Galló Béla: És Potifárné? Avagy szexista volt-e Rómeó?

Nők között élek, két lányom, két lányunokám van, sőt korszerűtlen fickó lévén, a feleségem is nő. Mr. Harvey Weinsteint, a vérnősző hollywoodi producert aligha hívnám meg családi hajlékomba vacsorára, kifejezetten megnyugtatónak találom, hogy irdatlan távolságok, tengerek, óceánok húzódnak közöttünk. 

Csakhogy elzárkózhatunk-e magától a jelenségtől, vagy ami még fontosabb: értjük-e a szex-botrányok mögötti lényeget a maga teljes – meglehetősen kellemetlen – valójában?

A szexualitás minőségéhez, mint húshoz a só, a kölcsönösség is hozzátartozik. Nincs jó szex, ha csak az egyik fél akarja az aktust. Az pedig már-már tűrhetetlen biológiai „igazságtalanság”, hogy a nők hiába is akarnák, nemigen képesek a férfiakat nemileg megerőszakolni. E veleszületett „férfielőnyre” a patriarchális társadalmakban egyéb társadalmi előnyök rakódnak, legelébb is az, hogy a különféle hatalmi pozíciókat meghatározó mértékben férfiak birtokolják. Akaratuk a szexualitásban mindenképp nagyobb eséllyel érvényesíthető a nőinél, a hatalmi pozíció ugyanis eszköz lehet a másik szexuális leigázására.