Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

A DK különleges politikai művelete

Amit nem tudsz megakadályozni, annak állj az élére! – az áprilisi történelmi vereség után a DK teljesen a Metternich kancellárnak tulajdonított mondás szerint jár el. A Gyurcsány-párt a baloldali politikai piac tisztításában maximális fordulatra kapcsolt, most éppen a médiapolitizálás terén előznék be riválisaikat, és saját párt tv-t indítanak.

Volt itt már minden! 2014-ben külön indulás, 2018-ban részleges koordináció, 2022-ben teljes összefogás, a baloldalnak mégsem sikerült hatalomra jutni. Az utódpárt utódpártja, a DK most a vereség utáni gyászmunka terén újít, és az okok őszinte feldolgozása a Gyurcsány-házaspár politikából való visszavonulása helyett előre menekül. A pártelnök persze már a kampányban jó előre kijelölte a háborúpárti politika felelősét, amikor Márki-Zay Pétert (MZP) “kapitánynak” nevezte, hogy a választás estéjén elmondhassa: “végül azok, akik rá bízták a hajó sorsát, azt gondolják, hogy talán nem ez a legjobb kapitány.”

A nyári uborkaszezont kitöltötte a Facebookon naponta habosított “készülődés”, ami az őszi politikai szezon kezdetén egy mínuszos hírré sorvadt országjárásba, majd a fő attrakciónak számító árnyékkormány megalapításába, és ezt követően egy kongresszusba torkollott. A kongresszus köszöntésére időpontja körül regisztrálták tízezredik, naná, hogy fiatal párttagjukat. Az események ekkor felgyorsultak: immáron “kudarcos projektnek” tekintették az elmúlt tíz év ellenzéki politizálásának legnagyobb innovációját, előválasztást; megalakult az árnyékkormány; az IDEA Intézet kétszámjegyűre mérte a DK-t és még egy fővárosi momentumos polgármester is átigazolt.

Régi idők új mozija.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Págerre gondoljatok

A művészet szabadelvű, nem liberális. A szabadság az elve, nem az ideológiája. Utóbbi gátolja a kreativitást, az előbbi az előfeltétele.

A művésznek szabadságában áll persze a liberalizmust is választania, de éppúgy lehet konzervatív, szocialista, netán anarchista is – aligha ezeken múlik művészetének minősége. Az irodalomban Balzacot szokás ilyenkor emlegetni (vagy Shakespeare-t…), Balzacot, a tőről metszett royalistát, aki alighanem a klasszikus kapitalizmus panoptikumának legteljesebb, legértőbb ábrázolója. Tollát mindig a saját keze irányította, nem másoké, hiszen a művész, ha tényleg az, mindig a belső hangjára hallgat, nem az ilyen-olyan ideológiai-politikai szempontokra. Nem ezek alapján óhajt a társadalomnak tükröt tartani.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem körüli politikai kavargás mintha nem venne tudomást ezekről a fundamentális tényekről. Személyes érintettségem nincs, se színész, se rendező, csak egyszerű néző vagyok, akit mindez fölöttébb elszomorít.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Uniós és magyar mérföldkövek

Célegyenesbe fordultak a Magyarországnak járó uniós újjáépítési és költségvetési forrásokról szóló tárgyalások. Budapest eddig azt kapta büntetésül, amit Varsó “jutalmul”, nevezetesen egyik fővárosba sem utalják a jogosan várt eurókat. A magyar kormánynak azonban jó esélye van arra, hogy kedvező megállapodást kössön.

Az áprilisi országgyűlési választásokon a guruló dollárok sem tudták a békepárti magyar kormányt megbuktatni, így már elhalkul a globalista propaganda kórusa, és nem halljuk, hogy “az uniós pénz nélkül a NER összedől”. A magyar kormánynak van ideje és vannak alternatívái, elvégre zöld pandakötvénnyel is el lehet érni a klímasemlegességet.

Lengyelországban más a helyzet, ott jövő ősszel lesz parlamenti választás és a gyanú szerint Brüsszel az uniós források visszatartásával és a varsói koalíció kohézióját feszegető követeléseivel kormánybuktatásra játszik. Ennek egyik eszköze az a 116 “mérföldkő”, amelyet a varsói kormánynak az uniós pénzért cserében teljesítenie kellene.


Galló Béla
Galló Béla politológus

H, mint háború, illetve Haszon

Egy háború gazdasági befektetés is, persze csak a győztesek számára. Kiváltképpen akkor, ha más országok területén s nem saját katonákkal vívják, nincsenek nemzeti romok, honfitárs katonai és civil áldozatok.

E szempontból például a 2. világháború USA mérlege vegyes. Leszámítva Pearl Harbort, tagállamait nem érinti harci cselekmény, idegen területeken harcoló seregeiből mégis 405 ezer katonát veszít. Ugyanakkor a fegyver-bizniszben közvetlen, majd az európai és japán újjáépítésben hatalmas közvetett amerikai haszon keletkezik; Marshall és MacArthur tábornokok a gazdaságban legalább akkora "fegyvertényt" hajtanak végre, mint Eisenhower vagy Patton kollégáik korábban a harctereken.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Ezért sem működnek a szankciók

A globalista propaganda szerint a szankciók “működnek” és rendre ugyanazt a 2-3 példát hozzák fel igazuk alátámasztására. A háborúpárti kormányok által uralt országok közvéleményében még csak pro és kontra felállásban merik a szankcióellenes véleményeket tálalni, most mi is egy ilyen cikket szemlézünk.

A szankciók “működnek” – harsogja a globalista propaganda és kórusuk rendre ugyanazokat az érveket hozza fel. A háború kitörésekor még az orosz GDP bezuhanásáról és rekordinflációról írtak. Az orosz gazdaságot vitathatatlanul megviseli a háború, ám az utóbbi időben már keveset hallunk az orosz gazdaság állapotáról – és ez nem véletlen. Az IMF szerint ugyanis 2022-ben 3,4%, míg 2023-ban 2,3% GDP-csökkenés várható és miközben Oroszország most kecmereg ki a gödörből, az EU-ban még csak most barátkoznak az évtizedek óta nem látott mértékű infláció gondolatával és várható következményeivel.

Hogyan alakul a gazdasági aktivitás? 


Galló Béla
Galló Béla politológus

Amerikáról másképp

Az amerikai külpolitikai gondolkodás a 20. század eleje óta egyben a világpolitikáról való gondolkodás, miután a 19. században gyakorlatilag megvalósult James Monroe elnök elve, miszerint „Amerika az amerikaiaké”. 

Gyorsan kiterjesztették ezt Latin-Amerikára is, mintegy „igazolva” az USA összkontinentális expanzióját, sőt később még szélesebben értelmezték Monroe-t. A 20. század végén a szovjet birodalom bukása után immár az lett a vezérlőelvük, hogy legyen az egész világ amerikai, legalábbis ami a kívánatos értékeket illeti. Fukuyama szolgálatkészen erről vizionált, amikor nagyvonalúan „befejezte” a históriát, a filozófia magaslatáról ítélve oda a győzelmet Amerikának. A nemzetközi politikai viszonyok elmélete ennél azért óvatosabb és szerényebb volt: ezt a – recsegő-repedező – globális fejleményt nevezi „egypólusú világnak”.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Csányi összegez

Nem a színész, nem az üzletember Csányi, hanem az akadémikus. Nem a Sándorok, hanem a Vilmos.

A neves etológus a napokban nagyinterjút adott egy hírportálnak, s mélyrehatóan, szellemesen összegzi benne az ezred elő emberi állapotait. Végtére is nem csupán tudós volna, egyben tudományágának terjesztője is, és hozzá még izgalmas szépíró - szakmai specializációkra kihegyezett korunkban ez elég egyedülálló kombináció.

Csányi mindig az Egészet nézi, s pontosan látja is: azon kevesek egyike, akire, ha olykor megszólal, illik, sőt ajánlatos odafigyelni.

Az etológia, a humánetológia nincs átitatva ideológiákkal. Ami van, azt vizsgálja, nem azt, ami lehetne. Összehasonlít: ebből von le következtetéseket, s aligha az ember anatómiájából akarja a majom anatómiáját megérteni. Állat és ember között az egyik legnagyobb különbséget Csányi a történetmesélés képességében látja, abban,  hogy az embernek  a "sztorizásra” alkalmas nyelve van. Azzal hoz létre kiegészítő együttműködést, avval sző maga köré közösségi védőhálót, nehogy az egzisztenciális félelem vermébe zuhanjon.

Csányi Vilmos.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

A szankciók miatt drága az olaj

Az uniós olajszankció január elsejétől lép csak hatályba, de árdrágító hatását már most kifejti. Orbán Viktor hazánknak kiharcolta a mentességet, ám Brüsszelben újra és újra nekifutnak az egyszer már eldöntött kérdések újratárgyalásának. Ezért is fontos a nemzeti konzultáció első kérdése.

A világ országainak továbbra is csak a harmada csatlakozott az Oroszország elleni szankciókhoz, a legtöbb ország vagy várakozó álláspontra helyezkedett, vagy a keleti gazdasági integráció (BRICS) felé gravitál. Ezek az országok élvezik a brüsszeli szankciók által átrendeződő világgazdaság előnyeit, a kieső nyugati kereslet miatt olcsóbban tudnak orosz olajat és gázt vásárolni, amivel felpörgetik saját gazdaságukat vagy növelik az Európába irányuló exportjukat.

