Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

A COVID-csapda

A járvány elleni védekezés időszakában a Gyurcsány Ferenc vezette ellenzék folyamatosan támadta a járványügyi intézkedéseket, az ellenzéki képviselők még a járvány elleni védekezésről szóló törvényjavaslatot is leszavazták.

Amilyen ádázan támadták az egészségügyi-járványügyi intézkedéseket, legalább olyan vehemensen ostorozták a kormányzat gazdasági mentőcsomagját is. Dobrev Klára például egy Facebook-videóban kijelentette, hogy a magyar gazdaságvédelmi csomag a legkisebb Európában. Párttársa, Molnár Csaba pedig azt állította egy a közösségi médiában megosztott bejegyzésében, hogy a magyar mentőcsomag a GDP 3 százalékát teszi ki. A DK-s fake news dömpinget nem állította le az a tény sem, hogy a gazdaságvédelmi akcióterv Magyarország történetében a valaha volt legnagyobb gazdaságmentő és -élénkítő csomag, amelynek nagysága a Magyar Nemzeti Bank lépéseivel együtt a GDP közel 20 százalékát teszi ki. (2020 decemberére ez az összeg a GDP 28 százalékának megfelelő pénzösszegre növekedett.)

Az álhírgyártás mellett olyan demagóg követelésekkel vették ki részüket a járvány elleni védekezésből, mint a misztikus “tömeges tesztelés”, az oltásellenes kampány és az azonnali pénzbeli juttatások követelése a kedvezményezettek állandóan változó köre számára. A munkahelyek megőrzése, a bértámogatás és a munkahelyteremtés helyett az ellenzék egyetlen szót hajtogatott: segély, segély, segély.


Szabó Dávid
Szabó Dávid külpolitikai szakértő

A nagyhatalmak udvari bolondja

Ha azt akarjuk, hogy az EU a nemzetközi politika örökös aláírójává váljon, érdemes az ENSZ 193 tagállamának minden egyes belső ügyében szót emelni, majd jól nem tenni semmit. Aki szerint ezzel növelhető Európa súlya a globális versenyben, az viszont minimum téved. Egykor tündöklő államok válhatnak ugyanis nagyon gyorsan önmaguk paródiájává.

Josep Borrell az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője

A CEU-, MTA- és SzFE-ügyek előtt úgy gondolhattuk, hogy az „örökös aláírók” jelensége afféle komédia-hungarikum, a fanyar magyar humor megnyilvánulása. Azóta megtanultuk, hogy az Örökös Aláírók Klubjának van nemzetközi ernyőszervezete, melyben időnként valaha komoly teljesítménnyel bíró emberek, Nobel-díjjal jutalmazott tudósok is felbukkannak. Tanulságos megfigyelni, hogy mi történik, ha egykor komoly tényezők ma komolytalan kezdeményezésekhez adják a nevüket: az ügyet emelik vagy a korábbi teljesítményüket devalválják? A híresemberek aláírása növelheti a médiafigyelmet, segíthet a 15 perc hírnév kicsikarásában, esetleg kinyithatja egy holland, belga vagy luxemburgi EU-bürokrata ajtaját – hogy aztán tompa puffanással haljon el az ügy. Egyszer meg lehet csinálni arcvesztés nélkül. Másodszor: már mindenkinek terhes. Harmadszor: elkönyvelik a holdkóros, túlmozgásos, tikkelő, levelekkel bombázó, lerázandó értelmiségiek sorába.

Az Örökös Aláírók magyar tagozatát legalább tíz éve nem fenyegeti az a veszély, hogy komoly helyeken komolyan vennék őket. De mi teszi őket közöny, sőt, nevetség tárgyává?


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Jön az új Bretton-Woods?

Henry Kissinger szerint a járvány után az emberiség ott fog tartani, ahol 1944-ben. Akkor született meg egy új, arany- és dolláralapú pénzrendszer. Most mi várható?

A járvány nem okozója, hanem katalizátora sok folyamatnak. A kereskedelemben a plázák helyét átveszi az online áruház, a munka világában a jelenléti munkát (ahol lehet) kiváltja a távmunka, a külföldi utazás helyett felértékelődik a belföldi nyaralás, míg az exponenciális gazdasági növekedésbe vetett hitet felváltja az egészség (élet) » klíma megőrzésének elsőbbsége.

A már korábban induló, a járvány alatt felgyorsuló folyamatok közé tartozik a nagy jegybankok kötvényvásárlási programja is, amely gigantikus adósságheggyé nőtte ki magát. Arról már többször írtunk, hogy ez olyan, mint a drog: ha valaki egyszer elkezdi, egyre nagyobb adagok kellenek a várt hatás eléréséhez. Az ördögi kört az is fűti, hogy a világgazdaság nagy pólusai nem maradhatnak le a többiektől, hiszen ha a FED 2, 4 vagy 6 ezermilliárd dollárt pumpál az amerikai gazdaságba, akkor az EKB-nak is “lépést kell tartania”.

Az elmúlt évtizedben a jegybankok által “teremtett” pénz a kereskedelmi bankok révén főként a tőzsdén és az ingatlanpiacon fújt óriási lufikat. Az arányokat jól érzékelteti az S&P 500 részvények árfolyam-nyereség aránya (Price-earnings Ratio, P/E), ami a történelmi 44-es értéken áll, miközben az elmúlt 150 évben a mediánszám 16 volt. A P/E azt mutatja, hogy egy cég éves nyereségéhez képest mennyit kell egy részvényért fizetni, vagyis most az elérhető egy dollár nyereségért a befektetők 44 dollárt fizetnek. Teszik ezt annak reményében, hogy az árfolyamok a csillagos égig tovább emelkednek.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Őszöd örök

Gyurcsány, ezt legelvakultabb fanjai kivételével mindenki láthatja, politikusi féltehetség. Kavarni tud, vezetni, építkezni nem.

Igaza van Antalóczy Attila barátomnak, egykori országgyűlési képviselőnek, túlságosan perszonálisan elemezzük a politikát. Kevesebb figyelem jut a folyamatokra, struktúrákra, és éppen most, amikor pedig szerte a világon – tisztelet a kivételeknek – szinte eltűnnek a politikai személyiségek. Hiába pumpálja beléjük a levegőt a média, a lufik valahol mindig eresztenek. A struktúrák és a folyamatok viszont sokkal szívósabbak.

Így van ez a hírhedett, 15 éves őszödi beszéddel is, amely most is mérgezi még a levegőt. Gyurcsány sokat köszönhet ennek a beszédnek, ettől lett belőle igazán „valaki”, aki azóta is lassabban ereszt le, mint sok-sok „baloldali” kollégája. Kétségtelen politikai szívóssága azonban sokkalta többet fejez ki annál, mint amilyen a figurája.

A beszéd az MSZP története nélkül csupán felszínesen érthető. 


Galló Béla
Galló Béla politológus

Az angol betege

Nem az a fő baj, hogy Karácsony úr nem jól beszél angolul, ez magánügy, ámbár kellemetlen.

Milyen komolyan vehette például  a Nyugathoz idomulást, ha idestova harminchárom év alatt sem abszolvált komolyabb angol nyelvleckéket? S mellesleg, milyen értelmiségi szakma az, amelyben ennek híján is sikerülhetett az egyről a kettőre jutnia?

Költői kérdések, nem muszáj válaszolni rájuk.

Az viszont nagy baj és közügy, hogy idestova már kádárnyi időtartammal a rendszerváltás után, egy magát komoly pozíciókra ambicionáló politikus képtelen munkaeszközként használni a kommunikáció szempontjából mindenképpen legfontosabb nyugati nyelvet. Akkor is hendikep ez, ha németül, franciául, spanyolul, olaszul, mondjuk, beszélne (?), hiszen az angol nem tudás akkor is olyan "folyosói fór", amit senki sem adhat meg nemzetközi partnereinek.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Selyemzsinórt küldtek Kurz kancellárnak

A német “köztévé” osztrák ügyekben jártas “humoristája” kiadta a politikai kilövési engedélyt Sebastian Kurz kancellárra. Érdemes figyelni rá, ugyanis az Ibiza-botrányt is ő “jelezte előre”.

“Bezzeg Ausztria!” — halljuk a magyar ellenzéktől folyton. Aki megnézte Jan Böhmermann “humorista” vádiratát műsorát, azt gondolná, Ausztria egy banánköztársaság. Nézzük a vádpontokat!

Ehhez kevés lesz az "információ menedzsment”.

Már az Ibiza-botrány is krimibe illő ügy volt. Egy magát orosz oligarcha unokahúgának kiadó szőke modell elcsavarta a Szabadságpárt (FPÖ) akkori vezetőinek fejét, így Ibizán egy villában kötöttek ki, ahol laza körülmények között tárgyaltak befektetési lehetőségekről és ezek politikai hozadékáról. A beszélgetésről rejtett kamerás felvétel készült, amit pont az EP-választás előtt szivárogtatott ki a független-objektív német sajtó. Alig egy hónappal korábban Böhmermann egy díjátadón már a videó tartalmát pedzegette, bár célzásait akkor csak kevesen értették.

