bűn elkövetésének helyszínére, és – kis képzavarral élve – próbálja tisztára mosni a szennyesét.

Most épp azt sérelmezi, hogy „szemkilövetőnek” titulálják a sajtóban. Ez a cím azonban minden miniszterelnöknek kijár, akinek a regnálása alatt szemeket lőnek ki. Az övé pont ilyen volt. Amely tényt – mármint a szemkilövetést – ő maga sem tagad. Rá jellemző módon inkább hazugságokba menekül, és azt mondja, hogy neki semmilyen felelőssége sincs abban, hogy a dolog megtörtént.

Továbbá azt is állítja, hogy a szemkilövetés rendőrszakmai kérdés, amihez ő nem ért. Itt azért már ökölbe szorul az ember keze. Innen nézve ugyanis a kormányzás minden apró mozzanata szakmai kérdés, amiért a miniszterelnök nem felel. Kérdés, hogy egyáltalán miért van akkor miniszterelnök?


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

Nacionalizmus – avagy a rágalmazás módszertana

A balliberális sajtó gyakran és nagy élvezettel nevezi az Orbán-kormányt nacionalistának. Ez – az ő szájukon – súlyosan dehonesztáló kijelentés, csúfság, merénylet az európaiság ellen, bármit jelentsen is az.

„A történelmi materializmus azonban tovább ment a gazdasági élet nemzetközi szervezésének követelésénél és direkt nemzetellenes álláspontra helyezkedett.”

Jászi Oszkár: A történelmi materializmus állambölcselete

 

Az ő olvasatukban a nacionalizmus nem más mint kóros etnicizmus (Istenem! Ez is micsoda gyönyörű kifejezés!) és mint ilyen valamiféle csúf pre-fasizmus is egyben, amely kerülendő. Hogy a nacionalizmus és azon belül is különösen a magyar nacionalizmus miért is tekintendő eredendő bűnnek, arról lesz szó alább.

A balliberális megmondóemberek fejében – sok más kifejezéshez hasonlóan – a nacionalizmus meghatározása esetében is a volt kommunista rendszer fogalomdefiníciója a mértékadó. Ennek roppant egyszerű oka az, hogy abban a rendszerben is ők voltak a megmondóemberek, a meghatározásokat is ők fabrikálták, illetve a maiak pedig jórészt az ő tanítványaik, és rendszerváltozás ide, vagy oda, e tekintetben szinte semmi sem változott. A nacionalizmus esetében ez azt jelenti, hogy jelentését továbbra is a nacionalizmus, kontra internacionalizmus (Pardon, mostanában: európaiság) dichotómia mentén értelmeződik. Ebben a fogalompárban természetesen az internacionalizmus képviseli a jó oldalt, hiszen – mint tudjuk – „a proletariátusnak nincs hazája”. Amint többnyire a libsi ideológusoknak sincs – tehetjük hozzá. Pedig ők aztán biztosan nem proletárok; mondjuk hál’ Istennek már a proletár szót sem használják.


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Az embergyűlölő

Az a társaság, amely az európai projektet elrabolta, végre egyenesen kimutatta a foga fehérjét. Jean Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, elment Trier városába és beszédet mondott a kommunista Kínai Népköztársaság által adományozott hatalmas Marx szobor avatásán.

Szerelem és küzdés nélkül mit ér

A lét. Hideg borzongat, Lucifer!

(Madách: Az ember tragédiája)

Marx Károly, a gyűlölet prófétája ugyanis kétszáz éve született. Németország jelenlegi szellemi közegéről ha nem is mindent, de nagyon-nagyon sokat elmond, ahogyan ünnepelték Marx születésének évfordulóját. Van trendi, szexi film az ifjú Marxról. Trierben a gyalogosoknak szóló közlekedési lámpákon Marx van. Persze nemcsak Marx, hanem Lenin-szobrok is akadnak Németországban – Schwerinben például „vita folyik a szoborról”.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Pórázon a Jobbik?

„Légy részese a győzelemnek!” – hirdették a Jobbik kampányplakátjai. Az országgyűlési választáson Vona Gáborék győzelemre, de legalábbis jelentős növekedésre számítottak – voltak olyanok is, akik 25 százalékra jósolták a Jobbik szavazatarányát. A Jobbik magasra tette a lécet, és ennek megfelelően rendkívül intenzív kampányt folytatott.