Az USA minimum “a pénzénél van”, energiából önellátó országként nem kell korlátozásoktól tartaniuk sőt, kifejezetten profitálnak a brüsszeli szankciók következményeiből. Az amerikai energiaintenzív ipar növelte európai exportját (például LNG-ből, műtrágyából) és az USA egyre több európai cég új befektetésének válik célországává. Miközben Európa dezindusztrializálódik, az USA újraiparosodik.

Az üzemanyag és sok más, kőolajból előállított termék ára Európában már most nagyon magas, de mi lesz, ha 2023 januárjától életbe lép az orosz olaj behozatalára vonatkozó brüsszeli tilalom? További jelentős drágulás borítékolható, amit a fuvarozók és más cégek várhatóan áthárítanak megrendelőikre és vásárlóikra. A drágulás már most érezhető, ám ágazati várakozások szerint jövőre már literenkénti 2,50 eurós dízel átlagárral számolhatunk, ami jóval magasabb a korábbinál.

Így alakult idén az orosz olajexport.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Jön a Germany First?

Az EU-ban is kezd elterjedni az a repülőkről ismert biztonsági szabály, miszerint “Előbb vegye fel a saját oxigénmaszkját, és csak utána segítsen másokon!” Olaf Scholz német kancellár kínai útja előtt egy döntésével élesen szakított Angela Merkel politikájával, míg egy másik döntésével éppen elődje nagy hibáját ismétli meg.

Ahogy az amerikai-orosz proxi háború felgyorsítja a nemzetközi politika történéseit, úgy változik a hetven éve stabilnak hitt európai integrációs berendezkedés. Kelet-nyugat irányban a szuverenitás kérdése osztja meg a tagállamokat, míg észak-dél irányban a közös valuta. Arról mifelénk kevés szó esik, hogy az euró(adósság)zóna messze van a harmonikus valutaövezettől, az euró az északi országoknak kedvez, míg a déliek lassan már húsz éve stagnálnak és dezindusztrializálódnak. Egy megoldás az eurózóna kettévágása lenne egy északi és egy déli euróra, ahol az északi euró mai árfolyamon kb. 5-600 forint lenne, míg a déli euró 300-350.

Az integráció motorjának számító német-francia tengely pont az euró miatt akadozik. A németek (és az északiak) ugyanis a számukra “gyenge” eurón keresztül eddig exportvilágbajnokok voltak, aminek árát azzal fizették meg, hogy az Európai Központi Bankon és pl. a Next Generation EU (NGEU) 1 újjáépítési programon keresztül kedvező kamatra pumpáltak pénzt az államadósságuk piaci finanszírozására korlátozottan képes déli országokba. Angela Merkel az NGEU 1 programnál hagyta, hogy Olasz- és Spanyolország kapja a legtöbb pénzt, míg a klímaátállásban egyébként sokkal rosszabbul álló Németországnak kevesebb jutott. A francia elnök saját országának támogatásánál is visszafogott volt, azt remélve, hogy az NGEU 2, 3, 4 és 5 csomagoknál már vastagabban foghat a ceruzája.


Galló Béla
Galló Béla politológus

A forró drót süket

Minap múlt hatvan éve, hogy fellélegezhetett a világ: John F. Kennedy és Nyikita Sz. Hruscsov rájöttek, egyiküknek sem érdeke, hogy kirobbanjon a harmadik világháború.

Az overkill (a nukleáris túlgyilkolás) lehetősége, amely a kétpólusú világ egyensúlyának legfontosabb – ha ugyan nem egyetlen – garanciája volt, ezúttal is működött: biztosította a jaltai világrendet, amely korlátlan hatalmat jelentett a világot egymás közt befolyási övezetekre felosztó két szuperhatalomnak. Kivételes pozícióikat egyikük sem akarta Kuba miatt kockáztatni.

John F. Kennedy és Nyikita Sz. Hruscsov.

Persze több, mint feszült napok vezettek a „happy endig”. A szovjet főtitkár, ahogy pestiesen mondják, benézte Kennedyt, kezdő, tapasztalatlan politikusnak tartotta, akire rá lehet ijeszteni. Belső nehézségei miatt a blöffölésre amúgy is hajlamos Hruscsov belevágott az atompókerbe, hátha evvel a sajátjainak is bebizonyítja, milyen karakán vezető. Kábé két hétig ment is a vérfagyasztó licit, de végül Kennedy bizonyult jobb játékosnak. Nem utolsó sorban azért, mert Oleg Penkovsky, a szovjet katonai hírszerzés ezredese olyan információkat közölt a nyugatiakkal (konkrétan a brit MI6-al), melyek alapján Kennedy átláthatta a blöfföt. (Penkovskyt kevéssel ezután Budapesten letartóztatták, Moszkvába vitték, s amint az a szovjet árulókkal ilyenkor megesik, szegény igen csúnya véget ért.) Hruscsov pedig igyekezett menteni a menthetőt.

Kennedy igazából avval igazolta, hogy nagyon is profi politikus, ami ezután történt.

Látta, hogy Hruscsov belesül saját blöffjébe, de azért ő is engedett. Nem akarta Hruscsovot túlalázni, hiszen a blöfftől a szovjet atompotenciál csöppet sem lett kisebb, elegendő lett volna egy katasztrófához. Engedte, hogy túlságosan is pattogó kihívója totális presztízsveszteség nélkül vonulhasson vissza. A Kubába telepített szovjet rakéták visszavonásáért cserébe garantálta, hogy nem támadja meg Kubát, sőt, az USA is kivont pár rakétát Törökországból. Hagyta, hogy a látszat szintjén Hruscsov döntetlenre hozhassa ki a partit. S nem mellesleg ekkor hozták létre az úgynevezett forró drótot (oroszul a „vörös telefont”), hogy a két szuperhatalom mindenkori vezetője közvetlenül is kommunikálhasson.    

Kennedy tudta: a győzelemhez olykor az okos önmérséklet is hozzátartozik.

Olvasom, hallom, hogy egyes szakértők (na pláne „véleménygazdák”…), az ukrán háborút a kubai rakéta-válsághoz hasonlítják.

Hiba.

Akkor egy stabil világrenden belüli konfliktusról volt szó, most pedig – ezt minden józanul gondolkodó ember látja – a világ újrafelosztásának kezdetéről.

Mint láttuk, a kubai krízis sem volt éppen veszélytelen, ám az egyensúly a kölcsönös szuperhatalmi érdekek következtében hamar helyreállt.

A szomszédunkban dúló háború azonban több mint veszélyes. Világrend helyett ma világrendetlenség van, egyensúlyra törekvésnek nyoma sincs, a háborúnak pedig nem látni a végét.

Ukrajna teste fölött egy felfuvalkodott, de kissé már eresztő birodalom és egy katonailag rosszul kalkuláló, ezért egyre inkább sarokba szorított, de még mindig nukleáris nagyhatalom áll szemben egymással. Politikai tétjeiket  már olyan magasra emelték, hogy arcvesztés nélkül egyikük sem vonulhat vissza. Párbajukat ráadásul számos nagyméretű játékos figyeli árgus szemekkel,  hiszen a világtorta újraszeletelésében nekik is megvannak a maguk érdek vezérelte szempontjaik.

Ukrajna népét ebben az elfajuló, esélyleső erőtérben véreztetik ki, szenvtelenül és fájdalmasan.

A forró drót, a „vörös telefon” már régóta süket, ámbár ha Putyin tárcsázna is, vajon ki venné föl a kagylót Washingtonban…?        

Fotó: Getty Images    


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Konzultáció a szankciókról

Ó béke! béke! legyen béke már! Legyen vége már! – Babits Mihály Húsvét előtt című verse a Nagy Háború idején (1916) íródott, amiről eleink még nem tudhatták, hogy az nemsokára az egyes sorszámot kapja. A háború nemcsak a nemzeteket és emberéleteket pusztítja, de a gazdaságot is, ezért fontos, hogy az inflációért leginkább felelős szankciókkal kapcsolatban megkérdeznek minket és minél többen vegyünk részt a most induló nemzeti konzultációban.

Az Európai Unió nem hadviselő fél, mégis szankciók ezreit fogadta el Oroszországgal szemben. Tették és teszik ezt annak ellenére, hogy a történelemben alig volt olyan szankció, amely célt ért. Az egyik legfrissebb példa Irán esete, amelyet már idestova negyven éve sújtanak szankciók, mégsem ez okoz a teheráni rezsimnek nehézséget, hanem a népesség megnégyszereződése 21 millióról (1980) 84 millióra (2020). Ennyi embert ugyanis már nehezebb ellátni és ennyi fiatalnak perspektívát kínálni.

Arra is van történelmi példa, hogy a szankciók erőltetése az azt kivető nagyhatalom és vezető vesztét okozzák, mint I. Napóleon és a kontinentális zárlat esetében, amelyhez I. Sándor orosz cár nem csatlakozott. A francia császár nem akart a Grande Armeé-val Moszkváig masírozni, ám a “szankciós spirálból” már nem tudott szabadulni, és ahogy gyengült hadseregének ereje, úgy csökkent szövetségeseinek száma. Napóleon bukása megnyitotta az utat egy rivális nagyhatalom, Nagy-Britannia felemelkedése előtt.