Az Ibiza-videó első körben elhozta az FPÖ és akkori vezetőjének, HC Strachénak a bukását. Félmillió FPÖ-szavazó vándorolt akkor a bevándorlás ellenes politika folytatását ígérő Kurz Néppártjához (ÖVP), így egy átmeneti időszak után ismét Sebastian Kurz alakíthatott kormányt. A ZDF “szatirikus műsorából” most azt tudhattuk meg, hogy Strache Ibizán vázolt politikai programját Kurz 1:1 megvalósította.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Álszent német Kína-politika

Miközben a német gazdaság élénken üzletel Kínával, a német külpolitika uniós szinten “humanitárius imperializmus” drámajátékot ad elő. Persze a németek csak azt teszik “kicsiben”’, amit az angolszászok nagyban.

Miközben gurul a rubel és a jüan, a vezető nyugati politikusok morális prédikációkat tartanak és látszatintézkedéseket hoznak. Az USA is szívesen vásárol orosz olajat, ám Biden elnök “legyilkosozta” orosz kollégáját. Miközben a média beszólása célját találgatja, tavaly az orosz részesedés már 7 százalék volt az amerikai olajbehozatalban, ami várhatóan tovább fog nőni, az uráli olaj ugyanis kiváltja a hasonló tulajdonságokkal rendelkező, embargó alatt álló venezuelait, így az amerikai olajfinomítókat nem kell drágán és időigényesen más fajtákra átállítani.

Sőt, ahogy amerikai cégek akár még gáz- és energiaipari beruházásokat is eszközölnek Oroszországban amit az amerikai szankciótörvények más országoknak tiltanak, úgy a német gazdaság is szívesen üzletel Kínával. Főként a német autóipar vált az európai — és nemsokára az amerikai — klímahisztéria áldozatává, így jól jön, ha immáron tízből négy német autót a kevéssé finnyás Közép Birodalmában adnak el.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Great Reset: Heti egyszeri húsevés

Vajon visszatérhetünk-e a járvány előtti életünkhöz? Ha a világ fura urain múlna, egyértelmű nem lenne a válasz.

A világnak kétévente egy teljes leállásra lenne szüksége a klímacélok eléréséhez, hiszen, ha mindenki úgy élne, mint az amerikaiak, akkor évente 3,5 Földre, ha mindenki úgy élne, mint mi, akkor kettőre lenne szükség. Célkeresztben az állattartás.

Miközben egyesek már epekedve várják az “arany” 1920-as évek szabadosságának és élvhajhászatának megismétlődését, a Nagy Újraindításban gondolkodó eliteknek más tervei vannak. Le is írták, el lehet olvasni.

A 2030-ig megvalósítandó célok egyike a hús- és tejfogyasztás érdemi csökkentése, vagyis a napi húsevés helyett visszatérne az a korábbi állapot, amikor a családok csak hetente egyszer (vasárnap) ettek húst. Ezt nem tiltással, hanem a környezetvédelmi és állatjóléti szabályok szigorításával, adóemeléssel, illetve tudatformálással kívánják elérni. Nézzük sorjában!


Galló Béla
Galló Béla politológus

Taszítópróba

Nem muszáj politikusnak lenni, elegendő annak látszani – sokak számára ez ma a látszat törvénye.

A politikában a perszonalizáció (régi dialektusban: a személyiség szerepe a történelemben) szakállas probléma, de ezt is muszáj „újraértelmezni”. A kattintás-kultúra, a média-megjelenések gyakorisága manapság minden fajankót a személyiség látszatával ruházhat föl, a kellően kába néző pedig hajlandó rögvest rábólintani erre.

Zsák krumplival akciózol a parlamentben? Ajtón koppansz, lyukas zoknit villantasz a „nép szolgálatában”? Kevered a „j” és az „ly” használatát? Rendszeresen beszélsz színesnek vélt hülyeségeket? Bravó, csak így tovább, szaporodnak a linkek, nő a nézettséged, máris közéleti személyiségnek, politikai Valakinek mondanak. S az is vagy, hiszen nap mint nap téged mutat a tévé, közösségi felületeken látszódsz állandóan…, és ilyen fontos helyeken csak nem mutogatnak már akárkiket – mindezt tömegek gondolhatják így, merthogy média-fogyasztóként erre vannak szocializálva.

Nem muszáj politikusnak lenni, elegendő annak látszani – sokak számára ez ma a látszat törvénye.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Brüsszel a vakcinaútlevelet is elbaltázza

Már megint mi jártunk jól! Miközben Berlin és Brüsszel a járványkezelést is az integráció elmélyítésére használná és ezért hibát hibára halmoz, a magyar kormány cselekszik.

Ezért lesz nekünk jó nyarunk! Ahogy tavaly az uniós Corona-alkalmazásnál, úgy idén az uniós vakcinaútlevél körül is rosszul állnak a dolgok.

A brüsszeli elefántcsonttoronyban két dolog fontos. A korrupció, avagy hogyan érkezzen négymillió euró egy uniós biztos számlájára. A “one size fits all” megoldások erőltetése, vagyis a föderalizáció. Ebből következik a második szempont, a 480 millió fogyasztó egyetlen nagy piaccá való összegyúrása. Ennek a folyamatnak a legújabb fejezete az egészségügyi unió.

Az Евросою́з EU már több uniót indított útjára, amelyek közül az energiaunió inkább sikeres, míg a bankunió még számos sebből vérzik. Sebaj, máris itt van az egészségügyi unió, ami ismét német mintát követne. Nézzük a részleteket!


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Bye-bye Bitcoin! Helló CBDC!

A kriptovaluták árfolyammozgása sokak fantáziáját megindította, egyre többen akarnak erre a hullámra felugrani.

A Szuperliga terve mögött is találunk ilyen szálat. Az államok azonban nem engednék át ezt az aranytojást tojó tyúkot a multiknak, ezért a jövő a jegybanki digitális kriptovalutáké (CBDC).

A járvány több téren is felgyorsította a fejlődést, így az online fizetések terén is. A jegybankok már régóta tervezik a készpénz használatának visszaszorítását, hiszen a lakosság mellett a szupergazdagok és multicégek az alacsony kamatok miatt pénzüket nem bankban, hanem jórészt készpénzben tartják. Így csak az — eddig alacsony — infláció emészti a vagyonukat és megspórolják a kezelési költséget és a negatív kamatot.

A készpénz visszaszorítására már eddig is több lépés történt, elég az ötszáz eurós gyártásának beszüntetésére gondolni, vagy az indiai 500 és 1000 rúpiás bankjegyek puccsszerű bevonására 2016 novemberében, amelyek helyett új 500 és 2000 rúpiás bankjegyeket bocsátottak ki. A bankjegycsere eredményeként jelentősen megnőtt a készpénzkímélő fizetések aránya.

Sokan felugranának erre a hullámra.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Vakcina-barátság

Mennyivel más ez a mai Covid-helyzet, mint az annak idején elszabaduló atom? 

1986 áprilisában a hidegháború utolsó szakasza, a szovjetek technológiai-gazdasági térdre kényszerítése még javában tartott. Gorbacsov maga se tudta még, hol van a birodalmi alagút vége, legföljebb remélte, hogy egyáltalán van vége az alagútnak. Reményeit Csernobil erősen megnyirbálta, a ’86-os nukleáris katasztrófa a korabeli világnyilvánosság elé tárta, milyen is a birodalom igazi állapota. A glasznosztyról bebizonyosodott, hogy ha nem is puszta szóvirág, de működtetése továbbra is a „magasabb pártérdekektől” függ. Gorbacsov csak kábé két héttel a robbanás után állt a nyilvánosság elé, mikor Európa (s elvékonyodva bár, de az egész glóbusz) fölött szépen körbejárt már az atomfelhő. Ha más nem, ez félreérthetetlenül jelezte, hogy a birodalom (és általában a birodalmak…) reformja merő illúzió.

Adott volt tehát egy globális fenyegetettség, adott a kétpólusú világhatalmi konstelláció, s a hozzá társuló kölcsönösen fennálló bizalmatlanság. Meg adott volt persze a közös, globális felelőtlenség, azon a hamis alapon, hogy a másik ellen minden „trükk” megengedett.

Mennyivel más ez a mai Covid-helyzet, mint az annak idején elszabaduló atom? 

Angela Merkel német kancellár és Li Ko-csiang kínai miniszterelnök online kormányközi konzultációt tart Berlinben.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Sárkányegyetem

Az oltásellenes hazai baloldal a kínai vakcináról ráfordult a kínai egyetem támadására. A vakcinát a WHO ajánlja, a Fudan Egyetemet mások mellett a QS Top Universities rangsora.

Az ellenzék ismét címet tévesztett, vádjai leginkább az ideológiai káderképző Soros-Egyetemre illenek. Tombol a preventív liberális Cancel Culture.

