Megyery Gerda
Megyery Gerda politológus

Multikulti másként

Vajon melyik az az európai ország, ahol az iszlám szélsőségesek már a kormányrúd közelébe jutottak?

Köztudott, hogy számos európai radikális jobboldali párt áll valamilyen formában orosz befolyás alatt. Eszünkbe juthat a jobbikos KGBéla esete vagy éppen a francia Nemzeti Front kampányfinanszírozási botránya. Van azonban ma Európában egy olyan párt, amelyben nem az oroszok, hanem a szélsőséges iszlamisták szereztek befolyást. Ez a párt ma kormányon van. Ez a párt a svéd Zöld Párt.

(A Zöld Párt társelnöke, Asa Romson a szeptember 11-i terrortámadásokat "balesetnek" nevezte.)


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Merre tovább, Jobbik?

Vona teljhatalomra törekszik pártjában. Hogy sikerül-e elérnie célját, azt ma még ő sem tudhatja biztosan.

(Vona Gábor a Magyar Gárda megszüntetése elleni tüntetésen 2009-ben.) 

Sokakat váratlanul ért Vona Gábor bejelentése, hogy megvétózza a Jobbik három népszerű alelnökének – Apáti István, Novák Előd és Szávay István – újraválasztását a következő tisztújító kongresszuson. „Elindulhatnak, de nem lesznek alelnökök” – fogalmazott a pártelnök. A bejelentés hatására megindultak a találgatások arról, hogy vajon milyen indokok állhatnak a barátságtalan gesztus hátterében. Az ügy hamar „radikálisok kontra mérsékeltek” színezetet kapott, a pártelnök lépését sokan a Jobbikon belüli radikális irányzat képviselőivel szembeni leszámolásként értelmezték. 


Galló Béla
Galló Béla politológus

Vona a sógorokra figyelhet

Nem biztos, hogy Lengyelország után a szomszédos Ausztriának is szélsőjobbos államfője lesz. Nem biztos, de kizárva sincsen. Mivel vasárnap a sógoroknál senki sem érte el az abszolút többséget, négy hét múlva újabb forduló következik, immár csak az első két helyen végzett induló között.

(Heinz-Christian Strache pártelnök és Norbert Hofer, az FPÖ elnökjelöltje.)

Norbert Hofer, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) jelöltje, „kissé” rácáfolva az előzetes közvélemény-kutatásokra (nota bene, az ilyesmit szinte illik már bekalkulálni), jócskán megelőzte a zöldek emberét, Alexander der Bellen urat. Kettejük közt a múlt héten némi előnyt jósoltak der Bellen javára, ehhez képest Hofer több mint 13 százalékot vert rá, legalábbis így fest a helyzet a hétfő esti szavazat-összesítés előtt. 13 százalék mindenképp tetemes különbség, fölöttébb messze van a hibahatártól, kíváncsian várjuk hát az osztrák kutatók szakmai magyarázkodásait.


Máthé Áron
Máthé Áron történész

1916: vissza a térképre – ír történet

Írország nagyon hosszú ideig jobbára csak földrajzi-kulturális fogalomként létezett. Nagyjából másfél ezer évig hiányzott az önálló politikai egység a zöld szigeten.

(Állami megemlékezés az 1916-os ír felkelés 100. évfordulóján.) 

Ennek ellenére a nagyobb hullámban érkező külső hódítók – vikingek majd utánuk az angolok normann urai – fokozatosan beolvadtak az írek közé. A 16. századra azonban végleg angol uralom alá került a sziget egésze, és lassanként az ír nyelv is visszaszorult egy-egy kisebb tájegység apró falvai közé. A pusztítást Cromwell és kicsit később Orániai Vilmos protestáns seregei tetézték be. Furcsa volt ez a pusztítás: egyes templomokon és hosszabb ideig ellenálló városokon kívül az ír sziget történelmi emlékei nagyjából épen maradtak – viszont a lakossággal az angolok nem bántak kesztyűs kézzel, sőt, még a fákat is kivágták, hogy semmiféle rejtekhely ne maradjon a szabadlegények számára. Nagyjából ekkortájt itthon, Magyarországon a török már szinte teljesen legyalulta a terepet, és a felszabadító háborúk során a Habsburg csapatok már csak a rombolás munkáján az utolsó simításait végezték el. Az angol-ír háborúk utáni betelepítés („The Plantation”) során az angolok hiába próbálták átformálni Írországot, valami dacos összetartozás-tudat megmaradt. Az 1798-as felkelésük idején az ír nacionalisták már angol nyelven fogalmazták meg követeléseiket. A felkelés idején egyébként mindkét oldal véres atrocitásokat követett el, az angolok több száz foglyot végeztek ki – ehhez képest még a Haynau-féle rémuralom is szeretetszolgálatnak tűnhetne. A felkelés leverése után az írek ügye elveszettnek tűnt, bár a nyugtalanság fel-felütötte a fejét a szigeten. Végül tragikus módon egy természeti csapás változtatta meg a helyzetet.


Megyery Gerda
Megyery Gerda politológus

Taktikai visszavonulás

Brüsszel kommunikációs fordulattal próbálja menteni a bőrét, hiszen a júniusi brit népszavazás sötét fellegként lebeg az európai elit felett.

(Jean-Claude Juncker.)

Túlszabályozottság, visszaszoruló szubszidiaritás, népszerűségvesztés. Így jellemezte a minap Jean-Claude Juncker az Európai Unió működését. A Európai Bizottság elnöke szerint az Unió túlságosan beavatkozik a polgárok életébe, és azokon a területeken is szabályokat alkot, amelyeket jobb lenne nemzetállami szinten kezelni. Juncker az EU népszerűségvesztéséről is beszélt, belátva, hogy az Unió elsőbbségének hangsúlyozását ma már nem fogadják pozitívan az európai polgárok.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Helmut Kohl: Aggódom Európáért!

