Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

A propagandasajtó hőst csinál a migránshajó kapitányából

Mit érdemel az a bűnös, aki az afrikai partoknál vesz fel hajójára migránsokat; akiket 500 kilométerre, Európába furikáz; majd az olasz hatóságok tilalmát figyelmen kívül hagyva, egy partvédő hajót majdnem felborítva, önkényesen hajózik be egy kikötőbe? A propagandasajtó szerint hősnek kijáró tiszteletet. Szerintem a törvény szabta szabadságvesztést!

Az elmúlt években csak Olaszországba több mint hatszázezer migráns érkezett tengeri úton. A gyanú és számos bizonyíték szerint a köznyelvben csak Soros-hajóknak nevezett NGO-hajók az embercsempészekkel összejátszva, az afrikai partok közvetlen közelében veszik fedélzetükre az Európában jobb életre vágyó migránsokat, akiket ez a mediterrán taxi az 500 kilométerre fekvő olasz partokig furikáz.

Melyik a legközelebbi biztonságos kikötő?


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Az ellenzék csodafegyvere: Isztambul

A hazai balliberális ellenzék napok óta pezsgőt bontva ünnepli az isztambuli polgármester választás eredményét. Úgy rajongják körbe a szociáldemokrata ellenzéki jelölt győzelmét, mintha ők maguk nyertek volna választást a több mint egy évtizede tartó vereségcunami után.

A hazai ballib politikusok, köztük Karácsony Gergely és Gyurcsány Ferenc a török ellenzék sikerén felbuzdulva nem fukarkodtak magvas gondolataikat megosztani a voksolás eredményéről. Többek között arról értekeztek Facebook-bejegyzéseikben, hogy a baloldali ellenzék micsoda áttörést ért el a török fővárosban. Isztambulban. Attól a budapesti liberális értelmiségtől, amely az utóbbi időben a „dolgozószobályából”, a „folytani” és a „szrtájk” szóval ajándékozta meg közönségét, nem is várhatjuk el, hogy tisztában legyen egy közel 80 milliós, Európával szomszédos nagyhatalom fővárosával.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Nem falta be

„Befalom az egész világot!”, mosolygott szelíden, liberálisan Kálmán Olga egy hete az egyik képeslap címoldalán, de a fenyegető mutatványt részlegesen sem tudta valóra váltani.

Még egy kicsinyke, Karácsonyi szeletét sem tudta befalni széles e világnak, pedig nagy-nagy örömet okozott volna ezzel Gyurcsány Ferencnek és nejének (kinek ugyancsak „iszonyatosak” az ambíciói), s akik megálmodták őt, mint politikust.

Elsiették.

Illetve dehogy siették el.

Hiszen eleve amolyan lakmusz-papírként használták csak, belógatták a zavarosba, hátha a Dk színeit hozza ki belőle.

Csakhogy a lakmusz elsüllyedt.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

A fake news gyárak napszámosai

Még fél év sem telt el azóta, hogy a honi és a nyugati ballib sajtómunkások az általuk „rabszolgatörvénynek” keresztelt törvény miatt esztergapadhoz láncolt munkavállalókat vizionáltak.

Ma már tudjuk, hogy egy szó sem volt igaz mindabból, amivel az ellenzéki sajtó itthon és külföldön próbált hisztériát kelteni. Ezt mutatja az a tény is, hogy Magyarországon már régen nem tüntetnek a túlóratörvény ellen, nem kezdődött sehol általános sztrájk emiatt, és nem láttunk példát túlmunkára kényszerítő intézkedésekre sem. A gazdaság eközben dinamikusan bővül, a reálbérek tovább nőnek, a munkanélküliség pedig történelmi mélyponton van. Az utcai zavargásokban, médiaperformanszokban összekovácsolódott ellenzéki roncsderbi az EP-választásra sem fogott össze, ismét leszerepelt, és azóta is inkább jelöltcastingokkal és alkudozással, mintsem érdemi politizálással múlatja az idejét. Orbán Viktor és a Fidesz viszont történelmi rekordrészvétel mellett történelmi rekordtámogatottsággal nyerte meg a májusi EP-választást.

Most, hogy az indulatok lecsillapodtak, és amikor Jean-Claude Juncker Európai Bizottsága éppen az álhírek terjesztését jelöli meg az Európa előtt álló legfontosabb kihívások egyikeként, emlékezzünk meg a fake news gyárak legszánalmasabb írásairól.

1. Magabiztos tájékozatlanság

Nehéz nyelv a magyar, ráadásul kevés rokonságot mutat az angollal, ugyanakkor az önvezető autók, az okoseszközök, és a Google korában talán mégis elvárható lenne, hogy a tudósítások alanyainak, főszereplőinek nevét képes legyen leírni a minőségi újságírásra oly büszke nemzetközi média. Ehhez képest Magyarországot 2018-2019 fordulóján egy bizonyos Victor Orban vezeti, pártjának szóvivője pedig egy Balasz Hidvegi nevű ember. A liberális reménysugarat jelentő ellenzék húzónevei Arkos Hadhazy és Bernadetter Szer.

Elsőre ugyan szőrszálhasogatásnak tűnhet, de a folytatásból kitűnik, hogy a gondatlanság-pontatlanság nem hiba, hanem rendszerszintű tulajdonsága a hazánkról tudósító angol nyelvű médiának.


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

Gyurgyák szerint a világ II.

Folytassuk tehát a hübrisszel.

(Az írás első része itt olvasható.)

A hübrisz görög szó és többnyire a felfuvalkodott, gőgös emberekre használják, akik nincsenek tisztában saját valós jelentőségükkel, súlyukkal ezért aztán olyan cselekedetekre ragadtatják magukat, melyek visszaütnek rájuk. Mielőtt rátérnénk a gyurgyákiáda elemzésére még egyszer szögezzük le: a hübrisz meglétét és munkáját a szerző abból, a sehol sem bizonyított feltételezéséből vezeti le, hogy Orbán Viktor a hatalom megszállottja és emiatt válik önmaga hübriszének áldozatává.

Itt tetten érhetjük az ősi toposzt, melyben a gaz diktátor elbízva magát önsorsrontóvá válik. Gyurgyák – aki hisz a romantikus irodalmi feldolgozásokban – hiszi, hogy Orbánt is elöntötte már a hübrisz, ami majd az irodalmi szabályok szerint, a vesztét okozza. Ám azt is tudnunk kell, hogy „a gonoszság megbűnhődik”, mint befejezés, pusztán irodalom. A valóságban egyáltalán nem bizonyosan következik be. Hitler például öngyilkos lett, hogy elkerülje a felelősségre vonást, Sztálin ugyanakkor népe rajongó tiszteletétől övezve, ágyban, párnák között hunyt el. A történelem nem ismeri az igazságosságot, azt csak a túlolvasott értelmiségiek képzelik bele.

Hübrisz 1

Itt azt olvashatjuk – a haladás híveinek véleményével tökéletesen egyező módon – hogy hazánk kicsi ország. Mondhatnók nyamvadt. És mint ilyennek, a feltételezett diktátora is hasonlóan kicsi és nyamvadt. Kis ország, kis diktátor. Mármost Orbán ambíciói – szerinte – éppen ezért túlzottak „És csillapíthatatlan nagyravágyására nem fog-e rámenni – mint annyiszor történelmünk során – az ország?” Hogy jól értsük, a miniszterelnök nem azért keveredett konfliktusba Európa uraival, mert a magyarság eminens érdekeit képviselte, – mely érdekek természetesen ütköznek más érdekekkel – hanem mert csillapíthatatlanul nagyravágyó. Hogy miért az? Csak. Mert Gyurgyák mondja és ő ezt (is) tudja. Amúgy, hogy miképpen menne rá az ország, azt nem tudom; tán hadat üzenünk valakinek.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Növekvő mozgástér az Európai Parlamentben

Az Európai Parlamentre hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, mintha az a nemzeti parlamentek egyfajta uniós változata lenne.

A valóság azonban az, hogy az EP és az Országgyűlés működése között ma több a különbség, mint a hasonlóság. És ez a jövőben sem lesz másként, sőt: az elkövetkező ciklusban éppen a különbségek felerősödését fogjuk tapasztalni.

Az utóbbi hetekben a hazai sajtó is sokat foglalkozik a formálódó európai parlamenti képviselőcsoportokkal. A hírportálok részletesen beszámolnak arról, hogy a nemzeti pártok melyik EP frakcióhoz csatlakoznak, milyen új frakciókat hoznak létre, és így tovább. Fontos látnunk azonban, hogy az európai parlamenti képviselőcsoportok nem úgy működnek, mint a nemzeti parlamentek frakciói, nem úgy, mint ahogy azt a magyar Országgyűlésben megszokhattuk.

Az Európai Parlament frakciói sokkal diffúzabbak, kevésbé jellemző rájuk a frakciófegyelem. A most kezdődő ciklusban éppen ez a széttartó, diffúz jelleg fog megerősödni. Az elmúlt ciklusokban is volt arra példa, hogy egy képviselőcsoport tagpártjai különbözőképp szavaztak egy-egy ügyben, ebben az új ciklusban azonban már úgy kell tekintenünk az Európai Parlament működésére, mint egy ad-hoc szövetségkötések mentén formálódó zsibvásárra, ahol a szereplők aktuális érdekeik szerint kötnek folyamatosan átrendeződő koalíciókat.  


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Három évtized

„Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” (Saint-Exupéry)

1989 a csodák éve volt. Amit emberfia nem akart volna még az év elején elhinni, legfeljebb reménykedett benne, az valóra vált. A gátszakadást kétségtelenül Pozsgay Imre interjúja jelentette, amelyben 1956-ról végre letörte a hazugság falait. 33 évvel azelőtt Kádár még diadalittasan járhatott a május elsejére összeterelt, kényszeredett budapesti munkások és a bosszúra éhes, örömittas párttagok között. És ’89-ben át kellett élnie, már zavaros, széteső tudattal, hogy hazugságra épített egész rendszere szétmállik. Még a ’89-es újratemetés előtt egy évvel is kizártnak minősítette Nagy Imre rehabilitálását a BBC-nek adott interjújában, „mert ő föladta a hatalmat, ami Magyarországon volt” – vagyis a kommunista diktatúrát. Grósz Károly ugyanezt erősítette meg amerikai magyar emigránsoknak: „1956-os magatartásáért Nagy Imrét a magyar kormány nem rehabilitálja.”. Igaz, ő már arról beszélt, hogy kegyeleti okokból lehetséges lesz az újratemetés.

