Az Országgyűlés szerintem ismét nagyon jól döntött: ezentúl nem lehet életvitelszerűen az utcán élni. A döntés azt üzeni a hajléktalanoknak, hogy a társadalom nem mond le róluk, és aki önhibájából, vagy önhibáján kívül elveszíti feje fölül a tetőt, az ne egy párhuzamos társadalom felé sodródjon, hanem maradjon a társadalmon belül.

Ez az üzenet, vagy más szóval társadalomirányítási cél nem csak a hajléktalanokra ró feladatot. Amikor a törvény tiltja az életvitelszerű közterületen élést, akkor az ellátórendszerre is feladatot ró, hiszen az utcáról a szállókra terelt embereknek olyan ellátást kell(ene) biztosítani, ami elég vonzó ahhoz, hogy igénybe vegyék; megfeleljen a rászorulók igényeinek, például férfiből és nőből álló pároknak is biztosítson közös szobát; és ami a legfontosabb, biztosítsa a hajléktalanságból való kilépés lehetőségét.

Egerben modern szálló várja a hajléktalanokat.