Budapest egy új nemzetközi egyetemmel gazdagodik. A német nyelvű Andrássy Egyetem és a CEU után a Fudan Egyetem is a magyar fővárost választotta. Ezzel Budapest még jobban integrálódik az európai és nemzetközi felsőoktatás és tudomány vérkeringésébe.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Szuperliga? Szuper kapitalizmus!

Milyen sorsot szánnak a világ valódi urai a nyugati társadalmaknak a járvány után? A Szuperliga mint cseppben a tenger mutatja a Nagy Újraindításra keresztelt “szép új világ” mintáját. Ha 2022-ben jól döntünk, Magyarország ebből kimaradva a térség új Svájca is lehet.

A sok pénznél csak a még több pénz jobb! Igen ám, de egy alapjában kapitalista, vagyis versenyalapú társadalomban erre nincsen garancia. Hát akkor csináljunk! — mondta 12 futballklub vezetése és egy olyan kartellt akartak létrehozni, amelyben nincsen verseny, ahová csak meghívással lehet bekerülni és ahonnan nem lehet kiesni ők határozzák meg a szabályokat. Egy elitklub, örök pénznyomtatási garanciával.

Az elitprojekt azért is tűnt vonzónak, mivel több focicsapat részvénye a tőzsdén forog, egy ilyen bejelentés már rövidtávon jót tesz az árfolyamnak, utóbb pedig magasabb árfolyamon lehet új részvényeket kibocsátani. Ha létrejött volna a projekt, az elitklubokhoz vándorló reklám- és egyéb bevétel miatt az osztalékkal sem lett volna baj. A kezdeti költségekre egy amerikai bank 3,25 milliárd eurót adott volna, ami klubonként 2-300 millió euró.

Nagy foci, nagy pénz?


Galló Béla
Galló Béla politológus

Például a dánok

Dániában megvalósulni látszik, ami a hazai „szociáldemokratáknál” elképzelhetetlen.

Dán kollégáik fölfedezték, sőt ápolják és óvják a nemzeti identitást. Valaha Európában ez egykor magától értetődő szocdem értéknek számított ugyan – és egyben persze rút „árulásnak”, miként azt a proletár internacionalizmustól hevülő kommunisták folytonosan a fejükre olvasták. Igazi proletárnak csak osztálya van, hazája nincs, és nem is kell, hogy legyen, netán még elmaradna a világforradalom…

Ma, amikor az úgynevezett progresszív erők a proletárt burzsoára, az internacionalizmust globalizmusra cserélik, a nemzeti identitás megint fölösleges. Sőt leginkább attól „progresszív” valaki, ha koloncnak tartja a nemzetet, amely holmi akadályt képez immár nem a proletár, hanem a burzsoá  „világforradalom” promenádján. Ezen baktat progresszív útitársként a tőkelogikába terepszínűen beolvadt harmadik utas szociáldemokrácia is, szerintük aki a 21. században a nemzeti szuverenitás gallyacskáját akasztaná a globális haladás küllői közé, mi más lenne, mint rongy „áruló”. 


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Brüsszeli vakcinával oltott ellenzék

Sokan kérdezik, miért ennyire oltásellenes az ellenzék? Ugyanazért, amiért nemrég még bevándorláspárti volt. Mintha ugyanazzal a “brüsszeli” föderalista-globalista vakcinával oltották volna őket akkor és most.

Abban mindenki egyetért, hogy a járványból csak az oltással lehet tartósan kilábalni. Miközben a magyar kormány az oltásnál a gázpedált nyomja, az ellenzék a féket. Miért folytat immáron a DK körül egyesült ellenzék egy ilyen önsorsrontó stratégiát? — kérdezhetik jogosan.

“Kezdetben jó ötletnek tűnt!” — hangozhatna a naiv és megengedő válasz. Azonban igazán tanulhattak volna a 2015-ös hibájukból, amikor “álproblémának” és “gumicsontnak” nevezték a migrációt, és az utolsó ellenzéki közvélemény-kutatóig és újságíróig propagandistáig és politikusig a “közös” megoldás, értsd a kötelező betelepítési kvóta mellett kardoskodtak. Ahogy elkészült a határkerítés és a jogi határzár, azokat ugyanúgy támadták, mint most a kormány oltási tervét. Akkor ez rájuk égett, bár hatalomra kerülve feltehetően most is a brüsszeli álláspontot részesítenék előnyben, akármit is mondanak választás előtt most.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Helló húszas évek!

Mármint helló 1920-as évek! Akkor a spanyolnátha után a nagyvárosokban indult a zabolázatlan züllés és sokan érezték úgy, hogy a globalizáció nyertesei. Aztán jött a világgazdasági válság.

A német könyveladási sikerlistát az 1920-as évek társadalmi és gazdasági válságáról szóló könyvek vezetik. A weimari években játszódó Babylon Berlin neo-noir krimisorozat immáron magyarul is látható harmadik évadjának egyik zárójelenete is az 1929-es tőzsdekrach. Vajon jól érzik a katasztrófa prófétái, hogy a történelem ismétli önmagát?

Kényes egyensúly.

A hasonlóság kézenfekvő. Akkor a spanyolnátha, most a Covid-járvány. Európa már akkor is hanyatló szakaszában volt, most is. Akkor az USA volt emelkedő pályán, most Kína. Akkor a mozik és magazinok diktálták a korízlést és -szellemet, ma az előfizetéses csatornák. A Nagy Háború és a spanyolnátha után ugyanolyan zabolázatlanul tobzódott az életkedv, mint most az egyes leállási hullámok között. Akkor is a nagyvárosok voltak a mondén és kozmopolita élet központjai, most is. A sort folytathatnánk.

Száz év alatt a tudomány és a technika persze sokat fejlődött. A folyamatok sokkal gyorsabban zajalak le. Kérdés, hogy mi, emberek mit tanultunk elődeink példájából? A globalista elit úgy tűnik, semmit sem tanult, és újult erővel lát neki az általuk “igazságosnak” és “fenntarthatónak” gondolt világ megteremtésének.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Szegény, szegény Európa

Ursula von der Leyen és Charles Michel törökországi látogatása után azt gondoltam, hogy Brüsszelben igyekeznek a lehető leggyorsabban elfelejteni a kínos incidenst. Tévedtem. De még mekkorát!

Az unió vezetői már hazafelé tartva a repülőgépen elővehettek valami menedzser-kézikönyvet és felcsapták a "10 dolog, amit semmiképpen se tegyél, ha nem akarsz nevetségessé válni" fejezetnél, és pontról pontra kipróbálták az összes tiltott dolgot. Elindult a brüsszeli Jackass (Don't try this at home!).

Először is megpróbálták bagatellizálni a kínos leégést. A bizottsági elnök és a Tanács elnöke is úgy nyilatkozott, hogy nem akartak botrányt kirobbantani, ezért nem tették szóvá Erdogan ülőhelyes provokációját. A Bizottság hangsúlyozta, hogy “ültetési kérdésekről” nem egyeztettek a török féllel, a Tanács elnöki stábja pedig megerősítette, hogy minden a protokollnak megfelelően zajlott, nincs itt semmi látnivaló, mindenki haladjon tovább. 


Galló Béla
Galló Béla politológus

Visszajött, ami el se ment

A Joe Bident mozgató érdekcsoportok most úgy szakítanak Donald Trump külpolitikájával, hogy ugyanazt a szlogent írják cégérükre: „America first”.

Trump a birodalmi szerepvállalás nemzeti moderálását ígérte, mondván, a birodalmi kiadások nem mehetnek a társadalom rovására, Bidenék éppen az ellenkezőjét hirdetik. Oké, Amerika az első, vagyis az USA a vezető szuperhatalom - s mindegy, miként biztosítja ezt. Akárhogyan. Bármi áron. 

Visszajött tehát, ami el se ment. A világon (Transzatlantiában főleg) megint Amerika a főnök.

Szerepe érvényesítésében Kína és Oroszország persze „némi” problémát jelent Amerikának. A világpolitika meghatározó ábráját még mindig ez a háromszög jelenti, noha kétségtelenül változtak a csúcsok közti erőviszonyok. A kínaiak, ha gazdasági potenciáljuk mellé katonai erejük is felzárkózik (ne legyen kétségünk, hogy így lesz, némely területen már így is van), tartósan világhatalmi társbérlők lehetnek, míg az oroszok helyzete éppen fordított. Katonai potenciáljuk ugyan a szovjet bukás ellenére mindmáig számottevő, „csupán” a gazdasági erejüket kellene szinkronba hozni evvel. Csakhogy ez jóval nehezebb ügy: a szovjet korszakban ezt jócskán megtapasztalhatták.  


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

A megaláztatás kora

A megaláztatás százada - így nevezik a kínaiak az első ópiumháborúval (1839) kezdődő, több mint száz éven át tartó időszakot, amikor a nyugati hatalmak leigázták, földbe döngölték és félgyarmati státuszba taszították a Kínai Birodalmat.

