Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Poszt-Korona: “Szép új világ”

Eljön az igazságosabb világ? Aligha! A Great Reset a hiperglobalizáció folytatása lesz más eszközökkel. Sokkal durvább eszközökkel.

Az emberiség esélyt kapott a lassításra és újratervezésre, amit a jelek szerint nem ragad meg. A globalista elit nem is nagyon érdekelt az igazságosságról szóló vitákban, Joe Biden “sikeres kampánya” után pedig már a nagy visszatérésben gondolkodnak. Félreértés ne essék, a Trump járvány előtti helyzethez akarnak visszatérni.

A körvonalazódó disztópia mintáját nem George Orwell sokat idézett 1948-as könyvében kell keresni, hanem egy másik, szintén a a XX. század legjobb 100 angol nyelvű írása közé választott regényében, Aldous Huxley 1932-es, “Szép új világ” című regényében.

Akkor Henry Ford, ma Bill Gates akarja a világot termékeivel víziójával boldoggá tenni. Akkor és most is egy gazdasági világválság után vagyunk, amely alapjában rendezi át a nyugati társadalmakat. Spoiler: Magyarország akkor és most is a béke szigetének számított.

Miben más a korona-járvány, mint a korábbi válságok? A globalizáció története során most lehet a járványügyi védekezésre hivatkozva először az egész emberiség számára egységes szabályokat felállítani. A már eleve univerzálisnak szánt ENSZ és annak több szakosodott szervezete, leginkább a WHO, most először léphet fel egy világkormány prototípusaként.

Kit szolgál az újraindítás? 

Most lehet az emberiség történetében először a Bill Gates és más milliárdosok által támogatott WHO és más nemzetközi szervezetek által elismert oltóanyagokkal minden embert beoltani. Ez nemcsak egy óriási üzlet, hanem esély is arra, hogy a következő járványok idején már magától értetődő lesz az egész emberiség beoltása a szabványosított oltóanyaggal.

Az oltás nem kötelező, ám erősen ajánlott. Nyugaton a légitársaságok azt tervezik, hogy csak a beoltott utasokat engedik gépeik fedélzetére. Hszi Csin-ping kínai elnök pedig országa QR-kódokra épülő rendszerét terjesztené ki világszerte. Hivatalosan a járvány elleni védekezés miatt, és aki szerint ezzel csak a kínai IT-cégek alkalmazásait akarja az amerikai App-áruházakba csempészni, biztosan téved. A QR-kódos kínai turisták fogadásának ehhez kötése elég meggyőző erővel bírna.

És ez még csak a kezdet. Gondoljuk végig, hogy a sorozatos leállások miatt megtakarításait felélő középosztály és családi vállalkozói réteg mennyire lesz képes és potens a közügyek alakítására? A járványra hivatkozva minden megváltozik, minden eddigi szabályt és korlátot felül lehet írni.

Ne értsék félre! A legfontosabb az emberéletek mentése! A gazdaság csak ezután jön. Az viszont már egyáltalán nem mindegy, hogy a járvány leküzdése közben, arra hivatkozva milyen új átmenetinek mondott szabályokat hoznak és azok kiknek kedveznek.

Donald Trump, Orbán Viktor és a hozzájuk hasonló szuverenisták csak akadályozzák a Davosi Világgazdasági Csúcson kifundált Great Reset (Nagy Újraindítás) projektet. Trumpot már megbuktatták, és nehogy az általa képviselt politika mégegyszer kormányra kerülhessen, Joe Biden első elnöki cselekvésével 11 millió dél-amerikai bevándorlónak adja meg az amerikai állampolgárságot, vagyis a választójogot.

Az EU sem tétlenkedik: A “jogállamiságinak” csúfolt mechanizmussal akarják az EU-n belüli kis gall falvakat, Lengyel- és Magyarországot politikai zsarolással és pénzmegvonással térdre kényszeríteni. A globalista elitek nem tűrik a működő és vonzó alternatívákat, például a ma is a béke szigetének számító polgári Magyarországot. A “Szép új világért” zajló csata csak most kezdődik.

(Kép forrása: itt.)


Galló Béla
Galló Béla politológus

Jönnek a progresszorok

Fokozódik, sőt felettébb fokozódik a nemzetközi helyzet mióta a neolib, föderalista európai főáram föllélegezhet.

A 2019-es Európai Parlament-i voksolásokon világossá vált, hogy a „populista” szuverenisták előre törtek ugyan, de az erőviszonyok még mindig a megcsappanó mainstreamnek kedveznek. Utóbbiak hamar fel is fogták, addig kell cselekedniük, ameddig lehet, ki tudja, mit hoz a holnap. Persze, nem esküdtek össze, á, dehogy. Politikailag ennél ők sokkal „korrektebbek”. Csupán minden tagország megfelelő erőivel gondosan egyeztették az érdekeiket, a húrokat összehangolták, amitől aztán annak rendje-módja szerint be is következett a fokozódás.

Elszántságuk Joe Biden győzelmével most új lendületet kapott. Hiába bizonyosodott be (nem először), hogy az amerikai választási rendszer bizony elég pókhálós már (igazából személyi igazolvány se nagyon kell hozzá), az uniós főáram Bident – történt, ami történt – vastapssal ünnepelte. Helyre billenőben a transzatlanti neolib egység: összeforr, ami mindig is összetartozott. Brüsszel óceánon túli társuralkodója, George Soros hipp-hopp, máris megmondta, mi a teendő. Végtére lehet bárki itt az unió soros elnöke, attól még ő a Soros. Most nem spekulált, nem köntörfalazott, kiadta szépen a régi-új napiparancsot: mielőbb el kell bánni a nemzeti szuverenitásukat védő magyar és lengyel kormányokkal.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Jogállamiság? Lárifári! Adósságorgia!!!

Brüsszelben jó címkét adtak minden idők legnagyobb hitelfelvételének. Miről terelik el a figyelmet?

Demokrácia monitorozás, jogállamiság. Ezek nem George Orwell híres regényének fordulatai, hanem a brüsszeli bürokraták agyszüleményei. Egész Európa a “jogállamiságról” beszél, holott a szó, ami jobban leírja a helyzetet, az adósságunió. Pontosabban az Európai Egyesült Adósállamok Felbonthatatlan Uniója.

Miről is van szó? Miről terelik el a figyelmet? Elsőként nézzük az idősíkot: az EU és az eurózóna egyben tartásához szükség van Francia- és Olaszországra, ahol 2022 tavaszán, illetve legkésőbb 2023-ban lesznek választások. Marine Le Pen és Matteo Salvini egyaránt elszánt arra, hogy országaikat kivezessék az adósságot és kereskedelmi mérleghiányt okozó eurózónából. Ezt kell a német házi exportpiacnak számító EU egyben maradásában érdekelt Berlinnek és az uniót adminisztráló brüsszeli elitnek mindenáron megakadályozni. Kerül, amibe kerül.

Határ a csillagos ég.


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

Kétszer kettő az négy

Alaptörvény-módosítást terjesztett be a kormány, melyben nagyjából azt kívánják leszögezni, hogy a férfi az férfi, a nő pedig nő, és kettejük élvezetes keveredéséből születik a gyerek. Erre mondják azt, hogy ezt eddig is tudtuk, és miért kell ezt az Alaptörvénybe foglalni? Továbbá az is felmerült, hogy miért pont most, a ragály kellős közepén kell foglalkozni ilyesmivel. Erről elmélkednék alább.

Aki követte és elszenvedte az elmúlt néhány tíz év eseményeit itt Európában, az pontosan tudja, hogy ezen időknek egyik legmarkánsabb jellemzője az egyéni szexualitás előtérbe tolakodása volt. Eleddig a nemi vágyakat és azok kiélését egyfajta szemérmesség jellemezte. Ennek jegyében az emberek efféle ügyeiket tanúk nélkül intézték, hiszen – ez volt az általánosan elfogadott nézet – ez nem tartozik másokra. A szemérem olyan erény volt, melyet mindenkitől elvártak. Ennek – úgy tűnik – vége. Maga a szemérem szó jelentése is változáson ment keresztül, ma már sokan, sokfelé a szemérmességet hipokríziskén, képmutatásként értékelik. 


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Mi ássa alá a demokráciát?

Sokféle hír érkezik az Egyesült Államokból a legutóbbi elnökválasztás furcsaságairól.

Halottak tömegesen járultak az urnákhoz. Félanalfabéta, mélyszegénységben élő választókat buszoztattak tömegével a választóhelyiségekbe, sőt, még kitölteni is segítettek nekik a szavazólapokat. Tömegével érkeztek levélszavazatok a választás lezárulta után, miközben leállították a szavazatszámlálást.  Máshol kidobták a választási bizottságnak nem tetsző szavazatokat. Van videó arról is, hogy maguk a szavazást ellenőrző választási biztosok töltögetik ki a szavazólapokat a nekik tetsző jelölt érdekében.

Mindennek nehéz ellenőrizni a valóságtartalmát, illetve a mértékét. Innen, Közép-Európából nézve a mi szigorú szavazási rendszerünkhöz képest az amerikai szavazási procedúra itt-ott eléggé könnyelműnek tűnik. Az biztos, hogy nem a mi tisztünk megítélni a helyzetet; nem is tudnánk, és egy szuperhatalomról van szó, amelynek a történelmi galaxisához tartozunk.

Az viszont egész biztos, hogy jelen állás szerint a csalások inkább a Demokrata Párthoz kötődnek. Barack Obama volt elnök viszont arról beszélt tegnapi interjújában, hogy aki csalást emleget, az aláássa a demokráciát. „Nagyobb fejfájást okoz nekem [Trumpon kívül], hogy számos republikánus tisztségviselő, akiknek tudniuk kéne az igazat, beállt ebbe a sorba. Ez egy újabb lépés abba az irányba, hogy ne csak a hamarosan hivatalba lépő Biden-kormányzat legitimitását lehessen megkérdőjelezni, hanem általában a demokráciáét is – és ez egy veszélyes út.

Valóban így lenne? Vessünk egy pillantást a történelemre, amikor a demokrata pártiak kérdőjelezték meg a választások eredményét.

Barack Obama, Joe Biden és Hillary Clinton. 


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Trump megy, a trumpizmus marad?

Ha az inga kilendül az egyik irányba, előbb-utóbb vissza is fog lendülni. Milyen esélyei vannak a trumpizmusnak 2024-ben?