Aggodalom Európáért. Felhívás. Helmut Kohl könyvének címe azt üzeni, hogy Európa rossz irányba fordult, és a (nyugat-)európaiak, köztük a németek félelmeit az exkancellár is osztja. A cím egyben kritika is az Európát és az EU-t jelenleg vezető brüsszeli és berlini politikusok felé, akik szemmel láthatóan nem képesek a politikai vezetésre, és a vén kontinens előtt álló kihívások kezelésére.

(Orbán Viktor és Helmut Kohl.)

Helmut Kohl 2014-ben írt dolgozata ma is aktuális, ám a most megjelenő magyar kiadást a “német egység atyjának” új előszava és Orbán Viktor miniszterelnök bevezetője teszi még aktuálisabbá.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Nácizmus nincs, de igény lenne rá

Legalábbis nehéz másként értelmezni a tényt, hogy Brüsszel idén közel 600 ezer euróval támogat neonáci mozgalmakat.

Az Európai Parlament idén januárban 400 ezer euróval támogatta a Szövetség a Békéért és a Szabadságért elnevezésű összeurópai neonáci párt alapítványát. Az EP a minap további 196 ezer euróval toldotta meg a neonáci mozgalom büdzséjét. Az Európai Unió az idei évben tehát már több, mint 185 millió forinttal támogatott egy neonáci pártot illetve annak alapítványát.

(A görög Arany Hajnal is tagja a Szövetség a Békéért és Szabadságért összeurópai pártnak.)


Galló Béla
Galló Béla politológus

Rést a Fideszen

Most először kínálkozik lehetőség arra, hogy a szocialisták valóságos problémákkal valóságos réseket üssenek a Fideszen, ezzel indokolta pártelnöki ambícióit Molnár Gyula, aki egyúttal azt is kilátásba helyezte, hogy a „belső kakaskodások” helyett új alternatívát fog bemutatni.

(Molnár Gyula az MSZP negyedik elnökjelöltje.) 

Következésképp abba a kórusba sem kívánna automatikusan belesimulni, amely szerint a pártban semmi sem működik jól, és azzal sem ért egyet, hogy minden bajról a „régi motorosok” tehetnek. Persze nem tervez restaurációt, csak rehabilitációt, magyarán nem a régi pártvezetést akarja visszahozni, csupán a régiek közül aktivizálna néhányat. 

Mindebből a pártpolitika nyelvi körmönfontságait pontosan olvasók máris kitalálhatják, hogy kik is állhatnak Molnár Gyula mögött. Nyilván a kiszemelt „néhányak”.  


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Pukli: bukás tündöklés nélkül

A polgári elégedetlenség korábbi tüze már csak halványan pislákol: a ma reggeli pedagógussztrájk nem jutott túl a Nagykörút határain.

(Demonstrálók a Teleki Blanka Gimnázium előtt.)

Amikor már a balliberális orgánumok is sikertelennek minősítik Pukliék és Gallóné mai demonstrációját, az egyet jelent azzal, hogy senkit sem érdekelt. A reggeli munkabeszüntetésnek ugyanis sikerült alulmúlnia a korábbi, a pedagógusok mindössze 2%-át megmozgató sztrájkot is. Mindez az Index tálalásában így hangzik: Öt ok, ami miatt csendesebb lett a tanári tiltakozás. Ami persze nagyjából olyan eufemizmus, mintha a Charlie Hebdo merényletről szóló cikknek azt a címet adták volna, hogy „Nem indul zökkenőmentesen a nap a francia vicclapnál”.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

250 000 új “európai” Szíriából! Na jó, de évente???

Itt a legújabb próbaléggömb. A Welt am Sonntag ismertette egy berlini agytröszt tervét, miszerint az EU-Törökország megállapodás alapján 250 000 Törökországban élő szír menekültet kellene közvetlenül Európába hozni. Ez a papír nem is érdemelne nagyobb figyelmet, de egészen véletlenül ez a terv is úgy illeszkedik a többi berlini és brüsszeli javaslathoz, mint “két kicsi Lego”.

(A görögországi Idomeniben a migránsok Németország segítségét kérik.)

A most ismertetett terv arra épít, hogy a márciusban megkötött Törökország-EU megállapodás már megnyitotta a kaput a Törökországban regisztrált menekültek Európába utaztatása előtt. Igaz, a hivatalos megállapodás csak a március 20-a után Görögországba érkezett migránsok létszámára vonatkozik, akiknek a száma március vége óta ráadásul drasztikusan csökken.


Révbe ért a cukiságkampány

2010-es ígéretéhez híven jól karanténba zárta az MSZP a Jobbikot. Annyira, hogy most közösen akartak akciózni a vasárnapi boltzáras népszavazás ügyében. Bár nagyot koppantak a szocialisták, hogy kihúzták a lábuk alól a témaszőnyeget, az is bebizonyosodott: 6 év még az antifasiszták életében is nagy idő.

(Vona Gábor a Magyar Gárda rendezvényén.)