Csakhogy a kommunista diktatúrában nincs kegyelet. Kegyetlenség van, vagy nincs semmi. Kádárék 1958-ban egy önmagával meghasonlott, pártjával szembeforduló, a kommunizmust meg nem tagadó, de a nemzeti függetlenséget első helyre tevő politikusból – Nagy Imréből – csináltak mártírt. Ha Nagy Imre él, akkor Kádár nincs biztonságban. Ha Nagy Imre-kormány volt a törvényes, „akkor Önök nagyon jól tudják, hogy ez mit jelent mindazok számára, akiknek a mostani és az akkori kormány legalitása fontos” – mondta Kádár utolsó beszédében. Mártírt csináltak tehát korábbi elvtársukból, aki vállalta is a vértanúságot – nem kért kegyelmet. És hiába temették arccal lefelé, összedrótozva, álnéven, hiába vitték ide-oda a holttestet. Kiderült, hogy nemcsak mártírt, de gólemet is csináltak. És a gólem kijött a föld alól, és puszta súlyával szétnyomta a vonalas elvtársakat.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Nyugaton a halálkultusz terjed, nálunk a gyermekszeretet

Európa társadalma öregszik, a vén kontinens nyugati részén mégis a halál kultusza terjed a mainstream médiában. Ott arra bíztatják a szülőképes korban lévő fiatalokat, hogy ne vállaljanak gyereket és forduljanak a magány, a gyermektelenség vagy az abortusz felé. Ott a robotszex a trendi, míg az Elbától keletre, így Magyarországon is, minden erővel a családok gyermekvállalását támogatják.

Európa öregedő kontinens, ám a liberális médiumok címlapjukon a gyermekvállalás ellen ágálnak. A „haladó ember” már robotokkal szexszel, az Ipar 4.0 mintájára ez lesz majd a Szex 4.0. Barcelonában már működik is az első női androidokkal dolgozó bordélyház.

Aki a szülőképes korosztályból nem akarja magát rögtön a robotok karjaiba vetni, azt “önszexre” bíztatják. A trendi nőknek az anyává válás optimális idejét nem a családalapítással és gyermekvállalással kéne eltölteni, hanem egyedül – sugallják. Az egyedül-lét egy állapot, a magányosság csupán egy érzés, amivel nem érdemes foglalkozni. Egyébként is, az egyetem után nem a családalapítás, hanem a karrierépítés és az önmegvalósítás a sikk. Azt, hogy ezt a kettőt miként lehetne összeegyeztetni, azt a halálkultusz társdalmaiban nem a címlapon tárgyalják.

Terjed a halálkultusz.


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

Gyurgyák szerint a világ

Nem nagyon olvasgattam eddig Gyurgyák János munkáit. Olvastam, valaha régen, pár tanulmányát és arra a megállapításra jutottam, hogy egy közepesen gondolattalan, ám művelt esszéistával van dolgom, akinek a véleménye nem érdekel.

Az utóbbi napokban aztán a szemem elé került – mit került: tolták – több cikke is. Különösen az utóbbi a „A magyar elit elcecíliásodása és más rendszertünetek” című gondolkodtatott el, mert benne, mint cseppben tenger, tükröződik az ellenzék teljes világa, illetve az a retorikai módszertan, amivel világukat el akarják hitetni velünk.

Mindenek előtt néhány szó a szerzőről. Gyurgyák a Fidesz alapítói közé tartozik, maga írja, hogy egy időben Orbán Viktort a barátai között tartotta számon. Együtt dolgoztak a Századvégnél, ahonnan kivált a mai Ozirisz kiadó, melynek Gyurgyák a vezetője és a tulajdonosa is. A dorogi bányász fiából milliomos vállalkozó lett, nem kis mértékben a kormány által a kiadónak juttatott milliárdoknak köszönhetően. (Ez később még fontos lesz) Mára teljes fordulatot hajtott végre és magát immár a „konzervatív” csoportba sorolja, bármit jelentsen is ez. Megnyilvánulásai, interjúi viszont azt sugallják, hogy gyakorlatilag teljes nézetazonosság áll fenn közte és a haladó ellenzék között. Nagy respektussal is rendelkezik arrafelé, hiszen a ritkaságok értékesek, márpedig a jobboldali táborban – néhány széllelbélelt skriblertől eltekintve – ritka az átálló. A szóban forgó művel kapcsoltban is kizárólag ájult laudációkat olvashattunk a haladó sajtóban. Ennyit a szerzőről, és most lássuk a művet magát.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Jelölt-casting újratöltve

Az ellenzéki pártok főpolgármester-jelölti előválasztása a kezdetektől fogva valahol a tragikomédia és a bohózat műfajainak határán billeg.

Az MSZP által kezdeményezett februári első forduló Horváth Csaba vereségével és Karácsony Gergely győzelmével zárult. Akkor még úgy szólt a fáma, hogy Karácsony fogja képviselni az MSZP-P összefogást, a DK-t és a Szolidaritást, és az előválasztás egy újabb fordulójában az LMP és a Jobbik által támogatott Puzsér Róberttel fog megküzdeni. A Momentum álláspontja pedig az volt, hogy nem állít önálló jelöltet, hanem beáll az előválasztás győztese mögé.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Szívről és lélekről

A háború: Béke. A szabadság: Szolgaság. A tudatlanság: Erő. A New York Times a múlt héten tovább írta a George Orwell 1984 című regényéből ismert sorokat.

„A terhesség öl. Az abortusz életeket ment.”

Így hangzik a lap hasábjain május 21-én megjelent írás címe.

A cikket még csak szélsőségesnek sem nevezhetjük, mert arrafelé ez a mainstream álláspont. A New York Times-féle körökben azzal van a probléma, aki ezt nem így gondolja.

A cikk három szempontból érdekes számomra. Egyrészt a megfogalmazás miatt, amely mutatja, hogy a nyugati kultúrában valami nagyon elromlott. Úgy tűnik, lassan csak idő kérdése, míg a New York Times hasábjain a megszületett csecsemők abortálásáról szülessen veretes publicisztika, hiszen a történelem összes tömeggyilkosa csecsemőként kezdte a karrierjét. A csecsemők veszélyesek! 

A másik ok, hogy ezt a cikket egy orvos írta. Egy olyan orvos, aki a terhesség késői szakaszában elvégzett abortuszokra specializálódott. Írását az alábbi mondatokkal kezdi:

„A terhesség egy életveszélyes állapot. A nők belehalhatnak a terhességbe. Ezt már több ezer éve tudjuk.”

Ezt egy hosszú és rémisztő, latin kifejezésekkel teletűzdelt bekezdés követi arról, hogy mi mindenbe halhat bele egy terhes nő.

A szakértelem megingathatatlan tekintélyét alátámasztandó az orvos számokat is felsorakoztat. Nem is akármilyeneket: a terhes nők halálozási rátáját Alabama államban, és összességében az Egyesült Államokban. Aztán jönnek a „bezzeg” számok, vagyis annak bizonygatása, hogy bezzeg az abortusz mennyire nem veszélyes, milyen elhanyagolható az abortuszból fakadó halálozási arány. Mármint az édesanyák esetében, ugye, mert az abortált embrió esetében 100 százalékos halálozási rátáról beszélhetünk.

A harmadik ok pedig az a minap nyilvánosságra került hangfelvétel, amelyen Cseh Katalin, a Momentum frissen megválasztott EP képviselője kedélyesen elnevetgél az abortusz témakörén.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Ez rejlik a klímahype mögött

Összeesküvés-elméletek nincsenek, csak összeesküvések. A klímahype lényegét például a 90 német YouTuber EP-választás előtt készült videójából lehet legjobban megérteni, ami fenekestül forgatta fel a német politikai rendszert és az egekbe emelte a Zöldeket. Naná, hogy Soros!

A politikai elemzőknek az is feladata, hogy másoknál korábban ismerjék fel a politikai kampányok lényegét. Például a 16 éves Greta Thunberg mozgalma mögötti összefüggéseket. A dolog ott vált gyanússá, amikor azt a mainstream sajtó és politika elkezdte hájpolni. Arra bátorították a gyerekeket, hogy iskola helyett péntekenként csak nyugodtan menjenek tüntetgetni.

Greta ráadásul kampányát az EP-választás előtt magasabb fokozatba kapcsolta és — reméljük CO2 szegény módon — körbeturnézta Európát. A klímaváltozás jelensége alkalmas olyan metatémának, amely kiüti az újkori népvándorlás 2015-ös tetőzése óta a kutatásokban a legfontosabb problémák között említett migrációt (és az azzal kéz a kézben járó terrorizmust). Talán pont erre a célra használják.

Gondoljunk csak bele, milyen eredmény született volna a bevándorlás által sújtott nyugat-európai országokban, ha a klímaváltozás mint metatéma nem szorította volna ki a migrációt a szalagcímekből.

Greta Thunberg és mentora, Luisa-Marie Nueberg


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

Félelem

„A félelem a babona fő forrása és az egyik fő forrása a kegyetlenségnek. A félelem legyőzése a bölcsesség kezdete.” Írja Bertrand Russel a filozófus.

