társadalom” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 93

Szánthó Miklós

vezető elemző, Alapjogokért Központ

Minden egész eltörött?

2017. július 17.

Minden láng csak részekben lobban? Minden szerelem darabokban? Minden Egész eltörött? Figyelem, morálfilozofálással vegyes politizálás következik!

Talán nem újszerű megállapítás, ha azt mondjuk, hogy poszt-posztmodern ember erkölcsi, morális és egyben politikai „meghibásodását”, gondjainak és gondolkodásmódjának okát és magyarázatát valahol Isten elhagyása környékén kell keresnünk. Ahogy Koszorús Ferenc, a budapesti zsidóság 1944-es megmentője emlékirataiban fogalmazott: „A bajok gyökerét ott találjuk meg, ahol és amikor ki merték mondani az Isten tagadását, s a bajok ott és akkor váltak zülléssé, az emberiség vesztébe rohanásává, ahol és amikor intézményesítették Isten tagadását”. Hogy ez hol és mikor történt meg, nehéz pontosan megmondani – túl is feszítené egy blogposzt kereteit –, de bizonyos, hogy valahol a humanizmus, majd azt követően a felvilágosodás hozta el az ember önnön megistenülése iránti vágyát.

Moralitással, etikával, erkölccsel, végső soron a fennálló társadalmi renddel kapcsolatos vitáink, problémáink lényegében abból fakadnak, hogy az Ember önmagát, illetve a 21. századra saját boldogságát helyezte abszolút középpontba, ennek rendel alá mindent – elfelejtve, hogy igazából teremtett lény, Isten műve. Elfelejtettük, hogy van felettünk valaki, és hogy az igazi szabadság és boldogság megtalálása nem e Földön történik, pontosabban szólva ezen tartalmak nem evilági, hanem e világon túli, transzcendentális jellegűek.

Teljes cikk

Gát Ákos Bence

alapító elnök, Duel Amical

Úszóperspektívák

2017. július 21.

Strasbourg, július közepi nyári reggel. Már korán az ablakon kinézve látszik, hogy igazi tikkasztó, forró nap várható. Verőfényes napsütés, egy felhő sincs az égen. Sajnos ezek szerint ma sem lesz úszás!

Teljes cikk

Dunkirktől Mohácsig, és vissza

2017. augusztus 11.

Lánczi Tamás

politológus

A minap megnéztem a Dunkirk című filmet. Nem filmesztétikai elemzést szeretnék adni, mivel nem foglalkoztat különösebben, hogy jó volt-e a vágás, vagy, hogy mennyire volt profi a kameramozgás. Ezt meghagyom azoknak, akik szerint egy mozi értékét a technikai bravúrok számán lehet lemérni. Amiért a Dunkirkről írok, annak több oka is van.

- Néha eltűnődön, én vajon hogyan viseltem volna a kínzásokat.

- Te? Viccelsz?! Elég lett volna, ha a Gestapo elveszi a csekkfüzeted, rögtön bevallottál volna mindent.

/Woody Allen: Annie Hall/

Először is, üdítő volt olyan alkotást látni, amelyben hús-vér emberek mozognak a vásznon. Olyan hétköznapi emberek, akiket nem a devianciájuk, hanem a bátorságuk, kitartásuk és leleményességük, vagy esendőségük teszi izgalmassá. Óhatatlanul is felmerül a nézőben a kérdés: én hogyan viselkednék ilyen helyzetben, képes lennék-e helyt állni, úrrá leni a félelmeimen? Mindezt úgy éri el a film, hogy egy vércsepp sem csordul ki a két óra alatt, ami egy vérbeli háborús mozi esetében igazán nagy szó.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Lehet-e „fehér” a történelem?

2017. augusztus 17.

Néhány nappal ezelőtt a virginiai Charlottesville városában összecsapásokra került sor egy felvonulás résztvevői, illetve a felvonulás ellen demonstrálók között. A felvonulók Robert E. Lee konföderációs tábornok szobrának eltávolítása ellen tiltakoztak. A felvonulókat a Wikipedia „white nationalist”-ként határozza meg, ami egyelőre az angolszász világon kívül lefordíthatatlan. A tiltakozó felvonulás ellenlábasai közé hajtott egy autó: egy ember meghalt, 19 megsebesült.