Februárban az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Joseph Borell Moszkvába utazott, hogy Szergej Lavrov külügyminiszterrel tárgyaljon. A közös sajtótájékoztatón Lavrov lesöpörte a brüsszeli politikust, aki még akkor is kukán hallgatott, amikor az orosz külügyminiszter megbízhatatlan partnernek nevezte az Európai Uniót. Borell akkor is csak hebegett-habogott, amikor Lavrov mintegy mellékesen bejelentette, hogy Oroszország kiutasít három uniós nagykövetet. Az egész Uniót lejárató moszkvai látogatás után több mint ötven európai parlamenti képviselő követelte nyílt levélben Borell leváltását. A megszégyenült külügyi főképviselő hazatérve hosszasan magyarázkodott gyenge szereplése miatt, és csak Ursula von der Leyen bizottsági elnök kiállása tartotta meg pozíciójában.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Jourová kezében a pisztoly

A globalisták nagyon idegesek Brüsszelben. Így jár az, aki elhiszi a saját propagandáját, vagy hisz az olyan párttársaiknak, akik szerint Magyarország a földi pokol. Mozgalmas hónapok előtt állunk.

Soros György brüsszeli szinkronhangja interjút adott a Spiegelnek. Ebben ismét “betegnek” nevezte a magyar demokráciát, megsértve ezzel a szabadságszerető magyarokat. Jourová igazán tanulhatott volna elődei példájából, akikre már senki sem emlékszik, és akik mind kudarcot vallottak. Neelie Kroes, Rui Tavares, Judith Sargentini és társaik mind elhitték a globalista propagandasajtó és a “civil szervezetek” állítását, miszerint Magyarország egy olyan “korrupt” ország, amely az uniós támogatások nélkül összeomlana.

Tekintsünk el attól a “csekélységtől”, hogy az uniós támogatás minden tagországot megillet, és az nem könyöradomány, hanem a piacnyitásért, tízezerszám a mi pénzünkből kiképzett és nyugatra elvándorolt munkaerőért, illetve az itt működő multicégek innen elvitt profitjának ellentételezésére járó pénz. A “holland és német adófizetők” felemlegetése persze a “jó populizmus” része, amivel a Lajtán túl lehet választást nyerni, de aminek vajmi kevés köze van a valósághoz.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Mit tiltanak be holnap a Zöldek?

Körvonalazódik a “szép új világ”. Mondjuk, aki szereti a húst, szívesen autózik, vagy családi házban szeretne lakni, jobb, ha sürgősen másik bolygót keres magának. A Zöldek és más világmegváltók ugyanis jobban tudják, mi a jó nekünk.

A német Zöldek minden választás előtt betiltanának valamit. Nyolc éve a hússal volt bajuk, és azt javasolták, hogy a közétkeztetésben legyen hetente legalább egy “Veggy Day”, vagyis vegetáriánus nap. A magyar füleknek eretnek követelést nyugaton immár a fősodor is átvette és nem az a kérdés, hogy miért kell(ene) a húsfogyasztást csökkenteni, hanem az, hogy milyen eszközökkel és milyen tempóban?

Jön a nagy ugrás?


Galló Béla
Galló Béla politológus

Mit üzen a vírus

Legfőképpen azt, hogy van is globalizáció, meg nincs is. A vírus globális, a védekezés ellene lokális.

Amikor igazán nagy a baj, a glóbusz nemzeti tagoltsága „hirtelen” látható lesz, a nemzetek feletti intézmények úgynevezett cselekvési kompetenciája pedig akadozni kezd. Kiderül, amit a tisztábban látók persze eddig is tudtak: New Yorkban, Genfben, Brüsszelben se pontos képük, se tervük sincsen arról, mi van, és mi a teendő a szemhatárukon túli sok-sok „Messzifalván”. Az elvont íróasztal teóriák ilyenkor gyorsan hitelüket vesztik, a valóság súlya kellemetlenül nehezedik rájuk. Bármiféle „világkormány-vízió” haszontalanságának fölismeréséhez sosem voltunk még közelebb, mint éppen ezekben a hónapokban.  


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Kinek az érdekében?

Thierry Breton, az Európai Unió belső piacért felelős biztosa vasárnap a következő kijelentést tette: "El lehet érni a nyájimmunitást az Európai Unióban az orosz Szputnyik V vakcina nélkül is, amelyre így az égvilágon semmi szükség."
Ez Brüsszel véleménye. A vakcinabeszerzésért felelős uniós biztosé, akit a mélyen független, mélyen közszolgálati és mélyen demokratikus francia állami rádió és televízió csak "Vakcina Úr"-ként (Monsieur vaccin) aposztrofál.
Nézzük ezzel szemben a magyarok szempontjából fontos tényeket:
1. A koronavírus-járvány miatti halálesetek és gazdaságkorlátozó lezárások minden országban addig fognak tartani, amíg ki nem alakul a lakosság átoltottsága - és kisebb részben a fertőzésen való átesettsége - miatti nyájimmunitás.
2. Brüsszel megpróbálta a saját kezébe venni a vakcinabeszerzés ügyét, de szokás szerint kudarcot vallott. Becsapták, mert hagyta magát becsapni. A nyugati vakcinagyártók egyetlen uniós országnak sem tudják, illetve akarják szállítani a Bizottsággal kötött szerződésükben vállalt mennyiséget. Az európai lakosság átoltása ezért elhúzódik, várhatóan a nyár végéig vagy őszig is el fog tartani.
3. A magyar kormány tudta, hogy nem számíthatunk Brüsszelre, ezért a nyugati vakcinák mellett a szintén hatékony és biztonságos kínai és orosz vakcinákat is megrendelte.

Galló Béla
Galló Béla politológus

Kivel van a Covid

Tudásunk mindig a másik ember ellen irányul, egymás ellen is tudjuk, amit tudunk, ez aligha szorul történelmi bizonyításra. E szimpatikus faji vonásunk a zajló pandémia során is megmutatkozik, most éppenséggel a vakcina-háború formájában.

Kisiskolás gyerkőc kérdezte a minap, mondván, nagyon unja már a maszkot, hogy miért nincsen igazi gyógyszer a Covid ellen, hiszen egyes felnőttek szerint egyik sem az igazi. Az egyiktől ezért félünk, a másiktól azért, de legfőképpen a kínai oltástól kell tartunk – mondta neki valaki „viccesen” – mivel attól ferdeszeműek leszünk hamarosan.

Butaság, ezzel nem illik viccelni, ütöttem el ennyivel, miközben magamban azért sokkal csúnyábban fogalmaztam.

Gyermeki kérdés volt, csak hát a gyereknek mindig igaza van.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Migrációs tabudöntés Dániában

Magyarország megmutatta, hogy igenis meg lehet védeni a külső határokat. Dánia most azt mutatja meg, hogy a migráció nem egyirányú utca Európa felé. Elsőként kezdik meg a szírek hazaküldését.

Miközben a magyar baloldal “álproblémának” és “gumicsontnak” tartja a migráció kérdését, addig a szociáldemokrata dán kormány történelmi lépésre szánta el magát. A dán menekültügyi hivatal a szíriai Damaszkuszt és az azt körülvevő Rif Dimashq tartományt is biztonságos övezetté nyilvánította, így 394 onnan származó menedékkérőnek nem hosszabbították meg a tartózkodási engedélyét. Ezek a családok kiutazási központokba kerülnek, ahonnan idővel haza kell térniük.

Előre szóltak.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Kockázatok és mellékhatások

A koronavírus-járvány az arra fogékonyaknál súlyosan károsíthatja a józan észt és az erkölcsi érzéket.

Az orvostudomány még adós a magyarázattal ennek okairól, ám a tünetek egyértelműek: oltásellenes hangulatkeltés, emberéletek feláldozása politikai érdekek oltárán, káoszteremtés. A Soros-blog, valamint az Index nevű ellenzéki választási szervezőiroda és annak a Telex nevű képződményhez távozott propagandistái fokozott mértékben mutatják ezeket a tüneteket.

Alapvetésként szögezzük le, hogy minden országban létkérdés a lakosság mielőbbi átoltása, legalább olyan mértékben, hogy az nyájimmunitást biztosítson. Ennek érdekében felelős államférfiak kötelesek minden lehetséges eszközt igénybe venni, így különösen az elérhető mennyiségben behozni a nemzeti hatóságok által bevizsgált, hatékonynak és biztonságosnak ítélt vakcinákat. Ezzel megelőzhetőek a világjárvány okozta további nagyszámú súlyos megbetegedések, halálesetek. Feloldhatók a korlátozások, visszatérhet a gazdaság a régi kerékvágásba.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Pénelopé se píszí

Hát igen, ha Noéminek lett volna GPS-e, mindig tudhatta volna, hol jár Tímár Mihály, amikor nincsen a Senki szigetén. S ha történetesen éppen ott időzik nála, akkor meg Tímea SMS-ezhetett volna Komáromból Kacsuka Imre főhadnagynak, hogy Mihály megint kódorog valahol, szabad a pálya, nyugodtan jöhetsz, epedve vár rád egy férjes asszony. Szerencsére „Az arany ember” nem erről szól.

