Olvasom itt a különféle "megemlékezéseket" és elkezdtem gondolkodni. (És ahogy illik, azonnal jól be is fáradtam tőle.) Valójában nem magáról Finkelsteinről szeretnék írni, hiszen egyrészt nem ismertem, másrészt az eredményei magukért beszélnek. Teljesen fölösleges a zsenialitását hosszasan elemezni, ahogy a libsi sátánista szeánszot is a halála fölötti örömködésről, hiszen az normálüzem.