Humanitárius megoldási javaslat a migránskérdésre?

Elszívni a legtehetségesebb és legképzettebb munkaerőt a világ fejlődő részéről nem kimondottan humánus megoldás.

Van itt egy helyzet. Az EU döntésképtelen. A nép türelmetlen. A nemzetközi helyzet fokozódik.

Úgy látom, hogy a menekültkérdés vagy a népvándorlás európai nézőpontból elsősorban humanitárius, másodsorban nemzetbiztonsági és csak harmadsorban gazdasági kérdés. A legnagyobb kihívást az jelenti a fejlett európai politikai gondolkodásban, hogy látszólag a feje tetejére állt. Humanitárius köntösbe bújtatott gazdasági kérdésként tekintenek a migránskérdésre, amelynek a nemzetbiztonsági vonatkozásaival az általunk érzékelhető tartományban nem törődnek.


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Október 23.

„Budapest ma ennyit tesz, mint a tanknak neki lehet menni puszta kézzel.” (Örkény István)

Döntik a Juszufot. 1956. október 23-án estefelé körbeszaladt a hír, először a környéken, majd az egész városban. A szobor kezdetben ellenállt a teherautókra kötött drótköteleknek. Amíg a lángvágók megérkeztek, szinte népünnepéllyé változott a tüntetés, majd utána a szobordöntés, végül pedig a szobor elvontatása és szétdarabolása.


Kovács István
Kovács István stratégiai igazgató, Alapjogokért Központ

Nincs Happy End: Európa végnapjai

Előbb-utóbb be fog telni a pohár. A politikába szükségszerűen átszivárog majd az a választói akarat, hogy Európa nem fogadhat be mindenkit, aki a szegénység elől a jobb élet reményében igyekszik a kontinensre.

Ha úgy jobban tetszik: azokat a kijelentéseket, amelyek szerint a menekültstátuszra nem jogosultakat nem szabad beengedni az EU-ba hamarosan gyakorlati lépéseknek kell követniük. Az „européer” döntéshozók ekkor azzal fognak szembesülni, hogy több százezer (addigra lehet, hogy több millió) embert kellene kitoloncolni az Unió területéről.

Már most látszik azonban, hogy a tagállamok a jelenlegi jogi keretek között még a kérelmeket sem tudják feldolgozni: Németországban több százezer olyan kérelmet adtak be (némelyiket 2013-ban), amelyről a hatóságok semmit sem tudnak azon kívül, hogy léteznek. Ha valamilyen csoda folytán felgyorsulnának az eljárások, akkor megállapítást nyerne, hogy a kérelmezők többsége nem menekült. Ezek az emberek nem jogosultak arra, hogy az Unió területén maradjanak, tehát vissza kellene menniük oda, ahonnan jöttek. De nagy összegben mernék fogadni rá, hogy maguktól nem fognak.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

A határzár működik – az ellenzék nem

Több mint 99%-kal csökkentette az illegális határátlépők számát a teljessé vált határzár. Újabb kommunikációs lecke az ellenzéknek.

A magyar-horvát zöldhatár lezárásával október 17. éjféltől teljessé vált déli biztonsági határzár. Az intézkedés látványosan enyhítette a hazánkra nehezedő migrációs nyomást: míg pénteken 6353 illegális bevándorló lépett magyar területre, szombaton a számuk már 870 főre apadt. Vasárnap pedig összesen 41 illegális bevándorlóval szemben intézkedtek a hatóságok.

Az ellenzéki politikusok hosszú hónapokon át bizonygatták, hogy a határzár nem fog működni, haszontalan, semmit sem old meg. Hatalmas energiát invesztáltak abba, hogy meggyőzzék a választókat a kerítés értelmetlenségéről.

Persze számos ponton bírálhatták volna a kormányt (vagy akár csendben is maradhattak volna), ők azonban úgy döntöttek, hogy a kormány kompetenciáját veszik tűz alá és megpróbálják bebizonyítani, hogy intézkedései nem hatékonyak. Nem volt nehéz dolguk, amíg a határzár félkész állapotban volt, ám amióta elkészült a kerítés és gyakorlatilag nullára csökkent az illegális migránsok száma az ellenzéki kommunikációs csodafegyver az ellenzéket veszi célba. Mindaz, amivel a kormányt támadták egyszerre ellenük fordul. Épp úgy, mint amikor azt igyekeztek bebizonyítani, hogy az egész migráció krízis nem is létezik. Mindenki okulására összeszedtem egy csokorra valót az elmúlt hetekben elhangzott ellenzéki mondatokból:

Z. Kárpát Dániel, Jobbik: „egy határzár elrendelése nem jelent rendszerszintű megoldást, hosszú távon nem szünteti meg a menekültáradatot” (2015-06-17, sajtótájékoztató)

Magyar Liberális Párt: „a határra tervezett négyméteres kerítés terve embertelen és értelmetlen” (2015-06-17, közlemény)

Barabás Richárd, Párbeszéd Magyarországért: „a kormány 22 milliárd forintért egy olyan kerítést akar húzni a magyar-szerb határon, ami csak a gyűlöletkeltést szolgálja […] a menekültprobléma egyáltalán nem olyan súlyos, mint amilyennek a kormány megpróbálja beállítani” (2015-06-18, sajtótájékoztató, MTI)


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Európa sodródik

A migrációs válság félrekezelése – sőt, félreértelmezése – könnyen lejtmenetbe válthatja Angela Merkel politikai karrierjét. Saját korábbi hibás döntéseihez és a polkorrekt dogmákhoz való ragaszkodása miatt a kancellár nehezen érthető döntéseket hoz és egymással nehezen korreláló nyilatkozatokat tesz. Eközben mozgástere is egyre szűkül, hiszen támogatottsága mélyponton van Európában, Németországban, sőt, még saját pártjában is.

„Hogy egy sor ügyben fogalmam sincsen, hogy melyik a nem a hatodik lépés, még a harmadikat sem tudom. Tudom az első kettőt. És egyszerre kell megpróbálni előre vinni ezeket az ügyeket, fenntartani közöttünk az együttműködést, a jóhiszeműséget, biztosítani a koalíciós partner támogatását, fölkészíteni a legbefolyásosabb lapok vezetőit, és vezető publicistáit, hogy mire számíthatnak. Bevonni őket ebbe a folyamatba. Megtanulni nem fölszisszenni minden pillanatban, és menni előre.” (Gyurcsány Ferenc: Őszödi beszéd)

Merkel bevándorlás-politikája egyre messzebb kerül az európai polgárok vélekedésétől, és a valóságtól is: a kancellár még szeptember elején is azt mondta, nincs felső határa a befogadásnak. Mára ez a formula úgy módosult, hogy Merkelék döntenék el, hogy melyik migráns maradhat, és melyiknek kell mennie.

Legújabb bejelentésével Merkel igyekszik javítani mélyponton lévő népszerűségén és reagálni a vele szemben felmerült kritikákra, anélkül, hogy önellentmondásba kerülne. Ez azonban lehetetlen feladatnak tűnik.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Ne csináljunk több svájcit

Volt a hetvenes évek végén egy igen kiváló filmvígjáték, a „Hogyan csináljunk svájcit?”, eredeti címén „Die Schweizermacher.” Egy olasz, egy német és egy jugoszláv munkavállaló kálváriáját követi nyomon, akik elkövetik azt a merészséget, hogy véglegesen Helvéciában szeretnének letelepedni.