És valóban. Aki tartósan félelemben él, annak valamiképpen eltorzul a személyisége, megváltozik, és kiszámíthatatlan cselekedetekre lesz hajlamos. A legközvetlenebb következménye az, hogy az illető valaki(k)hez fordul védelemért. A politika, a politikai propaganda régen felismerte ezt, és ki is használja; a történelem számtalan példával szolgál. Ha pedig nincs éppen mitől félni, akkor kreálnak valamit. Nálunk nem tudjuk úgy felütni a haladó sajtót, hogy ne olvashatnánk a kormányzat „félelemkeltéséről”, a lehető legelítélőbb hangnemben. Eszerint a „hatalom” félelmet kelt például a migránsokkal kapcsolatban, hogy aztán a rettegő lakosságot a befolyása alá vonja. Az beszél, akinek a háza ég.

Létezik ugyanis egy valódi félelemgeneráló kampány, szerte a nyugati világban, mely a klímaváltozást jelöli meg az emberi nem legnagyobb ellenségeként. Az ok alapvetően valós. Klímaváltozás volt, van és lesz, amint azt a geológiai és egyéb fosszíliákból kiolvashatjuk. Az is igaz, hogy ez súlyos problémák elé állít bennünket, gondoljunk csak a tengerszint emelkedésre, vagy az elsivatagosodásra. Ezek a változások azonban – az őstörténetből tudható módon – 10-20-30 ezer év alatt következnek be. Az emberi élet szabott idejére tekintettel, nagyon nehéz félni valamitől a ma emberének, ami messze az ő halála után következik be, és ami egyébként is elkerülhetetlen. Ezért aztán szükség van egy további feltétel bevezetésére, ez pedig az ember, mint a klímaváltozás okozója, tehát megfelelő intézkedések bevezetésével, a változás megelőzhető. Ehhez pedig nem kell más, mint az emberi tevékenység által kibocsátott szén-dioxidot megtenni a klímaváltozás okának. Ezzel a – tudományosan erősen vitatható – feltétellel aztán az ügy társadalmi összefüggésbe kerül. És ez egy ragyogó lehetőség.

Innentől kezdve a felmelegedés, (vagy lehűlés, mert ez is szóba jöhet, néhány évtizede még ugyanazok a tudományos műhelyek ezzel riogattak, csak senki sem törődött velük) érdekes módon, a balliberálisok által gyűlölt jelenségektől áll elő.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Gyurcsány forever 2.

A halottkém azon még tűnődhet kicsit, vajon ez még a tetszhalál-e, vagy immár az agónia vége, de akár így, akár úgy, Gyurcsány megmarkolta a kalapácsot, beillesztette az utolsó szöget az MSZP koporsójába.

Közben persze szépen dúdol is nekik, esélyt ajánlva, hogy a szocialisták hasznosabb – értsd: élelmesebb - része nála találjon menedékre. Aki nem, az vessen magára, arra földet rá.

Régi folyamat ez, a végét azonban már a kezdet kezdetén lehetett (volna) látni. Csakhogy igen kevesen látták előre, ahogy mondani szokás, egy kézen meg lehet számolni őket. (Dokument jeszty: annak idején magam is sokszor és sokat írtam erről.)

Gyurcsány, mint a későkádári nómenklatúra reprezentatív újtőkés figurája eleve el akarta foglalni s a maga képére kívánta gyúrni a pártot. Végül ez (teljesen) nem sikerült neki, ám volt egy B-terve is. Amikor az MSZP-ből jókora darabot kiharapva, megalapította a Demokratikus Koalíciót, fél szemmel már akkor is a maradékra sandított. Nem sejthette persze, hogy a szocialisták exponenciális sebességgel száguldanak lefelé a lejtőn, a felkészült Mesterházytól, Botkán át ilyen hamar eljutnak szegény Tóth Bertalan „elnöki” pozíciójáig.


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Kvíz

Vajon az alább idézett beszédet ki mondta el? Vilmos német császár 1916-ban, Joseph Goebbels náci propaganda-miniszter 1940-ben, Gerhard Schröder volt német kancellár az Unió keleti bővítésekor vagy Manfred Weber EU főbiztos-jelölt a mostani kampányban?

„Most a technológia újra közelebb hozta egymáshoz a népeket. És a kontinensek is közelebb kerültek az új technológiáknak köszönhetően. Az európaiak egyre inkább felismerik, hogy a különbségeink igazából családi viták, ha azokhoz a hatalmas problémákhoz mérjük, amelyeket az egyes kontinenseknek meg kell oldani. Meg vagyok győződve róla, hogy ötven év múlva nem fogunk nemzeti keretekben gondolkozni, hanem egész földrészek keretei között. És arról is, hogy egészen más, valószínűleg sokkal nagyobb problémák fogják Európát aggasztani.

Ahogyan egy családtagnak sincs joga megzavarni mindenki más békéjét, úgy egy önálló nemzetnek sincs joga ellenállni a nagyobb rendnek. Mi nem szándékoztunk ezt a berendezkedést vagy újjászervezést erővel, hatalommal előmozdítani. Azok a népek, akik csatlakoztak ehhez a berendezkedéshez, vagy akik csatlakozni fognak, azoknak el kell dönteniük: teljes szívből és odaadóan vesznek ebben részt, vagy pedig ellenállnak ennek. Ez nem fog változtatni a tényeken.

A realitás szól belőlem, nem kívánok az érzelmekre hatni. Nem számít, hogy ez Önöknek tetszik, vagy nem. Akár megtapsolják akár nem, a tények ugyanazok maradnak. Azt hiszem, hogy amikor valaki nem tud változtatni a helyzeten, és el kell fogadnia bizonyos hátrányokat, bolond lenne, ha nem fogadná el az előnyöket is egyúttal. Önöknek el kellett fogadniuk egy sor politikai változást. Tudom, hogy nem voltak kellemesek. Nálam senki nem tudja jobban. Tudom, hogy fel kellett adniuk dolgokat, amelyeket a múltban élveztek, és azt is tudom, hogy senki nem alkalmazkodik egy nap leforgása alatt az új helyzethez. Mégis, ha el kell fogadniuk a hátrányokat, azt hiszem el kell fogadniuk az előnyöket is. Hadd mondjak egy példát. Tudják, hogy nemcsak politikai, de kulturális és gazdasági vonalon is komoly erőfeszítéseket teszünk. Tudják, hogy azt akarjuk, hogy a népek bekapcsolódjanak ezekbe az intézkedésekbe és az eredményeikből is részesüljenek. Korábban, a német filmek egy 86 milliós közönséget céloztak meg. A jövőben ez a közönség sokkal nagyobb lesz. Önök döntik el, hogy részt akarnak venni, vagy félrehúzódnak. Mi ezt nem akarjuk. Inkább azt akarjuk, hogy csatlakozzanak hozzánk! És a kulturális életüket sem akarjuk elnyomni. Ellenkezőleg, egy élő kulturális cserét akarunk. De ez csak a lojalitás alapján történhet meg. El kell fogadniuk a jelen helyzetet anélkül, hogy egy kiskaput hagynának maguknak, és anélkül, hogy arra gondolnának, hogyha a dolgok rosszra fordulnak, akkor van valamiféle kijáratuk.

Önök a védelmünket élvezik. Önök tudják, hogy a német nép élénken érdeklődik a kultúra iránt. Mi nem is tudnánk és nem is akarjuk ezt megváltoztatni. Mi nem diktátorok vagyunk, hanem a népakarat eszközei. Akár szeretjük egymást, akár nem, lényegtelen. Ami számít, az az, hogy az európaiak millióinak akarunk közös alapot és közös célokat adni.”

 

 

 

 

 


Galló Béla
Galló Béla politológus

Tombol a PC

Hosszasan magyarázza a cannes-i filmfesztivál igazgatója Alain Delon életműdíját, pedig nem kellene.

Az amerikai Women and Hollywood nevű szervezet tudniillik - kb. tizenhatezer aláírással fűszerezve - tiltakozott a korszakos európai filmszínész Arany Pálmája ellen, amivel épp most akarják kitüntetni Cannes-ban. Delon „rasszista, homofób és nőgyűlölő” üzenik Hollywoodból ellentmondást nem tűrően Európának, noha – kiváltképp ez utóbbit – azért kissé részletesebben illett volna okadatolniuk.

Annak idején nem ő, hanem Jean-Paul Belmondo volt a kedvenc francia sztárszínészem, ez ízlés dolga persze, meg aztán magánügy. Tény viszont, hogy Belmondo művész-polgári famíliából érkezik a film világába, mégis ő lesz a népi vagány modern prototípusa, szemben a nála jóval alacsonyabb társadalmi státusú környezetből jött Delonnal, aki ennek ellenére a nemeseket, arisztokratákat is vérfagyasztó hitelességgel alakítja később. (Ennyit a szociológiai determinációkról…)

Született ellenségek, harsogta róluk a korabeli média, pedig nem voltak azok. Igaz, Delon, a díszhím, fénykorában szinte minden női partnerénél szebb volt (na, Claudia Cardinalénál, Virna Lisinél persze nem), s lehet, hogy ez némiképp irritálta a nőket. A lazán csúf, mégis elementárisan férfias Belmondo viszont nélkülözött minden nőies vonást, mellette minden hölgy gyönyörűnek érezhette magát. Ám öregedvén Delon lassan aztán hozzá csúnyult Belmondóhoz, eltűnt a pofielőny. Már csak a tehetség számított, amiből mindketten nagykanállal részesültek. Marcello Mastroiannival, a szintén szupertehetséges olasz szépfiúval, a melankolikus, „vonakodó latin szeretővel” együtt ők voltak a 60-70-es évek férfi-idoljai, kiegészítve még az intellektuálisabb Jean-Louis Trintignan-al, keletebbről pedig Zbigniew Cybulskival, s talán Daniel Olbryschki-vel. ( Amerikában James Dean ekkor már halott, utódai még csak készülődnek.)


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

Fotelpolitika

Roppant érdekes figyelni, miként alakítja át a politizálást és ezzel együtt magát a demokráciát is a tömegmédia, azon belül pedig az ún. közösségi média.