Persze, hogy kinek miről szól, az ízlés dolga, s az ízlést semmi mással, kizárólag egy másik ízléssel lehet ellenpontozni.

Nekem például legfőképpen arról, vajon ki lehet-e szállni a korszerű mókuskerékből? Beteljesülhet-e Tímár Mihály magánutópiája, elmenekülhet-e valaki a saját, úgymond sikeres élete elől? Ráhibázhat-e a világnak egy olyan szegletére, ahol a számára igazán kedves életet élheti? Hiszen ha már a rendelkezésére álló világot nem tudja jobbá tenni, egy távoli, kies zugával talán megteheti.

És Jókai elmesél nekünk egy utópiát arról, hogy íme, ilyesmi lehetséges. Nem bal- vagy jobboldali utópiát duruzsol, emberoldalit. Természetes, hogy ehhez megfelelő emberek kellenek neki: mesés nők, mesés férfiak, kik a végén méltán nyerhetik el megérdemelt életjutalmukat.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Sztálin nem indul az előválasztáson

1924-ben is volt előválasztás. A lúzerek akkor is a miniszterelnöki posztért tolakodtak, míg egyvalaki kivárt, és nyert.

Lenin halála után a Szovjetunióban előválasztás hatalmi harc indult az utódlásért. A népbiztosok és más főelvtársak mind első számú vezetők akartak lenni. Sztálin, akit Lenin 1922-ben nevezett ki pártfőtitkárrá, úgy keverte a lapokat, hogy vetélytársai a kormányfői posztért versenyezzenek, és hagyják meg neki a pártfőtitkárit. A váltakozó szövetségek aztán mind hozzá fordultak támogatásért, de addigra már késő volt. Az idő Sztálint igazolta, aki 1927 után mindenkit félresöpört és kiépítette teljhatalmát.

A minta múlt felidézése azért indokolt, mivel a helyzet kísértetiesen hasonlít a hazai szivárványkoalíció belharcaira, ahol szintén a kormányfői posztért tolonganak, miközben a lényeg nem ez. 2002-ben Medgyessy Pétert is előzékenyen előre engedték, mondván, vele könnyebb választást nyerni, aztán lapátra is tették.

Csak egy maradhat.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Szerény rémálom

„A Momentum Orbán Viktor rémálma” – Fekete-Győr András jellemezte ilyen szerényen pártját, amikor pár éve feltűntek a politikai porondon.

Ambiciózus önképüket eddig még nem nagyon igazolták, a Momentum-jelenség sokkal inkább ama hanyatlástörténet része, amely a hagyományos elitek ellen fellépő pártokat Magyarországon jellemzik.  Az elképzelt áttörést a Jobbikhoz és az LMP-hez hasonlóan nekik sem sikerült véghezvinniük, egyelőre a tágabb ellenzéken belül is csak az egyik nagyobbacska alakulatot képezik.

Fogalmam sincs persze, ki miről álmodik, annyit mégis megkockáztathatok, hogy a Momentum miatt azért nem kell nagyon forgolódnia a miniszterelnöknek. S most, hogy Fekete-Győr kormányfő-jelöltként is beszáll a meccsbe, valószínűleg ettől sem nyúl még nyugtatókhoz.  

Nagyobb ennek a jelölésnek a médiafüstje, mint a társadalmi lángja, hogy képletesen fogalmazzak.

A Momentum a 2019-es román elnökválasztáson és a 2020-as helyhatósági voksolásnál is az USR PLUS román párt mellett kampányolt.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Zuglói momentumok

Zugló miatt borul az ellenzéki összefogás? Két listán indul az ellenzék? Végül csak sikerül kicselezni Gyurcsányt?

Mindenki nyugodjon meg, az ellenzék továbbra is Gyurcsány Ferenc irányítása alatt készül a választásra, most éppen a Momentum elnökének kamaszkori lázadását látjuk. Olyan ez, mint az óvodában, amikor a kisgyerek nem akarja megenni a spenótot és hisztizik. A dadus mosolygó arccal nézi a gyermekes lázadást, amely idővel elül és a gyerek végül csak megeszi a spenótot. Eszi, nem eszi, nem kap mást. Fekete-Győr András sem.

A Momentum 31 éves elnöke pelyhedző szakálla ellenére sem tűnik tapasztalt politikusnak, pláne nem államférfinak. Pártja leginkább abból él mint eddig az LMP és a Jobbik, hogy a 2010 előtti világot elutasító ellenzékiek tőlük várják a Gyurcsány-Apró érdekkörtől és csatolt részeitől mentes nyugatos és szabad Magyarországot. A kis naivak.


Galló Béla
Galló Béla politológus

A nómenklatúra rizikója

Nincsen éles kés az ellenzék fiókjában, elővették hát a legkevésbé tompát. Elfogadták vezérüknek Gyurcsányt (el is fogadtatták velük, merthogy a késeket azért külföldről is köszörülik), de ez se volt nehezebb, mint a „progresszív” zsidózókkal parolázni a Spinoza házban. A cél szentesíti az antiszemitát, ehhez képest miért ne szentesítené Gyurcsányt?

Ez eddig logikus. A politikai tehetségtelenség felemás megoldásokat szül, mindenki azzal főz, amije van. Valami azonban mégsem teljesen érthető.

Vajon a nómenklatúra erős emberei szintén az „új” főnököt látják benne? Tényleg nem érzik a megoldás rizikóját? Mert nem az a kérdés, Gyurcsány maga alá darálja-e az oppozíciót, hogyne darálná, ezt mindenki tudja, kivéve eszes ellenzéki kollégáit. (Ide nekem az összes reszlit, még a Jobbikot is.) Azon viszont a nómenklatúra okosabb tagjai kicsit mélázhatnának, hogy ez a föltámadás nem megy-e megint mindannyijuk bőrére, vagyis az egész rovására? És joggal mélázhatnának, mert Gyurcsánnyal egyszer már befürödtek.

Vele például biztosan nem jön be már a régi trükk.

Nevezetesen az, hogy saját kíméletlen tőkeérdekeiket a kiskádáristák nosztalgikus cukormázával édesítsék meg – merthogy ez még Horn Gyula találmánya. Politikailag ő fésülte közös frizurává e két, merőben más érdekvilágot, persze mindig a nosztalgiázók rovására. Érted lopunk elvtárs, nem ellened, elemi baloldali szükségletünk bizonyos elvtársak vagyonosodása. Jókor, jó időben, jó helyen.  


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Kanyarban előzni

Már megint mi jártunk jól! Persze nem véletlenül, ehhez kell a magyar kormány járványkezelésének három jó döntése is.

A magyarokról az 1990-es évek elején azt mondták, hogy utolsóként mennek be a forgóajtón és elsőként jönnek ki. A mondás mára ismét igazzá válik. Hogy miért? A magyar kormány sikeres járványkezelése miatt, amely sokadszorra előzte be a mezőnyt, vagy ahogy pestiesen mondják, kanyarban előz.

Miben különbözik a magyar járványkezelés a nyugati mainstreamtől? Melyik az a három dolog, amit a mi kormányunk jobban csinál, mint mások?

Az első a hungarikumnak számító Nemzeti konzultáció, amely a részvételi demokrácia  eszközeként két választás között is biztosítja a beleszólás és vita lehetőségét. Még azok is elmondják véleményüket — például a közösségi , vagy ellenzéki médiában — a kérdésekhez kötődő témákban, akik nem töltik ki az íveket. Brüsszel csak az óraátállításról kérdezi az európaiakat. Az őshonos kisebbségek jogait szavatoló Minority Safe Pack kezdeményezést lesöpörték az asztalról. Azt pedig, hogy az európaiak akarnak-e 34 millió migráns-állampolgárt, csak a médiában közlik és nem kérik ki a vén kontinens lakóinak véleményét.

A Nemzeti konzultáció vitát generál és ütközteti az alternatívákat és pont ez a demokrácia lényege: ütközzenek az alternatívák, ötletek és érdekek, majd a végén szülessen konszenzus. A magyar járványintézkedéseket talán ezért is fogják el többen.

Pezsdíti a vitát.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Csevej a csúcson

A Világgazdasági Fórum davosi távkonferenciáján Macron ezt találta fellőni a digitális örökfelhőbe: „… a modern kapitalizmus ugyan nagy eredményeket ért el a szegénység felszámolásában, de nagyon felerősíti a társadalmi különbségeket (…), a részvényeseket és a fogyasztókat emeli fel, miközben megfeledkezik a munkásokról és károsítja a környezetet (…), mindezzel mély erkölcsi és gazdasági válságot idéz elő.” Magyarán a neoliberalizmus (a modern kapitalizmus) programja passzé. Megbukott.