Azonban az április 8-i forgatókönyv végül nem a tervek szerint alakult, a választási kudarc pedig tovább súlyosbította a pártban lappangó problémákat. A Jobbik identitásválsága persze nem most kezdődött, a „néppártosodás” programja – ami a gyakorlatban a párt balratolódását, a liberális térfélre pozícionálását jelentette – már évek óta tépázza a párt arculatát. A cukisodás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: a párt az április választáson a szavazatok kisebb arányát szerezte meg, mint 2014-ben. Az irányváltással Vona Gáboréknak csak annyit sikerült elérniük, hogy tönkretették a Jobbik hitelességét.

 

A mesterterv tehát elbukott, és a problémák nem szűntek meg egy csapásra attól, hogy Vona Gábor lemondott a pártelnöki tisztségről. A belső viszályok nem hogy csitulnának, még erősödtek az elmúlt hetekben, a Jobbikot ma már a kettészakadás veszélye fenyegeti. A május 12-i tisztújításon a Vonához hű Sneider-Gyöngyösi elnök-alelnök páros fog megküzdeni a radikálisabb irányvonalat képviselő Toroczkai Lászlóval (akit a legfrissebb hírek szerint Dúró Dóra egészítene ki a párt alelnökeként). Bárki is győzzön, a Jobbik belháborúi valójában csak most kezdődnek.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Németország útikönyv, kivándorlóknak

Szomorú vagy a választási eredmény miatt? Kivándorolnál? Akkor Németország a “legjobb” úti cél! Az ne zavarjon, hogy a németek többsége már Orbán Viktort, vagy Sebastian Kurzot szeretné kancellárnak, és ők legszívesebben Magyarországra költöznének.

A helyzet olyan, mint 1956 után. A már kint élő magyarok azt tanácsolják, hogy inkább maradj itthon. Az itthoni buboréktársaid pedig arra bíztatnak, hogy csomagolj. Elmenni, de hová? Anglia már nem kér a bevándorlókból, az uniós vendégmunkások helyzete egyre bizonytalanabb, és sok indiai, vagy pakisztáni brit szól majd be neked az utcán, vagy kérdezi gyerekedtől az iskolában, hogy mikor takarodsz végre haza?

Anglia helyett most Németország az új Mekkád? Meg fogsz lepődni, hogy ezt szó szerint kell érteni, ugyanis a migráció kedvenc buborékmédiád állításával szemben nem gumicsont, hanem a német nagyvárosok kőkemény realitása. Ne csodálkozz majd, ha barátnőd, feleséged, vagy kislányod és kisfiad felé kéjes szempillantások és kezek irányulnak, az iszlám szerint a gyerekek ugyanis már kilenc éves kortól nagykorúnak tekinthetők. A fejkendő nélküli nők pedig egyébként is vessenek magukra.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Lecsengett a kivándorlás hiszti

Brexit, Trump megválasztása, a Fidesz harmadik kétharmada. Ami közös bennük, hogy a társadalom neurotikus része a számára kedvezőtlen eredmény után rögtön a kivándorlást fontolgatja. Aztán mégis itthon marad.

Halványan talán még emlékszünk a 2016-os amerikai elnökválasztási kampányra, amikor sztárok sora “fenyegetett” azzal, hogy Donald Trump elnökké választása esetén kivándorol az USA-ból. A Welt összesítése szerint a legnagyszájúbb celebek közül végül egy sem költözött Kanadába.

Lena Dunham, a Girls tv-sorozat sztárja Vancouverbe akart költözni, ám maradt. Chelsea Handler a választás után egy általa meg nem nevezett országban (feltehetően Kanadában, vagy Spanyolországban) már vett is magának egy új házat, ám a tv-s személyiség is maradt. Amy Schumer komikus is abbahagyta a spanyol nyelv tanulását, de a Clintonné lelkes rajongójának számító Barbara Streisand is kicsomagolta bőröndjeit. A 71 éves Cher is letett arról az eleve komolytalan tervéről, hogy Trump elől egyenesen a Jupiter bolygóra meneküljön.