Az elmélkedés apropóját egy hír adja, melyet a Népszava című kiadvány tett közzé „Ennyit a választás ellenőrzéséről: Nem jönnek az EBESZ-megfigyelők, és az ellenzéknek is alig lesznek delegáltjai” címmel. A cikk arról szól, hogy az EBESZ nem küld Magyarországra választási megfigyelőket. Pedig, mint elkeseredetten megjegyzik: „Ujhelyi Istvánnal, a DK-s Niedermüller Péterrel és a Momentumos Cseh Katalinnal” kifejezetten kérték ezt, tekintettel a „választási visszaélésekre”, melyeket szerintük már az ügyészség is elismert. Ugyanebben a cikkben az is szerepel, hogy az ellenzéki pártok a több mint tízezer választókörbe csak 1500 megfigyelőt jelöltek. Szemben a mintegy 180000 jelölhetővel. Pedig – mint maguk állítják – ők legalább a választók felét, ha nem a többségét képviselik.

A cikkből az derül ki, hogy az ellenzéki pártok azt szeretnék, az EBESZ végezze el azt a munkát, amit ők nem tudnak, vagy nem is akarnak. Pedig hát nem az EBESZ akar választásokat nyerni, hanem ők, így tán elvárható lenne, hogy tegyenek is érte valamit. Fura helyzet ez. Kétségtelen, hogy a választókörben üldögélni egész nap egyáltalán nem szórakoztató dolog. Az esetek 99%-ban nem történik semmi, van egy pár részeg, esetleg rosszul lesz valaki – ennyi az összes esemény. Nem is csoda, ha kevesen vállalják, valami olyan személyes elköteleződés kéne hozzá, amivel az ellenzéki szavazók – úgy tűnik – egyre kevésbé rendelkeznek.

Valaha – a Facebook előtti időkben – ha valaki részt kívánt venni a politikai életben, akkor gyűlésekre kellett járnia, esetleg tüntethetett az utcán és nem utolsósorban, beléphetett valamelyik pártba. Ezen lehetőségek mindegyike valamilyen személyes részvételt igényelt. Oda kellett menni, ahol az eseményekre valamilyen hatást akartunk gyakorolni és ez természetesen némi erőfeszítést, mi több, kockáztatást igényelt. Egy utcai tüntetésen ki tudja mi minden történhet. Aki a fotelben üldögélést részesítette előnybe, az bizony kimaradt a közvetlen politikaalakítás lehetőségéből. Mára ez a helyzet megváltozott.


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

Elit és politika – levél a légópincébe

A Válasz című kiadványban cikk jelent meg „Miért nem vagyunk »új jobboldaliak«?” címmel, Körösényi András és Mándi Tibor tollából.

Az ott leírtakat a Válasz szerkesztősége roppant fontosnak ítélte, mint írják „Nagyon fontos cikk, büszkén közöljük.” Az írás a jobboldali magyar politika és a szerzők által konzervativizmusnak nevezett szellemi áramlat viszonyrendszerét boncolgatja, szándékai szerint „Írásunkban arra vállalkozunk, hogy választ adjunk a kérdésre: vajon tényleg csak az intellektuális értelemben vett bátorság hiánya és a politikai ellenfeleknek való megfelelési kényszer az, ami útjában áll a konzervativizmus és az új jobboldal szövetségkötésének?” Alább megvizsgáljuk miképpen és mennyiben sikerül ez nekik.

A cikk számtalan témát érint, az összes megvizsgálása messze meghaladná ennek az írásnak a kereteit, ezért csak a talán legfontosabb, többször visszatérő témájára reagálnék, ez pedig a konzervativizmus és az elit(ek) aktuális viszonya.

Az egyik, többször visszatérő kifogásuk a jelen, jobboldali kormányzás ellen, hogy az plebejus vonásokat mutat, ez pedig eltér az általuk követendőnek tekintett klasszikus angol konzervativizmus elveitől. Többször is utalnak a konzervatív gondolkodás elitbarát voltára, amely kizárja az együttműködést a plebejus beállítottságú kormánnyal. „...a konzervativizmus inkább hajlamos az »elitizmusra«, mint ennek ellentétére.” – írják. Nem lehet valamely szellemi, társadalomelméleti irányt megítélni a kialakulásának ismerete nélkül, ezért elkerülhetetlen némi történelmi kitekintés.

A szerzők által favorizált klasszikusnak mondható brit konzervativizmus a 18-19. században alakult ki, egy gazdaságilag sikeres, a világ vezető nagyhatalmává váló országban. Ezt a gazdasági sikert aztán a 19. században katonai sikerek is követték (Trafalgar, Waterloo) és a brit birodalom a delelőjére ért. A birodalom dicsőségeiben elvitathatatlan volt az elit döntő szerepe. Évszázados nevelési, képzési tradíciók és szigorú erkölcsök tették az arisztokráciát és a hozzá csatlakozó, velük kiegyező, meggazdagodott kereskedőket alkalmassá a birodalom növekedésének és virágzásának irányítására. Ilyen körülmények között érthető is, hogy a józan ész tiltakozott az adott társadalmi viszonyok felforgatása ellen, különösen holmi elmeszülemények alapján. Az elitizmus, mint politikai-társadalmi elképzelés, megfelelő elitet tételez fel.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Tévút, de merre

Az új CDU elnök, Annegret Kramp-Karrenbauer (AKK), „teljes tévútnak „nevezte a jobbközép közeledését a „jobboldali populistákhoz”, példaként a spanyol választások eredményét emlegetve.

Szarva közt a tőgyét, mondanák népiesen erre.

A spanyol példa ugyanis sántít. Már az is fura, hogy a német jobbközép vezető politikusa így örvendezik a PSOE, a spanyol szocialisták győzelmének (s ezzel egyszersmind – logikusan - a spanyol jobbközép vereségének). Pedig az ibériai eredmény meglehetősen speciális. A PP (a Néppárt) jókora vereségéhez jócskán hozzájárult korábbi – nem mindennapi - kormányzati szerencsétlenkedésük, amit aztán később az ellenzékben is folytattak, miközben a kormányra emelt szocialisták intézkedései – jó érzékkel és teljes joggal – enyhítették a bérből és fizetésből élő spanyolok terheit.

A hagyományos baloldal pozíciói Európában jelenleg az Ibériai félszigeten – lásd még: Portugália - a legerősebbek, nem úgy, mint Franciaországban és Olaszországban, ahol a megfelelő balközéppártok szinte romokban hevernek, hogy csupán a mediterrán régiót vegyük szemügyre.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

A migrációs kiskapukról is döntünk 26-án!

A kampány hajrájában a bevándorláspárti politikusok egyre fogadkoznak, hogy ők nem akarnak egyetlen illegális migránst sem Európába engedni.

Mint sokszor, most sem bontják ki az igazság minden részletét, ugyanis ők nem illegális, hanem legális és ütemezett bevándorlást akarnak. Ezzel szemben Orbán Viktor programjának negyedik pontja a migránsvízum és a migránskártya megszüntetését sürgeti.

A május 26-i EP-választás legfontosabb kérdése a migráció. Próbálják tagadni, ám az Eurobarométer kérdéseire válaszolók szerint már lassan négy éve a migráció és az azzal járó terrorizmus a két legégetőbb probléma.

Szélesre nyitnák a kaput.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Az ellenzék alkalmatlanságáról

„Sok a patkány az országban” – így válaszolt Bangóné Borbély Ildikó szocialista képviselő az ATV reggeli műsorában arra a kérdésre, hogy miért nő a Fidesz támogatottsága.

Az MSZP-s politikus nemes egyszerűséggel lepatkányozta a nagyobbik kormánypárt szavazóit. Az, hogy egy szocialista politikus gyalázkodó hangnemben beszél a magyarokról, szomorú ugyan, de nem meglepő. Az MSZP-ben bevett szokás Magyarországot, és a magyar embereket válogatott módon sértegetni. Persze ettől még Bangóné kijelentése erkölcsi és politikai szempontból egyaránt vállalhatatlan, és összeegyeztethetetlen az országgyűlési képviselői megbízatással. Minden normális párt minden normális képviselője lemondana egy hasonló botrány után.

De nem Bangóné. A szocialista politikusnő lemondás helyett megelégedett egy foghegyről odavetett bocsánatkéréssel a Facebook oldalán, de ezt is csak azért tette, hogy megelőzzön „minden további félremagyarázást”.

Pedig nem ő lenne az első ellenzéki képviselő, aki lemond parlamenti mandátumáról. Az Országgyűlés egy éves munkája során eddig 10 ellenzéki képviselő mondott le tisztségéről. Ez az összes ellenzéki országgyűlési képviselő több, mint 15 százaléka. Ugyanezen idő alatt a 133 fős kormánypárti frakcióból mindössze egyetlen képviselő távozott: Balog Zoltán ismét a Református egyház szolgálatába állt, amely tevékenység az egyház törvényei szerint összeegyeztethetetlen a képviselői munkával.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

A véletlenek összjátéka

A párizsi Notre-Dame-ot ért katasztrófát sokan égi jelként értelmezték. Az Európa egyik legismertebb katedrálisát felemésztő tűz épp nagyhét hétfőjén tört ki és néhány óra alatt megsemmisítette a francia főváros egyik keresztény szimbólumát.

Még ki sem aludtak a lángok, amikor megjelentek az első hivatalos „szakértői” vélemények, amelyek gyanúsan gyorsan igyekeztek leszögezni, hogy nem szándékos gyújtogatás történt. Furcsa, mert általában az ilyen kijelentéseket több hétig tartó vizsgálat előzi meg. Aztán pár nap múlva jöttek a megnyugtatónak szánt, de a gyanút tovább növelő bejelentések a tűz lehetséges okairól. Akárhogy is történt, azt biztos, hogy Franciaország keresztény templomaira igencsak rájár a rúd az utóbbi időben. Csak az elmúlt tíz hónapban tíz tűzesetről számolt be a francia sajtó:

1. 2018. június: Église Notre-Dame Des Grâces (Revel)

2. 2018. július: Église Sainte-Thérèse (Rennes)

3. 2018. augusztus: Église de Villeneuve d’Amont (Villeneuve d’Amont)

4. 2018. október: L'église paroissiale Saint-Jean-Baptiste (Saint-Jean-du-Bruel)

5. 2019. január: Église du Sacré Coeur (Angoulême)

6. 2019. január: Église Saint-Jacques (Grenoble)

7. 2019. február: Cathédrale Saint-Alain (Lavaur)

8. 2019. március: Église Saint-Sulpice (Párizs)

9. 2019. árpilis 15: Notre-Dame (Párizs)

10. 2019. április 21: Notre-Dame-de-Grâce (Eyguières)


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

Settenkedők

A történelemben ritka dolog az innováció. Mindennek, ami történik, van előképe valahol a múltban, egészen egyszerűen azért, mert minden hibát, bűnt elkövetett már az emberiség, amit csak el lehetett.