A mainstream média önmagát beteljesítő jóslatként jó előre kihirdette Joe Biden győzelmét. A választás kimenetele szempontjából legfontosabb államokban a választás napi eredményét megfordító, visszaélésgyanús eseteknél a bizonyítási kényszer a vádlónál van, így amit Trump ügyvédei nem tudnak bizonyítani, az csak gyanú és nem választási bűncselekmény.

Donald Trump ezt a választást várhatóan elveszíti, ezért a Fehér Házat és az atomkoffert január 20-án átadja utódjának. A nagy kérdés az, hogy vele az általa és politikája által előhívott konzervatív populizmus, a trumpizmus is eltűnik-e? A mainstream ebben reménykedik és mindent meg is tesz ennek érdekében. Nem tűrnek vonzó alternatívát. A Twitter már be is jelentette, hogy január 20. után már nem “kivételeznek” Trump bejegyzéseivel. Demokratapárti szakértők már azt nézik, hogy a Trump-szavazók új kedvencét, a cenzúra moderáció nélkül működő Parler-t milyen ürüggyel tiltassák ki az alkalmazások közül.


Szabó Dávid
Szabó Dávid külpolitikai szakértő

Karabah, avagy az írástudatlanok felelőssége

Bajban lennénk, ha Magyarország az ellenzéki megmondóemberekre hallgatna a külpolitikában. Aki annyira nem tudja, hogy nem is tanítja; az kényszeresen írogat róla.

Kedd hajnalra, úgy tűnik, véget ért a legújabb örmény-azeri pengeváltás az évtizedek óta vitatott hovatartozású Hegyi-Karabah uralásáért. A jogilag Azerbajdzsán területét képező, valójában eddig Örményország által uralt területet minden jel szerint megszerezte a térségi nagyhatalom Törökország teljes támogatását élvező Azerbajdzsán a másik térségi nagyhatalom, Oroszország által félgőzzel támogatott Örményországtól. Békefenntartók, megfigyelők maradnak, de a posztszovjet térség egy befagyott konfliktusa minden bizonnyal kiolvadt – ha le nem is zárult teljesen.

Ennek az írásnak egyetlen célja van: hogy óva intsen mindenkit attól, hogy egydimenziós ítéleteket alkosson olyan nemzetközi ügyekben, melyekben Magyarország és a határon túli magyar kisebbségek közvetlenül nem érintettek.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Trump csak egy lovas

Nem Donald Trump osztotta meg Amerikát, éppen azért győzhetett, mert a 21.század elejének Amerikája végletesen megosztott.

Trump csupán megnyergelte azokat a sokrétű elégedetlenségeket, amelyek  a társadalmat feszítik - de mint tudjuk, sosem a lovas száguld, hanem a ló. Trump azért lehetett (lehet) úgymond "populista", mert az amerikai társadalomnak legalább a fele is az.

S nem véletlenül.

A sok közül vegyünk csak két fontos okot.


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Bécsi keringő helyett Búcsúszimfónia: a terrorizmus megváltozott természete

A franciaországi és a bécsi terrormerényletek híre néhány napi profilkép-csere, „Imádkozunk Bécsért” poszt és semmitmondó politikai nyilatkozatok után lecsengeni látszik. Csak a katonák maradnak az utcákon.

Kézenfekvő felidézni a 2004-es magyarországi uniós népszavazási kampány egyik blőd plakátját: „Nyithatok cukrászdát Bécsben?” Beugorhatott a 2015-ös „menekült-menekítők”, vagyis a Soros-féle galaxis civil szervezeteinek lázas buzgalma, hogy a gonosz, barbár Magyarországról végre a Lajtán túlra cipelve a migránsokat, elhagyhassák ezt a földi siralomvölgyet. Odaát Bécsben már biztonságban vannak! És végül újra előkerült Lázár János videója Bécs egyik városrészéről, amelyet így jellemzett a baloldali média egyik tudósítója: „Az egyik legizgalmasabb negyedben, a Favoritenben olyan érzés fogott el minket, mintha egy etnikailag sokszínű, sürgő-forgó közel-keleti vagy kis-ázsiai városba csöppentünk volna.”

Nos, néhány kérdés felmerül az emberben. Az első rögtön az, hogy Bécset miért tiszteli a magyar ember? Azért, mert a császárváros nimbusza a XX. században megújult, a mi szocialista gulyáskommunizmusunkhoz képest a valódi jólét és bőség központja lett – vagy pedig azért, mert egy „izgalmas közel-keleti város”? Azután ott van az a kérdés is, hogy Magyarország vajon nem azért biztonságos ország-e, mert nem engedett be olyan népcsoportot a területére, amelynek a szokásai, hagyományai között szerepel a terror és az ezzel összefüggő halálkultusz?


Szabó Dávid
Szabó Dávid külpolitikai szakértő

Egyesült és operettállamok: a káosz éve

A káosz egyaránt melegágya a koronavírus pusztításának és a választási csalásnak.

Miközben az egyik Brüsszel és magyarországi szócsővei még mindig a jogállamisági univerzum önkényes tágításával terelnék össze az Európai Egyesült Államokat; a másik Brüsszel éppen összeomlik a rendezetlenség mint államszervezési modell halálos súlya alatt; a másik, az eredeti Egyesült Államok pedig eddig tőle elképzelhetetlen módon az operettállamiság jegyeit mutatja. Szomorú látlelettel fordul a nyugati megacivilizáció a 21. század sorsdöntő évtizedeire.

Az Amerikai Egyesült Államok pár nappal ezelőttig a világ legerősebb, legbefolyásosabb országa és legstabilabb (még ha bevallottan “üzleti”) demokráciája” volt. Sikerének titka az emberi méltóság keresztény értelmezésén alapuló személyes szabadság és boldoguláskeresés, valamint a stabilitást biztosító rendezettség termékeny kombinációja. Az USA most minden jel szerint képtelen volt úgy megszervezni a legfontosabb országos választást, hogy abban ne fordulhassanak elő tömeges, rendszerszintű visszaélési lehetőségek. A választásra jogosult helyi népességet meghaladó számú regisztrált szavazó, kallódó (majd a megfelelő helyen, a megfelelő időben előbukkanó) levélszavazatok, a kampányban és azóta is az esélyegyenlőséget semmibe vevő módon pártos sajtó, nyílt, kommunista stílusú cenzúrát alkalmazó, felelősségre nem vonható közösségi médiamonopólium - a 2020-as amerikai elnökválasztás lesújtó képet fest a nyugati civilizáció elmúlt 150 évének legdinamikusabb szereplőjéről. Az Alkotmányban még az elektori bonyolítással együtt is áttekinthető, gyerekeknek is könnyen elmagyarázható választási rendszer végzetét a rendezettség feladása, a káosz szabadon engedése hozta el: a választást a gyakorlatban lebonyolító tagállamok egyenként változó választási gyakorlatából fakadó káosz 2020-ra túllépett a “kis színes” kategórián, és súlyosan károsíthatja az amerikai demokráciába vetett bizalmat bel- és külföldön egyaránt. Ha (amikor?) Joe Biden nyeri az elnökválasztást, az USA történetében különleges lapokra kerülnek majd a Káosz Nagy Menetelésének hónapjai, melyek 2020 nyarának fosztogató-gyújtogató erőszakhullámától kezdve (mely ellen nem léptek fel kellő eréllyel a hatóságok) a káoszba fordult választásig és minimum az új elnök beiktatásáig tartanak.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Mi történik Amerikában?

Trump, vagy Biden? Vörös hullám, vagy kék fal? Trump 2016-os sikerének megismétlődése vagy államcsíny? A 2000-es floridai példa ismétlődik-e meg, vagy a 2016-os osztrák?

Az amerikai választási krimi leginkább a 2000-es floridai események megismétlődését vetíti előre. Akkor is szoros volt a verseny. Floridában a demokrata Al Gore elismerte vereségét W. Bush republikánus jelölttel szemben. Ezért van most “két győztes”, vagy pontosabban nulla vesztes.

Akkor az első számolás után alulmaradt republikánusok elérték a szavazatok újraszámolását, amit öt hetes huzavona után a Legfelsőbb Bíróság ítélete alapján akkor hagytak abba, amikor éppen W. Bush vezetett. W. Bush bíróságon szerzett  elnökségének gyenge legitimitása a 9/11 merénylet után erősödött meg.

Az elmúlt pár napban a média gyorstalpalót tartott az amerikai választási rendszerből, így ma már mindenki tudja, hogy 270 elektori szavazat kell az elnökséghez. A balra húzó népes tengerparti államok kényelmes alapot adnak a demokrata jelöltnek, míg az ország közepén levő nagy területű, ám alig lakott államok inkább jobbra húznak. Donald Trumpnak az újrázáshoz meg kell szereznie a hol ide, hol oda billegő államokat. 2016-ban ez sikerült neki, és most is. Majdnem.

A szellemszavazók varázsszavazatai döntenek? 


Máthé Áron
Máthé Áron történész

95/5

Az amerikai elnökválasztási harc tovább tart. Miközben mindenki a „csatatér államokat” elemezte, számolta, egy apró részlet valahogyan eddig nem került reflektorfénybe.

Ez pedig nem más, mint a District of Columbia, vagyis Washington D.C., a főváros szavazati arányai. Nincs szó nagy falatról, hiszen a főváros 3 elektori helyről dönt, és olyan 300 ezer szavazóról lehet szó. 

És most lássuk az eredményeket. 80%-os feldolgozottságnál Joe Biden 93,4 %-ot szerzett, Donald Trump pedig 5,2%-ot. Ez szavazók számában 260 ezret jelent 14500 ellen. 

Ez azt jelenti, hogy a főváros vállt vállnak vetve áll szemben Donald Trumppal. A baj csak az, hogy ez azt jelenti, hogy a központi kormányzat intézményeiben dolgozók esetében 100-ból nagyjából 95 utálja a Trump-jelenséget. Ez már 2016-ban is így volt, akkor 91% szavazott itt Hillary Clintonra és 4 százalék Trumpra. 

A Fehér Ház környékén zavargásokra készülnek, bedeszkázták az üzleteket. 


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Amerika választ

“A szabadság földje, a bátrak hazája.” Az amerikai himnusz refrénje jól mutatja, miről döntenek az amerikaiak: A szabadságról. Make America Great Again!

A mainstream elit azt hitte, hogy Donald Trump elnökké választása egy “véletlen”, amit a mostani elnökválasztáson majd helyre tudnak hozni. Ahogy négy éve a Brexit megteremtette az EU alternatíváját, úgy teremtette meg “nagyban” Trump elnök a Kínának kedvező spontán globalizáció alternatíváját.

