putyin” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 10

Galló Béla

politológus

Putyin pókere

2015. február 13.

A víz szalad, a Krím marad, módosíthatnánk Wass Albert versének elhíresült refrénjét, ha tömören akarjuk összefoglalni a második minszki csúcs geopolitikai lényegét.

Miután a házigazda Lukasenko, akit a Nyugat régóta és következetesen Kelet-Európa egyik diktátorának nevez, lovagias virágcsokorral fogadta a láthatóan tartózkodó arckifejezésű Angela Merkelt, a Nyugat egyik (primus inter pares) vezetőjét, már sejteni lehetett, hogy ez a mostani minszki „leosztás” bizony a diktátoroknak minősített keleti szláv vezetők partija lesz. Valószínűleg nem az utolsó a zajló ukrán játszmában, de pillanatnyilag a legfontosabb. 

Csak nagy vonalakban nézve, mit ért el Putyin?

Teljes cikk

György László

vezető közgazdász, Századvég Gazdaságkutató Zrt.

Orosz-magyar gazdasági kapcsolatokról Putyin látogatása kapcsán

2015. február 17.

Sej a mi turbinánkat orosz gáz fújja.

Csak a számokat nézve Oroszország harmadik legnagyobb kereskedelmi partnerünk. Azonban a számok mögé tekintve egyelőre ennél is fontosabb, ugyanis alapvető nyersanyagaink Oroszország felől érkeznek. Kőolaj importunk közel 100, és földgáz importunk 85 százaléka orosz eredetű. Míg olajat tudnánk importálni máshonnan is, addig földgázt elegendő mennyiségben jelenleg nem. Ha nincsen gáz, nincsen mivel fűteni, ha nincsen mivel fűteni, annak elég rossz az üzenete. Ez értékeli fel gazdaságpolitikai értelemben az orosz kapcsolatot.

Teljes cikk

Megadja Gábor

eszmetörténész

Liberális hiszti 4.

2015. február 18.

A hisztimédia – kevésbé szofisztikáltan fogalmazva – hazudozik. Tőlük persze úgy tudjuk, hogy ezt csak a Russia Today csinálja.

A magyar politika többnyire történelmi kérdésekről és azok értékeléséről szól. Kitüntetett helye van az emlékezetpolitikának, és majdnem minden komolyabb vitánkat átszövi egy-egy történelmi korszak, aktus értékelése. Sokak szerint teljesen fölöslegesen foglalkozunk ennyit a múlt kérdéseivel, ám most nem ez a fontos, pusztán az állapot rögzítése.

A magyar és az orosz emlékezetpolitika egymással összeegyeztethetetlen. A két ország története úgy alakult, hogy leginkább egymás ellenségei voltunk. Ezért első lendületemben úgy gondoltam, erős pistába mártom pennámat, amikor azt olvastam, hogy Putyin az „ellenforradalom” leverésére emlékező szovjet obeliszket fog megkoszorúzni. 1956 a magyar politikai-történeti identitás magva, és ha az orosz elnök ezt teszi, azzal szándékosan köpi szembe a magyar identitást, a mielőbbi viszont-nem-látásra.

Teljes cikk

Az orbáni külpolitika működik

2015. február 18.

Lánczi Tamás

politikai tanácsadó

Miközben az ellenzék a fiumei úti sírkerti koszorúzással van elfoglalva, a magyar miniszterelnök nemzeti érdeket érvényesít.

Ma Magyarországon egyetlen politikus viselkedik reálpolitikusként: a miniszterelnök. Az ellenzék pedig – részben helyzetéből fakadóan – felelőtlenül vagy ideológiai alapon közelíti meg a magyar-orosz kapcsolatokat. Mintha képtelenek lennének megérteni, hogy doktriner gondolkodással nem lehet választ adni a magyar energiabiztonság, vagy éppen a magyar ipari cikkek és mezőgazdasági termékek exportjának, piacának kérdéseire.

Teljes cikk

Megadja Gábor

eszmetörténész

Felszabadítás elnapolva?

2015. május 22.

Mindenki erősen figyeljen, mert az elkövetkezendő hetekben minden bizonnyal érdekes kanyarokat fog venni az a politikai narratíva, amely eddig tematizálta a közéletet.

Erre gondolunk. 

Semmi sincs kőbe vésve (épp erről szól a történetünk), de már maga a felvetés, és főleg annak értelmezése is érdekes. Ilyesmikre tippelhetnénk:

„Az amerikai külpolitika nagyon bölcsen döntött: az amúgy is orosz többségű Krím nem érné meg a háborút. Ez a különalku az Egyesült Államok és Putyin Oroszországa között az amerikai politikai realitásérzéket dicséri. Well done, Mr. Secretary of State!”

Persze, nem lesz ilyen. Pontosabban: nem így. A meglepettség első jelei viszont már láthatóak: „(…) egyre több jel mutat arra, hogy a nagyhatalmi politika felülírja a sokat hangoztatott elveket”.

Egyre.

Teljes cikk

Megadja Gábor

eszmetörténész

Politikai rajongók

2016. február 01.

Úgy tűnik, az ember valóban – a szó legszélesebb értelmében – vallásos lény. Mindig szüksége van valamiféle eszményre, emberekre, amelyek a megváltást testesítik meg. Még akkor is, ha nem vallásos szókészlettel beszélnek róla, ennek jelei felismerhetőek.

