sajtószabadság” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 8

Hammerschmidt Edina

Adalék a sajtószabadság kérdéséhez

2015. január 22.

Egy német botránykönyv új megvilágításba helyezi mindazt, amit a nyugati sajtóról eddig gondoltunk.

2014 szeptemberében megjelent egy könyv Németországban, amelyről a német lakosság nagy része semmit sem tud. Nem véletlenül. Hiszen olyan témát feszeget, amelyet a médiában dolgozók legszívesebben elhallgatnának. A továbbiakban egy kisebb ízelítőt szeretnék adni a könyv azon részeiből, amelyek a magyar olvasók számára is érdekesek lehetnek, gondolatébresztőként hathatnak, vagy talán magyarázatot adhatnak a jelenlegi hazai viszonyokra is.

Teljes cikk

Liberális hiszti 2.

2015. február 03.

Lánczi Tamás

politikai tanácsadó

A Merkel-látogatás.

Életbe vágóan fontos kérdés, hogy szabad-e kezet csókolni Angela Merkelnek. Rettentően fontos hír az is, hogy mit skandált a néhány száz kormányellenes tüntető a Baross utcában. Nem beszélve arról, hogy mennyit és hogyan mosolygott a kancellár asszony a sajtótájékoztató alatt.

Teljes cikk

A sajtó szabadságáról

2016. január 12.

Lánczi Tamás

politikai tanácsadó

A ballib sajtó mindennel foglalkozik, ha kell, elhallgat híreket, ha kell, kitalálja azokat, csak éppen a feladatát nem végzi: nem tudósít a tényekről.

(Kép forrása: itt.)

Két napja jelent meg a delmagyarorszag.hu oldalon az álhír, miszerint Selmeczi Gabriella is pályázik a Szegedi Tudományegyetem kancellári posztjára („Értesülésünk szerint Selmeczi Gabriella fideszes országgyűlési képviselő is beadta pályázatát.”). Nem is lenne ezzel semmi gond, hiszen jelenleg bárki pályázhat erre a tisztségre, aki megfelel a pályázati feltételeknek. Akár egy képviselő is, ha lemond mandátumáról.

Teljes cikk

Megadja Gábor

eszmetörténész

Az új totalitarizmus

2016. január 27.

Tragikomikus látvány: a liberális politikai mozgalmak itthon és másutt is üvöltve tiltakoznak minden olyan terv ellen, amely megvédené a polgárokat terrorveszély esetén – szükségszerűen korlátozva néhány jogot, lásd Molenbeek-et a terrortámadás után –, egy szót sem szólnak arról, ha a szólásszabadságot akarják korlátozni, vagy a munkahelyi e-mailekbe akarnak belemászni.

(Terrorkészültség Párizsban.)

Márpedig az Emberi Jogi Bíróság az utóbbit jóváhagyta. Azaz: a munkaadó jogszerűen nézhet bele a munkavállalók e-mailezésébe. A munkahelyibe – egyelőre. Ez ellen senki sem tiltakozik. Nem tiltakoztak túlságosan akkor sem, amikor Angela Merkel odasúgott valamit a digitális világ Bonojának, Mark Zuckerbergnek, hogy talán korlátozni kéne ezt-azt a Facebookon. Az ilyen törekvésekkel semmi probléma nincs, hiszen ha a szólásszabadságot Szent Cél érdekében korlátozzák – pl. a „rasszizmus” visszaszorítása érdekében –, akkor minden pöpec.

Teljes cikk

Gecső Dávid

politológus

Felzárkózni Ghánához?

2016. szeptember 13.

Az 1956-os forradalmárok sok hasonlóságot mutatnak korunk honi liberálisaival, egyben ők az utolsók, akik megmenthetik Magyarországot a nacionalizmus karmaiból, derül ki a Foreign Affairs nevű külpolitikai lap '56 jelentőségéről elmélkedő cikkéből.