Mivel a globalizáció jelenlegi formája nyugaton már csak a multiknak, spekulánsoknak és az általuk kitartott transznacionális (politikai, tudományos, NGO és média) eliteknek kedvez, egy működőképes alternatíva idővel vonzóvá válhatna és véget vetne az alternatíva nélküliség (TINA) neoliberális dogmájának.

Az angolszász világban ötszáz éve gyorsabban járnak az órák. Ami ott történik, idővel nálunk is valóság lesz. Pontosabban Európában, hiszen Steve Bannon szerint Magyarország már 2010 óta az új irányba tart, mivel “Orbán Viktor Trump volt Trump előtt”, vagyis azt a patrióta és szuverenista politikát valósítja meg, mint 2017. január 20-a óta Trump elnök.

Ez nem Photoshop.


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

Rendszerszintű rasszizmus

A fejlett nyugaton egyeseken erőt látszik venni valamiféle megkésett szégyenérzet a színesek ellen, a gyarmatosítás korában és később is elkövetett bűnök okán. Hogy ez mennyiben jogos, mennyiben nem az számunkra újra csak semmiféle relevanciával nem bír. Ők gyarmatosítottak, ők bánják – mi közünk hozzá. Csakhogy sajnos nem ilyen egyszerű a dolog.

Van egy egyszerű magyar melléknév, melyet színmeghatározásképpen használunk. Ez a szó pedig a fehér. Története, kialakulása és használata ki tudja milyen távolba vész. A Czuczor–Fogarasi-féle Magyar nyelv szótára szerint: „Fehérnek neveztetik azon szín, mely minden egyebek között legvilágosabb, legderültebb, és fehérnek mondatik oly test, mely a világosságot változatlanul veti vissza, melyen a világsugarak meg nem törnek, meg nem oszlanak.” Valamint: „Jelent továbbá olyat, mi a fehérhez közelít, tisztát.

A szín meghatározásán túl használták azután átvitt értelemben, mint a jónak, a tisztának jelzőjét. Ellentétpárja pedig a fekete volt, a sötét, a tisztátalan jellemzőjeként. Ennek azonban semmi köze nem volt a bőrszínhez, egyáltalán az emberi rasszokhoz, hiszen egészen egyszerűen nem láttak nem fehér bőrszínű embert, egészen a török seregek bejöveteléig. És utána sem sokat. Így aztán lenéző, megbélyegző, rasszista felhangja ennek a két ellentétes fogalomnak köztünk, magyarok között, semmiképpen sem volt. A távoli, csodás nyugaton ez nem így volt, hiszen gyarmattartó országok lévén, már a középkor óta találkoztak, kapcsolatot tartottak a legkülönbözőbb színű emberekkel. Ekképpen aztán náluk embertanilag a fehér ellentétpárja nem a fekete lett, hanem a színes és ez a megjelölés arrafelé valóban tartalmazott lenézést is. Ennek azonban számunkra, közép-kelet-európaiak számára semmiféle jelentősége nem volt; miért is lett volna


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Éljen a Trump-doktrína!

Mit hozott Donald Trump elnöksége a külpolitikában? Például a demokráciaexport végét. Ez a Clinton-Soros doktrína haszonélvezőinek fáj leginkább.

Miért szurkolnak a világ fővárosaiban olyan sokan Donald Trump újraválasztásáért? Például a Trump-doktrína folytatása miatt, amely éles szakítás a háborúra és demokráciaexportra épülő Clinton-Soros doktrínával.

Steve Bannon: "Orbán Viktor Trump volt Trump előtt."

Nézzük előbb a — remélhetően — múltat. A Clinton és Bush családok által képviselt washingtoni mainstream és a Soros György által képviselt spekulációs tőke közös doktrínája a hitelkihelyezésre neoliberális “értékekre” hivatkozva, kőkemény geopolitikai és stratégiai érdekek mentén avatkoztak be a Világ dolgaiba. Ennek eredménye azonban Kína, Törökország és Irán erősödése lett.


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Drónok harca

A gulyáskommunizmus szomorkás világában egyvalami biztosan felvidította a barakk lakóit: ez pedig a magyar gyártású rajzfilmek sora volt. Köztük a Mézga család spin-offjával, Mézga Aladár különös kalandjaival.

 A sorozatban Mézga Aladár űrhajójával éjszakánként különböző furcsa bolygókra repül. Így kerül a Superbellum nevű helyre is. A Superbellum nevű bolygón atom-világháború pusztít, és összesen két ember maradt, a két hadvezér. Ők mindenféle okos eszközzel és fegyverrel viselnek hadat egymás ellen. Mézga Aladárt és kutyáját a „Spion 1” nevű drónnal derítik fel. „Ez a műhold olyan, mint egy kerge szélmalom!” – mondja a megrökönyödött Aladár. 

És mindezt 1972-ben. 

Miért érdekes ez ma? Igen, valamennyien tudjuk, hogy a drónok világában élünk. Arról is értesülhettünk hellyel-közzel, hogy a közel-keleti zavaros harci cselekményekben a nagyhatalmak a halállistájukon szereplő terroristákat, mohamedán felekezeti vezetőket és hadurakat dróntámadással likvidálták. Az azonban valami teljesen újszerű, amikor egy elvileg hagyományosnak mondható háborúban tömegesen vetik be a harci drónokat. Nem másról van szó, mint az örmény-azeri háborúról. „Ez már nem egy sci-fi mozi többé: a drónok háborúja valósággá vált, és most is zajlik” – olvashatjuk a SmallWarJournal nevű szaklapban. Az azeriek naponta (!) számolnak be kisvideók formájában a precíziós csapásmérő okos-eszközökkel (vagyis drónokkal) megsemmisített örmény tankokról, légvédelmi rakétákról, és tüzérségről. 


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Köszönjük, elnök úr!

Néhány nappal az amerikai elnökválasztás előtt ideje megköszönni Donald Trump négyéves munkáját. Akármi is lesz november 3-án az eredmény, Trump elnök a szabad világ vezetőjeként nyomot hagyott a történelemben.

Trump időt nyert a globalista elitekkel vívott harcban, reményt ébresztett a szabadságszerető, patrióta és konzervatív érzelmű emberekben és megmutatta, hogy háború nélkül is lehet változtatni a Világ dolgain.

A legnagyobb változást persze az USA-ban érte el, amelyet szó szerint felrázott. Reagan elnök óta nem volt érdemi reform, az egymást váltó mainstream kormányok alatt beteljesedett az “Amerika hanyatlásáról“ szóló próféciák sora. Az egyetlen szuperhatalom képtelen volt megnyerni és lezárni az iraki és afganisztáni háborút. Az ipari termelés zöme átvándorolt Ázsiába, és Obamáék teszetosza politikája eredményeként Kína egyértelműen az USA fő kihívójává vált, miközben Irán regionális hatalmi álmait kezdte megvalósítani.

Ahogyan világszerte, úgy az USA-ban is csak növekedtek a vagyoni különbségek, miközben az állami oktatás és a közösségi infrastruktúra színvonala egyre csökkent. Volt tehát min változtatni. A Clinton és a Bush családok, valamint a köréjük szerveződő Deep State túlságosan is a Wall Street spekulánsainak uszályába került, így a nálunk is jól ismert baloldali recept szerint előbb jótétemények ígéretével megnyerték a választást, hitelt vettek fel, majd a törlesztésre hivatkozva adót emeltek és megszorításokkal sanyargatták a középosztályt.

Trump elnök megválasztása ezt a sodródást állította meg és fordította jó irányba az országot. Az adócsökkentés gazdasági növekedést hozott, soha ennyi fekete, spanyol ajkú és más kisebbségi csoporthoz tartozó ember nem dolgozott, mint a járványt megelőzően. Ahogy a dagály minden hajót megemel, úgy lett jobb amerikaiak millióinak sorsa.

Elég lesz a lelkesedés?


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Egy ünneplő ország

1956 kapcsán a kádári hazugsággyárnak volt ideje elültetni a tüskéket. Hiszen „meglincseltek” embereket! Voltak bűnözők is a fegyveresek között! Antiszemiták voltak! Vagy: ugyan, hiszen ez is egy szocialista forradalom volt! És a legsunyibb, legsötétebb hazugság: nem értek el semmit.

„Budapest azzal, hogy önmagát fölszabadította, megszabadította Európát a Szovjetuniótól való félelemtől.” (Indro Montanelli)

1956 kapcsán a kádári hazugsággyárnak volt ideje elültetni a tüskéket. Hiszen „meglincseltek” embereket! Voltak bűnözők is a fegyveresek között! Antiszemiták voltak! Vagy: ugyan, hiszen ez is egy szocialista forradalom volt! És a legsunyibb, legsötétebb hazugság: nem értek el semmit.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

A gorilla kisétált a piacra

Hallott a Hamilton-tervről? Ha nem, akkor bizonyára kevés német újságot olvas :-) Berlinben és Brüsszelben csillogó szemű politikusok, elemzők és újságírók Alexander Hamilton 1790-es húzásának megismétlésétől várják az Európai Egyesült Államok megalapítását.

Ameddig mi aludtunk, az EKB már ki is bocsátotta az első 17 milliárd eurós közös adósságkötvényt. Tizenháromszoros volt a túljegyzés, tehát garantált a folytatás. Jöhet az adósságunió?!

Az első amerikai pénzügyminiszter nem tett mást, mint a 13 függetlenné vált gyarmat adósságát szövetségi adóssággá alakította, és ezzel elindította a föderális amerikai állam kiépítését. A közös adósság visszafizetéséhez ugyanis közös adók kellettek, amiket így sokkal könnyebb volt elfogadtatni.

Olaf Scholz német szocdem pénzügyminiszter a Next Generation EU mentőcsomag elfogadása kapcsán beszélt az EU “Hamilton momentumáról”, vagyis egy olyan (vész)helyzetről, amelyben a közös adósság és annak közös — idővel akár uniós adók általi — visszafizetése elősegíti a föderalizációt, az Európai Egyesült Államok létrejöttét.

Nagy a baj délen.


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

Pszichológusok

Komoly botrány támadt Bagdy Emőke pszichológusnak az LMBTQ-mesekönyvvel kapcsolatos véleménye ügyében.

Állítólag ezer pszichológus tiltakozott a véleménye ellen, bár kiderült, hogy a tiltakozókat senki nem ellenőrzi, így aztán bárki, a tiltakozásával párhuzamosan, még pszichológussá is minősítheti magát.