Vegyük a magyarországi politikai rajongás tárgyait. Vannak egyrészt az ún. „atlantisták”, akik az Egyesült Államok minden külpolitikai lépését igazoltnak látják, helyeslik azokat. Szerintük egy szövetséges kapcsolat a hiánytalan egyetértést jelenti. Vannak aztán az „oroszpártiak”, akik Putyin személyében afféle „konzervatív megújulást” látnak, aki fellép a „nyugati liberális dekadenciával” szemben. Utóbbiak az atlantistákhoz hasonlóan az oroszok minden egyes lépését igazoltnak látják. Ezek a vélemények nem a külpolitikai gondolkodás, hanem inkább a politikai messianizmus kategóriájába tartoznak.

(Obama és Putyin a tavaly novemberi G20-csúcstalálkozón.)

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Dopping a hidegháborúért

2016. július 21.

A politika parancsa a győzelem, régóta ez a sporté is. Hol van már az a nemesen naiv olimpiai gondolat, hogy „nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos”?

(Putyin elnök a 2014. évi téli olimpiai játékokon, az oroszországi Szocsiban.)

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Szovjet múlt, orosz jelen

2016. október 27.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének hatvanadik évfordulóján nagy felháborodást okozott az orosz állami televízióban bemutatott műsor, amelyben a magyar szabadságharcot „pogromnak” nevezték.

(Kép forrása: itt.)

A műsor szerint 1956-ban a magyar börtönökből nácik ezreit engedték ki, akik a felkelőkkel együtt vadásznak a kommunista hatalom és az államvédelem képviselőire. A tévéműsort az állami tévé igazgatóhelyettese Kiszeljov vezette, aki azt a kérdést is felvetette, hogy nem ez volt-e az első „színes forradalom”, hiszen az 1956-os forradalom is a CIA akciói nyomán robbant ki. A műsorban Havas Szófia, Horn Gyula unokahúga is megszólalt, aki megismételte a 2007-es álláspontját, amely egyébként így hangzott: „Én például 1956 esetében nem szoktam forradalomról beszélni, mert a börtönből kiszabadult nyilaskereszteseket nem tudnám semmilyen módon forradalmároknak nevezni. Ahogyan azokat a géppisztolyokkal köröző fiatalokat sem, akik ugyanúgy járták a házakat, mint 1944-ben zsidókra vadászva.”.

Teljes cikk

Megadja Gábor

eszmetörténész

RuszWorm

2017. január 09.

Ámulatba ejtő a haladók eltökéltsége, hogy megfékezzék Donald Trumpot.

Minden egyes körben próbálkoztak: amikor indult a jelöltségért, amikor ő lett a befutó, amikor az elektorokat akarták befolyásolni (haha), most pedig azért könnyeznek heti egy videóban a hollywoodi híres színészek (az eredeti sztoriért katt ide), hogy legyen obstrukció, Trump mozdulni se tudjon. Mindennek az ellenkezője igaz persze abban az esetben, amikor a Szent Haladó Ügy felkent képviselője vezeti az ő népét a világosság felé. Ilyenkor a fékellensúlyok is túl terhesnek bizonyulnak (ezeket is megelőzően az amerikai alkotmány egyes kiegészítései), nemhogy az obstrukció megengedhető lenne.

Ki az, aki ezen meglepődik? A liberális Amerika – a tojásfejűek a keleti parton, a celebek a nyugatin, az egyetemek népének 90%-a – szellemisége bolsi.

("Hogyan hackelték meg az oroszok Mariah Carey szilveszteri fellépését")

Teljes cikk

Szabó Dávid

programigazgató, Századvég Alapítvány

A Trump-interjú öt legfontosabb tanulsága

2017. január 16.

A magas presztízsű brit The Times napilap az éjjel több részletben közölte Donald Trump megválasztott amerikai elnökkel készített interjúját.

(Kép forrása: itt.)

Trump profi kommunikátorként ugyan minden brit és európai olvasónak adott valamit, amivel szimpatizálhat; leginkább azonban a Brüsszellel frusztrált európai és brit választópolgárok érezhetik magukénak az elnök mondandóját. A Trump-interjú legfontosabb tanulságai öt pontban.

 

1. Trump nem kezd cukiságkampányba

Csalódhat mindenki, aki a politikatudományban szinte közhelyszerű simulási-konszolidációs faktorban bízott. (Eszerint tetszőleges radikális-elitellenes erő rapid módon belesimul a status-quo mainstreambe, amint kormányra kerülve valódi felelősséget kell vállalnia a döntéseiért.) A Twitter-stílus természetesen nem illene a lehető hagyományosabb interjúhoz a világ egyik legfontosabb napilapjában, a mondanivaló azonban koherens, és nem látszik nyoma semmilyen lényegi felpuhulásnak vagy kihátrálásnak Trump eddig felvázolt külpolitikai elképzeléseihez képest - legyen szó a NATO-ról, Oroszországról, Izraelről vagy az iráni nukleáris megállapodásról. Donald Trump megválasztásával tehát, úgy tűnik, a @realDonaldTrump kerül a Fehér Házba, nem pedig egy „Donald Trump Light – Vadiúj, Politikailag Korrekt Ízesítéssel”.

Teljes cikk