2022: A háborúk első éve
A háború a játékelmélet segítségével is mintázható. Legtöbbször a zéró-összegű játszmával írják le azokat a helyzeteket, amelyekben az egyik fél akár erőszakkal is fordítana vesztes pozícióján. Pláne, amikor aszimmetrikus erőviszonyok állnak fenn, és az egyik háborús fél atomhatalom, amellyel szemben a tankönyvek szerint nem lehet háborút nyerni, mivel ultima ratio-ként ott van a nukleáris elrettentés. Az atomháborútól azért még messze vagyunk, Moszkva az ötös skálán kettes szinten (állandó készenlét) tartja nukleáris csapatait. A hármas szint a rakéták üzemanyaggal való feltöltése lenne.
Ahogy a Covid-járvány, úgy az orosz-ukrán konfliktus is csak katalizátora olyan fejleményeknek, amelyek nélkülük is bekövetkeztek volna, legfeljebb lassabban. Ahogy a plázák elszívták a belvárosi boltok forgalmát, most az online kereskedelem ugyanígy tesz a plázák forgalmával. Az orosz-ukrán konfliktus is csak felgyorsít bizonyos folyamatokat, amelyek egyike-másika “háborúba”, például hideg-, vagy kereskedelmi háborúba fordul és velünk marad a következő években.
A világ kétharmada várakozó állásponton van.
Terjedelmi okokból ezen “háborúval” felérő konfliktusok közül csak a legfontosabbak ismertetésére szorítkozunk, vázolva a főszereplőket és céljaikat. Elsőként az orosz-ukrán konfliktust kell említenünk, amelyet nem véletlenül neveznek a Kremlben “különleges katonai műveletnek”. Ukrajnát ugyanis “közeli külföldnek”, vagy Putyin elnök 2021 nyári dolgozata alapján egyenesen az “orosz világ” részének látják. Egy (támadó) háborút ráadásul nehezebb is eladni a jóléthez szokott moszkvai és szentpétervári középosztálynak.
Oroszország a Putin elnök által 2021 decemberében megfogalmazott célok egyikéhez sem került közelebb: a NATO 1997 utáni bővítéseinek visszavonása helyett az eddig semleges Finn- és Svédország is csatlakozik a kollektív védelmi szövetséghez. Ukrajna a nyugati fegyverszállítások, hitelek és politikai támogatás alapján már kvázi tagországgá vált, a posztszovjet térség több állama (főként Moldva és Kazahsztán) is távolodna Oroszországtól. Nem jött létre egy, a NATO-t “feleslegessé” tevő új európai biztonsági architektúra sem, amelyben Moszkva kitüntetett szerepet kapna. A Krím-félsziget 2014-es annektálásával ellentétben Brüsszel most komoly energiaszankciókat vezetett be, amelyek az orosz (és öngyilkos módon, az eddigi nyugat-európai) gazdasági modell alapjait támadják.
A háború Ukrajnát — az ott élő kisebbségek rovására — saját nemzeti öntudatának megerősítésére késztette, ami csökkenti a “nagy- és kisorosz” népek egyesülésének esélyét. Mindezek a folyamatok a nemzetközi térben Oroszország két riválisát, Kínát és az USA-t erősítik. Moszkva csak egy döntő győzelem esetén remélheti egy olyan új nemzetközi (multipoláris) világrend kialakítását, amelyben 1945-ben kivívott globális szerepét és vétójogát megőrizheti. Korai az oroszokat leírni, elvégre csapataik és “tanácsadóik” az Arktisztól Közép-Afrikáig, illetve Kubáig és Venezueláig jelen vannak, valamint az energiahordozók és nyersanyagok globális piacán továbbra is meghatározóak.
Az orosz-ukrán konfliktus felgyorsította az USA és Kína között zajló konfliktus alapját képező folyamatokat, leginkább a XXI. század “aranyát” jelentő félvezetők és a digitális alkalmazások terén. Tajvan jelentőségét — a szigetország geopolitikai fekvésén túl — az ott honos és világméretben is meghatározó félvezető-ipar adja. Az orosz-ukrán háború kapcsán Washington felgyorsítja saját félvezető-gyártásának kiépítését, amit egy 300 milliárd dolláros program is szolgál, ennek 53 milliárdos részletét 2022 nyarán fogadták el. Tajvan eddig lassította a gyártás Európába és USA-ba telepítését, mondván ott még nincsen meg az ehhez szükséges “ökoszisztéma” (egyetemek, start up cégek, kutatóintézetek), ám a háború ezen is változtatott.
A félvezetők terén Kína még le van maradva, az USA most azért is igyekszik, hogy a XX. századot meghatározó olaj után immáron a digitális technológiához kössék a (digitális) dollárt, átmentve Amerika világvezető gazdasági és pénzügyi szerepét. Ehhez — legalább az Oroszország elleni gazdasági szankciókhoz csatlakozott országokból — kell kiszorítani, vagy egyenesen kitiltani a kínai digitális cégeket és az olyan népszerű alkalmazásokat, mint pl. a TikTok, vagy a Shein.
Az orosz-ukrán háború felgyorsította a világ két részre szakadását, ami az Oroszország elleni szankciók támogatásában is megnyilvánul. Az országok csupán harmada vezetett be szankciókat, kétharmad még várakozó állásponton van. Az USA által dominált nyugati pólussal szemben egyre többen választják a Kína által dominált keleti pólust, ami Argentína, Indonézia, Törökország, Egyiptom és Szaúd-Arábia BRICS felé közeledésében, illetve az egymás közti kereskedelem saját valutában való elszámolásában, a dedollarizációban is megjelenik.
És végül meg kell említeni a globalista elitek “háborúját” a nyugat eddigi társadalom- és gazdasági modelljével szemben, amit Great Reset-nek is hívnak. Ennek a konfliktusnak az ideológiai alapja a “Nyílt társadalom elmélete”, amely a nemzetállamokat teszi felelőssé a háborúkért. Putyin háborúját saját elméletük XXI. századi igazolásának látják, ezért gyorsítják fel a hagyományos társadalommodell felszámolását a migráció, a genderelmélet és a föderalizáció által.
Az erőltetett klímaátállást Európában az olcsó vezetékes orosz fosszilis energiára kivetett szankciókkal, illetve az Északi Áramlat 1 és 2 gázvezetékek felrobbantásával gyorsítják fel, egy olyan tartósan magas árkörnyezetet teremtve, amelyben már üzletileg is megtérülnek az alternatív energiák, például a “zöld” hidrogén. Az infláció tönkreteszi a jakobinus elitprojektek ellen érdemi politikai ellensúlyt képező nyugati középosztályt és kkv-szektort, a cenzúra pedig elnémítja az ez ellen felszólaló hangokat.
A 2023-as évet leginkább ezek a globális konfliktusok határozzák meg. Talán a következő év lesz az utolsó, amelyben az elindult és a konfliktusok által gyorsuló zéró-összegű játszmákat még át lehet fordítani nyertes-nyertes játszmákká. Visszagondolva a mögöttünk hagyott év eseményeire, elgondolni is rossz, hogy egy folytatódó ördögi kör milyen további társadalmi és gazdasági költséget okozna Európában és világszerte. Jó azt látni, hogy — tanulva történelméből és az ütközőzóna peremén való földrajzi elhelyezkedéséből — ebben a konfliktusokkal teli világban Magyarország a béke és a kölcsönös tiszteleten nyugvó nemzetközi együttműködés egyik szószólója.
Kép forrása: Economist Intelligence