mszp” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 67

Baljós árnyak

2018. március 06.

Lánczi Tamás

politológus

A Czeglédy Csaba melletti szimpátiatüntetésen felsorakozott a baloldal színe-java: az ellenzék teljes mellszélességgel kiállt a jogerősen elítélt bűnöző mellett. Gyurcsány tegnap szenvedélyes videóüzenetben vette védelmébe egykori ügyvédjét, sőt, a DK vezérkara még a Szegedi Törvényszékre is elkísérte a gyanúsítottat.

Czeglédy Csaba a bukott baloldal emblematikus figurája: szocialista politikusként korábban 3,3 milliárd értékű adócsalásért ítélték el, most pedig bűnszövetkezetben elkövetett, 6 és fél milliárd értékű költségvetési csalással gyanúsítják. A Czeglédy melletti harcias kiállás tehát – alig egy hónappal a parlamenti választások előtt – egyáltalán nem tűnik logikus lépésnek az ellenzéki politikusok részéről.

Czeglédy Csaba és Gyurcsány Ferenc a szegedi bírósági tárgyalás előtt.

Teljes cikk

Kiszelly Zoltán

politológus

Ellenzéki flúgos futam

2018. április 20.

A nép döntött, a Fidesz/KDNP pártszövetség ismét egyértelmű felhatalmazást kapott. A kampányhajrára egyesült ellenzék a gyászmunkát végzi, és az még egyáltalán nem világos, hogy miként rendezi sorait. Annyi azonban már látható, hogy egyszerre több verseny zajlik.

A fő verseny most szombatonként az utca és a parlament között zajlik. A visszalépésekkel érzékenyített ellenzéki szavazói tömböt karizmatikus vezető és politikai struktúra nélkül próbálják meg együtt tartani, mielőtt május elején elkezdődik a parlament, és az ellenzéki tömeg ismét pártatomjaira nem hullik.

A jó ötletekből soha ki nem fogyó fővárosi liberális értelmiség most éppen arra buzdítja a parlamentbe jutott ellenzékieket, hogy bojkottálják a parlament munkáját, amivel a fő versenyt az utca javára billentenék. Az ellenzéki pártok persze érzik, hogy a Kossuth téri dzsemborikon alóluk akarják kiénekelni a szavazókat, ezért lelkesedésük várhatóan csökkenni fog.

Összenőnek?

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

A halottkém jelenti 3.

2018. május 08.

Karácsony Gergelyt sokan az MSZP megmentőjének tartják, mondván, meghívása nélkül a párt talán be sem jut a parlamentbe. Olyan állítás ez, amit ellenpróba híján legföljebb egy másik ellenőrizhetetlen kijelentéssel lehetne cáfolni. Ha Botka László mögé annak idején (szigorúan tokba dugott késsel) felsorakozik a vezetés, e szerény eredmény akkor is - sőt ennél talán még jobb is - előállítható.

A „mi lett volna ha?” persze fölösleges időtöltés, Botka ment, Karácsony jött, és ez lett.

Ám ez a nyögvenyelősen kiizzadt eredmény miközben a halálhoz sok, az élethez viszont kevés.

A szocialisták a dirib-darabra hullás helyett, úgy tűnik, a felszívódás-feloldódás módját választják majd a politikai elmúlásnak. Szemmel láthatóan képtelenek tárgyilagosan tekinteni önmagukra, semmi jele annak, hogy mélyebben akarnák analizálni a történteket. Helyette hol erre, hol arra a partnerre, s legfőképp a kormánypártokra mutogatnak: nem volt összefogás, kevés volt a pénz, eleve torzított a választási rendszer, ráadásul Orbánék „csaltak-manipuláltak”, stb.

Csakhogy 2010-ben még a régi körülmények között sikerült magukra húzni a parlamenti kétharmadot. Saját maguk mérték a történelmi vereséget saját magukra, azaz egy mégoly felületes önelemzésnek is minimum ebből a tényből kellene kiindulnia. (Egy alaposabb, a nemzetközi és a hazai valóságot felölelő önvizsgálatról már nem is szólva.) 2014 és 2018 ennek a máig meg nem emésztett első fiaskónak a következménye volt.

Így aztán most már a romok feletti uralomért dúl köztük a harc, majdhogynem mindegy, milyen végeredménnyel.

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Nevető harmadik?

2018. május 14.