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

Káröröm

„Kiszivárogtatta az uniós ügyekben mindig jól értesült Financial Times, hogy mire készül az Európai Bizottság a 2021-27-es költségvetési időszakra a kohéziós alapokkal: az európai alapértékek tiszteletben tartásától, a jogállamisági, az oktatási és a migrációs helyzettől is függővé tennék a brit kilépés miatt egyébként is szűkülő források elosztását a felzárkózó tagországok között.” – Írja a sikeresebb napokat is látott Népszava című kiadvány. És nem csak ők, de minden balliberális médium vezető helyen számol be erről a hírről.

„Legszebb öröm a káröröm”

Népi bölcsesség

 

Minden ilyen írásban jól tetten érhető a káröröm, a várakozásteljes boldogság: most aztán jól elintéznek bennünket. Van ennek a dolognak egy derűs, gyermeteg bája, „az én apukám erősebb mint a tiéd” hangzik el az óvoda homokozójában a kis lapát birtoklása kapcsán kirobbant vitában. Mert hát a gyengének szüksége van egy megbízható, erős külső hatalom támogatására, hogy érvényesíthesse érdekeit. Aztán felnőnek a gyerekek és mi sem változik: egyeseknek örökre szüksége lesz mások, az erősek támogatására.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Ellenzéki flúgos futam

A nép döntött, a Fidesz/KDNP pártszövetség ismét egyértelmű felhatalmazást kapott. A kampányhajrára egyesült ellenzék a gyászmunkát végzi, és az még egyáltalán nem világos, hogy miként rendezi sorait. Annyi azonban már látható, hogy egyszerre több verseny zajlik.

A fő verseny most szombatonként az utca és a parlament között zajlik. A visszalépésekkel érzékenyített ellenzéki szavazói tömböt karizmatikus vezető és politikai struktúra nélkül próbálják meg együtt tartani, mielőtt május elején elkezdődik a parlament, és az ellenzéki tömeg ismét pártatomjaira nem hullik.

A jó ötletekből soha ki nem fogyó fővárosi liberális értelmiség most éppen arra buzdítja a parlamentbe jutott ellenzékieket, hogy bojkottálják a parlament munkáját, amivel a fő versenyt az utca javára billentenék. Az ellenzéki pártok persze érzik, hogy a Kossuth téri dzsemborikon alóluk akarják kiénekelni a szavazókat, ezért lelkesedésük várhatóan csökkenni fog.

Összenőnek?


Galló Béla
Galló Béla politológus

Egészen a strandidényig

Szombat este a budapesti tüntetésen szép számmal feltűntek ugyan a leszerepelt ellenzéki politikusok, de ezt nem kell túlértékelni. A demonstráció éppenséggel az ő zárójelbe tételüket (is) célozta, Márki-Zay Péter nem is rejtette véka alá, hogy ezzel az ellenzékkel semmiféle újratervezés nem lehetséges.

Tehát Márki-Zay úr lenne az, aki újratervezne?

Aligha.

Egyedül nem megy az ilyesmi.

Kik lennének akkor, és honnan a partnerei?


No contact

Nincs kapcsolat a valóság és a LIBE-jelentés között.

Az Európai Parlament belügyi, állampolgári jogi és igazságügyi bizottsága (LIBE) nyilvánosságra hozta Magyarországról, pontosabban a magyar demokráciáról és jogállamiságról szóló jelentését. Ebben arra kérik az Európai Unió Tanácsát, hogy az állapítsa meg: „fennáll az egyértelmű veszélye annak, hogy Magyarország súlyosan megsérti az ún. uniós értékeket”.

A combos tárgyi tévedésektől hemzsegő, más szervezetek amúgy is fals megállapításait kritikátlanul átvevő dokumentumról ugyanaz mondható el, mint a hazai ellenzékről: realitásérzéke a nulla felé konvergál, még csak áttételes, közvetett kapcsolatban sincs a valósággal.

Miért?

1. A jelentés továbbra is azokkal az uniós szerződésekben valóban leírt, de definiálatlan, homályos fogalmakkal operál, mint „demokrácia”, „jogállam”, „igazságosság” vagy „egyenlőség”. Mivel ezeknek nincs jogilag egzaktan megfogható tartalma, ezen fogalmakat úgy és akkor használhatják politikai bunkósbotként, amikor csak akarják.

