Megadja Gábor
Megadja Gábor eszmetörténész

A sorosozásról

Valószínűleg végső elkeseredésükben nyúlnak a liberálisok újra az antiszemitizmus-vádhoz. Igaz, hogy ez kissé túlságosan is kilencvenes évek, másrészt ezzel már befürödtek, nem működik: senki sem nyitogatja az esernyőjét, mert hiába riogattak vele, nem érkezett meg a legitimáló barna eső.

(Soros György.)

Mégis újra és újra visszatérnek hozzá. Érvek hiányában talán nem is annyira meglepő. Szigetvári „nulla százalék” Viktor is ehhez a csodafegyverhez nyúlt az ATV stúdiójában. Ó, azok a régi szép idők! Húsz éves az SZDSZ.


Megyery Gerda
Megyery Gerda politológus

Ízlésvita a káoszról

Tanulság Franciaországból: a gyenge, cselekvésképtelen kormányzat alatt szétesik a demokratikus rend.

(Kép forrása: itt.) 

Franciaország elnöke a minap keresetlen szavakkal illette hazánkat. Egy rádióinterjúban – Nicolas Sarkozy volt köztársasági elnök korábbi mondataira reagálva – François Hollande kijelentette, hogy ő bizony nem szeretne olyan társadalmat, mint amilyen a magyar (vagy a lengyel).


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Népszavazás, vagy alkotmánymódosítás? Mi véd jobban a kvóta ellen?

Az Országgyűlés minapi szavazásával eldőlt, hogy Európában elsőként mi magyarok dönthetünk népszavazáson arról, hogy kikkel (nem) szeretnénk együtt élni.

(Kép forrása: itt.

Ezzel a népszavazás vagy alkotmánymódosítás kérdése is megoldódott, hiszen az Alaptörvény módosítását eddig vehemensen követelő Jobbik képviselői is megszavazták a kötelező betelepítési kvóta elleni népszavazás kiírását. Felkészül Ausztria?



Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Szép új világ

Úgy néz ki, Zuckerbergék többet akarnak a puszta profitnál.

Néhány napja a Gizmodo nevű tech-blogon volt-Facebook dolgozók számoltak be arról, hogy a közösségi oldal rendszerszerűen szorítja háttérbe a jobboldali-konzervatív témákat. A vádakat a Facebook természetesen tagadja, ám cáfolatukat némileg gyengíti, hogy a vállalat nem először kerül manipulációs botrányba. 2014-ben került nyilvánosságra a vállalatóriás súlyos morális dilemmákat felvető, titkos pszichológiai kísérlete, amely során közel 700 000 felhasználó hírfolyamát manipulálták a negatív és pozitív szavakat tartalmazó bejegyzések arányának szabályozásával.

A cseppet sem veszélytelen kísérlet akkor is a felhasználók tudta és beleegyezése nélkül folyt. A Facebook állítólagos célja az volt, hogy kiderítse, lehetséges-e „érzelmi fertőzést” okozni a felhasználóknak a különböző érzelmi töltetű tartalmak, bejegyzések szelektálásával. Arra voltak tehát kíváncsiak, hogy tudják-e befolyásolni a felhasználók érzelmi, pszichológiai állapotát a közösségi oldalon megjelent bejegyzések, hírek segítségével. Másként mondva: bele tudnak-e mászni a felhasználók fejébe.

(Kép forrás: itt.) 


Egyék meg, amit főztek

Eddig nagyon fontos és jó dolog volt „A Demokrácia” mint olyan, mindig lehetett rá uniós szinten hivatkozni, ha más nem maradt. Most hirtelen kiderült, hogy nem is olyan jó az, ha például népszavazásra „használják” – az EU ellenében. Azok korholják most „a populizmust”, akik kitalálták ezt a fene nagy demokráciát. Hát egyék meg, amit főztek!

(Kép forrása: itt.) 

Ott van az ejropunióról szóló szerződés 2. cikkében, ott áll fényesen, világosan: „Az Unió (…) a demokrácia, a jogállamiság (…) tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban”. Ezen fennkölt közös európai értékekre – „common values, that we all share” –hivatkoztak ’puniós vezetők Brüsszeltől Strasbourgig és européer tagállamférfiak, akárhányszor csak bele kellett rúgni Magyarországba (és most Lengyelországba) az elmúlt években. Nem találtak konkrét fogást a korholt Alaptörvényen? Mégsem szüntette meg a sajtószabadságot a médiatörvény? Tartottak demokratikus választásokat az új választási rendszerben? Sebaj, A Demokrácia – mely hát uniós alapérték, kérem! – akkor is sérült, erodálódott, rozsdássá marta azt a populizmus oxidációja.


Megadja Gábor
Megadja Gábor eszmetörténész

A negyedik hatalmi ágról

Az utóbbi napokban-hetekben nagyot ment a honi politikai sajtó. Kezdődött a történet a vs.hu ügyével, ahol hirtelen a Csipkerózsikák felébredtek, és megpillantották Valóság nagybátyánkat: kiderült, hogy nem a fáról szedik a pénzt, és hogy hirdetések híján valaki fizeti a vacsorát.

Aztán folytatódott a lakattézős Kreatív-interjúval, erről a Mandiner.hu írt. (Olyan nagyon azért nem lepődtünk meg.) A sor a végtelenségig folytatható, szinte mindennapra jut valamilyen önlegitimációs kísérlet, amelynek lényege az, hogy a csúnya hatalommal szemben a különböző független sajtótermékek munkatársai egyenként, és együtt is, intézményesen Jeanne d’Arc-ok. Kivont karddal, szemben a világgal, az igazságért.

(Kép forrása: itt.) 

Egy kicsit a dolog mögé nézve a legviccesebb a sajtó/média önképe. Először is, azt szokták mondani, hogy ők a negyedik hatalmi ág, és mint ilyenek, ellenőrző funkciót töltenek be. A hatalom gyakorlói ugyanis hajlamosak visszaélni hatalmukkal, és a stikliket az ellenőrző politikai sajtó tárja fel. A „hatalmi ágak” közül általában csak kettő a céltáblájuk, a végrehajtó és a törvényhozó – pontosabban, a végrehajtó és a törvényhozó többség. Ám a fékek és ellensúlyok doktrínája szerint a hatalmi ágak egymást kölcsönösen ellenőrzik. Így, ha a média hatalmi ág, az is ellenőrzésre szorulna – de ezt még gondolatkísérletként sem szabad megengedni, lásd a korábbi ezzel kapcsolatos vitákat. A média hatalmi ág, ám mentességet élvez, hiszen puszta normatív szerepet tölt be, szemben a többi hatalmi ággal – ismét csak: elsősorban a végrehajtóval – nincsenek stiklijeik, visszaéléseik, még talán érdekeik sem.