Minap jelentette be Gőgös Zoltán, hogy szívesen fogadják – pontosabban: fogadták volna – a Jobbik felajánlott segítségét a vasárnapi boltzár feloldásáról tervezett népszavazási aláírásgyűjtésben, mert a Jobbiknak is ott a helye „az össztársadalmi ügyekben”. Az MSZP elnökhelyettese azért a koalíciós tárgyalásokat – még? – kizárta, de a riporteri felvetést, miszerint korábban nem nagyon akartak együttműködni a Jobbikkal, Gőgös jóformán még ki is kérte magának, rögzítve, hogy hányszor és hogyan működtek együtt Vona Gáborékkal például a Parlamentben.



Megadja Gábor
Megadja Gábor eszmetörténész

Vasárnap után

Nem is az lesz az érdekes a kormány mai bejelentése után, hogy mi fog történni, hanem hogy milyen módon fog reagálni a szövetséges értelmiség a történtekre. Akadnak sejtések.

(Kép forrása: itt.

Mindezidáig ugyanis az értelmiség jellemzően ellenezte a népszavazást: 2008, szociális, populista stb. Ebből kirajzolódott egyfajta demokrácia-kép. E kép alapján az értelmiség alapvetően irtózik a nép közvetlen akaratnyilvánításától, főleg a népszavazástól. A népszavazás korlátozandó intézmény volt a haladó értelmiség felfogásában, hiszen az lebontja a fékeket és ellensúlyokat, az alkotmányosságot, a parlamentarizmust, miegymást. Futószalagon érkeztek az obligát Tocqueville-és Acton-idézetek (mindig ugyanazok).


Galló Béla
Galló Béla politológus

Lesz-e kötelező kvóta?

Ha az Európai Bizottság, úgy hírlik, ragaszkodik a kötelező migráns-kvótához (leánykori nevén a „méltányos elosztáshoz”), javaslata bekerül az Unió döntéshozatali labirintusába. Pestiesen szólva, esélyei innentől kezdve neccesek.

Ha az Európai Parlament és az Európai Tanács első olvasatban rábólint az ügyre, akkor oké, akkor nem rezeg a háló, a kvóta kötelező lesz. Csakhogy ez a rezzenéstelen harmónia aligha valószínű, mert a Parlament már ebben a körben módosíthatja a javaslatot, mondván, hogy a Bizottság előbb a lakossággal is konzultáljon, akarja-e a kvótát, hiszen ez amúgy is a feladatai közé tartozik.

(Tüntetés az illegális bevándorlás ellen Lengyelországban.


Ifj. Lomnici Zoltán
Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Brüsszel legújabb döntése nem keresztezi az Iszlám Állam terveit

A migrációs krízist folyamatosan érdemes rövid és hosszú távú történelmi távlatból szemlélni. Már a prehisztorikus korban is tapasztalható volt a népvándorlás, mint egy adott közösség fennmaradásának, megélhetésének kényszere, lehetősége, a más vagy éppen további területek meghódításának vágya.

(Migránsok a görög-macedón határon.) 

Ernst Georg Ravenstein volt, aki kidolgozta a modern kori migráció első elméletét, rámutatva a „push and pull” tényezők alapvető jelentőségére a népességmozgás kiváltásában (a „push”-faktorok a taszító, a „pull”-faktorok a vonzó tényezőket jelentik - Janovics Anna: Migráció az Európai Unióba). Ravenstein 1889-ben napvilágot látott, A migráció törvényei című könyvében írja:„Egy pillanatra sem kérdőjelezem meg, hogy a migráció elsődleges, ámbár nem egyetlen okát az ország egyik részének túlnépesedésében kell keresni, miközben másutt feltáratlan erőforrások léteznek, amelyek a jövedelmező munka számára nagyobb ígéreteket tartogatnak.”

A modernkori népvándorlásnak azonban lehetnek más mozgatórugói és vetületei. Minősített eset, amikor egy központi hatalom (Brüsszel) megpróbálja a „pull”, azaz vonzó faktorokat természetellenes beavatkozás útján megerőszakolva, a migrációs folyamatokat maga generálni.  


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Német tervek: Ez vár ránk, és a migránsokra!

Kibújt a szög a zsákból: A legújabb berlini és brüsszeli tervek egyértelművé teszik, hogy a migránsokra pusztán olcsó munkaerőként és demográfiai faktorként tekintenek. Szó sincsen már polgárháborús menekültekről, emberségességről és a nemzetközi humanitárius egyezmények betartásáról. Immáron az is kiderült, hogy a bevándorlók integrációjának társadalmi és gazdasági költségét az európaiaknak kell(ene) viselniük, miközben a haszon — a globalizáció szabályai szerint — ismét a multicégeknél csapódik le.

(Pakisztáni migránsok várakoznak a Leszbosz szigeti Moria traznitzóna előtt.) 

Többen feltételezték, hogy a berlini és brüsszeli elitek az Európa peremén feltorlódott migránstömeg egy részének (1,5 millió embernek) a beengedésével 2015-ben “kész tényeket” akartak teremteni. Ahogy Merkel kancellár a ködösítő “újbeszéd” fogalmaival mondta: “Már itt vannak a migránsok, nem tudunk mit tenni!”.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

A Panama-papírok

Miközben a szólamok szintjén Brüsszel háborút indított az offshore-lovagok ellen, a minap bizonyossá vált, hogy a panamázás a nyugat-európai elit egyik kedvenc szabadidős tevékenysége.

(Kép forrása: itt.)

A világsajtó vezető híre az elmúlt napokban a mintegy 11 millió titkos dokumentum kiszivárgásából keletkező offshore-botrány volt. A rosszhírű Mossack Fonseca panamai székhelyű ügyvédi iroda nyilvánosságra került belső irataiban több mint kétszázezer offshore cégről szerepelnek adatok.