Ahogyan Edward Gibbon írja a „A római birodalom hanyatlásának és bukásának története” című munkájában, a történelem „... valójában alig több az emberi faj bűneinek, tébolyának és balszerencséjének lajstrománál.” Most azonban egy valódi, soha nem volt próbálkozásnak vagyunk tanúi, mi több, elszenvedői. Ez pedig nem más, mint kísérlet egy birodalom pusztán jogi-bürokratikus úton történő létrehozása.

Birodalmak eleddig kizárólag erőszakos úton jöttek létre. Egy ország megerősödvén más országokat, népeket hajtott uralma alá, rájuk erőltetve jogrendjét és – ami a fő – adóit is. Nyilván nem volt mindig szükség háborúra ehhez. Az ijedősebbeknek elégséges volt a fenyegetés, vagy a zsarolás is. A recept készen áll, a történelem gondoskodott róla. Machiavelli – akit főként azok szoktak fennhangon szidni, akik a legtöbbet tanulták tőle – tipizálja és le is írja a lehetséges recepteket, teheti hiszen, mint írja: „...mert az emberiség többnyire már kitaposott úton halad, s cselekedeteit az utánzás vágya vezérli, bár úgysem lehet teljesen a mások példáját követni, sem a virtust, melyet szem előtt tartasz, mindenben utolérni; az óvatos ember mindig a nagy emberek járta utat követi...

Az Európai Egyesült Államok hívei most letérni látszanak a kitaposott útról és bár a cél – egy birodalom létrehozása az uralkodók érdekeinek minél korlátlanabb és szélesebb körű érvényesítése végett – ismert, a módszer új. Alapját pedig az képezi, hogy Európa népei, engedelmeskedve a liberális politikai divatnak, elfogadtak mindenféle szerződéseket, melyek elvont, homályos ún. „emberi jogokra” vonatkoztak. A pontos tartalom nélküli fogalmaknak pedig megvan az az áldott tulajdonsága, hogy mindenki másképpen magyarázhatja őket, tetszése, vagy érdekei szerint. Éppen ezért, miután már elfogadták őket, igény támadt egységes értelmezés iránt. Erre a feladatra aztán azonnal jelentkezett is a jogászi kaszt. Az európai birodalom építésének alapköve az Európai Bíróság joghatóságának elismerése volt.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Macronnak mindent szabad?

Emmanuel Macron bezáratja a francia elit oktatási intézményét, a Strasbourgban székelő Nemzeti Közigazgatási Iskolát (ENA).

A hír egy héttel ezelőtt látott napvilágot a nemzetközi sajtóban, de a francia elnök kiszivárgott terve nem kavart különösebben nagy port. A Macron elképzelésével foglalkozó cikkek objektív hangnemben közölték a patinás francia iskola bezárásáról szóló értesülést, majd – fenntartva a mértéktartó álláspontot – azt elemezték, hogy Macron vajon a populisták felé akart-e gesztust gyakorolni az ötlettel, vagy valamilyen más grandiózus terv része az intézkedés.

Mintha senkit sem zavarna a tény, hogy a francia elnök, a végrehajtó hatalom feje, önhatalmúlag úgy döntött, hogy itt az ideje felszámolni egy 1945-ben alapított, magas presztízsű, nemzetközileg elismert és nagyrabecsült oktatási intézményt. Az elmúlt több mint hetven évben az ENA-ból került ki a francia elit színe-java: többek között d’Estaing, Chirac és Hollande elnökök is itt végeztek.

Nem indult nemzetközi petíció az iskola megmentésére, nem jelentek meg az „I stand with ENA” hashtagek és Manfred Weber sem jelentkezett be az ENA megmentésére. Pedig, ellentétben a CEU-val, amelyet senki sem akart bezárni, egyszerűen csak a minden más Magyarországon működő egyetemre is kötelező akkreditációs feltételeknek kellett volna megfelelnie, az ENA esetében felszámolásról van szó, egy nyílt politikai döntés alapján.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Gyurcsány forever

A politikatörténet nem ismeri a hatékony kollektív vezetés gyakorlatát, sőt a triumvirátusok, a direktóriumok, avagy a kettős hatalom intézményei is kérészéletűek.

Sztálin (akinek kultusza újra fennen ragyog Oroszországban) jól tudta ezt. Lenin üresen maradt székébe éppen ezért ő maga ült bele, lépésről lépésre szorítva ki pozícióikból (és az életből is) műveltebb, ideológiailag képzettebb, de a politika eme egyszerű igazságát többnyire mellőző elvtársait.

Octavianus sem közösködött sokáig Lepidussal és Antoniussal, kifizetődőbbnek látta, ha leszámolván velük, Augustus császárt farag magából.

A francia direktóriumot Bonaparte tábornok az 1799. brumaire 18-án végrehajtott államcsínnyel ténylegesen (ha formálisan nem is) megszüntette, hogy később majd saját kezűleg tegye a koronát Napóleon, azaz saját fejére.

Végül nem igazán életképes a kettős hatalom sem; ennek még a szolidabb, familiáris változata is sok galibát okozhat, lásd erről többek közt a szívünkhöz közeli Árpád-ház történetét.

Nota bene, a hatalomban nincsenek tartós társbérletek.

A mai magyar ellenzék mégis mintha hinne benne.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Berlin, Párizs együtt London ellen

Érhető, hogy Heiko Maas német külügyminiszter, módosítva Merkel kancellárasszony korábbi megengedőbb álláspontját, figyelmeztette Nagy-Britanniát, hogy októberben ne számítson a brexit határidejének újabb meghosszabbítására.

Ez csak a kilépési szándék visszavételének szándékaként értelmezhető, vélte Maas, márpedig ez immár nem kívánatos fejlemény lenne; ha már egyszer megszavazták a kilépést a britek, tartsák is magukat hozzá.

Reméli továbbá a külügyminiszter, hogy Theresa May még a májusvégi EP-választások előtt elfogadtatja a válási megállapodást a brit parlamentben, hiszen „béna” lenne, ha egy ország, amely távozni készül az unióból, részt venne annak parlamenti választásán.


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Ne hagyjátok a templomot!

A párizsi Notre Dame katedrálist elpusztító tűzvész sokkolta a tengerentúli és az európai közvéleményt.

„Ágyad fejéhez itt jön egy fáklya, itt meg egy balta, fejed levágja. Kipp-kopp-kopp-kopp, az utolsó ember halott.” (Narancs és citrom - angol altatódal a templomokról)

A mottóban egy olyan gyermekmondóka utolsó sorát idéztük fel, amely a londoni templomokat veszi sorra, majd egy fenyegető fordulattal készteti a gyerekeket az elalvásra. A magyar olvasók – én is – ezt a mondókát általában az 1984 című Orwell-regényből ismerik. Mi azonban a helyzet az európai templomokkal?

A párizsi Notre Dame katedrálist elpusztító tűzvész sokkolta a tengerentúli és az európai közvéleményt. Sőt, úgy tűnik, magukat a franciákat is sokkolta. Persze a „közvélemény” egy részét a virtuális katasztrófa-turizmus rendítette meg, amit az itthoni haladó és liberális sajtótermékek „durva” címszóval adtak el. Alighanem az Azonnali.hu vitte el a pálmát a következő Facebook-bejegyzéssel: „A képek legalább szépek, de ez azért túl nagy ár értük”.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Berlin most 30 millió afrikait invitál Európába

Alig enyhül a Görögországban formálódó migránskaraván fenyegetése, máris itt az újabb veszély: 210 német parlamenti képviselő egységes uniós mentőrendszert és szétosztási kvótát sürget a Földközi-tengeren szerencsét próbáló migránsoknak. Orbán Viktor programjának második pontja ezzel szemben azt követeli, hogy egyetlen ország se legyen kötelezhető migránsok befogadására akarata ellenére!

Berlin és Brüsszel mindent elkövet, hogy az újkori népvándorlás egyetlen napra se álljon le. Amikor éppen lankad a migrációs kedv, felelőtlen kijelentésekkel újra és újra felteszik Európát, a sikeres Európába jutás lehetőségét a szomszédos kontinensek jobb életet kereső millióinak radarjára.

Mint kiderült, Görögországban azért formálódhatott egy migránskaraván, mivel embercsempészek azt terjesztették, hogy bizonyos időre megnyílik a nyugat-balkáni migránsútvonal. Alig köthetett ki egy Soros-hajó több napos huzavona után Máltán, 210 német Bundestag-képviselő Húsvéti levelében máris azt követelte, hogy az EU szervezzen tengeri mentőakciót és szétosztási kvótát a Földközi-tengeren szerencsét próbáló migránsoknak.

Egy újabb meghívó?


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Orbán a legnagyobbak között

A hétvégén a horvátországi Dubrovnikban került sor a nyolcadik Kína-Közép-Európa csúcsra. A „16+1” ország találkozóján a kínai állam 16 közép-kelet-európai országgal folytatott tárgyalásokat és kötött együttműködési megállapodásokat.