Ugyan Magyarország egykor az európai integráció élharcosa volt mára az euroszkeptikus tábor vezéralakjává vált. Aggódni nem kell: „a liberális magyarok összehangolt erőfeszítéseikkel ismét visszavezethetik az országot Európába” – írja a külpolitikai lap az ’56-os forradalom hatvanadik évfordulója alkalmából jegyzett cikkében. Mint a Freedom House liberális független szervezet országjelentésére hivatkozva megjegyzik jó példa erre a sajtó is, mely Magyarországon már sajnos „csak részben szabad”.

Ha már a hivatkozás, nézzük hát meg, hogy mennyire is vehető komolyan a cikk egyik forrásául felhozott országjelentés.

(kép forrása itt)

Teljes cikk

Szolidaritásról és sajtószabadságról

2016. október 10.

Lánczi Tamás

politikai tanácsadó

Minden részvétem azoké, akiknek megrendült az egzisztenciája a Népszabadság bezárása miatt. Sajnálom őket emberként, hogy egy ilyen bizonytalan helyzettel kell megbirkózniuk. Az is igaz azonban, hogy többen osztoznának ebben a részvétben, ha a baloldali média nem gyújtott volna örömtüzet minden alkalommal, amikor nehéz helyzetbe kerültek jobboldali kollégáik.

Például 2002-ben, amikor jobboldali sajtómunkatársakat tucatszám bocsátották el állásaikból, vagy amikor két évvel ezelőtt közel harminc újságírójától vált meg a Magyar Nemzet. A baloldal részéről akkor sem igazán működött az együttérzés parancsa, amikor G. Fodor Gábor vagy a Demokrata megvert újságírója mellett kellett volna kiállni. Arra viszont emlékszem, hogy 2002-ben, amikor a Fidesz a közszolgálati tévé megosztását kérte, akkor így hangzott Medgyessy válasza: „Akinek tévé kell, vegyen magának”. Az akkor óriási médiafölényben lévő baloldal részéről halk kuncogás volt a reakció. Ezért bár az egzisztenciájukat veszített embereket sajnálom, a Népszabadságért hullajtott könnyeket álságosnak érzem.

(Kép forrása: itt.)

Teljes cikk

Szánthó Miklós

vezető elemző, Alapjogokért Központ

Kell még valamit mondanom, Ildikó?

2016. október 17.

Azért van abban valamiféle romantikusan groteszk, hogy a Népszabó-ügy margóján Gyurcsány Ferenc aggódik a sajtószabadságért. Ő, aki nyíltan beszélt újságírók „fölkészítéséről” Balatonőszödön. A szólásszabadság koronázatlan királya, aki utasításba adta, hogyan lehetetlenítsen el az állam egy napilapot. Helyben vagyunk.

(Gyurcsány Ferenc a HírTV-ben.)

Teljes cikk

Szánthó Miklós

vezető elemző, Alapjogokért Központ

Visszatérés az igazsághoz

2017. március 11.

Múlt hét hétfőn meghallgatást tartott az Európai Parlament emberi jogi bizottsága „az alapvető jogok magyarországi helyzetéről”. A téma, a forgatókönyv, valamint a szereplők nem voltak újak – azzal a talán nem elhanyagolható kivétellel, hogy a pódiumon most már helyet biztosítottak egy, az emberi jogi fundamentalizmus egyetemlegességét nem valló szervezetnek is: az Alapjogokért Központnak.

A „demokratikus civil oldalról” persze képviseltették magukat az erisztika, azaz a hamis és félrevezető, azonban meggyőzőnek tűnő érvelés művészetének nagymesterei is, az Amnesty, a Helsinki Bizottság és a TASZ. A téma a megunhatatlan, azonban mára már brüsszeli szinten is kissé megfáradni látszó „magyar ügy” volt, sajtószabadságostul, civil- és menekültügyestől.

Teljes cikk