Már akkor sem ment ez máról-holnapra, például tizenkét évig ugyanabban a kantonban kellett élni, „nem svájciként is svájcihoz méltó módon”. Ám hogy ez utóbbi mit jelentett, azt a hatóságok mellett mindenekelőtt az illető szomszédjai határozták meg, márpedig Svájcban a szomszédoknak mindig igaza van.

Ma is.

Sőt, ma még inkább.

A tegnap lezajlott svájci parlamenti választásokat az a Svájci Néppárt (SVP) nyerte, amely minden eddiginél határozottabban szigorítana a menedékjogon. Profánul szólva az a programjuk, hogy a kérelmezők köréből ne csináljunk immár több svájcit, az ország egyötöde már most is külhoni, éppen elegen vagyunk. Eleve kétharmaddal csökkenteni kell a menekültek számát, tovább nehezíteni a „behatolási” feltételeket, s az sem ördögtől való, mondja az SVP, hogy felmondjuk az Európai Unióval kötött schengeni és dublini egyezményeket. A svájci Marine Le Pen-nek is titulált Magdalena Martullo-Blocher, a legnagyobb svájci kanton most megválasztott SVP képviselője, ehhez hozzáfűzi még, hogy Svájc második legnagyobb vallása jelenleg már az iszlám, a lakosság mintegy négy százaléka követi Mohamedet.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Máma is hasad még tovább

Valamelyik alig észlelhető, csupáncsak a médiában, ám a választók tudatában nem igazán megtapadt baloldali pártocska egyik részecskéje a minap úgy döntött, szakít a pártocska másik részecskéjével, s innentől fogva önállóan munkálkodik majd.

Nem érdekes melyik. Lehetne a sok pártocska közül bármelyik. Mindegyik fölöttébb hajlamos potenciális megváltónak, de legalábbis igazi pártnak képzelni magát.

Most éppen az egyik van soron, holnap, holnapután jön majd egy másik. Ebben az értelemben a baloldal tartalékai kifogyhatatlanok.

A helyzet tragikomikus.


Félholdat a templomokra?

Egy európai egyház püspökasszonya a minap azzal az ötlettel állt elő, hogy templomának kereszténységre utaló szimbólumait eltávolítaná megnyitva ezzel az imaházat a muszlim hitűek előtt.

Bónuszként még Mekka irányára utaló jelzéseket is elhelyezne a lelkésznő, hogy minél otthonosabban érezhessék magukat a muzulmánok a rendeltetését tekintve evangélikus templomban. Elmebaj a köbön? Nem. A svéd valóság.


Megadja Gábor
Megadja Gábor eszmetörténész

Igazságosság

Kölyökkorom egyik kedvenc filmje volt a Becsületbeli ügy. Már akkor is zseniálisnak tartottam Jack Nicholson emlékezetes monológját, de a lényege mégis az volt, hogy a film igyekszik valami fontosat mondani az igazságosságról.

Nem kérdéses a film végkicsengése (bár ezt már a rendező személyéből is azonnal tudhatjuk), és nem volt kétséges számomra annak idején, hogy a Nicholson által alakított figurának nincs igaza. A végére győz az igazság, az igazságosság.


Megyery Gerda
Megyery Gerda politológus

Bevándorlás és az Amerikai Egyesült Államok

A bevándorlásról mindenkinek Európa jut eszébe, pedig az óceán túlpartján is küzdenek a tömeges migráció problémájával. Éppen csak kicsit másként, mint mi.

A „bevándorlók országaként” emlegetett Amerikai Egyesült Államok az utóbbi időkben a kevésbé befogadó arcát mutatja az Amerikába vágyódó migránsok felé. Legyen szó gazdasági bevándorlókról vagy az életüket féltő menekültekről, az USA-ba messze nem olyan könnyű bejutni, mint Európába – gondoljunk csak az amerikai-mexikói határon működő, a világ egyik legszigorúbb határvédelmi rendszerére. Az amerikai határok ugyanis – szemben az Európai Unióval – nem szűnnek meg néhány Germany „United States of America” feliratú táblától.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Trend a rend

Nemrég Nyugat-Európában jártam, volt alkalmam az úgynevezett egyszerű emberekkel, még kevésbé elegánsan: az utca népével beszélgetni.

Sétáló „szociológiának” nevezném az ilyesmit, alkalom szülte, véletlenszerű „mintavételnek”, ám a nagy európai téma, a migráció, ezúttal kurrens érdeklődési keretbe foglalta kószáló kíváncsiságomat.

A nagy téma mindenütt az utcán hevert.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Európai Egyesült Rémálmok

„Minden őrültségben van rendszer!” – a német mondás talán még soha nem volt ennyire aktuális, mint most, az újkori népvándorlás kapcsán. Magyarázatok keresése közben utazzunk vissza az időben, és térjünk vissza Abszurdisztánba, Angélához.

Angéla az újraegyesítéskor 35 éves kelet-abszurdisztáni politikus volt. Pártja szóvivőjeként jól teljesített, ezért karrierje új lendületet vett. Az USA-ban is felfigyeltek rá, ezért egyhónapos tanulmányútra hívták meg, hogy jobban megismerhesse az új nagyhatalmi központot, és annak működését.

Angéla természettudósként mindent aprólékosan megfigyelt, sokat kérdezett és jegyzetelt. Összehasonlítási alapja is volt, hiszen a fordulat előtt az előző nagyhatalom nyelvét is kitűnően megtanulta, sőt, még tanulmányi versenyen is volt a Szovjetunióban. Az amerikai tanulmányút végén, már kicsit fáradtan szállt fel a repülőre, amikor kezébe akadtak jegyzetei. A fáradtság elszállt, és friss lendülettel kezdte összegezni a látottakat. Rögtön egy gondolatkísérletbe fogott: Európából is egy nagyhatalmat kellene csinálni!


Kovács István
Kovács István stratégiai igazgató, Alapjogokért Központ

Toleranciakultusz kötelező kivételekkel

Az elmúlt héten Krzysztof Charamsa, egy a Vatikán hivatalában dolgozó lengyel pap újságinterjúban közölte a világgal, hogy homoszexuális és régóta kapcsolatban él egy spanyol melegjogi aktivistával.

Az eset után a Vatikán elbocsájtotta hivatalából Charamsát. Az eset kihívta maga ellen az „európai felvilágosult értelmiség” haragját, annak ellenére is, hogy a Szentszék által kiadott nyilatkozat rögzítette, hogy a felmentés oka nem Charamsa coming outja, amely „tiszteletet érdemel”, hanem az, hogy a lengyel pap meggondolatlan nyilatkozata hatással lehet a hamarosan összeülő szinódus munkájára. Az érseki testület egyébként éppen a családdal kapcsolatos kérdéseket fogja megtárgyalni, többek között azt, hogy kell-e változtatnia a Katolikus Egyháznak a homoszexuálisokkal kapcsolatos nézetein.