A hétvégi csúcstalálkozón a magyar miniszterelnök négyszemközti megbeszélést folytatott Li Ko-csiang kínai miniszterelnökkel. Magyarország „keleti nyitását” a liberális média a szent közgazdaságtan doktriner gondolkodása alapján értelmetlennek, az européer politika szellemében pedig erkölcsileg elitélendőnek bélyegezte. Egyszerre mondták azt, hogy semmiféle gazdasági racionalitás nem támasztja alá a kormány tervét, hogy növelje az ázsiai országokkal folytatott kereskedelmünk volumenét, és állították, hogy Magyarország „elárulja a nyugati értékeket”, ha gazdasági megállapodásokat köt a keleti államokkal, elsősorban Kínával. Pedig elég lett volna csak egy pillantást vetniük a nyugat-európai államok és Kína közti kereskedelem volumenére, hogy belássák, a magyar kormány döntése gazdaságilag megalapozott, és egyébként is, a kereskedelem alapja az érdek, nem pedig az értékközösség.


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Sötétség délben

„Ott hevernek, s mintha élnének” (Tadeusz Borowski)

A XX. századdal az a baj, hogy az összeesküvés-elméletekről rendre kiderült, hogy igazak. Április 13-a a katyni áldozatok emléknapja.
1940 kora tavaszán a katyni erdő mélyén fekvő Kecske-hegy környékének csendjét teherautózúgás, kutyaugatás, bulldózerek hörgése és lövések zaja verte fel. Egyébként igazi, Isten háta mögötti hely volt, és nem is valami túl vidám; a kelet-európai erdős síkság méla szomorúsága alól a Kecske-hegy sem volt kivétel.
Ekkor azonban nem a szomorúság lett a jellemzője a hegynek-, sőt dombnak is alig nevezhető halomnak. A Kozelsk környéki erdők egyenesen az iszonyat színhelyévé váltak, a gonoszság, a bűn és a tömeges halál rettenetének központjává. A zárt teherautókon ideszállított lengyel tiszteket a szovjet őrök kiráncigálták a rabszállítókból, és dróttal hátrakötötték a kezüket, majd a gödrök szélére állították őket. A lengyelek elé borzasztó látvány tárult: néhány perccel korábban tarkónlőtt bajtársaik holttestei, mint a szardíniák hevertek, akkurátusan elrendezve, soronként egymásra pakolva. Hóhéraik közül néhányan lent sétálgattak a gödörben, bele-bele döfve bajonettjüket egy-egy megvonagló testbe. Másokat csak arréblökve igazgatták a sorokat. Azután újabb lövés dördült fent a gödör szélén, és újabb hulla zuhant a tömegsírba.


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

Egységben az erő

Az ellenzéki politizálás minden lépésével közelebb kerül a szórakoztatóiparhoz.

Műfajilag talán a commedia dell’arte nemes hagyományához közelítenek leginkább, ott is a kötelező karakterek játékát színesítik az improvizációk. Az összefogás, a szent szó mögött furcsa dolgokat tapasztalhat a külső szemlélő. Minden beszéd, minden megjelenés ezzel a szóval kezdődik és ezzel is ér véget, ám a kezdet és a vég között egymás csepülése van, szinte kötelező módon. Miért van ez így?

Hiszen, bármily furcsa is, alapvetően igazuk van. Egy kétosztatúra tervezett politikai rendszerben a kisebb-nagyobb pártok csak vergődni tudnak. Ha valóban ki akarják hívnia a jól szervezett, egységes kormánypártokat, akkor nekik is jól szervezett és egységes politikai alakulatra lenne szükségük. Az alapvető kérdés csak az, hogy miért nincs egy ilyen ellenzéki erő. A politikai logika – amire állandóan hivatkoznak – azt diktálná, hogy Fidesszel szemben egy másik pártnak kéne állni, hogy a siker reményében induljanak. Miért nem teszik ezt?


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

A XXI. Század Intézet konferenciáján nevén nevezték a nyugat válságát

A megújult XXI. Század Intézet konferenciát tartott a múlt héten Budapesten. Az előadók egy bő évtizeddel a 2008-as pénzügyi és gazdasági válság után azt vizsgálták, hogy a nemzetközi politika főszereplői milyen választ adtak a Lehman Brothers csődjével elinduló válságra.

Lánczi Tamás, az intézet igazgatójának “Ki nyeri a XXI. századot?” című bevezető előadása könyörtelen őszinteséggel vonta meg az elmúlt évtized mérlegét. A liberális modellbe révült nyugat a politikai verseny és a véleménynyilvánítás korlátozásával egyre jobban távolodik saját eredeti értékeitől, és gazdasági teljesítménye sem elég már a korábbi időszakban megszokott széles körű jólét fenntartásához. A nyugati elit a politikai, gazdasági és értékválságra kartellesedéssel (nagykoalíciókkal, kisebbségi kormányokkal), azaz a választási lehetőségek szűkítésével és a közvélemény változtatási igényének tudatos figyelmen kívül hagyásával válaszol.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Erről ne Brüsszel döntsön!

A V4 országok ott folytatják, ahol a britek a brexit előtt abbahagyták. London a Review of the Balance of Competences elemzésben azt vizsgálta, hogy mit nem szabad közösségi politikává tenni. Aligha meglepő: A migráció ellenőrzését mindenáron nemzetállami hatáskörben akarták tartani. Mint ahogyan most mi is!

Orbán Viktor az uniós választásokra hétpontos programot hirdetett. Szerinte az EU-t belülről kell megváltoztatni. Ennek első pontja azt követeli, hogy: A migráció kezelését el kell venni a brüsszeli bürokratáktól, és vissza kell adni a nemzeti kormányoknak!

Brüsszel a lopakodó föderalizáció keretében ugyanis át akarja venni a migráció kezelését a tagországoktól, legálissá és ütemezetté akarja tenni a tömeges bevándorlást. Például a “humanitárius vízum" által, amiről addig szavaztak az Európai Parlamentben, ameddig a javaslat át nem ment.

Bebizonyították: A határokat igenis meg lehet védeni!


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

Egy nehéz nap

Rossz nap volt a tegnapi a haladás honi hívei számára (is). A minap jelent meg a Trump elnök választásában állítólag szerepet játszó orosz befolyást vizsgáló ún. Mueller-jelentés. Ez pedig azt tartalmazza, hogy nincsenek bizonyítékok az orosz befolyásra.

Ami, egyébként, már csak a józan ész szerint is, a vizsgálat kezdetekor nyilvánvaló volt, hiszen elképzelhetetlen, hogy több ezer kilométerről befolyásolják több mint százmillió amerikai választó véleményét. Mert ugyebár az ún. „közösségi média” amit e befolyásolás fő eszközeként megneveztek egyáltalán nem gyakorol akkora valós hatást, mint amekkorát tulajdonítanak neki. Ehhez elég csak egy pillantást vetni arra, hogy a honi ellenzéki tünciken hányan jelzik részvételüket, egyetértésüket a Facebookon és hányan mennek el valójában. Mert egy dolog kattintani és egy másik valójában cselekedni.

Gyakorlatilag Trump megválasztása óta terjesztik a haladó sajtóorgánumok ezt a legendát az „oroszok” által meghekkelt választásokról, mindenféle bizonyíték nélkül. Ennek egyik, tán a fő oka, a hitetlenkedés volt. El nem tudták képzelni, hogy a „nép” nem egy frusztrált, hazug vénasszonyt választott, akit ők javasoltak, hanem Trumpot. Ezért kellett hirtelen egy bonyolult és hihetetlen összeesküvés elméletet kreálni. Ez az elmélet aztán kikelt és szárnyra kelt a haladó médiában, szerte a világban, ahol ilyeneket olvasnak, hallgatnak, vagy néznek. Végül már mindenütt az orosz medve karmos mancsát látták, ahol nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan ők szerették volna.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Rászámolás

Gyenge kezdés után erős visszaesés. Így jellemezhetjük a 2019-es budapesti önkormányzati választás ellenzéki főpolgármester-jelöltjei közti előválasztási procedúrát.

Az előválasztás első fordulóját az MSZP kezdeményezésére még február elején tartották. Karácsony Gergely és Horváth Csaba ütközetéből – siralmasan alacsony részvétel mellett – végül a Párbeszéd politikusa került ki győztesen. Az MSZP-P összefogást, valamint a DK-t és a Szolidaritást így Karácsony Gergely fogja képviselni az előválasztás második fordulójában, amelyen – legalábbis elméletben – Puzsér Róberttel fog megküzdeni, akit az LMP és a Jobbik támogat. A Momentum úgy döntött, nem állít saját jelöltet, hanem beáll a győztes mögé. A Jobbik részvételéről egyébként még mindig nem sikerült döntést hoznia az ellenzéki pártoknak, de ez az elmúlt napok fejleményeinek tükrében szinte részletkérdésnek tűnik.

Nagyon úgy néz ki ugyanis, hogy az előválasztás második fordulója, a Karácsony-Puzsér ütközet elmarad. A hétvégén az MSZP, a Párbeszéd, a DK és a Momentum megállapodott arról, hogy közösen indulnak az őszi önkormányzati választásokon, és meg is nevezték a közös kerületi polgármesterjelölteket. A dolog szépséghibája, hogy erről elfelejtették értesíteni az előválasztás további résztvevőit, az LMP-t, a Jobbikot és Puzsér Róbertet. Így hát beindult a szokásos cicaharc, gyakorlatilag ugyanazzal a forgatókönyvvel, mint az összes eddigi ellenzéki összefogósdi. Puzsér stábja vasárnap este közölte Karácsony Gergellyel, hogy felfüggesztik a tárgyalásokat, vagyis gyakorlatilag kiszállnak az előválasztásból, és Puzsér önállóan nekifut a választásnak. Az LMP nem fogadta el az MSZP-P-től kapott ajánlatot, mert az alapján kevesebb kerületben állíthatna jelöltet, mint Gyurcsányék. Karácsony Gergely egy Facebook bejegyzésben így kommentálta a fejleményeket: „Aki jön az jön, aki nem az nem.”