A történelem tehát azt mutatja, hogy óvatosan kell a szankciókkal bánni, mert könnyen visszafelé sülnek el. A Krím-félsziget 2014-es elfoglalása után is voltak szankciók, ám a háború nyolc évvel később mégis kitört. A mostani szankciók azt a célt szolgálják, hogy megfosszák Oroszországot exportbevételei jelentős részétől, ezzel apasztva a háború finanszírozására és egy új támadó haderőre fordítható forrásokat. Az uniós szankciók erre több okból is alkalmatlanok.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Kis magyar, és nagy kínai pornográfia

Két „baloldali” kongresszus is volt a múlt héten, egyik árulkodóbb, mint a másik.

Lezajlott az MSZP várva várt sokadik személyzeti megújulása, végre kiderült, most éppen ki fogja majd a szocikat a politikai elfekvőből kivezetni.

Pontosabban, kik.

Merthogy megint ketten veselkednek neki. Egyikük a kipróbált, az intellektuális skálán madame Curie-től tisztes távolságra eső mademoiselle, a másik meg egy derék, javakorabeli munkásember, aki, ha kell, látványos fizikai akcióktól sem riad vissza. (Elődje észrevétlenül, ahogy létezett – érdemei el nem ismerése mellett – csöndben, halkan távozott.)  


Galló Béla
Galló Béla politológus

Ursula gyógyszere

Ursula kemény, katonás asszonyság, aligha véletlen, hogy uniós funkciója előtt a német védelmi tárcát vezényelte. A khaki szín legalább úgy illett hozzá, mint mai, hideg tónusú, uniós kiskosztümjei.

Azért Ursula is gyakran mosolyog, de mosolyának mindig élei, szegletei, hegyes nyilai vannak. Arcán, ahányszor csak az uniós magasból kinyilatkoztat, lágyságnak semmi nyoma.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Gyurcsány árnyjátéka

Kiderült, mire készül a DK: az utódpárt utódpártja piactisztításra készül a baloldali térfélen, amit a pártelnök Facebook posztjának 6. pontjában ki is mondott: “A zsugorodó párt kudarc, a növekvő párt siker.” Azért, hogy a DK továbbra is növekvő párt maradjon, a 2024-es választásokig kannibalizálnia kell a törpepártokat és ellenzékváltó formációkat. Tényleg csak egy maradhat?

A DK forgatókönyve nem annak zsenialitása, hanem a többi baloldali párt szellemi lustasága és szervezeti tehetetlensége miatt működik. Gyurcsány Ferenc továbbra is a legnépszerűtlenebb hazai politikus, aki a negyedik kétharmad után a nyári uborkaszezonban előbb el akarta terelni a figyelmet a saját politikusi felelősségéről, majd látva a többi baloldali párt tétlenségét saját kommunikációs kezdeményezésének sikerét, pártja az őszi politikai szezon kezdetén bedobta az árnyékkormány intézményét.

Árnyékban marad?


Galló Béla
Galló Béla politológus

Mussolini, Hitler, stb.

Már megint a fasiszták és persze a nácik, kinek éppen melyik jön a szájára. De persze mindegy is, az a fő, hogy e stigmákkal – pontos képzavarral élve –, jól oda lehessen az ellenlábasokra sújtani, hiszen kétségtelenül a 20. század  szörnyszülöttje mind a kettő.

Nem érdekes, hogy igényesebb elemzésekben már akkoriban is illett a fasisztát a nácitól megkülönböztetni, sőt a mai „nyelvgazdáktól” ezt fölösleges is számon kérni. Számukra most az a lényeg, hogy a neolib főáramnak – így vagy úgy, ezért vagy azért – ellenszegülő erőket ideológiailag a múlt sárga földjébe lehessen döngölni, közvetlenül Benito és Adolf mellé.

Hogy a 21. század ideológiailag sem a 20. század folytatása, hanem új fogalmakat igénylő valóság? Az meg kit érdekel? Az a fontos, hogy ölni lehessen a szavakkal, nem az, hogy pontosak legyenek.

Giorgia Meloni, az ellenzéki jobboldali Olasz Testvérek (FdI) párt vezetője.


Tokaji Gergő Máté
Tokaji Gergő Máté

politológus

Árnyékkormány, árnyékbársonyszék, árnyékország – üdv a multiverzumban

Árnyékkormány – ez az „innováció”, amit a magyaroknak kínál Gyurcsány Ferenc és pártja. Nem tudni, hogy a házaspár látta-e a legújabb Doctor Strange mozit, de viselkedésük egyre inkább arra utal, hogy egy másik univerzumban érzik magukat.
  • Gyurcsány Ferenc hónapok óta készül. „Készülünk” – ez vált a DK pártvezér jelmondatává, amit szinte minden bejegyzése végére odabiggyesztett. Végül pénteken, egy nappal az őszödi beszéd kiszivárgásának évfordulója előtt jelentette be, hogy felkészültek.
  • Gyurcsány pártja felkérte Gyurcsány feleségét, hogy alakítson árnyékkormányt, amit Gyurcsány neje készségesen meg is tesz. „Nemigazország” után érkezik „Árnyékország”.
  • A népakarat vajmi keveset számít az ilyen magas szintű politikai játszótereken, hiszen láthatóan nem hajlandóak tudomásul venni történelmi vereségüket, mindenáron el akarják (legalább) játszani, hogy ők vannak a kormányrúdnál.
  • A szembenézés (amely egykoron Gyurcsány Ferenc egy írásának címe volt a pártlapként működő Népszabadságban) néhány kivételtől eltekintve elmaradt, ahogy az előző négy választás alkalmával is. De még azok a szereplők is, akik önkritikusan viszonyulnak saját teljesítményükhöz, két szónoklat között nem veszik észre, hogy Gyurcsány bedarálta őket.
  • Régi bűnnek hosszú az árnyéka – tartja a mondás, de vajon a régi bűnök árnyéka ma is rávetül Gyurcsány-házaspárra?

Galló Béla
Galló Béla politológus

Hosszú az árnyéka

Lendüljünk át azon, vajon egy diktatúrában szokványos faktum-e az árnyékkormány, avagy ez utóbbi létrejötte eleve árnyékot vet a minősítés igazságtartalmára. Vagy-vagy.

Ha diktatúra van, nincs árnyékkormány, ha van árnyékkormány, nincs diktatúra. (Eme alapfokú összefüggést az Európai Parlament számos képviselőjének sem ártana rögzítenie, mielőtt Magyarországot nyüstölendő, szólásra emelkedik.)

Ámbár a politikai propagandában fölösleges a koherencia. Csak gyengíti az üzenetek hatásfokát. Sulykolni, sulykolni, és megint csak sulykolni, miként azt már genosse Goebbels is ajánlotta, mondván, így akár magamról is bemesélem nektek, hogy daliás, szőke, kékszemű árja vagyok.

Másfelől logikus persze, hogy a "baloldal" ritmikusan ismétlődő – de most aztán már tényleg igazi – „megújulása" momentán Dobrev Klára árnyékkormányába torkollik.  

Mi másba torkollhatna?


Galló Béla
Galló Béla politológus

A gyerek nem érti

Nézzük a tévéhíradót.

A nyolcéves kislány betéved a szobába, pedig ilyenkor nem szokott. (Nincs tiltás, csak szoktatás van.) A német kancellár éppen azt magyarázza, ezt a telet majd át kell vészelni valahogy.

Fázni fognak a német gyerekek? - kérdi a magyar gyerek.

Bizonytalanul felelem:

- Csak nem lesz szokásos meleg a szobájukban.

- Nincs a világon elég fűtőanyag? 

- Van, csak nagyon drága.

- De a németek gazdagok, miért nem vesznek?


Galló Béla
Galló Béla politológus

Gorbacsov halott, Teng él

Ha egyszer a jövő történészei is szemügyre veszik majd a létezett szocializmusok (ha tetszik, a kommunista kísérletek) történetét, aligha úszhatják meg a nagy figurák párhuzamos életrajzainak megírása nélkül. Plutarkhosz annak idején jól tudta, az összehasonlító szemlélet /a szünkrészisz/ nemcsak az érdekesebb meseszövés miatt gyümölcsöző, tényleg közelebb is visz a folyamatok pontosabb megértéséhez.

A múlt század utolsó évtizedeinek két kommunista kulcsfigurája, a kínai Teng Hsziao-ping és a szovjet Mihail Szergejevics Gorbacsov, egymás funkcionális megfelelői. Generációs különbséggel, ám mindketten reformerként kezdik, de míg a fiatalabb Gorbacsov benne is ragad ebben a státusban, az idősebbTeng megérti: a kommunizmust megreformálni lehetetlenség, diktatórikus kapitalizmusként azonban kiválóan működtethető. Gorbacsov az  Eszmét, Teng a diktatúrát látja a kommunizmus lényegének. Teng könyörtelenül tiporja el a demokráciát követelő Tienanmen téri diákokat, és egy erős Kínát hagy utódaira, a jó ember „Gorbi” meg - Nyugaton mindmáig így nevezik – „nem tudja, de teszi” alapon bő fél évtized alatt eltünteti előbb a szovjet birodalmat, majd a Szovjetuniót.       

