forradalomésszabadságharc” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 3

Máthé Áron

történész

Halál az ávóra!

2017. október 23.

Az októberi forradalom egyik fő jelszava volt. A másik így hangzott: „Ruszkik haza”.

Milyen érdekes, hogy a magyar nép nem akart semmit a szovjetektől, csak békében elválni tőlük. Igen, visszalőttünk, amikor kellett, és igen, megaláztuk a Szovjet Hadsereget. Nem kevesebb, mint Zsukov és Konyev marsallok egyesített ereje kellett ahhoz, hogy november közepéig felszámolják a fegyveres ellenállást.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

A Függetlenség Napja

2018. március 15.

Március 15-e és utána a szabadságharc talán a legmaradandóbb közös nemzeti élménye marad a magyaroknak. Leginkább azért, mert az új vezetők a nemzetet bevonva, a nemzet érdekében, és a nemzeti mozgósítást a legsikeresebben végrehajtva irányították a küzdelmet.

A síkra magyarok!

Fegyvert ragadjatok.

Hazánkat újra meg kell váltani.

Borítsák szerteszét

A pártütőknek véres csontjai.

(Vörösmarty Mihály: Harci dal)

A reformkorban kibontakozó, az önrendelkezés helyreállítását célzó politikai küzdelmet a forradalom mintegy megkoronázta. Az akkor már két és fél évtizede zajló politikai építőmunka minőségét fémjelzi, hogy a forradalom vértelenül zajlott le. “A mi forradalmunk Pesten, március 15-én nem vérontás volt, hanem egy szép ünnep, a szabadság ünnepe: ezerek meg ezerek csoportoztak össze Isten ege alá, ezerek meg ezerek emelték égre kezeiket, s egy szívvel, szájjal mondták Petőfi Sándor után az eskü szavait.” – írta Arany János.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Csak a nemzet!

2018. október 23.

Látható, hogy milyen szörnyű ellenállásra képes egy nép, még ha kell, puszta kézzel is, ha a szabadság és a függetlenség kivívása a célja. (Joszip Broz Tito, 1956)

Tito marsall, Jugoszlávia teljhatalmú kommunista diktátora 1956. november 11-én egy pártgyűlésen krokodilkönnyeket hullajtott a magyar szabadságharc eltiprása felett. Ügyes húzás volt, hiszen tíz nappal előbb a Hruscsov vezette szovjet küldöttséggel személyesen fogadta Brioni szigetén, és megállapodott velük a megtorlás forgatókönyvében. Tulajdonképpen Kádárt is neki köszönhetjük: a viharos repülő- és hajóúttól összetört szovjet pártvezetőket már ülni is alig bírtak, miközben a jugoszláv kommunisták a megtorlás forgatókönyvéhez módosításokat fűztek. Még a jugoszláv követségre menekülni kívánó (3 nappal vagyunk a november 4-i invázió előtt!) Nagy Imre-csoport sorsáról is megegyezés született. Ehhez képest nem sokkal később Pulában elvtársai előtt Tito marsall így beszélt: „Ha ez megmenti a szocializmust Magyarországon, akármennyire is a beavatkozás ellen vagyunk, elmondhatjuk, hogy a szovjet intervenció szükséges volt. (…) Látható, hogy milyen szörnyű ellenállásra képes egy nép, még ha kell, puszta kézzel is, ha a szabadság és a függetlenség kivívása a célja.”.

De végül is mi történt 1956-ban?

Teljes cikk