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Így működik Sorosék fake news gyára

Melyik? – kérdezhetnénk, hiszen az agg spekuláns pénze a bevándorláspárti mainstream média szinte egészét áthatja. Persze semmit sem bíznak a véletlenre, a cső másik végén is ők vannak. A Soros-alapítványok finanszírozzák a Facebook cenzúráját végző Correctivet is. Most mégis egy olyan szervezet szólalt meg, amelyben Alexander és George Soros is tag.

“Előzi a korrupció a migrációt!” – hirdeti a Népszava. Egy szerintük “összeurópai független” elemzői műhely megbízásából készült friss felmérés jutott erre az eredményre.

A Soros-hálózat hazai média zászlóshajója, a 444.hu nem ragad le a részleteknél, egyszerűen intézetnek nevezi a kutatást megrendelő Európai Külkapcsolatok Tanácsát (ECFR) és az angol Wikipedia szócikkét linkelte be, ahol már a második bekezdésből az derül ki, hogy mások mellett a Nyílt Társadalom Alapítvány adta az ECFR kezdeti finanszírozását.

Két év alatt 3,6 millió euró a német adófizetőktől érzékenyítésre.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Ki nyeri a XXI. századot?

A Lehman Brothers Holdings globális pénzpiaci cég 2008. szeptember 15-én a reggeli órákban hivatalosan csődvédelmet kért a manhattani csődbíróságon.

Ezen a hétfői napon az Amerikai Egyesült Államok 30 legfontosabb vállalatának tőzsdei állapotát jelző Dow Jones Ipari Átlag tőzsdeindexe 777 pontot zuhant.

Láncreakció indult el. Míg 2008-ban mindössze 25 amerikai pénz- és hitelintézet jelentett csődöt, 2009-ben már 140, 2010-ben pedig 157. Bár pontos adatok nincsenek, de úgy tartják, hogy közel nyolcmillió amerikai veszítette el az otthonát jelzáloghitelük bedőlése miatt. Az Amerikából induló válság pénzügyi ebolaként megfertőzte az európai pénzügyi rendszert és gazdaságokat.

A bankok és vezetőik felelősségre vonását követő tüntetők New Yorkban.

A fertőzést csak a több, hatalmas dózisban beadott, közel száz milliárd eurónyi, az Európai Központi Bank által kibocsátott bankmentő csomaggal sikerült megfékezni. Mindeközben a FED, az Amerikai Egyesült Államok központi banki rendszere is több ezer milliárd dollárt pumpált az amerikai pénzpiacba. Amit a brókerek eltapsoltak, azt az adófizetők fizették ki.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Tőlünk tanul Ausztria

Egy újabb 2010 utáni magyar megoldás indul hódító útjára. Ausztria a munkaképes menedékkérők számára bevezetné a kötelező közmunkát. Első lépésnek ez persze nem rossz, de a sógoroknak még bőven van mit tanulni a magyar sikerreceptből.

A szabadságpárti osztrák miniszterek nem viccelnek. A 2017 őszén bevándorlásellenes programmal megválasztott bécsi kormány programjának megvalósításaként bevezetnék a munkaképes migránsok kötelező közmunkáját.

Voltak már korábban is hasonló kezdeményezések, ám azok rendre elbuktak a már állampolgársággal rendelkező migránsok szavazataira pályázó szocdem és zöld politikusokon. Az EP-választás előtt harsányan bejelentett tervezet a magyar közmunkát másolja, a 33 000 munkaképes migránsnak a javaslat szerint közterületeket kell takarítania, parkokat és zöldfelületeket kell ápolnia. A munkáért óránként másfél eurot kapnának.

A bécsi Kurier napilap számára készített közvélemény-kutatás szerint a válaszadók 72 százaléka támogatja a kezdeményezést, és örülne, ha az életerős fiatal férfiak nem csak vinnének a közösből, hanem a társadalom hasznos tagjaivá válnának.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Jeges vizes vödör újratöltve

Karácsony Gergely szuperképessége, hogy csak akkor hibázik, ha megszólal. De akkor üzembiztosan.

Zugló polgármestere gyakorlatilag minden levegővételével mond valamit, amivel felbőszíti a szavazókat, vagy egyszerűen csak leleplezi saját alkalmatlanságát.

Tegnap este az ATV Egyenes Beszéd című műsorában mindkét lehetőséget maximálisan kimerítette. Ha jól értjük, a veszteséges zuglói parkolás kapcsán Karácsony nem kevesebbet állított, mint hogy ő tartja a gyertyát a Fidesz-MSZP nagykoalíciónak a kerületben.

Kijelentése több kérdést is felvet. Először is: ha igaz, amit állít, akkor miért asszisztál ehhez a nagykoalícióhoz már közel öt éve? Miért nem tett ellene valamit, és miért csak most beszél róla?


Galló Béla
Galló Béla politológus

Lyukak itt is, ott is

Európa igen, vagy Európa nem – a föderalizmus hívei a jövőt ma erre az alternatívára csupaszítják le, ami mellesleg érthető, hiszen ebből élnek.

S ellentmondást nem tűrően rögvest ki is jelölik az „objektív” történelmi pozíciókat.

Szerintük a nemzetek Európája opció (nevét meghazudtolva) eleve Európa-ellenes, szemben az Európai Egyesült Államokkal, amely az egyetlen „életképes” koncepció. Sőt, míg az előbbi kifejezetten reakciós elképzelés, addig a föderális Európa maga a várva várt haladás, a testet öltött Örömóda.

De vajon miért eleve reakciós az egyik, és miért volna magától értetődően haladár a másik?

Erre persze nem sok gondolatot pazarolnak, hiszen válaszuk, akár a pofon, roppant egyszerű.

Csak.

Mi most mégse görnyedjünk hétrét e frappáns érv súlya alatt, olvassunk inkább nyilvánosan.


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

Narratíva

A napokban jelent meg egy cikk Borhi Lászlónak, az Indiana Egyetem kutatójának tollából, „A szövetségesek provokálták ki a német megszállást, nem törődve a magyar zsidókkal” címmel.

Ebben a szerző, bizonyos iratok megismerése kapcsán, azt állítja, hogy a szövetségesek beugratták – ha tetszik átverték – a magyar kormányt, mert számukra előnyös volt a megszállás, mivel német csapatokat kötött le. A megszállás viszont egyúttal megpecsételte a magyarországi zsidóság sorsát is, akiket aztán tömegesen hurcoltak a koncentrációs táborokba. A cikk nem szabályos, akadémiai közlemény, nincsenek benne hivatkozások, bár idézetek igen, nevezhetjük tán tudományos ismeretterjesztésnek. 


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Teljessé vált az ellenzék kudarca

A héten helyreállt a parlament működése, az ellenzéki képviselők a decemberi botrány után visszaültek a padsorokba, kérdéseket intéztek a kormánytagokhoz, szavaztak a napirendről.

Előtte hónapokig hitegették saját szimpatizánsaik radikális részét, hogy a parlamenti pulpitus elfoglalása és a tv-székházban történtek után semmi nem fog úgy folytatódni, mint előtte. Ellenállást és forradalmat vizionáltak, pár héttel ezelőtt pedig még esküt is tettek a Kossuth téren, hogy nem asszisztálnak a parlamentben a kormánypártok tevékenységéhez. Helyette utcai akciókkal fogják kikényszeríteni a változást és mindennap gyárakban fogják számon kérni a tulajdonosokon a munka törvénykönyvének alkalmazását.

Az ellenzék nekibuzdulása a választási vereségbe belefáradt ellenzéki szavazóknak kínálta azt az illúziót, hogy a Varsóban, Belgrádban, Pozsonyban és Bukarestben megismert agresszív sablonmódszerekkel gyorsan el lehet söpörni a Fideszt.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Weber a CEU “hasznos idiótája”

Manfred Weber mer nagyot álmodni. Álma teljesüléséhez, az Európai Bizottság elnökévé választásához azonban égető szüksége van a magyar kormány szavazatára is. Ezért zarándokolt el nemrég Budapestre és “segítene” a Soros-egyetemnek az általa támasztott egyik követelés teljesítésében. Hiába fáradozik, a CEU ugyanis láthatóan nem ilyen lovat akar.

A bajor politikus álláspontját a szél ide-oda fújja. A CSU előző elnöke, Horst Seehofer idején még konzervatív volt, ám amikor kiderült, hogy ez kevés a bizottsági elnökséghez, Angela Merkel politikáját követve ő is balra sasszézott.

Ennek része a Soros-egyetemért való aggódás is. Ahogyan arra már többen rámutattak, a veterán spekuláns hálózata legalább 226 jelenlegi EP-képviselőt tudhat “megbízható szövetségesei” között. A Néppárt soraiban is legalább 36-an vannak, akik közül sokan újráznak májusban.

A CEU ügye a balliberális gőg iskolapéldája. Már hat éve tudott volt, hogy az Európai Gazdasági Térségen kívüli anyaintézménnyel rendelkező, küldöldi diplomát kiállító hazai egyetemekre új akkreditációs szabályok fognak vonatkozni. A kormány és a hazai felőoktatási intézmények ugyanis meg akarták szüntetni azt a versenyelőnyt, hogy diákok egy képzéssel két diplomát kapjanak.

Ezért már csak olyan külföldi egyetemeket akkreditáltak, melyek anyaországában valóban működő campusa van. A CEU ezt nem tudta, és legyünk őszinték, nem is nagyon akarta teljesíteni. Az “ő” elvárásuk és az “ő” véleményük szerint a kormánynak a status quo ante-t kellett volna prolongálnia. Sokáig nem látszott, hogy a CEU vezetése az ultimátumok mellett bármilyen erőfeszítést tenne a magyar törvényeknek való megfelelésre. Csak a Bard College-dzsal 2017 nyarán kötött megállapodást tették a kirakatba, majd tavaly decemberben egy újabb ultimátum után bejelentették, hogy az amerikai diplomát adó képzéseiket Bécsbe viszik.

Nehéz lesz felturbósítani. A CEU New York államban található "campusa" mindössze egy tornácos, fehérre meszelt faházból áll.