Józan ész: versenyelőny

Igaz, hogy a józan ész tiszteletét egyre gyakrabban nélkülöző 444.hu közölte a hírt, na de akkor is…

Szóval a 444 távirati stílusban közli, hogy a távoli – és nyilvánvalóan hazánknál sokkal, de sokkal haladóbb Izlandon – gyermeket szült egy 19 éves férfi. Igen, jól olvassák: egy férfi. És mindezt minden kritika és kérdésfelvetés nélkül leközli egy viszonylag olvasott magyar portál. Persze tudom, hogy velem van a baj, és nyilvánvalóan még sokmillió honfitársammal. Hovatovább Közép-Európa nagy részével komoly baj van. Hogy miért? Azért, amiért nem képes elsőre felfogni, hogy ugyan már hogyan lehet annyira megerőszakolni a természet törvényeit, hogy férfiak is képesek legyenek szülni. Egy pillanatig persze fejtörést okozhat a válasz megtalálása, de aztán kiderül a pofonegyszerű trükk, ami nem más, mint hogy az egész egy óriási hazugság. Ugyanis nem férfi adott életet az izlandi kislánynak, hanem természetesen egy nő. Egy olyan nő, aki minden biológiai adottsággal rendelkezik ahhoz, hogy gyermeket tudjon szülni. Továbbá van még egy érdekes tényező az izlandi nő – ó, pardon férfi – gyermekáldásában, ugyanis van egy élettársa. Nem fogják kitalálni, egy férfi.

(Kép forrása: itt.

Tehát kezdjük az elejéről: Izlandon egy nő, aki valamilyen oknál fogva férfinek képzeli magát, életet adott egy lánygyermeknek, akinek az édesapja egy izlandi férfi, aki történetesen a hölgynek (?) a párja (sic). Van hír? Nincs hír. Azaz, de, mégis van. A hír pedig az, hogy a politikai korrektség és az emberi jogi fundamentalizmus önmaga paródiájává vált. Persze ez nem újkeletű sztori, de azért mégis felkapja az egyszerű, „mucsai”, „provinciális” közép-európai ember a fejét, ha a fentiekhez hasonló híreket olvas. És az egészben az a legszörnyűbb, hogy a pc oltárán a liberális értelmiség feláldozza a maradék józan eszét is. Nem tudni, hogy vajon magukat is hülyének nézik-e, amikor olyan képtelenségeket közölnek pókerarccal, hogy férfi szült gyermeket, vagy csak az olvasóikat tekintik teljesen ostobának. De félő, hogy ők tényleg elhiszik, amit írnak. És ez nem csak a homoszexuális propaganda ki tudja hányadik vadhajtásának normálisként való beállítására igaz, hanem szinte már mindenre, amit a liberális pc-vezérelt elit a nyilvánosság előtt kommunikál. Szerintük idegen kultúrából érkező bevándorlók milliói áldásos hatással vannak Európára, ezen felül a legfontosabb kérdés teljesen nyilvánvalóan az azonos neműek házasságának minden EU tagállam általi elismerése. Ja, és persze ingyenes gender studies a migránsoknak. Mi más? Képzeljük el egy pillanatra, ahogy a szír menekült férfiak a homoszexualitást népszerűsítő egyetemi előadásokon tapossák egymás sarkát valahol egy nyugat-európai egyetemen.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Mába érő történelem

Huszonkét évvel ezelőtt 1994 májusában az MSZP 54 százalékos abszolút többséggel nyeri a parlamenti választásokat, mégis koalícióra lép az SZDSZ-szel. Máig levegőben lóg a kérdés: vajon miért?

(Baloldali összefogás 2014-ben.) 

Horn Gyula a hatalmi stabilitás igényével indokolja a koalíciót. Kétségtelen: az 54 százaléknál a koalíciós 72 százalék több. Több, de stratégiailag nem stabilabb. Hiszen saját pártjának vezetésén belül ezzel tovább erősíti a liberálisokat, noha ő maga nem tartozik közéjük.  


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

A Fischer Iván-jelenség

A művészek szabálytalan személyiségek, bizonyos határokat azonban még ők sem léphetnek át.

Az elmúlt napok hazai sajtója Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar vezetőjének fenyegetőző-hisztériakeltő akcióitól hangos. A visszafogottsággal nem vádolható Fischernél a zenekar csökkenő fővárosi támogatása miatt pattant el a húr.

(Kép forrása: itt.)

Nem az első alkalom, hogy a BFZ fenyegetőzéssel és demonstrációval próbálja megoldani konfliktusát a fővárossal. 1999-2001 között is ugyanez a lemez forgott: éles hangú üzengetések, tiltakozó aláírásgyűjtés, kamarazenés demonstráció a fővárosi közgyűlés előtt. A sors iróniája, hogy Fischerből már akkor is záporoztak a vádak, az akkori városvezetést kulturális bűnözőnek, tehetségtelen senkiknek titulálta, Demszky pedig hasonlóan indulatosan reagált, mint Tarlós.


Legyen vallástan és erkölcstan oktatás az iskolákban!

Nem értek egyet azzal, hogy a tanulók terheinek csökkentése érdekében a vallás és erkölcs oktatás kerüljön ki a kötelező programból! Mindkettő éppen arra alkalmas, amit a mai kritikák hiányolnak: a kreativitást, a képességeket fejlesztő oktatás számára kínálnak remek terepet.

A szekulárisok és a vallás-pártiak konfliktusának megoldása nem a két tantárgya száműzése. Azért akarják mindkettőt megszüntetni, mert azok a két felfogás foglyai. A vallásosok az erkölcs tanítását száműznék, ha már nem lehet hittan oktatás, a szekulárisokban ugyanez a törekvés működik a másik tantárgy tekintetében.

(Kép forrása: itt.)


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Így lesz antiszemita a baloldal

Unalomig ismételt toposz, hogy az antiszemitizmus elsősorban kelet-európai és jobboldali jelenség. Egy állítás azonban nem válik igazzá attól, hogy sokszor elismétlik.

(Kép forrása: itt.)