Megyery Gerda
Megyery Gerda politológus

A tolerancia agressziója

A német közszolgálati tévécsatorna újabb mérföldkövet lépett át az ideológiai átnevelés leplezetlen gyakorlatában. Az eredmény már-már félelmetes.

A hétvégén a német ZDF-Neo, fiataloknak szóló közszolgálati csatorna egy sokkoló videót tett közzé. Az alkotás legfőbb üzenete, hogy a tolerancia, ha kell tűzzel, vassal fogja kiírtani legyőzni az intoleranciát. Ennek a harcnak pedig bizony Németország lesz a zászlóvivője. Mint a videó alatti leírásban szerepel: „Európa felfordult! Európa olyan gyengének érzi magát, hogy 0,3 százaléknyi menekülttől fenyegetve érzi magát”.

(A videó egyik képkockája, amelyen a toleráns Németország tagjait láthatjuk.)


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Biszku Béla hagyatéka

„A pártnak semmi esetre sem szabad minden kérdésben előtérbe kerülnie. A pártnak irányítani kell, de nem formálisan.” (Biszku Béla, 1956. november 11.)

(Fotó: MTI/Kászoni László)

Az utolsó nagy kommunista főnök, Biszku Béla 94 éves korában elhunyt. Nagy kár, hogy úgy távozott el erről a világról, hogy nem mondhatott a szabad Magyarország bírósága ítéletet fölötte. Ami utána maradt, az sajnos nem más, mint poszt-kommunizmus, vagyis a befejezetlen rendszerváltozásunk húsz éve. Ezalatt a két évtized alatt nemcsak a szimbolikus téren kellett óriási csatákat vívni, hanem a vezető kommunistáknak sem görbült a hajuk szála sem.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Pozsgay Imre / 1987-1990/

A cím, az ifjabbak kedvéért, talán magyarázatra szorul. Bibó Istvánról tartották úgy, hogy neve mellé a fejfájára ezt kellene majd írni: 1945-1947. Azaz a II. világháború utáni magyar demokrácia születési és halálozási dátumát, amikor még Bibó esélyesnek láthatta megvalósulni mindazt, amiért írásaiban küzdött.

(Pozsgay Imre.) 

Pozsgay Imrének politikusként három esztendő jutott. Nála többet kevesen tettek a rendszerváltozásért, s jobban csalódni se sokan csalódhattak benne.

Mi történt ez alatt a három év alatt?


Megyery Gerda
Megyery Gerda politológus

A következő célpont Magyarország?

A határzár után most a terrorkészültség lett nevetség tárgya a balliberális médiában. Pedig a helyzet véresen komoly.

(Kép a megerősített határvédelemről.)

Egy évvel ezelőtt a balliberális média jelentéktelennek aposztrofálta az illegális bevándorlás problémáját. A déli határzár építését nevetség tárgyává próbálták tenni, egyszerre bélyegezve feleslegesnek és hatástalannak. Hamar kiderült azonban, hogy csúnyán melléfogtak ezzel az iránnyal. A bevándorlás nem a Fidesz által kreált álprobléma, hanem az EU történetének egyik legnagyobb válsága.

Most, amikor Magyarország a létező leghalálosabb terrorszervezettől kap fenyegetést, a balliberális tábor megint a régi lemezt teszi fel. A Soros-média a magyar emberek biztonsága érdekében tett kormányzati intézkedéseken élcelődik, és még az Iszlám Állam fenyegetése után is azt állítják, hogy „nem létező háborút vizionál a magyar kormány.” 


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

2%

Valószínűleg már ez is erős túlbecslése a ma reggeli sztrájkban résztvevő pedagógusok arányának.

A ma 8:00-tól 9:00-ig tartó „polgári engedetlenségről” a balliberális sajtó hangzatos szalagcímekkel számolt be. A cikkeket olvasva az embernek az a benyomása támad, hogy Magyarországon egy órára megállt az élet. Ha azonban a Soros-média beszámolóinál árnyaltabb képet szeretnénk kapni a reggeli akció „jelentőségéről” akkor vessünk egy pillantást a tényekre:


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Időtlen hülyeség

Az európai ember válságának egyik tünete önmaga állandó megkérdőjelezése. A történelmi időből kilépni ugyan nem lehet, de mégis, sokan igyekeznek kulturális gyökereinket kritizálni. Ha mindezt tudományos jelleggel próbálják megtenni, a közmegegyezéssel elfogadott ügyek felforgatására, akkor nagyon erős bizonyítási igénynek kell eleget tenni, ha valaki ezt komolyan gondolja. Persze sok esetben egyszerűen csak napi, máról holnapra múló politikai aprópénz-uzsoráról, vagy valamiféle személyes rövidzárlatról lehet szó.

(Kép forrása: itt.)

Nemrég az egyik baloldali-liberális hetilap olyan interjút közölt egy történésszel, amelyből az derült ki, hogy Mindszenty József megveszekedett antiszemita lett volna. Az állítások alapja egy hosszú tanulmány, amely egy baloldali örökséget képviselő műhely folyóiratában jelent meg. A szöveg méltó utóda a kommunista hatalomátvétel éveiből az sajtótermékeknek, tudományos formában persze.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Pukli, az űrhajós

Milla, “bohócforradalom”, “Százezren az internetadó ellen”, “60 ezren a MAGÁN nyugdíjukért”, “Rendszerbontó népszavazás” – emlékszik még valaki ezekre a komoly elánnal induló, egy-egy eseményen akár nagy tömeget is megmozgató “civil” mozgalmakra? Ha azt hittük, kétszer, vagy többször nem lehet ugyanabba a folyóba lépni, akkor tévedtünk. Vajon a “tanárlázadás” is elődjei sorsára fog jutni? A nagy indulótömeg idővel lemorzsolódik, és marad egy-két politikai űrhajós, akik az ellenzéki univerzumban állnak pályára.