Az eset valószínűleg az olvasók előtt is ismert. A Labrisz egyesület – melynek fő profilja a homoszexuálisok jogainak védelme – kiadott pár éves gyerekeknek egy „mesekönyvet”, melynek főszereplőiről, a mese végére, kiderül, hogy aberráltak. A dologból aztán – a könyv kiadóinak szándékával megegyező módon – vad politikai-ideológiai viszály keletkezett. A normális, józan gondolkodásúak dühödten elutasították, az ellenzék pedig, a szólásszabadságra hivatkozva, támogatta a könyvet. 

Bagdy Emőke megszólalásáig az igazán érintettek, a gyerekek szempontjából nem is vizsgálta senki a viszályt. Csak azt firtatták, lehet-e, a szólásszabadságra hivatkozással efféle könyvet kiadni. 

Bagdy véleménye szerint a pszichológia tudománya az efféle „érzékenyítések” ellen szól, azokat nem ajánlja. Ez ellen tiltakoztak sokan, úgyszintén a pszichológia tudománya nevében. De hát, mi is az a pszichológia mint tudomány és mit tett eddig az eltérő nemi identitások ügyében? Hogy ezt megértsük, némileg messzebbre kell mennünk az időben.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Mit akar Soros Brüsszelben?

Pénzt. Mennyi pénzt? Sokat! Pontosabban ezer milliárd eurót. Az élete alkonyához érő oligarcha “élete üzletét” kötné meg a brüsszeli Bizottsággal és hagyná örökségül, ami minden spekuláns álma. Már a Fuggerek és Rothschildok is azért szerettek az állammal üzletelni, mivel az sosem megy csődbe. Soros György a pénzen túl még politikai álmának, a nyílt társadalomnak a megvalósulását is sínre szeretné tenni.

Follow the money! — az oknyomozók régi szabálya a brüsszeli Bábelben is segít eligazodni. Aki unja a sorosozást, gondolkodjon el azon, hogy vajon miért pont erre a milliárdosra figyelnek Brüsszelben, terítenek ki előtte vörös szőnyeget és mosolyognak mellette döntéshozók fényképeken.

Soros György csak egy a sok pénzügyi befektető spekuláns közül, ám ő abban különbözik a többitől, hogy néha kiáll a nyilvánosság elé és nyíltan lobbizik céljai mellett, amelyeket aztán “szövetségesei” segítségével akar elérni. A humanitárius mázzal leöntött célok mögött azonban egy valami konstans: mindegyiken ezer milliárd eurós árcédula van.

Az újkori népvándorlás eddigi csúcspontján, 2015-ben Soros azt javasolta, hogy az EU fogadjon be évi egymillió migránst, akiknek az “integrálására” két évre tizenötezer eurót kéne költeni, ami évi 7,5 milliárd euró. Ezen túl a szír menekültek helyi ellátására évi 20 milliárdot javasolt, míg a többi migrációs “frontline” ország támogatására évi tízmilliárdot kéne költeni. A terv — szerencsénkre — a visegrádi országok ellenállásán elbukott.

Soros következő nagy ötletével 2018 elején állt elő és egy Új Marshall-tervet javasolt Afrikának. Az évi harminc milliárd eurós számlát megint csak az AAA adósbesorolású EU-nak kellett volna állnia

Az idén 90 éves Soros az áprilisi uniós csúcs előtt örökjáradék-kötvények (perpetual bonds) kibocsátását javasolta Brüsszelnek, pont ezermilliárd euró értékben, amelyek után ő 0,5% kamatot, azaz évi ötmilliárd euró törlesztést javasolt. Ezzel felkarolta Guy Verhofstadt “véletlenül” pont öt nappal korábban megjelent javaslatát, igaz ő évi 2,5% kamatot javasolt, ami már évi 25 milliárd euró lenne.

A Soros György által kitűzött célok megvalósításán aztán brüsszeli “szövetségesei” dolgoznak. Az előző ciklusban 226 ilyen EP-képviselő volt, érdeklődéssel várjuk az új listát. Most Vera Jourová cseh uniós biztos az, akinek Neelie Kroes, Rui Tavares, Judith Sargentini és mások nyomdokába lépve le kéne e tervek fő kerékkötőinek számító visegrádi országok ellenállását törni. Elődeinek ez nem sikerült, most rajta a sor.

Most ő a soros. 

A “jogállamiságnak” csúfolt politikai zsarolás “egészen véletlenül” összeköti Soros két kedvenc témáját: Az uniós források felhasználását és a nyílt társadalom mainstream neoliberális társadalmi modell érvényesülését. Biztosra akarnak menni, ezért a “jogállamiság” mérését a Soros és mások által támogatott “NGO-k”-ra bízták. Nagy küzdelem előtt állunk, de nem reménytelen helyzetben. A szabadságszerető európaiak fő fegyvere a nyilvánosság, például a fennkölt célok mögül kikandikáló, ezer milliárd eurós árcédula bemutatása.

(Kép forrása: itt.)


Szabó Dávid
Szabó Dávid külpolitikai szakértő

Végtelen háború: a brüsszeli elit a déliek után a V4-ek skalpját akarja

Ha a fényes tekintetű európai elit 2018-ban hallgat Magyarországra, ma sem a helyreállítási alapra, sem az azt övező méltatlan és kicsinyes játszmákra nem lenne szükség. A költségvetés-jogállamiság-mentőcsomag háromszög minden csúcsán kirajzolódik, valójában kik dolgoznak Európa összetartásán – és kik a szétverésén. Spoiler: Magyarország nem szétverni, de összekalapálni igyekszik az EU-t.

Európa-szerte megszaporodtak mostanság az uniós költségvetéshez, az úgynevezett jogállamisághoz és az ostrom művészetéhez (v.ö.: kiéheztetés) egyaránt érteni vélő megmondóemberek. Hogy a versenyjog méltatlanul elhanyagolt területe se maradjon parlagon, egyes tagállamok vezetése, a Bizottság és az Európai Parlament egyaránt árukapcsolással próbálkozik, és úgy vezetne be újabb, lényegi változásokat az EU politikai konstrukciójában, hogy ne kelljen konszenzussal az uniós alapszerződésekhez nyúlni. A 2021-2027. közötti költségvetési forrásokhoz kapcsolt árukat migrációnak és jogállamiságnak nevezik, bár a két kifejezés a brüsszeli újbeszélben mára szinonímává vált. Már a 2020 nyarán lejátszott költségvetési és helyreállítási alapra vonatkozó tárgyalások során is megfigyelhettük, hogy a nyugat-európai mainstream média és magyarországi fordítói a kelet-közép-európai államokat, elsősorban Magyarországot igyekeztek az alku szabotőreként bemutatni, kis híján Orbán Viktor nyakába varrva a felelősséget, ha az uniós mentőcsomag nem születne meg időben. Ma sincs ez másképp, a migrációs-jogállamisági vita médialenyomatában a szerződéseket felrúgó szereplők küzdenek a szolidaritásért és az EU megmentéséért, a gonosz visegrádiak pedig ismét a haladás útjában állnak. Tiszta sor, nem igaz?

Nem, nem igaz.

Az EU összetartása érdekében felelősen cselekvők, szolidaritást vállalók, hovatovább, az európai nemzetek együttműködésében hívő és invesztált szereplők ugyanis Kelet-Közép-Európában találhatók, amint a lenti történet illusztrálja.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Karácsony egy éve – egy naiv blogbejegyzés

Azok után, hogy a baloldal éveken át küzdött azért, hogy a Városligetben ne épülhessenek múzeumépületek, most érdeklődéssel olvasom, hogy luxusszállodát építenek a Ligetbe. Nekem személy szerint semmi kifogásom a szálloda ellen, csak a logikát nem értem: múzeum nem épülhet, de szálloda igen. 

És nem ez az egyetlen, amit nem értek. Az utóbbi egy évben egyre gyakrabban töprengek azon, miért kellett a baloldalnak a főváros irányítása. Mi az, amit Tarlós István vezetése alatt nem kaptak meg, ami nem teljesült, amiben hiányt szenvedtek? Az obskúrus zugszínházaik busás támogatást kaptak. Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar vezetője nem tudott olyan durvát és hazugot mondani a jobboldali kormányról külföldön, hogy elessen a főváros támogatásától. A VI. és a VII. kerület liberális témaparkká változott, romkocsmák tömkelege várta azokat, akik a liberális enyészet és a nyugati dekadencia érzését kívánták átélni. Európai összehasonlításban példátlan módon gyakorlatilag korlátlan nyitvatartással rendelkeztek a szórakozóhelyek. Ha valakik a Szabadság-hídon akartak jógázni, még ennek sem volt akadálya. 

Mindehhez társult egy stílusában néha kicsit sprőd főpolgármester, aki megteremtette mindennek a biztonságos, kiszámítható hátterét úgy, hogy közben a rendezett, polgári életvitelt folytató budapestiek is otthon érezhették magukat a fővárosban. A Demszky-korszak káosza és korrupciós ügyei után rendeződtek a fővárosi közszolgáltatók pénzügyei, megszépültek a 30-40 éve rohadó közterek (kiváltképp a Moszkva tér), a 2017-es vizes világbajnokságra teljesen megújult a Margitsziget, a főváros új buszokat és villamosokat kapott, fejlődött, bővült a közösségi közlekedés hálózata és megépült összesen mintegy 35 kilométernyi kerékpárút – hogy csak néhányat említsünk a 170 sikeresen lezárt projektből. A magyar fővárost Európa legjobb úticéljának választották a Euro­pean Best Destinations szavazásán, a The Economist listáján pedig Kelet-Európa legélhetőbb városa lett Budapest. Tarlós úgy működött, mint egy jóságos és láthatatlan gondnok: jött, megoldott és távozott. És ez igaz volt a főváros jobboldali polgármestereinek többségére is. 

Egy évvel ezelőtt Karácsonyék mégis úgy jöttek be a hatalomba, mintha Budapestet egy rabiga alól kellene felszabadítani. Már akkor sem értettem, hogy mi ez az óriási elnyomás, amitől egy baloldali ember nem érzi jól magát a fővárosban, mi az, amit nem kap meg. Azóta kiderült, hogy ez az egész kamu volt. A fővárosban az elmúlt évben nem történt semmi, leszámítva azokat a kormányzati beruházásokat, amiket Karácsonyék kegyesen hagytak tovább menni. Még a beígért Budapest-alkotmányt sem sikerült összehozni, pedig ahhoz tényleg elég lett volna, ha Karácsony Gergely 44 tanácsadója leül egy fél órára, és papírra vetnek néhány sort. Aki arra számított, hogy tíz év lefojtott balliberális energiája gejzírként tör majd a felszínre és átmozgatja Budapest életét (nem tudom, hogy voltak-e ilyenek), azok most azzal szembesülnek, hogy nemhogy nagyívű tervek megvalósítása történne gőzerővel, de még a napi ügymenet menedzselésére sincs energia. 