Merthogy a minden vallás nézeteit tisztelő, végletekig toleráns hivatásos elfogadók tábora hosszú ideje követeli (sic!), hogy a világ legnagyobb felekezetét irányító Szentszék fogalmazzon meg új téziseket a melegekkel kapcsolatban, a jelenlegiek felett ugyanis „eljárt az idő”. A píszí tanait vallásos szintre emelő ateista tábor éppen ezért fogadta kitörő örömmel Őszentsége, Ferenc Pápa gesztus értékű telefonhívását, amikor az egyházfő megnyugtatott egy homoszexualitása miatt frusztrált katolikus hívet, hogy nem a szexuális orientációja, hanem a hite a lényeg. A regnáló pápában sokan egy haladó szellemiségű, a jelen kor kihívásait megértő egyházi vezetőt látnak, aki majd ledöntheti az ezeréves dogmákat.


Balos adalékdilemma a migránsügyhöz

A baloldali-liberális politikai elit és „befolyásos véleményformálók” – emlékszünk, ők azok, akikkel Gyurcsányék végigszenvedték, végig üvöltözték az Őszöd előtti hónapokat – nem mernek szembenézni a valósággal, migránsügyben sem.

Főleg azért nem, mert akkor annyi dilemma kerülne hirtelenjében a felszínre, hogy azokkal kezdeni is kellene valamit. Itt van például a „menekült, mint jó munkaerő” ügye. A százezer szám érkezőket a szakszervezetek valami félreértett szolidaritásból üdvözlik – miközben valójában ezen „jómunkásemberek” tömeges alkalmazása csak ahhoz fog vezetni, hogy a vállalatok könnyen törik majd le a jelenlegi bérszínvonalat. Na, most akkor jólét vagy jónak lenni? Hoppá.


Megadja Gábor
Megadja Gábor eszmetörténész

Az erkölcs iskolája

A modern erkölcsfelfogás kettős felfordulást okozott: egyrészt tagad bármiféle morált, másrészt a talpáról a feje tetejére állított erkölcsöt abszolútnak tételezi.

Nagyjából egyszerre látott napvilágot két eset. Az egyik Cecil, az oroszlán esete, amit fölösleges taglalni, hiszen oda-vissza körbejárta a világot. Némiképp kevesebb figyelmet kapott a másik, a Planned Parenthood (PP) elnevezésű „egészségügyi” hálózat botránya. Az „egészségügyi” hálózat valójában abortusz-klinikákat takar, melynek vezetői magzati szervekkel kereskednek. (Majd egyszer, ha felébredtünk a progresszió csipkerózsika-álmából, nem árt felülvizsgálni az olyan eufemizmusokat, mint a „születésszabályozás”, meg az „Endlösung”.) Nem szükséges véletlenszerű tragédiákat utóbbi eset mellé tenni, hiszen ilyenekkel bármikor inflálható bármilyen probléma, így ez nem volna fair. A két eset azért összevethető, mert azonos morális problémahelyzetet előfeltételez, azaz, ártatlan lényekkel szembeni igazságtalanságot, kegyetlenséget. A reakció azonban nem volt azonos: míg a Cecilt lelövő orvvadász ellen hajtóvadászat indult, lincseléssel fenyegetik, addig közel sem tűnik ekkorának a PP ügyét érintő felháborodás. (Apropó: állítólag a magzatok nem is emberi lények. A kérdés az, akkor hogyan használhatóak a szerveik emberi célokra? Haladó logika 1.0.)


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Október 6.

„A szabadság fáját néha hazafiak és zsarnokok vérével kell meglocsolni” (Jefferson)

Elcsépelt közhely az a történelmi igazság, amely szerint a modern Magyarország alapjait 1848-49-ben, a forradalom és a szabadságharc idején tették le.

Mai cinikus, de legalábbis ironizáló, mindent elpoénkodó világunkban nehéz látni és láttatni azt a lelkesedést, amely egy egész nemzedéket lendített át a katonai vereség utáni csalódáson és a megtorlás évtizedein. Hogy is írta Jókai? „Talán álmodtuk mindezt? Bizony csak úgy álmodtuk mindezt.”.


Megadja Gábor
Megadja Gábor eszmetörténész

Keresztény kurzus

Meglepően sok lett hirtelen a kereszténység-szakértő. Különös ismertetőjegyük, hogy többségük nem keresztény, nem is szereti túlzottan sem a kereszténységet, sem a keresztényeket, ám azonnal a Tanítóhivatal helyébe lép, ha valamiféle visszásságot lát a keresztények viselkedésében.

A kereszténység tök jó lenne, ha olyan lenne, ahogy ezek a felkent szakértők látni szeretnék.

„ A kereszténység egyik legfőbb alaptétele az Isten- és emberszeretet. Mivel Isten az embert a saját képmására teremtette, ezért az egyik embernek úgy kell tekintenie a másik emberre, mintha az maga az Isten volna.” – írja az egyik teológus-professzor, és ezt a bravúrt nehezen lehetett volna előre látni. Ha nem is nyúlunk sem a Szentíráshoz, sem az egyházi értelmezéshez, akkor is nehezen követhető, hogy a puszta formális logika alapján hogyan következik az első állításból a második. Ilyenkor az az érzésünk, hogy egy egészen más vallás hittételét írta le a szakértő, nem a kereszténységét. Utóbbi esetében ez a kijelentés kissé blaszfém volna.


Friss számok arról, hogy mi a helyzet a szerb-magyar határon!

A szeptember 15-étől a szerb-magyar határon felállt új jogi rendszer működésének első tapasztalatai azt mutatják, hogy a rendszer jól működik. A tranzitzónában a hatóságok kiszűrik azokat, akik bizonyosan nem jogosultak menedékjogra, de folyamatosan, kontroll alatt engedik be azokat, akiknek a kérelmét alaposabb vizsgálat alá kell vetni.

Érdemes innen felvennünk a fonalat: az elmúlt időben tapasztalt bevándorlási hullám megfelelő kezelése és a határok védelme érdekében szeptember 15-én a szerb-magyar határon új bevándorlási, idegenrendészeti és büntetőjogi szabályok léptek életbe.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Ha német politikus vagy…

…tiszteletben kell tartanod a német választók véleményét.

Az elmúlt hónap nagy változást hozott a német közvéleményben. Mára a „Refugees welcome!” szólama visszaszorult, a német átlagpolgár kezdi levetni magáról a polkorrektség zubbonyát. A politikusok népszerűsége és a migráció megítélése komoly átalakuláson megy keresztül.


Kovács István
Kovács István stratégiai igazgató, Alapjogokért Központ

2017: végállomás

Az elmúlt időszakban általánossá vált az a tendencia, hogy olyan történések, amelyek máskor vezető helyet kapnának a média különböző szegmenseiben, most hátrébb sorolódnak, vagy egyáltalán nem kerülnek be a hírekbe. Ennek oka, hogy a migrációs válság minden nap új fejleményeket hoz és ez a téma uralja a közbeszédet is.

Mégis mindenhol átütötte az ingerküszöböt, hogy a legtöbbször csak szélsőségesként aposztrofált FPÖ történelmi sikert ért el a felső-ausztriai választásokon, leszorítva a második helyről a szocialistákat. A Szabadságpárt előretörése persze Ausztria tekintetében is nehezen túlértékelhető jelenség, de akár sokkal komolyabb folyamatok előszele is lehet.


Megyery Gerda
Megyery Gerda politológus

Migrációs válság megoldva

Arabra fordítják a német Alaptörvény első húsz cikkét.

