demokrácia” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 25

Megadja Gábor

eszmetörténész

Az elit vastörvénye

2015. április 23.

Talán túl vagyunk már a tapolcai Jobbikos sokkon, mindenki megnézte, van-e fölötte üvegplafon, helyén van-e még a köldöke. Ám ennél is általánosabban érdemes megnézni, mi a probléma.

Valószínűleg mindenki ismeri az oligarchia vastörvényéről szóló szociológiai tételt – ha máshonnan nem is, a Wikipediáról. De most nem az oligarchiáról érdemes beszélnünk (az is megér egy misét), hanem az elit és nép problémájáról. A demokratikus politika legfőbb és végső kérdése ugyanis az, hogy létezhet-e valódi elit a nép „mellett” vagy „fölött”, a demokrácia megengedi-e az aristoi létezését, és fordítva: bármely elit tud-e demokratikus lenni, akként működni, és főleg figyelni a „nép” problémáira.

Teljes cikk

Orbán Balázs

kutatási igazgató, Századvég Alapítvány

Tusnád után/tusnád előtt, avagy nem lehetne végre a lényegről beszélni?

2015. július 24.

Figyelve, hogy milyen tudományos viták folynak a világban, a honi közélet begyepesedettsége néha elkeserítő. Tegyünk ez ellen, különösen a tusnádi beszéd idején!

Közeledik a miniszterelnök tusnádfürdői beszédének ideje, amely rendszerint a nyári politikai uborkaszezon egyik legnagyobb durranása. A tavalyi beszéd, amelyen Orbán Viktor a nyugati típusú demokráciákon túli, általa illiberálisnak nevezett országok sikerességéről (is) szólt, különösen nagy politikai felzúdulást váltott ki. Nem túlzás azt állítani, hogy az egész nyugati tudományos és politikai elit érdeklődését felkeltették a miniszterelnök mondatai, s nyugodtan mondhatjuk, hogy komoly botrány is keveredett belőle. Az olvasási élményeim és a személyes tapasztalataim pedig egyértelműen azt mutatják, hogy az ún. illiberális beszédhez való hozzáállás – tudniillik az, hogy empátiáival vagy totális tagadással próbáljuk meg értelmezni a mondanivalót – az Orbán-kormányhoz fűződő viszony meghatározó elemévé vált. Nem a beszéd mélyebb rétegeinek megértése számít, hanem hogy valaki elfogadja vagy elutasítja-e azt. Köztes álláspont nincs: az abban foglaltak minimális elfogadása esetén valaki az „orbáni rezsim elvtelen kiszolgálójává”, míg teljes tagadással „a kormányzat legádázabb politikai ellenségeinek csahos kutyájává” válik.

Márpedig ez így bizonyosan nincsen jól. A beszédben felvetett kérdések ugyanis több mint relevánsak: jelenleg alapjaiban határozzák meg a nyugati gondolkodók mindennapjait. Ebbe a termékeny vitába pedig nekünk magyaroknak is be kellene szállnunk, hiszen mi vagyunk képesek hozni a demokráciaépítés tekintetében azokat az értékes tapasztalatokat, amelyekkel a közép-kelet európai demokráciák és a huszonöt évvel ezelőtt végrehajtott rendszerváltozás szolgál. Ilyen szempontokat – sőt, egyáltalán sikeres demokratikus átmenetet – ugyanis nem sok nyugati ország tud magáénak, így azok az országspecifikus helyzetek, amikkel például mi tudunk szolgálni, különösen fontosak lehetnek.

Éppen ezért jelen blogbejegyzésben a demokrácia helyzetével összefüggő pezsgő tudományos vita létezésének alátámasztására egyetlen – véleményem szerint viszont meglehetősen szuggesztív – példát szeretnék részletesebben bemutatni.  Nézzük tehát!

Teljes cikk

Szánthó Miklós

vezető elemző, Alapjogokért Központ

Alkotmányellenes rendszerbontás?

2015. november 01.

Jogállamot, de mindenáron. Ha ehhez fel kell számolni a létezőt, akkor úgy, mert „mi” jobban tudjuk. Ha szembe kell menni az „általunk” felszínesen vallott elvekkel, akkor pedig amúgy. Mert a forradalom megkívánja.

Tény, hogy a „demokratikus ellenzék” agóniája immáron kilenc éve tart. 2006 tavasza óta ugyanis 1, azaz egy darab országos választást sem tudtak megnyerni, bármilyen összeállításban próbálkoztak is – viszont elvesztettek zsinórban nyolcat. Tény, hogy ilyenkor mindig a választók hülyék, de legalábbis „a proletariátus még nincs eléggé előkészítve eszméink befogadására!” (ahogy a legenda szerint Kun Béla dühöngött 1919-ben). Az is tény viszont, hogy hiába kapja a „nekünk igazunk van történelmileg” tézise a pofonokat a valóságtól futószalagon, ez az érintetteket nem tántorítja el saját igazságukba vetett hitüktől, attól, hogy egyszer ők hozzák majd el a szent világszabadságot. Ha kell, az embereknek – ha kell, akár az emberek ellenében.

Teljes cikk

Bunford Gerda

politológus

Népszavazás, a testet öltött Gonosz

2016. március 10.