Azt eddig is tudtuk, hogy az antiszemitizmus-kártya sok esetben a kelet-közép-európai országok megbélyegzésére szolgál. A nyugati értelmiség ugyanis előszeretettel tekint úgy térségünkre, mint egy holokauszt film díszletei közt játszódó pszicho-thrillerre, ahol a kőbaltás ősember erkölcsi szintjén élő bennszülöttek epedezve várják, mikor adódik lehetőség egy jó kis pogromra. Hogy ez így alakult, abban persze nagy szerepe volt a hazai ballib értelmiségnek, akik a nyugat-európai véleményvezérekkel karöltve építették a nyugat szellemi és erkölcsi felsőbbrendűségének hamis mítoszát, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy igazolják saját civilizatórikus küldetésüket és legitimálják a Lajtától nyugatra meglévő igényt a térségünk feletti szellemi, morális és persze végső soron gazdasági gyámkodásra.


Megadja Gábor
Megadja Gábor eszmetörténész

Trump és az elitek

Lélekben mindenki felkészülhet arra a fülsiketítő nyavalygásra, ami kísérni fogja Donald Trump előválasztáson elért győzelmét idehaza és külföldön is.

Zokogni fog az elemzők, újságírók hada, a civilizált, késsel-villával enni tudó politikai kultúráról fognak nekrológokat írni, főleg azok, akik a politikai versenyt ízlés-vetélkedőnek tartják. Ők azok, akik egyszerre ünnepelnek minden egyes lépést, amit a politika a demokratizálódás irányába tesz, ugyanakkor hiányolják a családi műveltséget továbbörökítő arisztokrácia politikaművelési módját.

(Donald Trump köszönti támogatóit republikánus elnökjelölti kampányának hivatalos bejelentése előtt.) 

Pedig az elitek roppantmód biztosak voltak abban, hogy a Donald idő előtt bukni fog, hiába a korábbi sikerek. Úgy vélték, annyira kézben tartják a politikai versenyek eredményeit, hogy nincs szükség pánikra, minden úgy fog alakulni, ahogy ők akarják. Márpedig ők establishment jelöltet szeretnének: olyat, aki a „konzervatív” tankönyvi definícióját adja, nem olyan elhajló, megbízhatatlan ideológiai szempontból, mint a Donald, és főleg: végrehajtja a politikai elemzők, think-tank értelmiség és a különféle gazdasági-hatalmi érdekcsoportok terveit, teljesíti kívánságaikat. Akik nincsenek belebolondulva a saját ideológiai megfejtéseikbe, azokat leginkább ez idegesítette Trumpban, hogy ti. nem kézi vezérléssel működik, az ő szempontjukból „kiszámíthatatlan” – és aki az ő szempontjukból kiszámíthatatlan, az univerzális értelemben is az.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

2017: Derült égből TTIP?

Obama elnök minapi németországi látogatásán arról beszélt, hogy az EU-USA szabadkereskedelmi megállapodásnak (TTIP) még az idén hatályba kellene lépnie. Az eddig zárt ajtók mögött zajló tárgyalások legvitatottabb pontjairól “meglepő módon” alig egy hét múlva ki is szivárgott 1200 oldalnyi anyag, ami nemcsak új lendületet adott a megrekedt tárgyalásoknak, hanem egyben arra is alkalmas, hogy kipuhatolják az európaiak véleményét és “vörös vonalait”.

(A Greenpeace alkalmi mobil olvasóterembe Berlinben, ahol Greenpeace német alszervezete által frissen kiszivárogtatott dokumentumok olvashatók.)

A globalizáció jelenlegi szakaszában a gyarmatok piacok újrafelosztása zajlik. Az amerikai és nyugat-európai transznacionális vállalatok feltörekvő riválisaikkal szemben meg akarják őrizni piacvezető pozíciójukat. A tágabb értelemben vett nyugat, amelynek Magyarország is a része, pedig a világgazdaságban elfoglalt helyét szeretné megőrizni. Ennek érdekében kéne összenyitni a 330 milliós USA-t az 500 milliós EU-val, hogy Kanadával, Mexikóval és néhány további ipari országgal közösen egymilliárdos egységes piacot alkossunk. Ez már elég gazdaságos üzemméret lenne ahhoz, hogy a szintén egy-egy milliárdnyi fogyasztót integráló Kínával és Indiával, illetve az ezeknél kisebb gazdasági integrációkkal (mint pl. a 170 milliós orosz Eurázsiai Gazdasági Unióval) a nyugat versenyképes maradjon.


Megyery Gerda
Megyery Gerda politológus

Mítoszrombolás: a Vál-völgyi kisvasút

Az Orbán-kormány 375 km-en nyitotta meg újra a vasúti közlekedést. Ebből a Vál-völgyi kisvasút 5 km. Ma ez az ellenzék legnagyobb gondja.

Vannak, akik úgy próbálják láttatni a minap átadott Vál-völgyi kisvasutat, mintha a vasútépítés nem lenne több, mint az Orbán-kormány legújabb úri passziója. Sőt, úgy igyekeznek tálalni az ügyet, mintha 2010 óta egyetlenegy vasúti vonal épült volna.

(A Demokratikus Koalíció tiltakozása a Vál-völgyi kisvasút átadásakor.) 

A gond csak az, hogy egyik állítás sem igaz.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Utolsó vacsora

Szokásos évi, de egyben elnökségének utolsó vacsoráját adta Barack Obama a fehér házi tudósítóknak, hiszen jövőre az amerikai alkotmány szerint már akkor sem lenne alkalma erre, ha amúgy harmadszorra is megválasztanák. Január 20-ig, az idén novemberben megválasztott új elnök beiktatásáig ugyan még hivatalban marad, aztán „Obama out”, „Obama kiszáll”, senkinek sincs engedélyezve egy harmadik ciklus.

(Obama elnök a fehér házi tudósítóknak rendezett gálavacsorán.)

Korai még mérleget vonni teljesítményéről, de az biztos, hogy már maga a bőrszíne is történelmi „tett”. Ha valaki a hatvanas, vagy akár a hetvenes években – amikor még a fajgyűlölet amerikai tombolásáról, a négerellenességről szóló, véres atrocitásokról is gyakran beszámoló tengerentúli hírek mindennaposak voltak –, azt mondja, hogy az USÁ-nak valaha is fekete elnöke lesz, alighanem kinevetik. És a harmadik évezred első évtizedében: lett.