2. A jelentés készítője, az antikommunizmussal nehezen vádolható zöldpárti Judith Sargentini évek óta szisztematikusan és konzekvensen hergel az Orbán-kormány ellen, fogalma sincs az általa kritizált jogszabályok tartalmáról. Itt tehát nem jogi, hanem politikai ügyről van szó – csak az a baj, hogy a jelentést viszont „szakmainak” igyekeznek beállítani.


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

A fertőzésről

„A filozófusok a világot csak különbözőképpen értelmezték; a feladat az, hogy megváltoztassuk." /Karl Marx: Tézisek Feuerbachról/

Cambridge-i utolsó napomban úgy döntöttem, hogy kommunista leszek. Megkérdeztem Maurice Dobb-ot, akit csodáltam, hogy miképpen kezdjek neki.” Írja Kim Philby „A KGB mesterkéme” című önéletrajzi könyvében. Kim Philby, társaival együtt a két világháború között, a szovjet hírszerzés ügynöke lett. Ők voltak a hírhedt „cambridge-i négyek”. Mindannyian jó családból származó, költséges nevelésben részesülő ifjak, akik a későbbiekben – már mint kommunista kémek – magas beosztásokat töltöttek be az angol kormányhivatalokban és ennél fogva, máig felmérhetetlen károkat okoztak hazájuknak. További közös vonás életútjukban, hogy mindannyian a patinás cambridge-i elitképző egyetemre jártak és rajongó tanítványai voltak ennek a bizonyos Maurice Dobb-nak. Dobb maga, tudósként, egy jelentéktelen, ortodox marxista volt, ám bizonyára karizmatikus tanár. Házában – amit csak Red House-nak neveztek – gyűltek össze az ifjú kommunisták, hogy egy életre szóló szellemi és mint látjuk gyakorlati útravalót kapjanak, a társadalom kívánatos irányú megváltoztatásához.

Dobb maga, mint köztiszteletben álló tudós halt meg és egyúttal felejtették is el 1976-ban. Felelőssége egész generációk megfertőzéséért fel sem merült. Ő „tudós” volt, aki csak a szent tudomány és az attól elválaszthatatlan „tanszabadság” nevében járt el.

Vajon felelősek-e a Dobb-hoz hasonlóak mindazért, amit tanítványaik, követőik elkövettek? Felelősek-e a többiekért, akik ugyn nyíltan nem követtek el bűncselekményeket, ám egész életüket, mindennap praxisukat az ifjan magukba szívott téveszmék bűvöletében, dühösen, később pedig megkeseredve élték le?

Úgy vélem kevés ennél aktuálisabb kérdés van. A minap saját gyerekeinket láttuk tüntetni, felvonulni jórészt azok vezetésével, akiknek tanítani kéne őket. Ha valaminket, ami értékes számunkra – mondjuk az autónkat – rábízzuk valakire, nem elégszünk meg azzal, hogy az illetőnek van-e papírja arról, hogy ért hozzá. Érdeklődünk, ismerősökkel beszélgetünk, címeket telefonszámokat cserélünk, mert úgy véljük, a papír és a cégtábla önmagában távolról sem elegendő. Messze nem így van ez a gyerekeinkkel, akiket beíratunk egy iskolába és nyugodtak vagyunk, hogy jó kezekbe kerülnek. Pedig a gyerekeinknél nagyobb érték sohasem volt és nem is lesz a kezünkre bízva.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Miért speciális?

Közéletünknek nem igazán erőssége az összehasonlító szemlélet, noha a legújabb Fidesz-KDNP győzelem jelentősége nemigen érthető, ha nem illesztjük bele az európai politikai folyamatokba.

A magyar jobbközép harmadik kétharmados parlamenti többsége egyedülálló Európában, e tényt még csak-csak megemlítik, de hogy miben speciális ez, nem nagyon került terítékre.


Kvótanépszavazás és mozgósítás = újabb kétharmad a Fidesznek

Emlékszünk még a francia Charlie Hebdo szatirikus lap elleni terrortámadás utáni Orbán Viktor nyilatkozatra? A balliberális pártok és értelmiségiek hüledeznek a Fidesz újabb kétharmadán, ahelyett, hogy visszatekintenének az elmúlt három évre.

„A gazdasági bevándorlás rossz, ezért a hazájukat gazdasági okokból otthagyóknak Magyarország nem tud menedéket nyújtani.”

