Csak remélni lehet, ez utóbbi bizonytalanság magára az éles szemű szerzőre is vonatkozik.

Ha mégsem, akkor meg kellene magyaráznia, miféle „ironikus visszafogottságot” találhat, mondjuk Kun Bélában, Rákosi Mátyásban, Farkas Mihályban, Gerő Ernőben, Péter Gáborban, stb., akiknek nemigen voltak kételyeik, már ami „a saját álláspontot” illeti. Sőt nevezettek egészen biztosak voltak a dolgukban, történetesen abban, hogy mind eszmeileg, mind gyakorlatilag teljesen tuti, amit csinálnak. Öniróniájuknak legalábbis mindmáig semmiféle igazolható dokumentuma nem került elő.