Egy alkotmány, mely nem sejtet, hanem állít

Hogy volt-e alkotmányozási kényszer 2011-ben? Nem. Volt-e történelmi lehetőség az alkotmányozásra? Igen, volt. Igen, lehetőség volt egy értékközpontú, más gazdaság- és emberképpel dolgozó alkotmány létrehozására. És az alkotmányozó hatalom élt is ezzel.

(Az alaptörvény kihirdetésének ötödik évfordulója alkalmából kibocsátott bélyeg.)

Ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy volt-e leküzdhetetlen „alkotmányozási kényszer” Magyarországon 2010-11-ben, azt felelhetjük, hogy nem, valóban nem volt. Az ország – ahogy 1989-1990-től 22 éven át – úgy-ahogy ellavírozgatott volna a korábbi, ideiglenes Alkotmánnyal is. Ha viszont azt nézzük, hogy jóformán valamennyi, rendszerváltás utáni kabinet és parlamenti többség szeretett volna egy teljesen új alkotmányt kodifikálni, azt láthatjuk, hogy a Nagy Lehetőséget mindenki kereste – csak a szükséges többség híján nem találta. A 2010-es választások eredménye azonban magával hozta a Nagy Lehetőség beteljesítését. Alkotmányozáshoz ugyanis 1990 óta egy, csak egy dolog szükségeltetik Magyarországon: az összes országgyűlési képviselő kétharmada.


Megyery Gerda
Megyery Gerda politológus

Multikulti másként

Vajon melyik az az európai ország, ahol az iszlám szélsőségesek már a kormányrúd közelébe jutottak?

Köztudott, hogy számos európai radikális jobboldali párt áll valamilyen formában orosz befolyás alatt. Eszünkbe juthat a jobbikos KGBéla esete vagy éppen a francia Nemzeti Front kampányfinanszírozási botránya. Van azonban ma Európában egy olyan párt, amelyben nem az oroszok, hanem a szélsőséges iszlamisták szereztek befolyást. Ez a párt ma kormányon van. Ez a párt a svéd Zöld Párt.

(A Zöld Párt társelnöke, Asa Romson a szeptember 11-i terrortámadásokat "balesetnek" nevezte.)


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Merre tovább, Jobbik?

Vona teljhatalomra törekszik pártjában. Hogy sikerül-e elérnie célját, azt ma még ő sem tudhatja biztosan.

(Vona Gábor a Magyar Gárda megszüntetése elleni tüntetésen 2009-ben.) 

Sokakat váratlanul ért Vona Gábor bejelentése, hogy megvétózza a Jobbik három népszerű alelnökének – Apáti István, Novák Előd és Szávay István – újraválasztását a következő tisztújító kongresszuson. „Elindulhatnak, de nem lesznek alelnökök” – fogalmazott a pártelnök. A bejelentés hatására megindultak a találgatások arról, hogy vajon milyen indokok állhatnak a barátságtalan gesztus hátterében. Az ügy hamar „radikálisok kontra mérsékeltek” színezetet kapott, a pártelnök lépését sokan a Jobbikon belüli radikális irányzat képviselőivel szembeni leszámolásként értelmezték. 


Galló Béla
Galló Béla politológus

Vona a sógorokra figyelhet

Nem biztos, hogy Lengyelország után a szomszédos Ausztriának is szélsőjobbos államfője lesz. Nem biztos, de kizárva sincsen. Mivel vasárnap a sógoroknál senki sem érte el az abszolút többséget, négy hét múlva újabb forduló következik, immár csak az első két helyen végzett induló között.

(Heinz-Christian Strache pártelnök és Norbert Hofer, az FPÖ elnökjelöltje.)

Norbert Hofer, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) jelöltje, „kissé” rácáfolva az előzetes közvélemény-kutatásokra (nota bene, az ilyesmit szinte illik már bekalkulálni), jócskán megelőzte a zöldek emberét, Alexander der Bellen urat. Kettejük közt a múlt héten némi előnyt jósoltak der Bellen javára, ehhez képest Hofer több mint 13 százalékot vert rá, legalábbis így fest a helyzet a hétfő esti szavazat-összesítés előtt. 13 százalék mindenképp tetemes különbség, fölöttébb messze van a hibahatártól, kíváncsian várjuk hát az osztrák kutatók szakmai magyarázkodásait.


Máthé Áron
Máthé Áron történész

1916: vissza a térképre – ír történet

Írország nagyon hosszú ideig jobbára csak földrajzi-kulturális fogalomként létezett. Nagyjából másfél ezer évig hiányzott az önálló politikai egység a zöld szigeten.

(Állami megemlékezés az 1916-os ír felkelés 100. évfordulóján.) 

Ennek ellenére a nagyobb hullámban érkező külső hódítók – vikingek majd utánuk az angolok normann urai – fokozatosan beolvadtak az írek közé. A 16. századra azonban végleg angol uralom alá került a sziget egésze, és lassanként az ír nyelv is visszaszorult egy-egy kisebb tájegység apró falvai közé. A pusztítást Cromwell és kicsit később Orániai Vilmos protestáns seregei tetézték be. Furcsa volt ez a pusztítás: egyes templomokon és hosszabb ideig ellenálló városokon kívül az ír sziget történelmi emlékei nagyjából épen maradtak – viszont a lakossággal az angolok nem bántak kesztyűs kézzel, sőt, még a fákat is kivágták, hogy semmiféle rejtekhely ne maradjon a szabadlegények számára. Nagyjából ekkortájt itthon, Magyarországon a török már szinte teljesen legyalulta a terepet, és a felszabadító háborúk során a Habsburg csapatok már csak a rombolás munkáján az utolsó simításait végezték el. Az angol-ír háborúk utáni betelepítés („The Plantation”) során az angolok hiába próbálták átformálni Írországot, valami dacos összetartozás-tudat megmaradt. Az 1798-as felkelésük idején az ír nacionalisták már angol nyelven fogalmazták meg követeléseiket. A felkelés idején egyébként mindkét oldal véres atrocitásokat követett el, az angolok több száz foglyot végeztek ki – ehhez képest még a Haynau-féle rémuralom is szeretetszolgálatnak tűnhetne. A felkelés leverése után az írek ügye elveszettnek tűnt, bár a nyugtalanság fel-felütötte a fejét a szigeten. Végül tragikus módon egy természeti csapás változtatta meg a helyzetet.


Megyery Gerda
Megyery Gerda politológus

Taktikai visszavonulás

Brüsszel kommunikációs fordulattal próbálja menteni a bőrét, hiszen a júniusi brit népszavazás sötét fellegként lebeg az európai elit felett.

