történelem” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 39

Galló Béla

politológus

Hős kurucok, hasznos labancok

2014. november 24.

„Két pogány közt, egy hazáért”?

Novemberben, nem tehetek róla, nekem mindig politikusaink nemzetközi vaksága jut eszembe.

Teljes cikk

Böcskei Balázs

politológus

Történelem, köszöni jól van

2015. január 17.

Az elmúlt évtizedek megmutatták: a történelem végét hiába várjuk, az emberi természet kiszámíthatatlan.

Fukuyama korabeli tézisét és levezetését, amely a hidegháború végével a liberális demokráciák győzelmét és a történelem végét hirdette, anno talán csak falakra nem fújták fel – már csak azért sem, mert a falak akkor omlottak le. Az 1989/1990-es évek eufóriája a rendszerváltó országok minden akkor aktuális, de előtte már rejtetten is létező szociális nehézségei ellenére tankönyvekbe, kutatási programokba, publicisztikák kezdő soraiba adaptálódott. Múlt az öröm, de az Európai Unió határainak keletre csúszásával, az eurooptimizmus politikai konformizmusával, a határok nélküliség mítoszával az éppen kifulladó „történelem véget ért” szlogenű pólót forgalmazó boltok még egy mentőövet kaptak.

Teljes cikk

Megadja Gábor

eszmetörténész

Multiidiotizmus

2015. május 26.

Egészen messzire mentek a multikulturalizmus hívei, és észre sem vették. A kormányfő múltkori kijelentése nyomán afféle multikulti-cukiság kampány indult.

A kampány arról szól, mennyire multikulti is volt a hajdani Magyar Királyság, kinek hogy néz ki a családfája, hány szerb, örmény, sváb, zsidó, cigány, tót, rutén, szuahéli, pápua-új guineai őse volt. Épp csak a nürnbergi törvényeket nem vették elő újra. A maradék megmondó kiegészítette mindezt a hamisítatlan hungarofóbia magyarázatával az elnyomó magyarokról, az utódállami nackó/kádárista történetírás legjobb hagyományai alapján.

Itt most nem csak arról van szó, hogy a magukat hirtelen történésznek (is) képzelő skriblerek hogyan vetítenek vissza egy modern fogalmat évszázadokkal ezelőttre – ez a nagyobb koponyákkal is megesik néha, hiszen antik filozófusok mellé is fölvezették már a „totalitárius” jelzőt; a mostani még nem az anakronizmusok csúcsa. Mindenesetre a „multikulti Magyar Királyság” témája mellé a következőket is javasoljuk fölvezetni: üvegplafon a Szent Római Birodalomban; nők helyzete a johannita lovagrendben; és: vállalkozás szabadsága a 16. században: nyithatok-e kebabost Bécsben?

Teljes cikk

Megadja Gábor

eszmetörténész

Nemzet, tegnap és ma

2015. június 04.

Van némi furcsaság a Trianon-tapasztalatban. Igaz, ez nem szokott felmerülni, nem is ambivalens hozzá a viszonyunk, vagy ha az, nem emiatt. A nemzetállamhoz való viszonyról van szó.

Az ambivalencia nem véletlenül van meg például az angoloknál. Vannak, akik egyértelműen nemzetállam-pártiak (mint pl. R. Scruton), és vannak, akik korántsem voltak azok (pl. M. Oakeshott). Nálunk ez nem létezik: egyszerre vagyunk nemzetállam-pártiak és a Trianon előtti állapot rajongói. Az ok nyilvánvalóan az, hogy ez a kérdés ma már nem eldönthető a gyakorlatban „vagy-vagy” alapon: csak a kettő közötti megoldások léteznek, csak olyan megoldások, amelyek igazodnak a helyzethez.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Migráció

2015. június 04.

„Népek harcának zajló tengerén”

Őseink Tündérkertje, Erdély – a patetikus megfogalmazás valahol mégiscsak megérinti az embert, amikor átlépi a Királyhágót. Az 1918-ban elveszített területek közül a magyar nemzeti identitás szempontjából a legnagyobb, már-már misztikus jelentőséggel Erdély bír. Erdély a magyar kulturális teljesítmény egyik ősforrása volt, és az a mai napig is.

Teljes cikk

Megadja Gábor

eszmetörténész

Kötelezően ajánlott

2015. június 12.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem bevezeti a kötelező holokauszt-kurzust. A téma legalább olyan forró, mint a levegő mostanság, és aki nem akar bajt hozni saját magára, kétszer is meggondolja, érdemes-e egyáltalán szólni erről.

A cél méltányolható, az eszköz hibás. Nem arról van ugyanis szó, fontos téma-e a holokauszt, hanem arról, hogy annak kötelező oktatása, főként az „antiszemitizmus elleni küzdelem” céljából megfelelő-e. Ha ugyanis e céllal indul, már végeztünk is.