Pedig a napokban elhunyt Mihail Szergejevics addig egészen jó politikusnak bizonyul, amíg Nagyfőnök nem lesz belőle. Ígéretes vidéki káderként lépeget az uborkafán előre, hogy aztán Brezsnyev, Andropov, Csernyenkó koporsó-stafétáját megszakítva 1985 márciusában, Gromikó támogatásával, kerüljön a Párt élére, s mentse, ami a Kreml addigra már rohamosan romló világ-renoméjából még egyáltalán menthető. Őszintén hisz az eredeti lenini útban, amelyről anno persze maga Lenin sem tudja, hová is vezet…, de Gorbacsov úgy érzi, ő tudja, és képes a lenini jó irányt – annyi eltékozolt év után - megvilágítani.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Akarhat-e békét Washington?

Kinek érdeke az orosz-ukrán háború mielőbbi befejezése, s kinek nem? Ágbogas kérdéskör ez, most csupán egyetlen ágát szeretném „letörni”.

John Lewis Gaddis „The Long Peace: Inquiries into the History of the Cold War ” című alapművében száraz tárgyilagossággal írja le a transzatlanti viszony nyugat-európai genezisét. A kommunizmus feltartóztatásának tervével mindenki egyetértett (még a különállását óvó Franciaország is), ez felelt meg biztonsági érdekeiknek. A Vörös Hadsereg közel volt, Nyugat-Európa hadereje eltörpült a Szovjetunióé mellett, kellett számukra az USA szuperhatalmi védernyője. Még akkor is kellett, ha ez elsődlegesen az amerikai érdekszféra és befolyási övezet piaci lehetőségeinek kibővítését szolgálta. „… a nyugat-európaiak meggyőzték magukat arról, hogy nem sok hátrányuk származhat belőle, ha az amerikai befolyási övezetben élnek. Az európai ’harmadik erő’ gondolata lassanként háttérbe szorult, de nem a washingtoni politikusok fordultak el tőle, hanem maguk az európaiak mondtak le róla.” /Oxford University Press, New York, 1987, 67./

Gaddis műve egyebek közt azért is érdekes, mert ahogyan Michael Oakeshott politikai filozófus mondja: egy jó könyv a jelennel összefüggő közlések formájában szóljon hozzánk. És Gaddis könyve pontosan így szól. Most amikor az orosz-ukrán háború miatt Európa foga (nem csak a hidegtől) majd újra vacoghat, a transzatlanti viszony mintázata igencsak ismerős ábrákat mutat.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Szankciós pótcselekvés

Most éppen Észtországnak vannak “remek” ötletei arra, hogy az EU hogyan tarthatja fenn az “egység” és a “kérlelhetetlen szankciók” látszatát. Az sem a kezdeményezőket, sem Brüsszelt nem zavarja, hogy a szankciókhoz továbbra is csak a Föld országainak harmada csatlakozott, miközben a többiek, köszönik szépen, jól kihasználják az EU önsorsrontó gazdasági szankciói által számukra kínált lehetőséget.

Tiltsák ki az orosz turistákat minimum a schengeni övezetből, vagy maximum az egész EU területéről – követelik most az észtek. Az orosz művészek, tudósok, gimnazisták és egyetemisták kitiltása majd a 9. szankciós csomagban következhet. Ahogy a balliberális Cancel Culture menekülés az érdemi vita elől, úgy az orosz turisták tervezett kitiltása is leginkább pótcselekvés.

A Cancel Culture előtt még legjobb nyugati egyetemekről száműzik a heteroszexuális, idős keresztény fehér férfiak privilégiumának tartott matematikát és fizikát. Klasszikus zenét sem szabad már “csak úgy” játszani, mivel az az Európán kívüli népek és mindenféle kisebbségek öntudatra ébredése előtt keletkezett, ezért nem értelmezhető a progresszív – nem progresszív bináris koordináta rendszerben. Szegény Winston Churchill, vagy Mahatma Gandhi sem tudhatta, hogy “rasszista”, így a haladó világban már nem lehet őket Mea Culpa nélkül példaként állítani a fiatalok elé európaiságból, vagy a békés ellenállás jelképekét.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Regionális (cég)bajnokok

Stratégiai döntés született: a Magyar Állam és a 4iG 49:51 százalékos arányban megvásárolják a Vodafone magyarországi telekommunikációs cégét. Ellenzéki körökben most akkora a felháborodás, mint 2013-ban, a gáztározók megvásárlásakor. A kormány akkor jól döntött. Amikor baj van, a szomszédos országok (újabban már a németek is) nálunk kuncsorognak gázért. Most is a jövőbe fektet a kormány.

2010 sok szempontból vízválasztó. Amit a balliberális kormányok a stratégiai cégekből privatizáltak és elkótyavetyéltek, azt a polgári kormány próbálja most visszavásárolni. A gáztározók példája mutatja, hogy a ma befektetése már középtávon megtérül és idővel akár hasznot is hozhat. Ebből a haszonból vagy megtakarításból lehet majd tovább finanszírozni a rezsicsökkentést, a nyugdíjakat, vagy éppen a közalkalmazottak bérét.

Halló! Itt Budapest!


Galló Béla
Galló Béla politológus

Már Scholz sem elég

Az orosz-ukrán háború miatt szétrázódó európai hatalmi architektúra az amerikai progresszorok szájíze szerint épül újra.

A gazdasági súlya miatt politikai kulcspozícióban lévő Németország szerepe halványodik, hol van már az idő, amikor a német kancellár (Angela Merkel) arra gondolhatott, hogy a „populista” Donald Trump helyett ő az atlantista progresszorok igazi vezetője. Jött Joe Biden, aki persze korántsem roskatag személye, hanem a mögötte álló progresszor erőcsoportok okán vehette kézbe az angolszász karmesteri pálcát, amit valahol a Szilícium-völgyben kreáltak neki.

Amikor Scholz 2021-ben kancellár lett, az véletlenül sem a harmadik utas (tévutas) szocdemek diadala volt. Mindössze az történt, hogy kevésbé koptak el, mint a sokáig kormányzó konzervatívok, de koptak! Scholz már eleve olyan koalícióra kényszerült a zöldekkel és liberálisokkal, amely egy nála erősebb karakterű politikust is  megdolgozott volna, hát még őt.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

CumEx selyemzsinór a kancellárnak

Miközben a német kancellár nyaralt, a globalista média a CumEx botrány ürügyén már felvetette az utódlás kérdését, már készül az első férfi-női zöldpárti társkancellári duó. A globalisták ugyanis nem bízhatják a véletlenre, hogy ki vezesse az EU legnagyobb országát most, amikor Olaszországban szuverenista fordulat jöhet, és amikor az elszabadult energia- és élelmiszerárak láttán Európában nő a békevágy.

Se nem törvényes, se nem etikus? Olaf Scholz német kancellár magyarázkodásra szorul. Még hamburgi főpolgármester volt, amikor a gyanú szerint közbenjárt az ottani Warburg Bank CumEx adóoptimalizálási ügyeinek elsimításában. Scholz és a bankvezér találkozója után a tartományi adóhivatal 2017-ben hagyott elévülni egy 47 millió eurós adótartozást, majd a bank 2018-ban 45,000 eurót adományozott a helyi SPD-nek. A CumEx egy olyan tranzakció, amelynek során osztalékra jogosító (cum) és osztalék nélküli (ex) értékpapírok úgy cserélnek gazdát, hogy az adókötelezettség megállapításakor azok éppen a “vagyonkezelőnél” legyenek. Ez a szál még fontos lesz.

Az ügy az aktákhoz került volna, ha Scholz nem lenne ma kancellár, pláne, ha nem Németország élén állna. Miért fontos, hogy – legalább – Berlinben egy globalista kormányfő üljön? A szeptember 25-i olasz választáson a hárompárti jobboldali szövetség az esélyes, így Róma az ukrajnai konfliktusnál a héják táborából átigazolhat a galambokhoz. Macron francia elnök sem lelkesedik az USA európai proxy háborújáért, ha Róma fordul, a franciák is visszatérhetnek korábbi óvatos álláspontjukhoz, Macron: „Nem szabad megalázni Oroszországot”. A német szocdemek pedig azért aggódnak, mert az olcsó orosz energia nélkül leállna a német ipar, ami már az ő törzsszavazóinak számító szakmunkásréteget is érzékenyen érintené.

Június közepén, amikor a francia-német-olasz kormányfő már majdnem meggyőzte az ukrán elnököt a béketárgyalásról, Boris Johnson Kijevbe sietett és utána ismét a fegyverek vették át a szót. A fegyverszállítás terén Berlin egyáltalán nem jeleskedik. Az európai NATO legerősebb hadseregét építő lengyelek ki is akadtak azért, hogy a “körcsere” keretében az ukránoknak átadott, 240 felújított T-72 tank helyett ígért új Leopárd 2-esekre 2-3 évet kell várniuk. Az ukránoknak Berlin alig küldött nehézfegyvert, vagy ha küldött is, spórolnak a lőszerrel.