(Jean-Claude Juncker.)

Túlszabályozottság, visszaszoruló szubszidiaritás, népszerűségvesztés. Így jellemezte a minap Jean-Claude Juncker az Európai Unió működését. A Európai Bizottság elnöke szerint az Unió túlságosan beavatkozik a polgárok életébe, és azokon a területeken is szabályokat alkot, amelyeket jobb lenne nemzetállami szinten kezelni. Juncker az EU népszerűségvesztéséről is beszélt, belátva, hogy az Unió elsőbbségének hangsúlyozását ma már nem fogadják pozitívan az európai polgárok.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Helmut Kohl: Aggódom Európáért!

Aggodalom Európáért. Felhívás. Helmut Kohl könyvének címe azt üzeni, hogy Európa rossz irányba fordult, és a (nyugat-)európaiak, köztük a németek félelmeit az exkancellár is osztja. A cím egyben kritika is az Európát és az EU-t jelenleg vezető brüsszeli és berlini politikusok felé, akik szemmel láthatóan nem képesek a politikai vezetésre, és a vén kontinens előtt álló kihívások kezelésére.

(Orbán Viktor és Helmut Kohl.)

Helmut Kohl 2014-ben írt dolgozata ma is aktuális, ám a most megjelenő magyar kiadást a “német egység atyjának” új előszava és Orbán Viktor miniszterelnök bevezetője teszi még aktuálisabbá.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Nácizmus nincs, de igény lenne rá

Legalábbis nehéz másként értelmezni a tényt, hogy Brüsszel idén közel 600 ezer euróval támogat neonáci mozgalmakat.

Az Európai Parlament idén januárban 400 ezer euróval támogatta a Szövetség a Békéért és a Szabadságért elnevezésű összeurópai neonáci párt alapítványát. Az EP a minap további 196 ezer euróval toldotta meg a neonáci mozgalom büdzséjét. Az Európai Unió az idei évben tehát már több, mint 185 millió forinttal támogatott egy neonáci pártot illetve annak alapítványát.

(A görög Arany Hajnal is tagja a Szövetség a Békéért és Szabadságért összeurópai pártnak.)


Galló Béla
Galló Béla politológus

Rést a Fideszen

Most először kínálkozik lehetőség arra, hogy a szocialisták valóságos problémákkal valóságos réseket üssenek a Fideszen, ezzel indokolta pártelnöki ambícióit Molnár Gyula, aki egyúttal azt is kilátásba helyezte, hogy a „belső kakaskodások” helyett új alternatívát fog bemutatni.

(Molnár Gyula az MSZP negyedik elnökjelöltje.) 

Következésképp abba a kórusba sem kívánna automatikusan belesimulni, amely szerint a pártban semmi sem működik jól, és azzal sem ért egyet, hogy minden bajról a „régi motorosok” tehetnek. Persze nem tervez restaurációt, csak rehabilitációt, magyarán nem a régi pártvezetést akarja visszahozni, csupán a régiek közül aktivizálna néhányat. 

Mindebből a pártpolitika nyelvi körmönfontságait pontosan olvasók máris kitalálhatják, hogy kik is állhatnak Molnár Gyula mögött. Nyilván a kiszemelt „néhányak”.  


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Pukli: bukás tündöklés nélkül

A polgári elégedetlenség korábbi tüze már csak halványan pislákol: a ma reggeli pedagógussztrájk nem jutott túl a Nagykörút határain.

(Demonstrálók a Teleki Blanka Gimnázium előtt.)

Amikor már a balliberális orgánumok is sikertelennek minősítik Pukliék és Gallóné mai demonstrációját, az egyet jelent azzal, hogy senkit sem érdekelt. A reggeli munkabeszüntetésnek ugyanis sikerült alulmúlnia a korábbi, a pedagógusok mindössze 2%-át megmozgató sztrájkot is. Mindez az Index tálalásában így hangzik: Öt ok, ami miatt csendesebb lett a tanári tiltakozás. Ami persze nagyjából olyan eufemizmus, mintha a Charlie Hebdo merényletről szóló cikknek azt a címet adták volna, hogy „Nem indul zökkenőmentesen a nap a francia vicclapnál”.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

250 000 új “európai” Szíriából! Na jó, de évente???

Itt a legújabb próbaléggömb. A Welt am Sonntag ismertette egy berlini agytröszt tervét, miszerint az EU-Törökország megállapodás alapján 250 000 Törökországban élő szír menekültet kellene közvetlenül Európába hozni. Ez a papír nem is érdemelne nagyobb figyelmet, de egészen véletlenül ez a terv is úgy illeszkedik a többi berlini és brüsszeli javaslathoz, mint “két kicsi Lego”.

(A görögországi Idomeniben a migránsok Németország segítségét kérik.)

A most ismertetett terv arra épít, hogy a márciusban megkötött Törökország-EU megállapodás már megnyitotta a kaput a Törökországban regisztrált menekültek Európába utaztatása előtt. Igaz, a hivatalos megállapodás csak a március 20-a után Görögországba érkezett migránsok létszámára vonatkozik, akiknek a száma március vége óta ráadásul drasztikusan csökken.


Révbe ért a cukiságkampány

2010-es ígéretéhez híven jól karanténba zárta az MSZP a Jobbikot. Annyira, hogy most közösen akartak akciózni a vasárnapi boltzáras népszavazás ügyében. Bár nagyot koppantak a szocialisták, hogy kihúzták a lábuk alól a témaszőnyeget, az is bebizonyosodott: 6 év még az antifasiszták életében is nagy idő.

(Vona Gábor a Magyar Gárda rendezvényén.)

Minap jelentette be Gőgös Zoltán, hogy szívesen fogadják – pontosabban: fogadták volna – a Jobbik felajánlott segítségét a vasárnapi boltzár feloldásáról tervezett népszavazási aláírásgyűjtésben, mert a Jobbiknak is ott a helye „az össztársadalmi ügyekben”. Az MSZP elnökhelyettese azért a koalíciós tárgyalásokat – még? – kizárta, de a riporteri felvetést, miszerint korábban nem nagyon akartak együttműködni a Jobbikkal, Gőgös jóformán még ki is kérte magának, rögzítve, hogy hányszor és hogyan működtek együtt Vona Gáborékkal például a Parlamentben.



Megadja Gábor
Megadja Gábor eszmetörténész

Vasárnap után

Nem is az lesz az érdekes a kormány mai bejelentése után, hogy mi fog történni, hanem hogy milyen módon fog reagálni a szövetséges értelmiség a történtekre. Akadnak sejtések.