„Nagyon határozottan világossá kell tenni, hogy mi nem fogjuk megengedni, legalábbis amíg én vagyok a miniszterelnök addig biztosan nem, és amíg ez a kormány van, addig biztosan nem fog megtörténni, hogy a bevándorlók célpontjává váljon Magyarország” - ezeket a mondatokat 2015 január elején, Párizsban mondta a magyar miniszterelnök, aki a terroristák által lemészárolt francia újságírók temetésén vett részt. Most láthatjuk csak igazán, több mint három év elteltével, hogy milyen hitelesek ezek a szavak. Pedig még csak hónapok múlva érkezett az első nagy bevándorlási hullám, amikor tízezrek ostromolták Magyarországot és Európát.


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Per aspera ad astra

Göröngyös az út a csillagokig.

A politikával nehezen birkózik meg a magyar ember gyomra. Se kiköpni, se lenyelni nem tudja. A hétköznapokban a focin kívül a politikához értenek a legtöbben. Nem élvezettel, de szenvedéllyel boncolgatják a boszorkánykonyha titkait. Néha túl is próbálnak nézni a láthatókon, olyan titkokat fedezve fel, amelyek még délibábnak is ködösek. Máskor meg csak legyintenek: úri huncutság. Az értelmiség külön esettanulmány ebből a szempontból. Egyszerre hirdeti magát felelős polgárnak, tájékozott, racionális döntést hozni kész hazafinak. Olyannak, aki független, és aki jobban tudja. Még a politikusoknál is, mivel azok úgyis korruptak. Sztárjai meg azok, akik „mindenkit fikáznak”. Akik örök ellenzékiek.

Csakhogy a haza nem lehet ellenzékben.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Ne tovább

Ha valaki azt mondja, hogy előre látta, hazudik (kivéve Hahn Endrét, billentsük is meg a kalapot előtte), mert nemigen lehetett előre látni.

Még maga egyrészt Török, másrészt Gábor sem tudta, hogy mi lesz az eredmény. Pedig ő aztán óvatosan még meglepetést (is) szimatolt, apró szépséghiba, hogy ellenkező előjellel.

Azt, hogy mi történt, már tudjuk. Azt, hogy miért történt így, éppen az ellenzék sejti a legkevésbé. Közülük Gyurcsány legalább bevallotta, ha deresre húzzák, se érti az egészet, a többiek azonban – kívül is, belül is – egymásra mutogatnak.

Miért lett az impozánsan magas részvétel mellett az állítólag többségi kormányváltó hangulatból kétharmados kormánypárti győzelem? Kormányváltásból ellenzékváltás, ahogyan azt korábban Orbán Viktor mondta.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Pedig még annyi jó ötletük lett volna

Vége a hónapok óta tartó pszichikai hadviselésnek. Az ellenzék agresszív, külföldről finanszírozott, lejárató kampánya nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Fidesz-szavazók megtámadva érezték azokat az értékeket és eredményeket, amiket az Orbán-kormány az elmúlt években képviselt és elért.

Ebben a kampányban nem egy párt vagy pártok álltak szemben a Fidesszel, hanem háttérbe húzódó milliárdosok, brüsszeli és berlini bürokraták, közösségi médiumok algoritmusai és arctalan médiamunkások.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Citius, altius, fortius!

Húsz éve foglalkozom politikával, és lassan húsz éve vagyok szavazópolgár. Minden választáson ugyanarra a politika erőre adtam a voksomat, és most vasárnap is jó szívvel szavazok a Fideszre.

Büszke vagyok rá és örömmel tölt el, hogy húsz évvel ezelőtt jó döntést hoztam, ami mellett ma is kitarthatok.

Nem azért szavazok a Fideszre, mert a párt hibátlan vagy tökéletes volna. Azonban az Orbán Viktor vezette Fidesz az a párt, amely a számomra fontos kérdésekben a helyes álláspontot képviseli. Emellett a Fidesz az a politikai formáció, amelyre jó szívvel rá lehet bízni az ország irányítását, hiszen ők az egyetlenek, akik bebizonyították: nem külföldi erők zsoldosai és nem hazai oligarchák kitartottjai. Vagyis a Fidesz az egyetlen politikai erő, amely határozottan kiáll az ország szuverenitásáért.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Tényleg fejest akarunk ugrani a sötétbe?