(Pukli István a Teleki Blanka Gimnázium kapujában.)

Többen látnak hasonlóságot a mostani és a korábbi kormánybuktatónak induló, tiltakozó mozgalmak között. Kézenfekvő kifutás a politikai párttá válás, ám meg nem értett géniuszból ellenzéki politikai pártocskából jelenleg túlkínálat van. Legjobb példa erre Kónya Péter sokadik szervezete, az SZKP, a “Szolidaritás a Köztársaságért Párt”.


Megadja Gábor
Megadja Gábor eszmetörténész

Brüsszel, március 22.

Robbantottak Brüsszelben. A precedensek alapján minden valószínűség szerint ferences szerzetesek vagy haszidok tehették. Ezt már csak azért is feltételezhetjük, mert az érzékenyítő tréning éllovasai szerint a terrorista az terrorista, nincs neki eszméje, a vallás pedig vallás, punktum. (Kivéve a béke vallását.) Ez az írás elvileg azon a csúnya előítéleten alapult volna, hogy az elkövetők iszlamisták – és mit ad Isten, valóban azok. Sokan lepődtünk meg.

(Belga rendőrök és mentők a brüsszeli metróban történt robbanást követően Mallbeek állomásnál.)

Amikor annak idején néztük a Monty Pythonokat, jókat mulattunk a Lorettás jeleneten, meg azon, amikor az Élet értelmében megkérdi az orvost az anyuka, fiú-e vagy lány a gyerek – az orvos meg azt válaszolja, korai még a szerepek ráerőltetése. Ezek a jelenetek mára egy dokumentumfilm részeit képezhetnék.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Mi kell még?

Nicolas Sarkozy volt francia elnök tegnap egy tévéinterjúban azt nyilatkozta: ki kéne már mondani végre, hogy Európában háború van. Ekkor még nem tudhatta, hogy szavait az alig 12 órával később Brüsszelben elkövetett, emberéleteket követelő terrortámadások teszik még kézzelfoghatóbbá.

(A brüsszeli Zaventem repülőtér a robbantások után.)

A reggeli támadásokban nem a halálos áldozatok száma, vagy a merényletek trivialitása a legborzasztóbb, hanem az, hogy a belga fővárosban közel négy hónapja rendkívüli biztonsági készültség van érvényben. A terroristák pedig nem az utcán vagy egy szórakozóhelyen, hanem kiemelt védelem alatt álló helyeken robbantottak. A Zaventem repülőteret szabályosan telepakolták bombákkal. A támadások másik helyszínét, Maelbeek metrómegállót pedig csak néhány perc séta választja el az Európai Bizottság és az Európai Parlament épületeitől. A támadással azt jelezték, hogy ott csapnak le, ahol csak akarnak. 


Galló Béla
Galló Béla politológus

Szalmaszálakból kötelet fonni?

Élénkülget az élet az MSZP-ben, pártelnököt keresnek a szocialisták, mintha a problémák megoldása az elnökcserén múlna.

Tóbiás József kihívóit kizárólag a nevük különbözteti meg egymástól, politológus legyen a talpán, aki markáns különbségeket fedez fel Molnár Gyula, Harangozó Tamás és Szanyi Tibor között, már ami a bennük rejlő Messiás-potenciált illeti.

(Szanyi Tibor, az MSZP európai parlamenti képviselője.) 

Igaz, Szanyi Tibor „tökös” balfordulatot hirdet, de hát nem ezt ígéri – visszafogottabb jelzőket használva – megválasztása óta Tóbiás is?


Most akkor mi is a baj az oktatásban?

A köznevelés 2010 utáni átalakítása a magyar oktatás 1990 óta mélyülő problémáit a gyökerénél fogva orvosolja.

(Pedagógustüntetés március 15-én.)

A McKinsey tanácsadó cég 2007-es korszakalkotó tanulmányában rámutatott, hogy összesen három tényezőn múlik egy oktatási rendszer sikere. Az első és legfontosabb, hogy tanáraink mennyire tehetségesek. A második, hogy ha már tehetségesek, rendelkeznek-e olyan tanítási módszerekkel, amelyekkel le tudják kötni a diákok figyelmét. A harmadik kiemelkedően fontos szempont, hogy az oktatási rendszer képes legyen a családi háttérből adódó egyenlőtlenségeket mérsékelni. Vagyis hogy a budai jólétbe és az ózdi nyomorba beleszületett gyerek sorsa ne pecsételődjön meg már születésének pillanatában. Mindezek tükrében vegyük górcső alá a magyar köznevelési rendszer állapotát és a 2013 utáni, jelenleg hevesen vitatott reformokat.


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Multikulti kereszténység?

Az újkori népvándorlás eseménysorozata a felszínre hozott néhány a kor liberális főáramához méltó jelenséget a keresztény egyházak berkeiből.

Az egyik ilyen – talán a legextrémebb példa – az a bizonyos svéd leszbikus püspök asszony volt, aki eltávolította volna a muszlimokat sértő jelképeket – például a kereszteket – a templomokból. Sőt, biztos, ami biztos, még Mekka irányát is kijelölte volna. Az eset, mint a szélsőliberális európai társadalom különösen is abszurd megnyilvánulása vonult be a köztudatba.

(Muszlim bevándorlók imádkoznak a római Colosseumnál.)