Pestiesen szólva, ez nem semmi: ennek belátása a mai rendszer egyik első vonalbeli politikai potentátjától eléggé szokatlan.  Akkor is az, ha Macron köztudottan szeret „hírértékű” mondatokat puffogtatni. Egy füst alatt most Fukuyamának is megüzenhette volna: „A történelemnek nincsen vége, stop. Viszont a kapitalizmusnak annyi, stop.”

De nem kanalazzák olyan forrón a francia levest, a németek például langyosabbhoz szoktak.

Nyugis, frau-imázsához híven Merkel ezért is volt visszafogottabb. Korántsem látja ilyen közelinek a véget: csak az elzárkózó, egyéni megoldásokhoz ragaszkodó világ csuklott össze, de az szerinte is nagyon. A kiút pedig mi más lehetne, mint gyorsabban pörgetni, tovább mélyíteni a globalizációt.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

„Demográfiai tél” söpör végig Európán

Nem volt könnyű a tavalyi év az európaiak számára. Nem csupán a koronavírus-járvány és a migráció jelentettek komoly kihívást a kontinens számára, de a demográfiai mutatók is mélyrepülésbe kezdtek. Ennek pedig nem a Covid-19 pusztítása az egyedüli oka: a gyermekvállalási kedv is drámaian csökkent.

Évek óta nincs olyan ország Európában, amelynek 2 fölött lenne a termékenységi rátája, vagyis reprodukálni tudná önmagát. 2020-ban ez az arány 1,6 volt az európai átlagot tekintve, ami messze elmarad a fennmaradáshoz szükséges minimum 2,1-es termékenységi rátától.

A járvány a gyermekvállalási kedvre is rányomta a bélyegét. Bár sokan bíztak abban, hogy 2021-re „karanténbabák” árasztják el a kontinenst, ennek egyelőre az ellenkezőjét láthatjuk. A tavalyi év során Európa-szerte csökkent az újszülöttek száma, Olaszországban drámai mértékben zuhant: 2020 végére csaknem 22 százalékkal csökkent a születések száma. Emellett jelentősen csökkent a házasságkötések száma is, ami szintén hatással lehet a gyermekvállalási hajlandóságra. A megdöbbentő adatok kapcsán Ferenc pápa is hangot adott a véleményének. Arra kérte az olaszokat, hogy bízzanak a jövőben és vessenek véget a „demográfiai télnek”.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Szélsőséges nyitás

Nem nyitni kell, hanem oltani! Az ellenzék úgy akar különbözni a kormánytól, hogy közben a fővárosi és nagyvárosi szavazói kedvében járjon. Bármekkora áron.

Egy év leállás után hedonista korunkban érthető a korona-fáradtság. Déd- és nagyszüleink talán azért megértőbbek, mert ők átélték a Nagy Háborút, a gazdasági világválságot, a II. világháborút, vagy 1956-ot, amelyek a mostani járványügyi intézkedéseknél embert próbálóbbak voltak.

A XXI. század emberének a XX. század élettapasztalata a múlt része, ő most él, most akar a “régi normalitáshoz” visszatérni és az nem vigasztalja, hogy főszabályként fűtött lakásban, wc-papírral és tésztával bőven feltöltött boltok közelében és jó túlélési esélyekkel néz szembe a kórral.

A járvány elleni védekezés eszköztára ismert és véges, abból minden állam a saját helyzetéhez illő intézkedéseket választja ki. Németországban és Ausztriában például csak most nyitnak ki a fodrászok, mert rájöttek, hogy jobb ellenőrzött módon nyitva tartani, mint ellenőrizetlen módon zugfodrászkodni.

Magyarország most is a mezőny előtt jár. A nemzeti konzultáció előbb vitát, majd konszenzust teremtett a járványügyi intézkedésekről. Még azok is elmondták véleményüket a kérdésekről, pl. a közösségi médiában, akik nem küldték vissza az íveket. Nálunk talán ezért is ilyen magas az intézkedésekkel és a kormány járványkezelésével elégedettek aránya.

A többség elégedett.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Valaki hiányzik

Nem csak az a baj az ellenzéki miniszterelnök-jelöltekkel, hogy „részérdekeket képviselnek”. Nem is csak az, hogy az „O1G” elszántan ostoba szólamán kívül vajmi kevés a muníciójuk, habár ez mind igaz.

Mégis az a nagyobb baj velük, hogy éppen olyanok, amilyenek.

Harsányságuk korántsem magabiztosság, merő hangerő csupán, s még ezt az egyetlen szólamukat se tudják egyénien cizellálni. Gyűlölni se tudnak igazán színesen. Hajaznak egymásra, noha fenemód különbözni akarnának, de ettől aztán még inkább hasonlítanak.

Egyszóval az a baj, hogy semmilyenek.

Két szóval: nem Valakik.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

KI NE dolgozna, plakátolás helyett?

Minden gőzt a sípra, semmit a motorba? Dübörög a városházi propaganda, csúcsra jár a másra mutogatás. Budapestet ismét túszul ejtette a baloldal.

Sokat beszéltünk 2010 előtt Gyurcsány Ferenc látványpékségéről, amelyben minden a kommunikációról szólt. Volt Száz lépés program, progresszív kormányfők csúcstalálkozója meg Amőba-klubhálózat. A propaganda akkor nagyon ment, csak a kormányzás akadozott. Abban az elvesztegetett nyolc évben előzött meg bennünket Szlovákia és ért utol “bezzeg” Románia. 

A “haladók” mintha elfelejtették volna a kommunikáció főszabályát, miszerint csak valós döntéseket lehet kommunikálni. Fordítva ez olyan, mint levegőt ajándékpapírba csomagolni. Kívülről szép és színpompás, de ha kibontjuk, üres.

Ilyen a városháza nemrégen indított KI NE propagandakampánya is, ami engem az óvodás “Nem ér a nevem, káposzta a fejem!” mentőmondatra emlékeztet. Most a főváros vezetése is így tesz, menekül a felelősség elől, holott vezetnie kellene, működtetnie kellene a várost.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Ledobják-e a digitális atomot?

Miközben a nyugati világ figyelmét szinte teljes egészében a koronavírus-vakcinák (illetve azok hiánya) köti le, az Amerikai Egyesült Államokban történt valami, aminek a következményei ma még beláthatatlanok, de az biztos, hogy nem csak az amerikaiakat fogja érinteni. Hatással lesz minden nyugati ember magánéletére, mindennapjaira, azokra a politikai és gazdasági berendezkedésekre, amelyeket ismerünk és amelyekben élünk.

Amire gondolok, az nem más, mint a hír, amely szerint Mark Zuckerberg felajánlotta a Facebook szolgálatait a Biden-adminisztrációnak. A kiszivárgott hangfelvételeken Zuckerberg többek között arról beszél, hogy a bevándorlás és az illegális bevándorlók támogatásában, a klímaügyekben, valamint a faji igazságosság és egyenlőség témájában tudnak majd segíteni Bidenéknek. Az, hogy a Facebook előnyben részesíti a liberális tartalmakat, nem újdonság. Ami miatt igazán félelmetes ez a hangfelvétel, az az, hogy a Facebook vezetősége elismeri: olyan ügyekben van döntéshozatali kompetenciájuk, amelyek a demokratikusan választott testületeket illetnék meg, ezért itt az ideje, hogy hatalmukat megosszák a demokratikus világ vezetőjével, az Egyesült Államok elnökével. 


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Felébred-e Brüsszel?

Most, hogy Lenin egyre népszerűbbé válik Nyugat-Európában, kezdjük is egy tőle származó idézettel: a gyakorlat az elmélet igazságának próbaköve.

Szép dolog a nyílt társadalomról elméletet szőni, a valódi kérdés ugyanakkor az, hogy mi történik, ha baj van. Akkor is igazak ezek a liberális elvek? Vajon kiállja-e a nyílt társadalom elmélete a gyakorlat, a válság próbáját? Vagy a liberálisok is úgy működnek, mint az átszoktatott balkezesek, akik ugyan decensen használják a jobb kezüket, de ha borul a pohár, akkor mégis rögtön bal kézzel kapnak utána. 


Szabó Dávid
Szabó Dávid külpolitikai szakértő

Trump a szabadság terén

Mit érdemel az amerikai elnök, aki legalább nem ártott? Szobrot!