Mesekönyv íróból (társ)kancellár?


Galló Béla
Galló Béla politológus

Nem egy Soros

Figyelemre méltó interjú olvasható a magyar származású Klaus von Dohnanyival az egyik hetilapban. A kilencvennégy esztendős egykori szociáldemokrata politikus, Willy Brandt és Helmut Schmidt közeli munkatársa lényeglátóan pontos szavakkal világítja meg, mi is Európa igazi dilemmája.

Legelébb is cáfolja azt a Brüsszelben manapság előszeretettel gerjesztett híresztelést, miszerint az alapító atyák eleve a föderatív Európai Egyesült Államokban gondolkodtak, merthogy olyan vonzónak találták az USA példáját. Akadt persze ilyen is, ám a politikusok inkább a nemzetállamok közösségét akarták, kiváltképp Charles de Gaulle, aki jó franciaként ódzkodott az amerikaiak (vagy bárkinek) az utánzásától. Még a sokszínű Franciaországot is nehéz központilag kormányozni, hát még a hihetetlenül színes szőttesű Európát. Konföderáció igen, föderáció nem, ez a történelmi-kulturális realitás, vélte de Gaulle, és jól vélekedett.

S ha már Amerika, Dohnanyi afelől sem hagy kétséget, hogy az USA és az EU érdekei nem mindig esnek egybe, mint például most sem. Az ukrán háború más biztonsági kockázatot jelent az Oroszországgal közvetlenül határos Európai Uniónak, mint Washingtonnak, ahol is ettől a háborútól "egy ablak sem törne be."  Hiba volt kiterjeszteni a NATO nyomulását az orosz érdekszférába, mert ezt Oroszország súlyos fenyegetésként, valódi veszélyként érzékelhette. Pedig Európa biztonságának záloga az együttműködés Moszkvával, "Oroszországgal egyenrangú félként kell bánni (...) az Amerikai Egyesült Államok olyan messze van, és annyira eltérő biztonsági érdekei vannak, hogy nem látná kárát annak sem, ha (...) az EU határán zajló háború továbbterjedne (...) az unió térségébe."


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Ellenzéki álomcsőd

Miben reménykedhet egy ellenzéki szavazó a negyedik kétharmad után? A frakciópénzen és mandátumokon civakodó baloldali politikusokban? A tömeg nélküli tüntetéseket szervező pártokban? Az influenszer politikusokat hazaküldő tiltakozókban? Helyettük itt van a csodavárás, ami most éppen az “államcsőd” formáját ölti.

Az uborkaszezonban a baloldal egyedül volt a színpadon, mégis felsült a produkciójával. Már a rendkívüli parlamenti ülésnap összehívása is sokakat megrémisztett, mivel azt hitték, hogy az április 3-án történelmi vereséget elszenvedő baloldal pártjai ismét összeállnak. A hat párt által felhozott hat javaslat leginkább a kormány háborús inflációt fékező intézkedéseire való megkésett reakció és se nem valós alternatíva, se nem eredeti ötlet. Azt még a baloldali sajtó is megírta, hogy a felhozott javaslatok megalapozatlanok, mert nincsenek költségvetési javaslatokkal ellentételezve.

Az a tény, hogy még ezt a vérszegény produkciót is sikerült két párhuzamos népszavazási kezdeményezéssel beárnyékolni, nem csupán a baloldalon belüli koordináció hiányát mutatja, hanem a politikai érzékét is. Az nagyon látszik, hogy a két javaslattevő, Ujhelyi István és Gyöngyösi Márton görcsösen ragaszkodik EP-mandátumához, amit 2024 után is szívesen megőriznének. Ujhelyinek már nem akar pártelnök lenni, annál érdekesebb Gyöngyösi produkciója, aki Brüsszelből, “távvezérléssel” irányítja pártját. Most erre a népszavazási kezdeményezésre futotta, ami mögül előbb a DK, majd a Momentum hátrált ki.

A baloldal sokadik lebőgésének csendjébe mondta be Bokros Lajos az “államcsődöt”, ami leginkább az ellenzékiek álma, semmint valós veszély. Látszik, hogy a Gyurcsány Ferenc által az őszödi beszédben erősen lepontozott balliberális közgazdászok nem siettek a több pártot is megjárt korábbi pénzügyminiszter álláspontjának támogatására.

Bokros Lajos - Most csak 3 pontja van.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Jó reggelt! Varsó rájött, hogy Brüsszel átverte

A lengyel kormány júniusban feladta a globális minimumadó blokádját és visszavonta a bírósági fegyelmi kamarákról szóló törvényt, amire a brüsszeli bizottság jóváhagyta a lengyel újjáépítési tervet. Pénzt azóta sem kaptak, így Varsó azt kapta “jutalmul”, amit Budapest büntetésül. A lengyel kormány válaszul most Brüsszel egyik kedvenc projektjének felmondásával fenyeget.

Varsóban azt hitték, hogy közepes méretű uniós tagországként, potenciális nettó befizetőként és a kijevi rezsim egyik legvehemensebb európai támogatóiként majd úgy kapnak Brüsszelből pénzt, hogy nem kell betagozódniuk a brüsszeli kamikaze politikába és közben tovább építhetik regionális hatalmi ambícióikat. A lengyel kormány biztosan látta Brüsszel és főként az Európai Parlament azon törekvését, hogy éket verjen a szuverenista lengyel és magyar kormány közé, kihasználva az ukrajnai háború eltérő megítélését. Látták. Azt hitték, egyedül is sikerül nekik. Hát nem sikerül. Kiderült, hogy mégsem a méret a lényeg!

A brüsszeli terv átlátszó. A lassan döcögő 7. cikkely szerinti eljárást Magyarország esetében a globalista cseh kormány elnöksége idején egyet tovább léptetik, a Lengyelország ellen a bizottság által indított, tehát komolyabb, folyamatot pedig pihentetik. Katonailag most nem tudnak minket megszállni, mint 1944-ben, de a folyamat végén felfüggeszthetik e két ország szavazati jogát, így nem tudnánk a többségi szavazásra való áttérést, vagy az újabb uniós gigahiteleket megakadályozni.

Persze a 7. cikkely szerinti eljárás most csak ketyeg, de ha sikerülne a varsói kormánykoalíciót a pénzmegvonással és az annak feloldásához kötött feltételekkel megdönteni, akkor ezzel a még mindig élő lengyel-magyar véd- és dacszövetséget “belülről” bontanák fel. Ki tudja, ebben az esetben akár fel is gyorsulhatna a Magyarország elleni eljárás. A 15% gáztakarékosság megszavaztatásánál láthattuk, hogy miként törik le a tagországok ellenállását és állítják őket a brüsszeli javaslat mögé.

Jutalom vagy büntetés?

Brüsszel tehát most a lengyel kormánytól vár olyan igazságügyi reformokat, amelyektől a varsói koalíció felbomlását remélik. A fegyelmi kamarák helyére a 116-ból első “mérföldkőként” például egy új és a Soros-hálózat NGO-i által működtetett, bírói érzékenyítő hivatalt várnak.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

A fotelellenzék napja

Az ellenzéknek két feladata van: a hatalom ellenőrzése és egy vonzó alternatíva felmutatása. A magyar baloldal mindkettőtől olyan messze van, mint Makó Jeruzsálemtől. Most egy olyan parlamenti vitanapot szerveztek, amin még a baloldali sajtó szerint is felelőtlen javaslatokat terjesztenek elő. Arról nem is beszélve, hogy az áprilisban bukott hatpárti összefogás feltámadásától még az ellenzéki szavazók többsége is inkább megijedt.

A szomszédunkban háború dúl, Brüsszel elfuserált szankciós politikája előbb hiánygazdasággal, majd lassan hadigazdasággal fenyeget, amit többségünk csak szüleink és nagyszüleink elbeszéléseiből ismer. A magyar kormány idejekorán felismerte, hogy az eddigi recepteken változtatni kell. Ezért vezette be a kormány már tavaly az első árstopot, idén az extraprofitadót és húzta be az energiahordozók uniós szankcionálásánál a vészféket. Ezeknek az intézkedéseknek a hatása talán csak a télen lesz teljesen érthető, amikor az EU többi részéhez képest Magyarország ismét olyan kedvező helyzetbe kerül, mint idén koratavasszal, amikor mi a nyugati országokhoz képest hónapokkal korábban nyithattunk újra a koronavírus-leállás után.

A kormány tehát idejében váltott, a lehetőségekhez képest próbálja a háborús infláció és az EU-nak Oroszországnál sokkal jobban ártó szankciók negatív hatását tompítani. A baloldal viszont a negyedik kétharmad után is maradt a régi. A megújulásról szóló fogadkozásokat felváltotta a pénzért és pozíciókért dúló kenyérharc, az EP-mandátumokról Alaptörvény által tiltott tárgykörről szóló népszavazás. Már nem hallani a “Lemegyünk vidékre!” mantrát sem, legfeljebb a luxemburgi tv szerint “üres” Balatonig jutnak, hogy az “ezer forintos lángoson” szörnyülködjenek.