Úgy tűnik, végül Németország is arra a következtetésre jutott, mint a magyar kormány: a migránsoknak be kell tartaniuk az őket fogadó ország törvényeit. Így értelmezhető legalábbis a német Szociáldemokraták minapi bejelentése, hogy a német Alaptörvény bizonyos részeinek arab nyelvre történő lefordítását kezdeményezik. A szövegeket a menekültszállók lakói között fogják szétosztani.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Kritizáltak minket? Most megmutathatják!

Sokáig Magyarország volt az újkori népvándorlás frontországa. Kaptunk hideget-meleget. Miközben a bevándorlásbarát nyugati politika és média továbbra is hurráoptimista, addig a migránsok el nem apadó áradatával a pályaudvarokon egye halkabbá válik a “Refugees welcome!”. Ezzel a korábban pökhendi bevándorláspárti politikusok hatalma is a végéhez közelít.

Viviane Reding bukott uniós biztos szerint a “kútmérgező” Orbán Viktor által vezetett Fideszt ki kéne zárni az Európai Néppártból. Az egyébként szintén néppárti politikus ezzel pont az európai liberálisok és szocialisták követelését hangosítja fel, akik a “Tavares-jelentéssel” felsültek, és jobb híján most ezzel próbálkoznak.

A Bilderberg-talákozón is járt Reding azt már nem teszi hozzá, hogy Orbán Viktor a magyarok és a nyugati kommentelők elsöprő többsége által támogatott politikát folytat, ami az uniós jog betartására és betartatására épül. Ha lefordítjuk, akkor Reding azt követeli, hogy a magyar kormányfő a magyar, osztrák, német, szlovák, lengyel közvéleménnyel, valamint az EU tételes jogával szembemenve válassza az öngyilkos politikát, mindenkit engedjen be, vagyis csináljon Magyarországból egyetlen nagy menekülttábort!


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Jobban teljesít, mint négy éve

Akár a trendet, akár a legfrissebb havi kutatásokat nézzük, a Fidesz jobban áll, mint négy éve.

Az elmúlt napokban nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatások egyértelműen a Fidesz erősödését mutatják. Sokan felhívták rá a figyelmet, hogy a nyári hónapok győztese kétségtelenül a Fidesz. A havi mérések elemzése mellett érdemes kicsit messzebbre tekintve összehasonlítani a második és a harmadik Orbán-kormány népszerűségének ciklusbeli alakulását, megnézni azt, hogy hogyan állt a kormánypárt az előző parlamenti ciklus azonos időszakában.


Kovács István
Kovács István stratégiai igazgató, Alapjogokért Központ

Historia est magistra vitae

A történelem rendje, hogy birodalmak felemelkednek, majd elbuknak, mindaddig, amíg el nem jön Krisztus királysága, amely örökké fennáll majd. Bár valahol mindenki tudja ezt, mégis minden állam kétségbeesetten tanulmányozza elődei bukásának történetét és példájukon tanulva próbálja minél tovább nyújtani saját szerepét.

Európa eddigi legnagyobb birodalma a Római Birodalom volt, amely hosszú évszázadokon keresztül tartotta magát a történelem fenti aranyszabályával szemben, ezért mindenkinek hasznos lehet tanulmányozni virágzását és bukását egyaránt. Merthogy a hosszú virágzás után természetesen Róma is elbukott. Sokan sokat vitatkoztak már azon, hogy honnan eredeztethető a birodalom hanyatlása, jómagam nem tudom és nem is kívánom eldönteni a kérdést. Az elmúlt időben viszont többen is párhuzamot vontak Róma végnapjai és Európa jelenlegi politikai helyzete között, a következőkben szeretnék én is kiemelni néhány elemet.


Házassági tippek Európának

Talán nem túlzás tényként kezelni, hogy a liberális politikai és médiaelit teljes kudarcot vallott a jelenlegi migrációs kérdésekre adott válaszait tekintve.

Sőt, ez az egész Európát érintő kihívás mutathatja meg általában, hogy képes-e a liberális világ kibújni a saját magára fűzött kényszerzubbonyból vagy továbbra is a politikailag korrekt „eszméinek” a fogságában esik majd hanyatt. A nyugati világ a XX. század második felében, a „boldog békeidőkben” egyszerűen belekényelmesedett a jólétbe, és valódi problémák nem lévén, kreált magának újakat. Lépésről lépésre talált olyan vélt vagy valós kisebbségi helyzetben lévő társadalmi csoportokat, melyeket mindenáron – akár a normalitást megerőszakolva – igyekezett felszabadítani az „elnyomás” alól. Persze azt érdemes itt aláhúzni, hogy nyilvánvalóan az aufklérista lobbi sok esetben valódi eredményeket ért el, vegyük csak példáként a női egyenjogúság megvalósulást a XX. század utolsó harmadára. Azonban „küzdelmeik” többsége ’68-ban és azt követően is a mi nézőpontunkból szélmalomharcnak tűnhetne, de a nyugati világ nagy része mégis térdre kényszerült előttük, gondoljunk csak az amerikai Legfelsőbb Bíróság azonos neműek házasságában hozott döntésére.


Gát Ákos Bence
Gát Ákos Bence alapító elnök, Duel Amical

Etnikai statisztikákat vezetne be a volt francia miniszterelnök

Orbán Viktor tabudöntögető bevándorláspolitikája ragadós. A francia jobboldal is egyre nyíltabban beszél a multikulturális társadalom okozta nehézségekről. A „politikailag korrekt” egyeduralma gyengülni látszik.

A politikailag korrekthez szokott francia olvasó kezében ezúttal kilöttyenhetett a kávé, miközben múlt vasárnap reggel az újságot lapozgatta. A Journal du Dimanche nagy betűkkel hozta címlapján: François Fillon, volt francia miniszterelnök etnikai statisztikákat vezetne be, hogy tisztában lehessünk azzal, egyáltalán hogyan is áll össze a francia társadalom. A francia alkotmánybíróság 2007-ben megtiltotta a hasonló jellegű hivatalos felmérések készítését. Idén májusban egy szélsőjobboldali polgármester verte ki a biztosítékot azzal, hogy kijelentette, adatai szerint a városában élő iskolás diákok 64%-a muzulmán. A Sarkozy-féle jobbközép párt meghatározó politikusa ilyen előzmények után állt elő a merész javaslattal.


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Emlékük újra él

1945. szeptember 24-én két civilruhás idegen kopogtatott be a Budapesten 11. kerületében levő Ercsi út 15. szám alatti ház egyik lakásába.

Odabent a család éppen ünnepelt: a szülők a lányuk, Marczin Borbála 18. születésnapjára készült szerény, de a körülményekhez képest kivételes vacsorát tették az asztalra. A lány feltette megmaradt ékszereit, és örömmel készült a közös ünnepre. Úgy tűnt, hogy lassan elfelejthetik a szörnyű közelmúltat, az ostromot, a belövéseket, a hullákat, és a többi, nevenincs gyalázatot – ugyanis a város bevétele során a szovjetek itt is látogatást tettek, és százezernyi más esethez hasonlóan bántak el a háziakkal. A két idegen a zavaros időkben szokatlannak nem tűnő kéréssel állt elő: jönne be a 18 éves Marczin Borbála a hatóságokhoz bizonyos igazolás végett.

Marczin Borbála 8 évvel később ért haza.