(Kép forrása: itt.

Mindezidáig ugyanis az értelmiség jellemzően ellenezte a népszavazást: 2008, szociális, populista stb. Ebből kirajzolódott egyfajta demokrácia-kép. E kép alapján az értelmiség alapvetően irtózik a nép közvetlen akaratnyilvánításától, főleg a népszavazástól. A népszavazás korlátozandó intézmény volt a haladó értelmiség felfogásában, hiszen az lebontja a fékeket és ellensúlyokat, az alkotmányosságot, a parlamentarizmust, miegymást. Futószalagon érkeztek az obligát Tocqueville-és Acton-idézetek (mindig ugyanazok).


Galló Béla
Galló Béla politológus

Lesz-e kötelező kvóta?

Ha az Európai Bizottság, úgy hírlik, ragaszkodik a kötelező migráns-kvótához (leánykori nevén a „méltányos elosztáshoz”), javaslata bekerül az Unió döntéshozatali labirintusába. Pestiesen szólva, esélyei innentől kezdve neccesek.

Ha az Európai Parlament és az Európai Tanács első olvasatban rábólint az ügyre, akkor oké, akkor nem rezeg a háló, a kvóta kötelező lesz. Csakhogy ez a rezzenéstelen harmónia aligha valószínű, mert a Parlament már ebben a körben módosíthatja a javaslatot, mondván, hogy a Bizottság előbb a lakossággal is konzultáljon, akarja-e a kvótát, hiszen ez amúgy is a feladatai közé tartozik.

(Tüntetés az illegális bevándorlás ellen Lengyelországban.


Ifj. Lomnici Zoltán
Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Brüsszel legújabb döntése nem keresztezi az Iszlám Állam terveit

A migrációs krízist folyamatosan érdemes rövid és hosszú távú történelmi távlatból szemlélni. Már a prehisztorikus korban is tapasztalható volt a népvándorlás, mint egy adott közösség fennmaradásának, megélhetésének kényszere, lehetősége, a más vagy éppen további területek meghódításának vágya.

(Migránsok a görög-macedón határon.) 

Ernst Georg Ravenstein volt, aki kidolgozta a modern kori migráció első elméletét, rámutatva a „push and pull” tényezők alapvető jelentőségére a népességmozgás kiváltásában (a „push”-faktorok a taszító, a „pull”-faktorok a vonzó tényezőket jelentik - Janovics Anna: Migráció az Európai Unióba). Ravenstein 1889-ben napvilágot látott, A migráció törvényei című könyvében írja:„Egy pillanatra sem kérdőjelezem meg, hogy a migráció elsődleges, ámbár nem egyetlen okát az ország egyik részének túlnépesedésében kell keresni, miközben másutt feltáratlan erőforrások léteznek, amelyek a jövedelmező munka számára nagyobb ígéreteket tartogatnak.”

A modernkori népvándorlásnak azonban lehetnek más mozgatórugói és vetületei. Minősített eset, amikor egy központi hatalom (Brüsszel) megpróbálja a „pull”, azaz vonzó faktorokat természetellenes beavatkozás útján megerőszakolva, a migrációs folyamatokat maga generálni.  


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Német tervek: Ez vár ránk, és a migránsokra!

Kibújt a szög a zsákból: A legújabb berlini és brüsszeli tervek egyértelművé teszik, hogy a migránsokra pusztán olcsó munkaerőként és demográfiai faktorként tekintenek. Szó sincsen már polgárháborús menekültekről, emberségességről és a nemzetközi humanitárius egyezmények betartásáról. Immáron az is kiderült, hogy a bevándorlók integrációjának társadalmi és gazdasági költségét az európaiaknak kell(ene) viselniük, miközben a haszon — a globalizáció szabályai szerint — ismét a multicégeknél csapódik le.

(Pakisztáni migránsok várakoznak a Leszbosz szigeti Moria traznitzóna előtt.) 

Többen feltételezték, hogy a berlini és brüsszeli elitek az Európa peremén feltorlódott migránstömeg egy részének (1,5 millió embernek) a beengedésével 2015-ben “kész tényeket” akartak teremteni. Ahogy Merkel kancellár a ködösítő “újbeszéd” fogalmaival mondta: “Már itt vannak a migránsok, nem tudunk mit tenni!”.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

A Panama-papírok

Miközben a szólamok szintjén Brüsszel háborút indított az offshore-lovagok ellen, a minap bizonyossá vált, hogy a panamázás a nyugat-európai elit egyik kedvenc szabadidős tevékenysége.

(Kép forrása: itt.)

A világsajtó vezető híre az elmúlt napokban a mintegy 11 millió titkos dokumentum kiszivárgásából keletkező offshore-botrány volt. A rosszhírű Mossack Fonseca panamai székhelyű ügyvédi iroda nyilvánosságra került belső irataiban több mint kétszázezer offshore cégről szerepelnek adatok.


Megyery Gerda
Megyery Gerda politológus

A tolerancia agressziója

A német közszolgálati tévécsatorna újabb mérföldkövet lépett át az ideológiai átnevelés leplezetlen gyakorlatában. Az eredmény már-már félelmetes.

A hétvégén a német ZDF-Neo, fiataloknak szóló közszolgálati csatorna egy sokkoló videót tett közzé. Az alkotás legfőbb üzenete, hogy a tolerancia, ha kell tűzzel, vassal fogja kiírtani legyőzni az intoleranciát. Ennek a harcnak pedig bizony Németország lesz a zászlóvivője. Mint a videó alatti leírásban szerepel: „Európa felfordult! Európa olyan gyengének érzi magát, hogy 0,3 százaléknyi menekülttől fenyegetve érzi magát”.

(A videó egyik képkockája, amelyen a toleráns Németország tagjait láthatjuk.)


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Biszku Béla hagyatéka

„A pártnak semmi esetre sem szabad minden kérdésben előtérbe kerülnie. A pártnak irányítani kell, de nem formálisan.” (Biszku Béla, 1956. november 11.)