Megalapozatlan javaslatokkal jönnek.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Sajog az idő

A címet idézőjelbe kellett volna tennem, mindjárt kiderül, miért.

„A magyar nyelv. Erdély roppant komolyan vette ezt a két szót akkoriban.(…) Éppen az volt benne a szép, hogy a magyar kisebbség minden kulturális és gazdasági megmozdulása fölött valami tiszta komolyság lebegett. Méhmunka folyt, mézgyűjtés, a szükség időszakára, amely nemsokára el is érkezett Európa gazdasági krízisének nagy apályával, amelyben minden összeomlott, ami nem volt nagyon jól megalapozva.” Hunyady Sándor „Családi album” cimű könyvében rótta papírra ezeket a sorokat, 1934-ből idézve föl 1922 őszét, amikor Budapestről Kolozsvárra, a szülővárosába érkezett vissza. Mindkét várost igen jól ismerte, s noha „nagyon belé volt már építve” a Trianonban immár anyaországi fővárossá szűkített Budapestbe, mégis elhatározta, hogy „kivándorol”: onnan „haza”.

Budapest anyaországi státusa ma is változatlan, Kolozsvárból Cluj lett, Európa, sőt a glóbusz gazdasági apálya tény, s habár nem vagyok főállású huhogó, nehéz cáfolni, hogy valamiféle világösszeomlás - ki tudja, mekkora… - ezúttal is küszöbön áll. És ekkor, hála az égnek, kezembe kerül Bíró Béla „Időgyulladás” című publicisztikai kötete, melyben ráismerő örömmel ismerem föl az aktuális transzilván „tiszta komolyságot”.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Tusnád: Új megegyezés Washingtonnal

A világtörténelemben mindig volt egy vezető hatalom és egy kihívó. Most az USA és Kína párharcának vagyunk tanúi, a többi hatalomnak ehhez kell viszonyulnia. Az EU jelenlegi vezetése teljesen alárendelné a vén kontinenst a globalista amerikai érdeknek, Magyarország ebben is alternatívát jelent.

Az USA szerencsés ország. Kontinensnyi területét óceánok védik. Földjén szinte minden megtalálható, amire egy társadalomnak szüksége van, és bevándorló társadalma kellően vonzó ahhoz, hogy ne legyenek demográfiai problémái.

Amerika igazi szerencséjét a dollár hozta meg, ami sokáig (1971-ig) az aranyfedezetnek, majd a világkereskedelem, főleg az olaj zöldhasúban való elszámolásának köszönhette egyeduralmát. Amely ország kilógott a sorból, azt szankciókkal, “demokráciaexporttal”, vagy katonai beavatkozással sújtották, nem véletlenül tart fent az USA világszerte 750 támaszpontot 80 országban.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Mire készül a DK? És mire MZP?

Gyurcsány Ferencet az ellenzék sem lenyelni, sem kiköpni nem tudja. – Az örök igazság most talán jobban érvényes, mint valaha. Miközben a DK és elnöke „forró őszre készül”, a hazai globalista média az új amerikai nagykövet érkezése előtt maximumra tekeri az ellenzékváltó hangulatot. Márki-Zay Péter (MZP) eközben tovább lebegteti pártalapítását.

Gyurcsánnyal nem lehet nyerni! – hangoztatják ellenzékiek és baloldaliak őszinte pillanataikban. A DK oligarchapárt a legtámogatottabb ellenzéki és baloldali erő! – kontráznak a Gyurcsány-párt rajongói. Ez a két állítás egyszerre érvényes, és már többen, sokféle módon próbálták feloldani.

Bajnai Gordon tíz éve egy zöldmezős választási pártot (Együtt) gründolt, amelyben ő és Haza és Haladás Alapítványa a globalizáció nyerteseit; a Milla a fiatalokat; míg a “bohócforradalom” a globalizáció veszteseit hozta volna. Ettől a 2014-es választásokra akkora támogatást reméltek, amely fölöslegessé teszi a baloldali pártokkal való alkudozást.

Ez ugyanúgy nem jött be, mint az utódpárt utódpártjának kihagyása az „összefogásból”, mivel 2013. október 23-án a Műegyetem rakparti gyűlésen a tömegben V-alakban elhelyezett DK-sok „demokraták” meghackelték Mesterházy Attila beszédét teljes baloldali összefogást követeltek, aminek így a DK is része lett.

Elküldik, de marad


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Tusnád: Új megállapodás Kínával

Már javában zajlik a harc a XXI. század “aranyáért”, az adatokért. Ez a harc a piacvezető USA és a kihívó Kína között zajlik, Európának itt sem osztanak lapot. A magyar-kínai kapcsolatok alakulását tehát leginkább az amerikai-kínai viszony alakulása befolyásolja, ami most Tajvan és a félvezetők körül forog.

Vajon az ukrajnai forró háborút egy új Kelet–Nyugat hidegháború követi? Ebben a hidegháborúban már nem biztos, hogy a nyugat nyerne, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy sikerül-e a nemzetközi – és ezen belül az európai-kínai – gazdasági együttműködés jelenlegi szintjét megtartani és az új hidegháborút elkerülni. Magyarország, az EU és Európa érdekét az együttműködés szolgálná, míg az USA ezen ugyanúgy vesztene, mint a kölcsönösen előnyös európai-orosz gazdasági együttműködésen. Nézzük előbb a tágabb kontextust.

A világ nagyobb része nem állt az USA mögé, és nem vezetett be Oroszország ellen szankciókat. A kínai és az orosz elnök idén február 4-én közösen ítélte el a Fehér Ház hidegháborús ideológiára emlékeztető külpolitikáját és a NATO keleti terjeszkedését. A NATO ugyanis nem csak Ukrajna irányába terjeszkedik “tartja nyitva ajtaját”. A madridi NATO-csúcson elfogadták az Új stratégiai koncepciót, amelynek keretében egyes európai NATO tagországok is részt vesznek Kína katonai elrettentésében a dél-kínai tenger térségében.

Miközben tehát Argentína, Egyiptom, Irán, Szaúd-Arábia és Törökország a BRICS-csoport felé gravitál, egyes európai országok eszkalálják viszonyukat Kínával. Itt az a Litvánia jár elől, amely a Kalinyingrádi területre irányuló orosz szállítások korlátozásával nemrég mini-válságot robbantott ki, amit Brüsszel hatalmi szóval tudott csak megállítani.

Ki részesül a gazdasági növekedésből?


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Tusnád: Új megállapodás Brüsszellel

Orbán Viktor tusványosi beszédében úgy fogalmazott, hogy az unióval elmegyünk a falig, és ott fogunk majd megegyezni egymással. Ez nem lenne példa nélküli az integráció történetében, hatvan éve ugyanis már volt egy hasonló konfliktus, ami egy olyan kompromisszummal zárult, ami a közelmúltig kitartott.

Az EU rossz irányba fejlődik, és jelenleg két nagy konfliktus feszíti. Észak és Dél között a “félkész terméknek” számító euró okoz feszültséget. A közös valuta a délieknek “túl erős”, húsz éve stagnál az életszínvonal és a termelés, a dolce vitát az északiak hitelei finanszírozzák, amit egyszer vissza kéne fizetni. Mivel a déliek nem hajlandók semmilyen megszorításra, marad a bankóprés. Az Európai Központi Bank már szinte az összes puskaporát ellőtte, így sokan folytatnák az EU által felvett hitelek sorát.

Az északi országok lakói a keleti bővítést kárhoztatják életszínvonaluk – szüleik és nagyszüleikhez képesti – romlásáért, és legszívesebben visszatérnének a tizenkettek, vagy tizenötök uniójához.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Progresszív testszag

Nem tudom, fölfigyeltek-e rá, de mostantól kezdve korunk nagy ideológiai törésvonala, amely a haladárok (értsd: progresszívek, globalisták) és a maradárok (értsd: populisták, szuverenisták) közt húzódik, a végletekig leegyszerűsödhet.

Elég lesz beleszimatolni a levegőbe, és mielőtt bárki megszólalna, máris világos, hogy ideológiai metszetben ki hova tartozik.

Ha a közeledbe kerülő embertársadnak némi testszaga van, nagy valószínűséggel a progresszívek táborát erősíti, ha pedig semmi ilyesmit nem orrontassz, bizonyára afféle megveszekedett maradár az illető, akinek a mosdás fontosabb, mint a szaglóhámmal is érzékelhető progresszivitás.

Frans Timmermans és Ursula von der Leyen.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Tusnádi geopolitikai iránytű

Új sorozatunkban Orbán Viktor idei tusványosi beszédének fontosabb részeit bontjuk ki. A sort az amerikai-orosz proxy háborúba torkollott kelet-nyugat szembenállással kezdjük.

Kelet és nyugat között.

A miniszterelnök tusnádi beszédeit érdemes összefüggésükben vizsgálni, hiszen a számos aktuális hivatkozás mellett kirajzolódik egy geopolitikai magyarázó ív is, amihez a magyar politikának alkalmazkodnia kell. Jelen írásunkban ezt, a 2014-es, 2016-os és az idei beszédet összekötő geopolitikai ívet mutatjuk be.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Brüsszeli (gáz)hiánygazdaság

Ez még szocialista hiánygazdaság, vagy már hadikommunizmus? – kérdezik sokan a legújabb brüsszeli javaslatok láttán.