A 20. századi magyar történelem mementó-gyűjtőhelyén, a Szabadság téren jelenleg két, egykori amerikai elnök szobra áll: Ronald Reagané és George H. W. Bushé. Reagan a végső győzelemig tartó háborút indított a kommunizmussal szemben, Bush pedig bepofozta az elődje által mesterien lekészített labdát - már ami a dolgok PR-részét illeti. A szobrot ugyanis nem azért kapták, mert bármilyen módon szabadságot adtak, adományoztak, ajándékoztak volna Magyarország polgárainak. Hanem azért, mert inkább segítették, de legalábbis nem akadályozták a magyar nép szabadságért és önrendelkezésért vívott küzdelmét. És mert a sorsfordító időkben, a diadalmas progresszió kultikus félistene, Barack Obama szavajárását parafrazeálva, a történelem jó oldalára álltak: a szovjet birodalmi diktatúrával és a megnyomorító kommunista ideológiával átellenes pontra. Bár ez utóbbi ma nekünk, a rendszerváltás utáni közép-európai nemzedék tagjainak akár természetesnek is tűnhet, érdemes emlékeztetnünk magunkat: mind a hazai, mind az európai és észak-amerikai vezető politikusok egész garmadájának alapvető értékrendjéből hiányzik ez az egyszerű, de nagyszerű distinkció: ne mentegesd a kommunizmus bűneit („jót akartak”), és ne mosd össze a tetteseket az áldozatokkal. Nem oly nehéz, sokan mégsem képesek megugrani.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Keményen az asztalra

Milyen az, amikor az EU keményen az asztalra csap? Ki rezzen össze erre?

Most majd megtudhatjuk, hiszen Charles Michel, az Európai Tanács elnöke vasárnap azt nyilatkozta egy francia rádiónak, hogy Brüsszel „be fogja tartatni” a koronavírus elleni oltóanyagot gyártó cégekkel jogilag vállalt kötelezettségeiket.

A szerződések szállítási és egyéb kulcsfontosságú részletei titkosak ugyan, aggodalomra még sincs semmi ok: ki merne olyat feltételezni, hogy Brüsszelben valamit elmulasztottak, netán elrontottak? Tudjuk, mekkora, s milyen kifinomult probléma- és jogérzékenységgel rendelkezik a hozzáértő uniós bürokrácia, rendületlenül bízunk tehát Michel úrban. Pacta sunt servanda. Legyen ő csak kemény, akár a kád széle. 

Charles Michel, az Európai Tanács elnöke. 


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Jó ötlet a fiatalok adómentessége

Kétszer ad, ki gyorsan ad! A 25 év alattiak SZJA-mentességével mindenki jól jár, kivéve az ellenzéket, amely csípőből támadja az ötletet.

Hallgatom a jobb sorsra érdemes ellenzéki közgazdászt a rádióban, aki azt magyarázza, hogy miért rossz ötlet a 25 évnél fiatalabbak tervezett SZJA-mentessége. Mint cseppben a tenger, úgy összpontosul érvelésében az ellenzék korlátozott szemléletmódja, ami mindenben csak a rosszat látja.

A 13. havi nyugdíj fokozatos visszavezetése és a nemzetgazdaság jó teljesítménye esetén fizetett nyugdíjprémium, valamint a családok támogatása mellett azoknak a fiataloknak az élethelyzetén is akart a kormány javítani, akik még a családalapítás előtt állnak.

A fiatalok adómentessége ezért sem külön kampányfogás, hanem a jobboldali patrióta gazdaságpolitika egyenes következménye. Ahogy eleink a monarchia idején sem a munkát, hanem a fogyasztást adóztatták, úgy a hangsúly napjainkban is az ÁFA-n van. Jól érzékelteti a nagyságrendet, hogy a legenda szerint az I. világháború előtti német flottát az alkohol adójából finanszírozták.

Aki többet dolgozik, annak legyen több jövedelme! — adózott jövedelme, tesszük hozzá. Az SZJA-mentesség, mint a családi adókedvezmény is, az átlagkereset, vagyis a minimálbérnél magasabb jövedelem esetén fejti ki áldásos hatását. Ezzel a fiatalok maguk fogják követelni, hogy munkás éveik ne a megoldjuk okosba’ sundám-bundám megoldással, hanem rendes fizetésért bejelentett főállással kezdődjön. Ettől (is) joggal várhatjuk a gazdaság további fehéredését.

A minimálbér és boríték helyetti rendes fizetés akkor fog elterjedni, ha a fiatalok kitermelik annak költségét. Itt fizetődik ki a duális szakképzésre való áttérés, illetve a tanulást és munkát középpontba helyező politika, amit annyit támadtak.

Könnyebb lesz nekik.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Kilépni Merkel árnyékából

A CDU új pártelnökének boldogsága pontosan fél órát tartott. Merkel lebegteti távozását, így a német politikában továbbra is minden a kancellár körül forog.

Tizenhat év. Idén őszre Angela Merkel pont annyi ideig állt Németország élén, mint nagy elődje, Helmut Kohl. A szimbolikának nagy szerepe van a politikában, ezt Angela Merkel is pontosan tudja. Ő emelt fővel akar a színpadról távozni. A kancellár nemcsak primadonna, hanem (az utolsó percig) rendező is akar lenni.

Angela Merkel úgy jön, mintha menne. 2018 decemberében már leadta a pártelnöki tisztséget, igaz gondosan figyelt arra, hogy utódja ne tudjon az ő árnyékából kilépni. Annegret Kramp-Karrenbauer (AKK) mára történelem és leginkább intő példa az új pártelnöknek. Merkel most hétvégén is talányosan fogalmazott: “Előreláthatóan ez az utolsó választás előtti kongresszusom.” Merkel hátradőlhet, a legnagyobb problémák “kezelve vannak”.

Előreláthatóan visszavonul(?)


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Trump: Volt. Nincs. Lesz?

Szárnyaló gazdaság, alacsony munkanélküliség, közel-keleti béke. A globalista elit most a “Múltat végképp eltörölni!” jegyében a szemünk láttára statuál példát Trumpon és a trumpizmuson.

Mr. Beannek igaza van. A Cancel Culture leginkább a középkori csőcseléknek tartott látványos kivégzésekre emlékeztet és azt üzeni: így jártok ti is, ha átlépitek a határt. A globalista elit nem a büntető törvénykönyv alapján, hanem a hatalmára való veszélyesség alapján szabja ki a büntetést.

A Brexit és Donald Trump fő bűne az, hogy a szabad világ két legerősebb államában mutattak a mainstreamhez képest működőképes alternatívát. Ez főben járó bűn a globalisták szemében, ezért kell most példát statuálni. A teljes eszköztárat bevetik, és a hivatalából távozó elnökön állnak kicsinyes bosszút. Nézzük sorjában.

Donald Trump azért sem ismerte el választási vereségét, mert egy alfahím, és úgy akart a nagypolitika színpadjáról távozni, ahogyan arra fellépett: harcosként. Tábora november 3-a után sem széledt szét, a georgiai pótválasztás is szoros eredményt hozott. A Trump által alapított Save America politikai akcióbizottság a választás után (!!!) 200 millió dollárt gyűjtött, ami szép summa. Trump az elit számára továbbra is veszélyes maradt.

Elindult egy mozgalom.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Kinek a kulturális forradalma?

Vajon a szellemi holttér, a zeitgeist páncéloshadosztályait és muszkatömegét meg lehet-e verni, vissza lehet-e szorítani lábjegyzetekekkel, önhivatkozásokkal és a közösségi médiába posztolt, Kassákot kényszeredetten megidéző szabadversekkel? Vajon a reakciós kulturális forradalom létrejön-e ráolvasással?

"Az oroszok már a Lövőház utcában vannak. - Akkor ideje lenne csinálni valamit." Budai polgárok beszélgetése 1945 januárjában.

Kezdjük ott, hogy a kultúra ma már nem a szellem, az ember fennhatósága alá tartozik. Ma a tőkéé és az algoritmusé (ezek egylényegűvé alakultak, azaz: az algoritmus tőke, a tőke algoritmus). Mindkettő láthatatlan és kiismerhetetlen. Mindkettő az emberfeletti virtualitásból száll alá. Mindkettő transzcendens. Úgy teszi zárójelbe az életünket, ahogyan mi zárójeleztük be, tettük értelmetlenné azoknak a bennszülötteknek az életét, akik előttünk még nem ismerték a tüzesvizet vagy a himlős pokróc gyilkos trükkjét. De mondhatnánk akár a villámlás és a tűz előtt térdeplő, attól halálosan rettegő előembereket is. Valahogyan így viszonyolunk ma az algoritmushoz mi is. Ma már nincsen intuíció, ami föléjük kerekedhetne. Az intuíció helyét is átvették az adatok kérlelhetetlen tényszerűségei, amelyeknek nincsen többé köze a valósághoz, mert az istenségként, bálványként tisztelt big datát is a virtualitás tenyészti ki. Ma egy Facebook, egy Instagram oldal társadalmi, közösségi értéke magasabb árfolyamon játszik, mint egy gótikus katedrális. Ha ugyanakkor (véletlenül) felgyullad egy ilyen egykor szakralitást és a szellemet képviselő szakramentum, akkor a fentebb említett felületeken megjelenő hisztérikus reakcióhullám is csak a virtualitás helyiértékét növeli. Az ember feladta az életét a nemlétért. Az európai kultúra ismeretlenné vált és nem hat többet a földrészen élő emberek életére. Amit ma európai kultúrának nevezünk, az csak önkielégítésre használt fogyasztás és semmi köze J.S. Bachhoz, a kalotaszegi legényeshez vagy A walesi bárdokat szavaló Sinkovits Imréhez. De egyébként senkihez, aki komolyan vette a kultúrát az elmúlt száz évben. A kultúra magányos ügy. Privát szféra.