Az Európai Unió jövőjét befolyásoló magyar, brit és holland népszavazás nem a brüsszeli elit érdekeit szolgálja, ezért minden irányból megkezdődött a referendumok aknázása.

(Kép forrása: itt.)

Három népszavazás is lesz az elkövetkező hónapokban, amelyek döntőek lehetnek az Unió jövőjét illetően. Áprilisban Hollandiában tartanak referendumot: a választópolgárok arról dönthetnek majd, hogy országuk támogassa-e az Európai Unió és Ukrajna közötti társulási szerződést. Júniusban a britek szavaznak arról, hogy az Egyesült Királyság kilépjen-e az EU-ból. Orbán Viktor pedig február végén jelentette be, hogy a magyarok népszavazáson dönthetnek majd a kötelező betelepítési kvótáról.

Teljes cikk

Szánthó Miklós

vezető elemző, Alapjogokért Központ

Egyék meg, amit főztek

2016. május 14.

Eddig nagyon fontos és jó dolog volt „A Demokrácia” mint olyan, mindig lehetett rá uniós szinten hivatkozni, ha más nem maradt. Most hirtelen kiderült, hogy nem is olyan jó az, ha például népszavazásra „használják” – az EU ellenében. Azok korholják most „a populizmust”, akik kitalálták ezt a fene nagy demokráciát. Hát egyék meg, amit főztek!

(Kép forrása: itt.) 

Ott van az ejropunióról szóló szerződés 2. cikkében, ott áll fényesen, világosan: „Az Unió (…) a demokrácia, a jogállamiság (…) tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban”. Ezen fennkölt közös európai értékekre – „common values, that we all share” –hivatkoztak ’puniós vezetők Brüsszeltől Strasbourgig és européer tagállamférfiak, akárhányszor csak bele kellett rúgni Magyarországba (és most Lengyelországba) az elmúlt években. Nem találtak konkrét fogást a korholt Alaptörvényen? Mégsem szüntette meg a sajtószabadságot a médiatörvény? Tartottak demokratikus választásokat az új választási rendszerben? Sebaj, A Demokrácia – mely hát uniós alapérték, kérem! – akkor is sérült, erodálódott, rozsdássá marta azt a populizmus oxidációja.

Teljes cikk

Bunford Gerda

politológus

Ízlésvita a káoszról

2016. május 20.

Tanulság Franciaországból: a gyenge, cselekvésképtelen kormányzat alatt szétesik a demokratikus rend.

(Kép forrása: itt.) 

Franciaország elnöke a minap keresetlen szavakkal illette hazánkat. Egy rádióinterjúban – Nicolas Sarkozy volt köztársasági elnök korábbi mondataira reagálva – François Hollande kijelentette, hogy ő bizony nem szeretne olyan társadalmat, mint amilyen a magyar (vagy a lengyel).

Teljes cikk

Molnár Attila Károly

eszmetörténész

Sej-haj demokraták

2016. szeptember 26.

Nem hallom, hogy az utcákon és tereken zúgna mostanában a „semmit rólunk, nélkülünk!”.

Valamikor a magát demokratikusnak nevező ellenzék ezt skandálta olyan elképesztő, fölháborítóan sanyargató népnyúzó döntések miatt, mint mondjuk egy egyetemi szak képzésének szüneteltetése.

Az újkori demokrácia eszménye az emberek közös önigazgatása, amely eszmény alapján verték szét a soknemzetiségű és sokvallású monarchiákat és hoztak létre „nemzetállamokat” az I. világháború után. Az önigazgatás eszményét egyre kisebb és kisebb csoportokra lehet érvényesíteni, míg végül eljuthat valaki az egyénig: a mai demokratikus nyelvben gyakran felmerül, hogy csak a beleegyezésével kormányozható az egyén. Ezzel az állami szuverenitás meg is szűnt, aminek az állam konkurensei – van ahol a törzsek, van ahol az oligarchák, vagy nemzetközi NGO-k, a szomszéd államok és a nemzetközi szervezetek – felettébb örvendenek.

Teljes cikk


Molnár Attila Károly

eszmetörténész

Regresszió

2017. január 02.

A bolsevik forradalom századik évfordulójához közeledve valami apokaliptikus szellem járja be a közéletet. Ki boldogan, ki kétségbeesve jósolja meg irigylésre méltó magabiztossággal az ismert és uralkodó liberális demokrácia, de legalábbis hegemóniája végét.

(Kép forrása: itt.)

Teljes cikk

Molnár Attila Károly

eszmetörténész

Jelenetek egy házasságból: kinél marad a családi ezüst?

2017. január 31.

A Brexit és Trump győzelme után az establishment reakcióit olvasva a status quo – az „elért eredmények”, rossznyelvek szerint kiváltságok, pozíciók – védelme mellett a másik szembeszökő jellegzetesség a liberális ügy és a demokrácia hisztérikus és dühös szétválasztása.

Többek számára most derült ki, hogy a politika tartalmának meghatározásának és a kormányzók kiválasztásának nem a legjobb módja az általános választójogon alapuló szavazás, mivel az nem mindig a liberális ügy és képviselői mellett dönt. Ha pedig a szabadság és egyenlőség ellentétbe kerülne az emberiség haladásának ügyével és az élcsapattal, akkor az utóbbiak csalhatatlanul mindig a haladás mellé állnak.

(Kép forrása: itt.)

Teljes cikk