A háború kezdetén a globalisták egymással versenyezve váltak le az orosz gázról, mostanra viszont kiderült, hogy Nyugat-Európában emiatt őszre-télre nem lesz a lakosság ÉS az ipar számára is elegendő gáz, ezért a Bizottság einstandolná a felelős országok készleteit. Formálódik az ellenállás.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a "Save gas for a safe winter" csomagról szóló sajtótájékoztatón.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Turbina póker

Mi múlik egy turbinán? Miközben egész Németország azért imádkozott, hogy az Északi Áramlat 1 turbinája időben megérkezzen Kanadából az éves revízióról, és július 21-én újraindulhasson az orosz gázexport, Brüsszel és Moszkva nagyratörő energetikai terveket szövöget.

Az oroszok a tavalyi játékukat ismétlik meg. Előbb karbantartásra, majd a saját tárolók feltöltésére hivatkozva csökkentették a Nyugat-Európába irányuló gázexportot, majd az akkor még orosz cégek kezében lévő gáztározókból elégítették ki megrendelőiket. A koronavírus-járvány után újraindult gazdaság gázigényéhez képest kevés energia is hajtotta felfelé az árakat.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Legalább őszinte

A küszöbön álló világrecessziónak három oka van. A talányos eredetű pandémia, az USA és Oroszország szubjektív geopolitikai játszmája Ukrajnában, valamint a kapitalizmusnak ama általánosan objektív "szokása", hogy időről időre kevesek javára újraolajozza magát, s ilyenkor szeret világromboló, recessziós üzemmódba kapcsolni.

E három ok együttesen most jóval masszívabb válságot produkálhat, mint másfél évtizede a kaszinókapitalizmus miatt belobbanó pénzügyi krízis. Abból mellesleg szintén a "kaszinózó" pénzügyi elitek jöttek ki legjobban, persze nem önerőből, hanem állami segédlettel. Gigászi mentőcsomagjukat a regnáló vezető nyugati kormányok a károsultak kontójára kaparták nekik össze: történetesen a demokrata Obama és a harmadik utas szociáldemokrata Schröder,  a " baloldal" nagy-nagy dicsőségére.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Hollandia: jön a forradalom?

Ahogy csökken az általános jólét, úgy nő az elégedetlenség és harag Nyugat-Európában. Hollandiában korábban kardlapozó lovasrendőröket küldtek a tüntető nyugdíjasokra, most már célzott lövéseket adnak le a tiltakozó gazdákra. Frans Timmermans uniós biztos joggal fél az elhibázott brüsszeli politika elleni népfelkeléstől.

Összeesküvés-elméletek nincsenek, csak összeesküvések. Már több részben foglalkoztunk a Great Reset terv részleteivel, amely a globalista elitek nagy neomarxista társadalom átalakítási projektje. Az EU most valósítaná meg ennek a Green New Deal névre keresztelt részét, amely az agrárszektor átalakítására is vonatkozik: Miközben az ENSZ szerint világszerte 828 millió ember éhezik, a terv alapján az uniós termőföld tíz százalékát parlagon kell hagyni; a növényvédő szerek felhasználását a felére kell csökkenteni; az agrárium legalább negyedét biológiai termelésre kell átállítani, és ami a kis alapterületű országokat leginkább sújtja, hogy a nitrogén felhasználását akár 95 százalékkal kell csökkenteni. Alternatívák nélkül.

Holland gazdák útlezárással tiltakoznak Brüsszel nitrogén-oxid- és az ammóniakibocsátás visszaszorítását célzó tervei ellen.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

A cseh elnökség prioritásai: Ukrajna integrációja

Az EU bővítése csak a brüsszeli politikai deklarációk szintjén van napirenden, az integráció eddigi legnagyobb túlélési gyakorlatát végzi. Az elrontott brüsszeli szankciók és a galoppírozó energiaárak miatt a nettó befizető országok gazdaságai az összeomlás szélén táncolnak. Bővítés helyett itt van vigaszul az EU XXL.

A XXI. század geopolitikai tömbösödéssel indult: Kína az Új Selyemút projekttel keres exportpiacokat. Törökország a türk országokat integrálná és nyitna Kína felé egy “középső folyosót”, amely kikerüli Oroszországot és Iránt. Irán a síita, Szaúd-Arábia a szunnita országokat integrálná. Németország gazdasága dominálja és finanszírozza az EU-t, miközben az európai és az amerikai piac egybenyitása (most éppen az US-EU Trade and Technology Council, TTC örve alatt) is napirenden van. Oroszország a “közeli külföld” fegyveres integrációján dolgozik.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

A cseh elnökség prioritásai: ukrán menekültek

Az alapjában bevándorlás ellenes cseh közvélemény és kormány is világos különbséget tesz az ukrán háborús menekültek és az illegális migránsok között. Az ukránok támogatásáról hamarabb születhet egyesség, mint a migránsok tagországok közötti szétosztásáról.

Korábbi írásukban már különbséget tettünk az illegális migránsok és a háborús menekültek között. Az ukrán háborús menekültek egy határt lépnek át; az életükért futnak; együttműködnek a hatóságokkal és rendelkeznek dokumentumokkal. A jobb életre vágyó migránsok — akik az újkori népvándorlás keretében jönnek Európába — több határt, vagy akár kontinenst lépnek át, erőszakosak, nem működnek együtt a hatóságokkal és nem rendelkeznek dokumentumokkal.

Az ENSZ 2018-as migrációs és bevándorlási szerződései a migrációt alapvető emberi joggá nyilvánították és a migránsoknak az őslakosokkal azonos jogokat adtak. Nem csoda, hogy a nemzetállamokban gondolkodó országok, mint Trump elnök Amerikája, vagy Csehország és Magyarország sem csatlakoztak ehhez a szerződéshez.

A cseh elnökség tehát elméletben a bevándorlás kritikus álláspontot erősíti, ha nem lenne a bevándorláspárti NGO-k, Brüsszel és a német kormány részéről érkező nyomás a kötelező szétosztási kvóta keresztülvitelére. Berlin még a német elnökség idején (2020 őszén) terjesztette be a dublini rendszer reformjának javaslatát, amely alaphelyzetben önkéntes kvótákkal operálna, amelyek a helyzet romlásával előbb ajánlott, majd kötelező kvótává válnának.

Segítünk a háborús menekülteknek


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

A cseh elnökség prioritásai: energiafüggetlenség

Júliustól Csehország veszi át az unió soros elnökségét. Új sorozatunkban a cseh elnökség legfontosabb feladatait vesszük sorra. Az első részben az elhibázott brüsszeli szankciópolitika után romokban heverő európai energiaszektort mutatjuk be.

Az európai integráció története az energiakérdés mentén is értelmezhető. A II. világháború utáni újjáépítéshez és fegyverkezési versenyhez acélra volt szükség, annak előállításához pedig szénre. Németek és franciák háborúk sorát vívták Elzász és a Ruhr-vidék bányáinak és kohóinak ellenőrzéséért, míg — amerikai nyomásra — rá nem jöttek arra, hogy a nehézipar közös ellenőrzése (1952) a történelmi zéró összegű játszmát pozitív összegű játszmává is alakíthatja.

A Római szerződések (1957) egyike az atomenergia békés felhasználásáról szól, ami az 1973-as olajár-sokk után kapott valós tartalmat. Ezek a példák azt mutatják, hogy a gazdasági fejlődéshez olcsó energiára van szükség, amit vagy saját szénből és (angol, francia, vagy orosz üzemekben újradúsított) uránból, vagy olcsón és folyamatosan elérhető olajból és gázból állítanak elő.

Már az 1970-es évek vitái is arról szóltak, hogy az NSZK a szovjetektől akart gázt vásárolni, amit az amerikaiak akkor is elleneztek, mivel alaszkai gázt akartak Európának eladni. Végül csak sikerült a nyugat-német ipar egyik legnagyobb üzletét megkötni: a németek csöveket és berendezéseket adtak, a szovjetek gázt.

Egyik függőségből a másikba?


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Mire a falevelek lehullanak…

Az ötödik hónapjába lépett háborúban mindkét hadviselő fél a fronton akar helyzetén javítani. Az oroszok visszataláltak a maguk brutálisan komótos módszeréhez, amivel lassan, de biztosan őrlik fel az ukrán hadsereget. Az ukránok most éppen a nyugati nehézfegyverekben bíznak, miközben Zelenszkij ukrán elnök mindent egy lapra tesz fel.

 XII. Károly svéd király, Napóleon és Hitler sem akart a maga évszázadában annyira keletre menni. Az is közös bennük, hogy mindhárman egy-egy döntő csatától várták Oroszország térdre kényszerítését, amire a narvai (1700), a borogyinói (1812), vagy a kijevi csata (1941) után sem került sor. Most valahol újfent itt tart a történet, az oroszok Luhanszk és Donyeck megyékben akarják az ukrán hadsereget az I. világháború nyugati frontjáról ismert módon egy decisive battle során kivéreztetni.