De végül is, miről van szó? Miért akarták eltávolítani Robert E. Lee szobrát, mit szimbolizál Robert E. Lee és egyáltalán, nekünk, itthon Közép-Európában, mi közünk van mindehhez?

Teljes cikk

Maczkó Ú. Róbert

filozófus

Halott szavak

2017. szeptember 04.

Amint mindennek, úgy a szavaknak is van halála. Vagy teljesen elpusztulnak, elfeledjük őket örökre, vagy tökéletesen megváltozik értelmük és nem a szó hal meg, hanem a tartalma, a jelentése.

Miután a szavak – egyes vélemények szerint – egyben a világunkat jelentik, a szavakkal valami a világunkból is eltűnik. Egykor volt, ma már nincs: meghalt. Úgy vélem illendő nekrológot írni róluk, akik egykor fontosak voltak. Mint minden nekrológ, ez is az élőknek szól, abban a reményben, hogy emlékezetükben a halott valamiképpen kicsit tovább él.

Most éppen a „hála” szó halálán, jelentésvesztésén kéne elmélkedni, mert ennek – úgy érzem – éppen aktualitása van.

„Minden nép magához hasonlónak képzeli el istenét... Ha az ökröknek, lovaknak, oroszlánoknak kezük volna, magukhoz hasonló isteneket faragnának...” mondotta Xenofanész az erősen szkeptikus rabszolga, akit nem mellékesen, filozófusként is számon tartanak. Mélyen igaza van, ha úgy értelmezzük kijelentését, hogy a környező világunk számunkra nem érthető, így hitrebízott dolgait is a magunk képére alkotjuk meg  magunkban, mint tette ezt alábbi történetünk hősnője is.

Történt, hogy a távoli Germániában egy a költői Aydan Özoguz nevű hölgy, aki amúgy, egyébként – ha a nevéből nem derült volna ki – török, az találta nyilatkozni a Bayern Kurier című lapban, hogy olyan mint „német kultúra” tulajdonképpen nem is létezik. A hölgy nem mellesleg a német szocdem párt alelnöke és a szövetségi kormány integrációs biztosa. Kijelentése és a mögötte megbúvó életút híven tükrözi az integráció németországi állapotát.

Teljes cikk

Szabadságról és akkumulátorokról

2017. szeptember 11.

Lánczi Tamás

politológus

Régen arra tekintettünk hősként, aki megfordította a csatát, védelmébe vette a gyámoltalanokat vagy szembe szállt a zsarnoksággal és dalolva ment lángsírba.

A mai kor hősei a színes zoknikat hordó, magukat vagyonokért sminkelő, mély érzésű miniszterelnökök, tőzsdei spekulánsok, de különösen a Verne Gyula-i fantáziával megáldott akkumulátor gyáros Elon Musk.

Ő azzal vívta ki az emberiség jelentős részének tiszteletét, hogy képes 30 százalékkal nagyobb teljesítményű akksikat gyártani és olyan dolgokról halál komoly arccal beszélni, amiről az ember tízéves kora körül belátja, hogy hülyeség. Például az, hogyan létesíthetne civilizációt a Marson, vagy hogyan tölthetné fel a tudatát egy merevlemezre, hogy egy bonyolult áramkör foglyaként élje tovább az életét az örökkévalóságban. Mondjuk így a marsi "misszió" is leegyszerűsödne.

Teljes cikk

Törcsi Péter

kutatási igazgató, Alapjogokért Központ

A progresszív őrület nem ismer határokat

2017. szeptember 29.

Tényleg jobb félni és megelőzni, mint megijedni. Ha bárki azt gondolná, hogy a nyugat-európai és észak-amerikai kampuszokon már szinte megszokott gender- és safe space-őrület nem tud begyűrűzni Magyarországra, az nagyon téved.

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy csupán azért, mert minket a kínkeserves 40 évnyi kommunizmus távol tartott hosszú ideig mindentől, ami nyugati – így a rossztól is – ezért „védve vagyunk” a jelenkori nyugati elmebetegségekkel szemben is. Hát sajnos nem. Az, hogy az ELTE genderkurzust indít, már önmagában kétségbeejtő. A genderideológia ugyanis annyira káros már rövidtávon is, hogy ha mainstreammé, de akár csak elfogadottá válik egy társadalomban, akkor nemhogy a fogyasztási szokásokat, de még a demográfiai mutatókat is könnyen befolyásolni tudja. Egyszóval: életveszélyes.

