európainéppárt” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 3

Maczkó Ú. Róbert

filozófus

Szimulákrum

2019. március 07.

A címben szereplő fogalom leírása Jean Baudrillard francia filozófus nevéhez fűződik. Szerinte ugyanis: „...a valóság igazi utópiává vált – olyan utópiává, ami már nem kecsegtet a megvalósulás sikerével” (Baudrillard: A szimulákrum elsőbbsége).

Természetesen, ha a valóság és annak leírása közötti különbséget vizsgáljuk, akkor adódik egy jóval közvetlenebb, mondhatni prózaibb  összefüggés is. Arisztotelész, a nyugati gondolkodás egyik atyja, hívja fel a figyelmünket arra, hogy végtelen sok dolog létezik ám a szavaink száma véges. Így szükségképpen lesznek szavak, melyeket több dologra is alkalmazunk, ez pedig nyilvánvalóan zavarja a megértést, a többféle, nem azonosított értelemben használt szavak is látszat-valóságot képeznek. Ékes példája a nagy sztagirita igazának az a kavarodás, mely a Fidesz vélt – egyeseknek remélt – kizárását övezi az Európai Néppártból. Ha megnézzük kicsit közelebbről a körülményeket, melyben a kizárás lehetősége felvetődött, rögtön láthatjuk, hogy a leírásban két olyan politikai műszóval is találkozunk, melyek nem azt jelentik, amit gondolnánk róluk.

Az első rögtön a „parlament” szó. A parlament – a hatalmi ágak klasszikus felosztása szerint – a törvényhozó hatalmi ág. Feladata elsősorban azon szabályok, törvények megalkotása, melyek a társadalmi együttélést, a termelést és még számtalan más terület működését meghatározzák. Ennek értelmében a parlament által alkotott törvények kötelezőek a végrehajtó hatalom és általában mindannyiunk számára. Létezik azonban az európai „Parlament” is, amely nem hozhat ilyen szabályokat, hiszen döntései közvetlenül nem kötelezik a tagállamokat és ezeken keresztül az egyes embereket. Az ott született határozatok egy bonyolult rendszeren keresztül végül a tagállamok vezetőiből álló grémium elé kerülnek, akik aztán konszenzusos alapon, saját nemzeti érdekeik szerint eldöntik, hogy lesz-e valami belőlük.

Teljes cikk

Kiszelly Zoltán

politológus

Weber a CEU “hasznos idiótája”

2019. március 19.

Manfred Weber mer nagyot álmodni. Álma teljesüléséhez, az Európai Bizottság elnökévé választásához azonban égető szüksége van a magyar kormány szavazatára is. Ezért zarándokolt el nemrég Budapestre és “segítene” a Soros-egyetemnek az általa támasztott egyik követelés teljesítésében. Hiába fáradozik, a CEU ugyanis láthatóan nem ilyen lovat akar.

A bajor politikus álláspontját a szél ide-oda fújja. A CSU előző elnöke, Horst Seehofer idején még konzervatív volt, ám amikor kiderült, hogy ez kevés a bizottsági elnökséghez, Angela Merkel politikáját követve ő is balra sasszézott.

Ennek része a Soros-egyetemért való aggódás is. Ahogyan arra már többen rámutattak, a veterán spekuláns hálózata legalább 226 jelenlegi EP-képviselőt tudhat “megbízható szövetségesei” között. A Néppárt soraiban is legalább 36-an vannak, akik közül sokan újráznak májusban.

A CEU ügye a balliberális gőg iskolapéldája. Már hat éve tudott volt, hogy az Európai Gazdasági Térségen kívüli anyaintézménnyel rendelkező, küldöldi diplomát kiállító hazai egyetemekre új akkreditációs szabályok fognak vonatkozni. A kormány és a hazai felőoktatási intézmények ugyanis meg akarták szüntetni azt a versenyelőnyt, hogy diákok egy képzéssel két diplomát kapjanak.

Ezért már csak olyan külföldi egyetemeket akkreditáltak, melyek anyaországában valóban működő campusa van. A CEU ezt nem tudta, és legyünk őszinték, nem is nagyon akarta teljesíteni. Az “ő” elvárásuk és az “ő” véleményük szerint a kormánynak a status quo ante-t kellett volna prolongálnia. Sokáig nem látszott, hogy a CEU vezetése az ultimátumok mellett bármilyen erőfeszítést tenne a magyar törvényeknek való megfelelésre. Csak a Bard College-dzsal 2017 nyarán kötött megállapodást tették a kirakatba, majd tavaly decemberben egy újabb ultimátum után bejelentették, hogy az amerikai diplomát adó képzéseiket Bécsbe viszik.

Nehéz lesz felturbósítani. A CEU New York államban található "campusa" mindössze egy tornácos, fehérre meszelt faházból áll.

Teljes cikk

Merre tovább, Európai Néppárt?

2020. január 07.

Lánczi Tamás

politológus

Donald Tusk minapi tweetjében az osztrák konzervatív-zöld koalíciót „az EPP számára fontos iránymutatásként” értékelte.

Az Európai Néppárt elnökének üzenete világos: itt az ideje, hogy az EPP-t alkotó jobbközép pártok a baloldalon keressenek új szövetségeseket a kormányzáshoz.

Régóta sejthető, hogy az Európai Néppártban vannak olyan politikusok, akik a radikális baloldal felé is hajlandóak nyitni, és keresik a szövetségkötési lehetőségeket. A boszorkánykonyhát, ahol elkezdték kikotyvasztani ezt a keserű főzetet, Ausztriának hívják. Sebastian Kurz kancellár néhány napja jelentette be, hogy az Osztrák Néppártnak és a Zöldeknek sikerült megállapodniuk a kormányalakításról. Kurz maga is elismerte, hogy két egymástól nagyon távol álló párt programját hangolták össze, aminek eredményeként született meg a közel 300 oldalas kormányprogramnak becézett kompromisszumgyűjtemény. A konzervatív-zöld koalíció előkészületei már Németországban is zajlanak: nem a véletlen műve, hogy a mainstream nyugati média már most azt szajkózza, hogy a 2021-es választás esélyese Angela Merkel CDU-ja és a Zöldek, akik között már-már elkerülhetetlen a koalíciókötés. A német Die Welt napilap túláradó örömmel üdvözölte az osztrák ÖVP-Zöldek koalícióját: „Olyasvalami történik a szomszédunkban, amiről az itt élők még csak álmodoznak. […] Egy új politikai korszak nyitánya, amelyet két Európa-párti politikai erő hoz létre, akik a nemrégen tartott választáson egyértelmű győztesekként emelkedtek fel.”

Sebastian Kurz kancellár és Werner Kogler, a Zöldek listavezetője.

Teljes cikk