Az ügyet – bár már van jogerős bírósági ítélet is – számtalan tisztázatlan és megválaszolatlan kérdés övezi. Nem tudjuk, ezek tisztázódnak-e valaha, és kiderítésük nem igazán a sajtó feladata, lévén eszközei sincsenek hozzá. Az alapvető kérdés azonban nem is ez, hanem az, hogy ki/mi hozta létre az akkori közhangulatot, melyben bárki úgy érezhette: erőszakkal kell a problémát megoldani. Miután – Hegel szerint – a dolog története maga a dolog, emlékezzünk egy kicsit.

A rendszerváltozás előtt a közvélemény többé-kevésbé közömbös volt a cigánysággal kapcsolatban. Voltak előítéletek, voltak lesújtó vélemények, ám a cigányok dolgoztak, hiszen az kötelező volt, a gyerekeik iskolába járta, mert az is kötelező volt, mi több, szakmákat tanultak. Úgy tűnt, néhány generáció múltán az asszimiláció eltünteti, vagy legalábbis minimálisra csökkenti a különbséget. Nem így lett.