Hiába, uralkodni fárasztó dolog. Szemmel láthatóan Karácsonyéknak nem fűlik hozzá a foga. A város koszos, visszatértek a hajléktalanok, a járvány miatt megroppant fővárosi turizmus feltámasztására nemhogy ötlet nincs, de még további adminisztratív intézkedésekkel sújtják az ágazatot. És újra előkerülnek a Demszky-korszakból ismert nyavalyák: hitelfelvétel és kiárusítás (lásd Liget). Egy év se kellett hozzá, hogy “kiderüljön”, az ország legprosperálóbb és legtöbb lehetőséggel rendelkező településének egy árva garasa sincs. És jön majd a többi: a közszolgáltatások árának emelkedése, korrupció, kilátástalan téblábolás és a vádaskodás, hogy kik miatt nem sikerül megvalósítani a liberális álmot.

Sejtjük persze, hogy Karácsonyékat valójában nem érdekli a főváros, ahogy ezt a főpolgármester és a többi ellenzéki polgármester el is ismerte. Csak dobbantóként tekintenek rá a 2022-es választáshoz. 

Már csak az a kérdés, hogy ha a fővárossal nem tudnak mit kezdeni, akkor minek nekik az egész ország? 

Na, ez volt a naiv kérdés.

(Kép forrása: itt.)


Galló Béla
Galló Béla politológus

Nincs Szerencse

Az ellenzék történelmet írt Szerencsen, mondta egy jobbikos politikus a kormánypártok vasárnapi öt százalékos győzelme után. Sajátos állítás, csakúgy süt belőle a valóság olyan merész interpretációja, mint amilyen annak idején a Wehrmacht visszavonulásaira kiötlött „rugalmas elszakadás” volt. Mindenki tudta, miről van szó, de nyilvánosan egy ideig mindenki úgy tett, mintha el is hinné.

Szerencs, az elvileg billegő körzet, gyakorlatilag most (is) a fideszes jelölt felé billent. Egy másik ellenzéki politikus (momentumos) szerint azért, mert az ellenzéki jobbikos jelölt úgymond megosztó figura volt: nemrég még bőszen „rasszizált”, hogy a cigányozást-zsidózást eme szép műszóval illessük. Ehhez képest az ellenzéki politikusok mégis szorosan odaálltak mögé, még Karácsony Gergely is lement Szerencsre, hogy Budapest is a „judapestező” kandidátust támogassa. (Arról nem szól a fáma, vajon lent is Unicumot ivott-e, netán most azért már valami erősebbet?)  Híresen mérsékelt személyes vonzerejükben bizakodva az ellenzéki „nagypolitikusok” talán azt remélték, példájuk ragadós, az emberek fegyelmezetten követik majd őket.

De nem követték.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

A borsodi választás tanulságai

Minden szempontból az ellenzéknek kedvezett a tegnapi időközi választás. Erről valószínűleg az ellenzéki vezetők is meg voltak győződve, hiszen már jó előre győzelmet kommunikáltak.

A 2018-as választáson Borsod-Abaúj-Zemplén megye 6. számú egyéni választókerülete – ahol most az időközi választásra sor került – az egyik legerősebb jobbikos körzet volt. A két és fél évvel ezelőtti országgyűlési választáson alig egy százalékpontnyi különbség volt a kormánypárti szavazatok és az ellenzéki jelöltekre leadott voksok között.

Az is segíteni látszott az ellenzéket, hogy a ciklus félidejénél került sor erre az időközi választásra – ez az időzítés hagyományosan mindig az ellenzéknek kedvez. Emlékezzünk csak vissza az előző ciklusban a tapolcai, a veszprémi és az újpesti időközi választásokra, amelyeket az ellenzék nyert meg. Ráadásul a járvány egész Európa és Magyarország gazdaságát is negatívan befolyásolja – ez a helyzet sem a kormánynak kedvez.

Továbbá, az ellenzék egy tapasztalt jelöltet indított – Biró László már 2018-ban is indult a 6. számú választókerületben a Jobbik színeiben –, a Fidesz pedig a szimpatikus, de újoncnak számító Koncz Zsófiát.

Lélektanilag is kedvező volt az ellenzék helyzete, hiszen ők egy rövid tőmondatban megfogalmazható tétet tudtak adni a választásnak: Bontsuk le a kétharmadot!

Karácsony Gergely, Kunhalmi Ágnes, Márky-Zay Péter, Jakab Péter és Biró László közösen kampányolnak a választás előtti napon. 

Mi történt ehhez képest tegnap a borsodi 6. számú egyéni választókerületben?


Galló Béla
Galló Béla politológus

Jön a Főnök

Van abban valami túlolajozott magabiztosság, egyszersmind pedig árulkodó butaság, ahogyan Soros György leszól Brüsszelnek, hogy a pénzügyi büntető mechanizmus alkalmazását az uniónak Magyarországon kellene kezdenie.

Leszól, és Brüsszelből senki sem szól neki vissza, vajon hogyan képzeli ezt Soros úr? És főleg milyen alapon?

Brüsszel most éppen a jogállamiságból és a demokráciából tart előadásokat néhány kiszemelt - szerinte renitens - tagországának, s miközben elszántan vizsgáztatná őket, ő maga látványosan megbukik a vizsgán.

A politológia három alapkérdése tudniillik így szól:

Ki dönt, ki cselekszik?

Ki legitimálja a cselekvőt?

Milyen identitással bír a cselekvő?

Az unióban Soros a jelek szerint az egyik erős cselekvő, noha erre jottányi legitimációja sincsen, identitása pedig – a nyitott társadalom Karl Poppertől átvett, de meglehetősen zanzásított elképzelése   - legalábbis vitatható, de semmi esetre sem Európa közkeletűen elfogadott értékein alapszik. Marad tehát a sok pénz, amellyel ezeket a politológiai hiátusokat bárki könnyedén be tudja tömni, ámbár ez nemigen válik sem a jogállamiság, sem a demokrácia dicsőségére.


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Magyar Golgota – magyar Feltámadás

„Az igaz ügy örökre veszve nem lehet.” (Görgey Artúr, 1849. augusztus 11.)

1849 őszén a magyarok személyes ügyként siratták a szabadságharc leverését. A pártviszályoktól, egyéni ambícióktól, és főként a közel-külföld, vagyis Bécs lenéző elnyomásától szenvedő nemzet nagy pillanata volt az 1848 őszén kezdődő szabadságharc.

Nyugodtan lehetünk pongyolák, és mondhatjuk: össznépi vállalkozás volt. Ugyanis a Pozsonyban ülésező utolsó reformkori országgyűlés 1848. március 18-án (három nappal a Pest-Budai forradalom után) felmentette úrbéres szolgáltatásai alól a jobbágyságot, és a volt jobbágy tulajdonába adta az úrbéresként és úrbérpótló szerződés alapján birtokolt földbirtok-állományt, vagyis a jobbágytelkeket. A földbirtokosok kárpótlását az államkincstár terhére rendelték el. Ezzel még az április törvények előtt sikerült a nemzeti mozgalomnak komoly tömegbázist szerveznie.

És másfél évvel később, úgy tűnt, hogy hiábavaló volt ez a nagy erőfeszítés. A nemzeti és népi felemelkedés útja elzáródott, a közös harc rossz véget ért. A Habsburg-rezsim a tizenhárom vértanú kivégzésével azonban öngólt lőtt. Rövidlátásuk sikeresen sűrítette egy pontba a magyar tragédiát és emelte szinte bibliai magasságokba. „Őt [Damjanichot] miután Vécsey gróf is követte, a borzasztó spectaculum megszűnt, vagyis inkább csak most tűnt fel egy borzasztó, szívet repesztő látomány.  Kilenc oszlopon, kilenc tábornok, velők annyi család öröme örökre eltemetve." – írta az aradi ferences kolostor naplójába a rendház szerzetes főnöke, aki a tábornokokat utolsó útjukra kísérte.

Ez volt a 19. század magyar Golgotája.

Az aradi vértanúk emlékére állított Szabadság-szobor Aradon.
Az aradi vértanúk emlékére állított Szabadság-szobor Aradon.

Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Na, vajon kik egyengetik a migránsok útját?

Összeesküvés? Elmélet? Összeesküvés-elmélet, vagy csupán “véletlenek” egymásba láncolódó sorozata? Budapest, Röszke, Idomeni, Lampedusa és most Moria. A migránsok egy darabig tűrnek, majd fellázadnak sorsuk ellen. Valahogy azonban mindig akkor lázadnak, amikor “helyzet” van. Véletlen lenne?

Ne legyenek kétségeink! Az újkori népvándorlásban sokan esélyt látnak az unió további föderalizációjára; a csökkenő lélekszámú és öregedő európai társadalmak vérfrissítésére; a fogyasztás szinten tartására és persze ezek mentén a saját hatalmuk megőrzésére. Ezért támogatják a migrációt. Berlin és Brüsszel a migráció kérdését európai szinten tartja, hogy arra “európai megoldást” találhasson. Néha persze “rá kell segíteni” a problémára.

Van képük hozzá.


Szabó Dávid
Szabó Dávid külpolitikai szakértő

Bajnai 2.0 Rómában

A sors furcsa fintora, hogy a Bajnai Gordon-féle “szakértői kormány” kétes dicsőségű névsora éppen akkor került ismét elő a magyar nyilvánosságban rehabilitációs kontextusban, amikor az olasz jobboldali koalíció újabb győzelmet aratva folytatta araszolását a kormányzás irányába. 

A Lega (Salvini), a Forza Italia (Berlusconi/Tajani) és a Fratelli d’Italia (Meloni) szövetsége a 14. csillagot megszerezve immár az olasz tartományok kétharmadában kormányoz a római koalíciós pártokkal szemben. Mégis araszolásnak kell neveznünk azt, ami szabad szemmel is előretörésnek látszik, hiszen az establishment-baloldali Demokrata Párt és az anti-establishment posztmodern Ötcsillag Mozgalom a látványos lakossági bizalomvesztés ellenére eltökéltek hatalmuk megtartása mellett, amihez minden jogi és politikai támogatást megkapnak a római, a brüsszeli, berlini, párizsi elittől. A Salvini-Meloni szövetségnek pedig marad a “Találkozunk 2023-ban!” elköszönés, előtte egy évvel pedig egy elnökválasztáson vigasztalódhatnak.

De hogy jön ide Bajnai Gordon és kormánya?