(Fotó: MTI/Kászoni László)

Az utolsó nagy kommunista főnök, Biszku Béla 94 éves korában elhunyt. Nagy kár, hogy úgy távozott el erről a világról, hogy nem mondhatott a szabad Magyarország bírósága ítéletet fölötte. Ami utána maradt, az sajnos nem más, mint poszt-kommunizmus, vagyis a befejezetlen rendszerváltozásunk húsz éve. Ezalatt a két évtized alatt nemcsak a szimbolikus téren kellett óriási csatákat vívni, hanem a vezető kommunistáknak sem görbült a hajuk szála sem.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Pozsgay Imre / 1987-1990/

A cím, az ifjabbak kedvéért, talán magyarázatra szorul. Bibó Istvánról tartották úgy, hogy neve mellé a fejfájára ezt kellene majd írni: 1945-1947. Azaz a II. világháború utáni magyar demokrácia születési és halálozási dátumát, amikor még Bibó esélyesnek láthatta megvalósulni mindazt, amiért írásaiban küzdött.

(Pozsgay Imre.) 

Pozsgay Imrének politikusként három esztendő jutott. Nála többet kevesen tettek a rendszerváltozásért, s jobban csalódni se sokan csalódhattak benne.

Mi történt ez alatt a három év alatt?


Megyery Gerda
Megyery Gerda politológus

A következő célpont Magyarország?

A határzár után most a terrorkészültség lett nevetség tárgya a balliberális médiában. Pedig a helyzet véresen komoly.

(Kép a megerősített határvédelemről.)

Egy évvel ezelőtt a balliberális média jelentéktelennek aposztrofálta az illegális bevándorlás problémáját. A déli határzár építését nevetség tárgyává próbálták tenni, egyszerre bélyegezve feleslegesnek és hatástalannak. Hamar kiderült azonban, hogy csúnyán melléfogtak ezzel az iránnyal. A bevándorlás nem a Fidesz által kreált álprobléma, hanem az EU történetének egyik legnagyobb válsága.

Most, amikor Magyarország a létező leghalálosabb terrorszervezettől kap fenyegetést, a balliberális tábor megint a régi lemezt teszi fel. A Soros-média a magyar emberek biztonsága érdekében tett kormányzati intézkedéseken élcelődik, és még az Iszlám Állam fenyegetése után is azt állítják, hogy „nem létező háborút vizionál a magyar kormány.” 


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

2%

Valószínűleg már ez is erős túlbecslése a ma reggeli sztrájkban résztvevő pedagógusok arányának.

A ma 8:00-tól 9:00-ig tartó „polgári engedetlenségről” a balliberális sajtó hangzatos szalagcímekkel számolt be. A cikkeket olvasva az embernek az a benyomása támad, hogy Magyarországon egy órára megállt az élet. Ha azonban a Soros-média beszámolóinál árnyaltabb képet szeretnénk kapni a reggeli akció „jelentőségéről” akkor vessünk egy pillantást a tényekre:


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Időtlen hülyeség

Az európai ember válságának egyik tünete önmaga állandó megkérdőjelezése. A történelmi időből kilépni ugyan nem lehet, de mégis, sokan igyekeznek kulturális gyökereinket kritizálni. Ha mindezt tudományos jelleggel próbálják megtenni, a közmegegyezéssel elfogadott ügyek felforgatására, akkor nagyon erős bizonyítási igénynek kell eleget tenni, ha valaki ezt komolyan gondolja. Persze sok esetben egyszerűen csak napi, máról holnapra múló politikai aprópénz-uzsoráról, vagy valamiféle személyes rövidzárlatról lehet szó.

(Kép forrása: itt.)

Nemrég az egyik baloldali-liberális hetilap olyan interjút közölt egy történésszel, amelyből az derült ki, hogy Mindszenty József megveszekedett antiszemita lett volna. Az állítások alapja egy hosszú tanulmány, amely egy baloldali örökséget képviselő műhely folyóiratában jelent meg. A szöveg méltó utóda a kommunista hatalomátvétel éveiből az sajtótermékeknek, tudományos formában persze.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Pukli, az űrhajós

Milla, “bohócforradalom”, “Százezren az internetadó ellen”, “60 ezren a MAGÁN nyugdíjukért”, “Rendszerbontó népszavazás” – emlékszik még valaki ezekre a komoly elánnal induló, egy-egy eseményen akár nagy tömeget is megmozgató “civil” mozgalmakra? Ha azt hittük, kétszer, vagy többször nem lehet ugyanabba a folyóba lépni, akkor tévedtünk. Vajon a “tanárlázadás” is elődjei sorsára fog jutni? A nagy indulótömeg idővel lemorzsolódik, és marad egy-két politikai űrhajós, akik az ellenzéki univerzumban állnak pályára.

(Pukli István a Teleki Blanka Gimnázium kapujában.)

Többen látnak hasonlóságot a mostani és a korábbi kormánybuktatónak induló, tiltakozó mozgalmak között. Kézenfekvő kifutás a politikai párttá válás, ám meg nem értett géniuszból ellenzéki politikai pártocskából jelenleg túlkínálat van. Legjobb példa erre Kónya Péter sokadik szervezete, az SZKP, a “Szolidaritás a Köztársaságért Párt”.


Megadja Gábor
Megadja Gábor eszmetörténész

Brüsszel, március 22.

Robbantottak Brüsszelben. A precedensek alapján minden valószínűség szerint ferences szerzetesek vagy haszidok tehették. Ezt már csak azért is feltételezhetjük, mert az érzékenyítő tréning éllovasai szerint a terrorista az terrorista, nincs neki eszméje, a vallás pedig vallás, punktum. (Kivéve a béke vallását.) Ez az írás elvileg azon a csúnya előítéleten alapult volna, hogy az elkövetők iszlamisták – és mit ad Isten, valóban azok. Sokan lepődtünk meg.

(Belga rendőrök és mentők a brüsszeli metróban történt robbanást követően Mallbeek állomásnál.)

Amikor annak idején néztük a Monty Pythonokat, jókat mulattunk a Lorettás jeleneten, meg azon, amikor az Élet értelmében megkérdi az orvost az anyuka, fiú-e vagy lány a gyerek – az orvos meg azt válaszolja, korai még a szerepek ráerőltetése. Ezek a jelenetek mára egy dokumentumfilm részeit képezhetnék.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Mi kell még?

Nicolas Sarkozy volt francia elnök tegnap egy tévéinterjúban azt nyilatkozta: ki kéne már mondani végre, hogy Európában háború van. Ekkor még nem tudhatta, hogy szavait az alig 12 órával később Brüsszelben elkövetett, emberéleteket követelő terrortámadások teszik még kézzelfoghatóbbá.

(A brüsszeli Zaventem repülőtér a robbantások után.)