Keine Experimente! (Ne kísérletezzünk!) – üzente Konrad Adenauer CDU-ja 1957-ben a németeknek. Akkor a gazdasági eredmények megvédése és a nemzeti érdek következetes képviselete volt a tét, amit az akkori németek megértettek. A járt utat a nem hagyták el a járatlanért. Most nálunk is erről szól a választás.

Az 1945 utáni Németország a romokból épült újjá, a gazdasági csoda eredményei lecsorogtak a társadalom minden rétegéhez. Ebben a felívelő szakaszban sokan érezték úgy, hogy “ha már minden rendben van”, akkor a CDU és Konrad Adenauer után más politikusoknak is esélyt kellene adni. Ilyenkor a szavazók többsége abból indul ki, hogy a jó dolgok maradnak, és az újak csak a vélt, vagy valós hibákat javítják majd ki.

Az 1957-es német választás “Ne kísérletezzünk!” jelszava arra döbbentette rá a németeket, hogy az ellenzék győzelmével egy teljesen más országot kapnának, ahol az addig elért eredmények veszélybe kerülnének. Az SPD akkor kiléptette volna az NSZK-t a NATO-ból, és a hidegháború közepén egy egységes, semleges Németországról álmodozott.


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Szentségtelen Szövetség

Ma Európára és Magyarországra a legnagyobb leselkedő veszély az Európa-ellenes, marxista gyökerű világnézet párosítása az iszlám bevándorlással.

Az ellenzék bel- és külföldi tagozatai, illetve a nyugatosch értelmiség váltakozó intenzitással próbálja Orbán Viktort és a jelenlegi polgári rendszert kádárizmussal, kommunizmussal, sőt, akár neo-bolsevizmussal is vádolni. Mindeközben a régi, megbízható elvtársak fel-fel bukkannak a soraik között. Mindez persze nemcsak a régi kommunistákról szól. A közösségi oldalon feltűnt egy olyan állítás is, miszerint „most április 8-án lesz április 4-e”, vagyis a választás esetleges ellenzéki győzelmét a hazánk szovjetek általi „felszabadításához” hasonlították. A kétségtelenül kommunizmus-gyanús alapjövedelem belebegtetése és reklámozása szintén része a suttogó propagandának. Tölgyessy Péter nemrég megjelent terjedelmes és kanyaroktól sem mentes interjújában szintén nettó kommunizmusra hajazó részletekre bukkanhatunk: „az ellenzék szerint politikai igazságtételre van szükség, amikor (…) egyszerre csaknem minden állampolgári vágy kielégítésére lesz pénz (…). Egyszerűen el kell venni a jövedelmeket és javakat, továbbá a társadalmi pozíciókat a rosszaktól és oda kell adni az arra érdemeseknek, máris minden magyar boldogabban élhet – gondolják legalábbis az ellenzékiek.”.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Jobbik: a hasznos hülyék

A bolsevikokat onnan lehet megismerni, hogy emberek helyett eszméket védelmeznek. Nevezzék magukat bárhogy – liberálisnak, szocialistának, világpolgárnak, vagy progresszívnak – az éppen aktuális irányvonalat vakon követik, mindegy, mibe kerül.

Az eszme védelme nemesebb az emberekénél. Ha emberi életeken kell átgázolni, megteszik.

A bolsevikok másik tulajdonsága, hogy mindig hazudnak. Már a nevük is hazugság, hiszen az sosem a többséget, hanem csak egy szűk elitcsapatot fémjelez, amely kíméletlenül érvényesíteni akarja hatalmát a nép felett.

Korunk bolsevikjai ma épp olyan szenvtelenül buzdítanak a Jobbik melletti szavazásra, mint amilyen elszántsággal bizonygatták a legutóbbi időkig, hogy a Jobbikra szavazni bűn. Akik tegnap még az antiszemitizmussal riogattak, azok most a civilekre vadászó zsidó háttérhatalomról írnak. Őket egyáltalán nem érdekli a választók akarata és retrográdnak bélyegeznek mindenkit, aki nem szavaz a tegnap még nácinak nevezett pártra.


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

A futóbolond

A magyar nyelv egyik igen kifejező jelzője a futóbolond, egyesül benne a zavart elme és az ebből fakadó értelmetlen, túlmozgásos aktivizmus.