Kunhalmi Ágnest vagy Tóth Bertalant választhatja elnökének az MSZP, írtam a minap, s most arról kering a hír, hogy a posztért Mesterházy Attila is beindulhat.

Valós hír ez vajon, avagy csak afféle repülő kacsa?

Mesterházy rafinált politikus, az említettek tényleg nincsenek egy súlycsoportban vele. Hátránya, hogy 2010-ben frakcióvezetőként ő volt az MSZP vesztes miniszterelnök-jelöltje, 2010-től 2014-ig pedig az MSZP elnöke lett, s bár e minőségében akadnak érdemei, 2014-ben vele együtt is kétharmados vereséget szenvedett a párt. Hiába fogtak össze a veszélyes ölelésű Demokratikus Koalícióval, a fiaskó így sem volt elkerülhető. Igaz, Mesterházy eközben Gyurcsányt azért szépen kisakkozta, hiszen a DK mégsem alakíthatott önálló frakciót a parlamentben.

Ha szemére vetik, hogy ő sem nyert még soha, visszakérdezhet, miért, mostanság ki győzött? Kunhalmi, Tóth? Ugyan. Ők egyébként sem önálló figurák, úgy mozognának majd, ahogy a hátszél fújja őket, lényegében az öreg királycsinálók találmányai. A náluk jóval karakteresebb Botkát említett hölgyek és urak még a meccs előtt elkedvetlenítették, favoritjuk Karácsony pedig, mint vendég, eleve csak pár hónapon át szólózott, önmagán kívül kevesek örömére. Ezek a nevek Mesterházyval szemben meglehetősen gyenge ellenérvek.

Amennyiben az elnöki harcban kizárólag a képességek döntenének, Mesterházy nyerne.

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Arccal a vidék felé

2018. június 01.

A baloldal történetében korántsem szokatlan, ha hirtelen és hangsúlyosan a valóság egy-egy addig elhanyagolt szegmense felé fordulnak a pártok.

Többnyire a külföldi mintakövetés szolgai parancsa ösztönzi őket erre, ám az is lehet, hogy éppenséggel a hazai viszonyok megerőszakolt szemlélete ludas ebben. Előbbire a szovjet út magyar változata „a vas és az acél országa leszünk!”, továbbá az „arccal a vasút felé!” jelmondatok (copyright Rákosi, illetve Gerő), utóbbira pedig a maoista Kína – „fogjunk legyeket, meg verebeket!” – felhívása a kézenfekvő példa. A maga módján a maga idejében mindkettő totális kudarc volt, mert mindkettő totálisan torz szemüvegen keresztül értelmezte a világot.

Most a sokszorosan tönkre vert magyar baloldal a harmadik kétharmados parlamenti fiaskó után mintha sietve a vidék felé fordulna. „Az MSZP a továbblépés lehetőségét főképp a vidéki, kis-és középvárosi csoportok újraépítésében és megerősítésében látja”, írja a vidéken egyébiránt nemigen olvasott, merthogy nem is igen kapható Népszava. Sőt arról is hírt ad a lap, hogy az LMP „a szocialistákhoz hasonlóan szintén a vidéki jelenlét megerősítését tartja a párt legfontosabb feladatának.”

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Halálos, de nem tragikus

2018. június 08.

Tragikus, de nem halálos csapás a választási vereség, értékelte Hiller István 2018 tavaszát, annak apropóján, hogy az MSZP új elnökének megválasztása hamarosan napirendre kerül.

Ő ugyan elég váratlanul retirált a választmány éléről, de istenem, bizonyára belefáradt abba, hogy pártja - immár ciklusokon átívelően – makacsul lejtmenetben van, amihez persze maga is jócskán hozzájárult.

Véleményében minden szó stimmel, csak a szórendben téved.

Halálos, de cseppet sem tragikus, így hangzana pontosabban, már amennyiben Hiller „kicsit” is őszintébb önmagához.  

Teljes cikk

Kiszelly Zoltán

politológus

Kongresszusok ideje

2018. június 13.

A bukott ellenzéki pártok egymás után tartják kongresszusukat. A Jobbik, LMP és a Momentum után most a szocialisták következnek. Az eredménygörbéjüket nézve a versenyszférában a legtöbbjüket már régen felszámolták volna.

“Vesztes csapaton ne változtass!” – mintha a legtöbb ellenzéki párt ezt a mottót követné, és ragaszkodna sorozatban harmadszor vesztes csapatához, és ami sokkal rosszabb, vesztes stratégiájához. A kormányoldalt támogatók számára persze ez jó hír, hiszen “számítunk” az ellenzékre a következő, 2022-es választásnál is.