Kezdjük azzal, hogy rosszul veszi ki magát, ha egy másik állam vezetője bábáskodik egy ilyen kurzus indítása felett. Nem azért, mintha ez nem lenne részéről érthető – nagyon is úgy viselkedik, mint egy állam képviselője, ezt éppenséggel irigyelnünk kéne tőle –, hanem azért mert nekünk kéne azt látnunk, kellő bölcsességgel, hogy ez rosszul veszi ki magát. Épp olyan rosszul, mint amikor a republikánus képviselők – és csak ők! – tapsoltak felállva Bibi Netanjahunak.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Áradat

2015. július 03.

Úgy tűnik, hogy nemcsak 2015, de a következő évek legjelentősebb kérdése is az lesz, hogy Európa mit tud kezdeni a délről és keletről áradó embertömeggel.

Sok helyen kerítéssel védekeznek az illegális határátlépők rohama ellen. Az USA a mexikói határon évekkel ezelőtt épített ilyen falat, az izraeli fal is régebbi keletű, de gondolhatunk a török-bolgár határra, vagy Ceuta tényleg erődítményszerű kerítésére.

Egy bizonyos: ilyen előzmények után, és a modernkori népvándorlás minőségét figyelembe véve óriási felelőtlenség, amikor a hasonló kerítéseket „Vasfüggöny” névvel illetik. Az utóbbi időben lábra kapott történelmi mémek közül ez csak az egyik. Egy rövid lista következik ezekről a meglehetősen rosszízű vagy egyenesen cinikus tévedésekről:

Teljes cikk

Megadja Gábor

eszmetörténész

Mélydél

2015. július 18.

Az Egyesült Államokban a már korábban is zajló zászló-és identitásvita új lendületet kapott a charlestoni merénylet után. Nem csak a demokraták, liberálisok igyekeznek érvelni a konföderációs zászló középületekről, emlékhelyekről való eltüntetése mellett: maga Mitt Romney is ellenzi, hogy a déli zászló tovább loboghasson.

A helyzet bonyolultságát talán érzékelteti, hogy a paleó American Conservative déli szerzője sem szeretné tovább látni a konföderációs lobogót (közben – fonák módon – az inkább neó National Review-n a zászló megtartását támogató vélemény jelent meg). A vita alapvetően az amerikai történelemről szól. Kis öröm az ürömben: megnyugvással vehetjük tudomásul, nem csak nálunk éles vita tárgya az ország történelme.

Teljes cikk

Megadja Gábor

eszmetörténész

Ki a kedvenc merénylőd?

2015. július 20.

1944. július 20: Claus Schenk von Stauffenberg merénylet- és puccskísérlete Adolf Hitler ellen.

Az intézményes, pozitivista politikaelméletben talán nem, de azon kívül talán már közhely, hogy a politika kulcsa a határhelyzetek megértése. Ha nagyon akarjuk, Platóntól Hobbesig – és tovább – el tudjuk képzelni úgy a nagy emberek nagy könyveit, mint határhelyzetek tárgyalását.

Jóllehet, nem túl korszellem-konform, de van egy személyes kedvenc merénylőm: Claus Schenk von Stauffenberg. Ő irányította az 1944. július 20-án végrehajtott, végül kudarcot vallott merényletet és puccskísérletet Adolf Hitler ellen. De vajon milyen alapon lehet tisztelni egy merénylőt? Ezen az alapon lehet egy trónörökös gyilkosának, vagy egy RAF-tagnak is szobrot emelni? Hiszen minden merénylő, terrorista azt állítja magáról, hogy a szabadságért küzd.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

A nemzeti identitás újjáéledése?

2015. szeptember 19.

A magyar ember azt látja, hogy egész Európa össze-vissza beszél, és a meghatározó politikusok életidegen módon álszenteskednek a polkorrekt kánon szerint. De az is látszik, hogy a környező országok közül egyedül mi tudtuk kezelni a helyzetet.

A XX.század nem sok jót hozott a magyarok számára. Két vesztes világháború, Trianon, levert ’56-os szabadságharc, azután a téeszesítés („Nem győztük az angolokat várni, be kellett a, be kellett a téeszcsébe állni”). Végül a kommunizmus bukása után egy millió megszűnt munkahely, szegénység, és lecsúszás várt a társadalom jelentős részére. Sikereink közül a sportsikerek voltak jó darabig a legtartósabbak; ’56 három négy-hónapja után a Kádár-rezsim szürke, langyos sörrel locsolt hétköznapjai jöttek, a ’89-es csodák éve és az első szabad választások meg inkább csak a politikailag tudatos rétegek számára jelentettek valamit – a többség bizony hamar vesztesnek érezte magát. Azóta csak a sportsikerek csörgedeztek, néha vékonyan, néha bővebben, de hát a foci az sajnos nem állt talpra.

Teljes cikk