Ilyen szereplő bőségesen akad a magyar közéletben, hiszen két dolog is kedvez elszaporodásuknak. Az egyik az általános értelmiségi nívótlanság, ami az elemi logika és józan ész tagadásában nyilvánul meg, a másik pedig a szinte határtalanná növekedett közlési lehetőség. Az oktalanságnak valóságos matadorai keletkeznek, a közélet hulló- és állócsillagai, akik monomániáikat és az abból levonható „következtetéseiket” folyamatosan osztják meg velünk. Egy ilyen alakról szólnék alább.

Béndek Péter régi kedvencem. Egy időben feladtam a küzdelmet és nem írtam róla, egyszerűen belefáradtam a kilátástalan küszködésbe. Most azonban – a választások közeledtével – hősünk aktivizálta magát és temérdek írással kínoz bennünket. Nem tudja visszatartani a tintát. Ez még nem váltotta volna ki belőlem a reflexió igényét, ám olvasom egy zárt csoportban, hogy bizony még a nemzeti oldalon is vannak akik komolyan veszik, mi több, idézik és hivatkoznak rá. A konkrét ok, barátunk legújabb irománya, amely a hangzatos „Miért szavaz egy konzervatív a kormányváltásra?” címet viseli. Nos, nézzük, hogy Béndek szerint miért tesz egy „konzervatív” ilyet. Szeretném előrebocsájtani, hogy nem kívánok egy „Mi a konzervativizmus?” vitát nyitni. Sem a terjedelem, sem pedig az alkalom nem megfelelő erre, továbbá kedvem sincs hozzá. Kizárólag a Béndek által leírt szöveget szeretném szemügyre venni.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Ezért ne legyünk se Bécs, se Stockholm!

Nyugat-Európában járva egy szokatlan érzéssel találkozom: Magyarként is rossz látni, ahogy a jólétükre és eredményeikre korábban joggal büszke németek, osztrákok és svédek most fülüket-farkukat behúzva járnak. Kormányaik elvették az önbecsülésüket, arrafelé “Mama Merkel” vendégei jönnek először, és csak utána a “bennszülöttek”.

Tavaly ősszel Németországban, nemrégen pedig Ausztriában jártam. Mindkét országot ismerem régről, míg Svédországban az újkori népvándorlás tetőzése előtt voltam többször. A nyugat-európai utcákat járva az embernek tényleg az tűnik fel, mint Lázár Jánosnak Bécsben: A belvárosok tele vannak fejkendős, babakocsit tologató migráns nőkkel, míg a fiatal bevándorló férfiak kisebb csoportjai látszólag céltalanul bolyonganak a városban, múlatják az időt.

Ez a látszat, amit az utcán felszínesen látni lehet. A mélyben viszont ott forrong az a megaláztatás, amit a nyugat-európai embereknek nap mint nap el kell szenvedniük. Ők dolgoznak, adót és társadalombiztosítást fizetnek. Mégis azt várják tőlük, hogy önként lépjenek egyet hátra, és áldozzák fel hétköznapjaik nyugalmát, saját és gyermekeik boldogulását a jövevények integrációjának kedvéért.

Egy önkormányzati ház, két feleség, hét gyerek. Hamburg mellett.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Miért is lenne jobb a rosszabb?

Kampányidőszakban kispadon ül a józan paraszti ész, ha ugyan nem az „árulóknak” fenntartott vádlottak padján. ((A jó ízlést pedig nyugodtan tegyük csak dupla zárójelbe.))

Ilyenkor a fanatikus füleké a jelen, nekik pedig csupán olyasmi a zene, amilyet például Lukács György mondott egykor. A maga szubjektív, de amúgy persze a „haladással” nyilván egybecsengő, „objektív” módján azt állította a filozófus, hogy a legrosszabb szocializmus is jobb a legjobb kapitalizmusnál. Például Pol Pot Kambodzsája kívánatosabb, mint Olof Palme Svédországa… Hát, neked legyen mondva, Gyuri bácsi.

Az ellenzék mintha az efféle fanatikus haladó hagyományokat követné, azt sugallván, ennél a kormánynál még a legrosszabb oppozíció is jobb. E tekintetben nincs apelláta, nem számít már semmilyen tárgyilagos mérlegelés. Pirulás nélkül mondják, odáig fajult a helyzet, az a tuti, hogy nincs mese, lett légyen bármi, akkor is a rossz a jobb. Még akkor is az, ha ez a rossz, nem csak amolyan átlagosan, szokásosan rossz, hanem éppen a legrosszabb.