Megyery Gerda
Megyery Gerda politológus

Hála helyett össztűz

Az amerikai professzor szerint Magyarország a rohadás, amit meg kell fékezni.

A migrációs krízis kapcsán Magyarországot élesen támadó írás jelent meg a minap a Foreign Affairs online hasábjain. A cikk szerzője a szabadságszerető és demokratikus Nyugat első számú közellenségeként aposztrofálja Magyarországot. R. Daniel Kelemen írása az Orbán-kormány mihamarabbi megdöntésére szólítja fel Európa vezető politikusait, és ennek eléréséhez minden elképzelhető pénzügyi, jogi és politikai eszköz bevetését jogosnak nyilvánítja. (Liberális demokrácia, első lecke: a másként gondolkodókat el kell hallgattatni.)


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Hoznak, vagy visznek a migránsok?

Germany! Germany! – skandálják a döntően 20-30 körüli migránsok. “Álmaik földjére”, Német-, vagy Svédországba akarnak eljutni, ahol egyetemre járnának, megtanulnák az államnyelvet és legszívesebben középvezetőként kezdenének sokezer eurós fizetéssel. Eddig a vágyak. Nézzük meg a kijózanító valóságot!

Samir egy átlagos huszonéves szír fiatal. A német média még augusztusban készített vele interjút, amiből kiderül, hogy ő Isztambulban napi 10-12 órát dolgozott, hogy megkeresse az embercsempészek által a Németországba jutásért kért pénzt. Szerinte ez nem élet, ezért inkább Németországban akar egyetemre járni, és egy “normális” életet kezdeni.

Amíg az ellátórendszer “viszi” a migránsokat, kapnak szállást, ellátást és gondoskodnak alapvető igényeikről, vagy fizetik a tanfolyamokat, addig nincsen baj. Amint azonban maguknak kell(ene) munkajövedelmükből eltartani magukat, a “Refugees welcome!” helyett a német munkaerőpiac kőkemény valóságával kell szembesülniük.


Magyarország a bevándorlás kérdésében szembemegy minden gazdasági logikával?

A The Economist szerint a 23 millió arab orvos országa lehetnénk vagy valami hasonló. A számok mást mondanak.

A The Economist, tekintélyes brit gazdasági hetilap egy meglehetősen jól szerkesztett publicisztikában bírálja a magyar kormány migrációs politikáját, amely szerintük szembemegy minden gazdasági logikával. Ezt azzal indokolják, hogy a magyar népesség fogy a leggyorsabb ütemben Európában, ráadásul a cégek nálunk töltik be a legnehezebben a megüresedett álláshelyeket. Tovább is sorolják hazánk munkaerőpiaci problémáit: közel 200 körzetben betöltetlen a körzeti orvos pozíciója, és az orvosok több mint 40 százaléka 60 év feletti. Ezért érthetetlen számukra, hogy miért ellenkezünk a bevándorlással szemben.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Ciprasz behúzta

Ciprasznak bejött. Sokan nem vettek volna rá mérget, mondván, túltaktikázza, pár hónap alatt nem engedhető meg ennyi politikai flikk-flakk, de nem lett igazuk.

Túlélve a Sziriza radikálisainak lázadását, akik nem kevesebbel, mint árulással vádolták, Ciprasz a vártnál sokkal magabiztosabb győzelmet aratott. Mindenki másnál pontosabban mérte be a társadalom hangulatát, megérezte, hogy a lázadók radikalizmusa már túl sok a görögök többségének, ami pedig a jobboldal Új Demokráciáját illeti, azt épp a jobbra húzók nem tartják elég újnak.


Máthé Áron
Máthé Áron történész

A nemzeti identitás újjáéledése?

A magyar ember azt látja, hogy egész Európa össze-vissza beszél, és a meghatározó politikusok életidegen módon álszenteskednek a polkorrekt kánon szerint. De az is látszik, hogy a környező országok közül egyedül mi tudtuk kezelni a helyzetet.

A XX.század nem sok jót hozott a magyarok számára. Két vesztes világháború, Trianon, levert ’56-os szabadságharc, azután a téeszesítés („Nem győztük az angolokat várni, be kellett a, be kellett a téeszcsébe állni”). Végül a kommunizmus bukása után egy millió megszűnt munkahely, szegénység, és lecsúszás várt a társadalom jelentős részére. Sikereink közül a sportsikerek voltak jó darabig a legtartósabbak; ’56 három négy-hónapja után a Kádár-rezsim szürke, langyos sörrel locsolt hétköznapjai jöttek, a ’89-es csodák éve és az első szabad választások meg inkább csak a politikailag tudatos rétegek számára jelentettek valamit – a többség bizony hamar vesztesnek érezte magát. Azóta csak a sportsikerek csörgedeztek, néha vékonyan, néha bővebben, de hát a foci az sajnos nem állt talpra.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Fejezetek Abszurdisztánból

Van egy nép Európában, amely szinte csak a végleteket ismeri. Angyalok, vagy ördögök. Most szerencsénkre angyalok, akiket éppen saját kormányuk állít próbára. Nézzük, mit is terveznek Abszurdisztánban:

Az idénre “várt” egymillió bevándorló elhelyezése egyre nagyobb gondot okoz. Bár Abszurdisztánból sokan indulnak önhatalmúlag tovább Északra, más, “kevéssé telített” jóléti államok felé, a befogadóállomások így is megteltek. Semmi gond, gondolják, van elég üresen álló ingatan, azokat kéne lefoglalni a jövevények számára.

Két tartomány annak vizsgálatát kéri, hogy az üresen álló ingatlanokat milyen feltételekkel lehetne “kényszerbérleményként” hasznosítani (=államosítani). Ez nem vicc! Berlinben már egy üresen álló bankszékházat át is alakítanak “kényszerbérleménnyé”. A korábbi pénztárcsarnokban lesz a regisztráció, az üres irodákban pedig hálóterem és közösségi tér. Ez jó hír néhány száz bevándorlónak, de naponta ezer érkezik csak Berlinbe.


Megyery Gerda
Megyery Gerda politológus

Kis közvélemény-kutatás a Kerítésről

Amelyből kiderül, hogy az európai átlagpolgár nem kapott megfelelő PC-kiképzést.

Elég csak beleolvasnunk a nagy nyugat-európai lapok online cikkeihez írt kommentekbe, hogy lássuk: végzetes szakadék tátong az újságírók és az újságolvasók között.

Különösen igaz ez a német lapokra: sok kommentelő panaszkodik arra, hogy a német sajtóban véleménydiktatúra uralkodik. Nem kell gyülőletkeltőnek vagy rasszistának lenni ahhoz, hogy kitiltsák az embert: ha valaki az aktuális PC fő szabásvonalától eltérő véleményt fogalmaz meg, megjegyzését máris „moderálják”.

Ha néha-néha mégis lehetőséget kapnak az emberek, hogy hangot adjanak véleményüknek, az rendszerint nem a tervek szerint sül el. Emlékszünk még az egyik német hírcsatorna esetére: a nézők 83%-a igazat adott Orbán Viktornak abban, hogy a menekültügy mindenekelőtt német probléma. Válaszul a szavazás nem kívánt eredményét a tv nem kommentálta, és gyorsan eltüntette a képernyőről.

