Bő egy évszázaddal ezelőtt a megátalkodott Ady Endre így kárhoztatta saját hazáját: „Kompország, Kompország, Kompország: legképességesebb álmaiban is csak mászkált két part között: Kelettől Nyugatig, de szívesebben vissza.".

(John Gast American Progress című festménye, az "új nyugat" modernizációjának allegorikus ábrázolása.)

A vád azóta is élő. Gyanús egy hely ez a magyar Ugar, szívesebben szittyásodna vissza, csak nem akarja befogadni a Haladás magvait! Akkor, egy évszázaddal ezelőtt meg is lett az eredménye a vágyott „nyugati” eszmék hatalomra kerülésének: 1918-1919-ben az igazi Haladók, a nyugatos emberek, az értelmiség vehette át a hatalmat. Történelmi, sorsfordító idők voltak, és a saját állításuk szerint igazi „nyugatos” lelkek sikeresen fordítottak is az ország sorsán: mégpedig rossz irányba, a lehető legcikibb, leghülyébb módon. Ez volt a magyarországi zsurnalizmus uralmának mérlege.