A kultúra ugyanakkor nem azért veszett el, mert az illegális bevándorlók vagy Mark Zuckerberg elrabolták tőlünk, hanem azért, mert többé senkinek nem volt fontos. Oriana Fallaci érzékletesen leírja, ahogy Olaszországban a milánói dóm és az azt környező keresztelőkápolnákba ürítettek a fresh off the boat partraszálló szudáni és szomáliai drogdílerek, férfiprostituáltak és állandóan üvöltő, rikoltozó zsibvásárosok. De akkor abban nem az volt a kétségbeejtő, hogy ez megtörtént. Dehogy. Ez volt a normális, a kézenfekvő reakció. Úgy érezték mindaz, ami körülöttük van, amit látnak, amikor felnéznek a harangtornyok felé, csak ennyit ér azoknak a fehéreknek, akik itt élnek.

2020-ban a koronavírus-hisztéria még inkább a virtuális térbe terelte az embereket. Pontosabban: ürügyet szolgáltatott arra, hogy önként tülekedjünk a virtuális nihilbe. Még villanypásztor, ösztöke és a kényszerítő félelem sem kellett hozzá. Minden természetesnek tűnt. Most pedig - úgy tűnik - mindenki a virtualitásba bambulva önmagát imádja már. Önimádók és a saját maguk kultuszát építő influencer-imposztorok nem fogják előre mozdítani a közös ügyet. Röviden: a kultúra és a forradalom sem lehet virtuális, mert mindkettő valósághoz van láncolva. Mindkettő hús és vér. Emberi. Ára van. Amit elég bátornak kell lenni megfizetni. Aki ezt az igazságot nem tudja, nem ismeri, arról nem tudhatjuk, hogy egyáltalán mit tud. Mert ahogyan Gramsci kései öntudatlan követője, Gil-Scott Heron, a “black power” mozgalom ősatyja énekelte: “revolution will not be televised”. És milyen igaza volt. Talán tényleg van mit tanulnunk tőlük, ha már ilyen sokat felejtettünk.

(Kép forrása: itt.)


Galló Béla
Galló Béla politológus

A Twitterek évszázada jön

Legyünk realisták, induljunk ki a legrosszabb forgatókönyvből. Ha mégsem ez következne be, szívesen osztozunk a tévedés boldogságában.

A Covid-19 egyidejű, horizontális tapasztalattá sűrítette emberi civilizációnk törékenységét. A vírus egyben metafora is: ijesztő konkrétságában általánosan mutat rá jelenlegi világunk fenntarthatatlanságára. Sokáig sok mindent elvisel az ember, kivéve a huzamosan fejtetőre állított mindennapokat, a megfoghatatlan, mindenütt létező fenyegetést. Mélyebben hat ez a halmozódó ökológiai problémáknál, erősebben, mint a fokozódó szociális igazságtalanságok, ideig-óráig ezeket ugyanis el lehet odázni, netán hozzájuk lehet szokni – a közvetlen hatósugarú járvány(ok)hoz azonban aligha.   

A vírus közös „élménye” még a 20. század ideológiai és hatalmi kereteibe szerveződve éri az emberiséget. De most bizonyára valami más következik, igazából most kezdődik el a 21. század, mert a história, jól tudjuk, sohasem naptár-konform.


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

Egy illúzió jövője

Európa szerte, így Magyarországon is sok híve van az Európai Egyesült Államok gondolatának, annak ellenére, hogy szinte sehol nem látható, olvasható olyan jövőkép, mely megmutatná: milyen is lenne az valójában.

Persze olvashatóak mindenféle elképzelések, pró és kontra arról, hogy úgy általában milyen lenne. A legfontosabb érv, megfelelően korunk szellemének, gazdasági jellegű. Azt mondja, hogy csak az egyesült Európa képes felvenni a gazdasági versenyt Kínával és Amerikával. Ez meglehetősen sánta érvelésnek tűnik, hiszen az európai egyesülés jelenleg is gazdasági értelemben a legerősebb, és nem nagyon látom át, hogy a birodalmi egyesülés mit tehet még hozzá a jelenlegi állapothoz.

Az egyesült unió képe kissé elmosódott és nagyjából annyi, hogy akkor majd minden jó lesz. Az ördög azonban – mint azt tudjuk – a részletekben rejlik. Jósolni természetesen nehéz dolog – mint Mark Twain mondta: különösen a jövőre vonatkozóan – ám most mégis kísérletet teszek rá, hogy legalább egy szempontból, elmélkedjek róla.

Ha létrejönne az európai birodalom és az továbbra is a parlamenti demokrácia talaján állna, akkor annak a legfőbb törvényhozó szerve nyilván az európai parlament lenne. Az a parlament, amely jelenleg – meglátásom szerint – egy nagy vidám bolondokházaként működik. Működésére a tétnélküliség nyomja bélyegét és többnyire jogainak, hatáskörének bővítésével van elfoglalva, anélkül, hogy pontosan tudni lehetne: mire használná ezeket a megnövelt jogköröket. Ez a hisztériás és többnyire kisszerű antipátián alapuló működés aztán rányomja bélyegét az egészre.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Hello 2021!

Hogyan alakul az új esztendő első negyedéve? Márciusig a járvány, onnantól a tömeges oltás és a gazdaság újraindítása foglalkoztatja a politikát.

A politikai év a georgiai szenátusi választással kezdődött, amely a Biden-féle globalisták és a Donald Trump által fémjelzett nemzeti szuverenisták közötti meccs fontos állomása. A Szenátusban 48:50 volt az állás a republikánusok javára, ami most 50:50 arányra változott. A Great Resetre készülő globális elitnek kapóra jött a Capitolium elleni népharag, mostantól erre fognak hivatkozni, amikor Donald Trumpról és a trumpizmusról beszélnek és nem a járvány előtti gazdasági sikerről. A Szenátusban kialakult szavazategyenlőség esetén Kamala Harris alelnök szavazata fog dönteni, aki ezzel hivatalához képest jelentősebb szerephez jut.

Georgia döntött.

Január 20-án iktatják be az USA 46. elnökét, aki “sötét telet” ígért az amerikaiaknak, ami legalább száznapos leállást jelent. A most elfogadott mentőcsomag csak márciusig elég, ezért nem mindegy, hogy milyen viszonyok lesznek a Kongresszusban. A trumpizmus kivédésére Biden 11 millió bevándorlónak, a brüsszeli bizottság 34 millió migránsnak akar minden szükségszerűség és előzetes társadalmi vita nélkül állampolgárságot és ezzel szavazati jogot adni. A német tapasztalok alapján az várható, hogy ez a tömeg csak a segélyezettek táborát gyarapítja, mint a Németországba 2015 óta beengedett bő másfélmillió migráns, akik közül 2020 végén, vagyis öt év “integráció” után is egymillió élt segélyből.


Máthé Áron
Máthé Áron történész

A gaz Magyarország önálló mer lenni

A haladó tábornál nagy felháborodást okozott a hír, miszerint Magyarország előbb kezdett neki a koronavírus elleni oltások beadásának, mint ahogyan azt a „terv szerint” Ursula von der Leyen bizottsági elnök asszonyság meghirdette.

Von der Leyen asszonyság ugyanis elmondta, hogy az egész Európai Unióban vasárnap kezdik meg az oltások beadását, és az oltás közös (vezényszóra) elkezdése az „egység megható pillanatait jelenti”. A magyar sajtó is átvette a hírt: „Újra Magyarország miatt töredezik az európai egység?” címmel. (Zárójel: ezért igazán kár volt a sajtóügyi aggodalom: „lett másik” véleményportál, ráadásul megmaradt „ugyanaz” is). Az már nem kapott helyet a címben, csak a tudósításban mintegy mellékesen, hogy Szlovákiában is elkezdték egy nappal előbb az oltásokat a nyitrai kórházban. Persze, hiszen nem Szlovákia a fekete bárány, hanem Magyarország!

A történettel azonban két alapvető hiba van. Az egyik, hogy ugyan a német híradásokban kifogásolták, hogy Magyarországon már szombaton beadták az első oltásokat, azonban azt elfelejtették említeni, hogy ezt Németországban is aznap kezdték el. Tehát Németországban sem várták meg a Brüsszelben kihirdetett, ünnepélyes vasárnapi oltáskezdést. Hanem amint ott volt az oltóanyag, nekiláttak beadni.

Ráadásul Németország a közös európai vakcina-beszerzésből járó mintegy 50 millió mellett további 30 millió adag oltóanyagra kötött szerződést a Pfizer/BioNTech vállalattal, úgymond bilaterális alapon.