Igaz ugyan, hogy nem szabad messzemenő következtetéseket levonni egy internetes szavazás eredményéből, mégis beszédes a Le Figaro neves francia napilap minap indított (mostanra lezárt) online szavazásának eredménye. A lap a következő kérdést tette fel olvasóinak:

„Egyetért Ön Magyarország döntésével, hogy kerítést épít a határaira?”

A válaszok pedig a következőképpen alakultak:

Igen: 88%

Nem: 12%

(Beérkezett szavazatok száma a szavazás lezárásakor: 56 250.)

(Zavargás a Horgos-Röszke határátkelőhelynél.)

Olvasva az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának vagy a szerb kormányfő nyilatkozatát, az az érzés támad az emberben: Európa végletesen kettészakadt.

(A Magyar Narancs a következő címlapjára rengeteg kis Hitler-bajusszal készülhet.)


Itt a lét a tét

Ellamentálgathatunk még egy darabig a menekültstátuszt kérelmezők jogain meg a legutóbbi jogszabály-változások alkotmányosságán, de felesleges, ha nem adunk választ a legalapvetőbb kérdésre.

Az alapvető kérdés pedig Európa, az európai civilizáció jövője: milyen Európában szeretne élni egy konzervatív vagy egy liberális 10, 20, esetleg 30 év múlva? Mert hogy  továbbra is a „fehér ember” európai kultúrájának és a muszlim világnak az összecsapásáról, kulturális karamboljáról van szó „menekültügyben”, az biztos – a Nyugaton (láthatóan sikertelenül) "megvalósult" multikulti mellett, vagy talán éppen azért.

Csak az a kérdés, hogy ezen karambol, pontosabban „káresemény” előtt vagy annak elhárításaként ki mit szeretne megőrizni, konzerválni? A konzervatív-nemzeti oldal értelemszerűen Európa keresztény hagyományára, zsidó-keresztény mitológián alapuló történetére gondol, amikor Európa megvédendő öröksége kerül szóba – bár nyilvánvaló, hogy a szélsőséges liberalizmus, az emberi jogi fundamentalizmus és a politikai korrektség számos sebet ejtett ezen az Európa-képen. Mégis, a nemzeti-konzervatív attitűd abból indul ki, hogy Martell Károly poitiers-i győzelme vagy a nándorfehérvári diadal, a déli harangszó, Buda töröktől történő visszahódítása közös történetünk és identitásunk alapja. Erre és az alapvető keresztény történeti tradíciókra tekintettel életformánk, gondolkodásunk, de legfőképpen gyökereink – és így életvitelünk – összeegyeztethetetlen a muszlim bevándorlóéval. Akinek politikai utópiája a pánarab egység, történeti fogódzópontja pedig az idealizált szeldzsuk és ottomán török birodalom nagysága. Ezért az egyébként is szkeptikus konzervatív fél a bevándorlástól, veszélyt lát benne, mert egy alapvetően más kulturális kódokkal, más viselkedésmintával rendelkező tömeg akar Európába hatolni – aminek nem lehet jó vége. Csak példaként: annak a bornírtságán gondolkodott már valaki, hogy miközben egyesek szerint a karácsonynak inkább „fenyőünnepnek” kellene lennie, nehéz lesz megtagadni a „hivatalos” ramadánt az azt tartó sokaságtól?


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Négy kérdés

(Zavargás a Horgos-Röszke határátkelőhelynél)

1. Biztos, hogy Európának rájuk van szüksége?

2. Milyen az a békés együttélés, amelyik így kezdődik?

3. Mindezek fényében hihető-e, hogy ezek az emberek háború elől menekülnek?

4. De feltéve, hogy igen: aki ennyire nagy legény, az miért nem inkább a hazáját próbálja megvédeni a terroristáktól?

 


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Scheng-end és felemás kvóta: Mit lép Berlin?

Mindenki felfelé kerekít. A német alkancellár már egymillió bevándorlóval számol 2017-re, miközben Brüsszel immáron 160,000 menedékkérőt osztana szét a tagállamok között. A német politikusok kinyitották Pandóra szelencéjét, és most európai szintre tolnák a “megoldást”, miközben az újkori népvándorlás csúcsjáratra kapcsol.

„307 bevándorlót kell csak befogadni 2017-ig!” Emlékszünk a tavaszi vitákra, amikor a hazai ellenzék még “álproblémának” nevezte az újkori népvándorlást, és kéjesen számolta át a kormány figyelemfelhívó kampányának költségeit a ránk éppen akkor jutó kvótára. Már akkor is sokan sejtették, hogy ennél sokkal nagyobb számok jönnek.

Az Európai Bizottság májusban a kvóta alapján a menedékkérők 1,79 százalékát osztotta volna Magyarországra. Ez 160 000 migránsnál 2864, míg egymilliónál 17 900 főt jelentene. Ráadásul olyan emberekről beszélnénk, akiknek zöme inkább Németországba és Svédországba szeretne menni. Budapest a nemzeti konzultáció és a határzár körüli polémiával tudta elérni, hogy a “balkáni útvonal” kapujaként mentesüljön a befogadási kvóta alól.


Mindeközben az EU Bel- és Igazságügyi Tanácsában…

Az EU belügyminisztereinek tanácskozásának eredményeit összefoglaló konklúzió a menekültkvóta mellett hangsúlyosan kitér olyan pontokra, amely a magyar kormány eddigi, a migrációs válság kapcsán megfogalmazott megoldási javaslatait is visszatükrözi. Így megjelenik a Szíriával szomszédos országok közvetlen támogatása, az EU külső határainak megerősített védelme vagy éppen a nyugat balkáni országok részvételének növelése is.

Jean-Claud Juncker, az Európai Bizottság elnökének, az Európai Parlament előtt az EU helyzetéről tartott beszédében bemutatott menekültügyi kvótarendszerben nem sikerült a tagállamoknak egyhangúlag elfogadható megoldást találniuk. Mint ismeretes, a tervezet a májusban ismertetett kvótarendszert egészítette volna ki, vagyis a Görögországból és Olaszországból már befogadott 40.000 szír menekült mellett újabb 120.000 fő áthelyezését tette volna kötelezővé. Miközben továbbra is el kívánt fogadtatni egy, a jövőben permanensé és kötelezővé váló kvótarendszert is. A magyar Kormány értelmezése szerint hazánknak ez a jelenlegi formájában nem érdeke, hiszen megerősítené az ország migrációs frontország szerepét. Ez különösen igaz abból a szempontból, hogy a Bizottság tervei alapján Magyarországon úgynevezett ’hot spot’ befogadó állomásokat létesítenének a menekültügyi kérelmek központosított elbírálása céljából. Ennek következményeként pedig az elbírálás és elosztás idejére akár több tízezer menedékjog iránti kérelmet benyújtó is Magyarországon maradhat – amely nyilvánvalóan szembe megy a magyar Kormány stratégiai céljaival, még akkor is, ha ehhez az Európai Unió külön forrást is biztosítana hazánk számára.


Megyery Gerda
Megyery Gerda politológus

Bevándorlás: Nyugat- vs. Kelet-Európa?

A bevándorlási-krízis kapcsán az Európai Uniót vezető bürokraták Európa nyugat-keleti irányú megosztottságának képét próbálják kialakítani. Valóban erről lenne szó?