Galló Béla
Galló Béla politológus

Butaság és balítélet

Politikai tálentumból nem sok adatott az ellenzéknek, nyilatkozói a napokban egymást múlták felül mérsékelt zsenialitásuk bizonyításában.

Azon nincs mit csodálkozni, hogy a "baloldal" beáll egy rasszista jobbikos képviselőjelölt mögé; elvi szerelem ez, sok nagy elme követelte anno az efféle hasznos csókváltásokat, s az engedély pecsétjét se most ütötték rá, hanem még a Spinoza-házban. A cél szentesíti a "Judapestet" – ettől olyan szép ez a széles összefogás, ettől olyan ellenállhatatlanul csiricsáré.

Mindennek persze, ahogyan az dukál, "tudományos" magyarázata van: "a kutatásokból az jön ki, az emberek már nem akarnak pártot választani, hanem kormányváltást akarnak" – imígyen szóla az egyik. A másik ennél egy fokkal azért őszintébb: "Ez a népfront nem lesz, nem is lehet hosszú életű. Győzelme, a IV. köztársaság alkotmányozása után a pártoknak vissza kell találniuk saját arcukhoz."

Ez megnyugtató.


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

Az aktivisták

Pár perce írtam alá a CitizenGo oldalán a „Vegye le kínálatából az LMBTQ-propaganda mesekönyvet a Pagony gyerekkönyvesbolt és a többi árusítóhely!” című felhívást.

Tudom magánügy, hogy mit, mikor írok alá, vagy nem, de ezt az ügyet nagyon fontosnak kell tartanunk és magam is arra serkentek minden normális embert, hogy írja alá ő is.

Maga a „mesekönyv” és annak kiadása, terjesztése természetesen nem más, mint provokáció. Nem valószínű, hogy nálunk túl sokan vennék meg és ebből olvasgatnának a gyerekeknek az elalvás előtti meghitt pillanatokban, hogy aztán a kis lurkók homoszexuálisokról álmodjanak. Erre nálunk azért csak a legelvetemültebbek, vagy legelmebetegebbek képesek – őket egyébként megrontásért büntetni kéne. Az üzleti siker, minden bizonnyal, nem elégséges magyarázat a könyv kiadására. A provokáció pedig kettős célt szolgál.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Gyógyítható-e az oltásellenesség?

Hülyeségre nincsen orvosság! — tartja a népi mondás, és valóban! Hazánkba is behurcolták a Corona-szkeptikusság vírusát, még tüntetést is tartanak. Ami az Elbától és Lajtától nyugatra — valójában a lecsúszástól félő — tömegeket visz ki az utcára, nálunk tényleg csak néhány összeesküvés-hívő magamutogatása. Mert Magyarország a járvány (és következményeinek) kezelésében is jobban teljesít!

Előbb-utóbb minden begyűrűzik hozzánk. Márciusban külföldi diákok házibuliján szabadult el az új vírus Budapesten, majd az országban. A magyar kormány onnantól a fertőzöttségben előttünk járó Ausztria példáját követte, annak lépéseiből tanult. A magyar védekezés néhol azért annál szigorúbb volt (például az idősek bevásárlási idősávjánál), máshol megengedőbb. A válaszadók elsöprő többsége elfogadja a kormány járványvédelmi intézkedéseit, a kormánypártok támogatottsága többéves csúcson van.

Akkor miért tüntetnek mégis a járvány, vagy a védekezési intézkedések ellen? — kérdezhetjük okkal. Nálunk is felütötte a fejét egyfajta Corona-fáradtság, a jövőtől és a gazdasági helyzet alakulásától való félelem. Ez emberi. Hatékonyságra és folyamatos növekedésre optimalizált világunkban a bizonytalanság és a félelem érzése sokak számára szokatlan és elbizonytalanító.

Ki miben hisz?


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

Örök háború

Közismert, hogy az isteni Michelangelo egész életében igencsak szerette a pénzt és ez már kora ifjúkorában is jellemzővolt rá.

19 évesen faragta az „Alvó Cupido” című szobrát, ám mivel ekkor még teljesen ismeretlen szobrász volt, nem sajátjaként adta el, hanem „antikolta”, sőt egy időre el is ásta, hogy régi római alkotásként több pénzt kapjon érte. Szerencséje volt, mert mikor a csalás kiderült, a vásárló Raffaele Riario bíboros nem haragudott meg rá, sőt, mivel tetszett neki a szobor, meghívta Rómába, elindítva ezzel szédületes művészi karrierjét. 

Régi tapasztalatom, hogy mikor művészek társaságában időzik az ember, nagyjából negyed-, vagy félóra elteltével mindenki kizárólag a pénzről kezd beszélni, legyen ez a pénz a faragni való kő ára, vagy a fellépésenkénti honorárium. Ha valaki a „művészetről” szeretne beszélgetni ne menjen hivatásos művészek közé; arról ott ritkán lesz szó. Persze, tudom én, hogy mindenkinek meg kell élni valahogyan és a pénzt – bár meg lehet vetni – muszáj erre előteremteni. Valakinek tehát fizetnie kell a művészeket. A „művészetfinanszírozás” távolságtartó fogalma a művészek finanszírozását takarja, hiszen, végső soron, ők maguk a művészet.


Szabó Dávid
Szabó Dávid külpolitikai szakértő

Vigyázat, a vezeték iránya fordul!

A napi koronavírus-híradó és a színművészetis önbezárás zajában szinte elsikkadt a 2020-as év egyik legjobb híre: 2027 végéig Magyarország a Krk-szigeti LNG-terminálon keresztül évi egymilliárd köbméter földgázt vásárol közvetlenül a Shelltől.

A hazai földgáz-szükséglet 10%-át fedező üzlet létrejötte önmagán túlmutató jelentőségű fejlemény, mely illeszkedik hazánk mozgástér-bővítő eredménysorába.

2010-ben két dolgot is kvázi-tényként hallottam iparági és külügyi szakértőktől: Aszadnak meg vannak számlálva a napjai Szíriában; és rövidesen már érkezhet is Magyarországra “az amerikai gáz” a Krk-i LNG-terminálon keresztül. A két állítás közül a szíriai elnökre vonatkozó madárjóslásnak bizonyult, hiszen Aszad azóta is él és virul.  A magukat jól értesültként pozicionáló transzatlanti bennfentesek jövendöléseit azóta is fenntartásokkal kezelem. A Krk-i terminál ehhez képest majd’ egy évtizedes késéssel, de legalább valóra válik, a magyar gázvásárlás pedig a közép-európai építkezés fontos és kézzelfogható eredményét jelenti.

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter és Kapitány István, a Shell International Petroleum alelnöke.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Öt éve jönnek a “szírek”

Amióta Angela Merkel megnyitotta Németország határait a migránsok előtt és elhangzott a “Minden szírt befogadunk!” mondat, legalább másfél millió migráns érkezett Európába. Az invázióval egyidőben, szintén öt éve indult az európai keresztény kulturális önazonosságért vívott küzdelem is. Naná, hogy Soros!

Minden egy provokációval kezdődött. Annak a 2015. szeptemberi napnak a reggelén egy Twitter-üzenet azt sugallta, hogy Berlin vonatokat küld a Keleti pályaudvar előtt feltorlódott migránsokért. A hírt hamar cáfolták, ám a tömeget ez nem nyugtatta meg. Elindultak gyalog álmaik földje, Németország felé.

A német politika a nagy válságoktól reméli az integráció elmélyítését, így ami nem sikerült az euró “megmentésénél”, az majd menni fog a “szír menekültek” befogadásánál, valójában az újkori népvándorlás kezelésénél — remélték. Ehhez akartak momentumot teremteni, ehhez kellettek a hatásvadász képek és az, hogy a tömeg ne messze a Balkánon torlódjon, hanem Észak- és Nyugat-Európa pályaudvarain keresztül a földrész közepére is eljusson.

"Minden szírt befogadunk!"


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Terrorista-mosdatás 

Több mint öt évvel a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni dzsihadista terrortámadás után, tegnap megkezdődött a vádlottak pere Párizsban.

Összesen 14 ember került bíróság elé, akik a vád szerint támogatást nyújtottak annak a két terroristának, akik mindössze 2 perc leforgása alatt 12 személyt gyilkoltak meg a Charlie Hebdo szerkesztőségében, illetve a velük kapcsolatban álló harmadik dzsihadistának, aki az elkövetkező két napban további 5 franciával végzett.  

A 2015 januári francia terrortámadás-sorozat kitörölhetetlen nyomot hagyott nem csak Franciaországban, de egész Európában, sőt, a teljes nyugati világban. Ma már furcsa visszaemlékezni arra, mekkora felháborodást váltott ki a mainstream sajtóban, amikor a terrortámadásokat követő megemlékező felvonulás után a magyar miniszterelnök a gazdasági bevándorlás káros hatásairól beszélt, majd az év novemberében a Politiconak nyilatkozva kimondta, hogy a bevándorlás és a terrorizmus között kapcsolat van. Az akkor szentségtörésnek számító kijelentéseket ma a kontinens lakói - kimondva, kimondatlanul - tényként kezelik. Orbán Viktor kiállása előtt az európai politikában a migráció, és az azzal összefüggő kulturális és biztonságpolitikai kérdések egyszerűen tabunak számítottak, amiről nem szabadott beszélni. Mára ezekben a kérdésekben részben sikerült lerombolni a liberális véleményfolyosó falait, de legalábbis kisebb lendülettel fasisztázzák és nácizzák le az embert, ha kiejti a száján az “illegális bevándorlás” kifejezést. 

A terrortámadásokkal összefüggésben van azonban egy másik tabu is, ami megdőlni látszik. Ez azonban nem a liberális véleménydiktatúra elleni lázadásból fakad, épp ellenkezőleg: a szélsőliberális politika közvetlen következménye.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Mégis fellázadnak a németek?

Melyik az a csepp, amelytől túlcsordul a pohár? Az euró “megmentésénél” még el tudták hitetni a németekkel, hogy valójában az ő munkahelyeiket “mentik meg”. A migránsok beengedésével még — gyorsan múló — erkölcsi fölényt érezhettek. A Covid-járvány azonban felgyorsította az évtizedes lecsúszást és a jövőtől való félelmet. Egy új, immáron országos PEGIDA-szerű mozgalom szerveződik.

A németek sokáig tűrnek, ám egyszer megelégelik, hogy hülyének nézik őket és fellázadnak. Nem olyan látványosan, mint a franciák, lengyelek, vagy magyarok, amúgy a maguk módján.