Németország: mindenki vesztett

A vasárnapi németországi tartományi választásokon valójában senki sem nyert, kivéve persze a jobboldali populista AfD –t. Hiába tudta mindhárom tartományban az éppen aktuálisan kormányzó párt megőrizni elsőségét, ha egyfelől elvesztették természetes koalíciós partnerükkel a továbbkormányzás lehetőségét, másfelől pedig a győzelem ellenére is komoly visszaeséseket kellett elkönyvelniük.

(Frauke Petry, a jobboldali populista Alternatíva Németországnak (AfD) vezetője)


Galló Béla
Galló Béla politológus

Kezdenek Európához hasonlítani

A német választások eredményeiben semmi meglepő sincs. Féligazság, hogy a három tartományban Merkel asszonyt a migrációs-politikája miatt büntették a szavazók. Korántsem csupán erről és nem csak róla szólt a múlt vasárnap. A mélyben ennél összetettebb folyamatok zajlanak.

(Kép forrása: itt.)

A jó ideje tartó és a világválság után sem módosuló neoliberális gazdaság- és társadalompolitika a fejlett Európában lassan, de biztosan rágja szét a korábbi jóléti modell minden szegmensét. Az európai középosztály magabiztos egzisztenciális közérzete már a múlté. A globalizáció számukra sem fenékig tejfel, a kelet-európai bővítéssel folyamatosan erősödik köreikben a szociális sovinizmus, most pedig a sokféle kockázatot hordozó migráns-áradat veszélyezteti amúgy sem acélos komfortérzetüket. A középosztály nyugtalan, márpedig a történelem álmoskönyve szerint sosem jó, ha a középosztály ideges.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

A Pukli Párt

Mit kíván a magyar nemzet? Igen, kitalálták: egy újabb balliberális pártot.

(Pukli István a március 15-i tüntetésen.)

A március 15-i tanártüntetés szervezői két dolgot szeretnének elhitetni a világgal. Egyrészt azt bizonygatják, hogy szigorúan szakmai célokért küzdenek, a pártpolitika távol áll tőlük. Másrészt pedig azt a látszatot próbálják kelteni, hogy támogatottságuk napról napra növekszik, szinte az egész ország mögöttük áll. Jól hangzó állítások, a kár csak az, hogy egyik sem igaz.


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Március 15. A magyar szabadság napja

Az ezer éves magyar államiság második ötszáz évében a magyar politikusok és gondolkodók számára állandó problémát jelentett egy-egy kiemelt birodalmi központhoz való viszonyulás kérdése. Ez a birodalmi központ az évszázadok sűrűjében általában Bécs volt. Külön érdekesség, hogy a birodalmi központból kiszemelt célok és törekvések majdnem mind zsákutcának bizonyultak, míg a magyar érdekek valamiért szinte mindig egybeestek – volna – az összbirodalom hosszú távú, valódi érdekeivel.

Magyar vagyok. Büszkén tekintek át 
A múltnak tengerén, ahol szemem 
Egekbe nyúló kősziklákat lát, 
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.

(Petőfi)

(Zászlófelvonás katonai tiszteletadással az 1848-49-es szabadságharc 168. évfordulóján az Országház előtt, a Kossuth Lajos téren 2016. március 15-én. Fotó: MTI/Máthé Zoltán)


Megyery Gerda
Megyery Gerda politológus

Ügyeletes rettegők

Szerda délután a magyar kormány migrációs válsághelyzetet hirdetett az ország egész területére. Az ügyeletes rettegők fel is tették a régi lemezt: „Aggódunk!”

Pintér Sándor belügyminiszter a döntést azzal indokolta, hogy a balkáni-útvonal lezárása miatt feltorlódott – jelenleg körülbelül 15 ezer főt kitevő – embertömeg mozgása bármikor kiszámíthatatlanná válhat, ezért megelőző lépéseket kell tenni a határok biztosítása érdekében.

(Migránsok ostromolják a görög-macedón határon épült biztonsági kerítést.)


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Itt a Simicska-Jobbik-tengely?

Tavaly láttuk már Vona Gábort óriásplakáton kiskutyát simogatni. Most megnézhetjük, ahogy Simicska simogatja az ölébe gömbölyödő radikális pártvezért.

(Simicska Lajos. Kép forrása: itt.)

Közhely, hogy a politikát elsősorban az érdekek mozgatják. Ez eddig rendben is lenne. A teljes elvtelenség azonban – amikor egy politikus vagy párt rövid idő alatt 180 fokos fordulatot vesz – aláássa az adott politikai szereplő hitelességét.


A kvóta véget vet a szabad mozgáshoz való jogunknak!

A kötelező betelepítési kvóta lényege, hogy a menekültügyi eljárást egy központilag meghatározott uniós tagállam folytatja le. Ezt a központi akaratot pedig nyilvánvalóan csak az uniós tagállamok közötti belső határellenőrzéssel lehet biztosítani. A kvóta tehát Schengen és a mi szabad mozgáshoz való jogunk halálos ítélete is egyben.

(Migránsok verekednek a Görögországot és Macedóniát elválasztó határkerítés görög oldalán, Idomeni közelében lévő sátortáborban.)

A kötelező betelepítési kvóta az európai menekültügyi rendszerre háruló rendkívüli és megnövekedett terhelésre adott uniós válasz kíván lenni. Az elgondolás kiindulópontja, hogy a menekültügyi kérelmek mostani elosztási rendszere (amit Dublin III-nak vagy csak egyszerűen dublini rendszernek hívunk) alkalmatlannak, igazságtalannak és kontraproduktívnak bizonyult a mostani megnövekedett migrációs nyomás kezelésében.


