demagógia” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 2

Maczkó Ú. Róbert

filozófus

Vadak – avagy a demagóg humanizmus

2018. november 30.

A dolog úgy kezdődött, hogy egy Sebestyén Balázs nevezetű rádiós megtudta, hogy kilőttek egy farkast valahol a Bükki Nemzeti Park területén. (Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a külterületen kóborló kutyákat a vadászoknak kötelessége lelőni. Aki látott már kóbor kutyák által széttépett állatot, az tudja, miért. Ám sajnos az európai farkast nagyon nehéz megkülönböztetni egy korcs német juhásztól. Bizonyára ez lett a farkas végzete.)

Az eset kapcsán aztán Sebestyén az általa vezetett rádióműsorban dühös véleményt fogalmazott meg a vadászokról, úgy általában. (Az efféle általánosítástól szoktak visítógörcsöt kapni a haladás hívei, ha az cigányokra, migránsokra, vagy szexuális aberráltakra vonatkozik.) Itt és most ez nem történt meg, sőt. A hírt felkapta Budapest minden bizonnyal valaha volt leghangosabb önjelölt főpolgármester-jelöltje, Puzsér Róbert is. Ő egy felháborodottnak tűnő írást közölt, úgyszintén, látszólag a vadászatról és a vadászokról en masse.

Az, hogy Sebestyénnek, Puzsérnak, vagy bármely másik média-hulladéknak miről mi a véleménye, az semmilyen érdeklődésre nem tartana igényt, ám az egész ügy hordoz némi általánosabb tanulságot. Kétféle tekintetben is.

Teljes cikk

Maczkó Ú. Róbert

filozófus

Századok

2019. január 09.

Az intellektus szereti a jól elhatárolt dolgokat. Az amorf folyamatok, a folytonos jelen, mind-mind vágyat keltenek valamiféle rendszer iránt, ami jól behatárolható, ami ritmust ad az egybefolyónak.

Tán ezért szeretjük a történelmet is századokra tagolni. A naptár a csillagok járása, pontosabba a bolygó csillaga körüli keringésén alapul, tehát valami előre elrendelt kozmikus harmóniát tükröz, azt a harmóniát, melyet évezredekig a társadalom előképének tartottunk. A naptári századok azonban korántsem fedik le a szellemtörténet felosztását.

Szellemtörténeti szempontból a huszadik század a mai napig tart és ez a korszak nem 1900-ban, hanem valamikor az ’50-es években kezdődött és mai formáját ’68-ban nyerte el. Erre a folyamatosan velünk élő huszadik századra világít rá például a „populizmus” körül folyó vita. Mielőtt tovább mennénk tisztázni kell(ene), hogy valójában mi is az a populizmus?

Tipikusan huszadik századi dolog az, hogy egy ilyen gyakran használt fogalom tulajdonképpen tartalom nélküli; számtalan hasonló van. Semmiféle definíciója nincs, ahányan használják annyiféle dolgot gondolnak róla és ezek a dolgok jórészt ellentmondóak. Ahogyan elnézem, alapvetően a demagógiát értik alatta. Csakhogy a közgondolkodásban a demagógia a felelőtlen ígérgetést jelenti, ami egyáltalán nem azonos a populizmussal. (Ennek értelmében az újkor nagy, sikeres demagógjai mind baloldali indíttatásúak voltak. Igen, Hitler és Mussolini is.) A fogalmi bizonytalanságok ellenére egy biztos: a populista elmarasztaló jelző, bármit is jelentsen valójában.

Teljes cikk