Tudom, a magyar olvasó kétkedve hallja, ha azt mondom, az átlagos amerikai és nyugat-európai rosszabbul él, mint négy éve. No persze nem hozzánk, vagy az afrikai éhezőkhöz képest, hanem saját és szülei életszínvonalához képest.

A többség már visszacsinálná a globalizációt, az eurót, az EU keleti bővítéseit és a migránsok beengedését. Ezek társadalmi és anyagi árát ugyanis az őslakosokkal fizettetik meg, míg a multik és bankok legális, de erkölcstelen adóoptimalizációval vonják ki magukat a közteherviselés alól.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

A pénzünket akarják, nem demokráciát!

Kibújt a szög a zsákból. Amit eddig mindenki tudott, azt a szocdem német pénzügyminiszter most kimondta: az uniós eladósodás “annyira jó ötlet”, hogy az EU a jövőben is vegyen fel hitelt. Párttársa, Michael Roth külügyi államtitkár rögtön be is támadta Lengyel- és Magyarországot, nehogy azok megakadályozzák a nagy adósságorgiát.

Az Elbától keletre mindig is szkeptikusak voltunk mindenfajta unióval szemben. Azok ugyanis jönnek-mennek, ám a nemzetek maradnak. Most éppen egy Európai Unió tagjai vagyunk, amelynek kaffkai berlini és brüsszeli központja előre akar menekülni és az euró megmentésével akarja Európa nemzetközi gazdasági súlyát növelni.

Hogy miért? A Brexit után és Trump elnök remélhető újraválasztása után Nagy-Britannia valószínűleg csatlakozni fog az USA-Kanada-Mexikó Kereskedelmi Megállapodáshoz, a NAFTA utódjához, amely így vitathatatlanul a három közül legerősebb világgazdasági pólus lesz. Minimum a hollandok és lengyelek élénken figyelik majd, hogy a britek jól döntöttek-e.


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

A szuverenitás álma

1886-ban a birodalmi gyűlésben Bismarck kancellár a következőt találta mondani: „Korunk nagy kérdéseit nem szónoklatokkal és többségi határozatokkal fogják eldönteni, hanem vassal és vérrel.” Ő csak tudta, hiszen a német császárság alapítása is a franciák megalázó veresége fölötti diadalban történt.

Bismarck emlékezetes kijelentését, melynek igazságát valószínűleg senki sem vitatja, aki csak kicsit is ismeri a történelmet, napjaink fehéroroszországi eseményei kapcsán érdemes felidézni. Amint azt a napi sajtót figyelő közönség tudhatja, a távoli vadregényes országban választások történtek és – ahogyan az már lenni szokott – az ellenzék azonnal csalást kiáltott. Nincs ebben semmi különös, honi ellenzékünk is minden választás után, amiket nem ő nyert meg, hasonló vádakkal állt elő. A fehérorosz ellenzék azonban most nem elégedett meg a verbális tiltakozással, az utcára vonult és ott fejezte/fejezi ki elégedetlenségét.

A diktátor, Lukasenko pedig – diktátoroktól szintén nem meglepő módon – erőszakkal oszlatja fel e tüntetéseket, sokakat letartóztatnak, közülük jó párat meg is vernek, a szokásoknak megfelelően. Ehhez egyébként nem is kell annyira diktátornak lenni, hisz nem oly régen a demokrácia és a szabadság európai fellegvárában, Franciaországban, Macron elnök hasonló eszközökkel küzdött az ún. „sárga mellényes” tüntetők ellen. Csak hát, mint tudjuk, óriási különbség van a demokratikus és a diktatórikus gumibot között, különösen azok számára, akinek hátán csattan.

Ami az eseményeknek különös sármot kölcsönöz, az a haladó erők messze hangzó sikolya az eseményekkel kapcsolatban. Az európai baloldal láthatóan szükségét érzi, hogy véleményt nyilvánítson, mi több, beavatkozzon az eseményekbe. Legalább olyan vitézül kívánnak beavatkozni, mint amilyen vitézül hallgattak az említett Franciaországi események kapcsán. Az – úgyszintén szokott módon – egyáltalán nem zavarja őket, hogy fogalmuk sincs, mi is történik Fehéroroszországban, milyen politikai, gazdasági előzményei vannak az ottani történéseknek; ahogyan mondani szokás: ki kicsoda és miért.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

EU-s? Szivárványos? Székely és magyar!

Mutasd meg a zászlódat, és megmondom, ki vagy! Egyáltalán nem véletlen, hogy a közelmúltban az árpádsávos és a székely zászló tudott csak alulról induló karriert befutni. Az uniós és a szivárványos zászló köré nálunk nem épült se széles kultusz, se népes mozgalom. A mesterséges ugyanis sosincs olyan jó, mint az őshonos.

A nyári uborkaszezonban végül hozzánk is eljutott a nyugaton dúló kultúrharc. Igaz, szokás szerint csak a pop-up bicikli utakkal teletűzdelt körúton belülre, pontosabban néhány ellenzéki városháza homlokzatára. A kedélyeket most éppen a progresszió aktuális jelképének tartott szivárványos zászló borzolja, amit pár ellenzéki polgármester helyezett ki.

A jelképválasztással ellenzékünk le van maradva egy brosúrával a neokommunista kultúrharc élcsapatától, náluk ugyanis a jellemzően privilegizált fehér homoszexuális férfiak által lengetett zászló már a kirekesztés jele. Akinek van gusztusa ideje itt elmélyedhet a különböző szexuális kisebbségek közötti kirekesztések komplex világában.

Az egész elsikkadt volna, ha a magukat hazafiaknak nevező focidrukkerek és az általuk keltett hullámon egy radikális politikus le nem szedik a zászlókat. Ha nincsen a habverés, a zászlók idegen testek maradtak volna a város életében, amiről a legtöbben azt sem tudják, mit jelképeznek.

A homoszexualitás propagálása nálunk nem igazán működik, a mi népünk a szexualitást ugyanis magánügynek tekinti, ami nem az utcára, hanem az otthon négy fala közé való. Ezért is szánalmas a nyugati diplomaták és multi cégek erőlködése, akiknek “munkaköri kötelességből” kötelező szolidaritani a Pride-on, és jó érzés tudni, hogy a magyar diplomácia külföldön kimarad ebből a polkorrekt őrületből.


Máthé Áron
Máthé Áron történész

A bűntudat prófétái az Óperencián innen

Baj-e, ha Bécset Bécsnek nevezzük Wien helyett? Ha Lemberget Lembergnek hívom Lviv helyett? Sőt, esetleg Ilyvó várának? Elődeink is bűnösek voltak, amikor Gdanskot Danckának nevezték? Wroclawot Boroszlónak? Veneziát Velencének?

Nemrég „leleplező”, „mítoszromboló” cikk jelent meg a sajtóban arról, hogy a Trianon-emlékmű miért lenne úgymond történelemhamisító. Vegyük végig fontosabb állításait!

1. Azt a hamis képzetet kelti, hogy „a magyar etnikum lett volna domináns a Kárpát-medence minden szegletében a történelem folyamán”. Valóban, ezt keltené vagy szándékos csúsztatásról van szó? A magyar etnikum ugyan nem minden szegletben, de tényleg domináns volt a Kárpát-medencében több száz évig.

2. „A törzskönyvbizottság elkezdte patinás, régi, jól ismert és teljesen egyedi településnevek megváltoztatását, azaz magyarosítását is”. Az rendben van, hogy régi és jól ismert (mármint a helybeliek számára jól ismert), de hogy patinás és egyedi? Mondjuk Lopadea Veche tényleg egyedi volt? „Régi Lapád”, a magyarul Oláhlapád néven ismert település a török-tatár tömeggyilkosságok után létesült, és neve nem egyedi volt, hanem egy magyar településnév románra fordítása.


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Polonia expressz

1919 őszén Magyarország rettenetes állapotban volt. A négy év háborúskodás után százezrek maradtak a csatatereken, százezrek nyomorodtak meg örökre és további százezrek még nem térhettek haza a hadifogságból.

A Károlyi-féle ámokfutás, utána a vörös terror, végül pedig a fehér különítmények tevékenysége keserű bosszúvágyat és félelmet hagyott maga után. Az idegen megszállók rémuralma elől már megindult az új, abszurd határokon túlra szakadtak menekült-áradata. Igen, rémuralom volt ez a javából: százezernyi magyar nőt erőszakoltak meg, ezreket sújtottak nyilvános botbüntetéssel, sokakat meggyilkoltak, és a szisztematikus rablás szinte az egész országot kifosztotta. A román megszállók egész gyárakat szállítottak el, hogy azután a leszerelt és elzabrált gépsorok ott rozsdásodjanak szét a Kárpátok déli lejtőin.

Ebben a helyzetben Magyarország, amely átélte azt, hogy mit jelent a kommunizmus tapasztalata, felkelt a földről, hogy segítséget nyújtson a régi barátnak, az életéért küzdő Lengyelországnak. A lengyelek ugyanis hadba szálltak ősi területeikért Szovjet-Oroszországgal – csak éppen elfelejtkeztek arról, hogy az ukrán parasztok többsége inkább húzott az önmagát „népinek” hazudó keleti szláv hatalomhoz, a bolsevik Moszkvához, mint a lengyel „urakhoz”. Már csak azért is, mert előtte Lwów (Lviv / Lemberg / Ilyvó) városáért véres harc folyt lengyelek és ukránok között, amely az előbbiek javára dőlt el. A meghasonlott ukránok egy része úgy látta, hogy mégis jobb a lengyellel tartani, mint a kommunista Oroszországba beolvadni. A zavaros helyzetben a lengyel politikai elit is megosztottá vált, ráadásul az első világháború nagy győztesei, a nyugati hatalmak nem kedvelték az önálló lengyel döntéseket.

"Segítsetek, testvérek!" - Lengyel háborús plakát.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Mi ellen tüntet a nyugati középosztály?

Amerikában és Nyugat-Európában is több tízezren tüntetnek. Fehérek, heteroszexuálisak, adófizetők és nagyon mérgesek. Látszólag a járványügyi előírások ellen tüntetnek, valójában csak a régi életüket akarják visszakapni. A globalizáció, euró, keleti EU-bővítés és tömeges migráció előtti kiszámíthatóságot. Egy olyan világot akarnak, amelyet mi, kelet-közép-európaiak most építünk magunknak.

Mint mindenben, a kettős mérce nyugaton a tüntetéseknél is érvényesül. Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kisökörnek. A BLM-tüntetéseknél nem mérik a távolságot, nem kérik számon a maszkviselést. Ott még a fizikai erőszakot is elnézi a mainstream média.