Megyery Gerda
Megyery Gerda politológus

Népszavazás, a testet öltött Gonosz

Az Európai Unió jövőjét befolyásoló magyar, brit és holland népszavazás nem a brüsszeli elit érdekeit szolgálja, ezért minden irányból megkezdődött a referendumok aknázása.

(Kép forrása: itt.)

Három népszavazás is lesz az elkövetkező hónapokban, amelyek döntőek lehetnek az Unió jövőjét illetően. Áprilisban Hollandiában tartanak referendumot: a választópolgárok arról dönthetnek majd, hogy országuk támogassa-e az Európai Unió és Ukrajna közötti társulási szerződést. Júniusban a britek szavaznak arról, hogy az Egyesült Királyság kilépjen-e az EU-ból. Orbán Viktor pedig február végén jelentette be, hogy a magyarok népszavazáson dönthetnek majd a kötelező betelepítési kvótáról.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Így csapja be magát Európa

Hitetlenkedve olvastam az uniós csúcsról született első beszámolókat. A főként német sugallatra íródott, hurrá-optimizmustól sugárzó cikkek teljes mértékben ignorálják a valóságot.

(Kép forrása: Universal Pictures.)

Miről is szóltak az első beszámolók? Lényegében megoldódott a török-ügy, „az EU és Törökország megállapodtak a migrációs válságkezelés tervének átfogó elveiről”, a két ország „elfogadott egy javaslatot a migrációs válság kezelésére”, gyakorlatilag tehát az egész migrációs krízis rendeződött. Mindenki nyugodtan hátradőlhet és megfeledkezhet a déli határzárról – sugallják a cikkek. A nyugati sajtó láthatóan nem hajlandó tudomást venni a tényekről. Arról, hogy a vasárnapi csúcson semmilyen megállapodás nem született Európa és Törökország között. De talán jobb is ez így, mert azzal a javaslattal, amiről az alkudozás folyt, Európa ismét csak becsapja magát.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Merkel: egy koki az EU-tól hétfőn, egy saller a szavazóktól vasárnap

“Áttörés”, vagy “az általunk ismert EU vége”? Az aktuális brüsszeli migránscsúcs sem hozott érdemi eredményt, ezért tíz nap múlva egy sokadik találkozón folytatódik a birkózás: Berlin és Brüsszel sokadszorra fut neki a kötelező betelepítési kvótának, amiről az európaiak többsége hallani sem akar. Merkel kancellárnak a megbízhatatlan törökök és az egyre kritikusabb tagországok mellett még egy érdemi ellenféllel is szembesülnie kell: a német szavazókkal, akik a hesseni helyhatósági választáson mutattak piros lapot a bevándorlásbarát berlini nagykoalíciós pártoknak. Most vasárnap ráadásul további 3 német tartományban lesz választás…

A sokadik, és vélhetően nem is az utolsó migrációs csúcstalálkozó tanúi lehettünk a minap. A mostani különlegessége abban állt, hogy a törökök (deus ex machina) egy olyan javaslattal álltak elő, amely egészen véletlenül 1:1 a bevándorlásbarát német álláspontot tükrözte.

(A Juncker-képlet, amely alapján a migránsokat a tagországok között szétosztanák.)

A csúcs előtt Berlin csökkentette a várakozásokat, a német politikusok (mint Seehofer bajor miniszterelnök Budapesten) leginkább arról beszéltek, amit az újkori népvándorlást ellenző országok politikusai és polgárai hallani akartak: Le kell zárni a nyugat-balkáni útvonalat!


Galló Béla
Galló Béla politológus

Bízik a törökben

Vajon egeret vajúdik ma Brüsszel? Költői a kérdés, merthogy a válasz aligha kétséges: igen. Lesz persze valamiféle megállapodás a törökökkel, ám bármily előzékenyen bánik is velük Angela Merkel, Törökország semmiképp sem oldhatja meg Európa migráns-problémáját.

(Merkel német kancellár és Erdogan török elnök.)

Merkelnek azonban a mai csúcson minden áron némi eredményt kell felmutatnia, hogy aztán elhíresült, „liberális gyógyírt” ígérő „A” tervét konokul folytathassa.


Kárpátalja visszatér?

Szivárognak a hírek arról, hogy az ukrán válság miatt kárpátaljaiak tízezrei (százezrei?) jönnek és jöhetnek Magyarországra. A baloldal értelmezési kerete nyilvánvalóan az lesz, hogy ha „menekült” címszó alatt őket befogadjuk, akkor az Európán kívülről érkező többi migránst miért nem? Hát azért, mert óriási különbség van a két csoport között, úgy kulturális, mint jogi értelemben.

(Az ukrajnai lakosság nagy része a szegénységi küszöb alatt él.)

Az elmúlt időszakban a lassacskán szivárgó hírek kapcsán Orbán Viktor, majd Lázár János is beszélt arról, hogy jelenleg valahol 50-100 ezer fő között van az ukrajnai konfliktus miatt Kárpátaljáról Magyarországra áramló emberek száma. A történet természetesen nem új, a válság kezdete óta téma és „lehetséges realitás”, hogy a harcok, a destabilizáció és a kényszersorozások miatt egyre többen fognak a határ menti ukrán területekről hozzánk jönni menedéket keresve.



Kovács István
Kovács István stratégiai igazgató, Alapjogokért Központ

Mi van veled Európa?

A migránsügyben kibontakozó európai szappanopera minden nap új fejleményeket tartogat számunkra. Korábbi szövetségesek fordulnak szembe egymással és kibékíthetetlennek látszó ellentétek lesznek semmivé.

