európaiunió” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 7

Kiszelly Zoltán

politológus

Scheng-end és felemás kvóta: Mit lép Berlin?

2015. szeptember 16.

Mindenki felfelé kerekít. A német alkancellár már egymillió bevándorlóval számol 2017-re, miközben Brüsszel immáron 160,000 menedékkérőt osztana szét a tagállamok között. A német politikusok kinyitották Pandóra szelencéjét, és most európai szintre tolnák a “megoldást”, miközben az újkori népvándorlás csúcsjáratra kapcsol.

„307 bevándorlót kell csak befogadni 2017-ig!” Emlékszünk a tavaszi vitákra, amikor a hazai ellenzék még “álproblémának” nevezte az újkori népvándorlást, és kéjesen számolta át a kormány figyelemfelhívó kampányának költségeit a ránk éppen akkor jutó kvótára. Már akkor is sokan sejtették, hogy ennél sokkal nagyobb számok jönnek.

Az Európai Bizottság májusban a kvóta alapján a menedékkérők 1,79 százalékát osztotta volna Magyarországra. Ez 160 000 migránsnál 2864, míg egymilliónál 17 900 főt jelentene. Ráadásul olyan emberekről beszélnénk, akiknek zöme inkább Németországba és Svédországba szeretne menni. Budapest a nemzeti konzultáció és a határzár körüli polémiával tudta elérni, hogy a “balkáni útvonal” kapujaként mentesüljön a befogadási kvóta alól.

Teljes cikk

Európa sodródik

2015. október 20.

Lánczi Tamás

politikai tanácsadó

A migrációs válság félrekezelése – sőt, félreértelmezése – könnyen lejtmenetbe válthatja Angela Merkel politikai karrierjét. Saját korábbi hibás döntéseihez és a polkorrekt dogmákhoz való ragaszkodása miatt a kancellár nehezen érthető döntéseket hoz és egymással nehezen korreláló nyilatkozatokat tesz. Eközben mozgástere is egyre szűkül, hiszen támogatottsága mélyponton van Európában, Németországban, sőt, még saját pártjában is.

„Hogy egy sor ügyben fogalmam sincsen, hogy melyik a nem a hatodik lépés, még a harmadikat sem tudom. Tudom az első kettőt. És egyszerre kell megpróbálni előre vinni ezeket az ügyeket, fenntartani közöttünk az együttműködést, a jóhiszeműséget, biztosítani a koalíciós partner támogatását, fölkészíteni a legbefolyásosabb lapok vezetőit, és vezető publicistáit, hogy mire számíthatnak. Bevonni őket ebbe a folyamatba. Megtanulni nem fölszisszenni minden pillanatban, és menni előre.” (Gyurcsány Ferenc: Őszödi beszéd)

Merkel bevándorlás-politikája egyre messzebb kerül az európai polgárok vélekedésétől, és a valóságtól is: a kancellár még szeptember elején is azt mondta, nincs felső határa a befogadásnak. Mára ez a formula úgy módosult, hogy Merkelék döntenék el, hogy melyik migráns maradhat, és melyiknek kell mennie.

Legújabb bejelentésével Merkel igyekszik javítani mélyponton lévő népszerűségén és reagálni a vele szemben felmerült kritikákra, anélkül, hogy önellentmondásba kerülne. Ez azonban lehetetlen feladatnak tűnik.

Teljes cikk

Bunford Gerda

politológus hallgató, Budapesti Corvinus Egyetem

Vezetők és követők

2015. október 30.

Az európai politikusok migrációs krízissel kapcsolatos nyilatkozatai rávilágítottak a köztük lévő minőségbeli különbségre.

Mára nyilvánvalóvá vált, hogy Magyarország időben és reálisan mérte fel a migrációs krízis súlyosságát – talán egyedüliként Európában. A magyar kormány elsőként fújt ébresztőt: Orbán Viktor a párizsi terrortámadás utáni nyilatkozatában hangsúlyozta a kontrollálatlan bevándorlásban rejlő veszélyeket. A miniszterelnöki nyilatkozat persze minden magára valamit is adó liberális sajtóorgánumot mélységesen felháborított. Pedig nem volt min meglepődniük: Orbán Viktor az illegális bevándorlást már 2007-ben az Európa előtt álló egyik legnagyobb kihívásnak nevezte.