Az ukrán hadsereg most a nyugati nehézfegyverektől remél fordulatot a fronton és a pszichológiai hadviselésben is. A propagandaháborúban a várva-várt csodafegyvereknek nyugati nehézfegyvereknek már előre demoralizálniuk kéne az orosz katonákat. A háborúnak ezt a vetületét jól mutatja az a csörte, ami a francia Caesar lövegek kapcsán alakult ki. Az orosz Uralvagonzavod mérnökei “megköszönték” Macron elnöknek azt a két példányt, amit az orosz csapatok a fronton zsákmányoltak és ők tanulmányozhattak. Alig meglepő módon arra jutottak, hogy a francia csúcstechnika nem ér fel az ő gyártmányukkal.

Kinek a kezébe kerülnek?


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Mi lesz veled, euró?

Vajon az euró, vagy az EU omlik hamarabb össze? –Talán soha nem álltunk ilyen közel ennek a rég óta velünk élő kérdésnek a megválaszolásához, mint most az energia-, élelmiszer- és háborús infláció idején. Persze korai temetni a közös valutát és az EU-t, ám az is biztos, hogy a kilábaláshoz érdemi változásra lenne szükség Brüsszelben.

Meddig lesz euró? Ameddig a németek, osztrákok és hollandok bírják finanszírozni! A rossz hír, hogy a nettó befizetők most már tényleg elértek a fájdalomküszöbükhöz.

Milyen lesz 2024-ben az új euró?

Az euró egy “hibás termék”, amelynek olyan erős nemzetközi valutának kellett volna lennie, mint a német márka. Ezért formálták az Európai Központi Bankot (EKB) a Bundesbank mintájára. Aztán a káposztát a kecskére bízták, vagyis az eladósodott és strukturális reformokra nem hajlandó déli országokból érkező jegybankelnökökre, akik nem a déli tagországok sohanapján, kiskeddre elnapolt nyugdíj-, szociális és munkaerőpiaci reformjait finanszírozták a gyorsuló kötvényvásárlással, hanem a déliek német autó, holland élelmiszer vásárlását életszínvonalának megszorítások nélküli fenntartását. A déli országoknak juttatott pénz másik része kamatok formájában vándorolt “vissza” északra.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Férfi a gyep szélén

Marco Rossit sem a kudarc, sem a világraszóló diadal nem készteti üresen kongó mondatokra. Mindig mond valami lényegeset, s ettől van az, hogy már a névelői is hitelesek.

Szűk éve, hogy az albán fiaskókról éppoly pontosan fogalmazott, mint most, ezen a fényes magyar focit hozó nyárelőn. Akkor sem temetett, mint ahogyan most – a győzelmek mámorában – sem állítja, hogy megvan az új aranycsapat.

Dehogy van meg.

Sem a temetésben, sem a túlhabzásban nem partner, ellenkezőleg, hóban, napsütésben egyaránt realista férfi marad a gyep szélén. 


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Great Reset: Nincstelen leszel, de boldog!?

Mire jó egy háború? Sok mindenre, amit normális körülmények között nem lehetne megtenni. A Great Reset tervet bemutató sorozatunk újabb részében a nyugati középosztály alkonyáról írunk. Már megint mi, magyarok járunk jól?

A Nyugat most van a legközelebb ahhoz, hogy a Davosi Világgazdasági Fórum, és annak alapítója, Klaus Schwab által szorgalmazott Great Reset tervet megvalósítsa. Korábbi írásunkban már bemutattuk a húsevés visszaszorításáról és állati fehérjével (pl. lisztkukaccal) való kiváltásáról szóló terveket. Időközben az EU ezeket már elfogadta és az első “progresszív” dán hizlaldákban már lisztkukaccal is etetik a malacokat.

A globalista politikusok pedig már hangosan követelik, hogy hetente csak egyszer együnk húst, amivel éves szinten akár ötmilliárd köbméterrel is csökkenthetjük az EU orosz földgáz importját.

Egy másik 2030-rs szóló Great Reset elképzelés megvalósítása is jól halad, a kétéves koronavírus-leállás után beköszönő háborús infláció miatt Nyugaton ugyanis egyre többen veszítik el tulajdonukat, vállalkozásukat és élik fel megtakarításukat, vagyis tulajdonosból alkalmazottá válnak, középosztálybeliből pedig kiszolgáltatottá.


Galló Béla
Galló Béla politológus

A 3. világháború

Az orosz-ukrán háborút a harcoló felek – pontosabban az oroszok és a Zelenszkij mögött álló külföldi erők – homályos célképzetei teszik igazán veszélyessé.

Egy háború mindig szörnyű, de különösen az, ha jól definiált célok nélkül vívják.

Csak sejteni lehet, milyen külföldi manőverekkel vezették meg a geopolitikai kalandokra persze mindig kész Putyint, hogy februárban támadást indítson. Az orosz titkosszolgálatok vezetésében azóta bekövetkező változások arra utalnak, hogy a vonatkozó orosz intézmények nem álltak hivatásuk magaslatán, s ily módon Putyin eredeti elképzelései a gyors és hatékony "különleges katonai műveletekről" dugába dőltek. Célként mára már az orosz katonai presztízs-veszteség politikai minimalizálása került előtérbe: egyre inkább az a kérdés, vajon mit tart Putyin a fenntartható orosz presztízs biztosítékának.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Kissinger tudja, Soros nem

Az aluszékony Joe Biden nemrég éber üzletemberek előtt kikottyantotta a lényeget.

„Olyan lehetőség előtt áll most az USA, amely száz, százhúsz évente egyszer adódik egy ország életében. Új világrend alakul, amit nekünk kell vezetni, és egyesítenünk kell a szabad világot ennek érdekében!”

S ezután ahogyan szokta, megint lekezelt a semmivel, de szavainak élét most ez sem tompította.

Hiszen a világ újrafelosztása végül is – ha a mai Fehér Házból nézzük – tényleg aktuális.

Amikor a birodalmi méretű országok egy része gyengül, egy másik részük pedig erősödik, a geopolitika rögtön hangsúlyossá válik. Ilyenkor félelmek és ambíciók aktivizálódnak, nyers, birodalmi érdekeik lólábát persze mindig a magasztos értékek celofánjába csomagolva.

Amerika gyengül.

Joe Biden, az Amerikai Egyesült Államok elnöke


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Next Generation EU 2, 3, 4 és 5?

Szó szerint kell a következő generációt érteni, ugyanis már a 2028-58 között visszafizetendő első hitelcsomagot is gyermekeink és unokáink fogják visszafizetni. Erre a 850 milliárd euróra pakolna rá Brüsszel újabb száz- és ezermilliárd eurós hiteleket, például Ukrajna finanszírozására, az orosz fosszilis energiáról való leválásra, vagy a tagországok felfegyverzésére.

Mivel az Európai Központi Bank (EKB) az eurózóna adósságválsága óta már ellőtte szinte minden puskaporát; a nettó befizető (“fukar”) országok pedig nem szívesen vállalnak újabb terheket; az energiainfláció tartósnak bizonyul és a kamatok csak növekednek, sokan most látják a hitelfelvétel Brüsszel számára utolsó “optimális” időpontját. Az EU ugyanis a rövid- és középtávú kihívások kezelésére újabb finanszírozási forrásokra van utalva.

A mintát és az ürügyet a koronavírus-járvány adta, amikor francia, majd német-francia javaslatra a 850 milliárd eurós Next Generation EU (NGEU 1) hitelcsomagot elfogadták. Ebből százmilliárd megy a munkahelyek védelmére, míg 750 milliárd a klímacélok elérésére és a digitalizációra megy.

Címkék:

Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Válságkezelésből jeles

Az eddigi legnehezebb nemzetközi politikai és gazdasági körülmények között alakítja meg Orbán Viktor ötödik kormányát. A 2010 óta eltelt, válságokkal teli időszak magyarországi eredményei azonban azt mutatják, hogy a neoliberális és globalista mainstream sokkterápiájával szemben a patrióta gazdaságpolitika és a családbarát kormányzás igenis működőképes.

A nemzetközi helyzet fokozódik! – A Tanú című film örök igazsága most aktuálisabb, mint valaha, bár a 2010 óta eltelt időszak sem szűkölködött a kihívásokban. A 2002-2010 közötti „nyolc elvesztegetett év” balliberális kormányzása alatt az ország államcsőd közeli állapota jutott, a GDP tekintetében megelőzött bennünket a 2020 végén általunk ismét visszaelőzött Szlovákia, míg Románia az uniós támogatások, valamint a többmillió kivándorló hazautalásai miatt pedig felzárkózott hozzánk.

A Gyurcsány Ferenc szerint „Általában sok jó ötlet van egész addig, amíg nem kell számolni. Mikor számolni kell, akkor elfogy a tudomány” neoliberális közgazdászok és a baloldali propagandasajtó azt szajkózta, hogy megszorítások az IMF nélkül nem lehet válságot kezelni, ráadásul 2011 végén megpróbálták bedönteni forintot, így próbálva megbuktatni a Nemzeti Együttműködés Rendszerének jogi keretét akkor kialakító kormányt. Akkor a terhek igazságos megosztásába a multicégeket és a bankokat is bevonták, így hazánk nem jutott az euró(adósság)zóna déli államainak sorsára, ahol a családokkal és hazai cégekkel fizettetnék meg a kilábalás árát.