A fáma szerint Nyugat-Európa toleráns, humanitárius és befogadó, miközben Európa keleti fele barbár, kirekesztő, jogtipró és rasszista. Legalábbis ezt a látszatot igyekszik minden erejével fenntartani az EU. Ez magyarázza Wigand bizottsági szóvivő nevetséges sajtótájékoztatóját, amelyen először mélységesen elítéli a magyar határzárat, majd a calais-i kerítésről kijelenti, hogy a bevándorlók védelmét szolgálja. Ez az oka annak is, hogy Magyarország kegyetlen, amikor nem engedi tovább a migránsokat Ausztria felé (= igyekszik megfelelni az uniós követelményeknek), de a dánok nem részesülnek megvetéscunamiban, amiért leállítják a Dánia és Németország közti vasúti közlekedést, vagy amiért kitoloncolják a migránsokat.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Jobb ma egy diktátor, mint holnap egy kalifa

Többek közt az a baj a migráns-ügyekkel, hogy a politikai megszólalásokban túlteng az értékvallomás, túl sok a vélemény, de meglepően kevés bennük a realista politikai akarat.

Pedig a politikai migráció oka reálisan felszámolható. „Mindössze” nagyhatalmi egyeztetés, ésszerű konszenzus kellene hozzá, történetesen az, hogy az USA és Oroszország értsenek egyet abban: az Iszlám Állam megfékezése jóval fontosabb annál, mint hogy melyikük utálja, illetve szereti a szíriai diktátort, Aszadot. Nélkülük Észak-Afrikában és a Közel-Keleten aligha lehet stabilizálni a helyzetet, de ha mindketten akarják, akkor igen. Máris megszűnne a politikai migráció akut kiváltó oka, a szíriaiak többsége pedig valószínűleg visszatérne hazájába. Nem lehet olyan fene nagy öröm, gyerekeket, felesége(ke)t összepakolni, minden ingóságot pénzzé téve, útra kelni.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

A kijózanodás ideje

Akkor foglaljuk össze, hogy mi történt. Németország vasárnap este letérdelt a migránsáradat előtt. Angela Merkel, aki pár napja még decens bevándorlókkal készített szelfiket, vasárnap este visszaállította a határellenőrzést a német-osztrák határon.

Jó reggelt! Erről beszélünk hónapok óta. Amíg Nyugat-Európa második kamaszkorát élte és abban tobzódott, hogyan tud még jobban megfelelni a baloldali média elvárásainak, addig a magyar kormány folyamatosan küldte a vészjeleket hol finomabban, hol erőteljesebben, amire a válasz először legyintés, aztán nyilvános, nemzetközi megalázás volt.

Most, hogy Berlin látványos csődöt mondott és visszakozni kényszerül, a magunk jó hírneve és méltósága miatt rögzítsük a tényt: az elmúlt két hónapos lejárató kampány, hisztériakeltés, Magyarország besározása egy otromba kísérlet volt arra, hogy a nyugati politikai elit elterelje a figyelmet saját politikai impotenciájáról. Arról a tényről, hogy fogalmuk sincs, mit tegyenek a migrációs áradattal. Ehelyett belerúgtak a magyarokba a lehető legképtelenebb rágalmakat terjesztve.


Gát Ákos Bence
Gát Ákos Bence alapító elnök, Duel Amical

Nem elszigetelt a magyar migrációs politika

Nemrég még a francia külügyminiszter Magyarországot bíráló szavaitól volt hangos a sajtó. A volt francia elnök Nicolas Sarkozy azonban már más hangot ütött meg egy csütörtöki interjúban. Következzenek a számos magyar áthallást tartalmazó Sarkozy-féle migráns akcióterv főbb pontjai.

A volt francia elnök úgy tűnik, reálisabban látja a bevándorlás kérdését, mint a jelenleg regnáló François Hollande. Nicolas Sarkozy a Le Figaro francia napilapnak adott interjújában erőteljesen bírálta a francia kormány határozatlan fellépését migránsügyben. Kapcsoljuk ki egy pillanatra a nemzetközi híradásokat, amelyekben folyamatosan a magyar kormányt ostorozzák, s tekintsük meg a Sarkozy-akcióterv legfőbb megállapításait.


Megyery Gerda
Megyery Gerda politológus

Néhány józan szó Franciaországból

Szerencsére úgy tűnik, nem minden nyugat-európai újságíró vesztette el a józan eszét bevándorlás-ügyben.

Ivan Rioufol, a Le Figaro korábbi főszerkesztőjének minapi írása legalábbis árnyalja azt a liberális véleménydiktatúra által formált képet, hogy Magyarország maga a patás ördög, a bevándorlók pedig mind életüket mentő szír menekültek.

A jobboldali-konzervatív francia napilap Szólásszabadság nevű blogján megjelent bejegyzés leleplezi a balliberális politikusok és média álszentségét – Rioufol Franciaországról szóló szavai egész Európára érvényesek. A szerző elmondja, hogy miközben Hollande elnök a január 11-i párizsi menetet „az együttélésre vonatkozó közös akaratként” állítja be, elfelejti megemlíteni azt, hogy éppen a bevándorlás által legsúlyosabban érintett francia városok maradtak távol a megemlékezéstől. „Úgy tűnik, a muszlim közösség asszimiláció-ellenessége, valamint a köztársaság és a demokrácia elleni dzsihádista támadások sem aggasztják különösebben a hatalmat és média-kórusát” – írja a szerző.


Tőzsdepánik? Keep calm és aludj rá egyet.

Az elmúlt 6 év profitrealizálása zajlik vagy újabb pénzügyi válság közeleg?

Nem vagyok jós, se tőzsdeszakértő, és különösebben nem is szeretem a tőzsdei világot. Pontosan azért nem, mert a valósághoz kevesebb köze van mint a tippmixnek. (Amúgy a magyar-román meccs eredményét eltaláltam, de aztán kincstári optimizmusból mégis az 1:0-át tettem meg a szakcsoporti háziversenyben.)

A tőzsdén pont a kockázatokat és ingadozásokat mérsékelni hivatott derivatívák adnak lehetőséget a legnagyobb játékra az árfolyam-ingadozásokkal. (A derivatívák jelentős része olyan ügylet, amivel fogadni lehet egy részvény árfolyamának alakulására a részvény értékének töredékéért.) Aki ezt a játékot ismeri, az keres a pénzével, aki nem attól elveszik.


Becsengettek

Hát elkezdődött. A szereplők feszengnek. A tizenéves általános- vagy kisközépiskolás trükköket próbál kieszelni, miként tudná sutyiban megmutatni társainak a teleszkópos, exponáló gombbal ellátott selfie botját. A nagyközépiskolás annak esélyeit latolgatja, hogy megússza okos telefonja ideiglenes elkobzását, ha mémeket gyárt óra alatt. A tanárok szoronganak. Mi lesz a szülői retorzió, ha betartják, és betartatják az iskolai rendszabályokat, ráadásul következetesen nem engednek a szakmai követelményekből sem.

A „független” bloggerek egy gyors klaviatúra pucolás után bevetik magukat az ismét terítékre került témára, és belevágnak. Abszolút tévedhetetlenségükre most is számíthatunk. Hamarosan felpörögnek a mémgyárak, ahogy a nagyobb példányszámú baloldali lap szokott örvendezve tudósítani.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Mi lesz veled, Germany?