Az européer Gyöngyösi és Balczó

Az európai uniós tagságunk elutasításától a közösségből való kilépés szorgalmazásától a Jobbik eljutott addig, hogy belesimuljon az unióbarát pártok szürke közegébe.

„Itt az utolsó esély, hogy az ország elhagyja a nemzeti szuverenitás felszámolását immáron nyíltan vállaló uniót” – ezt ugyanaz a Gyöngyösi Márton mondta 2012-ben, aki most épp ennek ellenkezője mellett érvel. Eltelt röpke hét év, és Gyöngyösi lett a párt uniós listavezetője, és harcos uniópárti politikussá érlelte őt az idő.

Szerinte most mindennél nagyobb a május végi választás tétje, hiszen a kérdés az, „megengedjük-e, hogy Orbán Viktor és a Fidesz kivezesse Magyarországot az Európai unióból, és egy bérrabszolgaságon alapuló diktatórikus rendszert építsen ki.”

De kanyarodjunk csak vissza a hét évvel ezelőtti, még ahhoz a másik Gyöngyösihez! (Milyen furcsa egybeesés, hiszen a most már balliberálisokkal parolázó képviselő ellen az új barátai 2012-ben még tüntetést is szerveztek zsidózós-listázós parlamenti kijelentése miatt.)


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Magyarországon is?

Ha beírjuk a keresőbe, hogy „Magyarországon is járt az új-zélandi merénylő”, tegnap óta megszámlálhatatlan találatot kapunk. És mintha ez nem lenne elég, különös kéjjel röpítette világgá a hírt az összes létező hírcsatorna, hogy „magyar nevek is szerepeltek a tömeggyilkos fegyverén”. Hunyadi János és Horogszegi Szilágyi Mihály.

- Ej - ordította Bódogfalvi a kardját kirántva -, hát a mi gyerekeinket nem öldösik-e meg a kutyák? Még a csecsemőnek se kegyelmeznek!

- Szúrd le! - kiáltotta a sátorbontó.

Vasné elrántotta a gyermeket, s a karját tartotta, hogy a katona meg ne üsse.

- Ne bántsd!

S már akkor három asszony is fogta a gyermeket.

(Gárdonyi Géza: Egri csillagok)

 

Első józanabb pillanatunkban azt gondoljuk: és akkor mi van? Bőséges a névsor, Ozorai Pipotól és a Tallóci fivérektől kezdve az egri hősökön keresztül egészen Petneházy Dávidig. Törökverő vitézeink akadnak szép számmal, köszönhetően a 150 éves oszmán nyomulásnak majd a következő 150 évnyi megszállásnak, hódoltságnak.

A második, immár rezignált pillanatban pedig: micsoda furcsa, kifordított gondolkodásmód vezérli ezeket a zsurnalisztákat. A cím ugyan értelmetlen és hülyeség, de majd biztos többen klikkelnek. Jó, hát végül is a sajtó így működik, bár ilyenkor azért az önmérséklet is elkelne.


Máthé Áron
Máthé Áron történész

A szabadság népe

A nemzeti szabadságért a küzdelmet ma más eszközökkel vívjuk.

Mindig fájdalmasan dicső név:

Magyar, új fény ragyog ma rád,

Megint nagy népek millióit

Véded, megvédve a hazát!

 

Új barbároknak óceánja

Bús, lomha árral ostromol

S te állsz vérezve és dacolva,

Mint élő Szabadság-szobor!

 

Juhász Gyula 1914-ben írott verse bár egészen más történelmi helyzetben – az első világháborúban – íródott, valahogy mégis kísértetiesen emlékeztet valamennyi szabadságküzdelmünkre.

Mi, magyarok hajlamosak vagyunk lekicsinyelni szabadságharcainkat. Hiszen, ami 1848. március 15-én kezdődött, az látszólag 1849. augusztusában be is fejeződött. Alig másfél év. Ugyanezt szoktuk mondani 1956-ról: két dicsőséges hét, megfeledkezve a fegyveres küzdelem további heteiről és a passzív ellenállás hónapjairól.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Brüsszelig futnak Gyurcsány elől

Egyre több parlamenti ellenzéki párt hozza nyilvánosságra EP-listáját. E listák egyik közös pontja, hogy rengeteg ellenzéki országgyűlési képviselő menekülne a DK-val közös tüntikézés, bohóckodás és ezzel járó fényképezkedés elől a jól fizető Brüsszelbe. Legtöbben közülük a Jobbikból.

A hazai ellenzék nem képes túllépni saját árnyékán. Már mindent és mindennek az ellenkezőjét kipróbáltak, hogy hatalomra kerüljenek. A legnagyobb sasszékat már eddig is a Jobbik mutatta be, és a sokadik Soros-forgatókönyvet követve csak folytatják a karakter-harakirit.

Az új recept szerint most éppen Szerbiától Szlovákián át Lengyel- és Magyarországig próbálják egy akolba terelni a bevándorlásellenes kormánypártok ellenzékét, abban bízva, hogy ha sikerül a különböző pártok szavazóit összeadni, akkor végre nyernek. Így született a Gyurcsány Ferenc DK-jától a Jobbikig terjedő szivárványkoalíció.

Brüsszelig futnának előle. 


A nőnap aktuális üzenete: hagyjuk meg férfinak a férfit, nőnek a nőt!

Ma, amikor a világpolitika vegykonyhájában kicsi, ám annál befolyásosabb és hangosabb csoportok tesznek kísérletet az emberi identitás alapjának, férfi és nő kettősségének összemosására, különös fénytörést kap a nemzetközi nőnap ünneplése is.

Az 1-es és 2-es szülők bizarr világában, a harmadik (vagy ki tudja hányadik) nem bevezetésével kísérletezve nagy felelősség hárul a józan, utópisztikus gondolatokat elvető többségre. Még ha esztelenségnek is tűnik, hogy valaki szembeszálljon az isteni és természeti törvényekkel, azzal az evidenciával, hogy az emberiség férfi és nő kettősségének köszönhetően képes csak az élet továbbadására, a világ egyensúlyának fenntartására, ma mindez jogszabályi formát ölthet, a nyelvben új szavakat, mesterkélt kifejezésmódokat teremthet. De ugyanígy egyneműsít a tömegkultúra is, a trendeket alakító divattervezők modelljeiről (és az azokat a kifutón bemutató modellelekről) sokszor valóban nehéz megállapítani, fiúknak vagy lányoknak készültek/születtek-e? A nőiesen érzékeny férfi és a férfiasan határozott nő ugyan létező jelenség, de ábrázolásuk ma már hallgatólagos elvárásként van jelen a filmekben, irodalmi alkotásokban, mintegy “mentegetőzve” a nemi sztereotípiák miatt. 

De vajon tényleg sztereotípia férfi és nő különbözősége? És tényleg fel kellene áldozni a nemileg kódolt tulajdonságjegyeinket az egyneműsítés oltárán?


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

Szimulákrum

A címben szereplő fogalom leírása Jean Baudrillard francia filozófus nevéhez fűződik. Szerinte ugyanis: „...a valóság igazi utópiává vált – olyan utópiává, ami már nem kecsegtet a megvalósulás sikerével” (Baudrillard: A szimulákrum elsőbbsége).

Természetesen, ha a valóság és annak leírása közötti különbséget vizsgáljuk, akkor adódik egy jóval közvetlenebb, mondhatni prózaibb  összefüggés is. Arisztotelész, a nyugati gondolkodás egyik atyja, hívja fel a figyelmünket arra, hogy végtelen sok dolog létezik ám a szavaink száma véges. Így szükségképpen lesznek szavak, melyeket több dologra is alkalmazunk, ez pedig nyilvánvalóan zavarja a megértést, a többféle, nem azonosított értelemben használt szavak is látszat-valóságot képeznek. Ékes példája a nagy sztagirita igazának az a kavarodás, mely a Fidesz vélt – egyeseknek remélt – kizárását övezi az Európai Néppártból. Ha megnézzük kicsit közelebbről a körülményeket, melyben a kizárás lehetősége felvetődött, rögtön láthatjuk, hogy a leírásban két olyan politikai műszóval is találkozunk, melyek nem azt jelentik, amit gondolnánk róluk.

Az első rögtön a „parlament” szó. A parlament – a hatalmi ágak klasszikus felosztása szerint – a törvényhozó hatalmi ág. Feladata elsősorban azon szabályok, törvények megalkotása, melyek a társadalmi együttélést, a termelést és még számtalan más terület működését meghatározzák. Ennek értelmében a parlament által alkotott törvények kötelezőek a végrehajtó hatalom és általában mindannyiunk számára. Létezik azonban az európai „Parlament” is, amely nem hozhat ilyen szabályokat, hiszen döntései közvetlenül nem kötelezik a tagállamokat és ezeken keresztül az egyes embereket. Az ott született határozatok egy bonyolult rendszeren keresztül végül a tagállamok vezetőiből álló grémium elé kerülnek, akik aztán konszenzusos alapon, saját nemzeti érdekeik szerint eldöntik, hogy lesz-e valami belőlük.


Fake news újratöltve: Orbán és a venezuelai válság

Januárban napokig ment az ellenzéki média hangulatkeltése, azzal vádolták Orbán Viktor miniszterelnököt, hogy a venezuelai válságban Nicolas Maduro elnök mellett áll. A valóság azonban ismét alaposan rácáfolt a balliberális fake news gyárakra.

Az ellenzéki média hosszú heteken keresztül azt sugalmazta: Orbán Viktor igazi bajban van, hiszen az “illiberális” nagyágyúk, Vlagyimir Putyin és Recep Tayyip Erdogan is Maduro mellett áll, akik szerintük szintén illiberális. (Inkább kommunista, de ezt a ballibek mostanában nem hangsúlyozzák.) A “demokráciák” viszont - az Egyesült Államok, és az Európai Unió - Juan Guaidó ideiglenes államelnököt támogatja. A fake news központok bizony feladták a leckét!