Na, ilyenkor áll fel a józan ész, és vissza se nézve ballag az öltözőbe. Legyint, ez most tényleg nem az ő meccse.     

Merthogy bizonyosan nem ez a kormány a lehetséges kormányok legjobbika. De arról ne nyissunk fölösleges vitát, hogy ez a mai ellenzék bizonyosan az elmúlt évtizedek legrosszabbika.


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

A módszerről

„Nincs új a nap alatt”

Mindenféle kacatok között turkálva a kezembe került Harsányi Iván és Szántó György szerkesztésében, 1977-ben megjelent örökbecsű műve, „A nemzetközi munkásmozgalom története”. Valaha olvastam ezt az ordas hazugságokkal, csúsztatásokkal és a párt fenekének tisztogatásával teli művet. Borzalmas volt. Magával a művel nem is untatnám a nyájas olvasót, azonban van ennek a „munkásmozgalom” történetnek egy olyan vonása ami tán számíthat érdeklődésünkre.

Úgy volt az, hogy Marx és tettestársai elvázoltak egy tervet. Egy tervet, mely a társdalom kommunista átalakítását célozta meg. Ők persze nem nevezték tervnek ezt, hanem „történelmi szükségszerűségnek” gondolták, mely mindenképpen bekövetkezik, csak ki kell várni. Lenin és néhány más terrorista azonban nem így gondolta. Ők türelmetlenek voltak és bele is vágtak a lehetetlen megvalósításába. A Szovjetunió – természetének megfelelően – azonnal rátenyerelt az egész „munkásmozgalomra”, létre jött a Kommunista Internacionálé, a Komintern a szovjet vezetés szigorú ellenőrzése alatt. A szigort a legjobban az jellemezte, hogy a jeles szervezet vezetőit időről időre kivégezték. Amit amúgy többnyire tökéletesen meg is érdemeltek, bár sohasem azokért a bűnökért, amelyekkel vádolták őket. Így szabadultunk meg Kun Bélától is hál Istennek.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Egy kis matek

A magas részvételi arány, mondják a hozzáértők, a lehető legkedvezőbb esély a kormányváltásra. Magasnak a 70 százalék körüli (lehetőleg fölötti) részvétel minősül, ilyenre a hét eddigi alkalom közül egyszer, 2002-ben volt példa, az akkor még kétfordulós választáson.

A magas részvételi arány, mondják a hozzáértők, a lehető legkedvezőbb esély a kormányváltásra. Magasnak a 70 százalék körüli (lehetőleg fölötti) részvétel minősül, ilyenre a hét eddigi alkalom közül egyszer, 2002-ben volt példa, az akkor még kétfordulós választáson. Az első fordulóban a jogosultaknak akkor 70,53, a másodikban 73,51 százaléka szavazott. Érdekes volt ez abból a szempontból is, hogy a második fordulóban általában (egy kivétellel) mindig kisebbnek bizonyult a szavazói hajlandóság.

2014-ben az első egyfordulós választási szisztémában 61, 24 százalék ment el voksolni, ez volt a második legalacsonyabb részvételi arány a rendszerváltozás után. Ennél is kevesebbet 1998-ban regisztrálhattak, pontosan 56,26 százalékot. (Megjegyzendő, hogy a továbbiakban az egyfordulós rendszert a kétfordulós szisztéma első – általában magasabb – részvételi adataival érdemes összehasonlítani.)


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

A Jobbik őszödi beszéde

A hellerágnesek – nevezzük most így a budapesti véleményformáló elit embertípusát – letették a Jobbik mellett a garast. Döntésükben egyetlen szempont játszott szerepet: mindenáron meg kell buktatni a kormányt.

Nincs ebben semmi meglepő, ez a kör nem először lett árulóvá, hiszen 1994-ben gond nélkül koalícióra léptek a pufajkásból demokratává vedlett Horn Gyulával és az MSZMP utódpártjával. A kérdés csak az: vajon mi vette rá a Jobbikot arra, hogy elfogadja a hellerágnesek közeledését? Vajon mit remélnek ettől a támogatástól? Hogy egy csapásra szalonképessé válnak? Hogy jobb lesz a sajtójuk a világban? Új szavazókat nyernek?