Bezzeg, amikor a társadalom fő teherviselő rétegének számító középosztálybeliek mennek az utcára, már jó előre megkapják, hogy “összeesküvés-elmélet hívők”, “szélsőségesek”, vagy egyszerűen csak “önzők”. A német szocdem párt elnökasszonya egyenesen “covidiótáknak” nevezte azokat, akik múlt héten tízezerszázra tüntettek Berlinben. A verbális erőszak onnan is táplálkozhatott, hogy a hivatalosan 22 000 tüntető létszáma és képe messze felülmúlta az összes addigi és aznapi baloldali és “progresszív” tüntetés létszámát és hírértékét.

Másként gondolkodók.


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

Ellenzék, vagy amit akartok

Némi mazochizmustól áthatva elolvastam az ÉS című libsi tébolyda cikkét, melyet „A rendszerkritikai alapállás stratégiája” címmel Magyar Bálint és valami Kozák nevezetű szociológus jegyez. Borzasztó élmény volt.

Az iromány, mely hosszú, lapos és rettentően unalmas nem más, mint – elnézést a vulgáris kifejezésért, de nem tudok másképpen fogalmazni – értelmiségi szellemi onánia. Az első néhány tízezer karaktert arra szánják a szerzők, hogy benevezzenek a haladó értelmiség által 1998-ban, az első Fidesz kormány ideje alatt meghirdetett, „Ki tud illően kétségbeejtőbb jelzőt találni a magyar államberendezkedésre” című versenybe. Ez igen unalmas elfoglaltság, lévén a verseny szabályai, bár igen egyszerűek, nem adnak tág teret a fantáziának.

Az első szabály, hogy az elnevezés minél lesújtóbb legyen, és ebből fakad a második, mely szerint mindenképpen szerepelnie kell benne a „diktatúra” (értelmiségi eleganciával „autokrácia”) szónak. Ezek a szabályok aztán különböző, bár egymástól alig eltérő megoldásokat eredményeztek eddig. Egy darabig úgy tűnt a „hibrid rezsim” lesz a nyerő, de most a két nagyeszű szerző előállt a „patronális autokrácia” jelzős szerkezettel, megmutatván, hogy ők sem akárkik. A későbbiekben aztán, mikor az alkotókat magával ragadja a forradalmi hév, már csak „maffiaállamnak” nevezik a honi államberendezkedést, hogy a kevésbé vájt fülű olvasó is tudja, miről van szó.

Gyurcsány Ferenc és Magyar Bálint.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Bemutatkozott az unió egyenlőségi biztosa

Az Európai Bizottságnak 2019 óta Helena Dalli máltai politikusnő személyében van „egyenlőségért” felelős tagja is.

Helena Dalli tevékenységéről mindeddig nem sokat hallhattunk, a múlt héten azonban a nyilvánosság előtt is elbüszkélkedett munkája első gyümölcsével: az egyenlőségért felelős biztos megtagadta hat lengyel település testvérváros-programbeli finanszírozását, mert azok elutasítják az LMBTI-ideológiát és támogatják a hagyományos családmodellt:

Helena Dalli politikai karrierje természetesen nem az Európai Bizottságban kezdődött. Dalli a máltai Munkáspárt oszlopos tagja, 2013-tól 2019 nyaráig miniszteri tisztséget töltött be Joseph Muscat szocialista kormányában. Abban a kormányban, amelyik nem csak nyakig benne volt a „panamázásban”, de amelynek tagjaihoz vér is tapad.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Ezért éli túl a forint az eurót

A minap 74 éves forint túlélte a csehszlovák koronát, a jugoszláv dinárt, a szovjet rubelt és az osztrák schillinget is. Szerintem túl fogja élni az eurót is. A forint mára a gazdasági és politikai szabadságunk zálogává vált. Az euróhoz ugyanis már csak a szegény országok csatlakoznak, a gazdag vagy prosperáló országok jól érzik magukat az euró előszobájában is.

A forint nehéz születése előrevetíti az euró sorsának beteljesülését, a fedezet nélküli pénznyomtatást. A nyugat-európai magazinok és könyvesboltok tele vannak az euró összeomlásáról és az azt követő — például aranyalapú — pénzügyi rendszer lehetséges módjairól szóló írásokkal.

Abban minden szerző egyetért, hogy a fiat-pénzrendszer elérte teljesítőképessége határát. Ebben a pénzt papírra nyomtatják és annak az aranyérmével — vagy válság idején a kockacukorral, cigarettával vagy nejlon-harisnyával — ellentétben semmilyen saját értéke nincsen. A papírpénz fedezete az a hit, hogy a mögötte álló nemzetgazdaság annyi árut és szolgáltatást ad érte, amennyit a piac reálisnak tart. Eddig a történelem minden fiat-pénzrendszere összeomlott. A kérdés csupán az, hogy mikor?


Galló Béla
Galló Béla politológus

Bölöni

Lényegbe vágó, minden ízében elgondolkodtató interjút tett közzé egyik hetilapunk Bölöni Lászlóval.  A fociért talán nem igazán rajongók kedvéért ide idézem a felvezetőt: „ Puskás Ferenc óta ő az egyetlen magyar BEK-győztes futballista, aki edzőként is (…) olyan sikereket ért el, amilyenekhez hasonlót sem produkált más magyar szakember.”

Szeretem, nem szeretem (én szeretem) a focit, de akárhogy is, Bölöni mindenképpen a sikeres européer magyar egyik jelenkori megtestesülése. Öt nyelven beszél, „műveltségével, intellektusával a futballvilágban nem mindennapi jelenségnek számít.”

Alapszakmáját tekintve – családi hagyományai okán – egyébként ő is fogorvos, életének egyik fordulópontján mégis az edzői karriert választotta. Szerencsére, mondhatjuk immár bátran, hiszen jó fogorvos egész biztosan több akad, mint kiváló futballedző.

Mindezt mégse hoztam volna szóba, ha a lapban csupán Bölöni sportkarrierjét ecsetelik. Ennél azonban jóval több van benne. Hogyan lehet, s hogyan kell sikeres magyarként létezni a 21. században? – ez a kérdés lüktet a sorokban, amelyekből aztán az erre adott vonzó válasz is kiolvasható.  

„A civilizált Nyugatnak halvány gőze sincs, hogy kik vagyunk mi.”, mondja egy sikeres magyar, akinek szakmai érdemeit Európa szerte elismerik. Tehát nem egy kudarcos ember savanyú véleménye ez, hanem egy nyugatias mércével mérve is Valakié. Ráadásul egy erdélyi, sőt székely magyar emberé, akinek román állampolgárként mind Romániával, mind az anyaországgal megvoltak a maga kényszerű játszmái.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Miért kibírhatatlan emberek a kommunisták?

Van egy szimbolikus pontja az országnak, nem is gondoljuk mennyire az. Balatonőszödnek hívják. Valamikor a Rákosi-rendszerben a kommunisták jó két kilométernyi partszakaszt kisajátítottak, hogy luxus pihenőhelyet hozzanak létre maguknak. Volt itt minden, ami akkoriban az átlagember számára elképzelhetetlen volt, hogy a kommunista vezetők az emberek sanyargatásában megfáradt testüket pihentessék.

Idézzük fel a Tó-retró blog segítségével az üdülő történetét!

„A II. Világháború után a Rákosi féle pártvezetés is szemet vetett a jól felszerelt, viszonylag épen maradt üdülőre. Így azután 1951-ben a már birtokolt főépülethez közel eső villák közül 50-et kisajátítottak, a környező földterületekkel együtt. Az egykori tulajdonosok pedig kisebb-nagyobb telkeket kaptak a szomszédos Szemesen kárpótlásként. A kor viszonyait jól mutatja, hogy a visszaemlékezések szerint a villák egykori tulajdonosai még a 60-as évek elején is kaptak villany és gázszámlákat, holott akkor már 10 éve a párt és a mindenkori minisztertanács használta az ingatlanokat. (…)

A magas kerítésekkel körülvett, külvilágtól teljesen elzárt üdülőhöz saját vitorlás is tartozott, amelyet bejelentkezés alapján vehettek igénybe a legegyenlőbb elvtársak. Az komplexum része volt mindezeken felül egy saját bölcsőde, óvoda és tiniközpont is, ahol a miniszterek csemetéire vigyáztak mindaddig, amíg a szülők pihentek.”

De nem ez volt az egyetlen partszakasz, amit kisajátítottak. Volt nagyobb is, hiszen az igazán menő komcsik Aligára mentek üdülni. Itt sétálgatott a mai MSZP-s, DK-s és Momentumos pártvezetők szüleinek, nagyszüleinek jórésze. Azt a területet is jogos tulajdonosaiktól zabrálták el. És akkor még nem beszéltünk a tíz évvel ezelőtti sukorói telekcseréről, ahol Gyurcsányék egy 70 hektáros velencei-tavi állami telket próbáltak átjátszani egy izraeli befektetőnek, hogy ott kaszinóvárost építsen.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Nem blöff

Nem gondoltam volna, hogy 2020 legjobb filmjét Guy Ritchie fogja szállítani. Persze szeretem a Blöfföt, meg a Ravasz, az Agy meg a két füstölgő puskacsövet, de hát azok már húsz éves filmek. Ezért amikor beültem a moziba, féltem, hogy valami lejárt szavatosságú, átcímkézett árut kapok. De nem.

A film pörög, nevettet, de ami a leglényegesebb, kiváló konzervatív lecke a 2020-ra végképp elhülyült nyugati elitnek. Igen, olyan időket élünk, amikor egy Guy Ritchietől kapja meg a jobboldali ember a napi betevőt.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Ennyire “szabad” a mainstream média

A média hatalom. Leginkább a neoliberális mainstream hatalmon maradásának eszköze, ami a közösségi oldalak és az új nemzedékek megjelenésével átalakulóban van. A mainstream elit foggal-körömmel ragaszkodik valóságértelmezési monopóliumához, holott tudniuk kellene: mindig van másik! Elit és média is…

Az Index kapcsán sokadszorra adják elő itthon és a nemzetközi balliberális “civil-“ és médiavilágban a hattyú halálát. Pedig a képlet egyszerű: a XX. századi hírportál oligarcha tulajdonosai dobták őket üzleti modellje kifutott, a szerkesztőség nem fogadott el kormányzati hirdetéseket, és a XXI. századba átvezető új modellre is nemet mondtak. A kormánypártisággal aligha vádolható tulajdonosnak az átszervezési terv kiszivárogtatása és elutasítása után nem maradt más választása, mint kirúgni a főszerkesztőt, akit a szerkesztőség zöme követett.