A januári nyilatkozat óta azonban sok minden történt. Ma már azok is beláthatják, hogy a modernkori népvándorlás kifejezés nem túlzás, hanem a valóság pontos leírása, akik a magyar miniszterelnöknél szerényebb előrelátó képességgel rendelkeznek. A balliberális tábor pedig valószínűleg azt kívánja, bárcsak kitörölhetne egy-egy fejezetet a múltból, például amikor azt mondták, hogy a bevándorlás „egy álprobléma, amit a Fidesz kreált”, vagy amikor a déli határzárat „értelmetlen PR-fogás”-nak minősítették. Az események ugyanis alaposan rájuk cáfoltak.

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Gyógyítható-e az angol betegség?

2016. február 27.

Kevés politikus van ma Európában, aki nagyobb híve volna az Európai Uniónak David Cameronnál. Ha június 23-án mégis bekövetkezne a „brexit”, vagyis a népszavazáson a kilépés mellett döntenének a britek, neki az aligha tenne jót.

(Kép forrása: itt.)

Teljes cikk

A Panama-papírok

2016. április 06.

Lánczi Tamás

politikai tanácsadó

Miközben a szólamok szintjén Brüsszel háborút indított az offshore-lovagok ellen, a minap bizonyossá vált, hogy a panamázás a nyugat-európai elit egyik kedvenc szabadidős tevékenysége.

(Kép forrása: itt.)

A világsajtó vezető híre az elmúlt napokban a mintegy 11 millió titkos dokumentum kiszivárgásából keletkező offshore-botrány volt. A rosszhírű Mossack Fonseca panamai székhelyű ügyvédi iroda nyilvánosságra került belső irataiban több mint kétszázezer offshore cégről szerepelnek adatok.

Teljes cikk

A demofóbiáról

2016. június 08.

Lánczi Tamás

politikai tanácsadó

Guy Verhofstadt, a politikai demofóbia szótári illusztrációja.

Az orvostudományban régóta ismert fogalom a tömegiszony, más szóval demofóbia.  A pszichológia a demofóbiát olyan megbetegedésként írja le, amely során az emberek nagyobb csoportja, tömege a betegből intenzív szorongást, undorral vegyes félelmet, sőt, egyenesen rettegést vált ki.

A politikatudomány mindeddig nem használta a demofóbia kifejezést, ám itt az idő, hogy bevezessük és használjuk azokra a politikusokra, akik kórosan szoronganak választóiktól.

(A politikai demofóbia szótári illusztrációja: Guy Verhofstadt, az Európai Parlament liberális frakciójának vezetője.)

Teljes cikk

Öt állítás 2016-ról

2016. december 31.

Lánczi Tamás

politikai tanácsadó

A legfontosabb trendek az elmúlt egy évből.

1. A liberális demokraták alkonya

A hidegháború lezárása után felemelkedő és hatalmát megszilárdító liberális elit sikeresen elérte, hogy a nyugati demokráciát azonosítsa saját politikai céljaival és ízlésvilágával. Így született meg a liberális demokrácia, amely nem választás kérdése, hanem a történelmi fejlődés egyetlen lehetséges és járható útja, egyúttal az emberi civilizációs törekvések csúcsa. Legalábbis a liberális elit olvasatában. 2016 egyértelmű törést okozott eddigi zökkenőmentesnek mondható hatalomgyakorlásukban. Ahogy azt maga Soros György is megállapítja a napokban megjelent dolgozatában, a liberális demokrácia Hollandiától Olaszországon át az Egyesült Államokig vereséget szenvedett. Azt is hozzáteszi, hogy ez a sorozat 2017-ben is folytatódni fog. Még ha Soros írásának végkövetkeztetésében nem is, de a helyzetértékelésében egyetérthetünk. A világban új típusú vezetők emelkednek fel, akik erejüket nem a globális gazdasági elitből merítik, hanem a mögöttük álló politikai közösség támogatásából. A globalizációpárti és a természetes közösségek lebontásán dolgozó politikai menedzsereknek úgy tűnik, leáldozott.

(Kép forrása: itt.)

Teljes cikk