Teljes cikk

Kiszelly Zoltán

politológus

Gyermekszegénység, lakásínség, fizetős egészségügy. Németországban

2017. december 01.

Az elhúzódó kormányalakítási tárgyalások felszínre hozzák a német társadalom elmúlt 15 évének árnyoldalait.

A Zöldeken kívül igazából egyik párt sem kormányozna szívesen az egyre népszerűtlenebb Angela Merkellel, így a szocdemek sem. Az SPD ezért leporolta választási programjának szociális részét, abban bízva, hogy az időszerű, és a szavazók többsége körében népszerű intézkedések költségvonzata olyan nagy ár, amit a német dominanciájú EU egyben tartásán fáradozó CDU nem tud megfizetni.

A német szocdemekre igazán rájár a rúd. Négy éve a “Németországért érzett felelősség” miatt mentek bele a nagykoalícióba. Martin Schulz pártelnök a szeptember 24-i választás urnazárása után jelentette be, hogy a "Németországért érzett felelősség” miatt választják az ellenzéki pozíciót. Most újfent a “Németországért érzett felelősség” miatt kellene egy újabb nagykoalíciót kötniük, idestova a harmadikat 2005 óta.

“Ennyien pályáznak egy jobb kiadó lakásra.”

Teljes cikk

Ifj. Lomnici Zoltán

alkotmányjogász

Amikor Európa megelőzi az Egyesült Államokat

2017. december 07.

A harmadik nem alkotmányos térhódítása és hatásai.

Miután a német Alkotmánybíróság döntésében az un. harmadik nem kategóriájának felállítása kapcsán egyfajta mérföldkőnek számító határozatot hozott, újra felélénkültek a szakmai és társadalmi viták a gender-elmélet, illetve az interszexuális kapcsolatok, továbbá a melegek jogai vonatkozásában – nem csupán Németországban. Az ENSZ adatai szerint a föld népességének 1, 7 %-a vagy interszexuális, illetve „tipikus férfi vagy női nemi karakter” nélkül született, amely körülmény fakadhat hormonális, genetikai és anatómiai okokból. Nepál volt az első, ahol 2007-ben a harmadik nemet elismerték, azóta többek között Málta és Ausztrália is engedélyezte a nemcsak kétfajta nemet feltüntető útlevél és személyi igazolvány bevezetését – és felkészül Norvégia, Skócia valamint Nagy-Britannia. Az Egyesült Államokban azonban még messze nem beszélhetünk teljes körű elismerésről, gyakorlatilag Kalifornia állam az egyetlen az 51-ből, ahol a harmadik nem megjelölés hivatalos okiratokon is felbukkan. Mindeközben a konzervív Nemzeti Fegyverszövetség erőfeszítéseket tesz, hogy egyre több nőt, kisebbséghez és az LMBTQ közösséghez tartozót vonjon be támogatói körébe a TIME beszámolója alapján.

Teljes cikk

Maczkó Ú. Róbert

filozófus

Politikai pedofília

2018. január 16.

„Amikor a fiadat oktatod, a fiad fiát is oktatod.” /Talmud/

Van az úgy, hogy egy párt, politikai szervezet kifogy a támogatókból. Ennek számtalan oka lehet, ám a legvalószínűbb az, hogy nem tudja elhitetni a választóival: meg tudja valósítani amit ígér. Ilyenkor – többnyire – az a szokásos eljárás, hogy új pártvezetést neveznek ki, új jelszavakat hirdetnek és ami a legfontosabb: mindenütt elmondják, hogy szakítottak az előző, hibásnak bizonyult gyakorlattal, immár új céljaik vannak. Ha nagyon nagy a baj akkor még bűnbakot is megneveznek, akire rákenik az egészet és verbálisan meglincselik, ezzel bizonyítva a szakítás komoly voltát. Ez a bevett gyakorlat a demokrácia sújtotta politikai csoportosulásoknál.

Gyetvai Viktor, a "Ne menj suliba!" tüntetés egyik szervezője.

Teljes cikk