A reggeli támadásokban nem a halálos áldozatok száma, vagy a merényletek trivialitása a legborzasztóbb, hanem az, hogy a belga fővárosban közel négy hónapja rendkívüli biztonsági készültség van érvényben. A terroristák pedig nem az utcán vagy egy szórakozóhelyen, hanem kiemelt védelem alatt álló helyeken robbantottak. A Zaventem repülőteret szabályosan telepakolták bombákkal. A támadások másik helyszínét, Maelbeek metrómegállót pedig csak néhány perc séta választja el az Európai Bizottság és az Európai Parlament épületeitől. A támadással azt jelezték, hogy ott csapnak le, ahol csak akarnak. 


Galló Béla
Galló Béla politológus

Szalmaszálakból kötelet fonni?

Élénkülget az élet az MSZP-ben, pártelnököt keresnek a szocialisták, mintha a problémák megoldása az elnökcserén múlna.

Tóbiás József kihívóit kizárólag a nevük különbözteti meg egymástól, politológus legyen a talpán, aki markáns különbségeket fedez fel Molnár Gyula, Harangozó Tamás és Szanyi Tibor között, már ami a bennük rejlő Messiás-potenciált illeti.

(Szanyi Tibor, az MSZP európai parlamenti képviselője.) 

Igaz, Szanyi Tibor „tökös” balfordulatot hirdet, de hát nem ezt ígéri – visszafogottabb jelzőket használva – megválasztása óta Tóbiás is?


Most akkor mi is a baj az oktatásban?

A köznevelés 2010 utáni átalakítása a magyar oktatás 1990 óta mélyülő problémáit a gyökerénél fogva orvosolja.

(Pedagógustüntetés március 15-én.)

A McKinsey tanácsadó cég 2007-es korszakalkotó tanulmányában rámutatott, hogy összesen három tényezőn múlik egy oktatási rendszer sikere. Az első és legfontosabb, hogy tanáraink mennyire tehetségesek. A második, hogy ha már tehetségesek, rendelkeznek-e olyan tanítási módszerekkel, amelyekkel le tudják kötni a diákok figyelmét. A harmadik kiemelkedően fontos szempont, hogy az oktatási rendszer képes legyen a családi háttérből adódó egyenlőtlenségeket mérsékelni. Vagyis hogy a budai jólétbe és az ózdi nyomorba beleszületett gyerek sorsa ne pecsételődjön meg már születésének pillanatában. Mindezek tükrében vegyük górcső alá a magyar köznevelési rendszer állapotát és a 2013 utáni, jelenleg hevesen vitatott reformokat.


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Multikulti kereszténység?

Az újkori népvándorlás eseménysorozata a felszínre hozott néhány a kor liberális főáramához méltó jelenséget a keresztény egyházak berkeiből.

Az egyik ilyen – talán a legextrémebb példa – az a bizonyos svéd leszbikus püspök asszony volt, aki eltávolította volna a muszlimokat sértő jelképeket – például a kereszteket – a templomokból. Sőt, biztos, ami biztos, még Mekka irányát is kijelölte volna. Az eset, mint a szélsőliberális európai társadalom különösen is abszurd megnyilvánulása vonult be a köztudatba.

(Muszlim bevándorlók imádkoznak a római Colosseumnál.)


Németország: mindenki vesztett

A vasárnapi németországi tartományi választásokon valójában senki sem nyert, kivéve persze a jobboldali populista AfD –t. Hiába tudta mindhárom tartományban az éppen aktuálisan kormányzó párt megőrizni elsőségét, ha egyfelől elvesztették természetes koalíciós partnerükkel a továbbkormányzás lehetőségét, másfelől pedig a győzelem ellenére is komoly visszaeséseket kellett elkönyvelniük.

(Frauke Petry, a jobboldali populista Alternatíva Németországnak (AfD) vezetője)


Galló Béla
Galló Béla politológus

Kezdenek Európához hasonlítani

A német választások eredményeiben semmi meglepő sincs. Féligazság, hogy a három tartományban Merkel asszonyt a migrációs-politikája miatt büntették a szavazók. Korántsem csupán erről és nem csak róla szólt a múlt vasárnap. A mélyben ennél összetettebb folyamatok zajlanak.

(Kép forrása: itt.)

A jó ideje tartó és a világválság után sem módosuló neoliberális gazdaság- és társadalompolitika a fejlett Európában lassan, de biztosan rágja szét a korábbi jóléti modell minden szegmensét. Az európai középosztály magabiztos egzisztenciális közérzete már a múlté. A globalizáció számukra sem fenékig tejfel, a kelet-európai bővítéssel folyamatosan erősödik köreikben a szociális sovinizmus, most pedig a sokféle kockázatot hordozó migráns-áradat veszélyezteti amúgy sem acélos komfortérzetüket. A középosztály nyugtalan, márpedig a történelem álmoskönyve szerint sosem jó, ha a középosztály ideges.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

A Pukli Párt

Mit kíván a magyar nemzet? Igen, kitalálták: egy újabb balliberális pártot.

(Pukli István a március 15-i tüntetésen.)

A március 15-i tanártüntetés szervezői két dolgot szeretnének elhitetni a világgal. Egyrészt azt bizonygatják, hogy szigorúan szakmai célokért küzdenek, a pártpolitika távol áll tőlük. Másrészt pedig azt a látszatot próbálják kelteni, hogy támogatottságuk napról napra növekszik, szinte az egész ország mögöttük áll. Jól hangzó állítások, a kár csak az, hogy egyik sem igaz.


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Március 15. A magyar szabadság napja

Az ezer éves magyar államiság második ötszáz évében a magyar politikusok és gondolkodók számára állandó problémát jelentett egy-egy kiemelt birodalmi központhoz való viszonyulás kérdése. Ez a birodalmi központ az évszázadok sűrűjében általában Bécs volt. Külön érdekesség, hogy a birodalmi központból kiszemelt célok és törekvések majdnem mind zsákutcának bizonyultak, míg a magyar érdekek valamiért szinte mindig egybeestek – volna – az összbirodalom hosszú távú, valódi érdekeivel.

Magyar vagyok. Büszkén tekintek át 
A múltnak tengerén, ahol szemem 
Egekbe nyúló kősziklákat lát, 
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.

(Petőfi)

(Zászlófelvonás katonai tiszteletadással az 1848-49-es szabadságharc 168. évfordulóján az Országház előtt, a Kossuth Lajos téren 2016. március 15-én. Fotó: MTI/Máthé Zoltán)