(Francia rohamrendőrök a kiűrítés alatt álló calais-i sátortáborban.)

A szappanoperák sajátossága, hogy minden nap új tartalommal kell megörvendeztetni a nézőket. Ezért látszólag rendkívül sok esemény történik, azonban valójában mindig ugyanazokat a konfliktusokat élik meg a szereplők. Szintén műfaji elem, hogy mivel egy-egy karaktert hosszú ideig tart felépíteni, a szerzők ódzkodnak attól, hogy havonta újabb és újabb szereplőket írjanak a sorozatba, helyette a már meglévők mennek át pálforduláson. Így lesz Berényi Miklós példás családapából egyik pillanatról a másikra kopasz gengszter, majd egy hónappal később hősszerelmes. Persze ez csak a szappanoperák világában van így, amely sokszor annyira abszurd, hogy senkiben sem merülhet fel, hogy bármi köze lenne a való élethez. Gondoltuk eddig. Csakhogy az Európai Unióban éppen ilyen abszurd fordulatok történnek mostanában.


Megyery Gerda
Megyery Gerda politológus

Calais: a képmutatás magasiskolája

A calais-i dzsungel az európai bevándorlás-politika felelőtlenségének, álszentségének és alkalmatlanságának mintapéldája.

(Francia rohamrendőrök a calais-i dzsungelben.)

A franciaországi Calais-ben az ezredforduló óta állandósultak a migránsok lakta táborok. A főleg Afrikából és Ázsiából származó bevándorlók a közeli „Csalagúton” keresztül próbálnak az Egyesült Királyságba jutni – illegálisan. Mára a calais-i dzsungel néven elhíresült sátortábor 4-5000 illegális migránsnak szolgál lakóhelyül.  

A helyzet most megváltozhat, miután az illetékes francia bíróság jóváhagyta a calais-i dzsungel lebontását. A francia hatóságok február utolsó napján megkezdték a tábor déli részének lebontását. Az intézkedés mintegy 1000-3500 migránst kényszerít „lakóhelye” elhagyására.


Macedónia, a tiszteletünk a Tiéd!

A V4-eknek nem volt igazuk! Nem mi vagyunk az első védvonal és a macedón-görög határ a második. Hanem pont fordítva. Ráadásul mielőbb harmadik vagy negyedik védvonallá kell válnunk. Ezért ma a macedón határon történő dolgok nem távoli külügyek, hanem a legfontosabb belügyeink.

(Macedón rendőrök próbálják visszaszorítani a macedón határkerítésen átnyomuló bevándorlókat.)

A mai legfontosabb magyar belügyi kérdéseket a macedón-görög határon kell keresnünk. Ahol egy nem EU- és NATO-tag kis ország az EU és a NATO helyett védi az európai határokat. Nem második védvonal ez Magyarország szempontjából, hanem jelenleg inkább az első. Nekünk pedig az az érdekünk, hogy ne a röszkei határszakasz legyen az első. Sőt, még csak ne is a második, hanem inkább a harmadik vagy a negyedik! Éppen ezért ma azon a határszakaszon történő események a legfontosabbak belügyi kérdések számunkra.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Merkel kötelező betelepítési kvótája: Nincsen B-terv!

Merkel német kancellár tv-interjújában “kutyakötelességének” tartotta, hogy Európát “egyben tartsa” és a kételkedőket meggyőzze a “közös megoldás” (=kötelező betelepítési kvóta) helyességéről. Berlinben és Brüsszelben komoly erők erőltetik a kvótát, így a március eleji uniós csúcstalálkozó előtt biztosan nőni fog a nyomás, és ez várhatóan így is fog maradni 2016 hátralévő részében is.

Merkel kancellár a március 13-i német tartományi választások előtt politikai túléléséért küzd, így az éppen aktuális uniós csúcstalálkozón valamilyen eredményt kéne felmutatnia. A német kancellár továbbra is a “nagy megoldásban” gondolkodik, azaz Törökországra bízná a külső határok védelmét, és “cserében” az EU meghatározott kvóta kontingens alapján venne át menekülteket közvetlenül Törökországból.

("Merkel: mindegy, hogy felelős vagyok-e, a menekültek most már itt vannak.")


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Salgótarján, az időkapszula

Az időközi polgármester-választás nagy vesztese a Jobbik.

Amikor egy időközi önkormányzati választást elemzünk, két dolgot érdemes szem előtt tartanunk. Először is, egy (vagy néhány) helyi választásból messzemenő következtetéseket nem vonhatunk le az országos erőviszonyokat illetően. Persze a helyi voksolásnak is van országos relevanciája, de az összefüggés nem magától értetődő. Másodszor, ahogy minden voksolás esetében, egy időközi polgármester-választás elemzésekor is figyelembe kell vennünk az aktuálpolitikai helyzetet és a korábbi választási eredményeket.

(Választók töltik ki szavazólapjaikat a szavazófülkében a salgótarjáni Balassi Bálint Megyei Könyvtárban 2016. február 28-án. Fotó: MTI/Komka Péter)



Ifj. Lomnici Zoltán
Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Merkel a bevándorlók antiszemitizmusa miatt aggódik

A híradások 2015 decemberéig folyamatosan arról számolnak be, hogy Angela Merkel, német kancellár teljes mértékben kitart korábbi álláspontja mellett, és továbbra is úgy véli, hogy meg lehet birkózni a migrációs válsággal, illetve az a helyes, ha „Németország barátságos arcot mutat” a világnak, továbbá világossá tette, hogy „nem akar olyan országban élni, ahová nem engedik be a menekülteket.”

(Kép forrássa: itt.)