Sokan kérdezik magukban, hogy mi lesz ezzel az embertömeggel, amikor megérkezik Németországba? Most még hajtja őket a remény, ám sokan attól tartanak, hogy a jövevények nem minden álma válik valóra. Hogyan látják mindezt a németek?

A német médiában még mindig csak az eufória képeit látjuk. A pályaudvarokon tapsoló és örülő embereket látunk, akik adományokat hoznak, lufikat és “Refugees welcome!” plakátokat emelnek a magasba. Németország nemzetközi megítélése most az egekben van, a világsajtó arról cikkez, hogy a németek eljutottak az erkölcsösség magaslataiba. Ássunk egy kicsit mélyebbre, és nézzük meg a német média híradásaihoz a közösségi oldalakon fűzött kommenteket!

Aki a német média fősodrából tájékozódik, az elé (még mindig) egy optimista kép tárul: A “Willkommenskultur” (üdvözlési kultúra) jegyében nyilatkozó vezető politikusok szerint Németország a menekültekkel csak “gazdagabb" lesz. Ha a II. világháború után integrálni tudtak 12 millió elüldözött kelet-európai németet, akkor ezt a “néhány” százezer embert is el tudják majd helyezni. “Sikerülni fog!” – visszhangozzák Merkel kancellár szavait. Ezt a “nyertes-nyertes" hozzáállást várnák el az többi EU-tagországtól is.

A németek megoldási javaslata egyszerű: Saját rendszerüket ültetnék át európai szintre. A külső határokon ún. hot spot-okat hoznak létre, ahol eurokraták döntenének a menedékkérelmekről. Ők a politikai korrektség jegyében valószínűleg megértőek lennének, és a polgárháborús térségekből érkező szíreket, irakiakat és afgánokat ugyanúgy mind befogadnák, mint a magukat a különböző kisebbségekhez (főként a cigánysághoz és a homoszexuálisokhoz) tartozónak valló embereket.


Galló Béla
Galló Béla politológus

És Ukrajna?

A migráció zavaros európai forgatagában a szomszédunkban zajló ukrajnai konfliktus hazai sajtója mára kissé mintha elhalványult volna, noha pestiesen szólva a helyzet fokozódik. Az állóháború jobb üzlet, mint a béke – a lényeget ezzel a mondattal lehet a leginkább megragadni.

A februárban nagy nehezen tető alá hozott második minszki megállapodás eleve illuzórikus volt. Kevesen bíztak benne, hogy véget ér a fegyverropogás, s azok is tévedtek. Tűzszünetre vonatkozó passzusait folyvást megszegik a szemben álló felek, Porosenkó kormánya a szeparatistákra mutogat, azok meg a kormányra, miközben az Európai Unió vezetése a fejét csóválja. A háttérben pedig a két igazi geopolitikai szereplő, az USA és Oroszország, a szép szavak ellenére, változatlanul a konfliktus tartósításában serénykedik.


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Európa ohne szuverenitás

2015. szeptember 4-én nagyjából 1000 migráns elindult gyalog a budapesti Keleti-pályaudvartól Bécs felé. Néhány órával később az osztrák és a német kancellár is meghajolt a migránsok akarata előtt.

„A legmegdöbbentőbb mégis az, ahogyan a részvétet adagolják – hol megnyitva, hol elzárva, mint egy csapot” (George Orwell)

„Valami téboly.” (Vlagyimír Bukovszkij)

2015. szeptember 4-én nagyjából 1000 migráns elindult gyalog a budapesti Keleti-pályaudvartól Bécs felé. Néhány órával később az osztrák és a német kancellár is meghajolt a migránsok akarata előtt. Hogy kerülhetett erre sor? Hogy érték el ezt, miközben a hétfői magyar kísérletre hogy vonaton továbbítsák őket, lényegében az osztrák határellenőrzés visszaállítása volt a válasz?


Megadja Gábor
Megadja Gábor eszmetörténész

Néhány tanulság

Az ember megpróbál higgadtan beszélni a menekült/bevándorló-ügyről. Egyre nehezebb. Próbáljuk meg, és egyszer végre próbáljunk meg a józan észhez fordulni, amit – látva a megnyilatkozások többségét – sehol sem találunk.

1. A liberálisok, és egyes ellenzéki prominensek tartoznának némi bocsánatkéréssel, amit épp annyira fog bárki megkapni tőlük, mint Petrás Mária. Ugyanis még pár hónappal ezelőtt is „álproblémának” minősítették a bevándorlás kérdését, amit a „kormány generált”, természetesen azért, hogy elterelje a figyelmet Paks 2-ről és Mészáros Lőrincről. Az elterelés annyira jól sikerült, hogy már nem csak ők, hanem egész Európa menekültválságról beszél, a kivételesen kompetens vezetői is – milyen szerencse, hogy ilyenjei vannak! – karitatív generátorokról. Ha igazat írtak volna, ők most mind vétkesek elterelés bűnében.

2. A józanság azért lett hiánycikk, mert a polarizált vélemény mindig a leghangosabb. Akik csak egy természetes emberi érzelemre – a szimpátiára – hallgatnak, azok szemében mindenféle határzár, bevándorlás-korlátozás ördögtől való, embertelenség; akik szerint pedig ide senki ne jöjjön be, azok szerint akár meg is dögölhetnek a gyerekek a Keletinél. Először is, a szükséghelyzetben való segítségnyújtás, emberségesség még nem a nemzet öngyilkossága. Másodszor, ez az akut segítségnyújtás nem ment fel senkit az alól, hogy hosszabb távon gondolkodjon. A dolog nehézsége abban áll, hogy mindkét elvet szükséges érvényesíteni: egyrészt segíteni kell, másrészt szigorú korlátok közé kell szorítani a bevándorlást.  


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Újságírás a tényeken túl

A blődség blődség marad, akkor is, ha a The Economistban jelenik meg.

„Let them in, let them earn” címmel jelent meg a napokban egy írás The Economist brit hetilap honlapján. A cikk arra vállalkozik, hogy bebizonyítsa: Európa érdekében áll a modernkori népvándorlással útra kelő több millió bevándorló befogadása. Nem is vesztegetnék szót az írásra, ha nem a világ legtekintélyesebbnek tartott gazdasági hetilapjában jelent volna meg.

A cikk kezdi az unásig ismert közgazdasági érvvel: az elöregedő Európának kellenek a fiatal, erős, friss munkáskezek. Bevallom, én már itt elmerengek, mint egyszeri bölcsész a romkocsmában: a The Telegraph brit napilap által hivatkozott tanulmány szerint ugyanis az elmúlt 17 évben az Európán kívülről érkezett bevándorlók £117,9 milliárd veszteséget generáltak az Egyesült Királyságnak, vagyis ennyivel kevesebb adót fizettek be, mint amennyi transzferben (segély, oktatás, egészségügyi ellátás, stb.) részesültek. (Ugyanebben az időszakban az Európából érkező migránsok hozzájárulása a brit költségvetéshez – befizetett adók mínusz kapott szociális transzferek – pozitív volt, £4,4 milliárd többletet termelve.) A statisztikák szerint tehát a bevándorlók elsősorban nem szorgos munkáskezeket jelentenek, hanem további terhelést a már most is nehezen fenntartható európai szociális ellátórendszereknek.