Közhely, de igaz, hogy az ellenzéki pártok szerepét a balliberális média és egy tucatnyi kőkeményen politizáló NGO vette át. Azoknál nem tartanak kongresszust, és nem kell a “szorgos, ám borzalmas” tagsággal sem vesződni. Georgie bácsi, vagy Brüsszel fizet, a droidok tudják a dolgukat.

Tévedés, hogy az ellenzéki pártok tele lennének a “NER ügynökeivel”. Ellenzéki pártjaink és politikusaink szerintem maguktól olyanok, mint a viccbeli pokol magyar lakói, akik egymást rántják vissza az üstbe, amikor az egyik éppen ki akar mászni a purgatóriumból.

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Erős bástya, balos vízió

2018. június 19.

Erős bástyának nevezte pártját Kunhalmi Ágnes, az agonizáló MSZP új választmányi elnöke. Kissé optimistán ugyan, ami érthető, hiszen ez immár munkaköri kötelessége, vagy ha tetszik, foglalkozási ártalom.

Szóképe egyúttal a hajdani „daliás” időket is felidézi, történetesen magát Rákosit. Ő tette közkinccsé ezt a masszív metaforát, persze még azokban az években, amikor a lelkes Kunhalmi kisasszony meg se született. Életkora mégsem igazán mentség nyelvhasználati melléfogására; aki nem ismeri a rossz hasonlatokat, ne menjen politikusnak.

„A mi országunk nem rés, hanem erős bástya a béke frontján”, mondotta volt anno Rákosi Mátyás egy konferencián, egészen pontosan 1949. március idusán.

Teljes cikk

Maczkó Ú. Róbert

filozófus

A kiképzés

2018. október 24.

Beszélgetések során gyakran elhangzik a „régi szoci politikusok jobbak voltak” kezdetű elmélkedés. Elsősorban Horn Gyula neve szokott felmerülni, de még akár az utolsó dinoszauruszok, Kovács László, vagy Lendvai Ildikó neve is előkerül. És valóban, magam is hajlok rá, hogy a „régieket” tehetségesebb, ügyesebb politikusnak tartsam, mint a maiakat a szocialisták között.

1989. október 7-én, az MSZMP híres átalakuló kongresszusán Horn Gyula akkori külügyminiszter mond beszédet.

Természetesen nem tartom Hornt és kortárs elvtársait „jó” politikusnak, mert a jó az morális kategória és valami többet jelent számomra, mint érvényesülési képességet, vagy politikai szimatot, melyek szükségesek a politikai pályához. A régi szoci politikusok semmiképpen sem voltak morális értelemben jók, éppen ellenkezőleg. Nevezzük őket talán ügyesnek, mert ez jobban kifejezi a pusztán machiavellista értelemben vett politikai teljesítményüket. És ez az ügyesség sem a közjót szolgálta, hanem pusztán a választókkal folytatott kommunikációban, a párt irányításában és a személyzeti politikában – összefoglalva a választási sikerességben – nyilvánult meg.

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Morzsabál

2018. november 16.

Ez most ugye egy félreértés?- kérdezte Mesterházy Attila, az MSZP egykori elnöke (és jelenleg is erős embere) Karácsony Gergelytől, akinek pártja, a Párbeszéd, a legfrissebb adatokat nézve, ott lohol a Kétfarkú Kutya egyszerre mindkét farka nyomában.

A Párbeszéd tudvalévően az MSZP legfőbb szövetségese és támogatottja: a szocialisták szíves segedelme nélkül frakciónyi bársonyszékük se volna a parlamentben. A politika formális szabályai szerint a Párbeszédnek, ha nem is haptákban, de semmiképpen sem fölényes alkupozícióban illenék megállnia az MSZP előtt.

Csak hát a szocialistákra, már ami a szövetségesi viszonyt illeti, sose vonatkoztak a politika formális szabályai. Az MSZP mindig jól tűrte, mi több, netán szerette is, ha lovagolnak rajta. Mégpedig lehetőleg egy nála kisebb lovagoljon, hiszen egy zsoké akkor igazi zsoké, ha minél súlytalanabb. (Erre Horn Gyula kezdte még szocializálni a pártot, amikor 1994-ben – úgymond pragmatikus megfontolásokból – kormányába invitálta az SZDSZ-t.)

Teljes cikk